Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
1999. január ATOMERŐMŰ 5. oldal Példaképeink: Dr. Aszódi Attila Aszódi Attila huszonkilenc esztendősen, köztársasági elnöki kitüntetéssel 1998-ban lett (PhD) doktor. Az atomerőművek szakértője, rangos hazai és külföldi tudósokkal közösen kutat és publikál. Csőm Gyula professzor úr saját elmondása szerint nyolc éves dékánsága alatt most fordult elő másodszor (1945 óta pedig tizenkettedszer), hogy valaki ilyen kiemelkedő tanulmányi eredménnyel doktoráljon le a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ez a cím az oktatási törvény alapján úgy érhető el, ha az illető öszszes bizonyítványa a gimnázium első osztályától kezdve az érettségin át jeles, az egyetemen az összes kötelező vizsgája jeles. A doktoranduszi tanulmányai során is ilyen eredményeket kell teljesíteni, s mindezek után a doktori cím megszerzésekor a summa cum laude minősítést kell elérni. S hogy miért érdekes mindez számunkra itt Pakson? Egy roppant szimpatikus, könnyed stílusú fiatalember, maga Aszódi Attila mesél erről: — A paksi kötődés nagyon egyszerű, hiszen az egyetemi tanulmányaimat a paksi főiskolán kezdtem el. Az első három évet töltöttem el itt, akkor még Kováts Balázs volt az igazgató, és feleségemet, Editet is itt ismertem meg, tankör társak voltunk. Hogyan kerültem Paksra? Még a gimnáziumi tanulmányaim alatt látogattuk meg a fizika fakultációs csoporttal az atomerőművet, s ez érlelte meg bennem a végső elhatározást. Lenyűgözött az atomenergetika, s az tetszett leginkább, hogy itt a valóságban is meg lehet mindent vizsgálni, nem csak elméleti síkon. Az is vonzó volt mindezen túlmenően, hogy öt év alatt két diplomát lehet megszerezni, ha az ember megfelelően teljesít. Mindemellett a paksi atomerőmű támogatása sem volt elhanyagolható. Édesapám régóta beteg, így az ösztöndíj számomra ezért, is nagyon fontos volt. Az iskoláról meghallgatott tájékoztató pedig végső döntésre ösztökélt. Az atomenergetika nekem nagyon tetszett, s ha a legjobbnak kell lenni az ösztöndíjért, hát miért ne próbáljam meg? Köszönetét kell mondanom mindezért a segítségért a paksi atomerőműnek, hiszen nagy mértékben hozzájárult az ösztöndíjjal ahhoz, hogy mindezt elérhettem. Szintén köszönöm tanáraimnak, valamint azoknak a szakembereknek a segítségét, akikkel együtt dolgoztam gyakorlataim során az atomerőműben. Nagyon jó szívvel emlékezem mindenkire. — Mire terjed ki a kutatómunka, van-e speciális területe? — Csőm Gyula professzor úr keresett meg az oktatás során, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem valamilyen kutatási munkában részt venni. Nekem természetesen volt kedvem, és végül elkezdtünk együtt dolgozni. Először az atomerőmű különböző folyamatainak szimulációja és oktatási célú szimulációs programok fejlesztése volt a kutatás témája. Később a doktori munkámban is szimulációs vizsgálatokkal foglalkoztam, de akkor egy kicsit más területen. Ennek a munkának nagy részét Németországban végeztem a terAz aratás utáni ünnepi pillanatok: Göncz Árpád köztársasági elnök és a család körében mészetes áramlások kísérleti és szimulációs vizsgálatáról. A témafelvetés itt is a nukleáris energetika területéről származott, ugyanis olyan tartályok biztonsági elemzését végeztem el, amelyek folyékony radioaktív hulladékok tárolására szolgálnak. Manapság a számítógépek jelentősége a mérnöki munkában hallatlanul nagy. Sok olyan folyamat létezik, amelyeket eddig nem tudtunk kellően pontosan modellezni, ám a számítógépek nagy mértékű fejlődése egyre pontosabb és részletesebb leírást tesz lehetővé. Szerintem a mérnöki munka fontos eleme, hogy ezt a fejlődést kövessük és a fizikai folyamatok számítógépes leírására egyre jobb és élethűbb modelleket állítsunk fel. — Ha huszonkilenc évesen ilyen magas tudományos fokozatot kap valaki, hol lehet a végállomás, lehet még ennél is magasabb szintre jutni? — Szerintem ezt a megkezdett munkát tovább kell folytatni. Jelenleg az egyetem nukleáris technikai intézetében dolgozom és továbbra is atomerőművekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozom. Fontos számomra, hogy nem teljesen elméleti síkon folyik a munkám, hanem nagyon is a valós folyamatokhoz kapcsolódik. A mérnöki szakmában pontosan az a lényeg, hogy a gyakorlati élethez közel tud maradni az ember, és nem egy elvont problémával foglalkozik, ami soha nem valósul meg. Ha valamit megcsináltunk, azt azért csináljuk, hogy annak gyakorlati haszna legyen. Szerintem ez nagyon fontos. — Ilyen doktoranduszi ünnepségen nem sokan vehetnek részt. Hogy zajlik egy ilyen ünnepség? — A doktori avatás előre meghatározott, tradicionális forgatókönyv szerint zajlik, az egyetemi tanács ünnepi ülésén. Esetemben az tette még érdekesebbé az eseményt, hogy mivel a kitüntetéses doktorrá avatást a köztársasági elnök végzi, ő is jelen volt ezen az ünnepi ülésen. Először is elő kellett teijesztenem a kérelmet. Latinul kellett megszólítani a rektort, az egyetemi tanács tagjait, illetve a köz-Mester és tanítványa: Csőm Gyula professzor és dr. Aszódi Attila társasági elnököt, és a kérelemben el kellett mondani, hogy eleget tettem azoknak a követelményeknek, amelyeket az egyetem szabályzata előír a PhD cím elnyeréséhez, ezért kérem a rektort, hogy az egyetemi tanács avasson doktorrá. Ezután a rektor doktorrá avatja a jelöltet és átadja a doktori oklevelet. Ezt követően a köztársasági elnök úr mondott egy beszédet. Ennek az volt a lényege, hogy maradjak hű magamhoz és ahhoz a tudományághoz, amivel eddig foglalkoztam, ne hagyjam el a tudományos területemet és kutatásaimat lehetőleg itthon folytassam. Ezután Göncz Árpád átadta a köztársasági aranygyűrűt. Megköszöntem a kitüntetést az egyetemi tanácsnak, a köztársasági elnöknek, s természetesen a családomnak, valamint tanáraimnak, hiszen nekik is nagy részük volt abban, hogy ezt az eredményt elértem. Csőm Gyula professzor úrról, akiről Aszódi Attila is beszélt, az ATOMERŐMŰ újságban is többször olvashattak, őt arról kérdeztük, hogyan látta a tanítás folyamán, mitói volt más Attila, mint a többiek, egyáltalán más volt-e? — Számomra meglepő ez a dolog, mert nem igen vettem észre, hogy más lett volna, mint a többiek. Nem láttam „könyvmolynak”, vagy olyan diáknak, aki mindig magol. Az órákon mindig jelen volt, és azt a szemekből lehet látni, hogy érti-e a diák az anyagot, vagy nem. Attila még kérdéseket is tett fel az órákon, sőt néha szünetben is megkeresett egy-egy problémával. A kérdésekből, azok jellegéből is sok mindenre lehetett következtetni. És nyilván a vizsgákon is tükröződött a kimagasló tudás. Attila egy hosszú hajú fiú volt, és éppen úgy beleolvadt a többi diák közé, mint bárki más. Sajnos az egyetemi diploma megszerzése után nem hozzánk került ösztöndíjasként, de a kapcsolat, ami a közös szimulátor vizsgálati munkák során kialakult, csak szorosabb lett. Miután megvédte a doktori disszertációját, hozzánk került az intézetbe, és én ennek nagyon örültem, mert szükség van rá. A szó szoros értelmében vettem, hogy előttem az utódom, hiszen én már a nyugdíj felé közeledem. C.M. TÜV Rheinland eredmények Újabb érdekeltségek A TÜV Rheinland Magyarországi Csoport 1998. évi legfőbb eredményeit sajtóbeszélgetésen ismertette dr. Czitán Gábor vezérigazgató. Nagy eredményként említette, hogy munkatársainak létszáma egy év alatt 100-ról 130-ra emelkedett. Holding jelleggel igazgatták a dél- és kelet-európai leányvállalatok és képviselők sorát. Bukarestben képviseleti irodát hoztak létre. Ukrajnában képviseletük a létesítmény-biztonságtechnika, a vállalati tanácsadás, a termékátvétel és az ISO 9000 rendszertanúsítás szolgáltatásait biztosítja. A bolgár leányvállalat tizenkét fővel elsősorban a létesítmény-biztonságtechnika szolgáltatásaival áll a megrendelők szolgálatára. Bolgár, román, ukrán, szlovák és lengyel auditorokat állítottak munkába a kelet-európai országokban. Brüsszeli leányvállalatuk 30 tanúsítást adott ki 1998 folyamán. A magyarországi csoport a hazai piacon a tanúsítások terén 30%-os részesedéssel abszolút piacvezető. Jelentős eredmény volt az, hogy az erőművek tanúsítását egy auditorral, égy árért tudták elvégezni, ez azt jelentette, hogy négy nap alatt 3 tanúsítást tudtak kiadni. A TÜV Akadémia több mint 1400 minőségügyi szakembert képzett ki, külföldi tanfolyamokat is indított, és 80 TÜV CERT auditor képzését oldotta meg. A részben munkanélküliekből végzett szakemberképzés jelentős eredmény volt. Az egyetemeken és főiskolákon indult minőségügyi szakokon törekszenek a megosztva történő oktatásra. Bruttó forgalmuk el-érte az 1,3 milliárd Ft-ot. Ezzel és a több nyelvet beszélő, több diplomás, magasan kvalifikált munkatársakkal a cég hazánk legnagyobb szellemi tőke exportőrévé válik Kelet-Európában. 1999-es terveik között szerepel tevékenységük kiterjesztése Lett-, Észt-, Görög- és Törökország területére is. (Simon) Izzott a csarnok - kikapott a bajnok! Aki érdeklődik a sport iránt, az tudja, hogy a* bajnoki címvédő otthonában nyerni talán a legnehezebb. Január 9-én az Atomerőmű SE Székesfehérváron szerepelt - a bajnok és egyben listavezető otthonában... E sorok írója is ott volt szombaton a Városi Művelődési Központ parkolójában és ötvened magával várta a buszt, amelyet 13 órára rendeltek meg. A városszerte jól ismert szállítási vállalkozó busza pontban meg is érkezett, így a szurkolók elindulhattak abba a városba, ahol az ALBACOMP-SZÜV csapata fogadta a kedvenceket. A kétszázhúsz perces út (!) végén rendben odaértünk a helyszínre, ahol további 15-20 paksi drukkerrel találkoztunk. A fehérvári sportlétesítményt igen széppé varázsolták a helyiek, lebontották a plexifalat, új szektorral bővítették a lelátót és kényelmes székeket helyeztek el a három szektorban. A szurkolók elkülönítése azonban nem ment zökkenőmentesen. Vita volt arról, hogy mennyi helyet foglalhatunk el, ugyanis a vendégszektor nem volt elválasztva a hazaiaktól. Előttem például egy meglehetősen vehemens Albacomp-drukker ült, aki nem volt képes azt a tényt elfogadni, hogy tőle öt méterre „ASE-ASE” skandálást kell hallgatnia. Ez azonban már az ő baja volt, majdnem meg is kérdeztem a srácot: ugyan mondja már meg, miért ült ide? Es akkor magáról a meccsről:.. Nem volt valami biztató a kezdésünk, az ellenfél pár perc elteltével már hat ponttal vezetett, ám a fiúk nagyon jól játszva fordítottak. A védekezést csak dicsérni lehetett. A dobott ötvenegy pont pedig az erőteljes támadójátékot minősíti. Hihetetlen volt a látvány és a hangulatunk! A bajnok vergődött! És amikor Stumbrys a dudaszó pillanatában elhintett egy duplát, eufórikusán ünnepelt a hetven paksi. Innen már meg kell nyerni a meccset! Nem kaphatunk ki úgy, mint Zalaegerszegen vagy Sopronban, vagy ügy, mint otthon a Matáv ellen! Még Pakson hallottam az egyik ESZI-s tanártól a következőket, ha itt nyerünk, akkor elhiszem, hogy bajnokok lehetünk. A szünetben pedig reális esélyünk volt a győzelemre. Sőt! Mi voltunk az esélyesek, a favoritok! A második félidőben ránk ijesztett Matus, aki pillanatok alatt elhintett egy hármast, ám a mi vajkezű „Lukácsunk” azonnal válaszolt egy hasonlóval. Már csaknem hússzal mentünk, úgy tűnt, kiütjük az Albát, ám az annál sokkal jobb csapat. Feljöttek hétre. De közelebb nem jöttek, nem jöhettek. Kétségessé sem tudták tenni a meccs kimenetelét! Aki nem volt ott, bánhatja, mert egy olyan érett, céltudatos játékot mutatott be az együttes, melyet eddig csak a Körmend ellen láthattunk. Jó húzás volt a mérkőzés elhalasztása. A fiúk labdaéhesek voltak, kipihentek, lelkileg ráhangoltak a rangadóra. Öröm volt látni, hogy önbizalommal telve VERIK a bajnokot! A vége 93-84 lett, az ALBACOMP elvesztette hazai veretlenségét, de maradt a lista élén. A mi csapatunk nyolc győzelemmel és hat vereséggel áll az ötödik helyen - a 10-5-ös mérleggel büszkélkedő Sopron mögött. Hátra van még nyolc forduló. Kérem a kedves olvasókat, jöjjenek ki a meccsekre, akár idegenbe is kísérjük el a csapatot. Higgyék el, érdemes! Hiszen emlékeznek a tanár úr szavaira... Vöröss Endre
