Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-07-01 / 7-8. szám

1999. július - augusztus ATOMERŐMŰ 7. oldal 49. VOTT Ha június utolsó hétvégéje, akkor VOTT. Ebben az év­ben a Mátravidéki Erőmű Rt. volt a rendezője az immár 49. VILLAMOSENERGIA­IPARI ORSZÁGOS TER­MÉSZETBARÁT TALÁL­­KOZÓ-nak, melyet június 25- 27. között rendeztek meg Mátrafüreden. Az idén 32 vil­lamosipari társaság, több mint 500 benevezett verseny­zővel vett részt a versenye­ken. A verseny központjának az er­dészeti szakközépiskola adott otthont Mátrafüreden. Pénteken délután az egyéni tájfutással vette kezdetét a versenysorozat. A terep adta nehézségek leküz­dése, a meredek sziklás hegyek, a mély völgyek, melyek az el­múlt hetek komoly esőzéseinek nyomát viselték, komoly erő­próbát jelentettek a verseny­zőknek. Este az ünnepélyes megnyitóra került sor. Szomba­ton kora reggel a kisvasút vitte a városismereti verseny részt­vevőit Gyöngyösre. Itt a rajt és cél a Berze Nagy János Gimná­zium volt. A benevezett 97 csa­pat (kettő fő csapatonként) kör­bejárta Gyöngyös nevezetessé­geit a menetutasítás alapján és igyekezett a feladatokat megol­dani. A versenytáv 4.200 méter volt, melyre 190 perc állt ren­delkezésre „tiszta” menetidő­ként. A menetútvonal kérdésein kívül a totó feladat és a felisme­rési feladat adott fejtörőt a ver­senyzőknek. Közben a terepen a négy fős csapatokkal a terep­verseny zajlott. A bóják megke­resése, az irányfésűvel, távol­ságméréssel, ellenőrző pontok érintésével tarkított verseny, a terep adta nehézségek próbára tették a versenyzőket. A versenyt követően este sportbemutató szórakoztatta a közönséget. Az állófogadáson a gyönyörűen megterített aszta­lon elhelyezett ínycsiklandozó ételek a gyomrot tették próbára. A műsoros esten Maksa Zoltán és Csonka András szórakoztatta a közönséget. Az éjjel két óráig tartó tánc az izomlázat volt hi­vatott csökkenteni. Közben éj­félkor gyönyörű tűzijátékról gondoskodtak a rendezők. Va­sárnap délelőtt az ünnepélyes eredményhirdetésre került sor. Itt a PA Rt. csapata az előkelő 4. helyezett lett a társaságon­kénti összesített eredmény alap­ján. Részleteiben az alábbi ér­­mezett helyezéseket értük el: Tájfutó verseny eredmé­nye: női 21 kategória 3. hely, férfi 50 kate­gória 3. hely. Tájfutó cso­portverseny eredménye: 4. hely. Terep­verseny A ta­gozat: 3. hely. Összesített verseny C ta­gozat ifjúsági kategória 4. hely. Összesí­tett verseny C tagozat 2. hely. Találkozó jö­vőre az 50. al­kalommal meg­rendezendő VOTT-on, melynek Eger ad otthont, mi­vel az első ver­senyre is itt ke­rült sor. Wollner Pál Horgászsarok Versenycsapatunk az idén is el­indult a Tolna Megyei Horgászegyesületek Csapat­­bajnokságán. A bajnokság több fordulóból állt, az ifi-gyermek csapatok és a női versenyzők döntőjével indult, ami Dombó­váron, a Tüske-tavon került megrendezésre. Itt az ifi-gyer­mek csapatunk 2., míg női ver­senyzőnk 12. helyezést ért el. Ezután került megrendezésre a felnőtt csapatok területi dön­tője. Kisszékelyben, a Barátok taván, itt csapatunk 1. helyezést ért el. A megyei döntőt a Szed­­resi Holt-Sión rendezték meg. Itt összesítésben a hatodik hely­ről indultunk, de mivel minden versenyzőnk a legjobb formá­ban volt és ezt ki is használta, két szektor egyes, két szektor kettes és egy szektor ötös he­lyezéssel olyan fölényes győ­zelmet arattunk, hogy össze­tettben a papírformával ellen­tétben az első htlyre kerültünk. A Paksi Atomerőmű Horgász­egyesület először nyerte meg a Horgászegyesületek Tolna Me­gyei Csapatbajnokságát, ami nagyon nagy eredmény 43 egyesület közül, illetve olyan csapatok előtt, mint a Tolna, a Paksi Sport vagy a Szekszárd. A csapat névsora: csapatkapi­tány Cseh Attila, ifi csapat ifj. Kern László, Várszegi Balázs. Női versenyző: Bucsiné Váczi Katalin, felnőtt csapat: ifj. Kern Ferenc, Pettesch Ádám. Gyer­mek versenyző: Kern Tatjana Schaaffer Károly, Strasszer At­tila, Várszegi Balázs. Itt szeret­nénk külön köszönetét mondani a versenycsapat támogatóinak, az Atomtransz Kft-nek, amely minden versenyre biztosított egy mikrobuszt az utazáshoz, illetve a Spicc horgász boltnak, amely a csali beszerzést támo­gatta. A jövőben is várjuk azok támogatását, akik figyelemmel kísérik ennek a sportágnak a fejlődését, illetve akik segíteni szeretnének a csapat minél jobb szereplése érdekében. Horgásztábor Az idén második alkalommal rendeztük meg horgásztábo­runkat gyermek horgászaink részére. A gyermekek itt bete­kintést kaphattak a horgászat rejtelmeibe, illetve szó esett a halak életteréről és viselkedésé­ről is. Az időjárás nem volt va­lami kegyes, a hétfői nap után két nap rossz idő következett. Ezeken a napokon a gyerekek elméleti tudásukat fejleszthet­ték, több videofilm megtekinté­sével, valamint a szerelések kü­lönböző fajtáit gyakorolhatták. A hét második felében már ki­csit jobbra fordult az idő, így rengeteget horgászhatott az if­júság. A tábor pénteken ha­lászlé főzéssel és horgászver­sennyel zárult. A gyerekek na­gyon jól érezték magukat és várják a jövő évi tábort. Szeret­ném külön megköszönni a se­gítséget a tábort vezető Fottyék Jánosnak és kollégájának, va­lamint a többieknek, akik részt vettek a tábor szervezésében, il­letve lebonyolításában. Az elkövetkező időszak eseményei: Augusztus 26-27-én Győr­ben kerül megrendezésre a XVIII. Villamos Iparági Hor­gásztalálkozó. Erre a versenyre csapatunk nagyon készül, ugyanis tavaly 2. helyezést ér­tünk el, az idén viszont szeret­nénk elsők lenni, ami azért nagy kihívás, mivel a jelenlegi bajnokot, a Győrt kell otthoná­ban legyőzni. Augusztus 29-én a Paksi Atomerőmű és a Paksi Sport Horgászegyesület közös rendezésében kerül sor az 1999. évi Tolna megyei Egyéni Hor­gászbajnokságra, ami a Füzes tavakon, illetve a második for­duló a paksi Duna sétányon ke­rül megrendezésre. Szeptember 4-én tartjuk idei családi napun­kat, amire szeretettel várunk minden egyesületi tagunkat, családtagjait, rokonait, ismerő­seit. Cseh Attila titkár Viktorék újabb győzelme „VAS”-ban jártunk! A húsz éve működő ASE természetjáró szakosztály éves prog­ramjában először ez évben szerepelt kerékpártúra. A jelentke­zők többsége olyan természetbarát volt, akik egy 1997-es Zala megyei kerékpártúra izzasztó, de kellemes emlékei alapján joggal remélték, hogy a Vas megyei kerékpártúra is mara­dandó emlék lesz az 1999-es nyár programjai között A körtúra kiinduló és egyben célál­lomására - a Szajki-tavalchoz - 34- en érkeztünk meg a kora délutáni órákban. A gyors táborverés után többen a kemping közvetlen szom­szédságában lévő strandon, a hűsítő vízben mártóztak meg. Ez a tó egyike a Csörgető-patak felduzzasz­tásával kialakított tavaknak. Másnap reggel 8 órakor a „csapat” teljes me­netfelszerelésben, jó hangulatban és ideális időjárási körülmények mel­lett indult el. Az izgalmasan külön­böző színvonalú kocsmák hűsítő ita­lai egyformán jólestek a biciklis tu­ristáknak, különösen a 10-12%-os emelkedők után. Az első nap végén 64 km után Felsőmarácra érkeztünk, ahol a helyi polgármester volt a ven­déglátónk. A közösen elkészített bográcsos vacsora maradéktalan el­fogyasztása után az éjszakát a helyi, jól felszerelt kultúrházban töltöttük. A következő napon kellemes napsü­tésben indultunk és rövid idő alatt megérkeztünk Körmendre, ahol a Batthyány-kastélyban látható hely­­történeti kiállítás és a kastély egyik oldalszárnyában lévő cipőmúzeum is sok érdekes látnivalót kínált. A múzeum előtt parkoló korszerű mo­untain bike-jainkat összehasonlítva a múzeumban látható század eleji magas építésű kerékpárral, csodálat­tal és csodálkozva gondoltunk azokra a vakmerő elődeinkre, akik - korabeli hiteles sajtóbeszámolók szerint - Párizsig kerekeztek el ezekkel a „szerkezetekkel”. Az ebédszünetet a jáki bencés apátsági templom mellett tartottuk, majd a - valóban egyedi szépségű - templom megtekintése után meg sem álltunk Szombathelyig, ahol a belváros kö­zelében egy középiskola kollégiu­mában volt a szállásunk. A szállás­­foglalás és egy frissítő zuhanyozást követően rövid, vacsora előtti sétát tettünk a belvárosban. A találomra kiválasztott útvonalon a székesegy­ház előtt álltunk meg, csodáltuk an­nak szépségét és amikor beléptünk az ajtaján, még jobban elcsodálkoz­tunk. A II. világháborúban súlyosan megrongálódott székesegyházat na­gyon igényes munkával újították fel. Egyik érdekessége az épületnek, hogy kívülről nem érzékelhető az óriási belméret. A székesegyház és a mellette működő múzeum neveze­tességeit egy idegenvezető, egy kedves idős néni mesélte el nekünk. Ezután a lelkileg feltöltődött, de na­gyon éhes turisták a Szigligeti kis­vendéglő nevezetességére voltak kí­váncsiak és - szerencsére - itt sem kellett csalódnunk, a vendéglő konyhája emlékezetes mennyiségű és minőségű vacsorát készített szá­munkra. Még a nagy energiaigény­nyel biciklizők (pl.: túravezető) is maximálisan elégedettek voltak a vacsorával. A következő napon, csü­törtökön sikerült egy kis szembe­­széllel találkoznunk, így többször változtattam a tervezett útvonalon. Mindhiába, bármerre fordultunk, a szél mindig szembe fújt. A megol­dást az jelentette, hogy rövid úton bekerekeztünk Kőszeg belvárosába. Nem véletlen, hogy Kőszeg belvá­rosa része a „nemzeti örökség”-nek, a belvárosban egymást érik a 17-18. századi épületek. A belvárosi séta után megnéztük Kőszeget a város melletti Szabó-hegy tetejéről is, csodálatos látvány volt. A hegyre történő feltekerésnél többen tartósan az alacsonyabb sebességfokozatokat használták, bevallom, ez a hegy ezt megérdemelte. Nagyon szép, de kissé hullámzó erdei úton érkeztünk meg aznapi szálláshelyünkre, Ve­­lembe. Mivel Velem 332 m (tenger­szint feletti) magasságban van, így az utolsó 1 -2 kilométeren csak lefelé gurultunk. Az előzetes tervnek meg­felelően a következő nap pihenőnap volt, ezért reggel - csomagok nélkül - biciklire ültünk és egy óra múlva már, a bozsoki határátkelőn keresz­tül, Ausztriában voltunk. A határtól csupán néhány kilométer Rechnitz (Rohonc), itt a falu szélén három hegy által közrefogva egy csodála­tos kis tó van, amely strandként mű­ködik. Letelepedtünk a rendkívül szépen rendezett tóparton. A gyere­kek játszottak, a felnőttek lehevered­­tek a puha pázsiton, majd többen hosszabb-rövidebb ideig megmár­tóztak a kellemes, de kissé hideg vizű tóban. Néhány gyerek felfe­dezte, hogy van egy jól megépített trambulin, amelyről órákig fáradha­tatlanul ugráltak a vízbe. Az idilli pihenést három kalandvágyó társunk nem bírta sokáig, kerékpárra ültek és feltekertek a közeli írott-kő csúcsra, amely 884 méter magasságon van. Délután kipihenten indultunk vissza Magyarországra, velemi szálláshe­lyünkre. Másnap a reggeli után „bi­ciklizésre éhesen” indultunk el, né­hány kilométer alatt legurultunk a Kőszegi-hegység magasságából és teljesen vízszintes úton haladtunk, ami az előző napokhoz képest szinte unalmas volt. Kőszegpatynál már mindenki nagyon szomjas volt, de továbbmentünk a következő faluig, Meszlenig. Itt a helyi presszóban ki­derült, hogy a „tulaj” éppen elment valahova és csak a takarító néni volt a presszóban, akit rövid idő alatt megtanítottunk a nagyfröccs és a hosszú lépés közötti lényeges kü­lönbségre. Délután négyre már Sár­váron voltunk, ahol először a Ná­­dasdy-várhoz mentünk és a várban a Nádasdy Ferenc Vármúzeumban ritkán látható nagyszerű kiállítást néztünk meg. Sárváron a szállásunk a Tinódi gimnázium leánykollégiu­mában volt. Másnap (vasárnap) a reggeli bevásárlást követően a Sár­vári-arborétum melletti parkban reggeliztünk. A reggeli elfogyasz­tása után végigsétáltunk az arboré­tumban, így a helyi szúnyogok reg­gelije is megoldódott. Elhagyva a várost, a Rába-folyó egyik hiúján haladtunk át, ahol a folyóparton és a vízben vígan fürdőző vízitúrázókat láttunk. Az is jó sport. Ezután déli irányba fordultunk és a szokásos napi defekt szerelése után Sótony­­ban tartottunk rövid pihenőt. Áz ebédszünet idejére Rumba értünk, ahol egy nagyon kellemes, árnyékos parkot találtunk, rum nélkül. Ebéd előtt néhány gyerek és gyerekes fel­nőtt rövid locsolóversenyt tartott. A locsoláshoz használt kulacsokat a helyszínen található vízcsapból többször is fel kellett tölteni. Az ebéd utáni szunyókálás után tovább­indultunk és rövidesen elérkeztünk a Jeli arborétiumhoz vezető bekötő úthoz, az ezt követő néhány kilomé­teren csalódtak azok, akik azt hitték, hogy az utolsó nap csak vízszintes úton fogunk biciklizni. Már első nap is jó volt a csehi kocsma, de mikor a túra hatodik, utolsó napján is betértünk ide, különösen jó ízűek voltak a fröccsök. Innen már csak néhány kilométer és megér­keztünk a túra célállomására, azaz ugyanoda ahonnan hat nappal ko­rábban elindultunk, a Szajki-ta­­vakhoz. A kempingben a felnőttek a sátrak felállításával foglalkoztak, a gyerekek pedig siettek a strandra. A kemping melletti Nimród ven­déglőbe este 7 órára felfrissülve, de éhesen tértünk be. Szeren­csénkre az egy héttel korábbi va­csora-megrendelésünket nem felej­tették el és így egy igen bőséges és ízletes vacsorát kaptunk. A kem­pingben késő éjszakába nyúló be­szélgetéssel zártuk a napot. Hétfő reggel 9 órára megérke­zett értünk a busz és a kerékpáro­kat szállító teherautó. Gyors* bepa­­kolás után búcsúztunk a kemping­től, búcsúztunk Vas megyétől. Vi­szontlátásra bicajosok! Jövőre is találkozunk! Gergely László túravezető Augusztus elsején Győrben, a hetedik hosszú távú (36,6 km) kajak—kenu vi­lágbajnokságon Szakály Viktor és Jámbor Attila a kajak kettes hajóegy­ségben címvédőként állhatott rajthoz. Az Atomerőmű újság elmúlt év decem­beri számának Névjegy rovatában már bemutattuk Szakály Viktort, a Villa­mos Műszaki Osztály rendszerfelelős mérnökét, aki 1998-ban, a Dél-Afrikai Köztársaságban aranyérmet „lapátolt” a tolnai társával. Az idei évben nagy teherrel a vállukon készült a Tolnatext SC szimpatikusán szerény párosa, de felmentést a címvédők sem kaptak a hazai válogató versenyeken. Otthono­san eveztek világbajnokaink a Tolna­­text-kupán és a Floriol-kupáért rende­zett országos maratoni kajak-kenu baj­nokságon is sikerült győzniük. Ez utóbbi, a győri Mosoni-Dunán rende­zett főpróba után következhetett a várva-várt augusztus elsején a világ­­bajnoki előadás, ami izgalmakban is bővelkedett. A Szakály Viktor és Jám­bor Attila összetételű K-2 hajóegység óriási küzdelemben megszerezte Győr­ben a második világbajnoki aranyér­mét. A negyvenegy induló páros közül meglepetést okozott a két jól felkészí­tett spanyol egység, melyek közül Gue­­rero és Alonsó emberfeletti hajrára kényszeríttette címvédő versenyzőin­ket. Szakály Viktornak gratulálva, a verseny utáni napon tettem fel kérdése­imet. — Hogyan éltétek meg belülről ezt a drámai küzdelmet? — A dánoktól tartottunk, de a spa­nyol egységek meglepetést okoztak számunkra. Jó felépítésű, kitűnően képzett ellenfelekkel kellett megküz­­denünk. Visszaemlékezve és a videó­ról is megnézve nagyon nehéz volt, de a fantasztikus győri közönség biztatá­sát élvezve végig az élmezőnyben vol­tunk. A hosszú célegyenes kezdetén még a spanyolok vezettek, de a cél előtt 300 méterrel át tudtuk venni az irányí­tást. Az utolsó métereken még volt erőnk visszaverni a támadásukat, így az izgalmas hajrájában tudtunk győzni. — Minek köszönhető a győzelme­tek? — A közönségen kívül természete­sen az elmúlt évi edzéseken végzett munkának és a ráhangoló egy hónapos felkészülésnek. Nagyon akartuk a győ­zelmet, a lelkesítő közönség buzdítása erőt adott az igen nehéz véghajrában. Sipos László Válogatott ASE sikerek A paksi labdarúgók az elmúlt idény­ben nem nagyon kényeztették el a szurkolókat, az Atomerőmű SE és a Paksi SE is csak nagy erőfeszítések árán kapaszkodott meg az NB II-ben, illetve az NB Ill-ban. A felnőttek „ár­nyékában” azonban mostanában újra némi „fény” dereng a paksi labdarú­gásban. Újra, hiszen 1994-ben Patkós István vezetésével az ASE ifjúsági csapata, többek között Vayerrel, Égerrel, Búzással NB Il-es országos bajnokságot nyert. A három játékos ma már a magyar labdarúgás legfel­sőbb osztályában játszik. Mostanában a serdülőkön a sor, egy új korosztály „élesíti oroszlánkörmeit”, lassan új neveket tanulhatnak a paksi futball­­kedvelők. Április elején Pécsett rendezték Zala, Somogy, Bárány és Tolna me­gye serdülő es ifjúsági labdarúgó vá­logatottjainak tornáját. A serdülők versengésében - a torna történelmé­ben első ízben - Tolna megyei győze­lem született. A sikerben jelentős ér­demeket szerzett az Atomerőmű SE-t képviselő öt játékos: a két kapus, Ve­­sza Gábor és Reichert Szabolcs, va­lamint a három mezőnyjátékos, Bo­­dahelyi Zsolt, Szili Péter és Klement Balázs. A pécsi siker nem jelentett végál­lomást a paksi srácoknak, kiváló telje­sítményük alapján június 23-24-25 között már az amatőr területi váloga­tottak országos döntőjén dél-nyugat válogatottjának színeiben léphettek pályára. Vesza és Reichert egymást váltotta, míg Bodahelyi, Szili és Kle­ment stabil kezdőjátékosként kapott szerepet, és újra csak kiemelkedő já­tékkal járultak hozzá dél-nyugat me­neteléséhez. A csoportmérkőzések után az ASE fiataljai a döntőre is át­mentették formájukat, így, dél-nyugat csapata 1-0-ra legyőzte Észak-Kelet együttesét, vagyis a végén már csak a közös ünneplés maradt. A paksi fiatalok tehát rövid időn belül két jelentős siker részesei lehet­tek, tehetségük, eddigi teljesítményük alapján szép jövő állhat előttük. A si­ker pillanataiban azonban nem feled­kezhetünk meg az őket felkészítő edző, Homyák László munkájának dicséretéről sem. Az ASE fiatal edzője 1989 óta, hat éves koruktól ne­veli, oktatja a labdarúgás rejtelmeire ezeket a srácokat. A mostani kiugró eredmények tehát éppen tíz éves kö­zös munkájukra tették fel a koronát. A fiatal szakember büszke lehet tanítvá­nyaira, akik bizonyították, edzőjükkel együtt jó úton járnak. Medgyesy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents