Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-07-01 / 7-8. szám
1997. augusztus Atomerőmű 7; oldal Fő támogatója a PA Rt. Siebel Lajos ifi világbajnok Navigare necesse est! Az aranyérmes négyes (Folytatás az l. oldalról.) Jelenleg a Vak Bottyán Gimnázium tanulója vagyok, idén voltam harmadik osztályos, és ugyanúgy bejárok az iskolába, mint a többiek. Emellett végzem naponta az edzéseket. — Mikor vált komollyá ez a napi edzés? — Volt egy nyári tábor, ahol kipróbálhattuk mind a két sportágat, a kajakot és a kenut is. Akkor már napi egy-másfél órás tréningünk volt. Jelenleg elnyúlik két órára ez az idő. Ebben van úszás, futás, kondizás a téli időszakban, tavasztól őszig pedig Vízen vagyunk. Egy-egy edzésen 2,5-3 kilométert kell leúszni, gyorsúszásban. Mégis az úszást kedvelem az evezésen kívül legjobban. Idén nyáron szerencsénk volt, ugyanis pont akkor voltunk Dombodban edzőtáborban, amikor a Dunának nagy volt a vízszintje, így nem kellett kihagynunk egyetlen napot sem. — Mikor vált világossá, hogy érdemes komolyabban foglalkozni a kajakozással? — Évente morzsolódtunk le, főleg nyolcadik osztály után csappant meg a létszám, amikor elkerültek másik városba a fiúk. — Mi volt az az első komoly eredmény, amire igazán büszke? — Egy éves edzés után megnyertem a Magyar Bajnokságot. Az ezt követő két évben is megnyertem a bajnokságot. 1994- ben kajak egyéniben már három bajnokságot nyertem, 1995- ben pedig négyet. 1996- ban négyesben az Európa Bajnokságot és az Ifjúsági Világkupát nyertük meg. Idén is négyesben indultunk, de ez már Ifjúsági Világbajnokság volt. Ezen a versenyen negyvenhét ország sportolói vettek részt. A mi csapatunk tagjai: Mangel Berény (Honvéd), Molnár Péter (Szeged), Gönczi Attila (MTK) és jómagam. — Hogyan emlékszik vissza arra napra, amikor megnyerték a világbajnokságot a finnországi Lahtiban? — Előző napon az előfutam után megcsípett a bokámon egy bogár. Ereztem, hogy nagyon viszket, és nagyon be is dagadt a lábam. Borogatni kellett, kaptam kalciumot és gyógyszert is. Először nagyon zavart, bár nem fájt, hanem feszítette a bőrömet. Aztán nem nagyon foglalkoztam vele. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy ellentétben a tavalyi taktikával, amikor is ötszázig nem nagyon mentünk, hanem utána hajtottunk bele, most végig iramban megyünk. Ez azt jelenti, hogy nem túl erősen rajtolunk, hanem végig egyenletes tempóban evezünk. A tervünk sikerült, egy négyes hajóhosszal vertük meg a második helyezett spanyol csapatot. Ez időben három másodpercet jelentett. Egyébként dicséret illeti a szervezőket, mert nagyon szép szállodákban voltunk elszállásolva, ahonnét fél óránként indultak buszok a két kilométerre lévő verseny színhelyére. A kajakunkat itthonról kamion szállította utánunk, az előfutamot még a sajátunkkal nyertük meg. Szerencsénkre a kanadai szövetségi kapitány magyar származású, ő felajánlotta, hogy ha a csapatuk kiesik a középdöntőben, akkor megkapjuk az ő amerikai gyártmányú kajakjukat. Mivel a kanadai válogatott nem jutott be a döntőbe, nagyon sportszerűek voltak, az ő hajójukkal nyertük meg a versenyt. — Kik segítik a sportban? Ki az edzője? — Az elsődleges szponzorom a Paksi Atomerőmű Rt., személyes szponzorom pedig a Synergon-Optotransz Kft. Makrai Csaba, aki kezdettől fogva az edzőm, hozta össze az utóbbi kapcsolatot. Csabával nagyon jó a kapcsolatom, teljes összhang van közöttünk. A családom is sokat segít, az utaztatásomat is mindig megoldják szüleim. Hoznak, visznek az edzőtáborokba... Mindenkinek szeretnék ezúton is köszönetét mondani, akik segítettek, hogy ezt az eredményt elérjem. — Milyen távolabbi célokat tűzött maga elé? — Még jövőre is ifi leszek, szeretnék az egyéni versenyben is elindulni és szép eredményt elérni. (e.M.) Az ókori eredetű latin mondást - „Hajózni, kell”! - említi legelőször Nagy Jenő, az Atomerőmű Sportegyesület Vitorlás Szakcsoport technikai vezetője, a gyermekeknek tartott vitorlás tábor zárónapján. Balatonfüredi üdülésem alatt igyekeztem kicsit közelebb kerülni ehhez az érdekes és látványos vízi sporthoz, így az oktatóktól és a gyakorlott versenyzőktől sokat kérdeztem szárazföldön és vízen egyaránt. — A százhúsz fős szakcsoportunk elnöke Kovács László ügyeletes mérnök - folytatja a bemutatkozást Nagy Jenő, miközben beszállunk az egyik túrahajóba. Megtudom, hogy április közepéig adhatták le jelentkezésüket a zömében az atomerőműben dolgozók a négy túrahajó egy-egy hetes kibérlésére. Az évi ezerötszáz forintos karbantartási hozzájárulás mellett az egyheti vitorlásbérlemény 3.000 vagy 4.500,Ft-jába kerül a szerencsés családoknak, persze némi társadalmimunka-végzést is elvárnak egymástól. — Teltházas idei idényünk van, június 1-től augusztus 31- ig le vannak foglalva hajóink és a szálláshelyeink - folytatja elégedetten a technikai vezető, mellesleg megemlíti, hogy húzzam le a fejemet a rögtön következő fordulónál. - Bum... Akik még nem ismerték, azok számára a fordulónál a vitorlarúd „bemutatkozó” látogatást tett. Közben fél szemmel az egy hetes vitorlástábor házi versenyén vizsgázó fiatalokat figyeljük. — Június 15. és július 6. között három héten át az erőműves kollégák gyermekei közül 88 fiatal ismerkedhetett meg a vitorlázással. Az évek óta méltán népszerű táborba visszajáró - így nagyobb gyakorlatot már megszerzett - tíz ifjú vitorlás három oktatóval az egész hetet a vízen túrahajóban tölthette. Elképzeltem, milyen romantikus is lehetett napokon keresztül körbevitorlázni a Balatont. A fiatalok mellett az erőműves dolgozókra is gondoltak a szervezők, így a május 17-18 közötti Nyíltvízi sportnapon Paksról öt megtelt busz hozta le az érdeklődőket Balatonfüredre vitorlázni. — Kollégáimmal az összes hajónkat beüzemelve egyszerre negyvenöt ember számára egy órás fordulókat szerveztünk. Úgy érzem, többen megkedvelték ezen a hétvégén a vitorlázást és gyakorlati tapasztalatot szereztek. Örömmel jelentem, hogy közben már én is meg tudom különböztetni a tőkesúlyt a tőkehaltól, valamint az optimistet a kalózhajótól. A vitorlázás nem könnyű sport. A fizikai megterhelés mellett meglehetősen sok felszereléssel kell megismerkedniük az érdeklődőknek, és azon felül is csak megfelelő vízibiztonság esetén ajánlott. Az oktatók a nyílt vízen próbálják ki az úszástudást. A kezdők félelme gyakorlással leküzdhető és kellő jártasság esetén a jó vitorlázót bőségesen kárpótolja fáradozásaiért az a csodálatos érzés, ami akkor tölti el, amikor hibátlanul siklik az általa irányított hajó. A fiatalok versenyét követően a mi hajónk is kikötött. Az első három érem jutalma mellett minden idei résztvevő díszes diplomát, emléklapot kapott, melyben arról szerzett igazolást, hogy a vitorlázás alapismereteit elsajátította. — Milyen legközelebbi programra készültök? -^ tettem fel utolsó kérdésemet Jenőnek. — Evek óta nagy derbinek számít az iparági vitorlás találkozó, ami komoly verseny is egyben. Idén az EDÁSZ Balatonalmádiban szeptember 18. és. 2J. között várja versenyzőket „ Húsz, fős atomerőműves csapatunk igyekszik jó eredményt elérni. Az olvasóink nevében is ehhez: — „Jó szelet kívánunk!” Sipos László Tavak, sünök, csillagok... Harminckilencen indultunk útnak június 20-án este Paksról Horvátországba. A pótlólagosan meghirdetett út célállomása Karlobag volt, az utazás a Szociálpolitikai Osztály és Siotour szervezésében jön létre. Az éjszakai utazás első fele még hazai tájakon történt, a napkelte már gyönyörű horvát tájakon ért bennünket. A Varasdin-Zágráb-Karlovac útvonalat választották sofőreink, akik végig kitűnő hangulatban és kellő biztonsággal vezették buszunkat. Karlovac déli városrészén láthattuk először az egykori harcok félelmetes nyomait, majd a város alatti településeken is számos jelét tapasztaltuk az értelmetlen pusztításnak. A horvátok persze nem adják fel egykönnyen, a lerombolt házak helyén újak épülnek, a sérült házakat pedig megnagyobbítva építik újjá. Mindenhol láthatók a nemzeti büszkeség kifejezésének különböző formái, még a lerombolt épületeken is ott a nemzeti zászló. Háromórányi igazi élmény várt ránk a plitvicei tavaknál. A tórendszer a Világörökség része, a terület gondozott és gyalogosan kb. három napot vesz igénybe a több, mint tíz tóból álló rendszer körbejárása. A kiépített gyalogutat az aknaveszély miatt nem volt célszerű elhagyni. Nyolc egymást követő tó alkotja azt a csodás világot, ahol számos vízesést tekinthet meg a látogató, amelyek közül a legnagyobb közel nyolcvan méter magas. A központból induló pótkocsis Mercedes buszok elviszik a látogatót valamelyik magaslatra, ahonnan több irányban is elindulhat és kedvére barangolhat a tavak köré. Kirándulása végén mindenképp el kell jutnia a központi tóhoz, amelynek partjai között elektromos hajtású hajók közlekednek és viszik az utasokat a kiindulási helyek egyikére, vagy a végállomásra. Plitvicét elhagyva áthaladtunk néhány elnéptelenedett falun és kisebb városon, amelyeket szintén megviselt a háború. Kora délután értük el azt a hegységet, ami elválasztja egymástól az ország sík vidékeit és a tengert. Félelmetes és élménygazdag volt az átkelés az 1700 méter magas akadályon, főleg lefelé voltak meleg percek a szerpentinen történő leereszkedés során. Már innen pompás kilátás nyílt leendő szálláshelyünkre, a karlobagi Zagreb Hotelra. A hotel néhány évvel korábban épült, jó állapotban lévő, minden lényeges szolgáltatással ellátott „A” kategóriás intézmény. Kétszáz szoba és 15 apartman van közös kezelés alatt, az elhelyezhető vendégek száma meghaladja a falu lakóinak számát. A szálloda előtt két nagyobb betonozott terület volt kialakítva a vendégek számára, mivel a sziklás partszakasz miatt a víz azonnal mélyül és nincs máshol lehetőség a személyes tárgyak és strandcikkek elhelyezésére. Sajnos a „placcon” a zuhanyozó nem működött és semmilyen lehetőség nem kínálkozott a napernyők rögzítésére sem. Az erősen lejtő partszakasz miatt a hotel alsó két szintje (uszoda és étterem) az átlagosnál sokkal magasabb volt, ennek leküzdésére szolgált a lift, aminek használata a rövid, de gyakori áramszünetek miatt eléggé kockázatos volt. A fodrászüzlet működött, de az ajándékbolt zárva volt. Ront a szálloda megítélésén az is, hogy - valószínűleg az ott még előszezonnak számító időpont miatt - a környező parkok és virágkertek elhanyagolt állapotban voltak, a minigolf-pályák körül gazdagon tenyészett a parlagfű és a beton virágládákban is nőtt minden. Egy alkalmazott tett ugyan egyszer kísérletet vállról indítható fűnyíróval a gazd eltüntetésére, de nem volt igazán hatékony. A szállodai személyzettel német és olasz (esetleg angol) nyelven lehetett érintkezni, a boltokban a német és az orosz minden problémát áthidalt. Sikerült találni a magyar és a horvát nyelvben egyaránt honos szavakat is: kocka, táska, gazda. A horvátok barátságos emberek, lassan eltűnik belőlük a megpróbáltatások okozta szorongás. Karlobag kis település, az itt lakók számára az idegenforgalom és a halászat nyújt megélhetést, a környék mezőgazdasági művelésre alkalmatlan. Kis kikötő, néhány műemlék-jellegű épület, éttermek és kávézók - ezek adják meg a falu karakterét. Van pár új épület is, valószínűleg nyaralók vagy apartmanok - ottlétünk ideje alatt üresen álltak. A tenger kristálytiszta és frissen hűvös volt. A tájon honos a füge, a babér és megél a datolya is. A csapatból sokan választották a tengeri vadászat legenyhébb módozatát, a pipával és szemüveggel felszerelt gyűjtők tengeri sünöket és csillagokat hoztak a felszínre. Néhány nap alatt mindenki eltelt a viszonylag kevés látnivalóval és élményszerző körútra indult. A csapat egy része gyalogtúrát tett a sziklás hegyekbe, a többiek a Rabsziget vagy Zadar városának megtekintését választották. Ez utóbbi több évszázados múlttal bíró kikötőváros, amelyet egy félsziget beékelődése által kettős öböl övez. A félsziget igazán érdekes, a védőfal kapuján átjutva a mai világból a középkorba csöppen az ember. Hangulatos terek és sikátorok, bazársor és piac, templomok és egyéb műemlékek ejtik ámulatba a turistát. A kalandozások ideje is lejár egyszer, az egy hét is gyorsan elszállt. A hotelt és a fürdési lehetőséget maximálisan kihasználhattuk, a szobák délelőtti leadása után sem kellett elhagynunk a terepet, a szálloda két szobát biztosított részünkre, ahol elhelyezhettük csomagjainkat és tisztálkodhattunk - így egészen az esti indulásig élvezhettük a tenger nyújtotta lehetőségeket. Vegyes érzelmekkel tértünk haza: a hotel szolgáltatásai és az ellátás dicséretet érdemelnek, a kapun kilépve azonban sokszor nem kellően karbantartott szállodai létesítményekkel vagy az igazi idegenforgalomra még igazán nem érett körülményekkel is találkozott a látogató. Pihenésre és kikapcsolódásra kiválóan, élményszerzésre kevésbé alkalmas ez a vidék. Még volt idő a közben megérkezett csoportnak átadni a legfontosabb tudnivalókat, majd hazafelé vettük utunkat. Leküzdve a szerpentineket és sík vidékre jutva méltóképpen búcsúztatott bennünket Horvátország - a lemenő Nap sugaraiban ott feketéllett a magunk mögött hagyott hegyek sziluettje. vajó Bihács km Az utolsó előtti pillanatban valaki visszamondta a horvátországi társasutazási ajánlatot; így rövid idő maradt a készülődésre. Csak az Adria kék vizére, a napfényre gondoltam és semmi másra. ...Az éjszakai zötykölődés után jólesik egy rövid pihenőre kiszállni az autóbuszból. Verőfényes a reggel, a hegyek kékes ködben láttatják magukat. Ez már Horvátország. A parkolóból néhány perc múlva tovább indulunk. Egy szétlőtt ház, egy felrobbantott kúria; tíz vagy talán száz üresen tátongó lakrész. Lassan ocsúdok. Az egyik udvarban egy szétszaggatott játékmaci hever. Vajon mit vétett, kinek nem engedelmeskedett? Az útjelző táblán olvasom: Bihács 44 km. Nem arra megyünk. Ismét egy szitává lőtt ház. Ismerem ezt a házat, és a másikat is. Igen. Öt éven át nap mint nap néztem a televízió képsorait a háborúról, a pusztításról. De a képek most megelevenednek. Karnyújtásnyira tőlem a történelem. Gondolataim kuszáitok. Fáradt vagyok. Végre megpillantom a tengert. Az Adria kék, gyönyörű kék. A szálloda kényelmes, a személyzet szolgálatkész. Úgy mondják, e parányi településen nagy élet vblt valamikor. Ma, a hegyoldalba épített villák ablakai üresen, vakon bámulnak a semmibe. Kik voltak a lakói? Hová lettek? Minden olyan kísérteties. Sétálok a hegyoldalon. Odébb levelekből és vékony faágakból összefont hálószerű valamivel álcáznak egy rendszámnélküli személyautót. Ki és miért rejtegeti? És ki elől? Az esztelen öldöklés után ebben a kis falucskában egy család gyászol. Két kisgyermek meghalt. Épp a tengerparton játszottak... Az azúrkék tenger, a fehéren csillogó sziklafal oly csendes. Hiányzik a két gyermek vidám kacagása. Topor Magdolna
