Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-09-01 / 9. szám
1999. szeptember ATOMERŐMŰ 7. oldal Horgász-sarok Egyesületünk versenyzői augusztusban több versenyen is részt vettek, ahol kiemelkedő helyezéseket értek el. Augusztus 27-28-án rendezték meg Győrben a XVII. Iparági Horgásztalálkozót, ahol az Atomerőmű színeiben indultunk két 3 fős csapattal. Erre a rangos versenyre az ország minden részéből érkeztek résztvevők, összesen 26 csapat illetve a kísérők. A péntek délutáni érkezés után került sor a szállás elfoglalására, majd a vacsora után a csapatvezetők megbeszélésére, ahol megtartották a másnapi versenyre a szektorok sorsolását is. Szombaton az 5 órai ébresztő után, reggeli majd pakolás és indulás az Ipar Csatornára a verseny helyszínére. Itt a megnyitó után került sor a Csanádi Mihály szeptember 2-án a Füzes-tavon 16,28 kilogrammos tükrös pontyot fogott. 20 perc fárasztás után Gyufái Attila segítségével történt a kivétel. szektoron belüli helyek sorsolására, majd mindenki elfoglalhatta a horgászhelyét. A verseny nagyon barátságos hangulatban és jó időben zajlott le, több-kevesebb fogási eredménnyel. Az ebéd után következett az eredményhirdetés, ahol büszkén képviselhettük az erőművet. Strasszer Attila, Schaffer Károly és ifj. Kern Ferenc alkotta csapatunk III., Újhelyi Ferenc, Pettesch Ádám és Cseh Attila alkotta csapatunk V. helyezést ért el, ami összesítésben az erőműnek a legjobb eredményt hozta. Egyéniben Újhelyi Ferenc a III. hellyel büszkélkedhetett. Itt szeretnénk megköszönni a PA Rt., a PADOSZ és a MÉSZ támogatását, ezzel segítve a versenyen való részvételt. Augusztus 29-én, a Füzestavon - illetve a második forduló a paksi Duna szakaszán a sétánynál - került megrendezésre a Tolna Megyei Horgászegyesületek Egyéni Horgászbajnoksága. A versenyre a területi döntőkön szektor I., illetve II. helyezést elért eredmények alapján lehetett bejutni. Női, ifi, illetve felnőtt kategóriában indultak a versenyzők, a felnőtteknél három szektort kellett kijelölni a magas létszám miatt. A hölgyek és az ifik csak egy fordulóban a Füzes-tavon mérték össze tudásukat, így számukra az ebéd után megtörtént az eredményhirdetés. A női kategóriában Cseh Nikolett, az ifiben Várszegi Balázs képviselte egyesületünket. Balázs VI. helyezést ért el, Niki az előkelő III. helyet tudta megszerezni, ami az egyesület életében az eddigi legjobb eredmény, női kategóriában. A felnőtt versenyzők a pakolás és a rész-A győztesek eredmény hirdetés után átvonultak a Dunára, ahol ismét elfoglalták horgászhelyeiket és megkezdődött a küzdelem. Már szürkületben került sor az eredményhirdetésre, ahol versenyzőinknek megint nem kellett szégyenkezniük, ifj. Kern Ferenc IX., Strasszer Attila a VIII., míg Schaffer Károly az I. helyet szerezte meg összetettben. Az egyesület életében első alkalommal ért el tagunk ilyen kimagasló eredményt, az 1999. évben Tolna megye horgászbajnoka Schaffer Károly lett. A bajnokság nagyon jó hangulatban és sportszerűen zajlott le, ami köszönhető Körmöczi Zoltánnak és csapatának, a rendezőknek. A versenyekre való eljutásban csapatunkat támogatta az Atomtransz Kft., amit ezúton is még egyszer nagyon köszönünk. Cseh Attila titkár Körülnéztem a Retyezátban Világbajnoki bronzérem S3 .Jó szerencsém ügy hozta, az MTSZ szervezésében a Retyezátban tölthettem egy hetet. A hegység Nyugat-Romániában, a Déli- Kárpátok része. Átlagos magassága 2300 m. Ismertebb települések a közelében, Déva és Vajdahunyad. Hosszú autózás a Maros mentén magos Déva váráig. Onnan délnek fordulva be a hegyek közé. Nucsoara után földúton kínlódik az autó egyre feljebb. Fölpillantva meredek gerinceket, égbe nyúló kőpiramisokat látni. Kezdjük kapiskálni, mi vár ránk. A Camic turistaháztól nincs tovább út. Az autót a helyiek lelkiismeretére, na meg a baksisra bízzuk. Felcuccolunk. 30-35 kilós hátizsákok alatt imbolyogva elindulunk fölfelé. Közel három óra kell a 6 km-hez, na meg a 750 m szintkülönbséghez. Útközben döbbenetes látvány! Több helyen a hegyoldal leszakadva Méteres átmérőjű fák, ház méretű sziklák összegabalyodva alattunk. Mi lehetett itt egy hónapja, a nagy esőzések idején? Lenn 15 m mélyen zúg a Peleaga patak. Ebben volt ennyi víz? Ebben bizony! Az út vége, mint egy lépcsőház, ahol csőtörés van. Vizes, iszapos sziklákon szuszogunk, toljuk egymást Erősen sötétedik, mikor eléljük a Gentiana menedékházat. Jó helynek tűnik. Emeletes vaságyak, sokszemélyes prices, cserépkályha. A fürdőszoba a patak. Nem éppen termálvíz. Vacsora. A hátizsákok rejtekéből előkerül néhány doboz hazai sör. Karbidlámpa fényénél megbeszéljük a holnapot. Reggel vizsgafeladat Négy személyes bivakhelyet kell építeni mindenkinek a magával hozott, illetve a környéken föllelhető anyagokból. Bocs! Van, aki nem tudja, mi a bivakhely. Szükség menedék, amelyben a hegyjáró átvészelheti a zord időt. Természetesen nem a kényelem a fontos, hanem a víz- és viharállóság. Egyik társunk egészen otthonos kunyhót varázsol a semmiből. Délután Nicu, a gondnok javaslatára elmegyünk egy rövid túrára. Útba ejtjük a fél órányira lévő Pietrele házat. Ellenőrizzük a sör minőségét. Majd úttalan utakon, patakokon átkelve meseszép helyre érkezünk. Sötétzöld fenyves közepén, mohos sziklák ölelésében tengerszem tükrözi az ég kékjét, a hegyormok szürkeségét. A természet a legnagyobb művész. A hely neve - Tó a fenyőfák között- szépen, dallamosan hangzik románul, de most eltekintenék idézésétől. A következő nap feladata túravezetés. Kettesével indulunk. Másfél óra a Bukura nyereg. Hét ágra süt a Nap. Jobban mint kellene. Az átizzadt pólót kiterítve, fél óra múlva száraz. A Bukura csúcsról már látni szomorú jövőnket. A nyugati völgyben torlódnak a felhők. A csipkés, éles gerincen le a Retyezát nyeregbe. Ott már sötét van, szemerkél. Az alattunk kérődző zergecsordát cseppet sem zavarja. Gabival egymásra nézünk. Naná, hogy fel! Ha már ideáig eljöttünk, nem hagyjuk ki a csúcsot. Szikláról sziklára kapaszkodva araszolunk fölfelé. Az eső is belehúz. Átmegy jegesbe, meg vízszintesbe. Nem lehet szembefordulni vele. A panoráma helyenként két méter. Hirtelen lapos lesz. Fönn lennénk? Nem látni semmit Egyszer csak, mint mikor a függönyt széthúzzák, világos lesz, kitisztul. A csúcskereszt alatt állunk. Csodás látvány! A cirkuszvölgyek szinte függőleges falai, mélyükön tengerszemek. Feláramlik a fenyvesek fanyar-édes illata. A keresztnél lengyel fiatalok, maszattá ázva. Valószínűleg az időjárást szidják, mert az égre néznek és gyakran használnak olyan szavakat, melyek a magyar és a lengyel nyelvben is ugyanazt jelentik. AM régóta Pakson van, tudja melyek ezek. Na, mostmá1 ölég! Mondja a természetfelelős és elhúzza a függönyt. Zivatar érkezik. Olyan igazi. Fantasztikus látvány. A mélykék égből csapkodó villámok vaM'tó fénye, a mennydörgés visszaverődése a hegyekről. Óriási hangzavar. Lebilincselő. Lassan lecsúszkálunk a nyeregbe. A vihar is alábbhagy. A tengerszemnél már nem esik. A menedékháznál dereng a Nap. A házban kellemes meglepetés. Nicu befűtött. Az ágyakon, madzagokon Mteregetve az átizzadt, vizes „gönc”. A kályha körül száradó bakancsok. < Vacsora. Burkolunk rendesen. Kemény volt a nap. A traccsparti alatt üveg jár körbe. (Nem ásványvizes.) Közel az éjfél, mikor elnyúlunk a priccsen. Reggel. Hú, de jó a hideg, nyirkos bakancsba belebújni. Feladat. A Bivak-sziklától steinmannos menet a Racu fennsíkra, onnan a nyeregre, majd az élen föl a Peleagára. Közbevetőleg: a steinmann (magyarul kőemberke), kőgúla. A hegyen járók rakják. Segíti a tájékozódást. Ezeket követve lehet eljutni a hágókhoz, csúcsokhoz, utakhoz stb. A fennsíkon elvadult lovak. Kemény kapaszkodó a kőfolyón a gerincig, majd meglehetősen Mtett mászás az éles csipkéken. Helyenként nagyon keskeny. Még néhány nyögés és fenn vagyunk. Kristálytiszta idő. A kilátás pazar. Megvárjuk a többieket. Csoportkép, csúcs csoM. Este ismét hosszú, nemzetközi dumaparti. Újabb üveg lesz levegős. Másnap igyekezni kell. Tízre várnak a hegy túloldalán, a SALVAMONT, a román Hegyi Mentőszolgálat bázisán. Balesetet szenvedett, esetleg magatehetetlen turisták mentését mutatják be, majd gyakoroltatják velünk. Nagyon érdekes. Felszerelésük az osztrák vagy a francia hegyimentőkével összehasonlítva szegényes, de ezt a hiányt fantáziával, ügyességgel pótolják. Van mit tanulni tőlük. Érdekes, hogy az általunk is ismert eszközöket sokszor egészen más feladatra használják mint az megszokott. Még fiatal az idő, midőn a szállásra érünk. Beiktatunk egy rövid túrát. Leviszszük a szemetet a Pietrele házhoz. Onnan öszvérekkel hordják tovább. Az üres üvegeket is becseréljük. Este Laci bácsi, a tanfolyamvezető megdicséri a csapatot, az eddig végzett feladatokért. Új fejlemény! Ezt eddig nem vitte túlzásba. Elismeri, nagy hajtás volt a négy nap. Holnap pihi. Később Nicu, a román vendéglátók nevében, oMeveleket ad át a Retyezát és a Peleaga megmászásáért. Mit mondjak? Hízik a májam. A pihenőnapon csodálatosan süt a Nap. Kiteregetjük a ruháinkat, Mszellőztetjük a házat, egyéb közérzetjavító intézkedéseket teszünk. Például svédasztalos ebédet csinálunk. Kipakoljuk a maradék ételt. Ahogy körülnézek, a Gundelben sincs ilyen menü. Délután rövid túra a völgybe. A Pietrele V. »CTíZaT háznál a hegyimentőkkel találkozunk. Szerencsére megtaláltak két eltévedt diákot. A nagy ijedtségre, no meg a barátság ápolására megnyugtatjuk egymást egy sörrel. Utolsó nap. Belebújunk lényegesen megkönnyebbült hátizsákjainkba, érzékeny búcsút veszünk a maradóMól, szemerkélő esőben elindulunk lefelé. Rengeteg ember jön szembe, ők fönn akarják nézni a napfogyatkozást. Mi lenn. Elmegyünk Vajdahunyadra, megnézzük a várat, utána az égi eseményt. Tömör fekete fellegek a város fölött. A várat sem könnyű megtalálni. Egy óriási vasgyár takarja. Bizonyára ez volt a legjobb hely a telepítésére. Mire végzünk a várral, ömlik az eső. Gyerekek, itt ma nem látunk napfogyatkozást. Ráadásul lenn a parkolónál, meg a szűk utcákban nő a káosz. Úgy tűnik, Románia itt gyülekezik. Centiméterenként araszolva, tolakodva mászunk M a dugóból. A Retyezát csúcsmászása ebéd utáni séta volt ehhez képest. Menekülünk a városból. Az aradi országút szinte Mhalt. Sötétszürke ég, esik egyfolytában. Hirtelen még sötétebb lesz. Félre állunk. Az eső eláll! És lássunk csodát! Az égi esemény utolsó másodperceiben a „felelős” megkönyörül rajtuk. Égy pillanatra felrántja leplet. Éppen bekukkanthatunk, mint kamasz a női napozóba, aztán slussz. Ennyi. Jó ütemben gurulunk NagylaMg. Ott próbálkoznak tejeltetni bennünket, mindenféle bírságra meg taxára hivatkozva. Jó balkáni szokás szerint. Van, amit Mfizetünk, mást sikerül Mvédeni. Makón az étterem teraszán már csak nevetünk az egészen. Nagy István (Folytatás az 1. oldalról.) A televízió képernyőjét figyelve igazán izgalmas döntőt láthattunk és talán csak egy-két centiméterrel ért be előbb a második helyezett román csapat és a győztes orosz egység sem tűnt utolérhetetlennek. Az Angyal Zoltán magyar szövetségi kapitány bizalmát élvező, az azt megszolgáló szimpatikus paksi fiatalembernek gratulálva, az olaszországi élményeiről kérdeztem, a Dunaparti vízisport—telepen. — Mennyire láttad elérhetőnek a dobogót, és jobbnak a 14 ezred másodperccel előttetek beérkező románokat, valamint az 1000 méteres táv végén győztes orosz csapatot? — Számítottam arra, hogy nagy csatát fogunk vívni az orosz egységgel, akik az Európa Bajnokságon is jól szerepeltek. Mivel előfutamot nem szerveztek, nagy lelki teher volt számomra, mind az ismeretlen ellenfelek, mind a még nem teljesen összecsiszolt saját hajónk képessége. Reménykedtem az első háromba kerülésben, úgy érzem, az életem első felnőtt világbajnokságáról hazahozott bronzérem is fényesen csillog. — Hogyan élted meg belülről ezt a drámai küzdelmet? — Az elején még óriási feszültséget éreztem, annak ellenére, hogy a rutinos csapattársaim előző este igyekeztek megnyugtatni. Azonban amikor a jól sikerült rajtunk után meglódult a hajónk, az izgulásra már nem volt időm. Oldalra tekintve láttam az oroszokat, akik a legjobban startoltak és úgy láttam, végig versenyben voltunk velük, valamint a románokkal teljesen együtt mentünk. Sikerült koncentrálnom az evezésre, a megbeszélt taktikai utasítások betartására. Fél—távnál és a vége előtt kétszáznál meglódítottuk a hajónkat és nekem, valamint két csapattársamnak úgy tűnt, hogy ezüstérmet lapátoltunk. Még a hajók mérlegelésénél is mi számítottunk másodiknak, de sajnos a románoknak jobban sikerült a hajó „berúgása” és a célfotó alapján döntöttek a versenybírók. — Hogyan tovább, milyen terveid vannak? — Kétezerben Olimpia lesz Ausztráliában, ahová szeretnék kijutni. Az eddigi és különösen az idei eredményeim alapján egyéniben és párosban is készülni fogok. Két rutinos felnőtt, Zala György és Belicza Béla is szeretné kipróbálni velem a páros hajót, amire én is nagyon kíváncsi vagyok. — őszintén remélem, sikerül elérned célodat! Köszönöm a válaszokat. Sipos László
