Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-10-01 / 10. szám

8. oldal ATOMERŐMŰ 2000. október Családi nap a Horgászegyesületnél Szeptember 17-én került megren­dezésre a PA Rt Hoigászegyesület családi napja Ebből az alkalomból kérdezem Antal Lajost a Hoigász­­egyesület elnökét- Mikor alakult a Horgászegyesü­let?- Egyesületünk 1977-ben 20 fős taglétszámmal alakult meg, 2000re ma már 700 fős tagsággá bővült és van 30 jogi tagunk is, akik általában Kükből, részvénytársaságokból te­vődnek össze. A tavainkon - azt tu­dom mondani - évente megforduló horgász létszám olyan nagy mennyisé­gű, hogy ma már napi százas átlaggal számolhatunk. Egy nyári napon csalá­dok itt kint töltik el hétvégéjüket van úgy, hogy 1000-1200 ember feleséges­tül gyermekestül unokástul nagyon szép kulturált környezetben tudja el­tölteni itt a szabadidejét Itt kapcsoló­dik ki a mindennapi munkák után. Je­len pillanatban a tópart rendezett álla­potában biztosított megépült a külön pihenőhely, a halak tisztításához hal pucoló áll rendelkezésre, külön főző­­állvánnyal szalonnasütővel. Az egye­sület rendelkezik egy vendégházzal mely egy 3+1 főt befogadó nagy és 2 db kisebb szobából valamint női férfi vizesblokkból és egy amerikai kony­hából áll A taglétszámunk maximál Va van 700 főben, mivel 350 db hor­gászállás van kialakítva. Jelenleg is még 41-en várnak arra, hogy az egye­sületbe beléphessenek. Fogási ered­ményék tekintetében az országban ott vagyunk az első három között A tava­lyi évben 1 főre 43 kg volt a fogási át­lag, ami egyedülálló. Fő telepített hala­ink a ponty, - ebből évente 300 q mennyiség van telepítve-, 100 q fehér hal ami keszeg, kárász ésatöbbi az ra­gadozó halakból áll süllőből csuká­ból illetőleg növényevő halból amur­ból.-Mennyi habt fogtok ki körülbelül évente? Jelen pillanatban 260 q fölötti a ki fogott halmennyiség augusztus 31-g­­gyei bezárólag. Tehát a tavalyi 428 má­zsa telepítésből ennyit visszafogtunk.- A mai rendezvényen hány ß vesz részt? A mai rendezvényen 95 fő a ver­senyzői taglétszám. Ezt durván meg­szorozva kettővel ennyi lesz az a lét­szám, ami az egyesületi taglétszámot illeti. Van 100 meghívott vendégünk. Ma amikor már kész lesz a halászlé és befejeződik a verseny, 350400 fővel számolunk.- Pár szóval be tudnád mutatni ezt a gyönyörű tórendszert ? A tórendszer egy régi öreg tóból a Kondor-tóból áll mely megőrizte a maga hagyományos, természetes szépségeit vadkacsákkal vízisiklókkal rákokkal, egyéb olyan vízi állatokkal amik a természetes vizekben előfor­dulhatnak. Gyönyörű kapitális halak élnek itt harcsa, amur, ponty és busa. Jelentős számban található benne sül­lő is. A fiizes tavak a következő, mely az erőmű építkezése folyamán került kialakításra. Ezen tavak átlag vízmély­sége másfél méter. Ötvenöt hektár a horgászható vízterület, ezen felül az egyesületnek van egy 22 hektáros ne­velőtó rendszere.- Mekkora volt az a legnagyobb hal amit itt fogtak ki? 1997-ben egy 71 kilós harcsa. Har­csából történt már 63 kilós, 57 kilós fo­gás is. A harcsa a legnagyobb, amit fogtak, most már büszkélkedhetünk 17 kilós ponttyal is, emellett fogtak már 20 kilón felüli amurt is.- Ha itt valaki horgászni szeretne, milyen feltételekkel mgadhat felszere­lést? Aki állami jeggyel rendelkezik, az napijeggyel tud a tavainkon horgászni A napijegy összege je­len pillanatban 2.500 forint ezért 2 db pon­tyot 2 db egyéb ne mes halat és 5 kg egyéb fehér halat fog­hat A ma zajló ver­sennyel kapcsolatban Körmöczi Zoltánt kér­dezem a Horgászegye­sület versenyszervező bizottságának a vezető­jét-Hat kategóriában versenyeztetünk. A résztvevők ala­kulása kategóriák szerinfcgyermek I. /10-14 évesek/ 11 fő, gyermek U. /10 év alattiak/ 2 fő, ifjúsági /14-18 évesek/14 fő, női 4 fő, férfi 58 fő, versenyzői „profi" 4 fő EREDMÉNYEK; Gyermek I.: 1. ifj. Kutasi György, 1240 g. 2. Jilling Ferenc 800 g, 3. Fotyék Péter 750 g Gyermek II.: 1 Rácz Péter 520 g, 2. Cseh Bernadett 210 g Ifjúsági: 1. Várszegi Balázs 5320 g, 2. ifi. Rácz István 3200 g, 3. Horváth Péter 1800 g Nőt 1. Katies Béláné 840 g, 2. Cseh Nikolett 360 g, 3. Marsalkó Ju­dit 240 g Férfi 1. Keserű János 2630 g, 2. ifi. Kern Ferenc 2440 g, 3. Kerti János 2280 g. Versenyzői 1. Pettesch Ádám, 1520 g, 2. Schfffer Károly 1260 g, 3. Várszegi Ferenc 780 g Különdíjak: Legtöbb halat fogott /abszolút I./ Várszegi Balázs. Legeredményesebb MÉSZ tag: Varga István. PADOSZ különdíj: Keserű János A legeredményesebb család: a „Rácz Család“-Köszönöm a beszélgetést WollnerPál Megalakult a természetjáró klub Szeptember 13-án megalakult az ASE Természetjáró szakosz­tályának klubja. A klub céljai: * összejöveteli, be­szélgetési alkalom min­den turisztika iránt ér­deklődőnek, * tapasztalatok, ötle­tek, ismeretek, infor­mációk cseréje, * a lezajlott túrákról kötetlen élménybeszá­molók, fényképek, vi­deofelvételek vetítése a résztvevőknek és ér­deklődőknek, * a természetjárással kapcsolatos témákban külső és belső előadók meghívása, dia-, videovetítések, * tájékoztatók a Ma­gyar Természetbarát Szövetség megyei, or­szágos rendezvényei­ről, kiadványairól, mozgalmairól (pl. or­szágos kéktúra mozga­lom). * a klub keretében fórum biztosítása a kü­lönböző ötleteknek, ja­vaslatoknak, kérések­nek és kívánságoknak. A Klub minden hó­nap második szerdáján este 6 órától működik a Park étterem (Bocs­kai u. és Barátság u. sarka) különtermében. Az első összejövete­len a nyári élmények felelevenítésére, fény­képek bemutatására került sor. A rövidesen összeál­lításra kerülő jövő évi túraprogramokhoz kértük az ötleteket. Rövid ismertetés hangzott el a turistami­nősítésekről. Ha valaki kedvet érez, megsze­rezheti az MTSZ bronz, ezüst, arany fo­kozatát. A klub nyitott és sok szeretettel vár min­den érdeklődőt! W P. Elkezdtük... A Kéktúrát Jó egy évvel ez­előtt javasolta Imre barátunk, hogy álljunk össze páran és vág­junk neki Hogy mi az a Kéktúra? Nos, „Másfél millió lépés Mag­yarországon.“ A nyugati határ­szélről a Kőszeg melletti írottkőtől induló, folyamatos kék turistajel­zés. Kacskaringós útján érinti ha­zánk északi felének legszebb pontjait hogy 1094 km után Hollóházán érjen véget Tán em­lékeznek Rockenbauer Pál 17 év­vel ezelőtti filmsorozatára. Nos, ezt akarjuk teljesíteni, csak mi a végéről kezdjük. Hosszú vonatozás, majd bu­szozás után már harangoztak, mire lepakoltuk a cuccot Füzé­ren, első szállásunkon. Legénye­­sen, batyu nélkül, hamar átér­tünk Hollóházára. A porcelán­­gyár portáján minden ünnepé­lyesség nélkül belenyomták az el ső stemplit az igazoló könyvek­be, és elindultunk. Bodó réten egy korty szusszanás, majd újabb pecsét Tovább, föl. A krónikást ek­kor érte csalódás. Régóta készült erre a napra. Nagyon sze­rette volna megmu­tatni a többieknek is László-tanyát. A va­rázslatos kastélyt, az arborétumot hazánk legészakibb pontját, ahová szép emlékek fűzik. Koppant. Dup­la, kerítés, kutyás őr­ség, sokat változott a világ. Felejtsd el! Só­haj. Tovább! A Nagy- Mílicen pihi, csúcs csoki, fényképezés. Lendületesen hala­dunk lefelé. Erősen alkonyodik, mikor felaraszolunk Füzér várába. Csodálatos a kilá­tás az alkonypírban. A vacsora egy fogadóban, a háziak szívé­lyességét csak a kaja múlja felül. Úgy jóllakunk, szuszogni is alig tudunk. Akarunk mi még tovább menni? Reggel már akarunk. Másfél óra gyaloglás után, a Cserepeste­tőről visszanézve megértjük, mi­ért is Füzér a Füzér. Hegyek fü­zére öleli körül a kedves kis falut. Bózsván a boltban leljük meg a bélyegzőt a szomszédos csap­székben az enyhet. A déli ha­rangszó egy erdei pihenőnél ér minket. Kisimulva megyünk át Kishután. Kihalt a falu. Csak né­hány kutyát háborgatunk, bakta­tunk az országúton. Nagyhután már van élet. Szállingóznak haza a helybéliek. Idős pár veri a diót. Végre elhagyjuk a műutat. Szép bükkerdőben többször is átke­lünk a Hollós-patakon. A Nap hétágra süt, de az erdő kellemes hűvösében jól elvagyunk. Egy órát. Aztán megint aszfalt Két kilométer Vágáshuta. „Maguk jöttek a szállásra?“ - kérdi egy fér­fi. „Jöjjenek egy pohár borra, míg megkeresem a kulcsot“. Az udvarában öleléssel fogad. Jól esik kedvessége. Itt a mi környé­künkön nem ehhez szoktunk. Tisztába tesszük magunkat A vacsora bőséges, nagyon finom és nagyon olcsó. És külön a mi kedvünkért hozták Pálházáról. A kocsmában öblítjük le. Kelle­mes meglepetés: a helyiségben senki sem dohányzik. Aki füstöl­ni akar, szó nélkül kimegy. Azt mondják, így van több mint tíz éve. Szólnak, hajnalban ne indul­junk, mert vadászat van. Meg­ígérjük, úgy lesz. De nem csak a vadászat miatt. Nyolckor Vili még átszól a szomszéd ágyról. Nem értem, de mire rákérdezek már alszik. Aztán nálam is film­szakadás. Szerda reggel hosszú emelke­dővel kezdünk, hogy még hosz­­szabbakkal folytassuk. Azért volt benne néhány méter vízszintes is. Meg lejtők is. Hat-nyolc méter mély árkok, majdnem függőleges falakkal. Nagy élmény a „dögne­héz“ hátizsákokkal le-fel mászni. A Nap tűz, de hál’ Isten a lom­bok árnyékolnak. Dél körül óriá­si tölgyfához érkezünk. Nos mit gondolnak, hogy jegyzik? Talált. Igen, Rákóczifa. Egykor a Cirká­ló tanyánál ebéd. Megváltás le­rakni a pakkok mosdani, inni a kút jéghideg vízéből. Benn járunk a délutánban, midőn sörünket szürcsöljük Makkoshotykán. A Nap már lebukik a hegyek mögé, mire elérjük szállásunkat Újhu­tán. Künn igen csípős az este. A panzióban meleg fürdő, vacsora, meleg szoba, vetett ágy. Kibékü­lünk a világgal, meg a túravezető­­vel. A leghosszabb napunk volt, nagy szintekkel. Elfáradtunk. A tyúkokkal alszunk el. De nem velük ébredünk! Me­leg reggelit kapunk. Kilenc körül belebújunk a zsákokba Nyögé­sek. Indulás. Naná, hogy megint emelkedünk! Bő két óra gyalog­lás. A Nap melegen süt. A Mlaka-réten elejtjük a csomago­kat. Teher nélkül megyünk ki a Sólyom-bércre. Lenyűgöző pano­ráma! Ameddig a szem ellát, a Zemplén kúpjai, végtelen erdők és csend. De mit beszélek itt. A valósághoz szegényes a szókin­csem. Tessék elmenni és megnéz­ni! Az István-kűtnál ebédelünk. Ott a bélyegzőhely is. Persze, hogy felfelé indulunk. Izzasztó fél óra után ugyanolyan látvány mint az előbb, csak most észak felé. fs Nagy Péter-mennykőnél járunk. A ragyogóan kék ég alatt tisztán látni a Szlovák Érchegy­ség hosszú tömbjét Negyedóra múlva a Pengő-kőnél ismét va­rázslat Nem lehet megunni. Nocsak! Lejtő Regécig. Len­dületesen érkezünk a kies faluba. Pici helység, minden intézmény egy helyen. Zsákok le, csoki, sör be. Majd - már régen másztunk - irány a vár. Nos nincs mit mon­danom. Mert nem tudok. Tessék egyszer ezt is útba ejteni. Röpke óra és Mogyoróskán vagyunk. Utolsó esténk, de sem­mi ünnepély. Vacsora - repetával - leöblítés, takarodó, csönd. De­hogy csönd. Jóllakott horkolás. A reggel kicsit macerás. A fa­luban nincs bolt. Nem tudunk reggelizni. A batyuk aljából, a zsebek piszkaiból kaparunk össze pár falatot. Még szerencse hogy Unicum van. Csodálatos a napkelte. Csí­pős, harapható a levegő. Vadre­gényes, helyenként szurdokszerű völgyben haladunk. Nagyon gyorsan. Alig telik el egy óra és már Árkán vagyunk. Rövid pihi. Bolt itt sincs. Tovább. Mire vállunkra idomul a háti­zsák, vehetjük le. Boldogkőváral­ja. Irány a bolt. Tömjük a maj­mot. Röpke óra múltán más szemmel tekintünk a világra. Ba­­rátkozás a falubeliekkel, közös fotó a csacsifogattal - szamarak találkozása - és megyünk tovább. A vasútállomáson bélyegzés, és a kukoricaföldön, majd kopár le­gelőn át a tűző Nap alatt. Rende­sen szedjük a lábakat. Ez már a hazaút. A fuvaros ló is gyorsít ha­zafelé. Nocsak! Az a híd! A Her­­nád! Ott túl Encs. A végállomás. Előtte, a híd lábánál Gibárt. Megállunk egy itatásra. A krirnó­­ban a tévében éppen az olimpia megy. Női kézilabda. A magyar lányok legyőzik a norvégokat nekünk meg el­fogy a sörünk. Miért marad­nánk? A hid túloldalán a vízierőmű. Bé­lyegzőhely. El­mondjuk hon­nan jöttünk. A kollégák meg­mutatnak min­dent A Ganz gyártmányú két turbina 1903. óta mű­ködik. Most is, mint egy óra­mű. Elbúcsú­zunk. Ezen a ponton ért vé­get túránk „hi­vatalos“ szaka­sza. Átkeltünk a Zempléni­hegységen. Következik a Csere­hát. De csak majd jövőre. Istentelen hosszú egyenes az országúton Encsig. Éget a Nap. Hej, árnyas erdők! Milyen jó volt bennetek. Nehezen, de elfogy ez is. Az állomáson egy óránk van a vonatig. Fáradt kimért mozdula­tokkal szedjük rendbe magun­kat. A széttaposott, vízhólyagos lábakat sziszegve préseljük a vál­tócipőbe. Még egy utolsó emel­kedő. A vonatlépcső. A 110 km és a közel 3000 m szintkülönb­ség zsibbadtságával nyúlunk el a fülkében. Addig, míg új ismeret­ségeket nem kötünk. Tomi már úgy meséli az elmúlt napokat mintha csak ebéd utáni séta lett volna. nagyi Bronzérem és különdíjak Budapestről Védőként érkezett, bronzéremmel távozott a Villamosenergia-ipari Kis­pályás Labdarúgó bajnokság budapes­ti döntőjéről a PA Rt. együttese. És hogy az igen erős mezőnyben nem si­került az ismétlés, az csupán néhány gólon múlott. Na, de ne ugorjunk ak­korát, nézzük a történéseket sorjában. Az idén szeptember 29-október 1. között az MVM Rt. rendezésében Bu­dapest volt a házigazdája a villamos­energia-ipari kispályás labdarúgás döntőjének, amelyen nyolc csapat vett részt, köztük természetesen a már sok sikert magáénak tudható PA Rt. együttese is.. Mutatja a hagyományos vetélkedés rangját, hogy a fővédnök­séget az MVM Rt. elnök-vezérigazga­tója, Katona Kálmán vállalta. A részvevő nyolc csapatot két né­gyes csoportba sorsolták, a Patkós Ist­ván vezette paksi különítmény a házi­gazda MVM Rt., az ÉMÁSZ és a TITÁSZ csapataival került egy „kalap­ba“, ahol körmérkőzésen döntötték el, melyik kettő juthat el a négyes dön­tőbe. Együttesünk ugye védőként ér­kezett a tornára, és ennek megfelelő­en is kezdte a küzdelmeket, hiszen Huszti Gyula mesterhármasával 3-0 arányban „lehengerelte“ az MVM Rt. legénységét. Következett az ÉMASZ, de ők sem úszták meg jobban, kaptak egy baráti „ötöst“, amelyből Huszti Gyula ismét három gólt vállalt magá­ra. A csoportmérkőzések lezárása­ként a TITÁSZ ellen lépett pályára csapatunk és a 2-1 arányú győzelem már azt jelentette, hogy megnyílt az út a négyes döntőbe. Itt már minden mozzanatnak, min­den gólnak nagy jelentősége volt, és hogy mennyire igy volt, az csak ké­sőbb a „számolgatásnál“ derült ki. A PA Rt. csapata a „papíron“ legerő­sebb csapat, az OVIT Rt. ellen kez­dett. Tudni kell, hogy az ellenfélnél neves teremlabdarúgók szerepeltek, és ez ezúttal döntőnek is bizonyult, hiszen számunkra rosszul alakult a mérkőzés, csapatunk 4-1 arányban maradt alul. E vereséget azonban két győzelem követte, 3-2 a DÉDÁSZ és 2-1 a Bakonyi Erőmű Rt. ellenében. így hát egy vereséggel zártuk a né­gyes döntőt, de hogy ez helyezésben mit jelentett, az csak az összevetés után derült ki. Ugyanis mivel a pak­siakat legyőző OVIT is „botlott“ egyszer, a pontszámokat tekintve hármas holtverseny alakult ki. A végső helyezések eldöntése ezek után a gólaránytól függött. Ez pedig az OVIT-nak kedvezett, a PA Rt. csapatának maradt a harmadik he­lyezés. A sors különös fintora volt, hogy bár kétszer is meggyőző fö­lénnyel verték a fiúk az ÉMÁSZ csa­patát, a végelszámolásnál előttük vé­geztek, övék lett a második hely. És hogy véletlenül sem távozzanak a paksi kispályás labdarúgók keserű szájízzel a budapesti döntőről, a harmadik helyezés mellé még két különdíjat is hazahoztak, hiszen Huszti Gyula 9 találattal gólkirály lett, míg a legjobb kapusnak Tóth Miklóst választották. Eredmények: Csoportmérkőzések PA Rt. - MVM Rt., 3-0, PA Rt. - ÉMÁSZ Rt. 5-1, PA Rt. - TITÁSZ Rt. 2-1 Döntő: PA Rt. - OVIT 1-4, PA Rt. - ÉMÁSZ Rt. 3-2, PA Rt. - Bakony Rt. 2-1. Végeredmény 1. OVIT 6 pont 7-5 2. ÉMÁSZ 6 pont 6-6 3. PA Rt. 6 pont 4-6 4. Bakony Rt. 0 pont 3-13 Medgyesy Atomerőmű A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Nagy Sándor Mb. főszerkesztő: Beregnyei Miklós A szerkesztőség tagjai: Botka Beáta, Enyedi Bernadett, Gyulai János, Lovászi Zoltánná, Majoros János, Medgyesy Ferenc, Sipos László WollnerPál Felelős kiadó: Kováts Balázs főmérnök Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központi Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507431 Telefax: 155-72-80 InterNethttp://www.npp.hu Kiadja az AS - M KftTolna Megyei Irodája Irodavezető: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd Pf: 71. 7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: Futó Imre

Next

/
Thumbnails
Contents