Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-12-01 / 12. szám
6. oldal Atomerőmű 1997. december Hans Blix magyar kitüntetése (Folytatás az I. oldalról.) A 40 éves fennállását ünneplő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) alapokmánya 1957. július 29-én lépett hatályba, és a NAÜ 1957 októberében tartotta első közgyűlését 59 tagország, köztük hazánk részvételével. Jelenleg a NAÜ-nek 127 tagállama van. Az alapokmány szerint a szervezet legfőbb feladata az atomenergia békés és biztonságos alkalmazásának elősegítése, másrészt annak ellenőrzése, hogy az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos berendezéseket, anyagokat, ismereteket csak békés célokra használják. Az alapokmány felhatalmazza az ügynökséget, hogy segítse elő a tagországokban folyó, az atomenergia békés célú felhasználását elősegítő kutatási fejlesztési tevékenységet, a szakmai műszaki tudományos információk közreadásával. A nemzetközi szervezet szerteágazó tevékenységet fejt ki az atomenergia békés és biztonságos felhasználásának elősegítése érdekében, így többek között tudományos tanácskozásokat, konferenciákat, tanfolyamokat szervez, szakértőket küld a tagállamokba, támogatja és bizonyos mértékben koordinálja a nukleáris energiával kapcsolatos kutatásokat és fejlesztéseket, műszaki segélyek juttatásával segíti a tagállamokat. Egyik fontos feladata az atomerőművek biztonsági színvonalának fejlesztése, biztonsági ajánlások kidolgozása és nemzetközi biztonsági felülvizsgálatok végzése. A mintegy 2500 főt foglalkoztató bécsi székhelyű szervezet első főigazgatója az amerikai Sterling Cole volt 1957-1961. között, őt követte a svéd dr. Sigvard Eklund öt választási cikluson keresztül. A jelenlegi főigazgató, a szintén svéd dr. Hans Blix 1981-ben került a szervezet élére. Az idei esztendő végétől egyiptomi főigazgató, dr. Mohamed M. ElBaradei fogja követni a 16 éves eredményes tevékenység után leköszönő svéd főigazgatót. Dr. Hans Blix politikai, szervezési képességének és személyes adottságának köszönhetően a NAÜ vált az ENSZ szervezetek egyik legeredményesebb és legismertebb tagjává. A nukleáris biztonság, a biztosítéki egyezmények és a műszaki együttműködés területén igen jelentős eredmények születtek. Blix úr vezetése alatt a NAÜ képes volt folyamatosan megújulni, s a költségvetési megszorítások ellenére egyre eredményesebb tevékenységet folytatni, példát mutatva ezzel a többi ENSZ szervezetnek. Ez az időszak egybeesik az atomenergia békés felhasználásának jelentős fejlődésével Magyarországon. A magyarországi nukleáris energetika program gyakorlatilag az ő főigázgatósága idején fejlődött ki. A NAÜ képzési és műszaki segélyprogramjain keresztül jelentős mértékben hozzájárult az atomenergia békés célú felhasználásával kapcsolatos hazai infrastruktúra kialakításához, az emberi erőforrás fejlesztéséhez. Ezen időszak alatt álltak üzembe a paksi atomerőmű blokkjai, jelentős eredmények születtek a kutatásban, a radioaktív anyagok orvosi és mezőgazdasági alkalmazásában. A debreceni ciklotron üzembehelyezése NAÜ-segítséggel valósult meg, jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre a KFKI kutatóreaktorán, amely a BME oktatóreaktorával együtt tette lehetővé a paksi atomerőmű, illetve a kutatóintézetek személyi állományának képzését és továbbképzését. A közelmúlt egyik legnagyobb sikerének a Paksi Atomerőmű Karbantartó Gyakorló Központjának létrehozása tekinthető. Magyar szakemberek lehetőséget kapnak tudásuk továbbadásához is, mivel a NAÜ által szervezett továbbképzéseken ma már sok esetben előadóként, illetve szakértőként vesznek részt. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt állami kitüntetés méltó elismerése a 16 év folyamán kifejtett tevékenységének amellyel elősegítette, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a NAÜ és Magyarország között, és hozzájárul a kapcsolatok további elmélyítéséhez is. (Forrás: IKIM Hírszolgálat) Másképpen... Számtalan átvirrasztott, álmatlan éjszakán, amikor nem jön álom a szememre, időmúlatásként mindig eszembe jutnak olyan dolgok, amelyek napközben is foglalkoztatnak. Mennyit változott a világ az általam megért és átélt 30-40 év alatt. Mikor volt jó és mikor nem ? Mikortól lett egyre rosszabb? Nemcsak nekem, hanem az ország legnagyobb részének. Régen a köszönéssel együtt megkérdezték egymástól az emberek: „Hogy vagy?" A válasz olyan őszinte volt, mint amilyen őszintén kérdezték. Ma sehogyan vagy félve, megszokásból teszik fel a kérdést: „Hogy vagy?” A választ legtöbbször meg se várva mennek tovább. Ma már nem lehet egy pár szóval válaszolni. A panaszra senki sem vevő. Abból van a legtöbb. Hol lett elrontva minden? Vagy csak pár dolog? Régen mondták ránk, hogy vidám barakk az egész ország! Ma meg mosolytalan, szomorú embereket lehet látni. Kiment a divatból a viccmesélés. Baráti összejöveteleken egyre kevesebb nóta csendül fel. Hát hogyan is vagyunk mi magyarok? Valamikor együtt húzták az emberek a terhel, vállvetve. Ma meg ahányon vagyunk, anynyi felé húzunk. Mindenkinek más az érdeke. Kettészakadtunk. A többség lefelé, a kisebbség felfelé. Másképpen kell(ene) csinálni. Jó volna ha mindenkit érne a Nap sugara. Senki se fázzon, ha hideg van. Senki se éhezzen, szenvedjen hiányt. Ne legyenek kiszolgáltatott emberek. Hogy érzed magad? Ha a magam helyzetét nézem, nincs okom panaszra. De a körülöttem lévő emberek sorsa nem lehet közömbös számomra. Ezért nem érzem jól magamat. Jó volna ha az ország vezetése nem a hatalmat szeretné, hanem az embereket is. Nem a színeket kell nézni, hogy kinek milyen színű a trikója. Azt kell(ene) nézni, hogy jót akar-e és van-e lehetőség az elképzelést megvalósítani. Ha valaki tehetséges, fejlessze a tudását. Ne legyen az, hogy csak az tanulhat, akinek pénze van. A jövő nemzedékének, a fiataloknak biztosítani kellene a perspektivikus lehetőséget. Biztosítani az önálló életet, a családalapítást. Ai aktív keresők vállára nehezedik a legnagyobb teher. Támogatni kell a gyerekeket a tanulásban, a családalapításban. Segíteni kell az idős kisnyugdíjas szülőket. A fiatalnak, a nyugdíjasnak, az állásnélküli munkakeresőnek kilátástalan a helyzete. Nincs munkahely, nincs biztosítva a megélhetés. Mi a legborzasztóbb? Amikor egy szülőnek azt kell mondani a gyerekének, ha kenyeret kér, hogy NINCS! A századforduló idején koldus országnak mondtak bennünket, amikor 1,5 millió magyar „kitántorgott", kivándorolt Amerikába, ott remélt megélhetést. Ma már ez nem járható út. Nekünk itt kell keresni a megélhetést, a boldogulást. Mi átlag, egyszerű állampolgárok, csak a tisztességünket, a szaktudásunkat, a becsületes munkánkat tudjuk adni. A feltételeket, az irányt a vezetőknek kell megmutatni és biztosítani. Felébredtünk a szép álomból, menni szeretnénk a világosság irányába. Szóljon az akinek szólni kell. Minden asztalon legyen ott a kenyér! Minden lakásban legyen világosság, melegség! Ne éhezzen senki sem! Jelenleg 150 ezernél több gyermek marad naponta éhez a nincstelenség miatt. Hány nyugdíjas szenved, mert nem tudja megvenni a gyógyszerét. Ezért kerül később kórházba vagy rosszabb esetben a temetőbe. Nincs műtétre pénz, meghal a beteg. Milyen világot élünk? Európába vagyunk és fel kell zárkóznunk. Ha szépet álmodunk, rossz a felkelés. Jó volna, ha a szép álom és a valóság egyszer egybemosódna. Akkor őszintén lehetne válaszolni arra a kérdésre, hogy: „Hogy vagy?’’, „Köszönöm jól”. „És Te?” „Köszönöm, én is jól!”. Mikor érjük meg azt az időt? Ha már az én korosztályom nem is, de legalább a gyerekeink legyenek boldogabbak, mint mi voltunk. MJ. Köszönet a buszsofőrnek Egy novemberi napon, amikor Zsók Árpád autóbuszvezető reggel 7 órakor begördült járművével a szekszárdi buszmegállóba és felvette az atomerőműbe induló utasait, nem sejtette, hogy milyen örömteli meglepetésben lesz része. Az utasok ugyanis hírét vették, hogy kedves buszsofőrjük nyugdíjba megy, és ez alkalommal - megérkezve a PA Rt. buszpályaudvarra — köszöntő szavakkal lepték meg, hálásan búcsúztatták, nyugdíjas éveihez jó egészséget kívántak. Zsók Árpád 1941. december 12-én született, három felnőtt fia és egy kislány unokája van, családjával Kakasdon él. — Mióta vezet autóbuszt? — 1961 óta van jogosítványom, autóbuszt 1971 óta vezetek. 25 éve dolgozom a szekszárdi VOLÁN-nál, 8 éve vagyok atomerőműves járaton. Hajnali 4.20-kor indulok Kakasdról, a reggeli illetve délutáni műszakváltások idején többször megteszem a Szekszárd és az atomerőmű közötti útvonalat Fácánkert, Tolna és Mözs érintésével. Napközben Szekszárdon a polgári járatokon helyettesítek vagy a buszon végzek karbantartást. 13.20-kor kezdődik ismét a megszokott menet, melynek utolsó fordulója az erőműből induló 15.45-ös járat, ekkor viszem vissza Szekszárdra reggeli utasaimat, és 17 óra után érkezem haza Kakasdra. — 36 éve közlekedik az utakon, e hosszú idő alatt volte balesete? — Szerencsére nem volt semmiféle közlekedési balesetem, de még koccanásom sem. Az megtörtént, hogy más nekihajtott a busznak a saját figyelmetlensége miatt, de nekem még nem kellett betétlapot kiadnom, pedig több mint 1,5 millió km van mögöttem. — Milyen a kapcsolata a buszon utazókkal? — Kiegyensúlyozott, kellemes. Az, hogy utasaim gondoltak rám, hogy nyugdíjba vonulásom alkalmából megköszöntöttek, nagyon meghatott, kedvességük rendkívül jólesett. Én szeretem az utasaimat. Azt vallom, hogy olyan gépkocsivezető ne legyen buszsofőr, aki goromba, morcos, aki nem tud barátságosan viselkedni az emberekkel. Én mindig igyekszem kedves lenni, mosolyogni, néhány barátságos szóval üdvözölni az utasokat. Úgy gondolom, hogy aki a buszra felszáll, örömmel veszi a figyelmességet, és én is szívesen fogadom a barátságos utasokat. — Mit tervez a nyugdíjas évekre? — Úgy érzem, még jó erőben vagyok, ha adódik lehetőség, talán újra volán mögé ülök, de egyelőre ezt még nem tervezem. Kertes családi házban élünk, az állatok, a szántóföld és a szőlő sok elfoglaltságot ad. Nyári időszakban, miután hazaértem, még hozzákezdtem a ház körüli munkának és csináltam ameddig kellett, néha éjszakába nyúlóan. A munka mellett kevés időt tudtam a családommal tölteni, remélem most bőven jut erre is idő. — Jó egészséget, kellemes nyugdíjas éveket kívánok! * A kis köszöntő csapat egyik tagja, ötletgazdája, Fadgyas Ilona elmondta, hogy Árpád minden utasra odafigyel, sokukat a nevén szólítja és mindenkihez van egy-egy kedves szava. Rendkívül figyelmes az emberekhez, körültekintően vezet. Örülnek, hogy vele utazhattak és hálásak, hogy nap mint nap biztonságban hazaszállította őket. Lovászi Zoltánná Kinek tetszik?... Összeállította: Majoros János A Graffiti „láz” évek óta tart. Az alkotók egyik legkedveltebb szórakozása. Ha elkészül a „mestermű” és tetszik a mesternek, akkor boldog. Ha nem tetszik, akkor is ott marad a mű, hosszú időn keresztül a ház falán, vagy egyéb jól látható helyen. A tulajdonosnak csak a bosszankodás jut. Ha zavaró a látvány, több ezer forintért el lehet tüntetni. Mi a biztosíték, hogy a frissen festett fal nem esik áldozattá egy újabb Graffiti „mesternek”? Semmi! Ezért van, hogy éveken keresztül látjuk azt, amit nem szeretnénk látni... Az idei évben Pakson befejeződött a gázprogram. Ezzel együtt legtöbb esetben az úttest közepén „éktelenkednek” az aknafedelek. Nem tudni, mi az oka, hogy az aknafedelet nem sikerült sok helyen egy szintbe hozni az út burkolatával. A baj ott kezdődik, hogy az autó kereke kibillenti a fedelet a helyéről és legjobb esetben egy defekttel megússza az autós. Ha nincs szerencséje, tengelytörés vagy trapéz sérülés a vége. Több tízezer forintos kár. Kanosszajárás, ha szerencséje van talán a kára is megtérül. Kinek tetszik? Aki már járt így, annak nem. Mi a megoldás? Ha lehet, ne menjen be az ilyen utcába, mert meglepetés éri! Vicc!!! Ez van? Ezt kell szeretni? Nem biztos!
