Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-05-01 / 5. szám

8. oldal Atomerőmű 1998. május Alkonyati gomolyfelhők Rácz Nikoletta fotókiállítása Május 5-én nyílt meg a Városi Művelődési Központ könyvtárgalériá­jában egy 17 éves diáklány, Rácz Nikoletta fotókiállítása. Az érdeklő­dőket Gutái Istvánné, a galéria háziasszonya köszöntötte, majd Major Ferenc, az ESZI szakvezetője megnyitotta a kiállítást. A képek május 31-ig naponta, a könyvtár nyitvatartási idejében tekinthetők meg. A nagyrészt felhőket bemutató kiállításon láthatók még Nikoletta lovas, ürgemezei és Stonehenge-i felvételei is. Rácz Nilp, az Energetikai Szakképzési Intézet harmadéves menedzserasszisz­tens tanulója. Pakson, a lakótelep egy tizedik emeleti lakásában él szüleivel és nő­vérével. Édesapja az atomerőműben dolgozik villamos szolgálatvezetőként. Niki hobbiból fotózik, de különös érzékenységgel látja meg a szépet, a múló pillanatot. — Miért választottad kiállításodnak a Vesperalis címet? — A Vesperalis alkonyati gomolyfelhőket jelent. Képeim többségén ezek lát­hatók. A naplemente fényében nagyon változatos látványt nyújtanak a felhők, én ezt igyekeztem megragadni. — Hogyan jutott eszedbe, hogy felhőket fényképezz? — Nagyon megfogott légies változatosságuk, gyönyörű színük, játékuk. Ugyanakkor elgondolkodtatott, hogy az emberek nem veszik észre azt, ami nap mint nap ott van az égbolton, nem emelik fel a fejüket és nem csodálkoznak rá. Arra gondoltam, hogy lefotózom és megmutatom, talán mások is meglátják benne a szépet, gyönyörködnek benne. — Máshol is szerepeltek már képeid? — Igen, a PA Rt. „Együtt élek az atomerőművel” c. pályázatán sikerrel szere­peltem egy fotómontázzsal. „A város mosolya” című, virágos Paksot bemutató, nemrég megjelent könyvben is láthatók képeim, melyeket a város parkjairól készí­tettem. — Milyen géppel, milyen technikával készíted a fotókat? — Nagyon egyszerű technikával, egy automata géppel. Az volt a szándékom, hogy megmutassam, nem kell drága fényképezőgép ahhoz, hogy az ember észre­vegye és lefotózza azt, amit a környezetében szépnek talál. Ilyen géppel is lehet élményt adó képeket készíteni. És hogy ez mennyire így van, megtapasztalhatja, aki megtekinti a kiállítást. Kü­lönleges felvételek, érdekes látvány, varázslatos színek, mesés felhővilág - ezt nyújtják a számypróbálgató diáklány képei, Rácz Nikoletta élménydús, színes fo­tói. Szívből ajánlom mindenkinek, kérem tekintsék meg. jó szórakozást hozzá! Térképek indulástól a megérkezésig... A Vendégváró Tolna megye című ki­advány után a bennünket felkeresők már a legújabb atlaszt is kezükbe ve­hetik Magyarország második legki­sebb megyéjéről. Ezzel lassan befeje­ződik az a két évvel ezelőtt elkezdett munka, melyet a gyulai HISZI-MAP Kft. végez. Az ünnepélyes bemutatón elsőként Bach József, a Tolna Megyei Közgyű­lés elnöke szólalt fel, méltatva a kiad­vány esztétikai és informatikai gaz­dagságát. A legújabb topográfiai és közismereti adatokat, információkat tartalmazó megyeatlasz sorozat tizen­ötödik tagjaként látott napvilágot a 176 oldalas kiadvány. Megtalálhatók benne a megye városainak, községei­nek, üdülőövezeteinek térképlapjai, összesen 108 településről. Göndöcs Péter, a HISZI-MAP Kft. igazgatója kiemelte, hogy a szerkesz­tők a gazdasági és társadalmi élet sze­replőire és az állampolgárok érdeklő­désére egyaránt felkészültek. Az at­lasz segítségével világos és könnyen áttekinthető módon tájékozódhat az őslakos és a régióban dolgozó, a tér­séget felkereső minden vállalkozó. A vonzó külsővel megjelent atlasz jog­gal számít a vállalkozások, a szállítást végzők, illetve a közszolgálatot telje­sítők - mentők, tűzoltók, rendészeti és az infrastruktúra területén szolgáló szervezetek - figyelmére. Újdonságnak számít, hogy a kül­földiek eligazodását német és angol nyelvű összefoglaló is segíti - a ma­gyar mellett -, a nevezetességek, tör­ténelmi visszatekintések közlésével. Az igényesen, korszerű nyomdatech­nikával készült térképlapok a közin­tézményi, államigazgatási, önkor­mányzati, közlekedési és kereske­delmi szervezeteknek, valamint a he­lyi lakosoknak és turistáknak egyaránt hasznos adatokkal szolgálnak. Tolna megye atlasza 6.000 pél­dányban jelent meg, a könyvesboltok­ban, a turinform irodákban és a térség­­fejlesztési irodákban vásárolható meg 2.000 forintos áron. A HISZI-MAP Kft. eddig 16 me­gye atlaszát adta már ki, s terveik sze­rint 1998 végéig az utolsó három me­gye kiadványa is elkészül. Legköze­lebb Somogy megye atlaszát jelenteti meg a gyulai székhelyű Kft., s ha be­fejeződik a négy éve elindult atlaszso­rozat kiadása, megkezdik a második, bővített kiadást is. A térinformatikai rendszer továbbfejlesztése is a célok között szerepel. Az eddig kiadott tér­képek digitális állománya már szere­pel CD-n, júniusban szeretnék bemu­tatni Győr megye multimédiás CD-jét. Kinek tetszik? V alamennyiünknek! Igaz, pár év késéssel, de elkészült a PA Rt. üzemi területén a járda. Most már azt kell megszokni, hogy a közlekedés a járdán történjen. Sokan még „kímélik” a járda bur­kolatát. Ahol kanyar van, ott jó magyar szokás szerint „levág­ják” és a rövidebb utat választják. Kijelölt helyen lehet közle­kedni, most már gya­logosoknak is. MJ. 1998. április 24-én szombaton az ASE Természetjáró Szakosztály tagjaival a Pilisben vettünk részt gyalogtúrán. A verőfényes tavaszi reggelen tele busszal indultunk a túra kezdő állomására, Pilisszent­­keresztre. A rövid szerelvényiga­zítás után Gergely László túrave­zető vezetésével lassú és hosszan­tartó emelkedőn értünk fel a László kúpra. Itt a felesleges ru­hadarabok lekerültek rólunk. A párás idő sajnos megakadályozta a kilátást a szép völgyekre. Foly­tatva utunkat a Nagy-Szoplák felé, virágos és illatos erdőkön halad­tunk keresztül. Aki ilyen időben a szobában ülve pl. televíziót néz, az nem tudja értékelni ezt a csodá­latos látványt és érzést, ami ilyen­kor elönti az embert. Az ebédünk elfogyasztása és rövid napfürdő­zés után folytatva utunkat, a Fe­kete-kő szikláiról letekintve, a fel­szállt párától kitisztult időben na­gyon szép élményben volt ré­szünk. A völgyben az esőzés után kizöldülő lombozat és virágba bo­rult fák látványában gyönyörköd­hettünk. A sziklás csúcsról mere­dek hegyoldalon leereszkedve Pi­­lisszentlélekre érkeztünk, ahol az autóbusz várt bennünket. A ti­zenöt kilométeres túra után min­denki úgy érezte, még nem kell hazamennünk erről a csodálatos helyről, de mivel a túránk véget ért, sajnos indulnunk kellett haza­felé. Azzal váltunk el, hogy talál­kozunk a következő túrán. W. P. Bográcstúra ’98 Április 27. és május 2. között immár hagyományosan ismét megrendezte az ASE Szabadidő Sport Szakosztály Vi­torlás Sport Club bogrács túráját. A túra lebonyolításáról kérdezem Boro­­missza Tamást, a túra szervezőjét. — A vitorlás vizsgát tett hajósok­nak és a vizsgára készülőknek immár hagyományosan évek óta megrendez­zük a bogrács túrát — kezdi Tamás. Ezen túra célja, hogy az új hajósok gyakorlatra tegyenek szert, megismer­jék a Balatont. Az idei bogrács túra annyiban tért el a hagyományoktól, hogy nem jártuk körbe a Balatont. Az idén csak a keleti medencét hajóztuk körbe. A nyugati medencében csak Ba­­latonföldvárig voltunk. Az idei egy hét alatt főleg a vizsgafeladatokat gyako­roltuk. A túrán a kapitány vezetése alatt a hajó személyzete önállóan látja el a feladatokat. Két hajóval vettünk részt a túrán. Az egyik hajón én vol­tam, a másik hajón Kákái István volt a kapitány. A két hajón összesen hét fő volt az újonc. Az egy hét alatt a személyzet a hajón lakik. A kikötőkben történik a főzés és naponta egyszer eszünk meleg ételt. A főzés bográcsban történik, innen a túra elnevezése. Egész nap a hajón tartóz­kodunk, napközben illetve éjszaka is hajózunk, hogy a biztonságos hajózást mindenki elsajátítsa, megismerje. Álta­lában az egy hét alatt a legkülönbözőbb időjárási viszonyok között ki lehet próbálni a hajót. Megismerjük a vitor­lás szereléseket, azok hajtogatását és a hajón lévő felszerelés használatát. Megismerjük az egyes kikötőket, a ki­kötési lehetőségeket, a kikötőben való mozgást. A két kapitány az egy hét alatt igyekezett továbbadni a többéves hajózási ismeretét, tapasztalatát. Az idei túra első négy napján csak a mi két hajónk tartózkodott a Balatonon, any­­nyira előszezon volt még. Május else­jén viszont mindenki vitorlát bontott és megtelt vitorlásokkal az öreg tó. A résztvevők az egy hét eltelte után „dip­lomát” és egy pólót kaptak emlékül. Itt idézem a „Diploma” 1. számú mottó­ját: „A vitorlázás megkóstolása egyenlő a rászokással.” A továbbiakban az ASE Szabadidő Sportszakosztály Vitorlás SC elnökét. Kovács Ferenc Lászlót kérdezem a Vi­torlás SC elmúlt időszak eseményei nil és idei terveiről. Április második hetében megtörténi a hajópark karbantartása. Jelenleg 2 db CNSO, 2 db B21,4 db műanyag káló/. 2 db Kadett és 4 db Optimist hajót al rendelkezünk. Április 15-én megtartot­tuk a közgyűlésünket, ahol a vezetőség mandátuma meg lett erősítve. Az elnök mellett a két vezetőségi tag Nagy Jenő és Jégh Lajos. Május 16-17-én került sor az évadnyitóra és az immár nagysi­kerű Nyílt Vízi Sport Napok rendezvé­nyére. Május végén és június elején az öböl kupa és a Burgmann kupa kerül lebonyolításra. Júniusban a felnőttek edzőtáborát a gyermektábor követi, ahol évente 70-80 gyermek ismerkedik meg a vitorlázással. Júliusban a Fehér szalag versenyen, majd kalózverse­­nyeken vettünk részt. Augusztusban bonyolítjuk le a háziversenyünket. Szeptember 10. és 13. között az ASE harmadik alkalommal a rendezője az Iparági Vitorlás Találkozónak, mely a 27. Iparági találkozó lesz az idén. Az elmondottakból látszik, hogy elég zsú­folt lesz az idei programunk. Jelenleg a sportklubunknak 126 fő igazolt tagja van. Tagjainknak és azok családjainak lehetőségük van az idén is vitorlázásra. A nagy hajókon 20 fő, a vitorlás szálláson 5 szobában 21 fő tud elhelyezkedni és vitorlázni. A szállá­son a szobákhoz egy kalózhajó tarto­zik. A létszámunk és az egyre növekvő igények azt mutatják, hogy ebben az évben is a hajóink teljesen ki lesznek használva. Mindegyik nagy hajónknak megbí­zott kapitánya van, aki felelős a hajójá­ért. Így Lipták János a Nobody, Nagy Miklós a Vüncsi, Boromissza Tamás a Galiba, Gál István a Nyaffy kapitánya. A vitorlázóknak jó szelet kívánva köszönöm meg a beszélgetést és a tájé­koztatást. Wollner Pál Védett növényeink Szennyes ínfű Ajuga laxmannii (L.) BENTH. Az ajakosak (LAMIACEAE vagy LABIA­­TAE) családjába tartozó szerényebb meg­jelenésű faj. E nemzetségénél a virágok felső ajka csökevényes. Rokonai közül ha­zánkban még 3 - a kis termetű gyomjel­­legű, élénksárga virágú kalinca ínfű, és két hasonló habitusú, kék virágú faj, az indás és a közönséges ínfű - fordul elő. A szennyes ínfű száraz gyepek, erdőtisz­tások (löszpusztarétek, lösztölgyesek, sztyeplejtők, pusztafüves lejtők, pusztai cserjések, legelők, karsztbokorerdők) ápri­lis-májusban nyíló növénye. Elsősorban lösztalajon fordul elő. Hazánkban meleg­kori maradvány (ún. xeroterm reliktum). 20-40 cm magasra növő, a virágokat ki­véve szőrös-gyapjas faj. Átellenes állású, ülő levelei hosszúkás-tojásdadok vagy hosszúkás-elliptikusak. A virágos hajtások többé-kevésbé ép szélűek, sárgászöldek, a meddő hajtások sötétzöldek, a csúcsi ré­szen általában fogazottak. Lentről felfelé fokozatosan kinyíló virágai egyesével, a levelek hónaljában ülnek. A párta alsó (meglévő) ajka kéthasábú, szennyesfehér vagy halványsárga alapon, lilásbarna rajzo­latú. Ez a virágszín a hazai flórában csak elvétve fordul elő. Ma még jelentős állo­mányai élnek a Mezőföld löszvölgyeiben és a Szekszárdi-dombvidéken. A Közép­­hegységben, a Mecsekben és az Alföldön ma már meglehetősen ritka. Paks határában a Vörösmalom-völgyben találkozhatunk vele. Pontuszi-pannon-balkáni flóraelem. Természetvédelmi értéke: 10.000 Ft. Farkas Sándor ATOMERŐMŰ A Paksi Atomerőmű Részvény­­társaság havilapja Az Rt. vezérigazgatója: Szabó József Főszerkesztő Czinege Mária Szerkesztőség: Paksi Atom­erőmű Rt. Tájékoztató és Láto­gató Központ, Paks, Pf. 71. 7031 Telefon: 75/507-919 Telefax: 155-72-80 InterNet: http://www.npp.hu Kiadja az ASM Tolna Megyei Irodája Irodavezető: Dr. Murzsa András Cím: Szekszárd Pf. 71.7101 Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630 Pécs, Engel János u. 8. Felelős vezető: Futó Imre Pilis, te csodás...

Next

/
Thumbnails
Contents