Atomerőmű, 1999 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1999-03-01 / 3. szám

2. oldal ATOMERŐMŰ 1999. március Idén hetedik alkalommal került sor Urántoll átadásra. Minden évben olyan újságíró részesül a PA Rt. elismerésében, aki objek­tiven tudósít a magyar atom­erőműről. 1999-ben Barabás Éva kapta az Urántollat. Éva ko­rábban a TELEPAKS szerkesztő riportereként, jelenleg az MTV1 híradójának munkatársaként tu­dósít - többek között a paksi atomerőműről. A Tudományos, Üzemi és Szaklapűjságírók Egyesülete a sajtónap alkalmából Kommuni­kációs Éremmel tüntette ki Ko­­váts Balázs főmérnököt. Beregnyei Miklós üzemtörté­nész Bronztoll díjat kapott a PA Rt. évkönyvek magas színvo­nalú megjelentetéséért. Mindkét kitüntetést dr. Bagó Eszter, a GM helyettes államtitkára adta át. Az Ausztrál nagykövetség meghívása Az ötödik kontinens vendége volt Nagy Sándor vezérigazgató A PA Rt. előtt álló feladatok az EU-csatlakozás tükrében Hivatalos állami delegáció utazott februárban Ausztráliába Göncz Árpád Köztársasági elnök vezetésével. A delegáció tagja volt Nagy Sándor, a Paksi Atomerőmű vezérigazgatója is. (Folytatás az 1. oldalról.) A tulajdonosi igény és a me­nedzsment döntése egybeesett, amikor ezt a költségmegtakarí­tási felülvizsgálatot elindítot­tuk. Azért a BCG-t bíztuk meg, mert mindannyian úgy gondol­tuk, az lesz a legjobb megoldás, ha egy külső cég végzi el ezt a munkát, objektiven, előítéletek, paksi tradíciók és kötöttségek nélkül. Mivel korábban már végzett a BCG az energetika te­rületén hasonló munkát, olyan pontokra tud rávilágítani, ami mellett mi esetleg elsiklanánk. — Mely területekre terjed ki a vizsgálat? — Négy területre koncentrá­lódik a munka: a kontrolling, a beszerzés (nemcsak anyag- és tárgyi eszköz, hanem szolgálta­tás beszerzés is), a karbantartás és a kooperáció (iparágon belül és együttműködés más V 213 illetve WER reaktorok üze­meltetőivel) területére. — Miért ezen a négy terüle­ten végzik a vizsgálatokat? — Az előzetes megbeszélé­sek kapcsán alakult ki az a kö­zös vélemény, hogy ez az a négy terület, amely eredmény­nyel kecsegtethet. — Milyen jellegű lesz ez a munka, milyen feladatok hárul­nak az eró'mű dolgozóira ? — Hárman tartózkodnak fo­lyamatosan az atomerőműben a BCG munkatársai közül. A munka nagy részét nekünk kell végezni, ők egyfajta támogatást biztosítanak számunkra. Ez te­hát egy közös tevékenység lesz, ami zömében a mi tapasztalata­inkra és az általunk megszerzett ismeretekre épül. — Meddig tart ez a munka és várható-e, hogy kiterjed más területekre is? — Az igazgatóság a júniusi ülésére eredményt vár tőlünk, tehát addigra a BCG jelentését kézhez szeretné kapni. A szep­temberi ülésen határoznak majd arról, hogy milyen intézkedé­seket kívánnak bevezetni. A munka azért indult el ilyen gyorsan, mert egy hét késleke­dés is időveszteséget okozott volna. Egyelőre erre a négy te­rületre koncentrálódik a vizsgá­lat, ha ezekben a modulokban további kapcsolódások tárhatók fel, amelyeket érdemes meg­vizsgálni, akkor azok nyilván megtörténnek, de az előbb em­lített területeken kívül jelenleg nem céloz meg mást a vizsgá­lat. — Találgatások indultak el a vizsgálat kapcsán, hogy a költségcsökkentés jelent-e lét­számleépítést? — A vizsgálat nem erre irá­nyul, alapvetően a hatékonyság növelés útjára vonatkozó kuta­tásokat tartalmaz. Az igazgató­ság részéről ilyen megfogalma­zott szándék nincs. Dallos György, a Boston Con­sulting Group paksi vizsgála­tát végző projekt vezetője mutatja be magukat és paksi munkájuk célját: — A Boston Consulting Group az energia szektorban és a pénzügyi szektorban vég­zett a korábbi időszakban vizsgálatokat. A fő cél ezek­ben az esetekben a privatizáció után a cégek hatékonyságának javítása (Tiszai, Duna Menti, Mátrai Erőmű). Az atomerőmű egy speciális terület, hiszen itt a legkisebb az aránya a fűtő­anyagköltségnek. Ez azt je­lenti, hogy a fix költségek ará­nya nagyon magas, tehát a ha­tékonyság növelő intézkedé­seknek komoly lehetőségei vannak. Egy olyan erőmű tí­pusnál, ahol 70-80 százalék az üzemanyagköltség, az össz­költség 20-30 százalékát lehet befolyásolni. A Paksi Atom­erőmű Rt. 1999-re tervezett 70 milliárd forintos költségből kb. 20 milliárd forint befolyá­solható. Ez olyan hatalmas költségtömeg, ami az összkölt­ség közel 30 százalékát jelenti. Az Európai Unióhoz való csat­lakozás tükrében nem mind­egy, hogy mekkora költséggel termeli a paksi atomerőmű az áramot, hiszen versenyképes árat kell felmutatni. Mi nem úgy dolgozunk, hogy idejö­vünk, körülnézünk, aztán egy elefántcsont toronyban megír­juk a gondolatainkat. Mi a Paksi Atomerőmű Rt-nek dol­gozunk, ez azt jelenti szá­munkra, hogy szeretnénk mi­nél többeknek a véleményét megismerni. Czinege Mária — A PA Rt. történetében először került sor arra, hogy a vezérigazgató ilyen magas rangú hivatalos delegációval utazzon. Hogyan került Ön ebbe a delegációba ? — A delegációba való bevá­lasztásom oka alapvetően Auszt­rál kérés volt. Tudomásom sze­rint az ausztrál nagykövetség for­dult a Köztársasági Elnöki Hiva­talhoz - mivel az utazó delegá­ciók tagjait kölcsönösen egyezte­tik és a résztvevőket közösen ha­tározzák meg -, hogy ausztrál üz­leti érdekek szempontjából fontos lenne, hogy a Paksi Atom­erőmű Rt. is képviseltetve legyen az utazók között. Alapvetően ar­ról van szó, hogy az ausztrálok potenciális lehetőséget látnak ab­ban, hogy a paksi atomerőmű számára sárga port szállítsanak. Emiatt kerültem a delegációba. — Ez egy hivatalos állami delegáció volt, eleire összeállí­tott programokkal. Az Ön szá­mára milyen tárgyalásokat szerveztek a vendéglátók? — A köztársasági elnökön kí­vül a Magyar Köztársaság Kor­mánya is képviseltette magát egy politikusi delegációval. Ezt a csoportot Torgyán József Föld­művelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter vezette, tagjai a kül­ügyi tárca, a KHVM, a belügyi tárca képviselői voltak. Tehát há­rom részre tagolódott a delegá­ció. Az üzletemberek számára is volt külön kidolgozva program, az én programom alapvetően hozzájuk kapcsolódott. így ne­künk üzleti fórumokon, konfe­renciákon kellett részt venni. Egy budapesti székhelyű ausztrál cég, az Austrade állította össze az én programomat, mely három részre volt tagolható. Elsőként a Sydney-i Atomenergia Kutatóin­tézetben történt egy látogatás, ahol bemutatták a kutató reakto­rukat, és azokat a környezetvé­delmi kísérleteket és méréseket, amelyeket ott végeznek. Emellett szakmai beszélgetésre is sor ke­rült. Ezen a beszélgetésen őket elsősorban az érdekelte, hogy mi­lyen tapasztalatokat szereztünk az atomenergia békés célú fel­­használása során, nagyon érde­kelték őket az orosz tervezésű re­aktor műszaki paraméterei, üze­meltetési és biztonsági mutatói. Az egyik beszélgetőpartne­rem Leslie G. Kémény volt, aki a Sydney-i Atomtechnikai Tan­széket vezette (már nyugdíjba vonult). Mivel magyar szárma­zású, viszonylag jól beszél ma­gyarul. ő azt mondta, hogy az ausztrál közvéleménnyel ellenté­tesen úgy látja, hogy Ausztrália nem mondhat le az atomenergia alkalmazásáról, és valamikor a közeli vagy távoli jövőben az ötödik kontinensen is fognak atomerőművet építeni. Mindezt azért gondolja, mert az ausztrá­lokat érinti elsősorban az ózon­lyuk növekedése, és a szén-dio­­xid, és egyéb káros hatású kibo­csátások csökkentése csak az atomenergia felhasználásával oldható meg. Ez azért érdekes, mert Ausztrália nagyon gazdag energia hordozókban, jó minő­ségű kőszén bányái vannak, je­lentős földgázmezői, emiatt nagy exportőrnek számít. Ennek ellenére a környezet védelme érdekében úgy látják, hogy nem mondhatnak le az atomerőmű építés lehetőségéről. Ezért érde­kelte őket a mi tapasztalatunk. A program másik részében két nagy urán exportőr cég vezetői­vel találkozhattam. A déli - WMC - cégnél egy uránbánya, valamint az urán feldolgozásá­nak megtekintését is lehetővé tették. A másik cég vezetőivel volt egy tárgyalásom, ahol első­sorban tapasztalat- és informá­ciócserét folytattam. A harma­dik rész az üzletemberek prog­ramjához kapcsolódott, minden megbeszélésen, konferencián részt vettem, ott más témákban folytak tárgyalások, elsősorban a radioaktív hulladék kezeléssel foglalkozó cégek képviselői ke­restek és mutatták be az ered­ményeiket. A delegáció munkája pontosan és minden időt kitöl­tőén volt összeállítva, így sza­badidő csak annyi volt, amikor Sydneyben egy hajókirándulá­son vettünk részt. így sajnos nem láttam sem emut, sem pedig kengurut. Összegezve azonban nagyon fontos kapcsolatok szü­lettek ezen az úton, amelyek a paksi atomerőmű számára a ké­sőbbiek során hasznosak lehet­nek. (C. M.) Merre, hogyan, miként tovább? A fenti címmel tart sajtótájé­koztatót Nagy Sándor vezér­­igazgató március 19-én 10 órá­tól a PA Rt. fővárosi kirendelt­ségén. Az országos sajtó mun­katársai rövid ismertetőt kap­nak az erőmű elmúlt évéről, a fejlesztési törekvésekről és az erőmű jövőképéről. A meghí­vóról kiderül, hogy a PA Rt. to­vábbra is Magyarország egyik sikercége. Tavaly a hazai vil­­lamosenergia-termelés csak­nem 40 százalékát biztosította, az összes erőmű között a legol­csóbb fajlagos önköltséggel, így ármérséklő hatása meghatá­rozó. Finnországból, Loviisai testvérlapunktól érkezett Már előző számunkban is közölhet­tünk egy fotót, amit elektronikus pos­tán kaptunk finn testvérlapunktól, az Ydinsanomattól. Most újabb fényké­pek érkeztek. Címlapunkon a PA Rt. Igazgatóságának elnöke, Fazekas Pé­ter, Nagy Sándor, a PA Rt. vezérigaz­gatója és Arvo Vuorenmaa, a loviisai atomerőmű igazgatója láthatók. A másik képen Arvi Vaittinen projekt­vezető tart előadást a Paksról érkezett szakembereknek. Ez a fénykép egyébként a legutóbbi Ydinsanomat címlapfotója volt. Sajtónap ’99

Next

/
Thumbnails
Contents