Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
1999. január ATOMERŐMŰ 7. oldal Névjegy A novemberi számban a Weisz testvérek bemutatásán keresztül a szekszárdi fiatalok rádióamatőr verseny- és szabadidősport lehetőségeiről is írtunk Pakson Mach János kezdeményezésére 1984. szeptember 24-én a PAV gazdasági és társadalmi vezetése támogatásával, a Magyar Honvédelmi Szövetség Tolna megyei titkára javaslatára és az MHSZ országos főtitkárának jóváhagyással alapítottak rádióklubot, PAV MHSZ Rádióklub néven. Azon időkben csak az MHSZ keretein belül lehetett ilyen tevékenységre csoportosulni, megfelelő iskolai, művelődési központi vagy vállalati anyagi háttér-támogatással. Fordulópontot - elvileg és jogilag teljes önállóságot biztosító változást - jelentett a paksi klub életében 1989. november 15. Az atomerőmű gazdasági vezetőinek a klubtagok támogatásával az 1989. évi II. sz. törvény adta lehetőségeknek megfelelően megalakult az ország első önálló rádióklub szervezete. Az elsőbbség vitatható, mert a Műegyetem Rádióclub - MRC - néven a második világháború előtt már egyszer törvényes keretek között működött egy rövid ideig, majd a kilenc évvel ezelőtt jogutódként azonos névvel ismét bejegyzésre került, sokunk örömére. Az 1989-ben készített és tagság által jóváhagyott alapszabály - ami a mai napig megállja helyét - bírósági bejegyzésre 1990. január 22-én megtörtént. Ugyanakkor tárgyilagosan meg kell jegyezni, hogy néhány klubtagot csalódás ért, mert nem voltak hajlandók tudomásul venni az önállóság jelentőségét, lehetőségét. A cselekvő készség és eredményesség helyett önjelöltként minden áron a klub vezetői szerettek volna lenni. Alábbiakban szeretném bemutatni az Atomerőmű Rádióklub ügyvezető elnökét, Mach Jánost, aki 1982. december 15-e óta dolgozik az Atomerőműben, jelenleg a PA Rt. Villamos Igazgatóság dolgozója. A rádióamatőr technikával 1963-ban Székesfehérvárott ismerkedett meg. Rendszeres rádióforgalmi sporttevékenységet éppen harminc éve folytat. Jelentős eredményei: - Öt csapatvilágbajnoki cím, Európa legjobbjaként elért egyéni világbajnoki ezüstérem, illetve évről évre a legnagyobb rádióforgalmi világversenyeken elért első, második, harmadik helyezések, melyeket felváltva csapatban, vagy egyénileg ért el. Minden országos bajnokságon jutott hely számára a dobogó valamelyik fokán. Öt éven keresztül az Atomerőmű Rádióklub nyerte az iparági rádióforgalmi versenyt, így végleg elnyerve a kupát. Kilenc éve mindig első helyet szereztek csapatban, vagy egyénileg a HA-DX versenyen. Ettől függetlenül legjelentősebb eredménynek nem a sok fényes érmet, vagy értékes helyezéseket tartja, hanem azt, hogy 1986 óta paksi klub ad otthont az országos HA-DX klubnak, és 1990 óta az Atomerőmű Rádióklub szervezheti a legnagyobb magyar rendezésű nemzetközi versenyt. — Mit szeret jobban, az egyéni, vagy csapatversenyt? - kérdeztem Jánostól — Akikkel rövidhullámú és ultrarövid hullámú rádióamatőr DX expedíciókon, illetve nemzetközi rádióforgalmi csapat-versenyben vettünk részt, tudják rólam, hogy egyénileg rádióforgalmi versenyen csak akkor indulok, ha a csapat valamely oknál fogva nem áll össze, tehát kényszerűségből. Számomra mindig elismerést és rangot jelentett, ha az ország legkiemelkedőbb tudású rádióamatőreivel egy csapatban versenyezhettem egy-egy jó helyezés elérése érdekében. Sajnos egyre kevesebb a remény arra, hogy ilyen csapat összeálljon az elMach János következő években, ami egyértelműen gazdasági okokra, a klubok nehéz anyagi helyzetére vezethető vissza. A Magyar Rádióamatőr Szövetség sem gazdagabb a „templom egerénél”, ezért az általa preferált, rádiós tájékozódási futáson és gyors-távírász versenyen kívül nem marad pénze a rövidhullámú rádióforgalmi világbajnokságra történő felkészülésre, szervezésére, és annak támogatására. Egy klub sem tudja felvállalni 10-12 versenyállomás rádióforgalmi világbajnoki felkészülésének és részvételének költségeit. — Mit tart a rádióamatőr sportban legvonzóbbnak? — A sokszínűséget. Részemről a távíró, géptávíró, illetve a meteornyomvonalas URB kísérletek, a rövid- és ultrarövid hullámú rádióforgalmi versenysport és a konstruktőr tevékenység élvez prioritást. Az említettek mindegyike versenyszerűen végezhető a konstruktőr tevékenység kivételével, ami nem hanyagolható el, mert ez alapozza és határozza meg a versenyek technikai színvonalát. Most arra készülünk, hogy 144 és 432 MHz-en a Holdon keresztüli visszaverődéssel létrehozható összeköttetésekre alkalmas antennarendszert építsünk ki Pakson, melyhez az eszközök már rendelkezésre állnak. Ennél vonzóbb feladatot jelenleg nem nagyon tudok elképzelni. — Mi a legnehezebb a versenyekben és a felkészülésben? — A rádióforgalmi tevékenységben - így fokozottan a rádióforgalmi versenysport tevékenységben - meghatározó a Földünket körülölelő ionoszféra állapota, melyet elsősorban a Nap, mint Földünket energiával ellátó csillag aktivitása, valamint az évszakok határoznak meg. A nagy távolságú rövidhullámú összeköttetések az elektromágneses hullámok ionoszféráról történő visszaverődésével jönnek létre. Kiemelkedő eredményt napfoltmaximum idején, a nyári évszakban lehet elérni hazánkból, természetesen, ha az egyéb feltételek is teljesülnek. A földrajzi fekvésünk minden nap más és más lehetőségeket biztosít számunkra. Nagyon nehéz versenyre kelni a ritka Karib-tengeri állomásokkal, amelyeket csak a versenyeken lehet elérni, ezáltal az egész világ őket preferálja velünk szemben. Komoly fizikai és szellemi megterhelést jelent egy-egy versennyel eltöltött hétvége. A versenyek nonstop 25, illetve 48 órásak, mindezt egy szobában, széken ülve végigküzdeni komoly kihívást jelent. Az elmúlt évi 24 órás világbajnokságon egyszer álltam fel a székből - másfél percre - a 24 óra alatt, ugyanis ez kellett a VB egyéni ezüstéremhez. Természetesen nem ez jelenti a „rekordomat”. Sokan ezért röviden le is vonják a sajátos következtetéseiket. — Hogyan tűri a sikereket? — Csak akkora jelentőséget tulajdonítok egy-egy sikernek, mint amennyi a valós értéke. Természetesen egy jó helyezés mindenkor örömmel tölt el, újabb erőt ad a következő versenyre, a szürke hétköznapokra. Aki rendszeresen rádióforgalmi versenysport-tevékenységet folytat, az tudja, hogy a személyi felkészültség és tudás, a technikai felszereltség önmaga édeskevés a sikerhez. A földrajzi fekvés, az ionoszféra állapota a legnagyobb ellenfél a nagy nemzetközi versenyeken. Az általunk elért dobogós helyezéseknek szakmai körökben nagy az értéke. Igaz, ezeknek a sikereknek „csak” pillanatnyi értékük van, mert jönnek az újabb kihívások és a trónkövetelők. Ez így természetes, ez a folyamatos fejlődés alapja. — Hogyan tűri a kudarcokat? — Szerencsére kevés versenysport kudarcot kellett az eltelt harminc év alatt megélnem, mivel mindig sikerült a saját akaratomnak és elképzeléseimnek érvényt szerezni. A kudarcok eltörpülnek az eredményeink mellett, ezért nem érdemes azokkal törődni, természetesen a szükséges tanulságok levonásán kívül. — Legnagyobb sikerének tartja. — A magyar válogatottal elért csapat-világbajnoki címeket. — Legnagyobb kudarcának tartja. — Nem tartom számon a kudarcokat. — Kedvenc időtöltése a versenysporton kívül. — Család, a strandolás, az evezés és a horgászat. A világbajnoki versenyre szánt tizenöt nap kivételével minden nyár így telt el az elmúlt években. Remélem, így lesz ezután is. — Segítői? — Nevek említése nélkül nagyon sokat köszönhetek családomnak, gazdasági vezetőimnek, klubunk volt elnökeinek és azon tagjainak, akik a mai napig biztosítják és segítik a felkészülést, a versenyzést. A sportágbeli sikereimet legnagyobb részt a versenyek műszaki feltételeinek megteremtésében támogató gazdasági vezetőimnek, a jelenlegi klubelnökünknek, illetve a volt klubelnököknek és két-három lelkes klubtagnak köszönhetem. A legnagyobb köszönetét feleségem és családom érdemel, akik türelemmel viselték-viselik, hogy szabad időm jelentős részét a rádióállomáson töltöttem az elmúlt évek során, s így van ez ma is. Minden magyar rádióamatőr így ven ezzel, mert másképp az eredményességnek még a halvány reménye sem csillanna fel előttünk. — Hogyan tovább? - tettem fel befejező kérdésemet. — Erre ötvenegy éves fejjel könnyű, ugyanakkor nehéz is választ adni. Eddig könnyű volt a klub , sikerességét szem előtt tartva tevékenykedni vezetőként, sportolóként egyaránt. De elmúlt a fiatalság, gondolni kell arra, hogy nem az ötven év feletti rádióamatőröknek találták ki a 24,48 órás, egy helyben üléssel járó rádióforgalmi versenysportot. Sokat gondolok arra, hogy a versenyzői pályafutásom egyszer véget ér. Ezért most az utánpótlás biztosítása az elsődleges célom, amihez nagyon nehéz az alkalmas személyek kiválasztása. Úgy érzem, ezen a téren lesz bőven tennivalóm. A sportágunk nem látványos, nem nézőközönség előtt zajlik, nem vetekedhet a mai fiatalságot jobban érdeklő, szabad idejük teljes egészét lekötő szórakoztató műfajokkal. Mivel tizenöt éve ismerjük egymást, egy személyes gondolattal szeretném befejezni többszörös világbajnokunk bemutatását: remélem, az elkövetkező években Jánosnak sikerül átadnia azt a mérhetetlenül hatalmas műszaki tudását és nemzetközi versenytapasztalatát, amit a harminc év alatt gyűjtött és úgy‘tűnik szívesen megosztaná a fiatalokkal. Az információs társadalom kapujában érdemes lenne élni a felkínált lehetőségekkel! Készítette: Sipos László Az óév búcsúztatása Tömegsportból szabadidősport A december 28. és 31. közötti négy napon az Atomerőmű Sportegyesület Szabadidősport Bizottsága, a PA Rt. Kulturális- és Szabadidősport Bizottsága, az ATISZ, a Paksi Amatőr Futó Fiatalok, a Paksi Búvárklub, valamint a Paksi Túrakerékpáros Klub összefogásának eredményeként gazdag kulturális és sportprogramok között válogathattak az érdeklődők. A szilveszteri program kezdetét hétfőn a „Harc a malacért!” vetélkedő jelentette. Az ASE csarnokban és a paksi uszodában vetélkedő hét csapat igazi szilveszteri hangulatot teremtett. Megnyugtatnám az állatvédőket, a fődíj csupán egy extra nagy méretű barnára festett porcelán malac-persely volt, amit az elmúlt évi győztesek, a Gonoszok, a verseny megkezdése előtt beszolgáltattak, lévén ez a díszes tárgy a vándordíj. Természetesen minden résztvevő és rendezésben segédkező kapott ajándékba egy kis méretű hófehér porcelán malac-perselyt, amit az idei évben kell hizlalni, és az év végén megoldódhatnak az ajándékvásárláskor „kiújuló” anyagi gondok. A Paksi Tanuszodában kezdődött sportvetélkedőn legjobban a Paksi Amatőr Futó Fiatalok szerepeltek, bizonyítva a futás és úszás, mint alapsportágak szoros kapcsolatát. A sportcsarnokban Volf Ernő játékvezető irányítása mellett a sorváltókon kívül alapos felkészültséget, komoly tudást, rátermettséget és humoros elemeket sem nélkülöző vetélkedő folytatódott. A városismereti és egyéb kulturális kérdések mellett ki kellett tölteni a csapatoknak a PA Rt. Tájékoztató és Látogató Központ hivatalos prospektusából szerkesztett atomerőmű vés 13+1-es totót. Amíg az ügyességi sportvetélkedők és a műveltséget szondáztató szellemi vetélkedők zajlottak a küzdőtéren, addig a csapatok szervezőinek hidegtálakat kellett leállíttatni. Tamásokat, Tamarákat és a város képviselőtestületének tagjait kellett jutalompontokért a helyszínre hívniuk. A zsűri elnöke Darócziné Szalay Edit, a Városi Művelődési Központ igazgatónője, és tagjai Juhász Sándor, az ASE elnöke, valamint Nagy István, az ASE Szabadidősport Bizottság elnöke este tizenegyig bírta az iramot, csak egyszer engedte át a döntéshozatalt a „berendelt” hat szenátornak. A városi képviselőkből verbuvált alkalmi zsűri előtt vizsgáztak a csapatok polgármesterjelöltjei. A felolvasott humoros programbeszédek óriási sikert arattak a közönség soraiban is. A rendkívül jó hangulatú összetett versenyt a Paksi Amatőr Futó Fiatalok nyerték, megelőzve a Vak Malacok és a Gonoszok csapatait. A PA Rt. Heti Tájékoztatóból is időben megtudhattuk, hogy december 29-én délután „Nyitott Uszoda” várja az érdeklődőket. Díjtalan belépés mellett búvárbemutatónak, vízi ügyességi játékoknak lehettek aktív szereplői a megjelentek. Kókai Péter, a Paksi Búvárklub vizsgázott búvároktatója elhozta és bemutatta az érdeklődőknek a korszerű felszereléseiket. Napjaink egyik legvonzóbb, legdinamikusabb fejlődő szabadidősportja, világszerte milliók szenvedélye lett a búvárkodás. Aki arcára búvármaszkot ölt, lábára uszonyt csatol, megtanul légzőkészülékkel merülni, az személyes látogatást tehet a tisztavizű tavak és a tengerek vízfelszín alatti rejtélyes és izgalmas világában. Saját szemével láthatja a pisztrángok cikázását, fürkészheti a hajóroncsok rejtelmes titkait és gyönyörködhet a trópusi korallzátonyok élővilágában. A bemutatón megismerhették, kipróbálhatták a bátor fiatalok a víz alá merülés speciális technikai felszereléseit és a fizikai hatásait. Tudatosulhatott az érdeklődőkben, a biztonságos merülés alapos elméleti és gyakorlati felkészültséget kíván, amelyet legbiztonságosabban csak szakképzett búvároktatóktól lehet megtanulni! December 30-án délután „óév búcsúztató tömegfutó gála” várta az ASE csarnok előtt a futás megszállottjait. A Móra Ferenc Általános Iskola megkerülése - az 1999 méter teljesítése - után tombolasorsoláson várta Volf Ernő és Volfné Ocsovai Zsuzsa a benevezett futókat. Ezen a napon mindenki nyert valami értékes ajándékot. A legfiatalabb óvodás korú kisfiú bakancsban követte szüleit, jutalma egy porcelán malacpersely volt. A tárgyaknál is értékesebb azonban az egészségünk, amit rendszeres sportolással megőrizhetünk! December 31-én délután benépesült az ASE Sportcsarnok küzdőtere, és kezdetét vette a hajnalig tartó szilveszteri bál. Kétszáz bálozó ízlelte és dicsérte az ASE étterem kiváló szilveszteri menüjét. A hangulat növelése érdekében meghirdetett hagyományos táncversenyen hét bátor táncos pár mérte össze tudását a parketten. A szigorú és igazságos zsűri döntése alapján a győzelmet Pataki Katalin és partnere szerezte meg. Éjfélkor a pezsgőbontás fénypontját és az izgalmakat növelte a tombola. Értékes sportfelszerelések és eszközök találtak új gazdákra, a fődíj egy gyermekkerékpár volt. A szervezők már január elsején megkezdték a készülést a 2000. év hajnalába nyúló idei óévbúcsúztató sportnapokra. Reményeik szerint méltó módon tudják szervezni idén is a szabadidősport rendezvényeiket. Az Atomerőmű Sportegyesület Tömegsport Bizottsága 1998. január 1-től új névvel - Szabadidősport Bizottság - és megújult célokkal várta az érdeklődő sportszerető és aktivizálható paksi közönséget. A mennyiségi és minőségi célkitűzéseket is megjelenítő névváltoztatás hátteréről, az eltelt esztendő eredményeiről és az 1999-re megfogalmazott elképzelésekről Volf Ernő titkárt kérdeztem. Ernő számára mozgalmas és elismerésekben is gazdag volt 1998. Március 5-én díszes bronz plakettet vehetett át a Tolna Megyei Önkormányzat Testnevelési és Sporthivatal vezetőjétől a Tolna megye sportéletében végzett eredményes tevékenysége elismeréséül. Júniusban a gyakorlati vizsgáin is jól szerepelt, sikeresen befejezte a Testnevelési Egyetem sport-rekreációs edzői szakát. Szeptember 19-én a rendkívül jól sikerült VIII. Paksi Nagy díj Amatőr Kerékpárverseny az országos versenynaptárba küzdötte fel magát. — Miért változott meg a nevetek? - kérdeztem Ernőt. — Nevünk megváltoztatásával a jelen kor követelményének is próbálunk megfelelni. Igyekeztünk a kampányszerűen szervezett, tömegeket megmozgató sportesemények házigazdái szerepkörén kívül az egész év folyamán - gyakorlatilag reggel 8-tól este 10 óráig - színvonalas testedzési lehetőségeket biztosítani az atomerőműben alkalmazottak számára. Legfőbb célunk a rendszeres testmozgás, a fitt életvitel kialakításához szükséges lehetőségek és a programok biztosítása. A választás az általunk felkínált menüből már az egyének dolga. Ennek jegyében kora tavasztól késő őszig az ASE külső létesítményei (futó-, kosár-, tenisz-, focipálya) folyamatosan rendelkezésre álltak és az elmúlt évben a kihasználtságukra sem lehet panasz. Nagy hangsúlyt fektettünk a paksi médiák bevonásával a kellő információs háttér megteremtéséhez, a céljaink és a felkínált lehetőségek felhasználók részére történő eljuttatásához is. Kiemelkedő segítséget kaptunk az Atomerőmű újság és a PA Rt. Heti Tájékoztató készítőitől egyaránt. — Milyen lehetőségek biztosítottak az ASE sportcsarnokban? — Az emberekben tudatosuló egészséges életvitel leginkább azon vált kontrollálhatóvá, hogy este fél nyolctól tíz óráig folyamatosan telt házzal üzemel az ASE csarnok. Sőt mellette a Móra Ferenc Általános Iskola tornatermében is maximálisan kihasználtuk a rendelkezésünkre bocsátott időkeretet. A fő gondunk az volt az elmúlt idényben, hogy vajon miért nem lehet, úgy mint korábban este 6-tól, esetleg fél héttől a szabadidősport rendelkezésére bocsátani az ASE csarnokot? — Sajnos kérdésedre nem tudom a választ. Helyette inkább én kérdezem, hogyan értékeled az elmúlt év nagyszabású, tömegeket megmozgató rendezvényeit? — A hagyományőrző sportrendezvényeinken (pld. Paksi Nagy díj, Városi Amatőr Kosámap stb.) a háttérdolgok javítása, a színvonalasabb szolgáltatás és az egységesített díjazás megteremtése volt a legfőbb célunk, amit utólag úgy érezzük sikerült megvalósítani. Az ezeken a rendezvényeken részt vevő fiatal és a már nem fiatal korosztály büszkén viseli a sporteseményeinken nyert, emblémával ellátott pólókat. Nagy kihívást jelentett 1998 nyarán a 125 fős sport-szabadidős gyerektábor megszervezése. Rendkívül jól esik, hogy úton-útfélen azt kérdezik a résztvevő gyerekek és szülők, hogy idén mikor lesz, és jöhetnek-e táborozni? — Az érdeklődés megszerzésénél csak a megtartása a nehezebb. Reméljük, a most felnövekvő fiatalok már rendszeres sportolásuk révén önmaguk tudnak gondoskodni az egészségük megőrzéséről. Milyen célokat tűztetek ki az idei évre? — Igyekszünk a működő szakcsoportokat, szabadidősportokat tovább segíteni azon folyamat kiépüléséhez, hogy ezek a közösségek klub jellegű formát öltsenek. A nyári gyermektábor ismételt megszervezését és színvonalas megrendezését is fontosnak tartjuk. A hagyományőrző sportrendezvényeink színvonalát igyekszünk emelni, az országos és a nemzetközi hírnevünk erősítése mellett. Zárásként itt említhetnénk meg, hogy nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépíteniük az országos szinten működő szabadidős klubokkal, szövetségekkel. Jó példaként említik a paksiakát egy-egy konferencián, vagy a Testnevelési Egyetem előadásain. Ezek a külső jelzések nem vakítják el a szervezőket, inkább csak megerősítik hitüket abban, hogy jó úton járnak: Értünk, egészségünk javításáért, megőrzése érdekében dolgoznak, ami nem látványos, de rendkívül hasznos tevékenység!
