Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-05-01 / 5. szám

1998. május Atomerőmű 5. oldal Hogy mi lesz a 21. században? Marx György professzor úr tollából a Fizikai Szemlében jelent meg írás „Gaia, a ha­landó istennő” címmel, mely a fóldi élet születését, az élet biztonságát, veszélyét és megóvását tárgyalja, részletezi az 1997-es kyotoi Klíma Világkonferencia esemé­nyeik valamint említést tesz a Pugwash békemozgalom idei debreceni konferenciájá­ról. Marx professzor úr felhívja a figyelmet a ma társadalmának felelősségére. Raj­tunk múlik, hogy mi lesz a 21. században, hogyan tud élni a jövő nemzedéke. Az energia több mint pénz Részletek az írásból: ...A Galaktiká­nak ezen a vidékén 4.59 milliárd évvel ezelőtt egy szupernóva-robbanás tör­tént... Ma úgy sejtjük, hogy a Naprend­szer kialakulása, a belső bolygók kérgé­nek megszilárdulása után nagyon hamar megjelent az élet. Nagy valószínűséggel - szinte szükségszerűen - jelenhetett meg egy időben mindenhol, ahol folyé­kony víz és szabad energia együtt elő­fordult... ...A Naprendszer kialakulása után, amikor a Nap fényessége a mai értéknek még csak 75%-a volt, a Vénuszt, a Föl­det, a Marsot - kérgük megszilárdulását követően - a mélyből kipöfögő vulka­­nizmus CCMégkörrel és H20 óceánnal burkolta bel. A föld légkörének jelen­legi C02-koncentraci0ja 0,035%, így az a talajsugárzás 40%-át visszatartja, ma - 20 Celsius fok helyett - kellemes lan­gyosan tartva bolygónkat. Ezt a jelensé­get - érthető analógia alapján - légköri üvegházhatásnak nevezik... A Földnek nevezett üvegházban automatikus geo­lógiai légkondicionálás működik: Neve­zetesen, a geológiai mállás széndioxidot megkötő és vulkanizmus széndioxidot újra felszabadító ciklusa. De elég üzem­biztos-e ez, a radioaktivitás által üzemel­tetett ciklus a folyamatos hőmérséklet­stabilizálásra? Nem biztosan... Ma az emberiség évente 30 milliárd tonna C02-t ereget a levegőbe... A C02 koncentrációjának most végbemenő nö­vekedése csak évtizedek múltán érezteti majd igazán a hatását a klíma melegedé­sében, a talaj elsivatagosodásában, még később a tengerpart elárasztásában... Az emoeriség lélekszáma a 20. század­ban megháromszorozódott... Az egy főre jutó tennék a 21. században várhatóan négyszereződik (a fejletteknél duplázódik, a fejlődőknél nyolcszorozódik). Az össz­termelés eme nagyságrendi növekedését kellene ellensúlyozni energiahatékony­sággal, szén-dioxidot egyáltalán nem vagy kevésbé termelő iparral (energia­szolgáltatással és közlekedéssel). De a fej­lődő országok legolcsóbb energiaforrása a szén, akárcsak Angliában és Amerikában volt a 18-19. század ipari forradalma so­rán. Mi következik mindebből? A nemzetközi Greenpeace (Zöldbéke) mozgalom az 1990-es évek elején leszö­gezte, hogy a szubtrópusi övék elsivatago­­sodása, a termékeny folyódelták elárasz­tása, az éghajlati zónák eltolódása, az eb­ből fakadó éhínség és népvándorlás, egy­szóval klímaváltozás olyan fenyegetés, aminél csak egy totális nukleáris világhá­ború volna nagyobb katasztrófa”. ...1987-ben a Montrealban tartott Föld Világcsúcs jegyzőkönyvet fogadott el, amely egyrészt betiltotta az ózonpajzsot károsító vegyületek (például freon) gyár­tását, másrészt javasolta, hogy a követ­kező hasonló tanácskozás témája az éghaj­lati katasztrófával fenyegető üvegház-gá­­zok korlátozása legyen. Ót év múlva Rio de Janeiróban ültek össze a világ országa­inak képviselői. Ezen 1992-ben azt aján­lották a Föld államainak, hogy 2000-ig úgy fogják vissza szén-dioxid kibocsátá­sukat, hogy az ne haladja meg az 1990-es szintet. ...1995-ben a 2600 szakértőből álló Kormányközi Éghajlat-változási Tes­tület... e szavakkal zárta jelentését: - „A jövő váratlan, jelentős és gyors éghajlat­­változásai meglepetéseket is tartogatnak számunkra, amelyek az éghajlati rendszer nemlineáris természetéből következnek.” Példaként tengeráramlatok és széljárás megváltozását említik. Ilyen előzmények közepette került sor az öt év elteltével 1997-re Kyotóban esedékes Klíma Világ­­konferencia összehívására. Az Európai Unió országai eredetileg 15%-os szén-di­oxid kibocsátás-redukciót javasoltak, mert Európának hosszú az elárasztással fenye­getett partvonala... Az egyes országok 1990-es C02-emissziós szintjükhöz ké­pest 2010-re - nagy vita után - az alábbi arányú korlátozásokat vállalták: Európai Unió, Anglia, Németország, Csehország, Szlovénia: -8%, Egyesület Államok: -7%, Japán, Kanada, Olaszország, Lengyelor­szág, Magyarország: -6%, Oroszország, A személyes bemutatkozáson túlmenően cikkemet talán az egyik japán - minőségüggyel foglalkozó - professzorral megtörtént esettel tudnám kezdeni. Az említett profesz­­szor mikor a 70-es években egy televíziós sorozatot tar­tott a minőségirányításról a japán televízióban, akkor a sorozat végén a rendező azt mondta neki „De kedves pro­fesszor úr, amit maga itt el­mondott, ezek közönséges dolgok. Ebben semmi külön­leges nincs. Ezt a józan pa­raszti ész diktálja.” Mire a professzornak az volt a vála­sza „Úgy van”. Ebből is lát­ható, hogy a dolgok nem bo­nyolultak, nagyon egyszerűen megoldhatók csak megfele­lően kell velük foglalkozni. így van ez valahogy a minő­séggel, minőségüggyel, minő­ségirányítással is. Többször be­szélünk róla, szóba hozzuk, ne­tán hivatkozunk is rá, de hogy valójában miről is van szó, azt többnyire csak sejtjük, jó eset­ben ráérzünk. Az emberekben ösztönösen él a minőség iránti igény, hiszen vásárlóként tö­rekszenek a minél jobb minő­ségű áru, termék megvételére, szolgáltatás igénybevételére. Vajon termelőként vagy gyár­tóként késztetés, ösztönzés nél­kül törekednek-e a minél jobb minőségű áru, termék, szolgál­tatás előállítására? Nyugodtan állíthatjuk, hogy - és ez nemcsak országunkra vonatkozik - amennyiben nincs késztető, ösztönző erő a vevői oldalról, úgy ezen törekvések leragadnak a minimálisan elfo­gadható szinten. A vevői igények növekedése késztet a minőség fokozására. Most értünk vissza a kér­déshez, hogy vajon tudjuk-e, hogy mit is jelent a minőség? Engedtessék meg nekem, hogy ismertessek néhány álta­lánosan elfogadott minőség­meghatározást:- A legáltalánosabban használt meghatározás szerint a minőség a vevő igényének való megfelelés.- A tudományosan elfoga­dott műszaki megfogalmazás szerint „A minőség a termék, vagy szolgáltatás mindazon tu­lajdonságainak és jellemvoná­sainak összessége, amelyek ké­pessé teszik azt az adott igé­nyek kielégítésére.” Egysze­rűbben fogalmazva, a terméket Ukrajna, Új-Zéland, Portugália: 0%, Nor­végia: +1%, Ausztrália: +8%, Izland: +10%. (Szibériának jól jönne a felmele­gedés) ...Bízzunk abban, hogy a hosszú távú Energiapolitikát kívülről fogják he­lyes irányba terelni az európai integráció elvárásai? Idézzük, mit mondott erről a nagy brit légkörkémikus, a Gaia modell megalkotója, maga James Lovelock: Az Univerzum természetes energiája nuk­leáris energia, ez táplálja a csillagfényt az égben. Ha pedig így van, ha Isten univer­zumát ma is atomenergia működteti, ak­kor miért tüntetnek sokan az ellen, hogy mi is atomenergiából fejlesszünk elektro­mosságot?” A politikusoknak a közelgő válasz­tásra kell figyelniök. A vállalkozóknak az év végi osztalékra. A pénzügynek az éves költségvetés egyensúlyára. Hogy mi lesz a 21. században, az csak azoknak fontos, akiknek gyermekei és tanítványai vannak. A demokrácia játékszabálya szerint a jövő századot a jövő állampol­gárai fogják alakítani. A szülőknek, ta­nároknak, tudósoknak az az erkölcsi kö­telessége, hogy megtanítsák a tényeket, feltárják az okokat és következménye­ket, bemutassák a reális alternatívákat. Ezért hívott össze a tudósok 1995-ös Nobel-díjjal kitüntetett Pugwash béke­mozgalma 1998. februárra Debrecenbe egy zártkörű nemzetközi konferenciát, amely a tudósok társadalom iránti fele­lősségét, felvilágosító szerepét hangsú­lyozta. vagy szolgáltatást a minősége teszi azzá ami.- Az ISO 8492 szerint „A minőség egy adott igénykészlet kielégítésére utal, míg a fokozat a termék ugyanazon funkciójá­val kapcsolatos különböző igé­nyek jelzője és ez rendszerint különböző árakban is megnyil­vánul.”- Végül, de nem utolsó sor­ban ismertetném a számunkra talán legfontosabb szabvány­ban az MSZ EN 29000-es soro­zatban megjelenített MSZ EN ISO 8402 szabvány szerinti megfogalmazást, amely talán a legrészletesebben taglalja a mi­nőség fogalmát. A könnyebb érthetőség kedvéért elsőként az egység fogalmát kell tisztáz­nunk. Az egység mindaz, ami egyedileg leírható és vizsgál­ható. Lehet például:- tevékenység vagy folyamat- termék- szervezet, rendszer vagy személy, illetve- ezek bármilyen kombiná­ciója így most már megfogalmaz­hatjuk, hogy a minőség az egy­ség azon jellemzőinek összes­sége, amelyek befolyásolják képességét, hogy meghatáro­zott és elvárt igényeket kielé­gítsen. Nagyon fontos meg­jegyzés, hogy szerződéses eset­ben vagy jogi szabályozás ese­tén, mint például a nukleáris biztonság vonatkozásában, az igényeket előírják. Ugyanakkor más esetekben az elvárt igé­nyeket fel kell mérni és meg kell határozni. Az élet minden területén ál­talában kétfajta alapigényt kell egy szolgáltatásnak kielégíteni. Az egyik a mennyiségi szolgál­tatás, esetünkben a különböző szabályzók, tervszámok ezt egyértelműen meghatározzák. A másik pedig a minőségi szol­gáltatás. Ez az általunk előállí­tott végtermék, az áram eseté­ben semmi mást nem jelent, „csak” azt, hogy az előállított mennyiségű áram paraméterei megfeleljenek a hazai és nem­zetközi előírásoknak. Ez így le­írva talán egyszerűnek tűnik. A későbbiek folyamán látni fog­juk, hogy a termelésen túl a mi­nőségbiztosításban is milyen szigorú elvárásoknak kell meg­felelni, hogy a követelménye­ket maradéktalanul teljesíteni tudjuk. Tetlák Sándor rendszerfelügyelő Ezt a megállapítást tűzte zászla­jára egy takarékossági mozga­lom. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium vezetésével - amelyet az EU. Phare segély is támogat. A megnyitó beszédet az IKIM he­lyettes államtitkára dr. Hegy­háti József tartotta meg Buda­pesten. Ma még a mindennapi éle­tünkhöz szükséges energia mű­szakilag rendelkezésre áll. Te­kintsünk el attól a - sajnos nem jelentéktelen - százalékától a magyar lakosságnak, amelynek az energia megfizetése komoly gondokat okoz. A mérnöknek nem a ma feladatait kell meg­oldani, hanem a holnaputánt biztosítani. A kitermelhető fosszilis energiahordozók mennyisége fogy, az igények viszont rohamosan nőnek. Szén ügyben valamivel jobban ál­lunk. De a vészharang konga­­tása felette indokolt. Energiata­karékos berendezések léteznek, de áruk a „pazarló” hagyomá­nyosaknak többszöröse. Zárul a kör. Vásárolná a polgár, de nincs „fedezete” rá. (pl. ener­giatakarékos izzólámpa). Megújuló források vannak. Ám a létesítmény beruházási költsége igen magas, évtizedek után térül majd meg (Tőkehi­ány!) Itt kell említést tenni egy magyar „specialitásról”: Bős- Nagymaros. A rendszerváltás előtti kormányaink kölcsönöket vettek fel. Mi fizetünk csend­ben, holott húsba és „pénztár­cánkba” vág. A jelen kormány igen helyesen nem egy tech­nokratát, hanem egy biológust, Nemcsók János államtitkárt ál­lította a magyar delegáció élére. Rávilágított arra, hogy a Duna bajor és osztrák szakaszán is 30 vízlépcső épült. Ezek természe­tesen az alsó szakaszok életét is megváltoztatták. Ezért legké­sőbb 20 év múlva a Budapest alatti szakaszokon a folyamot ismét szabályozni kell. Ma a magyar közvéleményben nem az ész érvei, hanem az érzel­mek a hangadók. A környezet­védelem világprobléma. De ki hajlandó ma, hosszú téli esté­ken olvasmányát méccsel megvilágítani? Viszont mit tesznek a kormányok az 1992. évi Rio de Janeiróban elfoga­dott javaslatok végrehajtásá­ért? Tehát ésszerű korlátok közé kell szorítani a technikai hala­dást. Például: Nem autópályát építeni, hanem a vasutat mo­dernizálni. Csernobil hosszú időre visz­­szavetette az atomenergia bé­kés felhasználásának fejleszté­sét. Azonban Földünk népes­sége nő, az egyének igényei úgyszintén. Minden technikai haladás pusztítja a természetet. Azon­ban van lehetőség a természe­tet jobban kímélve javítani az életkörülményeinket. Gothe jóslata ma fokozottan idő­szerű: „Üdvözülni csak az ál­landóan igyekvő fog!” Kestler István Nukleáris hírek a nagyvilágból Hegyet csinálnak a vakondtúrásból Egy „zöld hátterű” „füg­getlen” sugárzási infor­mációs intézet (CRII-RAD) bejelen­tette, hogy a francia, olasz, svájci és osztrák Alpokban huzamosan végzett mérései szerint a magasabb hegyekben a csernobili felhőből lerakodott mesterséges eredetű radioak­tív anyagokat találtak, és egyes helyeken ezek sugár­zása olyan mértékű, hogy az „számottevő egészségügyi kockázatot” jelent a helyi la­kosságra, illetve a turistákra nézve és javasolták, hogy egyes területeken egyenesen korlátozzák az Alpok látoga­tását. A francia sugárvédelmi ha­tóság (OPRI) válaszként hiva­talos közleményt tett közzé, amelyben megállapítja, hogy valóban, az Alpok egyes terü­letein határozottan észlelhető a sugárzás megemelkedett ér­téke, amely valóban a cserno­bili felhő késői következmé­nye. Egyes helyeken a cé­zium-koncentráció megemel­kedett. A lakosság átlagos terhelése azonban 15 mikro- Sievert alatt marad, ami az el­fogadható (és abszolút ve­szélytelen) értéknek csak kis tört része. Egyes kis csopor­toknál, amelyek kizárólag a hegyoldalakon legeltetett álla­tok tejét isszák, és azok húsát eszik, illetőleg az általuk a te­rületen lőtt vadak húsát fo­gyasztják, legrosszabb eset­ben 1 milliSievert (1000 mik­­roSievert) lehet ez az érték, feltéve, hogy folyamatosan a maximális sugárzást mutató kis területi foltokban tartóz­kodnak. S ez a legrosszabb esetre számított érték még mindig elfogadható, azaz semmi számottevő egészség­­ügyi kockázattal nem jár. Az OPRI közölte, hogy kérte a CRH-RAD intézetet, hogy ha a fenti kijelentéssel ellenkező mérési eredményeik vannak, vagy bármilyen sugárzási többletet, rendellenességet ta­lálnak, azonnal értesítsék az OPRI-t. Ez a múlt év októbe­rében kelt levél mind a mai napig válasz nélkül maradt. Szenzációéhes sajtó - szürke valóság A francia sugárvédelmi ható­ság, a DSIN megállapította, hogy a radioaktív hulladék szállítmányok szállító konté­nerén vagy a szállító vagono­kon a múlt évben elég sok esetben (35%) felületi radio­aktív szennyezettséget talál­tak. Mivel a szennyeződés eredete ismeretlen volt, csak azt lehetett tudni, hogy a szál­lított konténerek tartalmából nem származhat, mert azok hatékonyan zárt és szivár­gásmentes állapotban voltak, a gondos nukleáris hatóságok természetesen széleskörű vizsgálatot indítottak a szennyeződés eredetének megállapítására és új, szigo­rúbb ellenőrzési módszereket vezettek be, hogy a hasonló eseteket a jövőben elkerüljék. A sajtó, mint ilyen esetekben már annyiszor, vészt kiáltott, felelősöket keresett. A valóság az, hogy a kon­ténereket kezelő és azokkal huzamosan közeli kapcsolat­ban levő munkások sugárter­helése messze a megengedett értékek alatt maradt még ak­kor is, ha a legújabb, erősen megszigorított európai nor­mákat vesszük figyelembe. A lakosság egy átlagos tagjára a dóziskorlátok sokkal alacso­nyabbak, de egy ilyen átla­gos lakosnak több, mint húsz órát kellett volna eltöl­­tenie egy ilyen konténer mellett, két méternél kisebb távolságban, hogy elérje ezt a korlátot. A „veszély” tehát olyasmi volt, mintha a ven­déglőben valakinek kihoz­nának egy nagy adag levest és ő aggódva közölné, hogy nem tud úszni. Ennyit az át­lagsajtó átlagobjektivitásá­ról! Vinnay István Fizetni kell, ha... Félelem és aggódás érzése fogott el, amikor a rádióban hallot­tam, hogy a múlt évben 10 milliárd forintra rúgott a lakosság közüzemi díjtartozása. Ebből 3,5 milliárd forintot a fővárosi 45-50 ezer lakástulajdonos (bérlő) halmozott fel. 1997-ben 30%-os villamosenergia áremelés volt. Az energe­tikai privatizáció, villamosenergia áremelés, infláció volt az oka, hogy negyedévenként jelentősen megemelkedett a villany­­számla összege. Egyes felmérések szerint 1 millió körüli fo­gyasztó nem tud eleget tenni a fizetési kötelezettségének. Em­ber legyen a talpán, aki majd kivizsgálja, hogy ki került fize­tésképtelen helyzetbe saját hibájából vagy önhibáján kívül. A nem fizetés milyen következménnyel jár? Leghamarabb a vil­lanyt és a gázt tudják kikapcsolni, illetve elzárni. A fűtés már körülményesebb. A vizet egészségügyi szempontból körülmé­nyes lenne elzárni. Meg van határozva, hogy mennyi az a víz­­mennyiség, amit biztosítani kell egy háztartásban. Visszagon­dolva pár évre, hogy egy erőműves panellakásos havi díjked­vezményes villanyszámlája mennyi is volt, érdekes kimutatás tárul elénk. Év: 1991. 1992. 1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. Ft: 75, 105, 115, 237, 377, 521, 722, 1.052. ? Már csak az a kérdés, hogy mi a helyzet a házunk táján, Pak­son és környékén? A fogyasztók mennyire tudnak eleget tenni a havi fizetési kötelezettségüknek? A feltett kérdésre a DEDÁSZ paksi üzemvezetőség műszaki csoportvezetője, Csillik Péter válaszolt. Paks városból és környékéről összességében körülbelül 20 ezer fogyasztó tartozik üzemvezetőségünkhöz. Ezzel együtt minden probléma nálunk csapódik le, amit mindenkor igyek­szünk a legrövidebb időn belül megoldani, illetve kijavítani az elektromos hibát. Szerencsére az energia áremelés negatív ha­tását nem érezzük. Havonként a fogyasztók kb. 8%-a nem fizeti ki a villanyszámla összegét, pontosabban 2-3%-a késve, 4-5%­­a felszólítás után egyenlíti ki a számláját. 1998. március 1-től minden fogyasztó a hónap első napjaiban kézhez kapja a villanyszámla befizetési csekkét. Ezzel kapcso­latban az a kérésünk, hogy 8 napon belül mindenki tegyen eleget a befizetésnek, mert ellenkező esetben kénytelenek vagyunk 20%-os késedelmi kamatot felszámítani. Éppen ezért azt javasoljuk a tisz­telt fogyasztóknak, hogy a mindenkori esedékes összeget átutalás­sal rendezzék. Köszönjük a közérdekű tájékoztatást. Búcsúzóul fel­tettem volna még egy kérdést, de meggondoltam magamat, mivel úgy gondoltam, hogy a címzés másnak szól. Mi van azzal a kisnyugdíjassal, aki a hónap közepén kapja meg a nyugdíját? Akinek nincs tartalék pénze, hogy mindig egy hónappal előbbre legyen a fizetéssel? Mire lehet számítani? Lehet, hogy az infláció csökkenni fog? ígéret van arra, hogy az első negyed évben nem lesz energia áreme­lés. Félő, hogy a második negyed évben viszont magasabb emelés várható. Az erőművek elöregedtek. Tovább már nem lehet el­odázni új erőművek építését, így is lemaradásban vagyunk. Erőmű építési programok várhatóak. Az építési költségeket is a fogyasz­tók fizetik meg. Nagy a valószínűsége, hogy az emelés folyamatos lesz. A XXI. század küszöbén sokan visszalépnek a XIX. századba, mert kénytelenek lesznek gyertyával világítani? Persze ha lesz arra pénzük! Igen, mindenért fizetni kell, de csak az tud fizetni, akinek pénze van. Az 1930-as években két szó hangzott el gyakran az ut­cán. Teli torokból kiabálták az emberek: MUNKÁT, KENYERET. Ez ma is aktuális követelmény. (M. J.) Lovászi Anna A minőségről •••

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents