Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-09-01 / 9. szám

1999. szeptember ATOMERŐMŰ 7. oldal Horgász-sarok Egyesületünk versenyzői au­gusztusban több versenyen is részt vettek, ahol kiemelkedő helyezéseket értek el. Augusztus 27-28-án ren­dezték meg Győrben a XVII. Iparági Horgásztalálkozót, ahol az Atomerőmű színeiben indultunk két 3 fős csapattal. Erre a rangos versenyre az or­szág minden részéből érkeztek résztvevők, összesen 26 csa­pat illetve a kísérők. A péntek délutáni érkezés után került sor a szállás elfoglalására, majd a vacsora után a csapat­­vezetők megbeszélésére, ahol megtartották a másnapi ver­senyre a szektorok sorsolását is. Szombaton az 5 órai éb­resztő után, reggeli majd pa­kolás és indulás az Ipar Csa­tornára a verseny helyszínére. Itt a megnyitó után került sor a Csanádi Mihály szeptember 2-án a Füzes-tavon 16,28 kilo­grammos tükrös pontyot fogott. 20 perc fárasztás után Gyu­fái Attila segítségével történt a kivétel. szektoron belüli helyek sorso­lására, majd mindenki elfog­lalhatta a horgászhelyét. A verseny nagyon barátságos hangulatban és jó időben zaj­lott le, több-kevesebb fogási eredménnyel. Az ebéd után következett az eredményhir­detés, ahol büszkén képvisel­hettük az erőművet. Strasszer Attila, Schaffer Károly és ifj. Kern Ferenc alkotta csapatunk III., Újhelyi Ferenc, Pettesch Ádám és Cseh Attila alkotta csapatunk V. helyezést ért el, ami összesítésben az erőmű­nek a legjobb eredményt hozta. Egyéniben Újhelyi Fe­renc a III. hellyel büszkélked­hetett. Itt szeretnénk megkö­szönni a PA Rt., a PADOSZ és a MÉSZ támogatását, ezzel segítve a versenyen való rész­vételt. Augusztus 29-én, a Füzes­tavon - illetve a második for­duló a paksi Duna szakaszán a sétánynál - került megrende­zésre a Tolna Megyei Horgá­szegyesületek Egyéni Hor­gászbajnoksága. A versenyre a területi döntőkön szektor I., illetve II. helyezést elért eredmények alapján lehetett bejutni. Női, ifi, illetve felnőtt kategóriában indultak a ver­senyzők, a felnőtteknél három szektort kellett kijelölni a ma­gas létszám miatt. A hölgyek és az ifik csak egy fordulóban a Füzes-tavon mérték össze tudásukat, így számukra az ebéd után megtörtént az ered­ményhirdetés. A női kategóri­ában Cseh Nikolett, az ifiben Várszegi Balázs képviselte egyesületünket. Balázs VI. he­lyezést ért el, Niki az előkelő III. helyet tudta megszerezni, ami az egyesület életében az eddigi legjobb eredmény, női kategóriában. A felnőtt ver­senyzők a pakolás és a rész-A győztesek eredmény hirdetés után átvo­nultak a Dunára, ahol ismét el­foglalták horgászhelyeiket és megkezdődött a küzdelem. Már szürkületben került sor az eredményhirdetésre, ahol ver­senyzőinknek megint nem kel­lett szégyenkezniük, ifj. Kern Ferenc IX., Strasszer Attila a VIII., míg Schaffer Károly az I. helyet szerezte meg össze­tettben. Az egyesület életében első alkalommal ért el tagunk ilyen kimagasló eredményt, az 1999. évben Tolna megye horgászbajnoka Schaffer Ká­roly lett. A bajnokság nagyon jó hangulatban és sportsze­rűen zajlott le, ami köszön­hető Körmöczi Zoltánnak és csapatának, a rendezőknek. A versenyekre való eljutásban csapatunkat támogatta az Atomtransz Kft., amit ezúton is még egyszer nagyon köszö­nünk. Cseh Attila titkár Körülnéztem a Retyezátban Világbajnoki bronzérem S3 .Jó szerencsém ügy hozta, az MTSZ szerve­zésében a Retyezátban tölthettem egy hetet. A hegység Nyugat-Romániában, a Déli- Kárpátok része. Átlagos magassága 2300 m. Ismertebb települések a közelében, Déva és Vajdahunyad. Hosszú autózás a Maros mentén magos Déva váráig. Onnan délnek fordulva be a hegyek közé. Nucsoara után földúton kínló­dik az autó egyre feljebb. Fölpillantva me­redek gerinceket, égbe nyúló kőpiramisokat látni. Kezdjük kapiskálni, mi vár ránk. A Camic turistaháztól nincs tovább út. Az au­tót a helyiek lelkiismeretére, na meg a bak­­sisra bízzuk. Felcuccolunk. 30-35 kilós há­tizsákok alatt imbolyogva elindulunk föl­felé. Közel három óra kell a 6 km-hez, na meg a 750 m szintkülönbséghez. Útközben döbbenetes látvány! Több helyen a hegyol­dal leszakadva Méteres átmérőjű fák, ház méretű sziklák összegabalyodva alattunk. Mi lehetett itt egy hónapja, a nagy esőzések idején? Lenn 15 m mélyen zúg a Peleaga patak. Ebben volt ennyi víz? Ebben bizony! Az út vége, mint egy lépcsőház, ahol cső­törés van. Vizes, iszapos sziklákon szuszo­gunk, toljuk egymást Erősen sötétedik, mi­kor eléljük a Gentiana menedékházat. Jó helynek tűnik. Emeletes vaságyak, soksze­mélyes prices, cserépkályha. A fürdőszoba a patak. Nem éppen termálvíz. Vacsora. A hátizsákok rejtekéből előke­rül néhány doboz hazai sör. Karbidlámpa fényénél megbeszéljük a holnapot. Reggel vizsgafeladat Négy személyes bivakhelyet kell építeni mindenkinek a ma­gával hozott, illetve a környéken föllelhető anyagokból. Bocs! Van, aki nem tudja, mi a bivakhely. Szükség menedék, amelyben a hegyjáró átvészelheti a zord időt. Természe­tesen nem a kényelem a fontos, hanem a víz- és viharállóság. Egyik társunk egészen otthonos kunyhót varázsol a semmiből. Délután Nicu, a gondnok javaslatára el­megyünk egy rövid túrára. Útba ejtjük a fél órányira lévő Pietrele házat. Ellenőrizzük a sör minőségét. Majd úttalan utakon, pata­kokon átkelve meseszép helyre érkezünk. Sötétzöld fenyves közepén, mohos sziklák ölelésében tengerszem tükrözi az ég kékjét, a hegyormok szürkeségét. A természet a legnagyobb művész. A hely neve - Tó a fe­nyőfák között- szépen, dallamosan hangzik románul, de most eltekintenék idézésétől. A következő nap feladata túravezetés. Kettesével indulunk. Másfél óra a Bukura nyereg. Hét ágra süt a Nap. Jobban mint kel­lene. Az átizzadt pólót kiterítve, fél óra múlva száraz. A Bukura csúcsról már látni szomorú jövőnket. A nyugati völgyben tor­lódnak a felhők. A csipkés, éles gerincen le a Retyezát nyeregbe. Ott már sötét van, szemerkél. Az alattunk kérődző zergecsor­­dát cseppet sem zavarja. Gabival egymásra nézünk. Naná, hogy fel! Ha már ideáig el­jöttünk, nem hagyjuk ki a csúcsot. Szikláról sziklára kapaszkodva araszolunk fölfelé. Az eső is belehúz. Átmegy jegesbe, meg víz­szintesbe. Nem lehet szembefordulni vele. A panoráma helyenként két méter. Hirtelen lapos lesz. Fönn lennénk? Nem látni sem­mit Egyszer csak, mint mikor a függönyt széthúzzák, világos lesz, kitisztul. A csúcs­kereszt alatt állunk. Csodás látvány! A cir­kuszvölgyek szinte függőleges falai, mé­lyükön tengerszemek. Feláramlik a fenyve­sek fanyar-édes illata. A keresztnél lengyel fiatalok, maszattá ázva. Valószínűleg az időjárást szidják, mert az égre néznek és gyakran használnak olyan szavakat, melyek a magyar és a lengyel nyelvben is ugyanazt jelentik. AM régóta Pakson van, tudja me­lyek ezek. Na, mostmá1 ölég! Mondja a természetfe­lelős és elhúzza a függönyt. Zivatar érkezik. Olyan igazi. Fantasztikus látvány. A mély­kék égből csapkodó villámok vaM'tó fénye, a mennydörgés visszaverődése a hegyekről. Óriási hangzavar. Lebilincselő. Lassan le­csúszkálunk a nyeregbe. A vihar is alább­hagy. A tengerszemnél már nem esik. A menedékháznál dereng a Nap. A házban kellemes meglepetés. Nicu befűtött. Az ágyakon, madzagokon Mteregetve az átiz­zadt, vizes „gönc”. A kályha körül száradó bakancsok. < Vacsora. Burkolunk rendesen. Kemény volt a nap. A traccsparti alatt üveg jár körbe. (Nem ásványvizes.) Közel az éjfél, mikor elnyúlunk a priccsen. Reggel. Hú, de jó a hideg, nyirkos ba­kancsba belebújni. Feladat. A Bivak-sziklá­­tól steinmannos menet a Racu fennsíkra, onnan a nyeregre, majd az élen föl a Pelea­­gára. Közbevetőleg: a steinmann (magyarul kőemberke), kőgúla. A hegyen járók rakják. Segíti a tájékozódást. Ezeket követve lehet eljutni a hágókhoz, csúcsokhoz, utakhoz stb. A fennsíkon elvadult lovak. Kemény ka­paszkodó a kőfolyón a gerincig, majd meg­lehetősen Mtett mászás az éles csipkéken. Helyenként nagyon keskeny. Még néhány nyögés és fenn vagyunk. Kristálytiszta idő. A kilátás pazar. Megvárjuk a többieket. Csoportkép, csúcs csoM. Este ismét hosszú, nemzetközi dumaparti. Újabb üveg lesz le­vegős. Másnap igyekezni kell. Tízre várnak a hegy túloldalán, a SALVAMONT, a román Hegyi Mentőszolgálat bázisán. Balesetet szenvedett, esetleg magatehetetlen turisták mentését mutatják be, majd gyakoroltatják velünk. Nagyon érdekes. Felszerelésük az osztrák vagy a francia hegyimentőkével összehasonlítva szegényes, de ezt a hiányt fantáziával, ügyességgel pótolják. Van mit tanulni tőlük. Érdekes, hogy az általunk is ismert eszközöket sokszor egészen más fel­adatra használják mint az megszokott. Még fiatal az idő, midőn a szállásra érünk. Beiktatunk egy rövid túrát. Levisz­­szük a szemetet a Pietrele házhoz. Onnan öszvérekkel hordják tovább. Az üres üve­geket is becseréljük. Este Laci bácsi, a tanfolyamvezető meg­dicséri a csapatot, az eddig végzett felada­tokért. Új fejlemény! Ezt eddig nem vitte túlzásba. Elismeri, nagy hajtás volt a négy nap. Holnap pihi. Később Nicu, a román vendéglátók nevében, oMeveleket ad át a Retyezát és a Peleaga megmászásáért. Mit mondjak? Hízik a májam. A pihenőnapon csodálatosan süt a Nap. Kiteregetjük a ruháinkat, Mszellőztetjük a házat, egyéb közérzetjavító intézkedéseket teszünk. Például svédasztalos ebédet csiná­lunk. Kipakoljuk a maradék ételt. Ahogy körülnézek, a Gundelben sincs ilyen menü. Délután rövid túra a völgybe. A Pietrele V. »CTíZaT háznál a hegyimentőkkel találkozunk. Sze­rencsére megtaláltak két eltévedt diákot. A nagy ijedtségre, no meg a barátság ápolá­sára megnyugtatjuk egymást egy sörrel. Utolsó nap. Belebújunk lényegesen meg­könnyebbült hátizsákjainkba, érzékeny bú­csút veszünk a maradóMól, szemerkélő esőben elindulunk lefelé. Rengeteg ember jön szembe, ők fönn akarják nézni a napfo­gyatkozást. Mi lenn. Elmegyünk Vajdahu­­nyadra, megnézzük a várat, utána az égi eseményt. Tömör fekete fellegek a város fö­lött. A várat sem könnyű megtalálni. Egy óriási vasgyár takarja. Bizonyára ez volt a legjobb hely a telepítésére. Mire végzünk a várral, ömlik az eső. Gyerekek, itt ma nem látunk napfogyatkozást. Ráadásul lenn a parkolónál, meg a szűk utcákban nő a ká­osz. Úgy tűnik, Románia itt gyülekezik. Centiméterenként araszolva, tolakodva má­szunk M a dugóból. A Retyezát csúcsmá­szása ebéd utáni séta volt ehhez képest. Menekülünk a városból. Az aradi országút szinte Mhalt. Sötétszürke ég, esik egyfoly­tában. Hirtelen még sötétebb lesz. Félre ál­lunk. Az eső eláll! És lássunk csodát! Az égi esemény utolsó másodperceiben a „fele­lős” megkönyörül rajtuk. Égy pillanatra fel­rántja leplet. Éppen bekukkanthatunk, mint kamasz a női napozóba, aztán slussz. Ennyi. Jó ütemben gurulunk NagylaMg. Ott pró­bálkoznak tejeltetni bennünket, mindenféle bírságra meg taxára hivatkozva. Jó balkáni szokás szerint. Van, amit Mfizetünk, mást sikerül Mvédeni. Makón az étterem teraszán már csak nevetünk az egészen. Nagy István (Folytatás az 1. oldalról.) A televízió képernyőjét fi­gyelve igazán izgalmas döntőt láthattunk és talán csak egy-két centiméterrel ért be előbb a második he­lyezett román csapat és a győztes orosz egység sem tűnt utolérhetetlennek. Az Angyal Zoltán magyar szövetségi kapitány bi­zalmát élvező, az azt meg­szolgáló szimpatikus paksi fiatalembernek gratulálva, az olaszországi élményei­ről kérdeztem, a Duna­­parti vízisport—telepen. — Mennyire láttad el­érhetőnek a dobogót, és jobbnak a 14 ezred má­sodperccel előttetek beér­kező románokat, valamint az 1000 méteres táv végén győztes orosz csapatot? — Számítottam arra, hogy nagy csatát fogunk vívni az orosz egységgel, akik az Európa Bajnoksá­gon is jól szerepeltek. Mi­vel előfutamot nem szer­veztek, nagy lelki teher volt számomra, mind az ismeretlen ellenfelek, mind a még nem teljesen összecsiszolt saját hajónk képessége. Reményked­tem az első háromba kerü­lésben, úgy érzem, az éle­tem első felnőtt világbaj­nokságáról hazahozott bronzérem is fényesen csillog. — Hogyan élted meg belülről ezt a drámai küz­delmet? — Az elején még óriási feszültséget éreztem, an­nak ellenére, hogy a ruti­nos csapattársaim előző este igyekeztek megnyug­tatni. Azonban amikor a jól sikerült rajtunk után meglódult a hajónk, az iz­­gulásra már nem volt időm. Oldalra tekintve lát­tam az oroszokat, akik a legjobban startoltak és úgy láttam, végig versenyben voltunk velük, valamint a románokkal teljesen együtt mentünk. Sikerült koncentrálnom az eve­zésre, a megbeszélt takti­kai utasítások betartására. Fél—távnál és a vége előtt kétszáznál meglódítottuk a hajónkat és nekem, vala­mint két csapattársamnak úgy tűnt, hogy ezüstérmet lapátoltunk. Még a hajók mérlegelésénél is mi szá­mítottunk másodiknak, de sajnos a románoknak job­ban sikerült a hajó „berú­­gása” és a célfotó alapján döntöttek a versenybírók. — Hogyan tovább, mi­lyen terveid vannak? — Kétezerben Olimpia lesz Ausztráliában, ahová szeretnék kijutni. Az ed­digi és különösen az idei eredményeim alapján egyéniben és párosban is készülni fogok. Két ruti­nos felnőtt, Zala György és Belicza Béla is szeretné kipróbálni velem a páros hajót, amire én is nagyon kíváncsi vagyok. — őszintén remélem, sikerül elérned célodat! Köszönöm a válaszokat. Sipos László

Next

/
Thumbnails
Contents