Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-04-01 / 4. szám

1999. április ATOMERŐMŰ 3. oldal PIME ’99 - Avignon Nukleáris hírek a nagyvilágból A 11. PIME- kongresszusra hívta össze tag­jait az ENS (Eu­ropean Nuclear Society) - Euró­pai Nukleáris Társaság - 1999. február 7-10-ig Franciaország egyik festői kis­városába, Avig­­nonba. A világ számos országá­ból érkeztek a résztvevők Ka­nadától Japánig. Összesen 130 je­lentkezőt regiszt­ráltak. Magyar­­országot dr. Sző­­nyi Zoltán, az Országos Atom­energia Hivatal NucNet össze­kötője, a Paksi Atomerőmű Részvénytársaságot dr. Keme­­nes László információs szolgá­latvezető, Varga József önálló mérnök és Törjék Zsuzsanna hostess képviselte. Az előadá­sok reggel 9 órakor kezdődtek, 15-20-30 perces időtartammal és általában 17 óra körül értek véget. A kongresszus nyelve az angol volt. A fontosabb szek­ciók a következők voltak:- Médiakapcsolatok, azok kezelése- Nukleáris szervezetek (lé­tesítmények) belső tájékozta­tása- Egyedi esetek és azok ta­nulságai a nukleáris anyagok szállításával kapcsolatban- Információs kampányok, azok stratégiái, a hirdetések szerepe Több szekcióban párhuza­mosan zajlottak az előadások, így annak érdekében, hogy a lehető legtöbb információhoz jussunk, delegációnk tagjai kö­zött felosztottuk azokat. A tel­jességet így sem tudtuk megva­lósítani. Néhány érdekesebb szekció­ban elhangzott előadás rövid összefoglalása: Információs kampányok, hirdetések Idén is külön fórumot kapott a hirdetések témaköre. Ez az a terület, ahol - a személyes ta­lálkozókon túl (látogató köz­pontok, előadások, mobil kiállí­tások) - a legtöbbet lehet tenni a közvélemény megnyeréséért. Négy remek előadás hangzott el, természetesen csatolt film- és hanganyaggal. A svájci elő­adó ismertette, hol tart az 1996- ban megkezdett TV-kampány és beszámolt annak sikeréről. Tudni kell, hogy évente csak egy-egy nyelven sugározták hirdetéseiket, hiszen Svájcban négy hivatalos nyelv van, így nem akarták elkapkodni az ügyet. Az egymást követő években rendre beépítették az előző kampányok tapasztala­tait. Az Angliából érkezett elő­adó három reklámfilmet muta­tott be, amelyek hatásos eszkö­zökkel és jó szlogenekkel nyer­ték meg a lakosságot. Új irány­zat ebben a körben a humor megjelenése, a finnek (a sajtó­ban és a TV-ben egyaránt) erre alapozták kampányukat. Hel­sinkiben 4000 látogató tekin­tette meg a svédek - egyébként - radioaktív hulladékot szállító hajóját, amelynek fedélzetét néhány napra kiállítótérré vará­zsolták. Az orosz előadó a hir­detésekkel együtt „leadott” su­gáregészségügyi képzés sikeré­ről számolt be. Belső' tájékoztatás A telephelyen belüli kom­munikációról négy előadás hangzott el. Minden nukleáris létesítmény valahogy megküzd a külső feladatokkal, tájékoz­tatja a médiát, hirdet - és sok­szor nem gondol a kerítésen be­lül lévőkre. A négy előadóból kettő erőműves, kettő intézeti szakember volt. Közös volt előadásaikban a hírlevelek, új­ságok szerepének hangsúlyo­zása, fórumok szervezése és nyitott útvonalak biztosítása a dolgozók és vezetőik között. A belső hírforgalom legyen két­irányú, ne csak a menedzsment közleményei jussanak el dolgo­zókhoz, hanem visszafelé is működjön a rendszer. Tudatosí­tani kell a vezetőkben és a dol­gozókban egyaránt, hogy a kö­zösen megszerzett és felhalmo­zott tudás a cég szellemi tőké­jének része. Egyedi eseményekkel kap­csolatos tájékoztatás Két nagyon tanulságos elő­adás hangzott el francia és né­met részről. Az elsőben Karen Daifuku (EdF, Párizs) számolt be arról, hogyan válhat egy apró rendellenességből - el­használt nukleáris üzemanyag szállítása során - hatalmas cím­lapsztori. A nálunk sem isme­retlen szenzációéhség milyen módon készteti a sajtót a közvé­lemény manipulálására egy olyan nagy nukleáris múlttal rendelkező országban, mint Franciaország. A német előadó Wemer Süss a „Castor-krízis” néven