Atomerőmű, 2000 (23. évfolyam, 1-12. szám)
2000-06-01 / 6. szám
6. oldal ATOMERŐMŰ 2000, június Finn diákok látogatása Pakson A finn-magyar barátság révén egy hetet töltött Pakson egy loviisai csoport. A 17 diák és a 9 felnőtt május 22-én, hétfőn este nyolc órakor érkezett meg Budapestre, ahol Vincze Pál, a Finlandia kör ügyvezető elnöke fogadta őket. A szállásukat 22 óra után foglalták el az ESZI kollégiumában, hogy a két órás repülőút és az időeltolódás fáradalmait kipihenjék. Másnap Leimsziedemé T. Ildikó (a Finlandia kör tagja) és Novákné Cs. Sarolta (az ESZI angol szakos tanára) kalauzolásával, néhány ESZI-s diák kíséretében a dél-dunántúli régió “fővárosába”, Pécsre látogattak. Leimsziedemé T. Ildikót kérdeztem:- A finn vendégek az Ön vezetésével ismerték meg Pécset. Mit láttak, mit nézhettek meg?- Pécs művészettörténeti és kultúrtörténeti emlékeit igyekeztünk bemutatni. A Történeti Múzeumban kezdtük a múzeumi és városnéző sétánkat, majd a Széchenyi tér felé vettük az irányt. A Dzsámi, a Hunyadi-szobor és a városháza megtekintése után tovább haladtunk a Székesegyház felé, ami az egész környék legcsodálatosabb épülete. Őskeresztény sírhelyet, kápolnát mutattunk meg, és utána pedig egy szabad, kötetlen sétán vehettek részt a gyerekek, ahol a mostani modem nagyváros életét láthatták. Szerdán délelőtt finn diákok tartottak órát az ESZI-ben, melyen Finnországról, Loviisáról és iskolájukról, Myllyhariunkouluról meséltek. Elmondták, hogy Loviisa egy Helsinkihez közeli kis város a tengerparton. Mindössze 7500-an lakják. Nemcsak atomerőművéről híres, a régi épületek és a közeli vár sok turistát vonz. Iskolájukba - mely a város központjában, a templom mellett áll - mindössze 300 diák jár. Az előadásból az is kiderült, hogy a finn oktatási rendszer teljesen más. Az alsó tagozat elsőtől hatodik osztályig tart, ezután a gyerekeknek kötelező még három évet tanulniuk a felső tagozatban, majd ha akarnak (a diákok többsége él a lehetőséggel), tovább tanulhatnak a három éves gimnáziumban vagy műszaki középiskolában. Ezek után a finn irodalomba nyertek betekintést az ESZI diákjai. Árokszállási Tibor a „matematika nemzetközi nyelvén” tartott órát, mely osztatlan sikert aratott a vendégdiákok körében. Nagyné Lakos Mária fizikaóráján bemutatott érdekes kísérlet szintén örömteli perceket okozott, akárcsak Novákné Cs. Sarolta angol órája, melyen a Himnusz sorait ismerhették meg angol nyelven. Délután Kozma Győző és Nagy Gábor testnevelő tanárok szervezésének köszönhetően egy sportdélutánon mérhették össze erejüket a finn és a magyar diákok. A programon a finneknél oly népszerű “floorball” és foci szerepelt. A mérkőzések közötti szünetet felhasználva Tuija Räisänen finn anyukával beszélgettem:- Milyennek találja Magyarországot? Mik az első benyomásai a magyarokról?- Harmadszor vagyok itt, úgyhogy nem most szerzem első benyomásaimat, de szép ország, kedvesek az emberek.- Vannak itt barátai?- Igen, a korábbi látogatásaim során tíz vagy talán még több emberrel is baráti kapcsolatba kerültem.- Milyennek találja Paksot? Nagyon kedves kis város, sokban hasonlít a mi városunkhoz.- Mi a véleménye a magyar ételekről? Miben különböznek az Önökétől?- Nagyon szeretem, már nem először kóstolom. A magyar ételek sokkal fűszeresebbek, sokkal több paprikát használtok, de ez így finom. Kíváncsi voltam, hogyan látja mindezt egy 16 éves diák, ezért megkérdeztem Simo Pönni-t is:- Mik az első benyomásaid Magyarországról?- Sok kedves embert ismertem meg, könnyű alkalmazkodni az itteni viszonyokhoz.- Vannak barátaid nálunk? Finn diákok a TLK-ban- Nem túl sok embert ismerek itt, de azért vannak barátaim. Néhány diákkal összebarátkoztam, akiket a pécsi úton ismertem meg.- Hogy tetszik az ország és Paks?- Ugyanolyan méretű, mint Loviisa. Mindent összegezve szeretem Magyarországot, és az idő is gyönyörű itt.- Miben különböznek a magyar ételek az általad megszokottól?- Ti sok fűszert használtok, főleg paprikát. Este diszkó várta a fiatalokat, ahol nemcsak a finn és a magyar diákok zenei ízlésének hasonlóságára derült fény, de lehetőséget nyújtott új barátságok kialakulására is. Csütörtökön a Finlandiakör tagjai Budapesttel ismertették meg a vendégeket. A Budai várban való séta és a panorámában való gyönyörködés után egy szabad délutánt töltöttek a fővárosban. Pénteken az erőműben tettek látogatást, majd este Pakson a Prelátusban búcsúvacsora várta őket. Kérdéseimmel ismét megkerestem Leimsziedemé T. Ildikót:- Elképzelhető, hogy ESZI-s tanulók a közeljövőben Loviisában fognak vendégeskedni?- Már magánbeszélgetések során szó volt erről, és úgy látom, hogy kedvező benyomás alakult ki rólunk. Beszélgetés folytán már elhangzott, hogy szeretettel várnak bennünket, de ehhez majd hivatalos meghívás kell. Úgy veszem észre, hogy nagyon jó programot biztosítottunk, és ezúton szeretném az ESZI minden tanulójának megköszönni, és azoknak pedig különösen, akik bármilyen szervezésben vagy személyes kapcsolat révén hozzájárultak ahhoz, hogy a finn vendégek és diákok jól érezték magukat.- Végül kiváncsi lennék, hogy mi a személyes véleménye a finnekről?- Nagyon barátságosak. A diákok érdeklődése sokirányú, mégis a modem kor gyermekei. Kevésbé néznek vissza a történelembe. Nem annyira a történelmi emlékek, mint inkább a mi iskolai viszonyaink, életünk érdekelte őket. Rendkívüli a nyelvtudásuk. Náluk ez szigorúbb és talán jobban belátják azt, amit a mi diákjaink még nem, hogy egy ilyen nyelvvel, mint a magyar vagy a finn, nem lehet érvényesülni a világban. Társítani kell hozzá egy idegen nyelvet, mint az angol vagy a német. A felnőttek szintén rendkívül barátságosak és féltő gonddal vigyáznak a gyerekekre. Igényes programot kértek, hiszen a programok 50%-át az ő kérésüknek megfelelően állítottuk össze. Reméljük, ez az egyhetes látogatás csak a kezdet, és a későbbiekben egy hosszú távú iskolai csereprogram jöhet létre. Molnár Martina, Nagypál István (ESZI) ESZI-baUagás, 2000 Az ESZI életében eltelt 14 esztendő múltán az 1999/2000. tanév ballagására május 12-én került sor. Gálos István leköszönő igazgató nemcsak a tanulóktól, hanem az iskolától is búcsúzott érzelmes költői szavakkal. Kissné Hegyi Ilona - újonnan kinevezett igazgató - régi ismerősként új tisztségében köszöntötte a szülőket, diákokat, tanárokat. Az ünnepi beszéd megtartása után az új igazgatónő tárgyjutalmakat adott át, a tanulmányi versenyeken jó eredményeket elért diákoknak. A ballagáson az alábbi szakoktól búcsúztunk: Erőműgépész 13 fő. Számítástechnikai programozó 17 fő. Elektronikai technikus 14 fő. Elektrotechnikai technikus 11 fő. Környezetvédelmi technikus 16 fő. Minőségbiztosító és számítástechnikai technikus 13 fő. A ballagáson az iskola Jelen önmagától” is búcsúzott. Wollner Pál Ha végre itt a nyár... Finlandia kör Paks és az „éjféli nap országának” kapcsolata az ember strandra jár - vagy világot látni indul. Ha tanácstalan, fellapozza az Üdülési tájékoztatót, és elmereng a választékon. Megtalálja a már bevált helyeket, és örömmel fedezi fel az újakat. Kisgyerekes szülőként felcsillan a szeme, mikor azt olvassa, hogy Alsópáhokon szakképzett óvónő vigyáz csemetéjére, amíg ő társával szaunázik vagy a fittnessz-teremben erősíti izmait. Persze biztosan lesznek olyanok is, akik a gyerekpásztorok segítségét nem veszik igénybe, mert utódaik már kamaszodnak. Aztán az jut eszébe, hogy még nem látták Budapestet a gyerekek, elmehetnének az állatkertbe és a Vidámparkba, s a kirándulás után „hazatérhetnek” rózsadombi szállodájukba. De fürödni is imádnak mindannyian, úgyhogy a Balaton vagy a Velencei-tó is jó választás lenne. Össze lehetne kötni a kellemest is a hasznossal, ha gyógyfürdőbe mennének. Párja izületi panaszai enyhülnének, s a gyerekek is pancsolhatnának egész nap. Este pedig sétálnának, s szórakoznának a kulturális és egyéb programokon. A nagyobbik fiút biztosan rá lehet beszélni valamelyik gyerektáborra is. Nagy kaland a nyári tábor - emlékezik vissza saját ifjúkorára. Főleg, ha olyan, mint a simonfai! De szívesen elment volna ő is annak idején egy ilyenbe! Előre irigyli fiát, aki a három hét alatt lehet király vagy varázsló, de ügyeskezű fazekasmester is. Vagy görkorcsolya-táborba menjen inkább? Hiszen él-hal a görkoriért. S külön vonzerő, hogy a cég a beutaló árának 80%-át kifizeti helyettük. Nehéz dönteni... Kollégája, aki a társával együtt sokat túrázik, más szempontok szerint válogat. Nekik a hegyek és az erdők jelentik a kikapcsolódást. Elutazhatnak a Mátrába és a Pilisbe, vagy a Somogyi-dombság és az Őrség lankái közé. Igaz, az utóbbi helyen, Őrimagyarósdon 4-6 fő is kényelmesen elfér, az Üdülési tájékoztató előszavában pedig azt írták, hogy törekedni kell a teljes ágykihasználásra, ezért oda családokat várnak, nem házaspárokat. De az is lehet, hogy a természet helyett az idén városba mennek, s turistaszemmel nézik kis hazánk történelmi és kulturális nevezetességeit. Netán külföldre utazzanak? A csodálatos Adrián kívül krétai csereüdülésen is részt lehet venni, s annak a programja is csábító. Főleg így, hogy az intranetén szebbnél szebb képeket látni a meglátogatandó helyekről, például a knosszoszi palotáról, ami 3500 évvel ezelőtt pusztult el földrengés következtében, de még így, romjaiban is fantasztikus. Es persze a mesés tengerpart... És a görög konyha... És a barátságos szigetlakok... Ráadásul ezt a nyaralást direkt pároknak szervezték, nem pedig többgyermekes családoknak, hogy minél több dolgozó élvezni tudja ezt a nagyszerű utat. S az ár felét állja az erőmű! Beszélgettem barátokkal, ismerősökkel. Legtöbbjük viszszatérő nyaraló - már amennyire a pontszámúk engedi -, de vannak, akik nagyobb külföldi pihenésre gyűjtögetik a pontjaikat. Erre szükség is van, hiszen pl. Krétára az idén csak 50 ponttal lehet eljutni. Megkérdeztem tőlük, miért választják a céges üdülést. Egyöntetűen azt válaszolták, hogy kényelmes és olcsó. Kényelmes, mert nem nekik kell összehasonlítaniuk a lehetőségeket, telefonálgatniuk, hogy lefoglalják a szobát. Ha valami gondjuk adódik, van, aki szóljon az érdekükben (ez a Szociálpolitikai Osztály). Olcsó, mert a belföldi üdüléseknek az ötödét, a külföldieknek a felét kell csak kifizetni. A cég kedvezményeket is kap, egyrészt az árból, mert egész nyárra több szobát is lefoglal, másrészt a szolgáltatások terén, pl. ingyenes vízibicikli-használat, amiért a többi vendégnek fizetnie kell. S ha a nyaralás után a kérdőívet visszajuttatják a szocpolra, akkor az ott leírtakat a következő évi szervezésnél figyelembe veszik. Mindenkinek kellemes nyaralást! Bot ka Beáta Finnország, az „ezer tó országa”. De mi jut még eszünkbe róla? A rénszarvastartáson és a Kalevalán kívül számtalan dolog van, amit érdemes tudni és megismerni az országgal és az ott élő emberekkel kapcsolatban. Az 1993-ban alakult Finlandia Kör Vincze Pál titkár vezetésével immár hetedik éve a finn emberek kultúrájának és mindennapjainak megismertetésén, a finn-magyar kapcsolatok szorosabbra fűzésén dolgozik. Aranyiné Czetli Judittal, a Finlandia kör egyik aktívájával, a városunkban tartózkodó finn cserediákok két tanárával és a finn szervezet titkárával beszélgettem.- Mikor kezdődtek a két ország közti kapcsolatok? Aranyiné Judit: A két ország kapcsolata a loviisa-i és a paksi atomerőmű kapcsolatával kezdődött. A munkakapcsolaton túl az egyre gyakoribb találkozások lehetővé tették azt, hogy az emberek között személyes, baráti szálak is szövődjenek. Úgy gondolom, hogy a finn emberek közvetlensége, őszintesége és egyszerűsége nagyon magával ragadja a magyarokat. Mi jellemzi a Finlandia Kör tevékenységét; mi célozza a finn-magyar kapcsolatok elmélyítését? Aranyiné Judit: A kör 1993-ban alakult, azóta rengeteg ismeretre tettünk szert. Fő tevékenységünk a finn emberek kultúrájának és mindennapjainak megismerése. Finn barátainkkal pedig Paks és környékének bemutatásával, megismertetésével próbáljuk a kapcsolatokat szorosabbra fűzni, az ismereteket bővíteni. Ennek keretében minden hónapban valamilyen Finnországhoz kapcsolódó előadást szervezünk, ami mindenki számára nyitott és rendkívül érdekes. Az előadás után kötetlen beszélgetésre van mód az előadókkal.- Melyek voltak az idén - ezidáig - a jelentősebb események? Aranyiné Judit: Az idei év is elég mozgalmasan kezdődött. Márciusban Loviisa polgármestere és képviselőtestületének néhány tagja látogatott városunkba, abból a célból, hogy hivatalossá fejlesszék a két település közötti testvérvárosi kapcsolatot. Ennek megszervezésében és a küldöttség fogadásában segédkeztünk. Májusban két fontos eseményre került sor: megrendeztük a Finn Gasztronómiai Estet, melynek nagy sikere volt, a napokban pedig a loviisa-i diákok és tanárok tettek látogatást az ESZI-ben.- Milyen élményeket, tapasztalatokat szereztek itt a diákok? Aranyiné Judit: Az iskolai rendezvényeken kívüli programokról mi gondoskodtunk. Kirándulást szerveztünk Pécsre és Budapestre, ahol előadást hallottak a városokról. Az utolsó Pakson töltött napon fogadta őket a polgármester úr és az esti búcsúvacsorán elmondták, hogy felejthetetlenné tettük számukra ezt az egy hetet. Minna Vesa és Pivi Arvonen, tanárok: A gyerekek nagyon készültek a magyarországi látogatásra. A finn iskolarendszer szerint a 9. év befejezése után tesznek az osztályok nagyobb, rendszerint külföldi utazást. Az osztály, melynek tagjaival itt vagyunk, 3 évig készült arra, hogy Magyarországra jöhessenek. A pénzt is ők maguk gyűjtötték össze, vásárokat rendeztek, munkát vállaltak. Az iskolában minden tantárgyhoz kötődően felkészítették őket tanáraik a magyarországi sajátosságokra, a természeti adottságoktól a nyelvi, irodalmi, történelmi múlton át a mai társadalmi viszonyokig. Ennek ellenére természetesen érték őket „meglepetések”; furcsa volt nekik az időjárásbeli különbség, a magyar gasztronómiai szokások; azonban gyorsan megbarátkoztak a helyzettel, és két nap eltelte után már felhőtlenül élvezték az ittlétet. Maradandó élményeket szereztek az itt töltött közel egy hét alatt. Ulla Ögard, a finn szervezet titkára: Nagy kedvvel jöttek ide a gyerekek. Érezhető a szimpátia a két nép között, talán a közös történelmi, nyelvi múltból adódóan. Tény, hogy az iskola most hetedikes diákjai a 9. utáni „nagy utazást” szintén Magyarországra tervezik.- Judit, mit tervez még a Finlandia Kör az idei évre? Aranyiné Judit: Az idei tervek között szerepel, hogy ősszel megrendezzük az általános iskolák közötti „finn-magyar kultúra” vetélkedőt, és természetesen a már hagyományossá vált Télapó-estet decemberben.- Köszönöm a beszélgetést. Végül egy igazán elterjedt közhely cáfolata: egy szó sem igaz az északi emberek hűvös távolságtartásából és ridegségéből. Magával ragadó volt közvetlenségük, barátságosságuk; mindaz a nyitottság, mellyel a lehető legtöbb élményt szerették volna megszerezni, hazavinni Finnországba, az „éjféli nap országába”. Enyedi Bernadett
