Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-09-01 / 9. szám

1998. szeptember

Atomerőmű

5. oldal

Magyar ujjlenyomatok a 20. századon

Egy filmkocka még 1946-ból, „Az idő márciusa” című produkcióból. Albert Einstein és Szilárd Leó újrajátszottá az 1939-es napot, amikor egy levelet fogalmaztak meg Roosevelt elnöknek, hogy sürgesse az atombomba megalkotásának munkálatait, mielőtt Németország kifejlesztené. Ez vezetett el aztán a Manhattan terv kidolgozásához. (Téves tehát az az általánosan elterjedt nézet, hogy e fénykép az eredeti történelmi jelenetet ábrázolja.)

Ragyogó és szerteágazó szellemi képességekkel megáldott férfi volt, aki feltalálta a nukleáris láncreakciót, részt vett az atombomba kifejlesztésében s aztán fáradhatatlanul küzdött ellene. Naponta 3 órát áztatta magát a fürdőben, hihetetlen találmányokat agyait ki és tudós kollégáit pajkos humorral ugratta.

Ezért a magyarok ambivalens érzelmekkel és a letűnt tudományos dicsőség érzetével ünnepelték Szilárd Leó százéves évfordulóját, aki 1964-ben halt meg. Talán Szilárd volt a legbogarasabb azon fizikusok és matematikusok közül, akik itt születtek és nevelkedtek, de aztán elmenekültek az antiszemitizmus miatt az Egyesült Államokba. A magyar tudósoknak jelentős befolyásuk volt a huszadik századra. Neumann János hozzájárult a kvantumelmélet megalkotásához, valamint az atombomba és a számítógép kifejlesztéséhez. Szent-Györgyi Albert nevéhez fűződik az első tiszta C vitamin.

10 milliós népességéhez képest, Magyarországnak nagyon sok Nobel-dijasa van. A magyaroknak, Szilárdnak, Wigner Jenőnek, Teller Edének, akik aztán amerikai állampolgárok lettek, nagy szerepük volt a Manhattantervben, a II. világháborúban.

Néhányan a Marslakók pantheonjából - ezt a becenevet emberfeletti intelligenciájú és földön kívüli magyar nyelvük miatt kapták a tudósok - erősen érezték, hogy a tudományos tevékenység politikai és személyes felelősséggel is jár.

„A magyaroknak számos ünnepelni való kiváló tudósuk és Nobel-dijasuk van” - mondta Szilárd amerikai életrajzírója, William Lanouette, aki ott volt az évfordulón az ünneplők között februárban. „Szilárd egy személyben képviseli a tudomány erkölcsi és etikai felelősségét. Ösztönösen látja előre a felfedezés társadalmi és politikai következményeit.” Lanouette a „Lángelme árnyékban” c. könyvében leírja, hogy Szilárd hogyan fogalmazta meg a levelet, amit Albert Einstein írt alá. Ez a levél sürgette Roosevelt elnököt, hogy gyorsítsa meg az atombombával kapcsolatos munkálatokat, mielőtt a németek kifejlesztik azt. A háború után idejének legnagyobb részét azzal töltötte, hogy csillapítani próbálta a fegyverkezési versenyt, aminek létrehozásában része volt.

A logika és a tréfa együttes bevetésével Szilárd meggyőzte Hruscsovot, a szovjet vezetőt, hogy a Kreml és Fehér Ház közötti közvetlen vonal jó ötlet. Eisenhower és Kennedy évei alatt, leszerelési programokkal árasztotta el a külügyminisztériumot, de ezeket többnyire elutasították.

Köpcös alak volt, aki előszeretettel fogyasztotta a zsíros magyar konyha csemegéit. Gyakran tartották dühítően különcnek. Néha ez a különcség lélegzetelállító fantáziacsapongást produkált: Az ő ötlete volt az elektromos fodrászszék, melynek segítségével az ember haja égnek áll, meggyorsítva ezzel a fodrász munkáját.

A Magyarországon maradt értelmiségiek kettős érzéssel viseltetnek Szilárd és emigráns kollégái iránt. Egyrészt büszkeségre ad okot, hogy Magyarország oly sok jelentős elmét mutatott fel. Ugyanakkor szomorú is, hogy sokan elmenekültek - és a legnagyobb elmék új generációja változatlanul elhagyja az országot. Most nem a német és amerikai egyetemek csábítják el őket, ahogyan elődeiket a két világháború között, hanem nyugati nagyvállalatok igyekszenek megnyerni a fiatal magyar tudósokat.

„Ma a legtehetségesebb magyarok hagyják el az országot, még egyetemi éveik alatt,” - mondta Palló Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia filozófiai intézetének igazgatóhelyettese.

A kommunizmus több mint 40 éve, és a piacgazdaságba való küzdelmes átmenet évei után,

Magyarországnak nincsenek pénzügyi forrásai, hogy itt tartsa őket.

A köztudatban élő mítosz szerint ezek a lángelmék kétes alakok voltak Magyarországon. Többnyire a hidegháború miatt, az ellenség táborában harcoló katonáknak tekintették őket és nem szerepelhettek a médiákban és az iskolai tankönyvekben. Aztán az 1980-as évek elején, amikor Kádár János, a magyar vezető mindent megtett, hogy nemzetének arculatát nyugaton vonzóvá tegye és fel akarta éleszteni az otthon már-már sülylyedő intellektuális morált, az emigráns tudósok „lekerültek a polcról”. Palló elmondta, hogy 1983-ban már nyilvánosságra hozhatott néhány, a tudósokkal kapcsolatos kutatást, és 1985-ben felkérték, hogy tartson előadást a nagy tekintélyű Tudományos Akadémián a magyar születésű Nobel-díjasokról. Néhány tudós, idős korában rövid látogatásokat tett Magyarországon még a kommunizmus összeomlása előtt, a szenvedélyesen antikommunista Teller 1989-ig várt a visszatéréssel. Andrew Grovehoz hasonlóan, aki fiatal egyetemistaként elmenekült Magyarországról az 1956-os felkelés után, és most elnöke és főigazgatója az Intel számítástechnikai mamutvállalatnak, Szilárd is csekély érdeklődést mutatott Magyarország iránt, mondja Palló. Ennek ellenére Szilárd itt van eltemetve. Legalábbis egy része. Hamvait egy kaliforniai krematóriumban tartották halála után, aztán egy temetőben újratemették a centenáriumi évforduló alatt. Családja kívánságára hamvainak felét Magyarországra küldték. Szilárd nem egészen így akarta. Mielőtt meghalt La Jolla-ban Kaliforniában, a végakarata az volt, hogy hamvait kössék egy léggömbhöz, és küldjék az égbe. Az embereknek, mondta, inkább felfele, semmint lefele kellene nézniük.

(A New York Times-ból fordította: Törjék Zsuzsa.)

Nukleáris fizikáról- a tamási gimnáziumban -Kaszás Dezső tanár úr az első, még ma is működő húsz éves számítógép előtt

Ha azt halljuk, hogy egy középfokú oktatási intézményben magas szinten folyik a nukleáris fizika oktatása, akkor arra felfigyelünk. Ha azt is megtudjuk, hogy ez egy gimnázium (nem műszaki középiskola), vidéken van és még csak nem is az atomerőmű közvetlen közelében, akkor kíváncsiak leszünk rá. Elmentünk hát Tamásiba, hogy erről többet megtudjunk.

A nukleáris fizika tanítását Kaszás Dezső tanár úr emelte kimagasló szintre a tamási Béri Balogh Ádám Gimnáziumban. Jól felszerelt eszköztára segítségével bemutatja, szemlélteti a fizikai törvényeket, eseményeket, emberközelbe, „diákközeibe” hozza a rejtelmesnek tűnő nukleáris fizika tudományát.

— Hogyan fejlődött ki, erősödött meg a nukleáris fizika a gimnáziumban?

— 1955-ben kezdtem a kísérleti fizika tanítását, itt Tamásiban. Akkor még alig néhány eszköz állt rendelkezésre. Mára elértük, hogy a megyében a legjobb, de az országban is Jegyzett” fizikaszertárunk van.

Hosszú ideig az elektromosságtannal, oszcilloszkópiával foglalkoztam. 1978- ban olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy Pethes György professzor úr - az Állatorvosi Egyetem akkori Élettani Tanszékének professzora - számos nukleáris mérőműszert adományozott intézményünknek. Ezek bár kissé korszerűtlenek, de többnyire jó állapotban lévők voltak, középiskolai mérésekre, oktatásra kiválóan megfeleltek. A műszereket megjavítottuk, működésüket megismertük. Ekkor kezdődött el a nukleáris mérésekkel tarkított fizikaoktatás. A kör később kibővült, mert nemcsak saját diákjainkat oktattuk, hanem a Megyei Központi Fizika Szakkör diákjait is, akik nálunk végezték a nukleáris méréseket. A pedagógus továbbképzésben is részt vettünk. Eleinte csak a Tolna megyei kollégáknak tartottam nukleáris továbbképzéseket, később a Baranya megyeiek is bekapcsolódtak.

— Milyen méréseket, kísérleteket végeznek?

— Igyekszünk felkutatni a környezet radioaktív forrásait. Műszereinkkel kimutatjuk az ionizációs sugárzást, amely egy szint felett az emberi szervezetre már káros lehet. A természetes radioaktív anyagok közül mindenütt jelen van a radon. A radon olyan nemesgáz, amelynek bomlástermékei, leányelemei már

nem nemesgázok, de radioaktívak. Ezek intenzitását, felezési idejét mérni tudjuk. A nukleáris mérések elvégzéséhez szükséges, hogy a gyerekek tisztában legyenek a radioaktivitással. Ha az ember valamit nem ismer, akkor fél tőle. Meggyőződésem, hogy a fizikatanárok hivatottak a társadalmi tudat alakítására. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a természettudományok megfelelő . teret kapjanak.

Úgy gondolom, hogy a tamási gimnáziumból kikerülő gyerekek közül nincs, aki elmenne tüntetni az atomerőművek vagy a sugárzó anyagok biztonságos elhelyezése ellen, ők pontosan, jól tudják, hogy az emberiségnek szüksége yan a jövőben a fissziós erőművekre és kutatni kell a fúziós erőművek lehetőségét.

Kísérleteink közül csak néhányat emelnék ki. A tanulók nagyon kedvelik a Wilson kamrát, amivel az elemi részecskék nyomait tanulmányozhatják, illetve módjuk van azokat előállítani. A szilárdtest nyomdetektorokat szintén nukleáris vizsgálatokra használjuk. Az elektromosság felhasználására nagyon sok kísérletet végzünk oszcilloszkóppal. Van a szertárunkban egy 94 kg-os ólomtorony, ami a radioaktív mérésekhez szükségeltetik. A légpárnás asztalon mechanikai kísérleteket végzünk. A légpárnás sínen pedig a rugalmas és rugalmatlan ütközéseket vizsgáljuk, melyhez a szoftvert magam készítettem. Használunk szcintillációs detektorral ellátott számláló berendezést és GM-csöves berendezést. A számlálóink nemcsak a gamma foton jelenlétét, hanem az energiáját is mérik, így alkalmasak a sugárzó elem anyagmeghatározására, annak igen kis menynyisége esetén is.

Ezek az eszközök kb. 25 évvel ezelőtt voltak a csúcstechnika közelében, de oktatásra ma is a legjobbak. Egy nagyon korszerű eszköz kiváló a mérésre, de nem biztos, hogy jó bemutatásra. Ha egy olyan spektroszkópot állítok össze, ami a századfordulón volt használatos, akkor azon látni lehet a színképvonalakat és elképzelhető a folyamat. Égy ilyen eszköz pontatlanabb ugyan, de sokkal látványosabb és maradandóbb élményt nyújt. Ezt igazolja az a „kiterített” számítógép is, amelyet magam készítettem, és amin a gyerekek a számítógép technikai, hardveres részét ismerhetik meg.

Természetesen a számítógépet is felhasználjuk kísérleteinkben. Az országban talán elsőként volt a gimnáziumunkban számítógép. A kifejezetten oktatásorientált gépet a VIDEOTON fejlesztőmérnöke, Németh Sándor, volt tanítványom készítette számunkra. Itt már 1980-ban volt számítástechnika, két évvel megelőztük az országos indulást. Az iskolai számítógépes program beindulásakor a megye közép- és általános iskolai tanárainak egy részét itt oktattam számítógépes ismeretekre. Nemrégen újítottuk fel a számítástechnika termet új gépekkel, ahol elsőként az Internetet kívánjuk megerősíteni.

— A tamási gimnáziumnak híre, neve van, ami a végzős diákoknak jó ajánlólevél.

— Szép eredményeink vannak. Akik iskolánkból kerülnek ki, azok akár a műegyetem, a tudományegyetemen vagy orvosin tanuljanak, nagyon jól szerepelnek. Egyszer egy egyetemista diákom mesélte, hogy első évben gondja volt matematikával, de a fizikát alig kellett tanulnia, sőt a későbbiek során sem igen látott olyan kísérletet, amelyet mi itt ne végeztünk volna el. Azt hiszem, ez kevés gimnáziumra jellemző.

Szívesen említek egy másik esetet is. Kb. 20 éve történt, hogy a központi fizikai szakkör tagjai látogatást tettek az egyetemen. Ott egy NK-108-as SCALER-t akartak nekik bemutatni, amelyhez csak az adjunktus úr értett, őt viszont keresni kellett és emiatt várakoztatták a gyerekeket. Az egyik diákom beindította a műszert, amitől az egyetem tanárai elámultak, sőt akkor néztek igazán nagyot, amikor azt is elmondta a tanuló, hogy mi régebben használtunk ilyen készüléket,

most már digitális műszereink vannak.

— Úgy tűnik, minden idejét a fizikának szenteli. A családra, szabadidőre is jut belőle?

— Nem szívesen beszélek arról, hogy naponta 10 órát dolgozom, mert nekem ez a passzióm. Nem érzem tehernek, fáradságnak. Az egész életformám olyan, hogy nem alakítottam ki otthoni életritmust. Minden, ami érdekel, az iskolához köt, és minden, amit csináltam, az iskolához tartozik. Amíg egészségem engedi, tanítani szeretnék. Feleségem kémia-biológia szakos tanár, megyei szaktanácsadó, két lányom van. Mindanynyian megértik elhivatottságomat, segítenek ebben.

Szabadidőmben sokat kirándulok. Régebben rengeteget jártam Erdélybe fotózni és népdalt gyűjteni. Sokat lovagoltam, és a mai napig szeretek síelni. Osztályfőnökként a gyerekekkel bejártam az országot. A kirándulásokra soha nem kértem pénzt a szülőktől, mindig megkerestük az árát a mezőgazdasági munkákkal. A kirándulási programot úgy állítom össze, hogy az kapcsolódjon a tanultakhoz, az idén a parádi üvegfúvóban tett látogatásunk során például a bolonyai üvegcseppet próbáltuk ki.

Egész életemben környezetvédő voltam. Részt vettem erdővédő munkálatokban, igyekeztem a természet tisztaságára ügyelni, de nem vagyok elfogult, tudom, hogy az emberiségnek energiára van szüksége. Azt is tudom, ha bölcsen és okosan üzemeltetik az atomerőművet, akkor az a legtisztább energiaforrás.

lovászi Anna

2000. év: világvége?!

Az embernek mindig szükségé volt arra, hogy időnkint ünnepeljen. Talán az első szellemi-kulturális megnyilatkozása volt őseinknek, hogy a nevezetes eseményeket nagy törzsi összejövetellel, tánccal és természetesen lakomával ünnepelték, hiszen a jóllakás a hétköznapokban nem volt éppen jellemző. Ilyen ünneplésre alkalmat adott a születés, a haláleset, a házasságkötés, később az aratás, a tavasz kezdete stb. Miután az ember kitalálta a naptárt, az ünneplésnek igen fontos alkalmai lettek az évfordulók: születésnap, házassági évforduló, nagy események évfordulói. Aztán egyre jobban beleestünk a „kerek” számok bűvöletébe. Az 1000. év közeledtekor nagy tömegek vonultak ki a szabad ég alá, és magukba szállva várták a világvégét. Az egyes évszázad-fordulókhoz mindig is nevezetes események várását kötötték.

Most aztán hamarosan jön egy olyan kerek szám, ami ismét izgalommal tölt el bennünket: váijuk a kétezredik évet. Ma talán kevesebben vannak, akik a világvégét várják, de számos jóslat ígéri mindenféle nagyszerű vagy éppen borzalmas esemény bekövetkezését e nevezetes évfordulón. Meglepően sokan vannak, akik azért , várják a 2000. évet, mert ekkor kezdődik a 3. évezred. Nem tudom, honnan ered e tévhit, a 3. évezred bizony 2001. január l-ével kezdődik! De mitől is olyan nevezetes év ez a 2000?

Mert Jézus születésének kerek számú évfordulója - vágja rá habozás nélkül minden kicsit is iskolázott ember. A nem hívők „Jézus születése” helyébe az „időszámításunk kezdete” terminust teszik.

Nem akarok sokat időzni azon a problémán, hogy ezt az időszámítást valamikor utólag vezették be, amikor egy jámbor szerzetes több száz évvel visszafelé kiszámította Jézus születésének valószínű dátumát, s attól kezdve az lett az időszámítás kiindulópontja. Ne csodálkozzunk, hogy a modem hittudósok többségének véleménye szerint mintegy 7 évet tévedett (Vagyis 2007-ben lenne igazából a kerek számú évforduló). Aki ezért elítélné a buzgó újítót, annak felhívom a figyelmét a régebben használt többféle időszámításra, és tudatom, hogy nekem van egy Báli szigetén született fizikus ismerősöm, aki nem tudja pontosan (csak 2-3 év hibával), hogy mikor született, mert éppen tanulmányai miatt korán elkerült szülő-szigetéről és „tudod Piszta, elfelejtettem anu' kámtól megkérdezni, hogy kell átszámítani a Bali-szigeti naptárt a 'rendesz' naptárra”.

Azt is csak érdekességként említem meg, hogy ahhoz, hogy a 2000. év kerek évforduló legyen, Jézusnak a nulladik év karácsonyán kellett volna születnie, hogy 1-ben egy éves legyen stb. (Ennek a hipotetikus 0. évnek persze karácsonykor kellett volna kezdődnie). Inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy a 2000. év csak azért kerek szám, mert éppen a tízes számrendszert használjuk. S hogy ez mennyire véletlen és esetleges, azt mutatja a tény, hogy rövid kultúrtörténete során az emberiség többféle számrendszert is használt. A 12-es számrendszer emlékét több modem nyelv is őrzi (pl. német, francia, a 11-nek és 12-nek külön számneve van és csak 13-tól kezdődik a tízhez viszonyított számolás: elf, zwölf, dreizehn...), a babiloniak hatvanas számrendszert használtak. De a franciában is megtalálható a hatvanas számrendszer emléke: a hetvenet úgy hívják, hogy hatvan-tíz, sőt fennmaradt egy távolabbi húszas számrendszer nyoma is: a nyolcvanat úgy hívják, hogy négy(szer)húsz, pl. a 93-at meg úgy, hogy négy(szer)húsz tizenhárom (íme, a francia nyelv sem könnyű).

Sok kultúrtörténész állítja, hogy a tízes számrendszer egyszerűen

abból eredt, hogy az ember a sajat ujjait számolta meg. Ennek alapján a fenti francia példa azt bizonyítja, hogy a gallok ősei még nem hordtak cipőt, mikor először merészkedtek a matematika területére, így lábujjaikat is „beszámítva” alkották meg ősi számrendszerüket.

Nagyon érdekes számrendszeren kívüli számnév az orosz nyelvben a 40 (szórok). A többi tízes szám nevén (pl. 30,50 stb.) a kezdő nyelvtanuló is könnyen észreveszi, hogy a tíznek és a megfelelő egyjegyű számnévnek a kombinációja: pjatdeszjat = 5 tíz). A negyvenes „kilógó” neve azonban nem valami további számrendszerről árulkodik. A furcsa igazság az, hogy valamikor régen az északi orosz vadászok az eladásra szánt állatprémeket negyvenesével kötegelték. Ennek a prémkötegnek volt a neve „szórok”, s ebből lett később magának a negyvenes számnak az orosz neve.

Ha már a tízes számrendszer használata ilyen esetleges, játszszunk el a gondolattal, hogyan alakultak volna az emberiség mostanában esedékes kerek számú jubileumai a különböző számrendszerek használata esetén. Például tegyük fel, hogy ősapánk jobb keze hüvelykujjával számolta volna össze ujjait (kísérletileg ellenőrizhetjük, hogy a jobb kézen számolni mennyivel könnyebb így, mint mutatóujjal!), így kilencet találván, azt vezette volna be alapszámnak. Ekkor a mostani 2000 ugyancsak átlagos év lenne 26629, alakban felírva (az alsó index csak azt jelzi, hányas számrendszerben van felírva az adott szám). Ez esetben 2187-ig kellene vámunk a nagy kerek jubileumra, mert az lesz a kilences számrendszerben ilyen alakú: 3000,. Ugyanez az év lenne nagy jubileum akkor is, ha ősünk a hármas számrendszert választotta volna, csak akkor így imánk: 10000003.

A kettes számrendszer igen természetes minden számítógépes szakember számára, ők joggal kiálthatnák ki a 2048. évet a számítástechnika nagy világévének, hisz az a kettes számrendszerben kerekebb már nem is lehetne, így kell felírni: 1000000000002 (11 nullával!).

A 7 az ősi zsidó (általában a közel-keleti) kultúrában igen nevezetes, szent szám volt. Hetekre való időbeosztásunk is erre vezethető vissza, a „hét szűk esztendő”, a „nem hétszer kell megbocsátani, hanem hetvenhétszer” stb. innen erednek. Még olyan váratlan helyeken is felbukkan a szent hetes szám továbbélése, hogy a „Miatyánk”-ban hét kérés van! Ha ennek okán bevezették volna a hetes számrendszert, akkor most a 2058- as év elé tekintenénk nagy várakozással, az lenne ugyanis kerek szám, ebben az alakban: 60007.

Kedves olvasó, nyilván látod a gondolatot: a 2000. év nem lesz attól különleges, hogy „kerek” szám. Sem a Világtörténelem, sem a fizikai Univerzum nem fog azért rendkívüli eseményeket produkálni, mert egy harmadrangú kis csillag negyedrangú bolygóján egy meglehetősen félresikerült kis civilizáció véletlenül épp a tízes számrendszert használja. A 2000. év attól lesz különleges, hogy azzá tesszük. Sok nagy rendezvény készülődik, új, soha nem látott létesítményeket adnak át, kulturális, nemzetközi megmozdulások lesznek, és a tévé jóvoltából sokat akkor is látni fogunk ezekből, ha helyszínük a Föld túlsó oldala.

És remélem, sok nemzetközi értekezlet lesz, ahol a rendkívüli alkalomtól magukba szállt politikusok jelentős egyezményeket írnak alá, jelentős lépéseket tesznek a világbéke felé, a tisztább környezet felé, a mindenki számára biztosított méltóbb emberi élet felé, a kölcsönös megértés és méltányosság felé. Ettől lehetne igazán nagy és emlékezetes ez a jubileum!

Vinnay István