Atomerőmű, 1998 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-01 / 1. szám

6. oldal

Atomerőmű

1998. január

Mi is az a NOÉ?

A legnagyobb érték az egészség

A „Közös dolgaink” című TY-műsor adása alatt telefonon érdeklődött egy hölgy: emelkedett-e a rákos betegek száma Pakson az átmeneti tároló üzembehelyezése miatt. A kérdést a szekszárdi dr. Tóth János onkológus főorvosnak tolmácsoltam, vele beszélgettünk erről a témáról.

— Főorvos úr! Milyen körülmények között és főleg mennyi idő alatt alakulhat ki rákos daganat?

— Nagyon sokan tudják, erről igen sokat beszélünk, hogy a rák egy összefoglaló betegség neve. Hazánkban kiemelt téma, mert sajnos az is köztudott, hogy a halál okok között a második helyre került, csak a szív és érrendszeri betegségek előzik meg. Ez azt jelenti, hogy évente 30-35 ezer fő hal meg rákban. Mi okozza és hogyan alakul ki? Ez egy krónikus betegség és 10-15 év alatt alakul ki. Viszont a megelőző állapotok bizonyos rák típusoknál elég jól ismertek. A méhnyakráknál tudjuk pontosan azokat a szövettani jelenségeket, melyek megelőzik a kifejlett rák megjelenését. Ezért nagyon jó a méhnyakrák szűrés, mert veszünk egy sejtet a méhnyakról és annak a sejtnek az elváltozásából lehet következtetni, hogy rákossá fog-e fajulni vagy nem. így nagyon korán, jóval a rák kifejlődése előtt meg lehet gyógyítani az egyént. Sajnos más ráktípusoknál nincs ilyen szűrésre lehetőség, ezért nagyon fontos az életvitel, melyről majd később szólok. Tehát a rák kialakulása lassú folyamat, de nem nagyon lehet diagnosztizálni, legtöbbször már csak akkor lehet észlelni, ha már a panaszt okozó tünetek megjelentek. Például egy gyomor ráknál megjelenik a véres hányadék, vagy fogy az ember. Ezek a jelenségek figyelmeztetnek a nagy bajra, ám ekkor már nehezebb segíteni. Korábban kellene segíteni, amikor a rák még pici, nem fejlődött ki teljesen. Ezekhez olyan diagnosztikák kellenek, amelyek már részben az orvostudomány kezében vannak, és itt Tolna megyében is nagyon sok rákot tudunk korábban diagnosztizálni, de ehhez nemcsak a mi tudásunkra van szükség, hanem az emberek akaratára is. El kellene jönni ezekre a szűrésekre.

— Emelkedő vagy csökkenő tendenciát mutat a rákban elhunytak száma?

— Világviszonylatban, a fejlett országokban, az Amerikai Egyesült Államokban, Nyugat- Európában, Svédországban csökkenő tendenciát mutat a rákban elhunytak száma. Amerikában az utóbbi öt évben 15-20%-os csökkenést regisztráltak. Sajnos Ma-Az atomerőmű Vöröskereszt szervezete minden évben nagy tisztelettel emlékezik meg véradóiról és a Véradók napján ünnepség keretében köszönti őket. E rendezvényre 1997. november 26-án került sor az irodaépület földszinti tanácstermében. Gallyas Vilmos humánpolitikai főosztályvezető üdvözlő szavai után dr. Liszácz Mária a Tolna Megyei Véradóállomás részéről és dr. Ótós Miklós főorvos az Egészségügyi Szolgálat részéről köszöntötte az ünnepeiteket. Ezt követően adták át az okleveleket és az ajándékokat. A Paksi Színjátszó Kör és a Mazsorett Táncegyüttes szórakoztató műsora után fogadáson vendégelték meg a véradókat az erőmű éttermében.

Rubácsné Fries Rozália véradás szervező tájékoztatása szerint az atomerőműben mint minden évben, idén is három alkalommal szerveztek vérgyarországon pont az ellenkezője az igaz, 15-20%-os növekedés a jellemző és az utóbbi tíz évben minden évben növekszik, még csak stagnálás sem mutatható ki.

— Milyen ráktípusok fordulnak elő a leggyakrabban?

— Az orvostudomány közel 310 ráktípust ismer, és ezek közül 4-5 az olyan, amelyik nagyon gyakran fordul elő. Ez a két nemben különböző, a nőknél a leggyakoribb az emlőrák, a bélrák és sajnos most már a tüdőrák is. A méhnyakrák, melyet mi rákszűréssel szűrünk, a hetedik helyre szorult vissza. A férfiaknál első helyen a tüdőrák áll, majd a vastagbél rák és a prosztatarák következik. Tehát mindkét nemben gyakori a tüdő és vastagbélrák, melyek a halálesetek 50-60%-át okozzák. Ezeknek pedig életviteli problémák vannak a hátterükben.

— Konkrétabban?

— Arról van szó, hogy az emésztőszervi rákokat az étkezési rossz szokásaink miatt kapjuk, nagyon sok zsíros tápanyagot fogyaszt a magyar ember, viszont nagyon kevés rostos és növényi táplálékot. A zöld növények nagy rostanyaggal rendelkeznek és gyorsan mennek át a bélrendszeren, az esetleges mérgező anyagok nem szívódnak fel a bélben. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a sertészsírral készült ételek a vastagbélrák kialakulásának döntő tényezői. Nagyon gyakori a tüdőrák, amit pedig egyértelműen a dohányzás okoz. Napjainkban, amikor Amerikában 30%-kal csökkent a dohányosok száma, Magyarországon ennyivel növekedett! Nálunk még nem érték az, ha valaki nem dohányzik. Mi még csak vitázunk azon, hogy a dohánygyárak fizessenek-e az egészségügynek bizonyos összeget. Pedig az egészségügy költségvetése több tíz milliárd forinttal növekszik a dohányzás káros hatása miatt. És nemcsak a tüdőrákra kell gondolni, hanem a súlyos hörghurutok és különböző tüdőgyógyászati betegségekre. Tehát ha nem dohányozna a magyar ember és másképpen táplálkozna, akkor változna meg ez a statisztika.

— Milyen életvitelt javasol a főorvos úr?

— Mint már említettem: zsírszegény, koleszterinmentes és rostos étrend kialakítása nagyon fontos lenne. Továbbá oldani keladást. A PA Rt. anyagilag támogatta a véradások lebonyolítását és a véradó nap megünneplését. Az okleveleket a Vöröskereszt adományozta. Az idén 122 véradót köszöntöttek, melyből 107 fő 10-szeres, 5 fő 20-szoros, 5 fő 30-szoros, 1 fő 40-szeres, 3 fő 50-szeres és 1 fő 70-szeres véradó.

10-szeres véradó: Acsádi Attila, Bácskai Péter, Baksai Károly, Balogh Béla, Bánné Binder Piroska, Bányai János, Barabás István, Baranyi Imre, Barkovics Lajos, Berecz Istvánná, Berek Mihály, Bernáth Zoltán, Bodnár János, Boros András, Csamó Márk, Cselle József, Darabos Lajos, Damai István, Dóczi Miklós, Dórnak Gábor, Elek Sándor, Elter József, Falusy István, Fejes Imre, Fekete Tibor, Fodor László, Germán Endre, Gerst Mária, Györki Mihály, Haag József, Harmath László. T’ György,

Hesz Ádám, isiván,

lene a stresszes életvitelünket, mert az eddigi politikai változások ezt nem segítették elő. Sem az embereknek, sem a politikának nem változott meg a véleménye az egészséges életmódról. Sőt, mindenki rohan a több pénz után és nagyon kevés időt fordít egészségének megőrzésére. Nagyon fontos lenne a szabad levegőn történő mozgás időtartamának növelése. Azokban az országokban, ahol megérezték, hogy az egészség a legnagyobb érték, ott a szabadidős tevékenységre jóval több pénzt és időt fordítanak. Azt tapasztalom, hogy ha egy családban megbetegszik valaki, akkor döbbennek rá igazából, hogy jobb lett volna másképp élni. Ekkor próbál változtatni a család az életvitelén. Egyre több jel utal arra, hogy az emberek egy része egyre jobban vigyáz az egészségére, úszni járnak, figyelik a koleszterin szintjüket.

— Örökölhető-e a rák, hajlamosak vagyunk-e az öröklésére?

— Sokan tapasztalták már, bizonyos betegségek ugyanabban a családban gyakrabban fordulnak elő. Ez viszont nem az öröklődéssel magyarázható, hanem azzal, hogy hasonló életkörülmények között élnek. Nagyon sok nagymama, anyuka és kislány is emlőrákot kap, de nem öröklés útján. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a rákbetegségek 99%-a nem örökölhető. Két olyan ráktípus van, amely nagyon ritkán fordul elő és örökölhető is, az egyik a szem ideghártya daganata. Nos, akinek ilyen betegsége van, annak nem is javasoljuk, hogy gyereke legyen. A másik egy különleges bőr daganat, amely esetleg örökölhető. A rák tehát nem örökölhető és nem ragályos. Az, hogy halmozódik bizonyos populációkban, az egyértelmű, de ez a hasonló életkörülményekkel magyarázható. Nyilván ebbe bele tartozik, hogy egy helyen laknak, azonosak az étkezési szokásaik, hasonló az ivóvíz szennyezettség stb...

— Milyen a Tolna megyei körkép?

— Nem kell kertelni erről a témáról, hiszen újságokban, különböző előadásokon, fórumokon kérdéseket tesznek fel arra vonatkozóan, hogy a paksi atomerőműnek van-e valamilyen köze a rák gyakoriságához. Mi nagyon alaposan utána néztünk ennek a kérdésnek, statisztikai összehasonlításokat végzünk. (A legfrissebb adatok feldolgozása most van folyamatban, ezért az újság

Hüffner Ferenc, Jankovics Ferencné, Juhász Istvánná, Junkuncz Gábor, Kajtár László, Kákái István, Kanász József, Kánnai András, Katz Ferenc, Kertész Andrásné, Kimyák József, Kiss Csaba, Kiss Ernő, Klettlinger József, Knap Zoltán, Kolozsvári Sándor, Kovács László, Kovács Pál, Körösztös József, Kulacsik András, Kulbert István, Lacza István, Lacza János, Lőrincz Dezső, Marcsa Attila, Mérges Imre, Molnár György, Molnár Mihály, Németh István, Orosz István, Páll Gábor, Pántyi János, Patkós István, Pétersz József, Petróczky Ferenc, Pilisi István, Plézer János, Plézer Zsolt, Pólyáné Tóth Judit, Potyondi Ágnes, Princz Ferenc, Racskó Zoltán, Radnóti István, Remmert Csaba, Rózsás Lajos, Rubácsné Fries Rozália, Sanyi József, Schreiner Péter, Seres Zsigmond, Siebel Lajos, Simon József, Sós József, Sóthy Sándor, Strausz Tamás, Szabó

februári számában tesszük közzé ezeket a statisztikai adatokat - a szerk.) Ki kell jelentenem előre, hogy semmilyen különbség nincs, sőt Tolna megye picikét kedvezőbb helyzetben van. Megyénkben kevés ipari létesítmény van, kevés a nagyforgalmú út, így az ólom szennyezés is kevesebb, mint például Budapesten és környékén, vagy a Balaton-felvidéken. Tolnában nincsenek bányák és szénerőművek, ahonnan szintén nagyon sok szennyező anyag kerül a légtérbe. Ez meg is látszik a statisztikánkban, mert 2-3%-kal minden ráktípusból kevesebb fordul elő Tolna megyében, mint a többi megyékben. Vannak kiemelkedően „rákban szenvedő” megyék, mint Baranya, Nógrád, Komárom és Pest megye. Tolna megye a középmezőnyben helyezkedik el, itt kis mezővárosok vannak és talán az emberek is nyugodtabbak. Még az sem mondható el, hogy bizonyos rákbetegségek - emlőrák, bélrák - nagyobb számban fordulnának elő Tolnában. Az meg egyáltalán nem mondható, hogy Pakson és környékén több lenne a rákos betegek száma. Tehát ugyanannyi fordul elő Pakson, mint Dombóváron, vagy Szekszárdon, vagyis az erőműtől való távolság sem befolyásolja ezt a helyzetet és ez az utóbbi tíz évben nem változott.

— Végezetül arra lennénk kíváncsiak, mikor lesz újabb szervezett szűrés kollegináink részére?

— Amit ön említ, az a mammográfiai vizsgálat volt, amikor busszal jöttek Szekszárdra. Az egy akció volt, amire akkor volt egy külön pénzkeret. Ezek a mammográfiai szűrések jelenleg is folynak Péntek főorvos úr vezetésével, ám olyan jellegűt, mint amilyent említett, nem terveztünk, mert anyagi okok miatt az ilyen csoportos szűrést nem tudjuk vállalni. Természetesen ha az erőmű szerződést köt a kórházzal és fizeti a szűrést, akkor semmi akadálya. Ellenben a rákszűrés mint olyan, nem fejeződött be az erőműben, hiszen Molnár főorvos úr folytatja a rendelését és nemcsak az erőműben, hanem a városban is. Sőt, megerősödött ez a szűrés, mert Wallner főorvos úr is Paksra került. A nőgyógyászati szűréseket az erőműben is el lehet végezni és még plusz költségébe sem kerül az üzemnek. A mammográfiás szűrést pedig a már említett szerződéskötés formájában kellene megoldani.

— Főorvos úr, köszönöm a beszélgetést.- Beregnyei -János, Szabó László, Szabó Sándor, Szakács György, Szigetfalvi Zoltán, Szilvácsku István, Szucsán Péter, Tancsa János, Teli Ferenc, Tóth Attila, Tóth József, Vajda Tibor, Varga Ferenc, Veisz József, Wagner Ferencné, Weinhardt Csaba, Weisz Mátyás, Zsámboki Tibor, Zsoldos Ferenc.

20-szoros véradó: Tóth Pál, Pántya János, Németh István, Merkl Mátyás, Sallai János.

30-szoros véradó: Hetényi Gábor, Hermész Lajos, Boromisza Tamás, Pécz János, Nagy István.

40-szeres véradó: Zemliczki Lajos.

50-szeres véradó: Papp Károly, Varga Béla, Kiss Zoltán.

70-szeres véradó: Kiss Zoltán (darus, GÉPIG RKO).

Az Atomerőmű c. lap nevében gratulálunk, jó erőt, egészséget és boldog új évet kívánunk minden véradónak!

Lovászi Anna

Előző számunkban megírtuk, hogy a Paksi Atomerőmű Rt. a Tolnai Nagycsaládosok Egyesületének pályázatával elnyerte a Bronzbölcsős támogató címet. S hogy valójában mi a Nagycsaládosok Országos Egyesületének célja, kik a tagjai, támogatói, arról a 10 éves születésnapra megjelent könyvből kaphatunk választ. Most innen közlünk részleteket Benkő Ágotának, a NOÉ elnökének gondolataiból.

— Mióta Ön a NOÉ elnöke?

— 1992 novembere óta.

— Ez már „országiás” szinte.

— Hát, igen, tíz évből ötöt elnököltem. És a kétezredik évet is talán velem fogja megélni a NOÉ. 1986 őszén, amikor az ötödik gyermekemet vártam, kaptam egy telefont, hogy valami készül, és össze kéne fogni a nagycsaládoknak. Egyik ember hozta a másikat, propaganda nem volt, a sajtó nem törődött velünk és nem kellettek a plakátok.

Mint civil szervezet, ma is elvárjuk, hogy meghallgassanak. Ez olykor nagyon nehezen vihető keresztül. A NOÉ céljai azonban változatlanok.

— Az alapszabályban benne van, amit megfogalmaztunk:

— az élet és az anyaság tiszteletére nevelés, a házasságért és a jövő generációjáért érzett felelősség erősítése,

— a nagycsaládosok sajátos érdekeinek képviselete és szolgálata,

— felmutatni a társadalomnak azokat az értékeket, amelyeket a nagycsaládok képviselnek,

— a nagycsaládok egymást ismerő és segítő közösségekké szervezése.

A négy pont él. De azt az élet hozza, hogy itt és most mit kell érte tenni. Az élet tisztelete önmagában nagyon szép, de hogyan tiszteljük az életet ? Az életet a fogantatástól a természetes halálig. És mit tehetünk még? Most például szövetséget kötöttünk a Magyar Környezeti Nevelési Egyesülettel. Velük együtt jobban tudunk az élet, a környezet tiszteletére nevelni. Mert érdekünk, hogy lakható világot hagyjunk a gyerekeinknek. Romlik az anyanyelvűnk. A körúton nem lehet végigmenni. Hogyha én idegen lennék, a körúton sétálva csodálkoznék, hogy tényleg Magyarország fővárosában vagyok-e. Ezért működünk együtt az Anyanyelvápolók Szövetségével. Ezek a megállapodások, remélem, hogy hatni fognak. Igazából azt tartom fontosnak, hogy minél több tudáshoz lehessen jutni. Nemcsak a gyerekek iskolai tanulmányára gondolok, hanem az egyesületen belül is. Megszerveztük saját vezetőképző tanfolyamunkat. Nemcsak Pesten, hanem vidéken is és hatalmas sikere volt.

— Merrefelé jártatok?

— Hat helyen: Csongrádban, Hódmezővásárhelyen, Szombathelyen, Kecskeméten, Nyíregyházán, Sümegen. Bár a környéken lakókat hívták össze, az emberek nem nagyon ismerték egymást. A tanfolyam a tanuláson kívül találkozás is volt. Megismertük egymást, tapasztalatot cseréltek. Ez a szervezet építésének egy újabb lépcsője lehet. Szeretnénk folytatni.

— Mi volt a tanfolyam témája?

— Amit egy civil szervezet, például a NOÉ vezetőinek tudniuk kell: szociális törvény, alkotmány, önkormányzat. És benne volt természetesen a NOÉ fejlődése, története, mert

az gondolom, hogy akik átéltük ezt a csodás alapítást és még emlékezünk, az élményeinket el kell mondanunk, tovább kell adnunk. És láttatni kell, hogy az egyesület hogyan él. Hogyan működik. A vezetők közül sokan újabban léptek be. Át kell adnunk mindent. Ez a felelősség a miénk. Minden közösségben gond az utódnevelés, ezért is hullámzik a közösségi élet, mert vagy megtalálják a megfelelő veztőt, vagy nem.

— Az alakuláskor alig kétszázan voltak, egy hónap múlva kétezren. A NOÉ elképesztő tempóban növekedett. Mi lehetett ennek az oka?

— Sokan érezték, valahova tartozni kell. Kevés az igazi közösség. A nagycsaládokat rengeteg előítélet éri. És kisebbségben vannak. Az összefogás, a hasonlókkal való együttlét hatalmas erő. Mert az is erőt ad, hogy lám, a másik megcsinálta, kibírta. Sikerült neki, akkor talán nekem is fog. El lehet lesni, társat lehet találni a különböző dolgok megoldásához. Aztán az egyik ember a másikától hallott rólunk. Nem titok, vannak akciók, ruhacserék, segítünk egymáson, nem pénzosztással, hanem olcsóbb lehetőségek felkutatásával. Van, aki azért jön, hogy neki is jusson. Aztán vagy megérzi, hogy nemcsak erről szól a dolog és marad, vagy nem érinti meg, és akkor kimarad.

— Beszélgettem családokkal. Van, aki két gyerekkel is szeretne idetartozni. Vagy egy gyerekkel.

—' Mindig azt mondjuk: a nagycsalád az első gyerekkel kezdődik. Vannak fiatalok, akik belépnek két gyerekkel és örömmel adnak hírt a harmadikról, és kérik a teljes jogú tagságot. Ott, ahol a környezet, a család ezt sugallja, hamarabb csatlakoznak. De vannak egyedül élő pártoló tagjaink is. Nálunk nemcsak kizárólag a nagycsaládról van szó. Mindig a családról. Az érdekvédelem is abból indul ki, hogy a fiatal családok egy-két gyerekkel hogy boldogulnak. Mert ha ott baj van, akkor nem fog megszületni a harmadik gyerek. Az egyesület családokban gondolkozik és minden eltartottban. Az arányos közteherviselést kellene végre elérni. Soha sehol nem találni olyan dokumentumot, amiben az egyesület csak a nagycsaládok számára kért volna kivételezést. Sokan megkérdezik, hogy mit ért el az egyesület. Hát ennyit: felhívta a figyelmet egy réteg problémáira, egy életforma értékeit próbálja terjeszteni és alulról építkezve létrejött az ország legnagyobb civil szervezete. Előfordul, hogy családkongresszus után megkérdezi az újságíró, hogy milyen eredménnyel zártunk. A családkongresszus nem téziseket hoz, nem határozatokat. Embert épít. Olyan fórumot ad, ahol a családok erősödnek és gazdagodnak. Emberségben. Ez nagyon fontos. Mert akkor több életerejük lesz. És egyéb dolgaikat jobban bírják, jobban tudják csinálni. Az egyesület él. Egy valóságosan élő, működő szervezet.

Köszönet a véradóknak