Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-09-01 / 9. szám

8. oldal Atomerőmű 1998. szeptember Séta a Tátrában (Öt nap odafónn) Még tavaly, a sikeres Tátra-ki­rándulás alatt merült fel a gon­dolat. Jó lenne egy keményebb utat csinálni. Mondjuk, végig­járni a Magistrolet. Akik nem ismerik, azok kedvéért: a Ma­­gas-Tátra legszebb részein vé­gigvonuló piros jelzés. Szóval a Magistrale. Megfűszerezve némi csűcsmászással. Neki­vágtunk, kilencen. Köztünk két fiatalarcú. Késő délután érkeztünk Tát­­ralomnicra. Belebújtunk a há­tizsákokba és elindultunk. Az út egyenletesen emelkedett. A kezdeti vigasságot csendes szuszogás váltotta fel. Erősen alkonyodott, mire elértük a tá­borhelyet. Forrás mellettünk, patak közel. Rendben. Itt al­szunk. Gyorsan lehűlt a le­vegő. Hálisten ezzel együtt el­tűnt a milliónyi légy is. Tiszta, csípős a reggel. Ra­gyogó látvány. „Ágyból” él­vezhettem a Késmárki-csorba, a Fehér-tavi csúcs látványát. Az óriási gránittornyok oldá­­lán a hólejtőket. Fantasztikus világ. Hamar összekaptuk magun­kat. Hosszú még az út. Jó két­órás kaptató a Magistrole kez­detéig. Na itt vagyunk. Egy kis séta, Máris a Brancsal-háznál pihenünk. Egy kis „kaja”, egy intravénás sör. A nagy batyut hátrahagyva föl a Fehér-tavi csúcsra. Véget nem érő szer­pentin. Ritkuló fenyőerdő, az­tán a kúszófenyők övezete, majd a kopár sziklák. Félúton tengerszem. Kristálytiszta víz. Fölötte hómező. Átcsúszká­­lunk. Hógolyózunk egyet. Szik­­láról-sziklára, bakancs széles­ségű ösvényen. Láncos kapasz­kodó. Gyengébb idegzetűek ne nézzenek le. Még pár nyögés és a csúcs. A kilátás pazar. Alat­tunk felhő dunyhák. Fölöttünk a valószínűtlenül kék ég. Kör­ben, ameddig a szem ellát, hegycsúcsok. A nap éget. De mihelyt elbújik, kapkodjuk a pulóvereket. Vissza a mene­dékházhoz. Ebéd. Fölvesszük a pakkokat. Irány a Kőpataki-tó. Csak közben van egy hágó. Másfél óra gyötrelem. A lefelé út a tóhoz sétagalopp. A kuny­hóban leküldtünk egy finom vacsit, jó szlovák sörrel hígítva. A Kis-Tarpatak mellett pipec bivakhelyet találunk. Aki nem ismeri, a bivakolás - nagyon leegyszerűsítve - szabadban éj­szakázás. Natúr. Csak hálózsák, szivacs, meg egy zsák, ha esni kezd. Sátor, meg egyéb luxus nuku. Reggel semmi jót nem ígér az idő. Sötét, nehéz felhők. Szemerkélő esőben indulunk. Na és. Majd eláll. Kemény emelkedő, moréna lejtő, latya­kos hómező után az Öt-tó kat­lana a Téry­­házzal. A va­dul fütyülő szél pillana­tokra elsöpri a felhőket. Le­nyűgöző a látvány. Óri­ási gránittor­nyok körös­körül. Fan­tasztikus alakú szikla­­képződmé­nyek. Alattuk állva érzi az ember saját kicsinységét a természetben. A házban kicsit átmele­­gedünk a forró teától és a _ levestől. Megint föl a batyut. Következik a Vöröstorony-hágó. Felhőben megyünk. Helyenként 10 mé­tert sem látunk. A szitáló eső­ben lassan átázunk. Láncos ka­paszkodó. 150 méter függőle­ges, erősen kitett, veszettül csú­szós lépcsőház. Azért feljutunk. A panoráma kb. 15 m. Csak egymást látjuk. A leereszkedés a másik oldalán sem kéjutazás. Két órányi botladozás a sűrű felhőben. Sokszor egymást sem látjuk. Maszattá ázva érjük el a Rabló menedékházat. Döbben­ten állunk meg. A tavaly még élettel teli menedék most kor­mos romhalmaz. Leégett. Mel­lette katonai sátor, meg egy kis deszka kunyhó. Benn meleg van és főznek. A forró tea isteni nedű. Nocsak. Világosodik. Sza­kadoznak a felhők. A völgyben már süt a nap. Pihenőt tartunk. Kiteregetjük a cuccot. Eget a nap. Fél óra múlva szárazak vagyunk. Este bőséges vacsi után, a néhai Zerge-szálló he­lyén a Nagy-Tarpatak vízesé­sének hangja altat bennünket. Reggel a Tarajkán ismét a Magistrolén. Ragyogóan tiszta idő. A monoton emelkedőt fe­ledteti az állandóan változó mesés panoráma. Alattunk Pop­­rád, ott túl Csorba, amott Kés­márk. Fölöttünk a HEGY elké­pesztő ormaival. A Sziléziai-házban leküld­tünk egy pofa B vitamint, majd tovább fölfelé. A Batizfalvi-tó­­nál mormotát látunk. A bohó­­kás kis állat pár méterre mellet­tünk hancúrozik. Bennjárunk a délutánban, mikor elérjük az Oszternát. És itt kérem elfogy a szókincsem. Minden eddigi látványt űberel. Délnyugatra alattunk 800 m mélyen csillog a Csorba-tó. Visszatükröződik benne a Szo­­liszkó havas piramisa. Észak­nyugatra a Poprádi-tó méreg­zöld vize. Az egészet körülöle­lik a zöldesszürke gránittor­nyok. Szemben a Mengusz­­falvi-völgy bújik ki ebből a csodás katlanból. Nem tudunk betelni a látvánnyal. Sóhajtva indulunk le. Este a Moravek-házban ka­punk szállást, a padlástérben. Vagyunk vagy húszán. Remek a hangulat. Nehezen alszunk el. Reggel pakk nélkül leme­gyünk a Szimbolikus Temető­höz. Ott nincs eltemetve senki, de van rengeteg emléktábla a hegyekben meghaltak nevei­vel. Köztük jó néhány magyar név is. Visszamegyünk a cuccért. Laza séta, és elérjük a Csorba­tavat. Cél. Végigjártuk. Lá­bunkban, vállunkban a 91 ki­lométer fáradtságával dőlünk hátra az elektricska ülésén. Si­etünk haza. Két nap múlva másik túrára indulunk. Komá­romból evezünk Paksra. De az egy másik történet. Nagy István A felhők Rómába vonulnak Rácz Nikoletta fotói Lapunk utóbbi számaiban találkozhattak az olvasók Rácz Nikoletta keze alól kikerülő írásokkal és fo­tókkal. Niki az ESZI negyed­éves menedzserasszisztens tanulója. Szabadidejében szívesen fotózik, több pá­lyázatot nyert és önálló ki­állításon mutatta be az al­konyati gomolyfelhőkről készített képeit. Legutóbbi sikere egy római nemzet­közi fotókiállításon való részvétel, melyet pályázat útján nyert el. Erre a pá­lyázatra felhős képeivel nevezett, így az aranyló alkonyati, a szürkén go­­rnolygó viharos, a színek­ben gazdag és szelek for­málta változatos paksi fel­hők szép lassan Róma felé vonulnak. Sok sikert Niki! Szakmai gyakorlat Az ESZI menedzserasszisztens tanulójaként a harmadik év végi szakmai gyakorlatomat az erőműben töltöttem. Úgy érzem, hogy a gyakorlat két hete alatt rengeteget tanultam, és sok tapasztalatot gyűjtöttem a menedzser­­asszisztens szakma terén. Ez a két hét jó alkalom volt arra, hogy belekóstoljak az irodai munkába, megismer­jem annak szépségeit és esetleges hátrányait. Feladataim közé tartozott az irodaszerek alapos meg­ismerése és rendszeres használata. Az irodai munka mellett a kommunikációs ismereteimet is jól haszno­síthattam. A gyakorlat ideje alatt figyelnem kellett az öl­tözködésemre és a viselke­désemre. Fontos volt, hogy ne kihívóan, de azért csino­san öltözködjek. A toleran­cia és a kedvesség elenged­hetetlen volt e pár nap során. E két hét jó alkalom volt arra is, hogy megismerjem a vállalat dolgozóinak és ma­gának a vállalatnak a tevé­kenységét és szervezeti fel­építését. A kezdeti félel­meim hamar szertefoszlot­tak, sok kedves és segítő­kész ember vett körül és se­gített a munkámban. Nem csalódtam a munkát te­kintve, melyet mindvégig szívesen és örömmel végez­tem, hisz tanulásomat segí­tette elő mindaz, ami a gya­korlat két hete alatt velem történt. Valós információkat szerezhettem erről a külsőre sokaknak impozánsnak tűnő, ám igencsak sok fele­lősséggel járó szakmáról. Örülök, hogy én is, ha rövid időre is, de valamilyen szin­ten a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság munkájá­ban részt vevő személy le­hettem. Köszönöm. Rácz Nikoletta III. F. Védett növényeink Szürkés ördögszem Scabiosa canescens W. et K. A mácsonyfélék (DIPSA­­CACEAE) családjába tar­tozó faj. Fészekszerű vi­rágzatában a szélső virá­gok külső cimpái a belsők­nél nagyobbak. Ezzel a je­lenséggel a fejvirág (Cep­­halaria) és a varfű (Knau­­tia) nemzetségnél is talál­kozhatunk. 20-40 cm magasra meg­növő, bokros növekedésű, évelő növény. Szára pely­hes. Meddő tőlevélrózsá­­jának levelei ép szélűek, hosszúkás visszás-toj ás­dadok vagy lapát alakúak. (A hasonló, közeli rokon fajok levelei mind osztot­tak.) Átellenesen álló szár­levelei mélyen, fésűsen szeldeltek. Virágzata ró­zsaszínes vagy lilás árnya­latú szürkéskék virágokból álló lapos-félgömbös fe­jecske. A párta forrt, 5 cimpájú. Nyár közepétől ősz kö­zepéig virágzik, általában száraz termőhelyeken (sziklagyepek, szikla- és pusztafüves lejtők, ho­mokpuszták, löszpuszta­­gyepek, telepített fenyve­sek), ritkábban üde gye­pekben (láprétek, hegyi ré­tek, kaszálók) találkozha­tunk vele. Közép-európai elterjedésű faj. Hazánkban ritka az Eszaki-közép­­hegységben, az Észak-Al­­földön, a Tiszántúlon és a Nyugat-Dunántúlon, szór­ványos (bár néhol jelentős egyedszámban fordul elő) a Dunántúli-középhegy­ségben, a Duna-Tisza kö­zén és a Mezőföldön. Me­gyénk homokterületein többfelé is él, így megta­lálható az Ürge-mezőn is. Természetvédelmi ér­téke 2.000 Ft. Farkas Sándor Hiszi-map Gyulán, az ismert fürdő­városban a nyáron meg­nyílt az Alföld legna­gyobb térképboltja. A kis- és nagykereske­delmi feladatokat is el­látó üzlet célja, hogy a teljes magyarországi térképválaszték: besze­rezhető legyen. S hogy miért érdekes ez szá­munkra? A „Viharsarok” térképboltja országos reklámjában Tolna me­gye atlaszával hirdeti magát. »OBSERVER« OBSERVER BUDAPEST MFDIAFIOYFI Ő KFT ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Rész­vénytársaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Szabó József Főszerkesztő Czinege Mária Szerkesztőség: Paksi Atomerőmű Rt. Tájé­koztató és Látogató Köz­pont, Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507-919 Telefax: 155-72-80 InterNet: http://www.npp.hu Kiadja az AS-M Tolna Megyei Irodája Irodavezető: Dr. Murzsa András Levélcím: Szekszárd Pf. 71.7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: Futó Imre

Next

/
Thumbnails
Contents