Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
1999. május ATOMERŐMŰ 7. oldal Névjegy: Profi bírók Sóthy András (balról, a bíró mellett) Az elmúlt év végén a Nemzeti Sport újságból értesültünk, hogy immár két fiatal Tolna megyei játékvezető lett tagja a Profi Nemzeti Bajnokság labdarúgó játékvezetői keretének. A szakmai elismerés - az NB II-beli működésük értékelése - alapján Makai János mellett meghívást kapott Sóthy András is a legjobb magyar foci bírók klubjába. Az alábbiakban szeretnénk bemutatni a felsőbb osztályba lépett játékvezetőket, a paksi atomerőműben dolgozó kollégáinkat, Sóthy András villamos művezetőt és Makai János irányító technikust. Sóthy András — Mi a foglalkozása? — 1981 óta a paksi atomerőműben dolgozom, jelenleg a PA Rt. Villamos Igazgatóság Erősáramú Karbantartó Osztályán művezetői beosztásban alkalmaznak. — Az egyesülete? — Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Testület, illetve Tolna Megyei LSZ Játékvezetői Bizottság. 1980-ban vizsgáztam Budapesten és akkor vezettem első mérkőzésemet. — Jelentős eredményei? — 1987-től NB ni osztályában vezet, 1990-től (NB II.) országos kerettag. 1998. decemberétől a Profi Nemzeti Bajnokságban játékvezető. — Sportági kitüntetések, elismerések? — 1987-ben Tolna megyében „Az év játékvezetője” lettem és „Tolna megye sportjáért” kitüntetettje. — Mit szeret jobban az egyéni vagy csapatversenyt? — Mivel a labdarúgás áll a szívemhez legközelebb, ezért azt kell mondjam, hogy a csapatsportágakat kedvelem a legjobban. Ez a játékvezetésre is igaz (asszisztensek és játékvezetők). — Mi a sportágában a legvonzóbb? — Igazán a versenyhangulat, természetesen csak igazi, jó mérkőzéseken lehet ilyet tapasztalni. Aki igazán szereti a labdarúgást, az tudja, hogy belülről lehet a legjobban megérteni és megszeretni. — Mi a legnehezebb a játékban és a felkészülésben? — A felkészülésben az, hogy többnyire egyedül kell felkészülni, edzeni. A játékvezetésben pedig szerintem a legnehezebb a különböző felkészültségű és vérmérsékletű játékosokkal megtalálni a hangot, hogy megértsék, a játékvezető mindenkinek segít a játékszabályok betartásában. Makai János — Hogyan tűri a sikereket? — Jólesően, szerényen, soha nem feledve azt az utat, amin keresztül ezt eléri az ember. Végül is az motiválja az embert, ami a távlati célja. — Hogyan tűri a kudarcokat? — Elég jó a kudarctűrő képességem. Ha valami nem sikerül, azt többnyire nem a külső körülményekben keresem. Valamit, valahol elronthattam. — Legnagyobb sikerének mit tart? — Természetesen a Profi Nemzeti Bajnokságba való feljutásomat. — Mi volt a legnagyobb kudarca? — Nem igazán tudok ilyet pontosan megnevezni, inkább úgy fogalmaznék, volt egy-két olyan mérkőzés, amit én belülről kudarcként értékelek, mert nem tudtam megvalósítani, ami minimálisan elvárható egy valamire való játékvezetőtől. Igaz, ebben a játékosok is hibásak voltak. — Kedvenc időtöltése a versenysporton kívül? — Együtt a családdal kirándulni. Műkedvelő módon focizni, de vigyázni kell, elkerülni a sérüléseket. — Segítői? — Elsősorban a családom, akiktől rengeteg szabadidőt, közös órát elrabol a játékvezetés. A kollégáimnak is nagyon sokat köszönhetek, hiszen ők „munka” közben segítenek. Fontos volt az is, hogy a pálya kezdetén a sportvezetőim rám is gondoltak, és alkalmasnak láttak megyénk képviseletére a magasabb osztályokban. — Hogyan tovább? — Minél tovább a PNB-ben működni, esetleges tartalék játékvezetőként a nemzetközi mérkőzésen közreműködni. Később ellenőrként szeretném segíteni a fiatalokat. A legfontosabb a mérkőzések után épségben hazaérni a kislányomhoz és a feleségemhez. Makai János — Mi a foglalkozása? — Üzemviteli karbantartás irányítóként dolgozom a Karbantartó Irányítási Osztály „Irányító Bázisán” a Gépész Üzemviteli Osztály delegáltjaként. — Az egyesülete? — Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Testületé, valamint a Tolna Megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága. — Jelentős eredményei? — Pontosan egy tucat profi nemzeti bajnoki mérkőzésen vagyok túl. Egyelőre ezt is eredménynek tartom. — Sportági kitüntetések, elismerések? — Hivatalos kitüntetést még nem kaptam, de kollégáim, barátaim és a családom kitüntető figyelme, érdeklődése minden elismerésnél fontosabb — Mit szeret jobban az egyéni, vagy csapatversenyt? — Az évek alatt rájöttem, hogy a csapat akkor csapat, ha mindenki egyformán húzza a szekeret, így inkább magam próbálom elérni céljaimat és elszenvedni a sok kudarcot, kritikát, s eldönteni azt, hogy kivel osztom meg a sikert. Különben is, a pálya közepén szörnyű magányos tud lenni az ember. — Mi a sportágában a legvonzóbb? — Az, ami a nagy Ő-ben, vagy a vadászkutyának a vadászatban. Néha kínlódva, sok áldozattal hajszoljuk azt a kevés sikerélményt, amit ez a mindenki által sokat kritizált hivatás nyújtani tud. — Mi a legnehezebb a játékban és a felkészülésben? — A felkészülésben az, hogy nehéz rendszeressé tenni az edzéseket a munkám miatt, mivel szinte mindig más időpontra esik a tréning. A játékvezetés legnehezebb része megtalálni a helyes utat a fegyelmezés terén. Meg kell tanulni higgadtnak maradni kiélezett helyzetekben is és azt, hogy a szabályok, igaz minimálisan, de nyújthatók. A játékvezetőnek mindent el kell követnie azért, hogy minden játékos a pályán maradjon a meccs végéig, hiszen miattuk jönnek ki a .nézők. — Hogyan tűri a sikereket? — Jól és nagyon élvezem. Önbizalmat és lendületet ad a további munkához. — Hogyan tűri a kudarcokat? — Kétféle kudarc létezik. Az egyik a saját tévedésem-hibám szülötte, így könnyen feldolgozom, hiszen ismerem az okokat, ezért ez sarkall a keményebb munkára. A kudarc másik fajtája mások aknamunkájának eredménye, ami tőlem független és a legfájóbb benne, hogy rendszerint valótlan, vagy erősen elferdített. Ez engem teljesen a padlóra küld. Szerencsére a közelmúlt effajta kudarca gyorsan megoldódott, és így kezdek újra talpra állni. — Legnagyobb sikerének mit tart? — Hogy volt bátorságom kiállni az igazamért és a tisztességes játékvezetés mellett olyan áron is, hogy kitesznek a PNB-s keretből. — Mi volt a legnagyobb kudarca? — A közelmúltban önös érdekekből mondvacsinált indokokkal megpróbáltak eltávolítani a legmagasabb osztályból. Szerencsére ez nem sikerült, de el kellett gondolkodnom, hogy kik a barátaim. — Kedvenc időtöltése a versenysporton kívül? — Közös program a családommal bárhol, bármikor. Nagy kedvvel szenvedek vereséget bárkitől teniszben. Csapatban indultunk a városi bajnokságban, és természetesen a foci. — Segítői? — Szakmailag édesapámtól kapom a legjobb kritikákat és tanácsokat, de az utóbbi időben érzem rajta az elfogultság jeleit. A közvetlen munkatársaim Földesi János, Laczi János, Lukácsi Tibor, Kajári Ferenc és az előző tíz évben a primerköri gépészek segítőkészsége nélkül már régen abba kellett volna hagynom az egészet. No és a kicsi feleségem, aki oly sokszor lelket önt belém. — Hogyan tovább? — Dolgozom és a folytatás következik. Lejegyezte: Sipos László Élmezőnyben a paksi autóversenyzők Június 5—én OB II. verseny lesz Pakson Van városunkban néhány elszánt ember, aki a versenyautók bűvöletében él, idejét, pénzét, energiáját nem kímélve azon munkálkodik, hogy a paksi autóversenyzés minél magasabb szintre emelkedjen, hogy ezt a sportot minél többen és jobban megismerjék. A Paksi Autó- és Motorsport Egyesület két versenyzőjével, Kuminka Attilával és Gyutai Attilával, valamint az autók felkészítésében aktívan közreműködő Adorján Györggyel beszélgetünk. — Mikor alakult az egyesület, hány tagja van? — Az egyesület két éve alakult meg, de néhány tag magánszemélyként már 5 éve rendszeresen versenyez. A versenyzőkkel és pártoló tagokkal együtt kb. 25-30 fő a taglétszám, közülük 34 női versenyző. Prantner János a csapatvezetőnk, az idei évtől ő az I. osztállyal, míg Zsebő László a II. osztállyal foglalkozik. Az egyesület révén új színt szeretnénk hozni a városba, és egyben ennek a technikai sportnak a létjogosultságát bizonyítani. Sok szép sikert értünk el, nemzetközi versenyzői licencet váltottunk az MNASZ-től (Magyar Nemzeti Autósport Szövetségtől), a felszerelésünk színvonalas. — Melyek a legújabb sikerek? — A május 1-én, Soltszentimrén megrendezett OB II. verseny eredménye: Trabant kategória - Dóczi Szilárd 3. hely: Kis kát. - Horváth Tamás 1. hely, Közép kát. - Gyutai Attila 1. hely, Pribitek Gábor 3. hely, Nagy kát. - Bősz Róbert 3. hely, Női kategória - Felgyőiné D. Ildikó 2. hely. Az OB I. legutóbbi versenyén Kuminka Attila a 4. helyet szerezte meg, a viharos időjárás és a 4 kerék meghajtású gépek ellenében. — Hol készítitek fel az autókat? — Nem tartunk fenn erre a célra külön műhelyt, mindenki a saját garázsában szereli az autókat. A paksi csapat autóit szinte egytől egyig saját készítésű, bontott kocsialkatrészekből állítjuk össze. Gyakran előfordul, hogy olyan versenyzőket győzünk le, akik milliókat költenek autóikra. A legnagyobb öröm, ha valaki egy saját maga által alkotott kocsival nyer. — Paks város utcáin lehet találkozni az autókkal? — Közúton nem közlekednek ezek az autók, trélerrel szállítjuk őket. Általában huzatjuk, nem járatjuk hangosan az autókat, hogy ne zavarjunk vele senkit. Megpörgetve nagy a hangjuk, de simán kettesben ezek sem hangosabbak a többi gépkocsinál. Amit mi csinálunk, az nem egy amatőr autós bohóckodás, mi sportként foglalkozunk az autóversenyzéssel, nagyon komolyan vesszük és ezt az eredményeink is igazolják. — Milyen közös terveitek vannak? — Távlati tervünk OB I-es versenyek megrendezése, amennyiben a paksi és györkönyi pályát rendbe tudjuk hozni. A paksi pályákat a legjobbnak tartják az országban, érdemes lenne hát áldozni rá, ezzel mód nyílna rendszeres versenyek lebonyolítására. Az egyik györkönyi versenyről dicsérő tudósítás jelent meg a Motorsport Magyarországon c. folyóiratban. Az OB II-es paksi versenyünk rendszeresen szerepel az országos programban, ezt június 5-én tartjuk a Csónakház melletti pályán, melyre minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk. Gyutai Attilától ezután érdeklődöm: — Mi vonz téged ebben a sportágban? — Már gyermekkoromban is nagyon érdekelt a motor, az autó. Korán kezdtem motorozni, 25 éves koromig legalább 30 motorom volt. Két évig futottam versenyzőként, de pénz hiányában abba kellett hagynom. Azért, hogy valami mégis berregjen alattam, átültem az autóba, ebből lett az autóversenyzés, ami már 4-5 éve tart. Most egy 1500 köbcentis, középkategóriás, 16 szelepes Peugeot autóm van, melybe Honda motort szereltünk. Ezzel indultam az OB II-es Duna Kupa idei versenyein, ahol az I. futamban a 6. helyet (géphiba miatt), a II.-III. futamban pedig az 1. helyet szereztem meg. A csapatok közti versenyben Paks eddig az 1. helyen áll. — Magánemberként kezdted a versenyzést, majd klubtag lettél. Milyen a klub anyagi háttere, kedvezőbb-e így számodra? — Az anyagi oldalról nézve semmivel sem jobb. Az egyesülethez befolyó pénzeket a paksi pálya karbantartására, a versenyek lebonyolítására és a autószállításokra fordítjuk. Az egyesület nem tudja teljes mértékben megfizetni az autókat, az alkatrészek pótlását. A versenyzőtől is függ, hogy mennyire talál magának szponzort. — Hogyan készültök egy versenyre? — Átvizsgáljuk a gépeket, és természetesen gyakorolunk a paksi és a györkönyi pályán. A szponzorok támogatásából és a belépődíjakból hoztuk rendbe a pályákat, melyek állandó karbantartást igényelnek. — Eddig ingyenesen lehetett nézni a versenyeiteket, most már belépőt szedtek? — Szinte mindenhol van belépődíj, mi eddig Pakson nem szedtünk. Ä szponzorok támogatásából meg tudtuk szervezni a versenyeket (kb. 200.000,Ft), de most már nehézségek adódtak. Felnőtteknek 200,- Ft., gyermekeknek 100,- Ft. a belépőjegy, úgy gondolom, hogy egy egész napos rendezvényre igazán nem sok. A bevételt a csapat költségeire fordítjuk, alkatrészeket vásárolunk belőle. Kuminka Attilát kérdezem: — Mit jelent neked a versenyzés? — Ez az életem, „pezseg tőle a vérem”. Mindig is ezzel foglalkoztam, ehhez van kedvem, ezt szeretem csinálni. Egy nagy megmérettetés van éppen mögöttem, 4. lettem az Országos Bajnokság I. osztályában. Tavaly megnyertem a II. osztályt, ezért gondoltam, hogy most a magasabb szintet is megpróbálom, 2000-es, 16 szelepes motorral felszerelt Volkswagen Golf típusú autóval indultam. Az előző futamokban a 3. helyre jutottam, de most a verseny délutánján rendkívül viharos idő támadt és a sárral nem bírt a szélKuminka Attila védőm, szinte vakon vezettem. 3-4 autó jóval erősebb volt az enyémnél, de így is sikerült egy jó helyet elérni. — Többféle versenyt kipróbáltál, legyen az motor, gokart vagy autóverseny. — Korábban gokartoztam és motoroztam. A motorversenyzést Gyutai Attilával együtt kezdtük 1985 körül, sok helyen voltunk. Később gokartokkal foglalkoztam az ESZI-ben, ott ez most szakköri szinten folyik. A gokart sokkal költségesebb, mint az autó, mert egy verseny után szinte minden alkatrészt ki kell cserélni. Nagyon örülök annak, hogy támogatókra találtam, akik nem kidobott pénznek tekintik, amit rám költenek, mert tudják, hogy szívvel-lélekkel csinálom. Mindenképpen szeretnék helytállni és szponzorok előtt bizonyítani. A magam részéről mindent megteszek ezért, az életmódomat is úgy alakítom, hogy ennek megfeleljek. — Ha valaki kedvet kap az autóversenyzéshez, mit ajánlasz neki? — Minden érdeklődőt örömmel vá-Gyutai Attila rank, akin látszik az elszántság és kedveli a gépeket. Ez nem a vagány, nagy hangú utcai autósok sportja. Áki engem ismer, tudja, hogy egy régi Opellel járok, nincs tuningolva, és egyáltalán nem kihívó a viselkedésem. Itt önmérséklet szükséges, kitartás, fegyelem és munkabírás. Egy-egy verseny alkalmával 2-3 kilót fogyunk, ez igazi fizikai megterhelés. Sokszor feltették a kérdést: hogy miért sport az autósport, az őrültek versenye? A sport arról szól, hogy egy ember fizikailag vagy szellemileg emberséges kereteken belül, egészséges versengés közben akar legyőzni egy másikat. Nem szabad tehát megkérdőjelezni ennek sem a létjogosultságát. — Az egyesületbe hol lehet jelentkezni? — Bármelyikünknél. Én az ESZI- ben dolgozom, szakoktató vagyok. Gyutai Attila szintén a PA Rt-nál dolgozik, ő a Kísérleti Üzem művezetője. Prantner János autóoktatónál, a csapatvezetőnknél is lehet jelentkezni.-LA-i
