Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-06-01 / 6. szám

1997. június Atomerőmű 7. oldal Zűrös ősz után örömteli célba érés Ez történt... Kosárlabda A játékosok kiálltak mesterükért Az őszi idény után nem sokan bíz­tak abban, hogy Paksnak másod­­osztályú labdarúgó csapata lesz az 1997/98-as bajnokságban. Aztán a tavaszi nagy menetelés az edzőt és játékosait igazolta, az Atom­erőmű SE egy fordulóval a baj­noki zárás előtt kivívta az újonnan alakuló NB I/B-s részvételi jogot. A remek idény kulisszatitkairól faggattuk az együttes csapatkapi­tányát, Orosz Józsefet. — Mint CSK mennyi esélyt adtál a nyolcba kerülésre az őszi zárás után? — A tavalyi év végén nagyon döcögött a játékunk, mindössze négy győzelemmel zártunk. Gyenge szereplésünk miatt a ve­zetés már-már az edzőváltáson gondolkodott, aztán mára vilá­gossá vált, jó, hogy maradt Re­szeli Soós, a végére beérett a kö­zös munkánk. A télen még a ko­rábbinál is többet dolgoztunk, el­ment három játékos és a helyükre érkezőkkel, állíthatom, igazi csa­pattá, közösséggé kovácsolód­­tunk. — Engedj meg egy közbeve­tést. Hallottam, olyan véleményt is, hogy - természetesen túl a csa­pat remek teljesítményén - az is szerepet játszott a diadalmas tava­szi produkciótokban, hogy eltávo­zott a két „sztár”, Répási és Gu­­bucz. Erről mi a véleményed? — Hát lehet, hogy belejátszott ez is, de határozottan erre nem ve­zetném vissza. Az viszont tény, hogy a télen érkezett Soós és Tóth remek közösségi emberek, hamar beilleszkedtek közénk, hasznosan játszottak, mindent megtettek a paksi sikerekért. — Folytassuk hát, hiszen még nem tudom, te mennyire bíztál a nyolc közé kerülésben. — Bevallom, én nem voltam nagyon optimista, 50 százalék esélyt adtam magunknak, de az­zal, hogy ebben már egy nagy adag szerencsét is a javunkra ír­tam. — Azt viszont nem írhatjuk a szerencse számlájára, hogy a ta­vaszi teljesítményetek alapján a harmadik helyen állnátok. Mitől szaladt ennyire a „szekér”? — Remekül sikerült a téli fel­készülésünk, visszagondolni is rossz, hogy mennyit futottunk, de most már mondhatom megérte. Gyakran „taktikáztunk”, elmélet­ben is készültünk erre az „őrült” bajnoki idényre. Sokat beszélget­tünk, mindenki előtt tiszta volt a cél, akartuk az NB I/B-t. Sok fil­met néztünk közösen olyanokat, amelyekben a főhős nehéz hely­zetből is győztesen, a feladatát si­keresen megoldva kerül ki. Mes­terünk, Reszeli Soós fejben is igyekezett minket felkészíteni, kü­lönböző apró „mágiákkal” a győ­zelemre tanítani. Nagy része van a sikerben annak, hogy így komoly kohéziós erő alakult ki csapaton belül. így volt ez akkor is, amikor nem játszottunk jól, de látható volt a szemekben, hogy mindenki elkövet mindent a közös sikerért. Jól sikerült összhangba hozni a csapatrészeket is, ennek volt kö­szönhető, hogy kevés gólt kap­tunk, ugyanakkor többet lőttünk, mint a korábbi időszakokban. — Edzői „mágiákról” szóltál. Említenél ezekből? — A mester többet is alkalma­zott. Ide vonatkozik az a vers is, amelyet minden játékos megka­pott, hogy ha „gödörben” van, ak­kor ennek mondandójából erőt meríthet. De így voltunk azzal a „Nyolcba megyünk” felirattal is, amely egész idény alatt szembe­köszönt mindenkinek, aki az öltö­zőnkbe lépett. Ide sorolhatók azok a fogadkozások is, amelyekkel a mérkőzések előtt az öltözőben és a pályán buzdítottuk egymást. — Az idény sikertörténetén csupán egyetlen szeplőfolt akadt, amikor napvilágra került, hogy Reszeli Soós István jövőre az NB I-es Győr edzője lesz, felröppent, hogy a vezetők letiltják őt a kis­­padról a hátralévő mérkőzéseken. Hogyan éltétek ezt meg Ti, játé­kosok? — Nagyon rosszkor jött ez, az Érd elleni mérkőzés előtti pénte­ken. Mi, játékosok nem tudtuk el­ítélni a mestert, amiért a hazai labdarúgás legmagasabb osztá­lyába törekszik, ha mi kerültünk volna hasonló helyzetbe, mi is az NB I-et választjuk. Azt mondtuk a vezetőknek, mi Reszeli Soóssal vágtunk bele a bajnokságba együtt gürcöltünk, hát együtt is akatjuk befejezni. így elmaradt a letiltás, bár az Érd ellen így sem tudtunk megfelelően koncent­rálni, az idényben egyedül itt kap­tunk három gólt és kikaptunk. — Az utolsó előtti fordulóban viszont remekeltetek, éppen ak­kor, amikor a legjobban kellett. — Nagyon készültünk az Előre ellen, láttam a fiúkon az el­szántságot. Kicsit idegesen kezd­tünk, de akartunk, „égett” a pá­lya, aztán az első gól után meg­nyugodtunk, majd gyorsan lőt­tünk újabb kettőt, azután már fel­szabadultan „színeztük” a játé­kot, nyertünk 6-1-re, ami azt je­lentette, hogy elértük a célt, ame­lyért közösen dolgoztunk. — Elmegy az edző, a hírek szerint néhány játékos is távozik. Mint csapatkapitány mire számí­tasz jövőre? — Nem tudni még, kik men­nek, kik jönnek, én legszíveseb­ben így együtt tartanám a csapatot, ahogy most vagyunk. A fontos az, hogy a csapategység megmaradjon, mert ha azon re­pedések keletkeznek, akkor jö­vőre nehéz sorunk lesz az NB I/B-ben. Medgyesy Edzősorsok A sokat tapasztaltak vallják, két­féle edző létezik. Egyiket már „kirúgták”, a másik még előtte áll. A mérce az eredményesség, amely gyakran csak apróságokon múlik, egyik pillanatról a másikra változik. E tétel ismeretében cseppet sem volt meglepő, ami­kor tavaly ősszel azt találgatták a paksi sportkedvezők, hogy vajon megunva a labdarúgók és a férfi kosárlabdázók eredménytelensé­gét Reszeli Soós István, vagy Vertetics István munkáját köszö­nik meg előbb, és állítják fel a kispadról. A tippek nem ,jöttek be”, mindkét szakember „túlélte” a bajnoki évadot. Annak végez­tével azonban Reszeli és Verte­tics is búcsúzik Pakstól. Erre szokták azonban mondani: Ha legalább zongorázni tudnám a kü­lönbséget! A férfi kosarasoknak a tavalyi hatodik helyezés után az idén csupán a gyengécske nyolcadik helyre futotta, így aztán ami el­maradt ősszel, az valóra vált jú­niusban, hiába a még „élő” szer­ződés, az ASE megvált Vertetics­­től. — Felemás érzésekkel búcsú­zom. Ha visszagondolok az el­múlt évre, akkor az első felében a nehézségekkel együtt is voltak számomra kedvező dolgok. A második félév viszont teljesség­gel érthetetlen számomra. Ami addig működött, az egyik pilla­natról a másikra megváltozott, már nem funkcionált - emléke­zett vissza Vertetics István. — Nem sikerült magyarázatot találni erre a pálfordulásra? — Nem sikerült megtalálnom az okát. Sőt, a játékosok már idény közben tudták, hogy közöl­ték velem, nem én maradok az edző, így az utolsó két hónap már valóságos vesszőfutás volt szá­momra. Gulyás azt csinált, amit csak a vezetők engedtek neki, a többiek ezt látva ugyancsak „le­engedtek”, csak becsületből lép­tek pályára. — Szakmailag hogyan értéke­led paksi tevékenységedet? — Nagyot hibáztam amikor feladtam korábbi elvemet és a védekezés helyett a rövidtávú eredményesség érdekében a tá­madásra helyeztem a hangsúlyt. Ez akkor történt, amikor 2 győze­lem mellett 5 vereségünk volt és a hatodik „zakó” után már való­színűleg új edzőt hoztak volna helyettem. Tehát változtattam, de ez csak „tüneti kezelés” volt, mert idegenben csak jó védeke­zéssel lehet sikert elérni. — Hogyan tovább? — Az NB I-es Zala Volán női együtteséhez írtam alá kétéves szerződést. Elsősorban nyugodt, értelmes szakmai munkát várok új csapatomnál. Bár, mint elmondta, Vertetics harag nélkül távozik, de érezhe­tően csalódott, korábban nem így gondolta paksi ténykedését. Egé­szen más hangulatban csomagol­hat viszont „sorstársa”, Reszeli Soós István. Az őszi mélyrepülés után ugyanis ő „csodát tett” együttesével, meghódította Pak­­sot. Aztán kiderült, hogy az NB I- es Győr Reszelit választotta jö­vendő mesterének, aki érthetően nem is tudott ellenállni a (kihí­vásnak, és elbúcsúzott az ASE- től. — Edzői pályafutásom nyol­cadik évében kerültem Paksra, egy kevésbé sikeres keszthelyi ki­térőt követően, őszintén mon­dom, örömmel dolgoztam itt, so­kat köszönhetek a vezetőknek, a játékosoknak és a szurkolóknak, mert segítségükkel lelkileg, szakmailag egyaránt feltöltőd­tem, a korábbi fiatalos túlkapá­saim „lecsiszolódtak”, higgad­tabb lettem - vallja a mindössze 35 éves szakember. — Azt mondják, sok hozzád hasonló gondolkodású edző kel­lene ahhoz, hogy előrelépjen ná­lunk a labdarúgás. Köszönöm, de hidd el, sok jó edző van Magyarországon. A baj az, hogy megtöri őket a mecha­nizmus. Itt Pakson mi ki tudtunk lépni ebből, máskülönben nem is sikerülhetett volna az NB I/B. Az edzők többsége egy idő után be­leolvad a helyi mechanizmusba, megtöri őket az eredmények el­maradása, elveszítik kezdeti bá­torságukat, remegnek a pénzért, a pozícióért. — A sikeres szereplés után most búcsúzol, nem kis kihívás előtt állsz a Győr élén, mire szá­mítasz? — Ez erkölcsileg, anyagilag egyaránt komoly lehetőség szá­momra, azt várom, hogy megál­lóm a helyem az NB I-ben is. Győrben új szakosztálymodell alakul, Bicskei Bertalan irányí­tásával. Jól ismerem, tisztelem, a barátomnak vallhatom őt. Én fe­lelek majd az első csapatért, ezen át mérik le munkámat. Úgy vélem nagyon erős párost alko­tunk majd, éppen az emberi kap­csolatok miatt is, és az eredmény sem maradhat el. Akkor pedig a paksiak is büszkék lehetnek, hi­szen innen mentem az első osz­tályba. Medgyesy Bocsa a paksi strandon Beindult az idei szezon a paksi ürgemezei strandon. A úszáson, napozáson kívül a kiépített mozgásparkban több játéklehe­tőség is várja az érdeklődőket. Az egyik új, Magyarországon kevéssé ismert játék hamar népszerű lett Pakson. A bocsáról van szó, amely a legközelebbi olimpián Sydney­ben bemutató sportágként kerül műsorra. Európában az olasz tengerparton, Svájcban és Franciaországban is nagyon népszerű, szórakoztató e játék, rengeteg híve van. Itt jegyez­ném meg, hogy a játék eredete még az ókori Spártába, Tomok­ratesz idejére (i.e. 500) nyúlik vissza. Úgy hiszem, a szabadidő hasznos eltöltése érdekében ér­demes lenne ismertetni a leglé­nyegesebb tudnivalókat a bo­csáról. A franciák által játszott petanque hasonló a bocsához, de azt kötetlen pályán játsszák. A bocsa verseny jellegű mér­kőzéseit 26 méter bosszú, négy méter széles, sima, kemény ta­lajú - döngölt agyag - pályán játsszák, ami egy huszonöt cen­timéter magasságú palánkkal van körülvéve. A pályán ke­resztülfutó vonalak jelzik, hogy a szemben álló játékosok hon­nan kötelesek eldobni a 10-13 cm átmérőjű bocsa golyót és a játék kezdetén hová kell állítani a célba veendő 4 cm átmérőjű pallinó golyót. A bocsa golyót úgy kell eldobni, hogy az lehe­tőleg minél közelebb álljon meg a pallinó golyóhoz. A sza­bályok lehetővé teszik, hogy a játékos az ellenfél golyóját megcélozza, és így a magáét juttassa közelebb a célgolyó­hoz. A győztes az, akinek több golyója helyezkedik el a célgo­lyó közelében. A mérkőzés 9 fordulóból áll és ezeknek a for­dulóknak az eredményeit ösz­­szesítik. Az egyes játékban mindegyik játékos négy golyó­val, a párosban a csapattagok két-két golyóval vesznek részt. A technikai szabályzat húszol­dalas kiadvány, de létezik egy körülbelül ezeroldalas Bocsa Kódex is, amiben még a játék pszichológiájával is foglalkoz­nak. A Magyar Golyósportok Szövetségén belül a bocsa szakág elnöke, Péteri Pál el­mondása szerint félezren játsz­­szák már ezt a sportot Magyar­­országon. Főleg fizok kaptak kedvet, akik Olaszországban a tengerparton látták és kipróbál­ták a bocsát. Ebben a sportban is gyakorlás teszi mesterré az embert. Itt a nyár, érdemes ki­próbálni. Jó szórakozást, kellemes és hasznos kikapcsolódást és spor­tolást! Sipos László Atom Anti „bejelentkezett” A miskolci Cselgáncs Magyar Köztársaság-kupa szenzáció­ját, ugyanakkor rangját kétség kívül egy olimpia- és világ­bajnok dzsúdós indulása je­lentette. A bajnok, a korábbi ippon király az atlantai olim­pia óta először lépett hivata­los versenyen tatamira, így érthetően nagy várakozás előzte meg versenyzését. Nos, Kovács Antal - mert termé­szetesen az Atomerőmű SE klasszisáról van szó - nem is okozott csalódást, hiszen nagyszerű sorozatot produ­kált. Atom Anti a 95 kg-os súlycsoportban úgy szerezte meg a végső győzelmet, hogy öt mérkőzéséből négyet nyert ipponnal. Sikeres volt hát a visszatérés, remélhetően ez megadja majd az „alaphan­got” egy újabb szép Kovács­szériának! A borsodi megyeszékhely nemcsak Kovács Antinak ho­zott sikert, hiszen a hölgyek mezőnyéből a másik paksi ki­válóság, Till Barbara magas­­lőtt ki. Barbara „igazi” súly­csoportjában, az 52 kg-ban iskolázta le vetélytársait, lé­nyegében megszorítani sem tudták őt, győzelme egy pilla­natig sem forgott veszélyben. A két klasszis „árnyéká­ban” kellemes meglepetést je­lentett a 48 kg-sok között ver­senyző Kiss Andrea szerep­lése, aki a harmadik helyen végzett Miskolcon. A bajnokság végeztével, amo­lyan levezetésként nemzetközi mérkőzést játszott az Atom­erőmű SE férfi együttese. A csapat korábbi litván játékosa, Arvidas Venclovas és jelenlegi együttese, a litván második vo­nalban bajnokságot nyert Drobe Juta látogatott Paksra. Az amerikai mintára négy ne­­gyedes mérkőzésen a vendégek inkább éhesek voltak a sikerre, gyorsabban, pontosabban ját­szottak, így ha némi meglepe­tésre is, de legyőzték a Gulyás és Visockas nélkül felálló házi­gazdákat. Atomerőmű SE - Drobe Juta 86-106 (45-56). A paksiak leg­jobb dobói: Monok 18/9, Mi­hály 18, Muntean 11/3. Május 22-25. között Szolno­kon rendezték az Országos Ka­dett Kupa döntőjét, amelyen a résztvevő 8 csapat között az ASE fiataljai is pályára léptek. A Halmai Tibor vezette kadet­­tok az 5. helyen végeztek a ran­gos mezőnyben, amelynek ér­tékét külön növeli, hogy a paksi gyerekek többsége egy évvel fiatalabb volt a felső határnál. Eredmények: MAFC - ASE 78-59, Szolnok - ASE 93-80, Nyíregyháza - ASE 71-59, ASE - ZTE 80-75, ASE - Pécs 76-70. Az Atomerőmű SE együtteséből kiemelkedően szerepelt: C. Szabó István, Ve­lencei János, Lukács Attila és Lőrincz Viktor. Labdarúgás Május 11. ASE - Dunaferr 1-1 (0-1). Gól: Nagy, Paksi SE - Bá­­taszék 0-0. Május 14. magyar­­kupa megyei selejtező: Duna­­szentgyörgyLimex - ASE 1-2 (0-1). Gól: Horváth J. illetve Soós, Vayer. Május 18. Érd - ASE 3-0 (2-0), Komló - Paksi SE 1-0 (0-0). Május 25. ASE - BKV Előre 6-1 (3-0). Gól: Vayer 2, Soós, Juhász, Orosz, Tóth. Paksi SE - Pécsi Postás 0-0. Május 27. Magyar-kupa me­gyei elődöntő: Dombóvár - ASE 0-5 (0-1). Gól: Juhász 2, Fejes, Kiss M„ Molnár. Június 1. MATÁV Sopron - ASE 1-0 (0-0), Beremend - Paksi SE 2-1 (2-0). Gól: Radics. Cselgáncs Nem hozott szerencsét Till Barbara számára a 46. felnőtt cselgáncs Európa-bajnokság. A belgiumi Ostendében az ASE judokája ezúttal a megszokottól eltérően egy súlycsoporttal fel­jebb, az 56 kg-han indult. Be­mutatkozása nem sikerült, hi­szen első mérkőzésén vereséget szenvedett, majd a vigaszágon sem tudott javítani, így győze­lem nélkül búcsúzott a mezőny­től. Csehországban az Ifjúsági Európai Olimpiai Reménysé­gek viadalán az 52 kg-ban Ma­gyarországot Till Regina kép­viselte, és remek versenyzéssel az első helyen végzett. Ezzel a sikerrel Regina kiharcolta az indulási jogot a július 18-24 között Liszabonban megrende­zendő Ifjúsági Olimpiai Napo­kon. Május 24-én a fővárosban a 1984-85-ös születésű fiúk és lányok részére Diákolimpiát rendeztek, amelyről a paksi fia­talok négy éremmel térhetek haza: 41 kg-ban 1. Kovács Kitti, 35 kg-ban 3. Hirczi Csaba, valamint 38 kg-ban 3. Haaz Ádám és Haaz Péter. Ugyanebben az időben ver­senyeztek a Budapest bajnok­ság keretében a legfiatalabbak, a versenyzői pályafutásuk leg­elején tartó, mindössze 10 éves dzsúdósok is. Eredmények: 26 kg. 3. Ko­vács Ferenc, 30 kg 5. Fritz Já­nos, 32 kg. 2. Lőrincz József, 34 kg. 1. Csoknyai László, 36 kg. 5. Nyárai Sándor, 41 kg. 5. Hangya Szabolcs, 45 kg. 3. Mészáros Péter.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents