Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-09-01 / 9. szám
2. oldal Atomerőmű 1997. szeptember Betonozás 78 méteres magasságon FOTÓ: beregnyei Megújuló kéményeink (Folytatás az 1. oldalról.) A munkálatok megkezdése előtt a kijelölt kéménybelsőt az erőmű működő részétől izoláltuk. Nagynyomású vizes tisztítást és nedves szemcseszórást alkalmaztunk. A mosóvíz radioanalitikai és vízkémiai minősítését a PA Rt. Sugárvédelmi Osztálya elvégezte, az értékek nem haladták meg a háttérsugárzási értéket. A megtisztított betonacélok felületén tapadó hidat kellett létrehozni, a javítást cement bázisú anyaggal készíttetjük. A kémény végleges felületein az időjárás .. nechanikai hatások elleni védőbevonat készül a Légügyi Igazgatóság által előírt színjelzésekkel. A bevonat biztosítja a beton szükséges „légzését”, de megakadályozza a nedvesség bejutását. A szerkezeteken végzett munkák időtartama alatt folyamatos geodéziai ellenőrzést végeztetünk. Ez kiterjed a kémények szélteher és hőhatás okozta mozgásának regisztrálására, valamint a bontások és a visszaépítések hatásából adódó mozgások megfigyelésére. A tetején a kémények kilengése nem haladja meg az 5 cm-t. — Meddig lesz lezárva a terület? — A kémények közül a 3- as és 4-es állapota a legrosszabb, az 1-es állapota közepes, a 2-es pedig elfogadható. A felülvizsgálatok alapján a nagy volumenű munkálatokat, a szerkezet megerősítést a 3-4- es kéménynél idén el tudjuk végeztetni. A bevonat elkészítését időjárás függően jövő év május végére terveztük. Utána az 1- 2-es kéményhez fogunk áttelepülni, melynek munkálatai remélhetőleg 1998. október 15-re elkészülnek. Az új európai szabvány szerint, kéménypáronként villogó fényt biztosító TESLA gyártmányú lámpatesteket is elhelyeztetünk, így a Paksi Villanyszerelő GMK munkáival befejezettnek lesznek tekinthetők a felújítási munkálatok. Sipos László Búcsú Lafferthon Imre barátunktól Elment, onnan, ahol a legtöbben ismerték, a munkából. Emlékszünk — szakmai tudását jól kamatoztatta, kollégáival a legkomolyabb problémákat is jó szóval beszélte-, oldotta meg. Elment és a sok ember, akinek ismeretlenül segített, nem találja, pedig szüksége lenne rá. Elment a Finlandia körből, ahol hangulatilag is meghatározó tényező volt. Elment a baráti körből is, pedig az alkalomszerűtől a megbeszélt, szervezett találkozókig, a telefonban elhangzó néhány mondattól a hoszszas négyszemközti baráti beszélgetésekig lényeges részét jelentette életünknek. Végezetül elment családjától, ahol a szigorú apán is áttört életvidám, humoros stílusa. IMRE! Ez az elmenetel igazolatlan, indokolatlan és idő előtti. Sajnos nem egy, a szokásos tréfáid közül. Gócza Levente A biztonság „észrevétlenül” is nő (Folytatás az L oldalról.) Nem nélkülözhető - legyen még biztonságosabb! Mi a helyes magatartás az új technikákkal szemben? Ha egy új technika megszületik és kiderül, hogy nagyobb hátrányok nélkül nem mondhatunk le róla, akkor arra kell törekednünk, hogy azt a lehető legnagyobb szakértelemmel, gondossággal, és biztonsággal üzemeltessük. Már pedig a tudomány és technika jelenlegi állása szerint az atomenergetikáról nem mondhatunk le. Több szenet, olajat nem nagyon lehet égetni részben a fogyatkozó készletek miatt, részben, mert máris egyre határozottabban találjuk magunkat szembe légszennyezésünk fenyegető következményeivel. A megújuló energiaforrások egyelőre csak töredékét lennének képesek szolgáltatni az emberiség egyre növekvő energiaszükségletének. Az atomerőmű normál üzemben a legnagyobb mértékben környezetbarát: nem termel óriási mennyiségű széndioxidot mint a hagyományos hőerőművek, ami legfőbb oka a globális felmelegedésnek, ami egyes becslések szerint már néhány évtized múlva katasztrofális következményekkel fenyegeti az emberiséget. Nem termel kéndioxidot és nitrogénoxidokat, amelyek az erdőket súlyosan pusztító savas esőkhöz vezetnek. Egyelőre nincs más lehetőségünk, alkalmaznunk kell az atomerőműveket. Közben pedig egyre növelnünk kell üzemelésük biztonságát, hogy nem Csernobil méretű, de akármilyen kis nukleáris baleset lehetőségét is minél jobban kizárjuk. Az atomerőművek üzemeltetői ténylegesen ezt teszik. Az átlagember nem is tudja, milyen részletekbe menően, aprólékos gonddal elemeznek minden lehetséges üzemzavart, balesetet, és folyamatosan intézkedéseket tesznek, hogy a feltárt lehetőségek bekövetkezése esetére is megóvják a lakosságot a radioaktív sugárzás veszélyeitől. Jó tudni, hogy a biztonság növelésére legnagyobb gondot, és legnagyobb szellemi és anyagi ráfordítást áldozó két iparág az atomenergetika és a repülés. Mi odébb tesszük a hintaszéket A Nemzetközi Atomenergia ügynökség Paksira meghívott szakértői listát állítottak össze azokról a lehetséges intézkedésekről, amelyekkel növelhető a paksi atomerőmű biztonsága. A sajtó izgatottan tárgyalta: ime, hát nem biztonságos...! Ha a kedves olvasó lakásába bemenne egy ilyen bizottság, az számos momentumot találna, ami nem biztonságos, pl.: a gázrózsák el vannak égve, ez szivárgásveszélyes, robbanhat; a hintaszék közel van a függönyhöz, beleakadhat a függönybe, és a hintázó családtag fejére hullhat a nehéz karnis; a fali csatlakozókban nincs vakdugasz, egy kisgyerek belenyúlhat, áramütést kaphat; a faliszekrény nagyon tele van, esetleg leszakadhat, a kések szakszerűtlenül vannak elhelyezve, megvághatja a kezét, aki benyúl a fiókba... A kedves olvasó talán a harmadik észrevétel után már idegesen kitessékelné a bizottságot és minden maradna a régiben. Az atomerőmű nem ezt teszi: minden kis észrevételt komolyan vesz és - „átrendezi a késeket és odébb teszi a hintaszéket.” Most egy ilyen biztonságnövelő átrendezést szeretnénk röviden bemutatni Bajsz József, a Stratégiai Fejlesztési Osztály vezetője és Bara László gépészeti projekt műszaki vezető tájékoztatása alapján. Egy kis technológia Az atomerőmű normál üzeme közben üzemi tápvíz rendszer juttatja az előmelegített tápvizet a gőzfejlesztőkbe. Ha egy üzemzavar miatt ez az ellátás megszakad, semmi baj, ott az üzemzavari tápvíz rendszer. De mi történik, ha még az is...? Nos, az atomerőműben mindenütt a többszörös biztonság elve érvényesül. Van egy kiegészítő üzemzavari tápvíz rendszer (az alábbiakban KÜTR) is, amely ekkor üzembe lép és hideg vizet táplálva be a gőzfejlesztőbe, segít lehűteni a reaktort. Az átlag olvasó talán már itt kételkedni kezd. Nem túlzás ez? De még nincs vége! Már régen gondolnak a szakemberek arra, hogy a KUTR rendszer szivattyúi rossz helyen voltak eredeti helyükön a turbinacsamokban, mert ott elég nagy például a tűzveszély. Aztán egy nagyon részletes, egész erőműre kiterjedő biztonsági elemzés megmutatta, hogy az sem jó, ha a KÜTR csővezetékei egymás mellett futnak a helyettesítendő rendszerek nagynyomású vezetékeivel: ha azok törnek, a KUTR rendszer vezetékeit is törik, vagyis a „pótkötél” együttj szakad azzal a kötéllel, amelyet helyettesíteni hivatott. A biztonságnövelő átalakítás Első a biztonság, tehát a leírt, igen kis valószínűségű veszélyeket is el kell kerülni. Ennek érdekében a teljes rendszert áthelyezték, nemcsak a szivattyúkat, hanem a csővezetékrendszert is. így kerültek a szivattyúk jobban védett primerköri helyiségekbe, a csővezetékek pedig a gépházban az eddiginél mintegy tíz méterrel magasabban vezetve jutnak el a gőzfejlesztőkhöz. így a rendszer védett a nagynyomású vezetékek törésével szemben, nem fenyegeti egy turbinacsarnoki tűz, vagy az ottani daru esetleges leszakadása. Aki kételkedik, hogy néhány szivattyú áthelyezéséről érdemes-e ennyit beszélni, annak elmondanám, hogy ehhez az átalakításhoz öszszesen 160 m hosszú, 2 m magas alagutat kellett építeni, hosszú új, nagynyomású vezetékeket kellett lefektetni. Ahhoz, hogy az egész átalakítást a blokkok normál leállási ideje alatt meg lehessen csinálni (egy blokk egy napi állásideje több tízmillió forint értékű termeléskiesést jelentene) két tartalék szivattyút vásároltunk a leállított greifswaldi erőműtől. Az átalakításon tervezéssel együtt ötödik éve dolgoznak, de még csak az 1...3. blokkokon készült el. Láthatjuk, nem olcsó mulatság. Megérte-e? Mint azt a számítások megmutatták, az átalakítással az atomerőmű biztonsága majdnem egy nagyságrendet javult. Ez olyasmit jelent, hogy ha eddig azt mondhattuk, hogy az erőmű ezer évig működhet úgy, hogy nagy valószínűséggel nem következik be benne nagyobb baleset, most ugyanezt tízezer éves üzemelésről állíthatjuk. Aludj nyugodtan kedves olvasó! Neked az atomerőmű egy átláthatatlan, ezért kissé ijesztő rejtély, de a paksi szakemberek értik a dolgukat, és tudják, mit csinálnak. Vinnay István A hármas blokk Avagy a tájékoztatás és a sajtó Az idei nyári uborkaszezon újra rávilágított, hogy csak a rossz hír a hír az országos médiák számára — az első oldalakon. Hiába születtek meg a sajtóközlemények, ki-ki a maga (szegényes, hiányos) ismeretei, vagy még rosszabb esetben érzelmei alapján publikálta az eseményeket. Az alábbiakban időrendi sorrendben mindenki elolvashatja az atomerőmű által kiadott tájékoztatókat, s össze lehet vetni a több száz oldalnyi, a sajtóban megjelent és összegyűjtött cikkek tartalmával. A teljességhez tartozik az is, hogy a szeptember negyedikén kiadott közleménnyel, amelyben a visszaiindulásról esik szó, szinte egyetlen országos lap sem foglalkozott. Ez már nem volt hír. Az uborkaszezonban sem. Még az utolsó oldalakon sem. 1997. augusztus 20. 11 óra: Nem tervezett üzemi esemény történt augusztus 20-án, szerda hajnalban a paksi atomerőmű harmadik blokkján. A személyzet az előírásoknak megfelelően elvégezte az új turbinaszabályzó rendszer próbáit, amelyek sikeresen zárultak. Ezt követően a hat gőzfejlesztő berendezés egyikében a vízszint folyamatos növekedését észlelték, melynek eredményeként az automatikus védelmi rendszer a reaktor működését leállította. A reaktor teljesítményének szabályozását, illetve működésének leállítását végző 37 szabályozó rúd egyike sem süllyedt be a reaktorba, hanem egy közbenső helyzetben megállt. Mivel ilyen nagyszámú azonos funkciójú egységnél egynek a működészavara nem zárható ki, ezért a paksi reaktortípusnál már a tervezés során figyelembe vették, hogy egy ilyen meghibásodás az egész rendszer hatékonyságát, a reaktor leállíthatóságát nem befolyásolhatja. Ez a tervezési alapelv a mostani esemény során teljesült, a reaktor stabilan leállított állapotba került. Emellett az összes egyéb biztonsági rendszer teljes mértékben rendelkezésre állt, ami a reaktorblokk nukleáris biztonságát mindvégig biztosította. Az eseményt, amely közvetlenül nem befolyásolta az erőmű biztonságát, a vonatkozó nemzetközi eljárásrend szerint és az országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatóságának egyetértésével a hét fokozatú Nukleáris Esemény Skálán az alsó tartományban lévő második fokozatba sorolták, azaz üzemzavarnak minősítették. A hiba okának meghatározására és elhárítására irányuló intézkedések végrehajtását megkezdték. 1997. augusztus 28. 16 óra: Befejeződtek az ellenőrző vizsgálatok a paksi atomerőmű 3. blokkján, ahol augusztus 20-án a reaktor egyik szabályzórúdjának hajtóműve megszorult. A mozgató mechanizmust kicserélték, majd víz alatti kamerák alkalmazásával a reaktor belsejében ellenőrizték a szabályzórúd környezetét. A vizsgálatok során semmilyen rendellenességet nem észleltek. Megkezdődtek a reaktor összeszerelésének munkálatai. A blokk visszaindulási engedélyének megszerzéséhez a Paksi Atomerőmű Rt-nek el kell végeznie az üzemzavar elemzését és az ellenőrző vizsgálatok értékelését. A tervek szerint szeptember első napjaiban már újra áramot adhat a paksi atomerőmű 3. blokkja. A Skoda Művek nukleáris részlegének igazgatója, Vaclav Lobovski levélben rögzítette, hogy a hajtómű meghibásodásának oka emberi mulasztás, amely a meghajtó mechanizmus korábbi ellenőrző revíziója során következhetett be. Ezt a munkát a Skoda Művek szakemberei végzik. Megállapították, hogy a meghibásodás nem tervezési, vagy gyártási hiba és nem ismétlődő jellegű, ilyen probléma még soha nem fordult elő a hasonló Skoda gyártmányoknál. Vaclav Lobovski felajánlotta, hogy a szerződéses kötelezettségükön túl, saját költségükön vállalják Pakson a további szükséges ellenőrző vizsgálatok elvégzését, a minőségbiztosítási előírásokat pedig tovább szigorítják. Az igazgató levele szerint növelik a revíziót végző dolgozók személyes felelősségét is, hogy a jövőben kizárják az ilyen esetek előfordulásának lehetőségét. 1997. szeptember 04. Ismét teljes kapacitással működik a paksi atomerőmű 3. blokkja, ahol augusztus 20-án nem tervezett üzemi esemény történt. A biztonságvédelmi automatika a reaktort leállította, ennek során észlelték a 37 szabályzórúd egyikének megszorulását. A többlépcsős ellenőrző program során feltárták, hogy az érintett szabályzórúd reaktoron kívüli hajtórendszerében lévő felesleges alátétdarabka okozta a hibát. Az erőmű szakemberei ezután az ellenőrzések kiterjesztéséről döntöttek. Hosszabb időt vett igénybe a reaktor szétszerelése, a belső szerkezeti vizsgálatok elvégzése, majd az újbóli összeszerelés folyamata. A reaktor belsejében semmilyen rendellenességet nem találtak. A hajtómű gyártója és az időszakos revíziók végrehajtója, a plseni Skoda Művek emberi mulasztásban jelölte meg a végső hibaokot, és levélben vállalta a felelősséget az elkövetett szerelési hiányosságért. A Paksi Atomerőmű Rt. szakemberei elvégezték a szükséges elemzéseket, értékeléseket, ezt követően a nukleáris hatóság hozzájárult a blokk újraindításához. A többnapos munkafolyamat során nyomáspróbákat, biztonsági próbákat, reaktorfizikai ellenőrzéseket kellett elvégezni, majd megindították a reaktorban a láncreakciót. A két turbogenerátor csoportot fokozatosan terhelték fel és csütörtökön már ismét 100 %-os teljesítménnyel működött a blokk, amely az ország villamosenergia-termelésének egytizedét biztosítja.
