Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-12-01 / 12. szám

1999. december ATOMERŐMŰ 5. oldal Tűzoltóhírek - röviden Megemlékező ünnepséget tartottak az ESZI nagytermé­ben november 26-án. 125 éve alakult meg ugyan­is Pakson az első Paksi Tűz­oltó Egylet. Az ünnepségen dísztárgyat adományoztak Nagy Sándor vezérigazgatónak és Vámos Gábor biztonsági igazgató­nak, emléktárgyat kapott Bőhm Péter, a PA Rt. Létesít­ményi Tűzoltóságának pa­rancsnoka. Díszgyűrűt ado­mányoztak az ünnepség alkal­mából Schreiner Istvánnak, a PA Rt. Létesítményi Tűzoltó­ság szakágvezetőjének és Jus hász Sándornak, az ATOMIX Kft. vezetőjének. Munkabiztonsági foglalkozás - egészségügyi, tűz- és környezetvédelmi konferencia és kiállítás, Szekszárd, 1999. november 10. Vida György kitüntetése VDSZSZ-gyűrű a szakszervezeti munkáért A Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszer­vezeti Szövetsége ez év novemberében tartot­ta IV. kongresszusát, mely keretében a kima­gasló szakszervezeti munkát végző aktivistá­kat jutalomban részesítették. Ez alkalommal nyújtották át Vida György részére a VDSZSZ-gyűrüt, az iparági szakszervezet legmagasabb elismerését. Gratulálunk. „Vida György: született 1941. december 3- án. Nős, 3 gyermek édesapja. 1982-től PA Rt-os munkavállaló, kezdetben villamosgép­szerelő, jelenleg műszaki ellenőr. Munkáját lelkiismeretesen végzi. Jó közösségi kapcso­latot tud teremteni kollégáival. 1989-től szakszervezeti bizalmi, később főbizalmi. A PA Rt. céggyűrű kitüntetettje.” (PADOSZ)- Mit jelent Önnek a gyűrű, mit érzett, amikor átvette?- Nem tudtam róla, éppen ezért nagyon meglepődtem és meghatódtam. A kongresz­­szusra készülve külön megkértek, hogy öl­tönyben menjek, mert beszédet kell monda­nom. Amikor a gyűrűket átadó ünnepségen az én nevem is elhangzott, rendkívül megle­pődtem. Az öltöny tehát nem a beszéd miatt kellett. Azt mondják, hogy amikor már a színpadon voltam és vettem át a gyűrűt, ak­kor is csóváltam a fejem, nem akartam el­hinni. A VDSZSZ 1995-ben adta ki először a gyűrűt, aminek erkölcsi értékét rendkívül megemeli, hogy a kb. 15 ezer szervezett iparági dolgozóból évente csupán 6 fő kap­hatja meg. Az idén 7 gyűrűt adtak át, 6-ot a kuratórium ítélt oda, egyet a VDSZSZ elnö­ke adott át a 10 millió tagságot számláló szervezet európai képviselőjének. Én egyál­talán nem számítottam erre az elismerésre, hiszen számtalan más alkalmas kollégát is jelölhettek volna. Az SZB-nek már nem va­gyok tagja, ugyanis nyugdíjba készülök. Le­mondtam, mert ezt a ciklust már nem tu­dom végigvinni, és az újraválasztással járó sok munkát el akartam kerülni. Az Üzemi Tanácsnak tagja vagyok, amig tudok, részt veszek munkájukban. Az ÜT-nél érvényes rendszer szerint könnyebben megoldható, hogy valaki a helyembe lépjen.- Mióta vesz részt a szakszervezet életé­ben?*- 1959 óta vagyok a szakszervezet tagja. Az eltelt időszak alatt mindig aktívan tevé­kenykedtem a szervezet munkájában, külön­böző bizalmi feladatokat láttam el, voltam főbizalmi és korábbi munkahelyemen szak­­szervezeti elnök. 1982-ben jöttem az atom­erőműhöz dolgozni, akkor léptem be az erő­mű szakszervezetébe és azóta is tagja va­gyok.- Milyen munkaterületen dolgozik?- Szakmai képzettségem villanyszerelő technikus. Péceli származású vagyok, de Bu­dapestről jöttem Paksra. Eredetileg nem állt szándékomban az atomerőműben dolgozni, csupán házat akartunk vásárolni. Amikor úgy döntöttünk, hogy Paksra költöztünk, ak­kor kezdtem itt munkát keresni. 1982-től 1989-ig fizikaiként dolgoztam, holott előző munkahelyen évekig művezető voltam. Egy műhelyben az új embert szakmailag mindig kipróbálják, én ezt az iskolát Angyalföldön jártam ki. Nekem a mai napig is mindegy, hogy fogót vagy ceruzát veszek a kezembe, mindegyikkel tudok dolgozni. A VILIG Erősáramú Karbantartó Osztá­lyán műszaki ellenőr vagyok. Olyan terüle­ten végzek munkát, amit nem nagyon ked­velnek. A 400/120 kV-os szabadtéri állomás készülékeinek karbantartását vezénylem, fel­ügyelem. 1989-ban úgy vettem át a munkaterü­letemet, hogy minden, ami az adott területen van, az hozzám tartoz­zon. Belemélyedtem a munkába, megismer­tem, megtanultam a fel­adatokat. Villamos szak­mai ellenőrzéseket vég­zek.- Milyen a kapcsolata a munkatársakkal, szak­­szervezeti tagokkal?- Osztályunkon 95 %­­os a szervezettség, ami az erőmű többi területé­hez viszonyítva kiemel­kedő. Úgy érzem, mun­katársaimmal nagyon jó a kapcsolatom, ezt iga­zolja vissza az is, hogy az ő javaslatuk alapján kaptam 1995-ben Cég­gyűrű kitüntetést. Tisz­telnek, szeretnek velem együtt dolgozni. Hallgat­nak a szavamra, megfo­gadják tanácsaimat, mint a legidősebb és megtapasztaltabb mun­katárstól, mindenben ki­kérik a véleményemet. Munkaterületemen, a Villamos Igazgatóságon hosszú időn át én voltam a főbizalmi.- A vezetőkkel milyen viszonyt tudott ki­alakítani?- A főbizalmi tisztségre történő megvá­lasztásakor, már az elején tisztáztuk a mun­kahelyi vezetőmmel, Kovács Andrással, hogy kinek-kinek mi a feladata. Megegyez­tünk abban, hogy a felmerülő problémákat meg kell beszélnünk. Nemcsak szakszerve­zeti, de szakmai vonalon is együtt tudtunk működni, jó viszonyt alakítottunk ki. Min­dig nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy munkahelyi feladataimat kifogástalanul vé­gezzem, a munkában is első akartam lenni. Úgy gondolom, munkavégzésemet elismer­ték, értékelték, és ez is hozzásegített a szak­­szervezeti eredmények, sikerek eléréséhez.- Eddig milyen szakszervezeti kitüntetés­ben részesült?- Az elmúlt rendszerben nem volt gyako­ri a szakszervezeti kitüntetések adományo­zása. Ebből nekem sincs sok, talán egy okle­velet érdemes megemlítenem, amit a szak­­szervezettől kaptam. Jóval magasabb vi­szont a munkahelyi kitüntetéseim száma, többek között miniszteri elismerésben is volt részem. 1995-ben megkaptam a Cég­gyűrűt, ami számomra igen nagy megtisztel­tetést jelent. A szakszervezeti vezetőség fe­lől az a fajta megbecsülés övezett, ami min­den bizalmit, főbizalmit. Számomra a VDSZSZ gyűrű és a vele járó „hitelesítő” oklevél egy szívhez szóló elismerés, érték.- Nem látszik nyugdíjas korúnak. Alkata, mozgása is fiatalos. Mi ennek a titka?- Valamikor rengeteget sportoltam. A ví­zi sport volt a kedvencem, versenyszerűen eveztem regattán. A természetjáró szakosz­tálynak mai napig aktív tagja vagyok. Úgy gondolom, a pozitív életszemlélet látszik az emberen. Bizakodóan nézek a jövőbe. Egészséges vagyok, és ezt nagy adománynak tartom. Azt vallom, hogy soha semmit nem szabad túlzásba vinni. Dohányzom, kávé­zom, valamennyit iszom is, de semminek sem vagyok rabja. Szeretem elfogadtatni ma­gam, sokat barkácsolok, különösen a faipari munkákat kedvelem. Saját kezűleg készítet­tem a konyha berendezését, a kaput, az er­kélykorlátot és még sok mindent. Nemrégen vettünk egy családi házat, ami körül számos tennivaló akad. Úgy gondolom, nyugdíjas éveimben is lesz bőven elfoglaltságom.- Mit jelent Önnek a család?- Úgy tudnám ezt a legjobban kifejezni, hogy ha két lábon áll az ember, akkor az egyik lábat nekem a család jelenti. Örök op­timista vagyok. Ez az oka, hogy harmad­szorra is újranősültem. Kettőnknek 7 gyer­mekünk és 7 unokánk van. Sokszor jönnek, nálunk van a családi központ. Örülünk egy­másnak, egymás sikerének. Ennek a gyűrű­nek hasonlóképpen örültek, mint én. Lá­nyom meg is jegyezte, hogy igen tartalmas és sikeres volt eddig az életem, érdemes vol­na leírni. Én úgy érzem, hogy olyan egysze­rű ember vagyok, mint sokan mások. Soha nem vágytam dicsőségre, egyszerűen ember akartam lenni. Olyan, mint amilyennek a gö­rög filozófusok jellemzik az embert. Azt val­lom, hogy embernek lenni a legfontosabb, és a legnagyobb művészet.- Mit üzen a szakszervezeti tisztségvise­lőknek, az utódoknak?- Fogjanak össze a szakszervezetek, ne engedjék, hogy széthúzás, szétválás gyengít­se őket. Fogják meg egymás kezét, kapasz­kodjanak össze. Én még Angyalföldről hoz­tam magammal a szakszervezet szeretetét, ott tanultam meg, hogy a munkavállalók összefogása a legfontosabb. Saját magukra kell gondot viselniük, ezért kell ma is a szak­­szervezet. A gyűrű nekem ezt jelenti.- Még egyszer gratulálok és sok örömet, nagyon jó egészséget kívánok a nyugdíjas évekhez. Lovászi Anna Svájcban jártunk... A Műszakos Dolgozók Érdek­­védelmi Szervezete 1999. no­vember 19-23. között szakmai jellegű kirándulást szervezett Svájcba. Célja volt a svájci fran­cia határon 1954-ben létreho­zott, közigazgatásilag Genfhez tartozó Európai Nukleáris Kuta­tó Szervezet (CERN) megláto­gatása, és az ott folyó munka megtekintése. Mivel számos ma­gyar fizikus is tevékenykedik a kutatóbázison, így anyanyelvűn­kön is sikerült egy színvonalas bevezető előadást meghallgat­nunk. Többek között megtud­tuk, hogy a kutatóintézet éves költségvetése közel egy milliárd svájci fr. (lSFr 160 HFt). Ehhez a költséghez hazánk kb. 0,3%-kal járul hozzá. Az előadást megelő­zően megtekintettük az Interkozmosz kiállítást, ami ki­csit stílusában hasonlítható a PARt. Látogató Központjához. A látogató központban látvá­nyos bemutatással szemtanúi le­hettünk a környezetünket, így természetesen bennünket is érő parányi részecskék becsapódása­inak. Majd négy csoportra osztva látogatást tettünk a kb. száz mé­terre a felszín alatt húzódó 27 ki­lométer kerületű részecskegyor­sító DELPHI névre keresztelt detektoránál. (Csoportokra a biztonság érdekében van szük­ség egy csoport max. tíz főből állhat.) Egyébként a körgyűrűn négy detektor található: a LEP, DELPHI, L3, és az OPÁL, eb­ből az L3 kivételével mindegyik látogatható. Még talán annyit, hogy a kutatóbázis teljesen nyi­tott, bárki külön engedély nélkül bemehet, de megfelelő kísérőre azért szükség van. A száz méter mélységre igazából nem az eset­leges kifelé ható káros hatás mi­att van szükség, hanem a kísérle­teket az univerzumból a földet bombázó elemi részecskéktől va­ló megóvása miatt. A látogató központban látványos bemuta­tással szemtanúi lehettünk a kör­nyezetünket, így természetesen bennünket is érő parányi ré­szecskék becsapódásainak. Mit is kutatnak és keresnek CERN- ben? A kutatók igyekeznek visz­­szamenni a „Nagy Bumm” - az univerzum keletkezésének pilla­natához. Hogyan valósítják ezt meg? Úgy, hogy minél kisebb ré­szecskéket igyekeznek apró dara­bokra zúzni és elemezni a kelet­kezett még parányibb alkotók vi­selkedését. Miképpen történik ez? Nézzük meg nagyon leegy­szerűsítve, hogy miből áll egy atom? Az atom egy pozitív tölté­sű magból és ak körülötte kerin­gő, negatív töltésű elektronból áll. Az atom tömege gyakorlati­lag a magban van koncentrálva. Minden elektromosan semleges atomban annyi negatív töltésű elektron van, amennyi pozitiv töltés van a magban. Az elektro­nok a mag körül meghatározott pályákon keringenek energia ki­bocsátása nélkül. Az atommag protonokból és neutronokból áll. A proton nehéz elemi ré­szecske. Töltése azonos nagysá­gú az elektron töltésével, de po­zitív előjelű. Most térjünk rá gyorsító mű­ködésére. A közel fénysebesség­re felgyorsított elektronokat vagy protonokat más részecskékkel ütköztetik. Még jobb az ered­mény, ha a felgyorsított elektro­nokat, illetve protonokat velük szemben haladó, szintén gyor­san mozgó részecskékkel frontá­lisan ütköztetik. CERN-ben ezt valósították meg. Az ütközés so­rán felszabaduló energia anyag­gá alakulhat át, így az ütközés következtében új, esetleg eddig még nem ismert részecskék ke­letkezhetnek. Hogyan hozzák létre, ezt az óriási sebességet? A negatívan töltött elektront vonz­za a pozitív töltésű test, míg a negatív töltéssel rendelkező tes­tek taszítják azt. Az elektront egyre gyorsabb mozgásra lehet kényszeríteni akkor, ha előtte mindig van valamilyen pozitívan töltött, mögötte pedig valameny­­nyi negatív töltésű test található. Ha a fémhengerekre váltakozó feszültséget kapcsolnak, alkal­mas frekvenciaválasztással el­érik, hogy az elektronok előtt lé­vő henger töltése pozitív a mö­göttük lévő henger töltése pedig negatív lesz. A részecskék által elhagyott hengerek taszítanak egyet az elektronokon az előttük lévő henger pedig magához ránt­ja őket, így a sok hengeren átha­ladva sebességük egyre nagyobb és nagyobb lesz, mozgási energi­ájuk pedig fokozatosan nő. Ter­mészetesen a részecske gyorsítócsőben erős vákuumot hoznak létre, hogy a felgyorsított részecskék ne ütközhessenek a levegő molekuláival. A fényse­bességgel egymással szemben száguldó részecskék ütközését úgy irányítják, hogy a találkozás mindig valamelyik detektornál következzen be. A detektorok megfelelő számítógép parkkal vannak összekötve, és a keletke­zett eredményt szelektáltan rög­zítik a kutatók számára. Ami lenyűgözi a látogatót, az a paraméterek hatalmas ellenté­te. Néhány példát említve: Egy detektor súlya 80-100 tonna. Áz érzékelendő részecskék tömege tíz a mínusz 28-on gramm. A számítógépek, pikó azaz tíz a mínusz 12-ik sec. idő alatt re­gisztrálnak. Na és ugye a részecskék 300.000 km/sec sebességgel ke­ringenek a 27 km-es körpályán. Talán sikerült érzékeltetnem, hogy a tudomány „a részecskefi­zika” területéről milyen nagysze­rű élményben volt részünk. Me­rem ajánlani mindazoknak, aki­ket az élet valamilyen formában Genf közelébe sodor, szánjanak rá fél napot és keressék fel a CERN-i látogató központot. Szilvácsku István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents