Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-07-01 / 7-8. szám

2. oldal

ATOMERŐMŰ

1999. július - augusztus

Kötelező korai rehabilitáció

*

Alhír és a valóság

(Folytatás az 1. oldalról)

A program három éve indult, melyben eddig negyvennégy turnusban összesen 687 fő vett részt. A tréningek szakmai értékelése és a személyes nyilatkozatok feldolgozása alapján egyértelműen megállapítható a kötelező korai rehabilitációs program sikeressége és folytatása iránti igény.

Benedeczki Ferenc: — A szociálpolitika területén a biztosítható források hatékony felhasználását, az eddig elért ellátási színvonal megőrzését, kisebb mértékű emelését tűztük ki célul, amelyet összességében sikerült az elmúlt években teljesíteni. A rehabilitáció megvalósítását két vezérigazgatói utasítás szabályozza: - A Balatonfüredi Rehabilitációs Központ és a Soproni Rehabilitációs Intézet igénybevételét az 56-os VU, a megváltozott munkaképességű munkavállalók társasági rehabilitációját pedig a 49-esVU.

Prókai István: — Az 1996. 11. 04-től beindított kötelező korai rehabilitáció, vagy más néven „relaxációs tréning” Balatonfiireden az elő- és az utószezonban egy hetes turnusokban 14-16 fő részvételével történik. Először a blokkvezénylői operatív személyzet, majd az üzemviteli, primer köri, szekunder köri munkavállalók lettek a tréningre besorolva. A rehabilitációs folyamat az elmúlt évben a karbantartási munkákat végző munkavállalókkal folytatódott. A turnusok eddigi tapasztalatait a Rehabilitációs Bizottság összegezte, értékelte és a folytatásra tett javaslatot. Összességében elmondható, hogy az elmúlt évi tréningek megszervezése, kiterjesztése a társaságunk meghatározó állományára hasznosnak bizonyult, hatása hosszabb távon fog jelentkezni.

— Milyen észrevételeket sikerült összegezni az eddigi turnusokban résztvevőktől?

Prókai István: — Az elmúlt évi tréningek aktívabbak, sikeresebbek voltak az előzőekhez képest. A résztvevők kezdeti ellenállása - a „kötelező” - véleménycserék, tapasztalatok átadása után csökkent, vagy teljesen megszűnt. Bevált a regenerációs tréningek és az általunk javasolt torna, gyógytorna és a kondíció felmérések ötvözése. A trénerek - a pszichiáter és a gyógytornász - szakmai munkájától, lelkesítő légkörteremtésükről a résztvevők elismerően nyilatkoztak. A Rehabilitációs Központ jól alkalmazkodott a program szabta igényekhez. Több turnusban, többen megköszönték a társaságunknak, hogy résztvevői lehettek a tréningeknek. A tréningek során több beutalt hosszabbrövidebb ideje fennálló egészségi problémáját sikerült a trénereknek közös erővel megszüntetniük. A résztvevőkben megszűnt a pszichiáterek iránti tartózkodás, és igényt tartanak és bíznak a folytatásban.

Benedeczki Ferenc: — A turnusok tapasztalatait összegezve a program jelenlegi formájában megszervezett újraindítása jó döntésnek bizonyult. Szeretném idézni az egyik beutalt véleményét: „Ez a tréning a társaság eddigi legkomolyabb biztonságnövelő intézkedése!” 1999-ben eddig lezajlott hat turnust őszszel még tizenöt követi. A beutaltak köre: A tavaszi szezonban kimaradt fizikaiak, a felső vezetők (egy turnus) és az idei főjavítások alatt erősen - elsősorban pszichésen - igénybevett középvezetői

réteg. Jövő évben magasabb szinten képzeljük el a folytatást. Javaslatunk kidolgozása folyamatában van, a blokkvezénylői személyzetet kívánjuk ismételten beutalni.

— Milyen újdonságról tudnak beszámolni, ami szorosan kapcsolódik e tárgykörhöz?

Gallyas Vilmos: — Az elmúlt év végén kiadott 106. sz. VU új alapokra helyezte az egészségügyi szolgáltatások rendjét, ennek megfelelően a közelmúltban létrejött Egészségügyi Bizottság már meg is alakult és a vezérigazgató elfogadta a működési rendünket. Ez az új bizottság reményünk szerint együtt fog működni a Rehabilitációs Bizottsággal is, de elsősorban a HUFO munkáját fogják a különböző területekről delegáltak segíteni. A titkári teendőket az egészségügyi koordinátor, Angyalné Kiss Bernadett elemző közgazdász látja el, az Üzemi Tanács Angyal Zsuzsannát delegálta, a reprezentatív szakszervezetek közös képviselője pedig Kiss Mihály, a PADOSZ elnöke. Az Atomerőmű belső Intranet hálózatán július 27-től olvasható az Egészségügyi Tájékoztató a PA Rt. által biztosított foglalkozás-egészségügyi és egészségmegőrzést elősegítő szolgáltatások köréről. Ezen kívül még újdonságnak számíthat az, hogy július 1-től mentálhigiénés szolgáltatást biztosítunk az ASE területén a PA Rt. alkalmazottak számára. Heti háromszor kecskeméti szakemberekkel kötött három hónapos próbaidős szerződés alapján az érdeklődők útmutatást kaphatnak lelki jellegű (belső feszültség, alvászavar, családi probléma) gondjaikhoz.

Sipos László

Jövőnk kulcsa: az egészség

A legfőbb érték az ember, az ember legfőbb értéke az egészsége. Az unalomig lejáratott közhelyek szajkózása helyett érdemes lenne azzal foglalkozni, mit is jelent számunkra az a fogalom, hogy egészség. Ezt a kérdést nem is én, hanem az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO tette fel önmagának: - Mi szükséges ahhoz, hogy az ember egészségesnek érezze magát? A szakemberek hét fontos kritériumot jelöltek meg:

1. Erős és fejlett önbecsülésünk.

2. Tulajdon testünk elfogadása.

3. Képességünk a barátságok és másféle társadalmi kapcsolatok kiépítésére.

4. Ép környezetünk.

5. Értelmes munka és egészséges munkakörülmények.

6. Egészségtudatunk és a megfelelő orvosi ellátás.

7. Elégedett életünk a jelenben és megalapozott reményünk arra, hogy az életnek a jövőben is lesz értelme.

A felsorolásból kitűnik, hogy nagyon

összetett fogalom az egészség, és nem csupán a testünkre, de a gondolkodásra, a lélekre, az anyagi körülményekre és a környezetre is vonatkoztatható. A WHO átfogó értelmezésében foglalt egészség jelenleg csupán kevesek számára elérhető, de ez a tény világosan jelzi a jövőt, az egészség világméretű piaca hatalmas fejlődési lehetőség előtt áll. Mind kevesebben hiszik a világon, hogy a jobb jövőbe az anyagi javak növekvő fogyasztásán át vezet az út Leo A. Nefiodow mérnök-közgazdász, a Bonn melletti St. Augustinben egy információ technológiai kutatóközpontban jövőkutatással foglalkozó szakember szerint az egészség széles körű fejlődése lesz a jövő gazdasági növekedésének meghatározó tényezője. A kutató a jövő kulcsát az átfogó értelemben vett egészség megőrzésében, elérésében látja, és a cél elérése érdekében javítani kell az embertársainkhoz és a természethez való viszonyunkon is. A pozitív gondolkodás, a félelem nélküli kommunikáció, a felelősségteljes cselekedeteink javíthatják a gazdasági eredményeinket. Nem csupán az intellektuális képességeinkre lesz szükség, hanem az érzelmi és társadalmi szükségletekkel együtt lépünk majd a gazdasági színtér közepére. A cél elérése érdekében dolgoznak majd a természettudósok, az orvosok, a pszichológusok, a szociológusok, a pedagógusok, sőt még a filozófusok és a teológusok is.

Nem kívánok vitatkozni, sőt látványosan egyetérteni a jövőkutatóval, de azt biztosan állíthatom, hogy egyre több emberben megnőtt az igény a közösségi élet és a munkahelyi kapcsolatok emberi tényezőinek javítása iránt. Az oktatási központok vezetőképző anyagaiban új, eddig nem tanított tantárgyak jelentek meg: - személyiségfejlesztés, kreativitásfejlesztés és a beosztottak motiválása. Ha az utóbbit meg tudják valósítani a gyakorlatban is a vezetők, akkor bizonyára egészségesebbek leszünk és a jövőnk is ígéretesebbé válik.

S. L.

Az atomerőmű gépjármű parkolójában július közepétől favázas fóliasátrakat állítottak össze a szakemberek. Munkába menet-jövet meglepetésként tárult a látvány az emberek elé, s rögtön útjára indult a találgatás, a szóbeszéd.

Ezekből kiemelve most közreadunk néhány

gyöngyszemet:- A főnökök részére készítik, hogy az időjárás viszontagságaitól, naptól, széltől, esőtől megvédjék a több millió forintot érő autókat.- Búcsú lesz, és ahhoz kellenek a sátrak, ahol virslit, és sört lehet majd kapni.- S végül a legszenzációsabb: az augusztus 11-i teljes napfogyatkozásra állítják fel a „különleges” anyagból készült fóliasátrakat, hogy szabad szemmel lehessen látni, amint a Hold eltakarja a Napot.

S hogy mi az egészből az igazság? íme: 1999. július 23-i dátummal az EKS Service kft. megkezdte az atomerőmű meteorológiai tornyának korrózióvédelmét, festését. A szóban forgó vasszerkezetű torony közelében levő parkolóhelyeken a gépkocsik védelmére állították fel a sátramosolyra fakasztó kitalációk. A tájékozatlan emberek ugyanis hamar fantáziáinak... Az előrelátás viszont dicséretes, már ami a gépkocsik védelmét illeti. MJ

kát. Remélhetőleg a kocsik ezáltal nem lesznek festékpettyesek!? Tanulság: Ha kellő időben és helyeken plakátokon értékesítik a gépjárművek tulajdonosait, valószínűleg nem születnek meg a

^4^'íí;

_________________u:_.. f -■

Hirt József

(1947-1999)

A karbantartási épületen és az irodaházon kitűzött fekete zászló, valamint a portákon elhelyezett gyászjelentés tudatta velünk, hogy Hirt József (a Forgógép Karbantartási Osztály dolgozója) elhalálozott.

Az energikus, fáradhatatlan szakember múlt év őszén egészségügyi panasszal fordult orvoshoz.

Hónapok múlásával a betegsége egyre súlyosbodott. Az idei év majálisát együtt töltötte munkatársaival. Bizakodott, hogy nemsokára munkába állhat. Sajnos a várva várt gyógyulás nem következett be, a betegség legyőzte a szervezetét. A gyógyíthatatlan betegségén még a sikeresnek mondott műtéttel sem tudtak segíteni az orvosok.

Hirt József 1985-ben került felvételre a Paksi Atomerőmű Vállalathoz karbantartó lakatos munkakörbe. Olyan ember volt, akire mindig lehetett számítani. Fiatal, mellé beosztott kollégáit a szakmán túl, a szakma szeretetére, az elkötelezettségre is megtanította. Szerette munkáját. A szabadidejét a sport, ezen belül is a kézi- és röplabda töltötte ki. Fiatal korában versenyszerűen kézilabdázott. A család valamennyi tagja igazolt röplabdázó volt, a feleség épp úgy, mint fiuk és lányuk. Ha az elfoglaltsága engedte, akkor a kikapcsolódást hozó horgászás is nagy örömet jelentett számára. Súlyos betegként még megérhette, hogy lányuk megkapta a tanári diplomáját. Sajnos a másik jó hír kissé „megkésett”, már nem tudhatta meg, hogy fiát felvették a testnevelési egyetemre. Attila fia a Paksi Atomerőmű Rt. Gyártási Osztály megbecsült szakmunkása.

Hirt Józsefet több százan kísérték el utolsó útjára, sírjánál végső búcsút vettek.

Gyászolják őt idős szülei, édesanyja, édesapja, testvér húga, feleségének édesanyja, felesége, szerető fia és lánya, rokonok, barátok, kollégák és ismerősök.

Nyugodjék békében.

Búcsú Havas Rolandtól

(1974-1999)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tragikus körülmények között, közlekedési baleset következtében 1999. június 2- án életét vesztette Kávás Roland, a Villamos Üzemviteli Osztály dolgozója.

Ennyi a rövid hír, mely valamennyiünket megdöbbentett. Visszavisszatérő kérdésként fogalmazódik meg az emberben a kérdés, miért?

Miért mindig a legjobbak mennek el közülünk? Ő, aki közöttünk ismerte meg pályakezdőként a szakma rejtelmeit, akinek lelkiismereti problémát okozott, ha egy hibát nem tudott elhárítani, aki soha nem késett, aki példaként állítható a mai pályakezdő fiatalok elé, nehéz elhinni, hogy nincs közöttünk többé. Az élet megy tovább, de mindannyiunkat nyomaszt az érzés, hisz oly fiatal volt még. 25 év kevés lehetőséget adott neki. Előtte állt az élet, teli tervekkel, meganynyi elképzeléssel, melyről mindig szívesen beszélt.

Hobbijai a motorozás és a horgászat töltötte ki szabadidejének jelentős részét. Atszellemülten tudott mesélni egyegy elszalasztott nagy halról, a motorozás rejtelmeiről. Munkahelyi vezetőivel, kollégáival, munkatársaival mindig megtalálta a megfelelő hangnemet, szívesen vette az idősebb kollégák jó szándékú tanácsait. Valamennyien torokszorító érzéssel, könnyes szemmel búcsúztunk el tőle, felfogva a felfoghatatlant, hogy ismét egy szeretett, megbecsült kollégánk távozott el közülünk.

Nyugodjál békében!

Munkatársaid

Biztosítói konferencia

Budapesten

(Folytatás az 1.oldalról.) Többen közülük - így a BE-hez tartozó Magyarország - aláírták a két egyezményt összehangolni szánt 1988-as Közös Jegyzőkönyvet is. (Egyik egyezmény esetében sincs szó az összes országról, így nem tagok az olyan nukleáris hatalmak, mint pl.: az USA, Kanada, Oroszország, Japán, Korea, bár törvényi szinten többen rendezték a kérdést).

Az említett egyezmények kidolgozása és későbbi módosítása óta azonban jelentős nyomás nehezedett a biztosítókra - főleg a hatóságok, polgári szervezetek részéről - a kárfedezet összegének növelése és a kompenzálási feltételek módosítása érdekében. Ennek egyik eredménye a PE- hez tartozó Brüsszeli Kiegészítő Jegyzőkönyv, majd az 1997 szeptemberében a témában Bécsben tartott NAÜ konferencia után megszületett Bécsi Egyezmény Módosító Jegyzőkönyve (melyet hazánk is aláírt) és a nukleáris kár esetére szóló Kiegészítő Kompenzációs Egyezmény. A legfeltűnőbb változás, hogy az üzemeltetők 100 millió SDR-es kártérítési kötelessége, valamint a 10 éves kárigénynyújtási határidő (a magyar Atomtörvény is ezeket tartalmazza) sorrendben 300 miihó SDR- re, illetve 30 évre növekedne az életbelépés után.

A biztosítási feltételek „puhítása” ellen többen felszólaltak. Kisebb vitát indított magánvéleményként kommentált előadásával G. C. Warren, a British Insurance (Atomic Energy) Committee vezérigazgatója. (Ez a vállalat vezette a paksi nukleáris kárfelelősség biztosítás nemzetközi fedezetének szervezését is.) Szerinte a magas (a biztosítási fedezetnél jóval magasabb) kárigényt, a hosszú kártérítési időszak stb. miatt végső soron az egyes kormányoknak kellene felkészülniük a nagy nukleáris balesetek kárainak megfelelő kompenzálására. Az előadó - végső soron nemtetszését fejezve ki a BE módosítása iránt - a PE esetleges módosításánál megválaszolandó egyéb kérdések között említette a megelőzésre és biztonságnövelésre fordított összegek megtérítésének, az emberi egészségben és a környezetben okozott károk, a túlzott igények (pl. többhónapos hawaii üdülés kitelepítés esetén) megalapozottságának problémáját.

Más előadók többek között a nukleáris üzemanyag szállításának biztosítását, az olajipari tapasztalatokat, illetve az egyes országok helyzetét részletezték. Nagy figyelem kísérte Déri Katalin és dr. Bertha Kálmán előadását a Paksi Atomerőmű nukleáris kárfelelősség biztosításáról.

A szimpózium - amelynél Patrick Reyners (OECD NEA) és dr. Lamm Vanda professzor (MTA JTI) „bábáskodott” - igen sikeres és jó hangulatú paksi látogatással zárult, ahol a vendégeknek Vinnay István mutatta be az atomerőművet.- hadnagy -»

>