Atomerőmű, 1997 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
1997. március Atomerőmű 3. oldal A radioaktív hulladékok végső elhelyezésének hosszú távú biztonsága Egy munkaértekezlet tanulságai Az összefogás első lépése: kommunikáció Az értekezlet Cordobában (Spanyolországban) zajlott. A címben jelzett témát eredményesen művelő 16 ország képviselői között magyar részről Juhász László (OSSKI) és Ormai Péter (PA Rt.) vett részt. A tulajdonképpeni téma a címbeli probléma hatósági szabályozása volt, de ennek keretében szükségképp szőnyegre kerültek a téma műszaki szempontból fontos aspektusai, illetve a még nem teljesen megoldott, bizonytalan, tisztázásra váró kérdések is. így az olvasók érdeklődésére is számot tarthatnak az időszerű téma részletei. A központi kérdés a mély geológiai tárolók biztonsága és a megfelelő engedélyezési eljárás kialakítása volt. Ehhez a tagországoknak már korábban kiküldött kérdőívekre adott válaszokat értékelték, és a felhasználók értékelési gyakorlatát öszszehasonlították a hatósági követelményekkel. Meghatározták a problémás területeket és kitűzték a következő évtizedekben megoldandó problémaköröket, törekedve arra, hogy a várható, ezután felmerülő problémákat is figyelembe vegyék. A munkaértekezlet megállapításai alapján a hosszú távú biztonság megteremtésének elengedhetetlen kelléke a hatékony hatósági rendszer. Ennek néhány fontosabb eleme: A nagy aktivitású hulladékok végső elhelyezéséhez világos, egyértelmű nemzeti politikára/stratégiára van szükség, amelynek igen sokoldalúan kell figyelembe vennie olyan szempontokat, mint a fenntartható fejlődés, az óvatos megközelítés, a sugár- és környezetvédelem, a költség - haszon arányok stb. Létre kell hozni a hulladékkezelés intézményi kereteit, jól meghatározott felelősségi körökkel. Ki kell dolgozni a geológiai elhelyezés érett, végleges elhelyezési koncepcióját, amely nem számol hosszú idejű intézményes ellenőrzéssel (vagyis a temetőhely egy idő után „magára hagyható”). A mély geológiai elhelyezést még nem minden ország fogadta el véglegesen, de ahol amellett döntenek, ott is csak szakaszosan szabad bevezetni, figyelembe véve a közben születő kutatási eredményeket. A mély geológiai tárolót is e szempontnak megfelelően, fokozatosan kell kialakítani. Éppen a műszaki megoldások nem kiforrott volta miatt a hatósági szabályozást úgy célszerű megoldani, hogy az általánosan elfogadható biztonsági szinthez egy célkitűzés rendszert írnak elő, nem pedig annak műszaki gyakorlati megvalósítási módját követelik meg. A hoszszú időtávra vonatkozó sugárvédelmi kritériumokat inkább biztonsági indikátorként, mint szigorú korlátként kell kezelni (nincs ugyanis lényegi különbség 0,1 illetve 0,3 mSv/év kapott dózis között). Ugyanígy a becsléshez használt időtávlatokat is rugalmasan kell kezelni; pl. biztonsági becslés 10.000 évre. A még hosszabb időtartamokat egyre inkább kvalitatívan kell tekintem, mint szigorú értékként. A hosszú távú biztonsági elemzés szükségképpen tartalmaz bizonytalanságokat, ennek ellenére hasznos és nem elhagyható eszköz egy létesítmény hosszú távú biztonságának becsléséhez, a biztonságot befolyásoló folyamatok azonosításához és megértéséhez. A nagy aktivitású hulladék tárolójának elfogadhatósága pontosan nem számszerűsíthető, illetve nem mérhető, a megfelelőség demonstrálására nincsenek abszolút módszerek, azért a hatósági döntések során feltétlenül szükség van a szakértői véleményekre és értékítéletekre csakúgy, mint a józan mérlegelésre. Jelentős körülmény, hogy a hatóságnak a szakmai tényezők mellett nem szakmai körülményeket is figyelembe kell venni. (A lakosság ezer év múlva érvényes sugárterhelésének számításakor a mai életvitelt és szokásokat vesszük alapul, vagyis tulajdonképp azt becsüljük, hogy a mai lakosság mekkora dózist kaphatna a temetőhelytől ezer év múlva. Az életvitel-változások előrejelzése ekkora távlatra teljesen illuzórikus!) A hatósági eljárásnak nyíltnak és jól dokumentáltnak kell lennie, rendszerével biztosítania kell az időszakos, független felülvizsgálatokat, valamint a helyi hatóságokkal és a lakossággal folytatandó párbeszédet. Mi mást tehet a krónikás, azt mondja erre: Úgy legyen! Paks és Dunaföldvár városok és a közvetlen környezetükben lévő települések polgármesterei évek óta tartó hagyományukat folytatva tanácskoztak február 20-án a Prelátus kúriában. A kötetlen - nem hivatalos - kommunikációra Sződi Imre országgyűlési képviselőtől és dr. Oláh László rendőrkapitánytól kapott meghívót Szabó József, a PA Rt. vezérigazgatója és az Atomerőmű újság szerkesztősége is. A legfőbb cél változatlanul: a közös térségi gondok, problémák megoldásaira az együttes válaszok megfogalmazása. Melyek a jelen időszak feszítő gondjai? - Dr. Brebán Valéria - a Tolna Megyei Munkaügyi Központ vezetője - előadását úgy kezdte, hogy szőkébb térségünk a „Dunántúl Nyírségévé” vált. A munkanélküliségi ráta a január 20-i adatok alapján 13,9 %-ra ugrott, ami az országos átlagot 3,3 %-kal haladja meg. A helyzetet súlyosbítja, hogy a regisztrált 15.118 munkanélküli 72 %-a egy éve tartósan munka nélkül van, s egyre kevesebb az esélyük a munkaerőpiacon. Egy felvázolt megoldást és összefogást sürgetett dr. Brebán Valéria, jelezte a közmunkatanács által meghirdetett pályázatot, melyben társadalmilag hasznos közfeladatok ellátásában foglalkoztatottak bérére van forrás. Többszörösen is fontos kitörési lehetőség a településeket összekötő utak építése, főútvonalakhoz való becsatolás lehetőségének biztosítása. Az úthálózat-fejlesztési projektek a munkaerő számára biztosított lehetőségeken kívül a lakosság mobilizálását, az üzleti élet fellendülését is segíthetik. Dr. Tury Peregrin, az Országos Mentőszolgálat mentőkórházának igazgató főorvosa a sürgősségi ellátás nehézségeiről tartott előadást. Felhívta a térség polgármestereinek a figyelmét az összefogás létszükségességére. Túl a racionális számadatokon közös gondként kell kezelni a paksi mentőállomás helyzetét. Akkor önfenntartó egy központi ügyeleti szolgálat, ha 40 ezer lakost lát el. Kérte a térség polgármestereit, hogy ne csak az előnyök kihasználásában, hanem a források megteremtésében is vegyenek részt. ,A polgármesterek összefogásával a térség sürgősségi betegellátását stabil alapokra kell helyezni” - fejezte be dr. Tury úr mondanivalóját. Dr. Oláh László alezredes a Paks környéki települések közbiztonságáról készült írásbeli tájékoztatóját szóban egészítette ki. Az országos statisztikai eredményekből kiolvasható, hogy Tolna megye rendőrei a legfegyelmezettebbek, ezen belül a paksiak második helyen vannak. „Minőséget csak fegyelmezett munkával lehet elérni”! - jelezte a főkapitány úr. A gyermekeknek szervezett zsarutáborok népszerűek voltak, így idén is lesz lehetőség a fiatalok számára. Befejezésül a polgármesterek figyelmét az „Együtt a biztonságért” alapítványra hívta fel, mely lehetőséget biztosít az összefogásra, közös teherviselésre. Sződi Imre országgyűlési képviselő beszámolt az elmúlt időszakban választókerülete érdekében végzett parlamenti munkájáról. Kiemelte az erdővédelemről, a területfejlesztésről, a tervező és szakértő mérnökökről, a térképészetről, a sportról, valamint az atomenergiáról szóló törvények kapcsán végzett munkáját. Közös összefogás eredményeként valósulhattak meg közel egy milliárdos beruházással a gázprogramok Dunaföldvár, Bölcske, Madocsa, Paks, valamint Tengelic térségében. Az önerős kezdeményezéseket a továbbiakban is támogatja, melyek kidolgozásához ez a fórum is hozzájárul. A kommunikáció jelentősége felértékelődött, amit szerencsére felismertek a polgárok mesterei. Herczeg József, Paks polgármestere megköszönte a tájékoztató előadásokat, egyben felajánlotta kollégáinak a gázprogram megvalósításában szerzett tapasztalatok átadását. Jelezte a polgármesterek számára, hogy Paks város Általános Rendezési Tervében szerepel ipari park és egy kikötő létesítésének lehetősége. Mindkettő megvalósítása a korábban megfogalmazott célok elérését segíti. S. L. Mérnökök és az innovációs park Miért nem vállalnak a közéletben nagyobb szerepet a mérnökök? - szegezte nekem három hete a kérdést a Postamúzeum igazgatónője, amikor kölcsönöztem A m. kir. posta jogász és mérnök tisztviselői országos egyesületének története (1918-1943) c. könyvet. A váratlanul feltett kérdésre akkor csak annyit mondtam, hogy a „nagypolitika” eddig nem biztosított mérnökeinknek megfelelő terepet. Azóta persze átgondoltam a választ, és most már tudom, hogy szükség van az angolszász eredetű politics-re, de úgy tűnik, megnőtt az igény a policy-re. Mi a különbség a kettő között? Vámos Tibor akadémikusnak, az informatikai tudomány nemzetközileg jegyzett szakemberének ide vonatkozó definícióit idézem: „POLICY = Gondolkodás arról, hogy mit kell cselekedni. POLITICS = Manőverezés, személyi játékok, hatalmi harcok.” A minőségbiztosítás tantárgy oktatásánál a hallgatóságom figyelmét egy szakmapolitika - a Quality Policy (Minőségpolitika) - tárgyalásakor a megtervezett, előrelátó gondolkodásra szoktam irányítani. Ez az, amit a tervező és műszaki szakértő mérnökök vállalni tudnak, feltéve, ha a megbízók ezt igénylik. (A politics művelőinek már Kossuth Lajos is megfogalmazta a politika definícióját: - a kívánatos és a lehetséges összeegyeztetésének tudománya.) A Tolna Megyei Mérnöki Kamara (TMMK) vezetősége a politika művelői számára - Tolna megyei önkormányzatok - fel tudja ajánlani a tervező mérnökök policy alapú gondolkodásmódját. Úgy tűnik, meghallgatásra találtunk, ugyanis első idei vezetőségi ülésünknek Herczeg József, Paks polgármestere adott otthont 1997. február 14-én délután. Bohli Antal, a TMMK elnöke jelezte, hogy Szekszárdon a város költségvetésének tervéről a mérnökök köztestületének is kikérte véleményét az önkormányzat. Herczeg József polgármester felkérte a TMMK szakembereit Paks új általános rendezési tervének véleményezésére. Távlatokban jó szakmai együttműködés alakulhat ki Pakson az ipari park tervezése, létesítése során a TMMK és az önkormányzat között. Bohli Antal felhívta a figyelmet egy innovációs jellegű ipari park létesítésének lehetőségére, lévén, hogy Pakson a műszaki értelmiség szellemi kapacitása biztos bázist adhat. Az innovációs park létesítése reményeink szerint megmozgatja a paksi mérnökök kreatív fantáziáját, és jövőnk érdekében tudnak a mérnöki szakmák együttműködni, így sajátos terepükön „politizálni”. A február 14-i nap délelőttjén a TMMK vezetősége felvette a kapcsolatot az Atomerőműben működő tudományos egyesületek vezetőivel. Kováts Balázs, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület elnöke, Taba József, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület szervezőtitkára és Vereczki György, a Híradástechnikai Tudományos Egyesület elnöke támogatásukról, együttműködésükről biztosították a Tolna megyei mérnökök köztestületének vezeSzabó József és Vámos Gábor is fogadta a TMMK vezetőségét tőségét. Az elvi, szóbeli megegyezést rövidesen egy írásos együttműködési megállapodás fogja követni. A nap fontos eseménye volt, mikor is Szabó József, a PA Rt. vezérigazgatója és Vámos Gábor biztonsági igazgató fogadta a TMMK vezetőségét. A megbeszélésen jelen volt dr. Bertha Kálmán osztályvezető, a Tolna Megyei Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke is. Cégünk vezetése támogatja a TMMK törekvéseit, és a lehetőségekhez mérten a működéshez segítséget nyújt. A polgári védelem világnapja az erőműben Március 1. a polgári védelem világnapja. Ez alkalomból kérem meg Ban a János hadműveleti felelőst, hogy adjon rövid ismertetést a megemlékezés napjáról és az erőmű polgári védelmi szervezetének tevékenységéről. — A Polgári Védelmi Világszervezet 1972. március 1- én alakult újjá, ezért jelölte meg ezt a napot a szervezet IX. kongresszusa, mint a polgári védelem világnapját. Ezen a napon valamennyi ország megemlékezik a polgári védelemről, Magyarországon hatodik alkalommal került erre sor. Az atomerőmű balesetelhárítási szervezete szorosan együttműködik az országos, a megyei és a városi szervezetekkel. Természetesen a legszorosabb kapcsolat a megyei és a városi parancsnoksággal van, hiszen velük napi munkakapcsolatban állunk. Közös együttműködési terveket készítünk Paks körzeti polgári védelmi parancsnokságával. Együttesen készülünk fel a várható balesetek felszámolásának tervezésére. Rendszeresen ismétlődő feladataink sorába tartozik pl. a féléves szirénapróbák végrehajtása. Szintén közös feladatunk lesz a májusra tervezett Dunai katasztrófa-elhárítási gyakorlat. Az erőmű balesetelhárítási szervezete nemcsak nukleáris katasztrófa esetén hozható működésbe, hanem egy-egy súlyosabb közúti, vízi katasztrófánál is segítséget tud nyújtani a polgári védelem szervezeteinek. Minden tekintetben igyekszünk együttműködni a polgári védelemmel, ezt példázza az új MOTOROLA rádiórendszer életbelépése. Az erőmű biztosítja a végkészülékeket a városi és megyei pv szervezetnek és így egy közös rádiórendszeren tud kommunikálni egymással a polgári védelem, a balesetelhárítás és az együttműködő rendvédelmi szervek (rendőrség, tűzoltóság). Nagyon jó a kapcsolat a városi és megyei polgári védelemmel, ezt mutatja az is, hogy a BEH vezetőjét rendszeresen meghívják a megyei védelmi bizottság ülésére, amikor az ülés témája kapcsolódik a balesetelhárításunkhoz. Az elmúlt évben a megyei pv elismerő emlékéremben részesítette dr. Rónaky József BEH vezetőt. Munkánk megbecsülését elismerésükkel fejezik ki. Igyekszünk hatékonyan együttműködni társszervezeteinkkel, megfelelni az elvárásoknak, feladatunknak: a polgári védelem biztosításának. A hivatásos állománynál Hatodik éve ünnepük világszerte - így hazánkban is —, március 1-jén a polgári védelem világnapját. Ebből az alkalomból Szekszárdon, a megye hivatásos polgári védelmi szervezetei részt vettek egy megemlékezésen, ahol az a megtiszteltetés érte a paksiakat, hogy a körzeti parancsnokság főelőadója, Ferencz Győző mondott ünnepi beszédet. A jövőt illetően úgy vélem, fontos feladata a hivatásos polgári védelmi szervnek, hogy a lehető legtöbb önkéntes szervezet jöjjön létre támogatásával, belátva, beláttatva, hogy ez döntően befolyásolja tevékenysége hatékonyságát. Jó volna, ha az emberek a nyíltság és őszinteség, a végre újra induló felkészítések, kiképzések során megértenék, hogy a polgári védelem miattuk és értük van - mondotta többek között Ferencz Győző. Több mint 60 év telt el azóta, hogy megszületett a polgári védelem, illetve annak jogelődje, a Magyar Légoltalom. A háború kényszere szülte ezt a humanitárius, a hátország védelme szempontjából nélkülözhetetlen szervezetet. A II. világháborút követően 1950-ben szervezték újjá - a hidegháború követelményeinek megfelelően - a légoltalmat. A szervezet feladatkörének bővülése és tartalmi változása indokolta, hogy megnevezése 1964-től légoltalom helyett polgári védelem lett. Újabb átszervezés eredményeképp nyolc évvel később létrejött a Hátországvédelmi Alakulatok Parancsnoksága. 1988-től a polgári védelem a Hátországvédelmi és Polgári Védelmi Parancsnokság állományába került. A rendszerváltás az átmeneti időszakot jelentette a szervezet életében. A polgári védelem megkezdte a koncepcióváltást - a háborús feladatok mellett -, a békeidőszaki természeti és civilizációs katasztrófák megelőzésének és elhárításának elvi kidolgozását. A Minisztertanács a szervezetet 1990. július 1- jei hatállyal a Belügyminisztérium alárendeltségébe utalta. A későbbiek folyamán a polgári védelem visszakapta önálló, országos szintű hatáskörét. A magyar polgári védelem szervezetileg továbbra is a Belügyminisztérium fennhatósága alatt, de már a megalakult Polgári Védelem Országos Parancsnokság közvetlen irányítása mellett dolgozhatott. A Magyar Köztársaság Parlamentje 1996. április 30- án, csaknem 100 százalékos szavazataránnyal megszavazta a polgári védelemről szóló törvényt. Ezzel lezárult egy történelmi ciklus és a polgári védelem története innen már új fejezetben folytatódik. Összeállította: Lovászi Zoltánná és Préházi Ildikó
