Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-11-01 / 11. szám

1997. november Atomerőmű 3. oldal (Nincs) Szem előtt: a tanácsadó ügyeletes mérnök (Folytatás az 1. oldalról.) A Tájékoztató és Látogató Központ kiállító terében az építkezés történetével foglal­kozó részben látható egy fotó, melyen az 1982. december 28- án lezajlott 1. blokki párhu­zamos kapcsolás pillanatát örökítette meg Gottvald Ká­roly fotóriporter. Ezen a ké­pen hosszú fehér köpenyben, főalakként látható Bajsz Jó­zsef. A közelgő 15 éves évfor­duló kapcsán őt kérdeztem az akkori eseményekről és a ta­nácsadó ügyeletes mérnök szerepéről és jelentőségéről. — Mikor kerültél az atom­erőműbe és az 1. blokk párhu­zamos kapcsolásánál milyen munkakörben dolgoztál? — Gyakorlatilag az egye­tem elvégzése után kerültem Paksra, igaz, néhány hónapot a pécsi erőműben töltöttem, vagyis 1978. január 1-től va­gyok az atomerőműben. Az .erőmű építésének szinte min­den fázisában részt vettem. Az 1. blokk párhuzamos kapcsolá­sánál ügyeletes mérnök voltam, és tagja voltam annak az öt fős csapatnak, amely elsőként sze­rezte meg az ügyeletes mérnöki jogosítványt. — Kik voltak ők? — Faragó Péter, Gergely József, Kapocs György és Vá­mos Gábor. Ugyanis tudni kell, hogy az ügyeletes mérnöki szolgálat 1981. közepétől már létezett, amikor az egyes rend­szerek üzembehelyezési mun­kái folytak. Ez a szolgálat már szinte a mai konfigurációban létezett a nagy üzembehelye­zési folyamatoknál, a hideg in­dításnál, a meleg járatásnál, és így tovább. Kezdetben volt egy párunk a szovjet üzembehe­lyező szervezetektől. Termé­szetesen ez csak az első idők­ben volt, amíg az üzembehe­lyezés be nem fejeződött. — Hogyan emlékszel az első párhuzamos kapcsolásra? — Az 1982. december 28-i párhuzamos kapcsolás annyiból volt érdekes és máig emlékeze­tes, hogy először is hosszú vi­ták előzték meg. Az üzemanyag berakása és a blokk technoló­giai berendezéseinek a készült­ségi foka gyakorlatilag október végére készen állt. A szovjet partnerünk nagy zászlós ünne­pet készült ülni november 7-én, ekkorra tervezték a fizikai indí­tást. Mi viszont a blokk számí­tógéppel kapcsolatos problé­­jnák miatt gyakorlatilag befa­gyasztottunk minden munkát addig, amíg rendben nem mű­ködik a számítógép rendszer. — Mi volt a gond a számító­gépekkel? — Gyakorlatilag az, hogy a számítógépek nem tudták pro­dukálni azokat a funkciókat, amelyek a tervekben rögzítve voltak. A szovjet szállító ezt simán átlépte volna, de a ré­szünkről történő befékezés meghozta a hatását, mert hipp­­hopp nagy emberek repültek ide Moszkvából és megfelelő kapacitások mozgósítását intéz­ték el. Ezen okok miatt történ­hetett meg, hogy november 7-e helyett december 14-én volt a fizikai indítás, és ezt követően jutottunk el addig, hogy az energetikai indításra december 28-án került sor. Ennek az idő­pontnak is megvannak az érde­kességei, mert nagyon sokat küszködtünk előtte a szekun­derköri rendszerek tisztaságá­val, hiszen a tápvíz-szivattyú­ink sorra kiestek, mert a szívó­oldali szűrők eltömődtek. A párhuzamos kapcsolás is valójában úgy zajlott le, hogy volt talán egy nyugodt óránk, sikerült egy kis terhelést a tur­binákra felvenni, de azután ki kell \.'kkot „ütni”, mert a tápszivattyúk nem voltak üzemképesek. És ha jól emlék­szem, akkor csak másnap délben tudtuk a folya­matot újra indí­tani. Természe­tesen ezt az ün­neplő társaság nem vette észre. — Nem félte­tek, nem izgulta­tok életre kelteni a reaktort, hiszen Magyarországon erre még nem volt példa? — Mi előtte egy nagyon ala­pos képzésben vettünk részt a Szovjetunióban és az NDK- ban. Túl voltunk egy szimuláto­­ros képzésen, dolgoztunk erő­művekben és természetesen nem voltunk egyedül. A szovjet szakértők szakmai közreműkö­dése és segítsége nagyon meg­határozó volt. Ez mindenkép­pen adott egy olyan hátteret, amelyre a vezetés és mi üze­meltetők is számíthattunk. Úgy gondolom, hogy ebből a szem­pontból az üzembehelyezés fá­zisai azok a nagy próbák vol­tak, amelyek a hidegjáratás, a nyomáspróbák, majd a meleg­járatás folyamán végeztettek el, ahol nagyon sok probléma ke­rült elő. Bőven tettünk szert ta­pasztalatokra, ami azért megfe­lelő hátteret adott ahhoz, hogy az ember keze ne remegjen a párhuzamos kapcsoláskor. — A fotó azért arról tanús­kodik, hogy feszültség vibrált a vezénylőben. — Persze, hiszen ez egy nagy esemény volt, nyilván az miatt is, hogy több mint ötven látogató szorongott a vezénylő­ben, az irányító személyzet meglehetősen árválkodott és kisebbségben volt. Ha nagy szavakat akarok használni, ak­kor mondhatom: annak tudatá­ban végeztük feladatainkat, hogy itt egy nagy történelmi esemény zajlik. Persze az igaz­ság nem egészen itt van, hiszen bekövetkezett a technológiai folyamatban egy olyan logikus lépés, amihez eljutottunk, ami­nek a feltételeit megteremtettük és ezt elvégeztük. Úgy gondo­lom - persze most már így visz­­szatekintve - tényleg korszak kezdete volt a magyar energe­tika terén 1982. decembere. De végül is egy logikus folyamat­nak egy lépcsője volt, amit az­tán követett a sikerekben bő­velkedő 15 év. — Az említett sikeres 15 év egyik fontos szereplője a ta­nácsadó ügyeletes mérnök. Mi­kor és miért hozták létre és mi a feladata? — A tanácsadó ügyeletes mérnök valójában a szolgálatos ügyeletes mérnök segítőtársa. Ez egy olyan készenléti rend­szer, amely állandóan az ügye­letes mérnök rendelkezésére ál. Telefonon konzultációs lehető­séget biztosít és ha szükséges, akkor bejön az erőműbe és úgy működik közre a problémák el­hárításában. Hogy mikor vezet­tük be ezt a rendszert, nem tu­dom pontosan, de az biztos, hogy nagyon hamar, az üzemel­tetés első éveiben, talán 1985- 86-ban. Az eredete az amerikai Three Mile Island-i 1979-es atom­­erőművi balesetig vezethető vissza. Ennek a balesetnek az egyik tanulsága az volt, hogy a műszakos személyzetet túlsá­gosan magára hagyták, nem voltak jelen olyan emberek, akikhez közvetlenül fordulhat­tak volna tanácsért. E miatt az­tán Amerikában mindenhol be­vezették ezt a szolgálatot, bár ott műszakos biztonsági ta­nácsadóknak nevezik ezeket a személyeket. Nálunk is volt egy furcsa üzemzavar 1984 októberében, amikor már a 2. blokk is üze­melt. Az erőmű sziget üzembe szakadt le azért, mert az OVT diszpécserei sem értették a helyzetet és egy olyan esemény történt, amely mind a két blok­kot érintette. Ez az esemény vi­lágossá tette, hogy az ügyeletes mérnök egymagában meglehe­tősen gyenge, a két blokki ese­ményt nehézkesen tudja kö­vetni. Ennek lettek aztán a fo­lyományai, hogy megépült az erőmű irányító központ, amely minden támogatást igyekszik megadni az ügyeletes mérnök­nek. A lényegi tanulság az volt, hogy biztosítani kell az ügyele­tes mérnöki munkához egy olyan támogató személyt, aki ha szükséges, akkor azonnal be tud lépni és részben át tudja vál­lalni az ügyeletes mérnök fel­adatait. Ez lett a tanácsadó ügyeletes mérnök. A kezdeti idők ügyeletes mérnökei közül egyre többen kerültek más be­osztásba, tudásuk viszont megmaradt, kár lett volna ezt a tudást nem hasznosítani. — Adott esetben át is veheti a szolgálatot az ügyeletes mér­nöktől? — Ennek van egy kiegészítő követelménye. A tanácsadó ügyeletes mérnök - vagy akárki más - csak akkor veheti át az ügyeletes mérnöktől a szolgála­tot, ha az illető ugyanolyan ügyeletes mérnöki jogosít­vánnyal rendelkezik. Vagyunk néhányan a tanácsadó ügyeletes mérnökök között, akiknek van érvényes jogosítványuk, de a többség nem rendelkezik ilyen vizsgával, így ők ebben az esetben ezt nem tehetik meg. — Gondolom, ezt a jogosít­ványt igyekeztek megszerezni? — Itt igazából a hangsúly a megtartáson van, ám ennek is vannak feltételei, aminek biz­tos, hogy meg tud az ember fe­lelni. Úgyanis ehhez az is szükséges, hogy az ember a mindennapi munkája mellett el tudjon menni a szintentartó képzésekre, hogy ott lehessen a szimulátor képzéseken. A jogosítvány megtartásához még az is szükségeltetik, hogy az ember évente legalább 12 műszakot letöltsön. Bár ez ke­vésbé okoz problémát, mert nekem egy kellemes elfoglalt­ság visszamenni azokra a blokkokra, ahol régebben te­vékenykedtem és bekapcso­lódni a napi feladatokba. — Volt-e meleg helyzeted, mint tanácsadó ügyeletes mér­nök? — Volt, amikor éjjel ugrasz­tottak és be kellett jönnöm, de úgy igazán nagy probléma még nem volt az én készenléti időm alatt, amely nyomot hagyott volna bennem. — Köszönöm a beszélgetést és kívánom, hogy ne is legyen.- Beregnyei -• • NAU munkaértekezlet Pakson (Folytatás az 1. oldalról.) Ennek a csapatnak volt a tagja Trampus Péter, aki so­kaknak volt kollégája itt Pak­son, mielőtt a NAÜ-be hívták volna dolgozni. Utoljára akkor adott interjút lapunknak Tram­pus Péter, mielőtt Bécsbe in­dult. így a mostani projekt zá­rónapján nagy örömmel vála­szolt az Atomerőmű újság kér­déseire munkájával kapcsolat­ban. — Mi annak a projektnek a feladata, amelynek tagjaként Paksra látogatott? — Ez a projekt három éve tart, és még 1998-ban is tovább folytatja munkáját. Ennek a célja az atomerőművek vezetési színvonalának segítése. Ez azt jelenti, hogy évente három­négy munkaértekezletet tar­tunk, egy hetes időtartamban a régió legkülönbözőbb helyszí­nein. Minden alkalommal egy­­egy fontos témakört beszélünk meg, ebből már látszik, hogy ez a projekt az atomerőművek ve­zetői által fontosnak tartott té­mákról szól. így foglalkoztunk már a PR tevékenységgel, a ve­zetés szerepéről a tájékoztatás­ban, közgazdasági témakörben olyan eszközök bevezetéséről tárgyaltunk, amelyek javíthat­ják a vezetés színvonalát, és olyan témák is szóba kerültek, hogy milyen szervezeti felépí­tésűek a régió atomerőművei, és ezek hogyan állnak rendel­kezésre. Ez a mostani munkaér­tekezlet a főjavítások irá­nyításával foglalkozott. Ez különleges téma a teljes régióban, illetve az egész világon, hiszen jelentősen hozzá tud járulni az üze­melő atomerőművek meg­bízhatóságához. — Miért Paksot válasz­totta színhelyéül ez a ta­nácskozás? Volt ebben szerepe a Karbantartó Gyakorló Központnak? — A paksi atomerő­műnek kiváló a rendelke­zésre állása, ezt a NAÜ ismeri. Ehhez az ered­ményhez nyilván hozzájá­rulnak a karbantartások. Amikor a munkaértekezleteket terveztük, akkor úgy gondol­tuk, hogy ezen a területen Paks valami többet tud mondani, mint bármelyik más ország a kelet-európai régióból. Ezért kértük meg Magyarországot, és ezen belül a Paksi Atomerőmű vezetését, akik vállalták, hogy helyszínt biztosítanak ennek a munkaértekezletnek. Az külön szerencse, hogy időközben a karbantartó gyakorló központ elkészült, és száz százalékos a rendelkezésre állása. Az volt a kérésem - és ebben az erőmű vezetése abszolút támogatott -, hogy ne a Duna Szálló, vagy egy tárgyalóterem legyen a helyszíne ennek a munkaérte­kezletnek, hanem ez a kiváló lé­tesítmény. Ezek a vezetők elvi­szik a hírét a gyakorló köz­pontnak. A NAÜ jelentősen támogatta ennek a létesítmény­nek a megépítését, így kölcsö­nösen az a cél, hogy a kihasz­náltsága magas legyen. — Milyen érzés volt látni annak a munkának az eredmé­nyét, amelyben ön is részt vett annakidején? — Sok örömet okozott ez a látogatás. Jó érzés volt újra ta­lálkozni a régi kollégákkal, ba­rátokkal. A karbantartó gya­korló központ megnyitó ünnep­ségén én is jelen voltam, de az akkor egy hivatalos esemény volt. Most pedig megtekinthet­tem a teljesen elkészült, és mű­ködőképes létesítményt, amelynek felépítésében való­ban én is részt vettem. Kifogás­talanul vizsgázott minden. (C. M.) Kitüntetés a honvédelemért Vámos Gábor fotó-berí Az október 23-i ünnepsé­gek keretében Budapes­ten a Belügyminisztéri­umban nyújtotta át Kuncze Gábor belügymi­niszter a Honvédelemért II. érem kitüntetést Vá­mos Gábor biztonsági igazgatónak. A kitünte­tésre Nagy Zoltán ezre­des, a Tolna Megyei Vé­delmi parancsnokság ve­zetőjének felterjesztése alapján került sor. — Mit jelent ez az elis­merés? — Nagyon váratlanul ért, és úgy érzem, hogy nem személyemnek szói, hanem azoknak, akik az atomerőmű balesetelhárí­tási szervezetében dolgoz­nak. Szívesebben vettem volna, ha ők kapják ezt a kitüntetést, de sajnos ezen már nem állt módomban változtatni. A balesetelhárítás helyi szinten a megyei védelmi bizottságokkal áll kapcso­latban, melyek katasztrófa­elhárítással is foglalkoz­nak. A szomszédos három megyében ez az általános, a természeti és az ipari ka­tasztrófán kívül az atom­erőmű esetleges baleseté­nek elhárítási készültségét jelenti. Ebben az évben Tolna megyében két olyan nagy országos érdeklődésű védelmi gyakorlat zajlott, amely nem érintette ezt az atomerőműves sajátossá­got. Az egyik Pakson, a Dunán folyó vízi közleke­dést veszé­lyeztető bal­esetet mutatta be, sok látvá­nyos mozza­nattal és szá­mos közremű­ködő segítsé­gével. A másik egy árvízvé­delmi gyakor­latot szemlél­tetett Dombo­dban. Az utóbbi időben vált elfogadott gyakorlattá, hogy a ka­tasztrófa-el­hárítási gya­korlatok során a valósághoz közel álló helyzetek kerülnek elő­térbe a beavatkozási ké­szültség felmérésére. — Előfordult, hogy bél­és külpolitikai események veszélyt jelentettek az erő­műre ? — Belpolitikai esemé­nyek egyértelműen nem, a külpolitikai eseményeknél az öbölválság idején és a délszláv háború egy bizo­nyos szakaszában kellett fokozott védelemmel el­látni az atomerőművet. Ezek az események nem jelentettek közvetlen ve­szélyt, hanem a feltétele­zett rosszindulatú behato­lás lehetőségét kizárva a fizikai védelem megerősí­tését tették szükségessé. Itt alapvetően honvédelmi és rendőri erők végezték a biztosítást, amit az atom­erőmű dolgozói is észlel­hettek. — A biztonsági igazga­tói feladatok, a munka szo­ros menete mellett jut idő kikapcsolásra ? — A szívesen fordítok időt futásra, amit egy na­gyon jó társaságban, majd­nem, hogy baráti körben tehetek. Velük rendszere­sen járok futni, egy héten több alkalommal. Az utóbbi két évben jutottam oda, hogy a maratoni távot teljesíteni tudtam. A csalá­dommal télen síelni szok­tunk, ami szintén kellemes kikapcsolódást jelent. Lovászi Zoltánná Igazgatósági ülés Miután a Legfelsőbb Bíróság jogerős döntést ho­zott a szavazatelsőbbségi részvény - un. arany­­részvény - cégbírósági bejegyeztetése ügyében, rendkívüli közgyűlés megtartására volt szükség. Hogy az APV Rt. aranyrészvénye bejegyzésre kerüljön, a közgyűlés módosította a részvénytár­saság alapszabályát. Ez az ülés fogadta el a Fel­ügyelő Bizottság ügyrendjének módosítását. A közgyűlést követő igazgatósági ülés érté­kelte az ez évi üzleti terv időarányos teljesítését és a várható éves teljesítést. Értékelte a főjavítá­sok tapasztalatait, majd részletesen megvitatta a közismert 2. és 3. blokki eseményeket. További elemzésekre és intézkedésekre tett javaslatot. Ér­tékelte az ebben az évben végrehajtott biztonság­­növelő intézkedések keretében végzett munká­kat. Fontos döntése az Igazgatóságnak, hogy to­vábbi lakások értékesítése érdekében az érdek­­képviseletekkel való tárgyalásokra felhatalmazta a menedzsmentet.

Next

/
Thumbnails
Contents