emle­getett botrányról és annak keze­léséről szólt. Ezen eseménysor is elhasznált nukleáris üzem­anyag szállításával és a „zöl­dek” tiltakozásával kapcsola­tos. Hangsúlyt kapott a PR te­vékenység gyorsasága, meg­előző jellege. Németország egyébként megdöbbentő példa arra, hogy egy fegyelmezettsé­géről és precizitásáról híres nemzet közvéleménye meny­nyire érzékeny a politikai vál­tozásokra. Az új „vörös-zöld” kormány hadat üzent a nukleá­ris energia iparnak és politikai előnyök érdekében elképesztő irracionális nyilatkozatokat és döntéseket produkált. A jelentés az üzemi könyv­tárban bárki számára hozzáfér­hető. Bővebb információk, az eredeti írott angol nyelvű do­kumentumok, előadáskivona­tok (érdeklődés esetén) a TLK- ban a szerzőktől begyűjthetők. Érdekes találkozás Biztonság terén az atomerőművek javára billen a mérleg . Interjú Halmy Antal főmérnökkel (Folytatás az 1. oldalról.) Amit általános tapasztalatként elmondhatok: az atomerőmű­vek területén működő szakem­bereknek sokkal nagyobb anyagi lehetőségük van a biz­tonsági kérdések megoldására és a védelmi berendezések megvalósítására mint a hagyo­mányos ipar vonalán. Nagyon sok szakértő ezt ki is használja, és indokolatlanul viszonylag magas követelményeket állít az atomerőművek üzemeltetői elé. A biztonsági szint mindig a ve­szélyesség alapján követelhető meg, ám véleményem szerint, ha megfelelő mérték alapján felállítanánk egy biztonsági szint mutatót, és összehasonlí­tanánk az atomerőmű biztonsá­gát például egy hagyományos erőmű vagy egy vegyi üzem biztonságával, akkor az atom­erőműjavára billenne a mérleg. — Említette, hogy most már más területen dolgozik. El­árulná, hogy melyik ez a terü­let? — Az Európai Közösség tagállamai kötelesek többek között a környezetvédelmi ren­delkezéseknek megfelelő belső nemzeti rendeleteket kidol­gozni és ezeket hatályba lép­tetni. Jelenleg a Seveso-11- Irányelvnek a nemzeti átvétele aktuális. Ez most az én aktuális témám. A TÜV Rheinland Ber­lin-Brandenburg nagyon szoro­san együttműködik mind a ha­tóságokkal mind az üzemelte­tőkkel a Seveso-Il-lrányelvnek honosításában és a megfelelő rendeletek, utasítások és eljárá­sok kidolgozásában. A Seveso-II-Irányelv létre­hozása az Európai Közösség részéről egy fontos jövőbelátó lépés volt. Az Irányelv serkenti egy korszerű környezetvédelmi politika megvalósítását és a meghatározott célkitűzéseivel elősegíti a tagállamokban a sú­lyos balesetek megelőzését célzó biztonsági követelmé­nyek és a környezetvédelmi in­tézkedések harmonizálását. A TÜV ehhez a munkához szak­értőket biztosít. Czinege Mária Brit parlamenti bizottság a nagy aktivitású hulladékról A felsőházi bizottság bírálja a kormány hulladékkezelési po­litikáját és mint jelenlegi tudá­sunk szerinti legjobbat, a mély geológiai rétegekbe való elhe­lyezést ajánlja megoldásnak. A kormány hulladékkezelési poli­tikájának határozatlansága az oka, hogy nagy mennyiségben raktároznak olyan anyagokat, amelyekre nincs szükség, de egyszerűen késik a hulladékká nyilvánításuk. A Nirexnek a földalatti laboratórium létesíté­sére vonatkozó tervét két éve a parlament leszavazta. A bizott­ság hangsúlyozza, hogy bármi­lyen utat választ is a kormány a jövőben, azt a lakosság legszé­lesebb körű bevonásával és vé­leményének figyelembe vételé­vel kell megvalósítani. A bi­zottság már eddig is nagy számú lakossági meghallgatást kezdeményezett, és megvizs­gálták az USA, Kanada, Fran­ciaország és Svédország (!) hul­ladékkezelési politikáját. Mindez a kormány hulladékke­zelési politikájának ez évben esedékes kitűzéséhez való fel­készülést szolgálja. Az VSA jól megtanulta a leckét Húsz éve történt a Tree Mile Islandon a csernobili után a második legnagyobb atomerő­­művi baleset a világon (amely azonban következményeiben és jelentőségében messze elmarad az utóbbi mögött). A jubileum alkalmából az amerikai atom­ipar adatokat tett közzé, ame­lyek igazolják, hogy mekkorát fejlődött az USA atomerőmű­veinek biztonsága és megbízha­tósága a baleset óta. Mára az atomipar soha nem látott biz­tonsági szintet ért el. „A sze­mélyzet képzésére és tovább­képzésére folyamatosan fordí­tott összegek többszörösen megtérülnek” - mondotta a Nukleáris Energetikai Intézet elnöke. A legjellemzőbb eredmé­nyek:- A biztonsági rendszerek már negyedik éve több mint 98 százalékban teljesítik a rendel­kezésre állás kitűzött értékeit.- A nem-tervezett automati­kus gyorsleállítások száma je­lentősen lecsökkent, a blokkok kétharmadánál nem volt egyet­len ilyen leállás sem.- A munkabiztonság szem­pontjából rekord eredmény, hogy 200000 munkaórára átla­gosan mindössze 0,29 baleset jut.- A kapacitáskihasználási tényező első ízben érte el a 87%-ot, ezzel elérték a 2000-re előirányzott első célkitűzést.- Szintén „kétezres célkitű­zést” teljesítettek túl, amikor a tervezett 45 m3/év helyett az egy reaktorra eső átlagos szi­lárd hulladékmennyiség 21 m3 volt. Vízforraló reaktorokra a kitűzött 125 m3 helyett 79 m3 volt az átlag. Csernobil-2 leszerelés előtt Az ukrán kormány úgy dön­tött, hogy a kettes csernobili blokkot, amely egy turbina­­csarnokban bekövetkezett tűz­eset miatt nem üzemel, mielőbb be kell zárni. Utasították az energetikai minisztériumot, hogy hat hónapon belül teijesz­­sze be a felszámolási progra­mot, majd utána azt mielőbb meg kell kezdeni. A kormány figyelmeztetett, hogy a döntés összhangban van az ukrán kormány, a „Hetek” (G7) és az Európai Unió által aláírt Egyet­értési Nyilatkozattal, mely sze­rint a csernobili atomerőművet 2000-ig be kell zárni. A nevezett blokkon elkezd­ték ugyan a javítási munkákat, de kiderült, hogy a teljes rend­behozás mintegy 100 millió USD-ba kerülne. Az ország egyébként is pénzszűkében lé­vén, a döntést elnapolták, míg most a fenti döntésre jutottak. Ugyanakkor a kormány a mai napig is szemben áll az Európai Uniónak azzal a felhívásával, hogy az utolsó még működő csernobili blokkot is mielőbb állítsák le. Azzal vágnak vissza, hogy külföldi támogatás kel­lene a Hmelnickij és Rovno erőművek két blokkjának befe­jezéséhez, hogy pótolni tudják a leállított csernobili blokkok kieső energiáját. Közben a belső állapotokat jól mutatja, hogy újra és újra levegőben lóg az atomipari dolgozók sztrájkja a ki nem fi­zetett bérek miatt. A kormány már felajánlotta 32 millió USD értékű munkabér kifizetését, de a dolgozók képviselete ezt nem fogadta el, mert a kifizetetlen bérek összege legalább 43 mil­lió USD. A kormány nagy nyomás alatt van a csemobilban érintet­tek kártérítési követelései miatt is. Megalakult az Ukrán Cser­nobil Egyesület, és a baleset év­fordulója alkalmából április 25- én nagy demonstrációt tervez­nek Kievben, mert a a kormány a már megítélt kompenzációk­kal és baleseti nyugdíjakkal is adós. Vinnay István Vigyázat, repülő! (Folytatás az 1■ oldalról.)- Eszembe jutott légvédelmi fi­gyelő múltamból, hogy az ilyesmit a repülőknél igen szigorúan veszik. Már az ötvenes években a magyar légtérben szálló minden gépet fo­lyamatosan követtek a radarok (ki­véve az ún. gyakorló háromszö­gekben tartózkodó tanulókat stb.), és hasonló esetben már második hi­ábavaló figyelmeztetés után száll­tak fel a vadászok, hogy a bűnöst szükség esetén ,jobb belátásra té­rítsék”. A mai, sokkal tökéletesebb fi­gyelő rendszerek mellett tehát nem várható, hogy a felhívott főpa­rancsnok meglepetve csapott volna a telefonra: Ne mondja, kis kollé­gám, hát igazán, nem is hittem volna...! Majd utána nézek.” - mert a jelentés már rég ott lenne az aszta­lán. Itt jegyzem meg, hogy mindeh­hez semmi köze nincs annak, hogy a (feltehetően) feleslegesen buz­­gólkodó illető a Munkáspárt elnök­­helyettese, mint ahogy azt sem tar­tottam volna helyénvalónak, ha közlik, hogy a bejelentő egyébként esetleg a Tehetséges Paksi Fiatalo­kért Alapítvány kuratóriumának titkára, vagy az Örökifjú Néptánc Együttes jobbösszekötő csűrdöngö­­lője (elnézést, a koreográfiái termi­nológiában járatlan vagyok!). Itt azonban hangsúlyoztatott, hogy a Munkáspárt elnökhelyettese ész­lelte... és nem az erőmű vezetésé­hez fordult (esetleg a szolgálati utat is megkerülve, a legfelsőbb veze­téshez), és nem is az illetékes kato­nai körökhöz, hanem a televíziót hívta fel. Megvakartam szegény öreg fejemet: hogy megváltoztak a dolgok! Bezzeg, „az én időmben” katonai szabályszegési ügyekben még nem a tv volt az első fokon el­járó hatóság! Ha politikai tettként nézem a dolgot, első pillanatban még rend­ben is van. Az országban bármi rossz történik, azért az aktuális kormány a felelős, és az aktuális el­lenzéknek kötelessége ezt a kor­mány orra alá dörgölni, ezzel is mu­tatva: „Ne félj, népem, itt vagyok, lehetőségeimhez képest védelek a jelen kormány ördögi cselszövései­től! Tarts ki a választásokig, aztán szavazz rám!”. Utána kezdődik minden elölről, csak most már eset­leg ellenkező szereposztással (A parlamenti demokrácia nem jó, de még nem találtak ki helyette jobbat - mondta Churchill). Igen ám, de... Es ami most következik, az igen komoly dolog. Nem elfogultságból beszélek, bár az itt töltött több mint 20 év erre predesztinálna, de min­dig igyekeztem objektivitásomat megőrizni. Tudjuk, hogy az atom­erőművek elfogadottsága Európa- és Amerika-szerte elég gyenge lá­bakon áll. Csak a Távol-Kelet mer ambiciózus atomerőmű építési programokba vágni, mert ők már látják, hogy nincs más megoldás, ha a következő 50 évre prognoszti­zált energiaigény-növekedést kö­vetni akarják. Európa még nem akarja belátni, hogy a szén, a szél, a biogáz, a napenergia és a kis zöld emberkék, akikben oly sokan re­ménykednek, nem kínálnak hasz­nálható megoldást. Az emberiség fél az atomenergiától, minden új, általában nem nagyon megértett nukleáris hír a torkát szorítja. Is­merve a hírek terjedési mechaniz­musát, nem csoda, hogy már ma, a tv-hír másnapján arról faggattak az erőműbe látogató vendégek: „Igaz, hogy NATO-gépek röpködnek az atomerőmű fölött?” Még egy pár nap, és az fog terjedni, hogy nem is NATO-gépek voltak, hanem szerb gépek, mert a szerbek bosszúból az atomerőmű lebombázását tervezik. Nem éppen jó dolognak tartom, hogy egy atomerőműves dolgozó, akinek megvan a képzettsége, hogy ismereteket terjesszen és félelmeket oldjon (s mellékesen ezzel saját atomerőműves jövőjét is erősítse), olyan dolgokat ver nagydobra, amik a „népítéletben” atomerőmű­vel szembeni ellenérzéssé, új fé­lelmekké alakulhatnak. A félelmek pedig az állam vezetői kezében (el­hamarkodott) döntésekké válhat­nak, és - mint tudjuk - nem egy or­szágban már számolgatják, hogy a következő 20 évben hány atom­erőműves dolgozót fognak szélnek ereszteni. A mai feszült helyzetben, amikor déli határainktól nem messze bom­bák és rakéták robbannak, hogy modem haditechnikával próbálják megakadályozni a hagyományo­sabb eszközökkel, puskával, szu­ronnyal, terrorral folytatott népir­tást, amikor Ukrajnában az atom­ipar dolgozói nem kapnak fizetést, akkor örülnöm kellene, hogy mi ilyen jól állunk, ilyesmit panaszko­dunk, hogy egy gép szállt el az erőmű közelében. Az illetékes ka­tonai nyilatkozatnak, hogy a gép nem hagyta el a légifolyosót, job­ban hiszek (mérési pontosság, lásd fent!), mint a megfigyelő egyéb­ként bizonyára kitűnő szemmérté­kének. Ezért ilyen irányból meg­nyugodtam. Továbbá, merem remélni, hogy a pánik-, vagy zavarkeltés nem sze­repel egyetlen párt politikai célki­tűzései között sem. Vagyis efelől is megnyugodhatok. Mindig is azon a véleményen voltam, hogy ha valaki párt vagy közület vagy eszmei irányzat nevében cselekszik, akkor maximálisra fokozott óvatossággal kell eljárni. A fenti eset nem késztet arra, hogy ezt a véleményemet megváltoztassam. Vinnay István >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents