Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-07-01 / 7-8. szám

KOSSUTH LAJOS ALKOTMÁNYTERVE „én hazám jövendőjét nem a hatalomban, hanem a szabadságban keresem” Augusztus 20. Az idézet Kossuth Lajos 1851-ben Küthayában (Kisázsiában) írt ,Javaslat Magyar Ország Jövő politikai szervezetét ille­tően - tekintettel a nemzetiségi kérdés megoldására” című írásában szerepel. Az utókor a dokumentumot egyszerűbben, rövidebben csak ..Alkotmányterv” néven említi. Nem mindennapi körülmények közepette született az írás. Az 1849 augusztusában az ország­ból távozók, emigrációra kény­szerülők serege a Török Biro­dalom felé vett irányt. Kossuth is ezt az utat vá­lasztotta, s előbb Viddinben, majd Sumlában (a mai Sumenben, Bul­gáriában) lelt menedéket. Itt érte a hír, hogy internálni akar­ják Kisázsiába. Mindent elköve­tett, hogy ezt a számára igen előnytelen hely­zetet elkerülje. Ha tudniillik a szultán országá­nak távoli pont­jára száműzik, akkor megnehe­zül a kapcsolat­­tartása mind ha­zájával, mind az emigráció többi részével, mind a magyar ügy érdekében mozgósítani kí­vánt nemzetközi közvélemény­nyel. Kossuth tehát mindent megtett azért, hogy ne kelljen útra kelnie. Beadványokkal árasztotta el a török hatóságo­kat, s internálása esetén még az öngyilkosságot is kilátásba he­lyezte. Végül, mikor már elke­rülhetetlennek látszott az uta­zás, beteget jelentett. Ma már eldönthetetlen, hogy valóban beteg volt-e, vagy pusztán időt akart nyerni, s így lavánta meg­zsarolni a slampos török bürok­ráciát. A sumlai osztrák kémek mindenesetre azt jelentették, hogy Kossuth aligha él sokáig, hiszen úgy kellett kocsijához vinni. Az angol konzul is úgy ítélte meg, hogy testileg-lelki­­leg összetört ember a volt kor­mányzó. Ebben a lelkiállapot­ban került Kossuth Kisázsiába, s 1851 októberéig tartózkodott ott. Akkor az Amerikai Egye­sült Államok kormánya érte küldte a Mississippi gőzfregat­tot, ami emigrációja új állomá­sai felé vitte őt. A reménytelenség érzete — legalábbis az Alkotmányterv szövegét olvasva - nem tartott sokáig. Kossuth megtalálta a módját, hogy a nemzetközi té­nyezők figyelmét felhívja sze­mélyére és a magyar ügyre. Igyekezett javára fordítani az elzártságot - ugyanúgy, ahogy ezt 1837 és 1840 között, bör­tönbüntetése alatt tette. Akkor tanult, és politikai nézetrend­szerét formálta. Most is ezt tette, hiszen Alkotmányterve egyszerre összegzés és program is - olyan dokumentum, amit egy politikai emigráns nem is szánhat más célra. Az intellek­tuális erőfeszítés és a politikai változások befolyásának bi­zonysága, hogy az idők során több szövegvariánssal próbál­kozott, ami az alapelveket nem, érvényesítésük határait viszont érintette. Kossuth írásaiban alapvető politikai értékeinek summáza­­tát nyújtja, s szokásához híven nem riad vissza a jelszószerű megfogalmazásoktól sem. Mintegy politikai „credo”-ként írja: „én hazám jövendőjét nem a hatalomban, hanem a szabad­ságban keresem”. Jellegzetes XIX. századi s egyben Kos­suthra valló megoldás az is, hogy költők szavaival világít meg politikai mondandót. Az emigráns kormányzó nem ön­célúan csillantja meg politikai értékeinek, műveltségének, ha­bitusának ötvözetét. (Folytatás a 4. oldalon.) Kazuo Nukazawa Vendégünk volt a japán nagykövet Kazuo Nukazawa, Japán magyarországi nagykövete július 15-én látogatott el a paksi atomerőműbe. A nagykövet látogatásának céljáról elmondta, hogy a japánok támogatják a magyar energetikát. A távol-keleti országban is lát­hatják, hogy a magyarok fontos válaszúihoz értek. A szén-dioxid kibocsátás további növekedésének megakadályozása és a környe­zetvédelem egyértelműen az atomenergetikára irányítja a figyel­met. Japánban, ebben a nyersanyagokban szegény országban jelen­tős az atomenergia szerepe. Bár - ahogy a nagykövet úr fogalma­zott - Japánban a két felrobbant atombomba miatt él egyfajta „nuk­leáris allergia”, az emberek mégis belátják, hogy a gazdasági fejlő­déshez nélkülözhetetlen a környezetbarát nukleáris energia. Japán élen áll a világranglistán, az USA-t, Németországot és Nagy-Bri­­tanniát is megelőzik, annyira alacsony országukba a szén-dioxid kibocsátás szintje. Mai tudásunk és lehetőségeink alapján pedig a szén-dioxid ki­bocsátás korlátozásának egyetlen lehetősége az atomerőművek épí­tése - foglalt egyértelmű állást Kazuo Nukazawa nagykövet. Ezen kitüntetést 1991. de­cember elsejével alapította Paks önkormányzati képvi­selőtestülete. A rendelet sze­rint a Pro Űrbe kitüntetés azoknak a személyeknek, egyesületeknek adományoz­ható, akik, illetve amelyek tevékenysége a város gazda­sági, kulturális és társadalmi fejlődésében kiemelkedő je­lentőségűnek bizonyult. A nyár egyik legrango­sabb zenei rendezvénye Pakson a Blues-Rock Fesz­tivál. Idén június 19-20-21- én gyűlhettek össze a zene kedvelői városunkban. A megnyitó rendkívüli testületi ülésen ünnepélyes keretek között Nagy Istvánné, a PA Rt. közgazdasági vezérigaz­gató-helyettese Pro Űrbe dí­jat vehetett át Herczeg Jó­zsef polgármestertől. Gratu­lálunk! Nagy Istvánné Herczeg Józseftől vette át a dijat Európai Atomenergia Társaság Az atomenergetika aktuális kérdései Vajda György akadémikus, az OAH főigazgatója lett a társaság elnöke Az Európai Atomener­gia Társaság 1998. évi ülését, júniusban, Ma­gyarországon tartotta. Az ülésen 21 európai or­szág nukleáris hatósága­inak és nukleáris kuta­tással foglalkozó intéz­ményeinek képviselői vettek részt, akik be­számoltak az országuk­ban folyó nukleáris te­vékenységről. A részt­vevők áttekintették az atomenergetika aktuális kérdéseit, megvitatták azok megoldási lehető­ségeit. Az ülést köve­tően Vajda György aka­démikust, az Országos Atomenergia Hivatal fő­igazgatóját megválasz­tották a társaság elnö­kévé. Tiszteletbeli tagság a rendőrnők körében Igencsak szép elismerés, ha valakit - különösen férfi lé­tére - a rendőrnők maguk közé fogadnak. Rósa Géza egy erről szóló oklevél tulaj­donosa. Szobája falán ott dí­szeleg az irat, mely szerint a Magyar Rendőrnők Szak­­szervezete őt tiszteletbeli taggá fogadta. — Hogyan lehet ezt kiér­demelni? - kérdezem Rósa Gézát, az ipari biztonsági fő­osztály vezetőjét. — Tisztelni kell a rend­őröket, szeretni kell a nőket és kell egy kis szerencse is. Idén májusban Bohunicében rendezték meg a cseh, a szlo­vák és a magyar atomerőmű­vek fizikai védelemmel fog­lalkozó szakembereinek szo­kásos szemináriumát. A ma­gyar delegáció tagja volt dr. Pelbárt Éva rendőr alezredes, ő ajánlotta fel a tagságot, amit örömmel elfogadtam. (Folytatás a 4. oldalon.) „Kétszer ad, aki gyorsan ad” Bár a címben szereplő szólást más értelemben szoktuk hasz­nálni. az idei meleg nyáron gyakran érezhettük, hogy a szomjú­ság kínos dolog lehet. így tehát az sem mindegy, hogy egy fris­sítő italra betérve, mennyi idő múlva emelhetjük szánkhoz po­harunkat. Ez pedig csakis a pincérek gyorsaságától függ. Akik az erőmű konyháján étkeznek nap mint nap, már eddig is ta­Bőszné Berta Rozália, Schmidt György és Tamás Péterné pasztalhatták, gyors a kiszolgálás. Az ez évi országos pincér­futó versenyen hárman közülük a nagy publikum előtt is bizo­nyítottak. Schmidt György harmadik helyezést ért el, Tamás Péterné a leggyorsabb hölgy, Bőszné Berta Rozália pedig a leg­idősebb versenyző címet érdemelte ki. Gratulálunk! Pro Űrbe

Next

/
Thumbnails
Contents