Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-02-01 / 2. szám
2. oldal ATOMERŐMŰ 1999. február 20 éve város Paks A városi rang elnyerésében döntő szerep jutott az atomerőműnek Balról jobbra: dr. Tóth Lajos, Herczeg József, dr. Dallos Tibor, Aradi Imre, Varga Imre, Bor Imre (jelenlegi polgármester), Bencze János (Folytatás az 1. oldalról.) Az ünnepi ülésre meghívást kaptak Paks régi és jelenlegi vezetői, az atomerőmű első igazgatója, a volt vezérigazgatók, valamint az építő-műszaki alakulat két parancsnoka. A múlt felidézésében segített az a korabeli filmfelvétel, mely az 1979. január 3- án tartott ünnepi városavató tanácsülésről készült. A vetítés után a 80. életévét taposó Aradi Imre bácsi meghatódva szólt a régmúltról, hiszen ő 1957-től 1971-ig volt Paks tanácselnöke. Imre bácsit követően Bor Imre polgármester Paks jelenéről és jövőjéről villantott fel néhány önkormányzati elképzelést: „...teremtsünk egy olyan lakható várost, melynek a polgárai jól érzik magukat a településen és a közérzetük kiegyensúlyozott. Mint tudjuk, ez sokkal több annál mint, hogy tiszta úton rendesen haza tudok menni és folyik a csapból a víz. Az infrastruktúrán túl ehhez szükség van arra, hogy az emberek igényei szerint történjenek a dolgok a városban, figyelembe vegye az önkormányzat a város lakosainak elképzeléseit és véleményét.” A polgármester úr elismerte, hogy az önkormányzat az erőműbővítési tender kapcsán igen keveset tett, pedig a város jövője érdekében - lehetőségeihez mérten - lobbiznia kell, hogy a leálló blokkok helyébe itt helyben épüljenek új blokkok. Eddig a befogadó fél képviselői szóltak, mondta Kováts Balázs főmérnök, a rendezvény házigazdája, majd azok képviselőit szólította a mikrofonhoz, akik idehozták az erőművet és akik jelenleg is üzemeltetik. így Szabó Benjamin, az atomerőmű első igazgatója, volt beruházási kormánybiztos emelkedett szólásra. Viszszaemlékezésében kiemelte a község és a megye vezetőinek és lakóinak a fogadókészségét, melyről így vélekedett: „Ezt akkor is így láttam és ma is határozottan az a véleményem, hogyha ezt az atomerőművet Győr vagy Székesfehérvár térségében kellett volna felépítenünk, akkor sokkal keményebb és nehezebb dolgunk lett volna. Itt Tolna megyében, Paks és környékének lakóiban volt egy nagy „éhség” a nagyipar után, és azt is látták, hogy talán az utolsó lehetőség, melyet meg kell ragadni. Az atomerőműnek akkor is voltak ellenzői, viszont a helyiektől nem kellett tartani, ők velünk voltak. A közös munka eredménye világraszóló sikert hozott, melyet egy példával szeretnék igazolni. Az 50-es, 60-as években bármilyen elhivatottságú honfitársunk ha azt mondta, hogy ő magyar, nem tudták külföldön, hogy hol van Magyarország. Viszont ha azt hallották: Puskás, Czibor, Kocsis, mindenki tudta, hogy ők magyarok. Nem sokat változott a világ azóta, nagyon sok helyen ma sem tudják, hogy ennek az országnak a fővárosa Bukarest vagy Budapest, de azt tudják, hogy a magyar atomerőműnek Paks a székhelye.” Végül Nagy Sándor vezérigazgató szólt az ünnepi ülés résztvevőihez. Megköszönte, hogy elfogadták az erőmű meghívását és eljöttek a közös ünneplésre, majd így folytatta: Ahol Szabó Béni bácsi befejezte, én ott folytatom, vagyis azzal, hogy a világ nukleáris létesítményeinek rangsorában Paks mind a termelés, mind pedig a biztonsági mutatók alapján igen előkelő helyet foglal el. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy egy elkötelezett és felkészült szakmai gárda irányítja és üzemelteti ezt az erőművet, másrészt annak, hogy már az első párhuzamos kapcsolást követően felismertük: a munkahelyi és üzemeltetési biztonságot csak úgy lehet fenntartani, ha folyamatosan tökéletesítünk és fejlesztünk. Ezt a célt szolgálta az 1992-ben elindított ÁGNES-program, majd az a felújítási program, amely 1996- ban kezdődött és 2002-ben fejeződik be, melyre 60 milliárd forintot fordítunk, és ennek kétharmada a biztonságnövelést szolgálja. Ezen tények ismeretében fogalmazták meg a szakemberek, hogy a középeurópai országok közül Magyarország áll legközelebb a nyugati előírásokhoz és gyakorlathoz. Ez a megállapítás olvasható abban a jegyzőkönyvben, mely az EU-hoz történő csatlakozás előtti helyzet felmérést tartalmazza. Végül köszönetemet fejezem ki azoknak az önkormányzati vezetőknek, polgármestereknek, akik a TEIT-ben dolgoznak, akik a személyes felelősségüket iS átérezve tesznek azért, hogy a Paksi Atomerőmű megítélése valós alapokra helyeződjék és a lakosság megfelelő információhoz jusson. Végül köszönetét mondok azoknak, akik megalkották ezt a nagy művet, és ígérem, a mi nemzedékünk is úgy adja tovább a stafétabotot, hogy ez az erőmű nem veszít nemzetközi elismertségéből. A felszólalások után 17 főnek adták át az erre az alkalomra készült, különlegeséit szép emlékplakettet, melyet Farkas Pál szobrászművész készített. A bronz plakett mellé Vincze Bálint grafikus készített oklevelet, mely nagy sikert aratott és a kitüntetettek aláírásaikkal tették még becsesebbé ezt az okmányt. Fotók, szöveg: Beregnyei ,A két fél együtt egy egész” A tudományok és a művészetek kapcsolata Beszélgetés dr. Szatmáry Zoltán professzorral, a Magyar Kultúra Napján „A legtöbb minőségi program két lehetséges ok egyike miatt mond csődöt: Van bennük rendszer szenvedély nélkül, vagy szenvedély rendszer nélkül.” (Tom Peters) * Az emberi értelem és az érzelem harmóniájára való törekvésünk évezredes törekvésünk, gondoljunk csak a kínai Yin és Yang szavakra. A szellem és a test, a nő és a férfi, a sötét és a világos, a szubjektív és az objektív ítélet, a hold és a nap ugyanúgy kiegészítik egymást, mint a tudományok és a művészetek. Aki tagadja egyiket, vagy „csak” elhanyagolja, az valószínű nem ismeri az erdélyi Benedek István bölcs mondását: ,A két fél együtt egy egész.” Az emberi kultúra legfőbb két pillére a tudomány és a művészet. Az igazság keresése, megvalósítása a tudományokra tartozik, a társadalmilag elfogadott szépé és esztétikumé a művészetekre. A tudomány eredetileg a rendszerbe foglalt ismeretek összességét jelentette, az újkori természetfilozófia kialakulásával kezdődött a szakágakra bomlása. A tudományosság példaképévé váltak a matematikaitermészettudományos módszerek. A tudomány fő kritériumai: szakma-specifikus módszertan, érdek- és előítéletmentesség, bizonyíthatóság és az ellenőrizhetőség. A tudományt kiegészítve, a művészet a társadalmi tudat egyik sajátos formája, a valóság lényegének érzékileg megragadó módon történő visszatükröződése, s mint ilyen a valóság megértésének és átalakításának sajátos eszköze. A jelen kor kutatói kimutatták, hogy az emberi agy jobb és bal oldali féltekéjét egyaránt használók az értelem és érzelem egyensúlyát könnyebben elérik, mint akik az egyoldalúság mellett maradtak. „Az emberi szellem a forrása minden művészi alkotásnak és minden találmánynak. Az életet emberhez méltóvá azok teszik.” - olvasható a Szellemi Tulajdon Világszervezet genfi központi épületének bejáratánál, idézve a magyar főigazgatót, Bogsch Árpádot, így a „kultúrmérnök” igyekszik érteni és mindenkor tiszteli a művészeteket is. Az ember képes maradandó értéket létrehozni örökké változó, fejlődő világunkban, ha az alkotás kényszere és a szépségre való törekvés azonos erővel hat. A tudomány és a művészet egyensúlyát figyelhetjük meg a római kultúra jelképének tekinthető Colosseumban az űrből is megfigyelhető egyetlen monumentális építményben, a négy és félezer km hosszú Kínai Nagy falban, a fényűző luxust és ésszerűséget egyaránt jelentő francia kultúra jelképében, a világ legpazarabb palotájában és kertjében, Versailles-ban, a perui inka kultúra Machu Picchujában és az amerikai álom jelképében, a New York kikötőjében felállított monumentális Szabadság-szoborban. A Világörökség leltárában ma már ötszázat meghaladó becses emlék neve áll, köztük a budai Vámegyed, és a Szent Márton hegyén épült, Pannonhalmán található bencés apátságunk. Tudom, a kultúrának több mint ezer definíciója létezik, minden társadalmi réteg saját céljainak elérése érdekében időnként megpróbálja azt kisajátítani, szerencsére többnyire sikertelenül. Ezt a hibát elkerülve mégis érdemes a biztonságkultúra fejlesztése érdekében az általános kultúra, a magyar kultúra és a gyakran emlegetett minőségkultúra szavak tartalmát tisztázni. Mit jelent számunkra a kultúra és miért ma ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját? 1823. január 22-én született Kölcsey Ferenc - a reformkor nagy költője házában, Szatmárcsekén - nevezetes alkotása a „Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból”, amely már negyed század múltán nemzetünk Himnusza lett. A vers születésnapja egyben a magyar Kultúra Napja. Wigner Jenőnek, a világ első reaktormémökének kedvenc időtöltése a versek olvasása, a költészet és a zene hallgatása volt. „Egyszerű magyar dalok és versek, amelyeket még 1910 előtt tanultam, ma is önként megszólalnak bennem. Az Egyesült Államokban eltöltött 60 esztendő után még mindig inkább magyar vagyok, mint amerikai.” - vallotta magáról Wigner Jenő, az egyik legnagyszerűbb egyéniség, akit a magyar föld adott az egyetemes kultúrának. Magyar kultúránk meghatározó megjelenési formája, a magyar nyelv verbális kommunikációnk eszköze. Információbőségben szenvedő világunkban rendkívül fontos saját nyelvünk ápolása, hogy segítségével megértsük az új ismereteket és embertársaink is megértsenek bennünket. Ifjabb Fasang Árpád, az ismert zongoraművész elhatározta, hogy egy kötetbe gyűjti a magyar természettudományos-műszaki élet kiválóságainak hitvallását. A „Hivatás és hitvallás” című kötet bemutatását a Magyar Kultúra Napjára időzítette a Mundus Kiadó, azonban aki figyelemmel kíséri a Természet Világa folyóirat írásait az már a szeptemberi számban olvashatta Szatmáry Zoltán gondolatait. Professzor úr részére első kérdésemet a cikk címéből kölcsönöztem: — Mi lesz veled, magyar (kultúra)? — A magyar kultúra hanyatlik és ennek számos jele van. Emlékszem gyerekkoromra, akkor is igaz volt, hogy sokan nem tudtak jól, érthetően beszélni, a magyar helyesírás nehéz, kedvesen tudtak helyesen írni. Az emberek nem voltak olvasottak, bár akkoriban a mostani helyzethez képest sokkal többet olvastak, mint ma. Akkor bizonyos értelemben szégyen volt, ha valakinek a munkájában helyesírási hibákat találtak. Ha valakit műveletlenségen értek, akkor az szégyellte magát és igyekezett pótolni hiányosságait. Ma sajnos ez az igényesség, a pontosságra való törekvés hiányzik, és nagyon sok embernek az idegeire megy az, hogy csak a hibátlan írásokat tudom kiengedni az intézetünkből. Szerintem a helytelenül, pontatlanul megfogalmazott írások jelzik a magyar kultúra hanyatlását. A művelt emberek mindenkor igényesek saját nyelvük gyakorlásában, kultúránk legfontosabb hordozójának ápolásában. Sajnos a szépirodalmi olvasottság csökkenése mellett a mai kor embere egyre kevesebb időt áldoz a művelődésére. Az idegen nyelvek elsajátítása során is hiányzik az emberektől az igényességre való törekvés, az angol nyelvet gyakorlók megelégednek a felszínes ismeretekkel. Mi lehet kultúránk hanyatlásának oka? Felváltották az írott sajtót és könyveket a film, a rádió, a televízió, ami még önmagában nem lenne baj. A fejlődés ellen nem lehet kifogásunk, de azért ahogyan a rádióban és televízióban beszélnek, az katasztrófa. Ahogyan hangsúlyoznak, amiket mondanak, az sajnos kétségbeejtő. Minimális elvárásnak kellene lenni az, hogy legalább lehessen érteni azt, amit mondani kívánnak. A magyar, a külföldi hirdetések majd mindegyikében található hiba. A parlamentben ismert politikusok nem tudják magukat érthető módon kifejezni. Elkezdenek egy hosszú mondatot, és nem tudják értelmesen befejezni. Minden nyelvterületre jellemző ez a hanyatlás, így külföldön harcolnak ellene a jó érzésű, a saját kultúrájukat védő emberek. A franciák, a spanyolok anyanyelvűkre féltő gonddal vigyáznak, de ezek a törekvések itthon nyomokban sem fedezhetők fel. Nagy baj ez! Lehet, kicsit sötét képet festek aggodalmaim közreadásával. Nekem nem az a dolgom, hogy hamis, optimista illúziókat keltsek. Bántó észrevételeimmel fel szeretném rázni embertársaimat. — Az elmúlt év november 3- án-a Magyar Tudomány Napján - kitüntetéseket adtak át kutatóknak és egyetemi tanároknak a Magyar Tudományos Akadémia Székházában. Szatmáry Zoltán egyetemi tanár, a fizikai tudomány doktora, a BME Nukleáris Technikai Intézet igazgatója a reaktorfizika terén kifejtett munkásságáért és oktatási tevékenységéért komoly szakmai elismerésben részesült. Az atomerőműben dolgozók nevében gratulálok, egyben kíváncsian érdeklődöm jelenlegi munkái feléli. — Pillanatnyilag könyvet írok. Egy könyvem már elkészült, ez egy korábbi jegyzet szakkönyv alakban történő átdolgozása, címe: Bevezetés a reaktorfizikába. Az MTA kiadója a közeljövőben megjelenteti. Ennek két folytatását szeretném elkészíteni: Reaktorfizikai számítások és a Kísérleti reaktorfizika, így egy három kötetes monográfiát terveztem. A reaktorfizikai számítás tárgykörének feldolgozásában félúton tartok, amit az egyetemen tanítok azt már rögzítettem. A kötetben helyet kap az a magyarországi gyakorlat is, amelyet a KFKI-ben és Pakson is használnak a reaktorfizikusok. A könyv mellékletében lenne egy CD, amelyen a módszerek program formájában is elérhetővé válnak. A tanultakat ki tudnák próbálni a szakemberek számítógépeiken. Közben már hozzákezdtem a harmadik kötet, a kísérleti reaktorfizika témakörének rendszerezéséhez is, melyben - többek között - az atomerőművi méréstechnika is szerepelni fog. A közeljövőben egy kísérleti fizika könyvsorozat is készül. Ennek lesz egy magfizika önálló kötete, amelyet kollégámmal, dr. Sükösd Csabával idén fogunk Mi foglalkoztatja jelenleg a szakmai tudományos egyesület tagjait? A Magyar Nukleáris Társaságnak elég szerteágazó a tevékenysége, különböző szakcsoportok működnek, amelyek érdeklődési körüknek megfelelő konferenciákat, tanácskozásokat tartanak. (Biztonsági és megbízhatósági, tanári, környezetvédelmi szakcsoportok, a WIN magyar hölgycsoportja, és a Fiatalok a Nukleáris Energetikáért csoport). Engem a társaságon belül mindig is foglalkoztatott az atomerőmű ellenes mozgalmak leküzdése. Modem világunkban három fundamentalizmus van. Rettenetesen sok gondot okoz és még fog okozni a következő évtizedekben a vallási, a nemzeti és a környezeti fundamentalizmus. Az utóbbi ellen rendszeresen fel szoktam lépni. A környezetünk védelme rendkívül fontos dolog, de sajnos olyan emberek sajátítják ki maguknak, akik más területeken eredménytelenek voltak, s itt próbálnak valamilyen mozgásteret szerezni maguknak. Alapvető eszközeik a félelemkeltés és a gátlástalan hazudozás. Ezekkel sokszor találkoztam, de ők nem hajlandók a korrekt vitákra. Amikor tollat ragadok, akkor a magam és társaságunk nevében szoktam ezek ellen fellépni a környezetünk érdekében. Sajnos, újabban kevés időm van ezekre a küzdelmekre. — A PA Rt. Igazgatóságában 1994-1996 között foglalkozott a tulajdonos képviselőjeként az atomerőmű gondjaival. A közelmúltban ismét tagja lett az igazgatóságnak. Milyen célokat tűzött ki az elkövetkezendő időszakra? — A PA Rt. igazgatóság összetételéből következik, hogy én a nukleáris területet képviselem, így az irányításon belül engem a szakmai, technikai kérdések érintenek, a gazdasági problémákkal a kollégáim foglalkoznak. A biztonságnövelő intézkedések végrehajtását tisztességgel be kell tudnunk fejezni, ezeket az elkövetkezendő egy-két évben mindenképpen segítenünk kell. Már látéletkora belátható időn belül elérkezik, és fel kell készülnünk a további működtetésére, engedélyeztetésére. Meggyőződésem szerint a blokk leállítása helyett megoldható az élettartam növelése, rövidesen foglalkozni kell a kérdéssel, és majdan bizonyítanunk kell, hogy a reaktortartályok biztonsággal működtethetők még. Ez rendkívül bonyolult és nehéz probléma, de megéri vele foglalkozni. Más a döntési helyzetünk, ha le kell állni, mint akkor, ha negyven évben lehet számolni a várható élettartamot. Ez utóbbi felveti egy pénzügyi probléma megoldását, Í£, ugyanis jelenleg az amortizácjós költségeket a tervezett 30 éves élettartamból kiindulva biztosítja a tulajdonos. Remélem, hogy a közgazdaságtanban jártas kollégák találnak megoldást a „pénzügyi csapda” feloldására. Magánvéleményem szerint beruházásnak tekinthető az élettartam növelésére fordított forrás, meg tudunk vele takarítani egy másik új erőmű létesítésének költségeit. Ezen túl a nagy aktivitású hulladékok elhelyezésével kapcsolatos pénzügyi alap előteremtése érdekében is felértékelődött az élettartam növelésének kérdése. Foglalkoznunk kell továbbá a fűtőelem diverzifikációjával is, de úgy, hogy ne tegyük tönkre az orosz fűtőelem-gyárat, mert akkor másik szállítónak leszünk kiszolgáltatva. A Paksi Atomerőműben ehhez megvan az ott dolgozók felkészültsége. Nagyon örültem annak, hogy visszakerültem a PA Rt. Igazgatóságába, a korábbi időszakban mindig jól együtt tudtunk működni a paksi kollégákkal, barátokkal. Az ott dolgozók, ha úgy érzik, hogy valamiben tudok segíteni, akkor az egyetemen mindig nyitva előttük az ajtóm, különösebb formaságok nélkül meg tudjuk beszélni a problémákat. Mindig is szívesen rendelkezésre álltam a Pakson dolgozóknak és ezt továbbra is ígérhetem, egyúttal igénylem is a gyakorlati szakemberek segítségét. Sipos László megírni juk előre azokat a műszaki, pénzügyi — A Magyar Nukleáris Tár- ' feladatokat, melyek az élettartam saságnak két ciklusban volt el- növelésével kapcsolatosak. Az 1-es nőké, jelenleg elnökségi tagja. blokk reaktortartályának 25 éves
