Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1997-04-01 / 4. szám

1997. április Atomerőmű 3. oldal Szem előtt: a blokkügyeletes Makai János turbina főgépész, Vámosi Albert vezető elektrikus, Bayer Ottó turbina operátor, Stinglincz Gábor reaktor operátor, Mérei József blokk­ügyeletes A Tájékoztató és Látogató Központ (TLK) 1995. szeptemberében nyílt meg, és alig telt el egy év, már a 25.000. látogatót fogadta. A látogatók többség megfordult a 4-es blokki látogatófolyo­són. Arra voltam kíváncsi, hogyan vélekednek az operátorok az ablakon keresztül nézelődő láto­gatókról. Kérdésemet Mérei József blokkügyele­tesnek tettem fel. — Jelent-e számotokra plusz megterhelést, ho­gyan viselitek el az ablakon keresztül nézeló'dőket? MJ: Én másfél éve jöttem át a 3-as blokkról, és eleinte nagyon szokatlan volt a csoportok jelenléte. Ám ehhez is hozzá kell és hozzá is lehet szokni, mint bármilyen más szerepléshez, hiszen a látoga­­tók megjelenésével mi is szereplők vagyunk. Úgy érzi az ember magát, mint egy akváriumban, vagy mint az állatkertben. Várom, hogy banánt dobjanak be, bár ha ilyen előfordulna, biztosan kiírnák: az operátorok etetése tilos. Egy kicsit ilyen színezete is van a dolognak. De végül is hozzá lehet szokni, en­gem már nem zavar. — Mióta van együtt ez a csapat? MJ: Májusban lesz harmadik éve, hogy együtt vagyunk, illetve én másfél éve kerültem ide és je­lenleg két ember szabadságon van. Kovács János reaktoroperátort és Molnár László vezető elektri­­kust helyettesítik. — Hogyan alakul ki egy ilyen team? Nehéz ösz­­szeszokni az embereknek? Nehéz elviselni egymást? MJ: Embere válogatja. Van, akivel nagyon jól ki lehet jönni, van akivel nem. Mint a házasságban, vannak jól és rosszul sikerült há­zasságok. Az összekerülésünk inkább véletlenszerű, hiszen úgy nem lehet összeállítani egy csapatot, hogy figyelembe vegyék: ki kivel vagy kivel nem szeretne együtt dolgozni. Én is azért jöttem el az előző csapattól, mert ugyan kezelni tudtuk a vitákat és súrlódá­sokat, de nem éreztem jól magam, így váltottam. Itt jól érzem ma­gam. Végül is eléggé össze vagyunk zárva, egymásra vagyunk utalva, ezért a sikeres tevékenységünk alapja a jó összhang. Külö­nösen üzemzavar esetén, akkor nagyon egymásra vagyunk utalva, de a szimulátoros gyakorlatok is megkövetelik az összehangolt csapatmunkát. — A látogatók mindig rőégkérdik: nehéz-e ez a munkakör, pszi­chésen mennyire megterhelő? MJ: Eléggé megterhelő. Ha nyolc órán keresztül itt ülök, és semmi dolgom nincs, akkor is fáradtan megyek haza. Az, hogy itt ülünk és nyugodtan nézelődünk, az csak látszólagos nyugalom, de ha bejön egy hangjelzés, mindenki odakapja a fejét. A szellőzésből eredő monoton zaj, a mesterséges fény, az egész monotónia rá­nyomja az emberre a bélyegét. Viszont ha bekövetkezik egy ese­mény, akkor meg végleg elfáradunk, idegileg megvisel, és azt tud­juk, hogy az idegi fáradságot nehezebb kipihenni, mint a fizikait. — Mielőtt még idegileg lefárasztanálak, összefoglalnád rövi­den, hogy mi a blokkügyeletes legfontosabb feladata? MJ: A legfontosabb szerepe az, hogy ügyeljen a blokkra, tulaj­donképpen minden hozzátartozik. Összefogni a csapatot, össze­fogni a különböző szakterületek munkáját. Van primeres, szekun­­deres és villamos szakterület, és ha mindenki csak a saját dolgára figyelne, nem biztos, hogy abból jó dolog sülne ki. Ez olyan, mint a zenekar esete, amelyben képzett zenészek vannak, de mégis szük­ség van a karmesterre. Össze kell hangolni az egyes szakterületen végzett munkát a másik szakterület tevékenységével, mert nem mindegy, hogy ki, mikor, és mit csinál. Nekem nincs konkrét keze­lési feladatom. Én nem megyek oda egyik szakterülethez sem, én nem kapcsolgatok, nem szabályozok és nem kezelek semmit. Én azt nézem, hogy ki mit csinál. Nekem jelentik, hogy most mit ta­pasztaltak, mit akarnak csinálni, és én vagy jóváhagyom, vagy kontrollálom. Ha nincs azonos véleményünk, akkor megbeszéljük, illetve a fölöttes szervünk, az ügyeletes mérnök véleménye lesz a döntő. Ám ritka az ilyen eset, hiszen jó kezelési utasítások vannak, jók a próbaforgatókönyvek, az üzemzavar-elhárítási utasítások. Előfordulhat, hogy egy eseményt különböző emberek különböző­képpen ítélnek meg, ám az előbb felsorolt utasítások és forgató­­könyvek igen kis teret engednek az eltérő (egyéni) megítélésnek. — Milyen a megbecsültségetek? MJ: Vannak itt olyan beosztások, melyek betöltőivel szívesen cse­rélnék munkát és fizetést is. Nem azt mondom, hogy elégedetlen va­gyok. mert ha az lennék, akkor nem csinálnám ezt. Dehát az ember sohasem lehet elégedett. Mindig a szomszéd kertje a zöldebb. Ha va­laki többet dolgozna és kevesebb pénzt kapna, azt nem biztos, hogy meglátnám, viszont ha valaki kevesebbet dolgozik, de több pénzt kap, ez biztos, hogy szemet szúr, mivel emberek vagyunk. - béri -A rádiórendszer a biztonságot szolgálja A nemzetközi tapasztalatok elem­zése során a nukleáris technoló­giát üzemeltető, felügyelő szak­emberek az üzemi rendellenessé­gek, működési zavarok jelentős részében alap okként - a jelen kor információs éhségéből adódóan - a kommunikációs technikák hiá­nyát, illetve a meglévők lassúsá­gát, bonyolultságát és nehezen ke­zelhetőségét jelezték. Ezt a tech­nológiai kihívást a világ távköz­lési világcégei felvállalták, így a Paksi Atomerőmű Rt. felkérésére az atomerőmű vezetékes és veze­téknélküli távközlési rendszerei­nek rekonstrukciójában új, kor­szerű eszközeikkel vettek részt. A SIEMENS H1COM 390-es ISDN rendszerű telefon- és adat­­átviteli szolgáltatásokra alkalmas rendszer kiépítése után az elmúlt évben a távközlési szakemberek figyelme a több mint tizenöt éve kiépített, több részegységből álló rádiórendszer korszerűsítésére irányult. Az atomerőmű bizton­sági filozófiájában lefektetett téte­lek megismerése után a MOTO­ROLA vállalkozott a SmartZone rádiórendszerének telepítésére. A február 25-i átadási ünnepségen a kiépített rendszert Hermann Weif­­ferbach úr, a MOTOROLA elosz­tói hálózat alelnöke adta át „jelké­pesen” az energetika szolgálatába. A tényleges üzembe állítás után az eddig szerzett tapasztalatokról Poór Zoltánt, a PART Híradás­­technikai Üzem rendszermérnökét kérdeztem. — Mit tud a SmartZone rendszer? — A Paksi Atomerőmű üzem­­irányítási kommunikációs rend­szere alapvetően vezetékes háló­zaton működik. A rádiórendszer olyan helyszíneken biztosítja a kommunikálási lehetőséget, ahol vezetékes hálózat nincs, illetve megsérült. A rádióhálózat normál körülmények között az üzemvi­teli és karbantartási tevékenysé­get segíti, üzemzavar-elhárítás esetén biztosítja több munkacso­port együttműködését, baleseti helyzetben a rádióhálózaton ke­resztül koordinálhatok a munka­­csoportok. A védett vezetési pon­ton telepített diszpécserhelyen az adott feladatnak megfelelő be­szédcsoportok rugalmasan és gyorsan létrehozhatók. A rend­szer két diszpécseri munkahellyel rendelkezik. Az egyik a védett vezetési ponton, a másik pedig az erőmű irányító központjában van telepítve. Á diszpécseri munka­helyekről elérhető minden létre­hozott beszédcsoport, illetve a diszpécser össze tudja kapcsolni a beszédcsoportokat, ha szüksé­ges, tudja koordinálni a munka­­csoportok tevékenységét. A rend­szer adta rugalmasság biztosítja, hogy az üzemviteli és karbantar­tási igények szerint a beszédcso­portok bármikor bővíthetők, új beszédcsoportok hozhatók létre. A hálózaton azonnali kapcsolat létesíthető a megyei és városi polgári védelem szervezeteivel, a megyei és paksi rendőrséggel, egészségügyi szervezettel, vala­mint az erőművi tűzoltósággal. Szelektív hívással két készülék „párbeszéd” üzemben fel tudja venni a kapcsolatot, így a be­szédcsoportok forgalmazását nem zavarják. — Milyen tapasztalatról tud beszámolni? — Teszteltük a rendszert, a felhasználók kérése alapján a „testreszabási” igényeket elvé­geztük. Megtörtént a készülékek személyhez, valamint szervezet­hez rendelése, illetve hívólisták kiadása. A felhasználóink elége­dettek a gyorsan konfigurálható rendszerrel. Maguk a végkészü­lékek üzembiztosak - ipari kö­rülmények között, „megrázó él­ményeket” is túléltek. A rendsze­ren torlódást nem tapasztaltunk, hibamentes a működés, az ön­tesztelő rendszer folyamatosat!. figyel. A szükséges duplikációk révén az esetleges meghibásodást-; a felhasználóink nem érzékelik. Új tarifa Az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter 12/1997. (III.24.) IKIM rendszelete megjelent a Magyar Közlöny 1997. 26. számában. Ennek értelmében 1997 április elsejétől a lakossági fogyasztók villa­­mosenergia-dtjai emelkedtek. A villamosenergia-ipari társaságok munkavállalói és nyugdíjasai által vételezett villamos energia ára a következőképpen módosult: I. tömb: A fogyasztásnak 20.000 kWh/évet meg nem haladó része 3,50 Ft (+ÁFA) II. tömb: A fogyasztásnak az I. tömböt meghaladó része 16,00 Ft (+ÁFA). Energiatakarékosság Tájékoztató az IKIM-ben Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenfor­galmi Minisztérium a közeljövőben indítja az energiatakarékossági hitel­­programot, amelyről tavaly novem­ber végén intézkedett a kormány - je­lentette be Ligeti Pál, az IKIM főosz­tályvezetője március 12-én sajtótájé­koztatón. Az idei évre szánt, a gazda­ságfejlesztési célelőirányzatból elkü­lönített 800 millió forintos hitelkeret a helyi önkormányzatok tulajdonában lévő közintézmények energiamegta­karító beruházásainak támogatását szolgálja. A hitelkeret folyósítását az Unicbank végzi nyertes pályázata alapján. Ajánlata szerint a kedvez­ményezett hitel díja az egy hónapos Bubor kamat, plusz a banki költség címén felszámított 0,5 százalék. A kedvezményes hitel összege egy-egy beruházásnál legfeljebb 30 millió fo­rint. Ligeti Pál a sajtótájékoztatón el­mondta: a tárca az elmúlt 15 év alatt mintegy 40 milliárd forintot fordított energiatakarékossági feladatokra. A programok célja az energiaárak fo­lyamatos emelkedésének kivédése, il­letve annak segítése, hogy a magyar gazdaság kevesebb energiát használ­jon. Az energiatakarékosságra ösztö­nöznek a környezetvédelmi elvárások is - ez alapvető az Európai Unióhoz csatlakozás szempontjából. A hazai energiatakarékossági programokat nemzetközi támogatások egészítik ki. Ezek közül a legfontosabb az EU PHARE programja által biztosított támogatás, amely 1995 és 1999 kö­zött mintegy 6 milliárd forintnak megfelelő ECU-t biztosít. A PHARE alprogramja, a Synergy és a Thermie szintén működik már. Hazánk részese a holland gazdasági minisztérium PSO programjának, illetve a Score energiahatékonysági projekt támoga­tásának. Az ENSZ Környezetvédelmi Alapja az IFC-n belül 5 millió dollá­ros támogatást biztosít. A német szénsegélyből létrehozott Energia Takarékossági Hitel Alap által 1991 óta 6,5 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg, amelyből 4,4 milliárd forint a kedvezményes hitel. A pane­les lakóépületek felújítását szolgáló, úgynevezett panelhitel 30 millió márkával áll rendelkezésre. Ligeti Pál úgy vélte, a hitelkeretek nagysága összhangban áll az igényekkel. Hoz­zátette azonban: több milliárd fo­rintra lenne szükség ahhoz, hogy tel­jes mértékben racionalizálják a gaz­daság és a lakosság energiafelhaszná­lását. LT A megújulás szándéka A Tolnai Népújság hasábjain olvashattak arról, hogy már­cius 26-án benchmarkingot rendeztek az atomerőműben. A résztvevők a Paksi Atom­erőmű Rt. részéről Faragó Péter főmérnök vezetésével a karbantartás irányítói voltak, az AEROPLEX munkatár­sait Rácz János minőségügyi igazgató vezette. Az összejövetelt az atom­erőmű kezdeményezte, a tava­lyi kettes blokkon történt események vizsgálata után. Olyan magyarországi céget kerestek, amelynek munkájá­ban az ilyen hasonló jellegű események nem kívánatos következménnyel járnak. Az elemzések szerint a repülő­gép-karbantartás áll legköze­lebb ebből a szempontból az atomerőművi karbantartás­hoz. Magyarországon az egyedüli cég, amely repülő­gép karbantartással foglalko­zik, az AEROPLEX Közép- Európai Kft., melyet 1992-ben alapított a két tulaj­donos: a MALÉV, és az ame­rikai multinacionális Lock­heed Aircraft Service Interna­tional. A Látogató Központban megrendezett esemény szín­vonalát az is jelezte, hogy az AEROPLEX ügyvezető igaz­gatója, Richarc Crail is meg­tisztelte jelenlétével és elő­adásával ezt a Magyarorszá­gon még újdonságnak számító összejövetelt. A szakemberek nagy figye­lemmel fogadták egymás elő­adásait, amire bizonyíték a sok-sok elhangzott kérdés volt. Nemcsak a tapasztalato­kat osztották meg egymással a résztvevők, hanem kölcsönö­sen tanultak is már az első összejövetel alkalmával. Meglepő volt, hogy mennyi hasonlóság van a két, látszó­lag tökéletesen eltérő szakma között. Ami dicséretes: két magas szakmai színvonalon álló cég azért rendezett talál­kozót, hogy összemérje telje­sítményét, s még tovább javít­son munkája hatékonyságán. Mindezt úgy kell megtenni, hogy közben a biztonság kér­dését és a szigorú hatósági előírásokat messzemenően fi­gyelembe kell venni. Az egésznapos benchmarking so­rán egymást követték a PA Rt. és az AEROPLEX elő­adói, s a cégek történetétől a karbantartás munkafolyama­tain át sok hasznos informá­ciót cseréltek a szakemberek. Végülis bebizonyosodott, amit előzetesen már sejtettek a szervezők és a vendégek: bár látszólag nagyon távoli szakmákról van szó, a karban­tartás mindkét területen fon­tos biztonsági és minőségi követelményeknek kell, hogy megfeleljen. A javítások ide­jén jelentős anyagi érték kerül használaton kívülre, az éssze­rűsítés tehát mindegyik fél számára pozitív lehet. Az első paksi benchmarking sikeres­nék bizonyult, a Paksi Atom­erőmű Rt. és az AEROPLEX Kft. szándéka és érdekeltsége megegyezik, céljuk a bizton­ságos és minőségi munkavég­zés. A folytatás természetesen nem marad el, további tapasz­talatcserékre kerül sor a két cég között. e.M. A hegesztéstechnika sikerei A BNV területén a MACH-TECH '97 keretén belül a Magyar Hegesztés­technikai Egyesülés ren­dezte meg a II. Hegesztés­technikai Szakkiállítást. Az 52 kiállító jelenléte 1500 négyzetméter területen jól érzékeltette a hegesztés­technika jelentőségét. A magyar iparvállalatok, gazdasági társaságok 10 szá­zaléka érdekelt a hegesztés fejlesztésében. Számos okta­tási, kutató és fejlesztő intéz­mény és kereskedelmi cég is tevékeny részt vállal a he­gesztett termékek minőségé­nek tökéletesítésében, azok forgalmazásában, a szakem­berképzésben, valamint a he­gesztők külföldi és hazai fog­lalkoztatásában. E szektorban 72 cég mintegy 30-40.000 főt foglalkoztat. Munkanélküli minősített hegesztő pedig nincs! A szakma összefogója a Magyar Hegesztéstechnikai Egyesülés 66 tagvállalattal, amely számos szakmai szol­gáltatás mellett ellátja a Ma­gyar Hegesztésminősítő testü­let (MHT) operatív tevékeny­ségét. Szerepe meghatározó az új EU szabványok bevezetésé­ben, a hegesztők képzésében, minősítésében és újraminősí­tésében. Rendelkezik a Nem­zeti Akkreditáló Testület sze­mélyzettanúsítási okiratával. Egyébként számos európai or­szág hegesztéstechnikai szer­vezetével kölcsönösen elisme­rik egymás tanúsításait. Az MHTE e tevékenysége ered­ményeként több mint 90 szakmailag tanúsított oktató­helyen évente 5-6.000 szak­munkás-képesítést és 3-3.500 hegesztő minősítést ad ki az ipar és az oktatás területére. A hegesztési tevékenységre jel­lemző, hogy 1982—92. között a szakképzett hegesztők külföldi munkavállalása volt a megha­tározó. Az utóbbi években vi­szont folyamatosan nőtt hazai munka (és bérmunka) mennyi­sége. Ezt a hegesztési hozag­­anyag felhasználás évi kb. 10 százalékos növekedése mu­tatja. Mintegy 500.000 tonnára tehető az évente előállított he­gesztett termékek gyártásának és szerelésének mennyisége. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium a Hegesztőszakmunkás Minő­sítő Bizottság helyett létre­hozta a Magyar Hegesztőmi­nősítő Testületet (MHT), amelynek operatív tevékeny­ségével a Magyar Hegesztés­technikai Egyesülést bízta meg. Ma is ez a testület játssza a meghatározó szerepet az új európai szabványok bevezeté­sében, a képzés és minősítés személyi és tárgyi feltételeinek tanúsításában, a hegesztők mi­nősítésében és újraminősítésé­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents