Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-09-01 / 9. szám
1999. szeptember ATOMERŐMŰ 5. oldal Kétmillió kilométer a volán mögött Azt hiszem, kevés olyan ember dolgozik az erőműben, aki ne ismerné Leimszider Mihályt (Misit). Az alábbi beszélgetést vele készítettem. — Mióta dolgozol a PA Rt-nél? — 1980. augusztus 18-ával kezdtem az atomerőműben dolgozni, előtte fenn dolgoztam Budapesten a 20-as Volánnál, ami abban az időben még MÁVAUT volt. Ott kezdtem 1958- ban, ott is ledolgoztam 20 évet és itt vagyok 20. éve az erőműben. — Milyen autóbusz volt az első, amit vezettél? — A legelső busz az erőműben egy Ikarus 255-ös elsőajtós autóbusz volt, utána 82-ben vettünk egy Ikarus 250- est, majd 84-ben az első 365-öst, utána az Ikarus 396-ost és tavaly novemberben vettük ezt a SCANIA-t, az Ikarus 398-as autóbuszt. — Hány kilométert vezettél összesen? — Összesen levezettem 2 millió km-t. Azt lehet mondani, ennek felét már erőművesként. — Említetted, hogy előtte a VOLÁN-nál dolgoztál. Melyik vonalon jártál? — Mint már említettem, 1959-ben kezdtem a VOLÁN-nál. Jártam a Budapest-Esztergom, a Budapest-Kecskemét járatot, majd katona lettem. A honvédség után visszakerültem, akkor megkaptam a Budapest-Pécs járatot. Ez már egy első osztályú járat volt, távolsági gyorsjárat. Majd átkerültem 1964-ben a nemzetközi osztályra és ott jártam először a Budapest-Velence, majd egy évig jártam a Budapest-Párizs-London járatot. Később átkerültem a dubrovniki járatra, ami március 15-től november 30-ig közlekedett. Minden héten kétszer mentünk Szarajevón keresztül le Dubrovnikba. — A 60-70-es éveket összehasonlítva a mai évekkel akár az útviszonyokban, akár a forgalomban résztvevő járművek számát tekintve jelentős változáson ment keresztül a közlekedés. Vezetéstechnikailag is sokkal fárasztóbb ma egy vezetés? — Igen, ma már nagyon oda kell figyelni a közlekedésre. Azért a 60-as években az ember elment Pécsre, vagy bárhova, nagyon kevés autóval találkozott útközben. Mostanra ez megszűnt. Tehát tényleg nagyon oda kell figyelni, mert óriási a közlekedés, nagy a forgalom, az útjaink sajnos még most sincsenek megfelelő állapotban, úgyhogy az előzéseknél nagyon oda kell figyelni, hogy az ember tényleg biztonságosan tudjon közlekedni. — Volt-e baleseted? — Egyszer, egy halálos gázolásom volt Érden. Még a VOLÁN-nál dolgoztam, de a hibás nem én voltam. Egy öreg bácsi kerékpárral elém hajtott, és elkaptam a kocsinak az elejével. Talán a szerencsének is tudható, más balesetem nem volt. — Van-e Európában olyan ország, ahol még nem jártál? — Nincs. Igazából voltam mindenhol. Európán kívül is jártam. Voltam lent Ázsiában a néptáncegyüttessel ezelőtt 15 évvel. — Melyik az az ország esetleg, ahová legszívesebben jársz? — Nekem idáig ami nagyon-nagyon tetszett, Portugália volt. Lisszabon csodálatos város, majd Svájc, Spanyolország, ott is Madrid, majd lefele délre Madridtól Kordoba, Toledo. Ez mind gyönyörű rész, ezekre a helyekre mint turista is szívesen visszamennék. — A sok-sok kilométer és utazás biztos sok-sok élménnyel gazdagított. Vannak-e olyan emlékezetes élmények, amiket meg tudnál osztani az olvasókkal? . — Igazából mindenhol volt valami élményem, pozitív és negatív is. A néptánc együttessel ki lettünk rabolva Rómában. Megállítottak a rendőrök, és azt hittük, hogy gyorshajtás miatt lettünk leállítva. Odajöttek a rendőrök, felléptek, előkapták a géppisztolyt a kabát alól, s mondták, hogy menjünk a rendőrségi autó után. Még akkor sem gondoltuk, hogy itt majd rablásról lesz szó. Amikor kivittek bennünket egy parkolóhelyre, ott elszedték 20 perc alatt az összes ékszert és pénzt a csapattól és akkor mehettünk tovább. Álrendőrök voltak... Utána rá egy évre Rómában voltunk, egy apácazárdában aludtunk. Olyan fotocellás kerítés volt, mint a börtönökön. Reggelre ott is feltörték és kirámolták az autóbuszunkat. A természetjáró szakosztállyal egyszer voltunk Szlovákiában. Olyan sokszor hívtak már, hogy menjek velük túrázni, hát egyszer rászántam magam. Mikor odaértünk egy lánccal biztosított vízeséshez, még lemenni lemásztam, de mikor láttam, hol kell átmenni, nem mertem tovább menni, szembe mentem a forgalomnak. A szlovákok őrjöngtek, meg kiabáltak velem, mert fölfele másztam a létrán, ott ahol mindenki lefele jött, mert egyirányú volt a forgalom. Alig vártam, hogy visszaérjek a buszomhoz, mert nagyon megijedtem. Ilyen élményeim is voltak. — Az ma már szinte anekdota, hogy mennyire vigyázol a buszodra. Mikor felszáll egy társaság, felszólítod őket, hogy a te autóbuszodon se étkezni, se sáros cipővel felmenni nem lehet. — Legalább is megkérem a csoportot, ha lehet, akkor a rendre próbáljunk meg vigyázni. Én nagyon szeretem a buszomat, ez a második otthonom, azaz az első otthonom, mert itt többet vagyok, mint otthon és próbálok úgy vigyázni rá, hogy mindenki úgy érezze, mintha otthon lenne. Legyen tisztaság, én is elvárom azt az utasaimtól, hogy kölcsönösen tartsuk be a szabályokat, ha lehetséges. — Sok-sok híres embert, neves személyiséget is vittél a buszoddal. — Igazából, amikor a Volánnál dolgoztam, akkor rengeteg híresség jött velem, színészek, operaénekesek, pilóták, akikkel később jó barátságba is kerültem. Itt az erőmű történetében is államfők és miniszterek utaztak velem. — Mi volt a gyerekkori álmod, mi szerettél volna lenni? — Kisgyerekkoromban is az álmom az volt, vagy pilóta, vagy autóbuszvezető szerettem volna lenni. Hát pilóta sajnos nem lettem, de az autó sikerült. Én nagyon örülök annak, hogy ezt tudtam választani, mert igazából ez kikapcsolódás számomra, itt pihenem ki magam. Ha beülök a volán mellé, semmi gondom nincs. Nem vagyok fáradt, és mehetek 20-25 órát, egyszerűen nem tudok elfáradni, annyira szeretem ezt csinálni. Már nagyon félek attól, hogy ha esetleg majd el kell mennem nyugdíjba, mi lesz velem, mert nem is tudom, hogy otthon hogy buják majd ki körülöttem. — Életkorod lehetővé teszi, hogy rövidesen nyugdíjba menjél. Tervezede, igazából hogyan képzeled el a nyugdíjas éveidet? — Tervezni nem tervezem, mert attól félek, ha abba kell majd hagynom, mit fogok csinálni? Nem gondoltam rá, hogy el kell mennem nyugdíjba. Ha tudok dolgozni, itt szeretném továbbra is folytatni munkámat a személyszállításon. — Aki így egész évben folyamatosan „kirándul”, hogyan tölti a szabadságát, vagy van-e rá lehetőség? — Tavaly és tavaly előtt is kivettem a szabadságomat, másfél hónapra. Elmentünk a Balatonra a nejemmel. Már a második héten öszszevesztünk, mert minden bajom volt. Akkor azt mondta nekem, hogy „öreg, tudod mit: ülj be az autódba, menjél haza Paksra, mosd le a buszodat, aztán gyere vissza”. Én fogtam magam, hazajöttem Balatonszárszóról reggel. Az autóbuszt lemostam, rendbe tettem, majd visszamentem. Akkor megnyugodtam, hogy minden rendben van, és lehet a szabadságot tovább tölteni. — Ezek szerint a saját kocsival is autózgatsz, azzal is teszel meg nagy távolságokat? — Nem, azzal csak a nejem közlekedik, én csak mosom, meg tankolom. De ha megyünk is külföldre, akkor is inkább a nejem vezet, én csak dirigálom, merre menjünk. Kiskocsival igazából nem szeretek vezetni, nem érzem az autót, csak a buszt. — Van-e olyan álmod, hogy milyen buszt szeretnél vezetni egyszer? — Igazából nincs álmom, mert amióta Magyarországon autóbusz van, én mindet végigjártam. Az első Ikarustól kezdve a most gyártott Scaniáig minddel közlekedtem. — Beszélnél a családodról is? — Két nagy lányom van az első házasságomból. A nagy óbbiknál már van egy egyéves kis unokám. A kisebbik még nem ment férjhez. Általában kéthetente látom a kis unokámat, elég gyakran találkozunk. Másodszor nősültem, nejem magyar-történelem szakos tanár az ESZI-ben, nagyon jól megvagyunk. — Hogy viseli a család, hogy ilyen ritkán látnak? — Mondtam a nejemnek, hogy meg kell szokni, hogy ennyit vagyok távol, de ő azt mondja: egy darabig meg lehet szokni, utána már nem. Beszélgetésünk során előkerülnek az emlékek is, de az újság hasábjai végesek, ezért megköszönöm az interjút. Misinek további jó egészséget kívánva, szavaival zárom a beszélgetést: „Azért ha még egyszer kezdeném ezt a hivatást, csak autóbuszvezető lennék! ” Wollner Pál Nukleáris hírek a nagyvilágból A szóértelmezés hasznot hoz Az Orosz Föderációnak komoly gondot okoz, hogy nincs kellő tároló kapacitása az atomerőművekben és az atomtengeralattjárókban kiégett üzemanyag számára. A murmanszki kikötőben közel 100 kiselejtezett atom-tengeralattjáró pihen úgy, hogy reaktoraiban benne van a legutolsó nukleáris töltet, mert nincs hova tenni. További tárolók építésére nincs pénz. A legkülönbözőbb elképzelések merülnek fel, hogy segíthessenek ezen a tarthatatlan állapoton. Egy gyümölcsöző gondolat, hogy reprocesszáló kapacitás van, vállaljanak bér-újrafeldolgozást külföldiek számára, és ennek jövedelméből építsenek tárolókat. A megvalósításnak egy akadálya van. Érvényes orosz törvény tiltja radioaktív hulladékok behozatalát. Márpedig a fűtőelemeket be kell vinni az országba, hogy utána feldolgozhassák. Most elegánsan készülnek kettévágni a gordiuszi csomót: olyan törvényt készülnek hozni, amely megkülönbözteti a radioaktív hulladékot és a kiégett fűtőelemeket: az utóbbit külön kategóriába helyezi. A régi törvény tovább tiltja a radioaktív hulladék importját, de az új törvény kimondja, hogy a kiégett fűtőelem nem radioaktív hulladék. Lehet bér-reprocesszálni. Az indiai veterán „egyéni rekordja” India első, 1969 októberében üzembe helyezett 160 MW-os BWR (forralóvizes) blokkja a 98-99-es pénzügyi évben megjavítva saját csúcsát, 1,298 milliárd kilowattóra villamos energiát termelt, ami a nemzetközi viszonylatban is kitűnő, 92,58%-os teljesítménykihasználási tényezőt jelent. Másik rekordja az volt, hogy 254 napot üzemelt egyfolytában, megállás nélkül. Csattanós válasz ez azoknak, akik nem nagyon bíznak a régi blokkokban, és azoknak, akik nem nagyon bíznak az indiai atomenergetikában. Új tapasztalatok a sugárhatás terén Ismeretes, hogy manapság a leukémiás megbetegedéseket igen könnyen írják a sugárhatás számlájára. Az Egyesület Királyságban nemrégiben az összes megbetegedést átfogó tanulmányt folytattak, amelynek az lett az eredménye, hogy az országban elsőforduló leukémiás eseteket nem sugárzás, hanem valami fertőző anyag okozza. A BNFL szóvivője nyilatkozott: Évente kb. 500 leukémiás eset van az Egyesület Királyságban és a megbetegedettek nagy része nem nukleáris létesítmény közelében lakik. Most vizsgálják, mi lehet a fertőzés oka, hogy a további eseteket elkerüljék. Az angol lakosság jól látja Az Egyesült Királyságban közvélemény-kutatást tartottak a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban. A válaszolók átfedték a közösség minden rétegét. Az egyik fő eredmény volt, hogy a válaszolók belátták, hogy az atomenergiára szükség van, ha a C02 kibocsátást csökkenteni akarjuk, mert a növekvő igények növekvő ásványi fűtőanyagokkal való kielégítése megengedhetetlen környezeti kockázatokhoz vezet. Egyetértettek abban, hogy a megújuló energiaforrásokat fejleszteni kell, de azt is érzékelték, hogy e forrásokkal az erősen növekvő igényeket nem lehet kielégíteni. Ehhez azonban szükségesnek ítélték a nukleáris hulladék elhelyezésének megnyugtató megoldását és az atomenergia-kutatások magas szintű folytatását. Az operaénekes dicsérete is jól jön A ma divatosan atomenergiaellenes világban a szlovák atomerőművekre különösen rájár a rúd. Hol leállításukért, hogy létesítésük ellen hadakoznak komoly nemzetközi fórumokon. Az érvelés műszakilag nem kellően megalapozott, és általában politikai töltésű. Nem csoda tehát, hogy a bohunicei erőmű szóvivője örömmel adta hírül a nemzetközi nukleáris hálózaton (NucNet), hogy nemrégiben egy VIP-látogatás során P. Dvorsky, a nemzetközi operasztár is jelen volt. A vendégkönyvbe írt jegyzetében elítélte a „tudatlanságban élő” zöldeket, sürgetve őket, hogy látogassák meg az erőművet és saját szemükkel győződjenek meg annak sikeres üzemeltetéséről. Az erőművesek bizonyára sajnálják, hogy az egyidejűleg jelen volt bíboros nem írt a vendégkönyvbe: a pápa néhány éve az atomenergia mellett nyilatkozott, így várható, hogy a bíboros bejegyzése is pozitív kicsengésű lett volna. Oroszország féléves jelentése az atomenergetikáról Az orosz atomerőművek az év első hat hónapjában közel 61 milliárd kilowattóra energiát termeltek, ez az előző év azonos időszakához képest 6,38%-os növekedést jelent. Az egész év során 12%-os növekedést kívánnak elérni. Érdekes, hogy a növekedés az RBMK (csernobili) típusoknál, a gyors szaporító reaktoroknál és a négy kis teljesítményű bilibino-i reaktornál mutatkozik és alig van növekedés a nyomottvizes VVER-reaktoroknál. A teljesítmény-kihasználási tényező az egész reaktorparkra átlagolva 66% volt (Pakson ez az érték 85% fölött van). Az év folyamán 34 üzemi eseményt jegyeztek fel. Ez 12- vel kevesebb, mint az előző félévben. Ezek közül csak egy került fel a Nukleáris Nemzetközi Eseményskálára, szemben az előző évi 3 eseménnyel. Vinnay István Megjelent \ Magyar Mérnöki Kamara (MMK) hivatalos tervezői, szakértői és építési műszaki ellenőri névjegyzéke (1999/2000) c. kiadvány. Az engedélyező hatóságok számára hivatalból megküldött névjegyzék a tervezési, szakértői és műszaki ellenőri munkákat kiadók, a megbízók számára is elérhető és betekinthető a területi mérnöki kamarák irodáiban. A kvalifikációval még nem rendelkezők, a témakör iránt érdeklődők 1500 Ft. egységáron beszerezhetik a MMK (1094 Bp. Angyal u. 1-3. Tel1 fax: 1/455-36-96) irodájában. Az évente kötelezően megjelenő névjegyzéket a tervező és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVII1. törvény írja elő. A 157/1997.(IX.26.) Kom. rendelet szabályozza a műszaki tervezést: - az tervezhet, akinek az egyetemi végzettsége után két, főiskolai végzettség után legalább öt év szakmai gyakorlata van, tagja az illetékes mérnöki, vagy. az építész területi kamarának és szerepel a hivatalos névjegyzékben. A 158/1997.IX.26.) Kom. rendelet szabályozza az építési műszaki ellenőri tevékenységet. A 159/1997.(IX.26.) és a 24/1971. (VI.8.) Kom. rendeletek szerint szakértői címet az használhat és szakértői működést csak az végezhet, aki erre engedélyt kapott és ennek alapján a szakértők nyilvántartásába bejegyezték. A 7/1981. (XII.8.) Ip-M rendelet előírása alapján az ipar legkülönbözőbb szakterületein több ezer szakértő mérnök kérte felvételét a névjegyzékbe. Itt szeretném megjegyezni, hogy az űj 39/1999.(VlI.6.) gazdasági miniszteri rendelet alapján módosultak a szerezhető kvalifikációk megnevezései, ami még nem tekinthető teljesnek, de már egy pozitív jogalkotói lépés. Fontos tudni, hogy e kiadvány tartalmazza azokat a hivatalos adatokat, amelyek alapján a hatóságok ellenőrzik és mások ellenőrizhetik az 1999. július 1. és 2000. június 30. között készített tervek és a műszaki szakvélemények készítőinek jogosultságát.
