Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

1999. január ATOMERŐMŰ 5. oldal Példaképeink: Dr. Aszódi Attila Aszódi Attila huszonkilenc esztendősen, köztársasági el­nöki kitüntetéssel 1998-ban lett (PhD) doktor. Az atom­erőművek szakértője, rangos hazai és külföldi tudósokkal közösen kutat és publikál. Csőm Gyula professzor úr sa­ját elmondása szerint nyolc éves dékánsága alatt most fordult elő másodszor (1945 óta pedig tizenkettedszer), hogy valaki ilyen kiemelkedő tanulmányi eredménnyel doktoráljon le a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ez a cím az oktatási törvény alapján úgy érhető el, ha az illető ösz­­szes bizonyítványa a gimná­zium első osztályától kezdve az érettségin át jeles, az egye­temen az összes kötelező vizs­gája jeles. A doktoranduszi tanulmányai során is ilyen eredményeket kell teljesíteni, s mindezek után a doktori cím megszerzésekor a summa cum laude minősítést kell el­érni. S hogy miért érdekes mindez számunkra itt Pak­son? Egy roppant szimpati­kus, könnyed stílusú fiatal­ember, maga Aszódi Attila mesél erről: — A paksi kötődés nagyon egyszerű, hiszen az egyetemi tanulmányaimat a paksi főisko­lán kezdtem el. Az első három évet töltöttem el itt, akkor még Kováts Balázs volt az igazgató, és feleségemet, Editet is itt is­mertem meg, tankör társak vol­tunk. Hogyan kerültem Paksra? Még a gimnáziumi tanulmá­nyaim alatt látogattuk meg a fi­zika fakultációs csoporttal az atomerőművet, s ez érlelte meg bennem a végső elhatározást. Lenyűgözött az atomenerge­tika, s az tetszett leginkább, hogy itt a valóságban is meg le­het mindent vizsgálni, nem csak elméleti síkon. Az is vonzó volt mindezen túlme­nően, hogy öt év alatt két dip­lomát lehet megszerezni, ha az ember megfelelően teljesít. Mindemellett a paksi atom­erőmű támogatása sem volt el­hanyagolható. Édesapám rég­óta beteg, így az ösztöndíj szá­momra ezért, is nagyon fontos volt. Az iskoláról meghallgatott tájékoztató pedig végső dön­tésre ösztökélt. Az atomenerge­tika nekem nagyon tetszett, s ha a legjobbnak kell lenni az ösz­töndíjért, hát miért ne próbál­jam meg? Köszönetét kell mondanom mindezért a segít­ségért a paksi atomerőműnek, hiszen nagy mértékben hozzá­járult az ösztöndíjjal ahhoz, hogy mindezt elérhettem. Szin­tén köszönöm tanáraimnak, va­lamint azoknak a szakembe­reknek a segítségét, akikkel együtt dolgoztam gyakorlataim során az atomerőműben. Na­gyon jó szívvel emlékezem mindenkire. — Mire terjed ki a kutató­munka, van-e speciális terü­lete? — Csőm Gyula professzor úr keresett meg az oktatás so­rán, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem valamilyen ku­tatási munkában részt venni. Nekem természetesen volt ked­vem, és végül elkezdtünk együtt dolgozni. Először az atomerőmű különböző folya­matainak szimulációja és okta­tási célú szimulációs progra­mok fejlesztése volt a kutatás témája. Később a doktori mun­kámban is szimulációs vizsgá­latokkal foglalkoztam, de akkor egy kicsit más területen. Ennek a munkának nagy részét Né­metországban végeztem a ter­Az aratás utáni ünnepi pillanatok: Göncz Árpád köztársasági elnök és a család körében mészetes áramlások kísérleti és szimulációs vizsgálatáról. A témafelvetés itt is a nukleáris energetika területéről szárma­zott, ugyanis olyan tartályok biztonsági elemzését végeztem el, amelyek folyékony radioak­tív hulladékok tárolására szol­gálnak. Manapság a számítógé­pek jelentősége a mérnöki munkában hallatlanul nagy. Sok olyan folyamat létezik, amelyeket eddig nem tudtunk kellően pontosan modellezni, ám a számítógépek nagy mér­tékű fejlődése egyre pontosabb és részletesebb leírást tesz lehe­tővé. Szerintem a mérnöki munka fontos eleme, hogy ezt a fejlődést kövessük és a fizikai folyamatok számítógépes leírá­sára egyre jobb és élethűbb modelleket állítsunk fel. — Ha huszonkilenc évesen ilyen magas tudományos foko­zatot kap valaki, hol lehet a végállomás, lehet még ennél is magasabb szintre jutni? — Szerintem ezt a megkez­dett munkát tovább kell foly­tatni. Jelenleg az egyetem nuk­leáris technikai intézetében dolgozom és továbbra is atom­erőművekkel kapcsolatos kér­désekkel foglalkozom. Fontos számomra, hogy nem teljesen elméleti síkon folyik a mun­kám, hanem nagyon is a valós folyamatokhoz kapcsolódik. A mérnöki szakmában pontosan az a lényeg, hogy a gyakorlati élethez közel tud maradni az ember, és nem egy elvont prob­lémával foglalkozik, ami soha nem valósul meg. Ha valamit megcsináltunk, azt azért csinál­juk, hogy annak gyakorlati haszna legyen. Szerintem ez nagyon fontos. — Ilyen doktoranduszi ün­nepségen nem sokan vehetnek részt. Hogy zajlik egy ilyen ün­nepség? — A doktori avatás előre meghatározott, tradicionális for­gatókönyv szerint zajlik, az egyetemi tanács ünnepi ülésén. Esetemben az tette még érdeke­sebbé az eseményt, hogy mivel a kitüntetéses doktorrá avatást a köztársasági elnök végzi, ő is je­len volt ezen az ünnepi ülésen. Először is elő kellett teijeszte­­nem a kérelmet. Latinul kellett megszólítani a rektort, az egye­temi tanács tagjait, illetve a köz-Mester és tanítványa: Csőm Gyula professzor és dr. Aszódi Attila társasági elnököt, és a kérelem­ben el kellett mondani, hogy eleget tettem azoknak a köve­telményeknek, amelyeket az egyetem szabályzata előír a PhD cím elnyeréséhez, ezért kérem a rektort, hogy az egyetemi tanács avasson doktorrá. Ezután a rek­tor doktorrá avatja a jelöltet és átadja a doktori oklevelet. Ezt követően a köztársasági elnök úr mondott egy beszédet. Ennek az volt a lényege, hogy maradjak hű magamhoz és ahhoz a tudományághoz, amivel eddig foglalkoztam, ne hagyjam el a tudományos területemet és kuta­tásaimat lehetőleg itthon foly­tassam. Ezután Göncz Árpád át­adta a köztársasági aranygyűrűt. Megköszöntem a kitüntetést az egyetemi tanácsnak, a köztársa­sági elnöknek, s természetesen a családomnak, valamint tanára­imnak, hiszen nekik is nagy ré­szük volt abban, hogy ezt az eredményt elértem. Csőm Gyula professzor úr­ról, akiről Aszódi Attila is be­szélt, az ATOMERŐMŰ újság­ban is többször olvashattak, őt arról kérdeztük, hogyan látta a tanítás folyamán, mitói volt más Attila, mint a többiek, egy­általán más volt-e? — Számomra meglepő ez a dolog, mert nem igen vettem észre, hogy más lett volna, mint a többiek. Nem láttam „könyvmolynak”, vagy olyan diáknak, aki mindig magol. Az órákon mindig jelen volt, és azt a szemekből lehet látni, hogy érti-e a diák az anyagot, vagy nem. Attila még kérdése­ket is tett fel az órákon, sőt néha szünetben is megkeresett egy-egy problémával. A kér­désekből, azok jellegéből is sok mindenre lehetett követ­keztetni. És nyilván a vizsgá­kon is tükröződött a kimagasló tudás. Attila egy hosszú hajú fiú volt, és éppen úgy beleol­vadt a többi diák közé, mint bárki más. Sajnos az egyetemi diploma megszerzése után nem hozzánk került ösztöndí­jasként, de a kapcsolat, ami a közös szimulátor vizsgálati munkák során kialakult, csak szorosabb lett. Miután meg­védte a doktori disszertációját, hozzánk került az intézetbe, és én ennek nagyon örültem, mert szükség van rá. A szó szoros értelmében vettem, hogy előttem az utódom, hiszen én már a nyugdíj felé közeledem. C.M. TÜV Rheinland eredmények Újabb érdekeltségek A TÜV Rheinland Magyaror­szági Csoport 1998. évi leg­főbb eredményeit sajtóbeszél­getésen ismertette dr. Czitán Gábor vezérigazgató. Nagy eredményként említette, hogy munkatársainak létszáma egy év alatt 100-ról 130-ra emel­kedett. Holding jelleggel igaz­gatták a dél- és kelet-európai leányvállalatok és képviselők sorát. Bukarestben képviseleti irodát hoztak létre. Ukrajná­ban képviseletük a létesít­mény-biztonságtechnika, a vállalati tanácsadás, a termék­átvétel és az ISO 9000 rend­szertanúsítás szolgáltatásait biztosítja. A bolgár leányválla­lat tizenkét fővel elsősorban a létesítmény-biztonságtechnika szolgáltatásaival áll a megren­delők szolgálatára. Bolgár, román, ukrán, szlovák és len­gyel auditorokat állítottak munkába a kelet-európai or­szágokban. Brüsszeli leány­­vállalatuk 30 tanúsítást adott ki 1998 folyamán. A magyar­­országi csoport a hazai piacon a tanúsítások terén 30%-os ré­szesedéssel abszolút piacve­zető. Jelentős ered­mény volt az, hogy az erőművek tanúsítását egy auditorral, égy árért tudták elvégezni, ez azt jelentette, hogy négy nap alatt 3 tanú­sítást tudtak kiadni. A TÜV Akadémia több mint 1400 minő­ségügyi szakembert képzett ki, külföldi tanfolyamokat is indí­tott, és 80 TÜV CERT auditor képzését ol­dotta meg. A részben munkanélküliekből végzett szakember­­képzés jelentős ered­mény volt. Az egye­temeken és főiskolá­kon indult minőségü­gyi szakokon törek­szenek a megosztva történő oktatásra. Bruttó forgalmuk el-­­érte az 1,3 milliárd Ft-ot. Ez­zel és a több nyelvet beszélő, több diplomás, magasan kvali­fikált munkatársakkal a cég hazánk legnagyobb szellemi tőke exportőrévé válik Kelet-Európában. 1999-es terveik között szerepel tevékenységük kiterjesztése Lett-, Észt-, Gö­rög- és Törökország területére is. (Simon) Izzott a csarnok - kikapott a bajnok! Aki érdeklődik a sport iránt, az tudja, hogy a* bajnoki cím­védő otthonában nyerni talán a legnehezebb. Január 9-én az Atomerőmű SE Székesfehérváron szerepelt - a bajnok és egyben listavezető otthonában... E sorok írója is ott volt szombaton a Városi Művelődési Központ parko­lójában és ötvened magával várta a buszt, amelyet 13 órára rendeltek meg. A városszerte jól ismert szállí­tási vállalkozó busza pontban meg is érkezett, így a szurkolók elindul­hattak abba a városba, ahol az AL­­BACOMP-SZÜV csapata fogadta a kedvenceket. A kétszázhúsz perces út (!) végén rendben odaértünk a helyszínre, ahol további 15-20 paksi drukkerrel találkoztunk. A fehérvári sportlétesítményt igen széppé varázsolták a helyiek, lebon­tották a plexifalat, új szektorral bő­vítették a lelátót és kényelmes szé­keket helyeztek el a három szektor­ban. A szurkolók elkülönítése azonban nem ment zökkenőmente­sen. Vita volt arról, hogy mennyi helyet foglalhatunk el, ugyanis a vendégszektor nem volt elválasztva a hazaiaktól. Előttem például egy meglehetősen vehemens Alba­­comp-drukker ült, aki nem volt ké­pes azt a tényt elfogadni, hogy tőle öt méterre „ASE-ASE” skandálást kell hallgatnia. Ez azonban már az ő baja volt, majdnem meg is kér­deztem a srácot: ugyan mondja már meg, miért ült ide? Es akkor magáról a meccsről:.. Nem volt valami biztató a kezdé­sünk, az ellenfél pár perc elteltével már hat ponttal vezetett, ám a fiúk nagyon jól játszva fordítottak. A védekezést csak dicsérni lehetett. A dobott ötvenegy pont pedig az erő­teljes támadójátékot minősíti. Hihe­tetlen volt a látvány és a hangula­tunk! A bajnok vergődött! És ami­kor Stumbrys a dudaszó pillanatá­ban elhintett egy duplát, eufóriku­sán ünnepelt a hetven paksi. Innen már meg kell nyerni a meccset! Nem kaphatunk ki úgy, mint Zala­egerszegen vagy Sopronban, vagy ügy, mint otthon a Matáv ellen! Még Pakson hallottam az egyik ESZI-s tanártól a következőket, ha itt nyerünk, akkor elhiszem, hogy bajnokok lehetünk. A szünetben pedig reális esélyünk volt a győze­lemre. Sőt! Mi voltunk az esélye­sek, a favoritok! A második félidőben ránk ijesz­tett Matus, aki pillanatok alatt el­hintett egy hármast, ám a mi vaj­kezű „Lukácsunk” azonnal vála­szolt egy hasonlóval. Már csaknem hússzal mentünk, úgy tűnt, kiütjük az Albát, ám az annál sokkal jobb csapat. Feljöttek hétre. De közelebb nem jöttek, nem jöhettek. Kétsé­gessé sem tudták tenni a meccs ki­menetelét! Aki nem volt ott, bán­hatja, mert egy olyan érett, céltuda­tos játékot mutatott be az együttes, melyet eddig csak a Körmend ellen láthattunk. Jó húzás volt a mérkő­zés elhalasztása. A fiúk labdaéhe­sek voltak, kipihentek, lelkileg rá­hangoltak a rangadóra. Öröm volt látni, hogy önbizalommal telve VERIK a bajnokot! A vége 93-84 lett, az ALBACOMP elvesztette hazai veretlenségét, de maradt a lista élén. A mi csapatunk nyolc győzelemmel és hat vereséggel áll az ötödik helyen - a 10-5-ös mér­leggel büszkélkedő Sopron mögött. Hátra van még nyolc forduló. Ké­rem a kedves olvasókat, jöjjenek ki a meccsekre, akár idegenbe is kísér­jük el a csapatot. Higgyék el, érde­mes! Hiszen emlékeznek a tanár úr szavaira... Vöröss Endre

Next

/
Thumbnails
Contents