Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)

2000-07-01 / 7. szám

begyei Könyvtár jZEKSZÁRD Széchenyi út 56. 7100 tRMEA www. atomerőmű .hu /*<?/----­enyi út 56. / _____ W Á 'M ly. :k.—*?— ---------------------------------------H \&, ^ JZVÉNYTÁRSASÁG LAPJA www.atomeromu.hu ■pH ATOMERŐMŰ XXIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM 2000. JÚLIUS XXIII. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM Nem lesz forró ősz! Dr. Katona Kálmán, az MVM Rt. igazgatóságának elnöke és közvetlen munkatársai: dr. Bán Tamás, Müller Mihály és Kalmár Béla ismerkedő látogatásra ér­keztek az atomerőműbe július 5- én. Először a Látogató Központot tekintették meg, ahol Kováts Ba­lázs TLK vezető kalauzolta a ven­dégeket, majd az erőmű igazgatói adtak tájékoztatást. Ezt követően az érdekképviseletek és az ÜT ve­zetőivel folytatott eszmecserét Katona Kálmán. Délután népes újságírói csapat várta Katona Kálmánt a TLK- ban, ahol sajtótájékoztatón mutatkozott be, és röviden összefoglalta eddigi tapasztalatait, be­nyomásait. Elmondta: mint az MVM elnöke jött Paksra, de reméli péntektől már mint vezérigazgató fog­lalkozhat az MVM család legfontosabb tagjával, a Paksi Atomerőművel. Legfontosabb feladata lesz, hogy az MVM-ből egy erős nemzeti villa­­mosenergia-szolgáltatót hozzon létre. Fontos hangsúlyozni, hogy nemzeti szolgáltatót, tehát egy magyar többségi tulajdonú szolgáltató társa­ságot.Szólt arról, hogy folyik az energiatörvény újra tárgyalása és elemzése. Valószínű, hogy a Parlament őszi időszakában kerül a törvényho­zás elé. Az új energiatörvény lénye­ge: részleges piacnyitás, amelyből az következik, hogy az MVM-nek fel kell készülnie és helyt kell állnia a nagyobb mértékű piacnyitási körülmé­nyek közepette is. Megtudhattuk, hogy az MVM vezetésében nem várha­tó jelentős átszervezés, de lesz vezérigazgató-helyettesi poszt, melynek várományosa dr. Bán Tamás. Továbbá egy versenypiaci és gazdasági igazgatóság áll fel, amely nem jelent plusz igazgatót, hanem a pénzügyi terület kiegészül a gazdálkodásra és a versenypiacra való felkészülés megszervezésével, mint feladattal. Katona Kálmán biztosította az erőmű vezeté­sét arról, hogy a magyar energetikai iparnak szüksége van a paksi energiára, és mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy az erőmű élettar­tama a lehető leghosszabb legyen. Szólt az elnök úr az érdekképviseletek vezető­ivel folytatott megbeszéléséről, melyet jó hangu­latú eszmecserének nevezett, majd így folytatta: „Körülbelül ugyan azt gondolom mint ők. Fon­tosnak tartom a kollektív szerződés létét, fontos­nak tartom azt, hogy legyen folyamatos egyezte­tés a szervezetfejlesztési lépésekkel kapcsolatban és minden olyan kérdésben, ami a dolgozókra Dr. Katona Kálmán elnök­vezérigazgató Kalmár Béta elnöki tanácsadó Dr. Bán Tamás általános helyettes tartozik. Biztosítani fogom, hogy a folyamatos egyeztetés mindig meglegyen. A tárgyalások alatt nem vetődött fel olyan kérdés, amely konfliktust jelezne.” Végül így zárta mondandóját: „Megmondom őszintén, nem is számítottam ilyen nagy sajtóér­deklődésre, mert akkor szoktak ilyen sokan len­ni, amikor várnak valamilyen nagy durranást. Most a durranás elmarad, egyelőre.” A sajtótájékoztató után és a másnapi sajtóren­dezvényen megtárgyaltuk az elhangzottakat, és Müller Mihály kommunjikációs igazgató úgy összegezhetem a véleményeket, hogy pozitív benyomást tett mindenkire Katona Kálmán hig­gadt véleményalkotása. Összefogottan beszélt, nem csapkodva, az ak­kori lehetőségek határán belül maradva fejtette ki véleményét. Annak mindenki örült, hogy az MVM család zászlóshajójának tekinti Paksot, és nem egy Bu­dapest székhelyű család vidékre helyezett telepé­nek. Volt alkalmam az érdekképviseletek vélemé­nyét is meghallgatni, mely szintén pozitív. Volt aki úgy fogalmazott, hogy már az is nagyon pozi­tív volt, hogy az egy órás késéssel indult program időveszteségét nem úgy igyekeztek behozni, hogy a szakszervezetek vezetőivel történő találkozást törölték a programból. Már ilyen döntést is meg­éltek az érdekképviseletek. Jelen esetben nem hogy törölték, hanem a ter­vezett tárgyalási idő dupláját fordították egymás megismerésére. A kezdet ígéretes, a folytatás pedig mindany­­nyiunkon múlik.- Beregnyei -A biskói komptragédiára emlékeztünk Hatvanhárom évvel ezelőtt, 1937. jú­nius 18-án, a biskói komptragédia 50. évfordulóján körmenet indult Paksról a Jézus Szive szoborhoz - a biskói révhez - ahol Gaál János, a paksiak apátplébá­nosa tartott szentbeszédet. 2000. június 16-án ismét körmenet indult Paksról, a kornak megfelelően előbb buszokkal, de az utolsó 800 mé­tert gyalog megtéve az ASE Vízi Sporttelepe előtti Duna-töltésre, ahol már állt a lepelbe burkolt új bronzszo­bor, Farkas Pál szobrászművész alko­tása. Az 1903-ban emelt és homokkőből készült Jézus alakot az idő felmorzsolta. Az új szobrot az atomerőmű által adott bronzból újra öntötte a művész, a régi talapzatot pedig felújította. A mostani újraszentelési ünnepségre nagy számban érkeztek a városból hívők és nem hívők egyaránt. Kellemes szín­foltja volt az ünnepségnek a Kalocsáról érkezett zarándokok csoportja, élükön dr. Bábel Balázs Kalocsa-Kecskemét ér­sekével. Az ünnepség díszvendége dr. Paskai László bíboros-prímás volt, hazánk leg­magasabb egyházi méltósága, ő szentel­te fel az új szobrot és mondott emléke­ző beszédet. A pécsi püspökséget Welner Imre kanonok, püspöki iroda­igazgató képviselte, míg az egyházügyi államtitkár helyett Csallóközi Zoltán titkárságvezető érkezett Paksra. Az ünnepség narrátora Barabás Éva volt, aki az m 1 közszolgálati TV bemon­dónője, a TelePaks volt munkatársa. Az ünnepség helyszínére a kalocsai zarándokok érkeztek meg leghamarabb, mert a kilenc órási komppal keltek át a Dunán. Ők imád­kozással töltötték el a hátralevő időt. Megható lát­vány volt a paksi­ak hosszan kígyó­zó menetének az érkezése. A szél olyan erősen fújt, mint 1887. június 18-án, erősen tép­­delve a templomi zászlókat. Az atomerőmű vezetése meghív­ta a paksi törté­nelmi egyházak lelkészeit és az egyházközségek képviselőit. Az ünnepség a Himnusz elének­­lésével vette kez­detét, melybe be­segített a Paksi Vegyeskórus, majd az alkalom­hoz nagyon illő darabot adtak elő, nevezetesen Deák Bárdos György: Eli, éli (Uram, miért hagytál el engem) cimű művét, vezényelt Simon Péter kar­nagy. Szelp Anett, a Balogh Antal katolikus iskola tanulója mondta el Gerenday Kál­mán: A búcsúsok c. versét. Ezt követően Barabás Éva idézte fel azt az esemény­sort, mely a komptragédiához vezetett. Ezt követte a szobor leleplezésére, Far­kas Pál szobrász­­művész és Nagy Sándor, az atom­erőmű vezérigaz­gatója közremű­ködésével. A továbbiak­ban az egyházi szertartás szerint zajlott a felszen­telés, melyet dr. Paskai László bí­boros-prímás ce­lebrált. Megható volt a záró mozzanat, mikor a jelenlé­vők a Duna felé fordultak és a Szózatot énekel­ték, közben Kiszl Károly ha­jóskapitány a sa­ját hajójáról megkoszorúzta a Dunát. Az ünnepség után Nagy Sán­dor vezérigazga­tó fogadáson kö­szöntötte a paksi történelmi egy­házak vezetőit és az egyházközségek képviselőt, és természetesen a már felso­rolt jeles országos vendégeket. Nagy Sándor vezérigazgató köszöntő­jében szólt arról, hogy az atomerőmű igyekezett enyhíteni az erőmű körzeté­ben élő egyházközségek gondjain, és mindig arra törekedett, hogy őszinte tá­jékoztatást adjon az erőműről a környe­zetében élő lakosság számára. Kérte a jelenlévőket: az atomenergia megítélésé­ben az legyen a kiinduló pontjuk, hogy a Paksi Atomerőmű 18 éve világszínvona­lon és biztonságosan üzemel, majd így folytatta: „Az egyházak Európa egyre több pontján állást foglalnak a nukleáris energia békéscélú alkalmazásával kap­csolatban, melyet úgy tekintenek, mint a társadalmi lét és fejlődés egyik Ígéretes útját, egyúttal problémáját. Néhány év­vel ezelőtt az anglikán egyház foglalt ál­lást abban, hogy amit a Mindenható biz­tosított az emberek számára, azzal a jó­lét érdekében, figyelembe véve az etikai korlátokat, élni kell. Az ukrán Hmelnyickij atomerőművet néhány éve megáldotta a pravoszláv egyház illetékes vezetője. A legfrissebb állásfoglalás a belga ka­tolikus egyháztól származik, amely „Atomenergia és etika” munkacsoportot állított fel. A teológusokból, filozófusok­ból, természettudósokból és tanárokból összeállt közösség jelentése megállapít­ja, hogy bizonyos kockázatokat el kell fo­gadni a fejlődés érdekében. A széndio­xid koncentráció gyorsuló növekedése az elsődleges megoldandó kérdés világvi­szonylatban. Az atomenergiából történő villamosenergia-termelés nem okoz sa­vas esőt, és nem növeli az üvegházhatást. Az ásványi anyagok elégetése pazarlás, amellyel a jövő generációit sújtjuk.” Nagy Sándor vezérigazgató annak re­ményében zárta köszöntőjét, hogy a Ma­gyar Katolikus Egyház is hasonlóan fog nyilatkozni az atomenergiáról, mint tet­te azt a belga egyházi munkabizottság.- béri -Dr. Paskai László bíboros-prímás és Farkas Pál szobrászművész az emlékmű előtt. írjanak rólunk! Dr. Rónaky József és Komornik Ferenc A Nukleáris Újságíró Akadé­mia diplomakiosztó ünnepségére került sor június 23-án az OAH- ban. A Magyar Tudományos,­­Üzemi- és Szaklapok Újságíró­inak Egyesülete szervezésében egy éven keresztül ismerkedtek a szakújságírók a nukleáris techni­ka alkalmazási területeivel. Komornik Ferenc, az egyesü­let ügyvezető elnöke sikeresnek minősítette a programot, és meg­jegyezte: „Ebben az ágazatban igen sok tudós dolgozik, akikről jó lenne ha többet hallanánk, ez az ágazat több segítséget igényel­ne a Kormánytól.” Az ünnepségen 30 fő vehette át a diplomáját Dr. Rónaky Jó­zseftől, az OAH főigazgatójától. Rónaky úr elmondta: sokan és sokat Írtak erről a szakterületről, ám igen kevesen írtak szakszerű­en és tárgyilagosan. írjanak ró­lunk, mondotta a főigazgató, de csak az igazat, és ne azzal a cél­lal, hogy félelmet keltsenek.- béri -

Next

/
Thumbnails
Contents