Atomerőmű, 1996 (19. évfolyam, 6-11. szám)
1996-06-01 / 6. szám
6. oldal Atomerőmű 1996.június Elet a konyhán A Külső Szolgáltatási Osztály részeként üzemel az atomerőmű területén az 1500 adagos konyha. Amint azt Herbert József üzemeltetésvezetőtől megtudtuk, a 2 évvel ezelőtti felújítás óta, amely előtt még a Tolna megyei vendéglátóiparhoz tartozott az egység - saját, PA Rt. üzemeltetés alatt állnak. Jelenleg 700 személyre főznek. A közétkeztetésen kívül a konyha tevékenységéhez tartozik különböző rendezvényekre, megrendelésekre történő ételkészítés is. A város és környéke cégeinek, magánszemélyek számára előzetes megbeszélés alapján gyakran készítenek hidegtálakat, süteményeket. ők látják el az erőmű területén üzemelő büféket hidegkonyhai termékekkel, cukrászsüteménnyel, igény szerint. A látogató központba érkező csoportok étkeztetésének megoldása az itteni konyhán dolgozók feladata. A gyönyörű üzemi étkezőbe betérők már első alkalommal megállapíthatják, hogy nem akármilyen színvonal van itt. Elég megnéznünk a fehér abrosszal leterített asztalokat, ahol mindig friss víz, szalvéta fogadja az ide betérőket. Ahogy Herbert úr mondja, ez a színvonal korántsem jellemző a hazai közétkeztetésre, másodosztályú éttermi színvonalnak felel meg ez a hely. Az üzemeltetésvezetőn kívül a konyhafőnök, Adorján Mihály, a főszakács, Bencze Gyula és 25 alkalmazott működik közre, hogy mindig ízletes étel kerüljön az asztalra. A menü összeállítása a konyhafőnök és főszakács dolga. Az alapanyagok beszerzésénél ügyelnek arra, hogy mindig friss áruval dolgozzanak, a raktáron a lehető legkevesebb ideig kelljen élelmiszert tárolni. Kapcsolatban állnak a Tolnatejjel, Füszérttel, a zöldségeket főként őstermelőktől vásárolják. A kenyér és a péksütemények a Domb utcai Rück pékségből érkeznek, a húst pedig a tengelici Pámer vágóhíd szállítja. A konyha vezetője egyébként önállóan jogosult az alapanyag beszerzésére. Jó munkáját dicséri, hogy a közegészségügyi előírásokat mindenki a legszigorúbban betartja. Az itt étkezők háromféle menüből választhatnak: ebből kettő nagymenü, a harmadik pedig egytálétel. — Az étlap összeállításánál ügyelünk arra, hogy egy nap a három menünél ne ugyanaz a hús szerepeljen, hanem legyen például hal, marhahús vagy sertéshús is. A köretek sem ismétlődhetnek. Hetente kétszer van például főzelék, egyszer sütemény. Leves helyett kétszer ivóiét adunk, biztosítva ezzel is a változatosságot. Minden héten betervezünk valami újdonságot is, amit az étlap alján magyarázattal külön feltüntetünk - mondja Adorján Mihály. Ahogy Bencze Gyulától megtudjuk, ügyelnek arra, hogy házias dolgokat készítsenek, és emellett sokszínű étkeztetést biztosítsanak. Az ebéd ára is elég kedvező: egy ebéd 195 forintba kerül, de ha beszámítjuk a munkahelyi támogatást is, akkor napi 95 forintért ebédelhet az itt dolgozó. Amint Herbert József elmondja, nemcsak az étel minősége jó, de a tisztasággal sem volt eddig s^rami gond. Az ÁNTSZ rendszeresen ellenőrzi őket, és eddig még semmiféle kifogást nem emelt. Mit tehettünk ehhez hozzá? Legföljebb annyit, hogy kívánunk még sok sikeres évet, s azt, hogy az itt dolgozók, és az itt ételt rendelők mindig elégedettek legyenek az itteni ételekkel. Bach Mária „A gyűjtés ma, a holnapé” A világon 1978 óta, Magyarországon 15 éve tartanak múzeumi világnapot, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a magán- és közgyűjteményekre, szervezett programokkal csábítsa az érdeklődő látogatókat. „A gyűjtés ma, a holnapé” - hangzik az idei múzeumi év mottója. Az elődeink, a kortársak által létrehozott értékeket mindenkor meg kell őriznünk utódaink számára. Minden jelentős iparágnak van ipartörténeti múzeuma. A Közlekedési Múzeum vasúttörténeti relikviáit a paksi polgárok ismerhetik, lévén, hogy a régi vasútállomást alakították át múzeummá. — Magyarországon az atomenergia békés felhasználásának reprezentánsaként 1991. végén a PAV vezetője, dr. Petz Ernő vezérigazgatói intézkedésben határozott egy üzemtörténeti gyűjtemény és fotóarchívum létrehozásáról - kezdi a beszélgetés Beregnyei Miklós, a PA Rt. üzemtörténésze. — Célunk az atomerőmű életének archiválása, az atomenergetika történetének feldolgozásával a hiteles tájékoztatás támogatása. Először a tárgyi eszközök, írásos emlékek és fotók gyűjtésével kezdtük a munkát. Már a Rósa Géza által vezetett tájékoztatási irodában terveztük a gyűjteményünk bemutatásához méltó helyet, amit aztán a Tájékoztató és Látogató Központban megkaptunk. Az épület előtti parkban a Paksi Disputa szoborparkja emléket állít nagy magyar atomtudósoknak (Wigner Jenő, Szilárd Leó, Hevessy György és Teller Ede valamint Neumann János matematikusnak, akinek a világ a tárolt programvezérlés elvének kidolgozását köszönheti). — A közel egy éve működő TLK rendkívül népszerű az ifjúság körében. Minden nap egy-két busz jelzi a parkolóban a látogató csoportokat. Mi a helyzet a publikációk terén? — Az anyaggyűjtés folyamán igény merült fel az 1989/90-es tanévben indított ESZI évkönyv mintájára a PA Rt. évkönyvek létrehozására. Az 1992-es és 1993-as évek eseményeit rögzítő, rendszerező kiadványaink nagyon népszerűek voltak, de sajnos az utóbbi két évben csak a sugárvédelmi osztály által kidolgozott éves összefoglaló jelentéssel büszkélkedhet cégünk. Korábban a PAV közlemények évi két számban Vinnay István szerkesztésében teljes keresztmetszetet adtak a műszakiak kutatási, fejlesztési eredményeiről. Szerencsére a Műszaki Alkotó Pályázat pályamunkái a Műszaki Könyvtárban archiváltak, de mind az Évkönyv, mind a PA Rt. közlemények megjelentetésére van igény. — Mit tehetnek a munkatársak a nemes célok elérése érdekében? — Minél több írásos dokumentumot kapunk a TLK-ba a PA Rt. szervezeti egységeitől, annál színesebb, színvonalasabb évkönyvet, üzemtörténeti kiállítást tudunk létrehozni. Ez vissza fog hatni a hitelesebb tájékoztatási munkára, ugyanis felmérések mutatják, hogy az informált munkatárs a legjobb reklámhordozó. A Legújabbkori Történeti Múzeum irányába is szeretnénk kötelességeinket teljesíteni. Valamennyi szervezet felelőssége, hogy gyarapodjunk, illetve számoljuk fel közösen a szakmák megismertetésében meglévő aránytalanságokat. Azt tanácsolom, illetve kérem is munkatársaimtól, hogy hozzák el családtagjaikat is a Látogató Központba. Szombatonként délelőtt 9 és 13 óra között nyugodt körülmények között megismerheti minden érdeklődő a múltat és jelent, hogy közösen tudjuk építeni jövőnket. Sipos László JlLnpi^OLCVCL ImaGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTíRTAInACSA - SZOCIALIZMUST EPlTÖ DOLGOZÓ INÉPÜNK TOVÁBBI FELEMELKEDÉSÉNEK. S7HUJ,TETT HAZÁNK GYARAPÍTÁSÁNAK NEMES rANPÉKATÖL VEZETTETVE—. NAGY TELJESÍTMÉNYŰ 3RSZERŰ ENERGIAFORRÁS: ATOMERŐMŰ LfTESITfSÍT ATAROZTA EL. CÉLKITŰZÉSŰNK MEGVALÓSÍTANA^ Cn ÉRŐT AD HOGY MIKÉNT SZÉPÜLŐ. GAZDAGODÓ ÉTÜNK MINDEN TERÜLETÉN. E MERŐBEN ŰJ FELADAT EGOLDASABAN is ÖNZETLENÜL SEGÍT BENNÜNKET LSZABADlTÓNK ÉS IGAZ BARÁTUNK, A SZOVJETUNIÓ. FELÉPÜLŐ ATOMERŐMŰ SZÜNTELENÜL ARADO FÉYE ÉS ENERGIÁJA HIRDESSE AZ UTÓKOR SZAMARA MARADANDÓ MÓDON NÉPÜNK SZORGALMAT ÉS =HETSÉGÉT. A HAZA TOVÁBBI FELVIRAGOZTATASAA IRÁNYULÓ TÖRETLEN SZÁNDÉKÁT. PAKSON FELÉPÜLŐ ELSŐ MAGYAR ATOMERŐMŰ LAPhTéVELÉT EZENNEL ALÁÍRJUK ÉS KIADJUK NNAK ÉRDEKÉBEN. HOQY AZ ELSŐ EGYSÉGÉVEL ban áramot termelő erőmű megt^rem-ÉSÉRE IRÁNYULÓ SZILARD ELHATÁROZÁSUNKAT ifejezz^elen ALAPITOóKMANYT az utókor ZAMARA IS MEGŐRIZZÜK, AZJ~ “AZA" ZAIADULA5ANAK J0. ESZTENDEJÉBEN <- A PÁK. JOMERÖMŰ ALAPKÖVÉBE ELHELYEZZÜK. PAKS. *7*. OKTÓBER 3, HAVASI FERENC Pünkösdi túra Ausztriában 1996. május 24-én szombaton korán reggel volt ébresztő a fertőrákosi Tómalom turistaházban. Hat órakor már mind a negyvenen az autóbuszon voltunk. Sietnünk kellett, hogy az osztrák határon még időben átkelve a Burgenlandi Puchbergbe érjünk. A határon gyorsan és simán átkeltünk és a verőfényes kora reggeli órákban már a szép burgenlandi tájakon haladtunk keresztül. Időben érkeztünk meg Puchbergba, így volt időnk megnézni a pisztrángokkal teli tavat és Szabó Károly híres marcipáncukrászdáját. Mivel a Schneebergbahn kisvasúira már jó előre lefoglaltuk a helyet, az első vonattal indulhattunk el. A két személykocsiból álló szerelvényben összesen 100 ember fér el. Mi majdnem megtöltöttük az egyik kocsit. A szerelvényt kis gőzmozdony tolja a fogaslécekkel ellátott pályán. A kismozdony a vasútállomáson állva úgy néz ki, mintha mind a két első kereke hiányozna. Úgy építették meg, hogy felfelé menetben az emelkedőn áll vízszintesen a mozdony. Puchberg 600 méterre van a tengerszint felett, a kisvasút másik végállomása pedig 1.800 méter magasan van. Ezt a kb. 10 kilométeres távolságot két óra alatt teszi meg a szerelvény, csodálatosan szép tájakon haladva. Háromnegyed úton megáll a szerelvény egy kis üzemanyagpótlásért, és erőlködve, szinte csak lépésben haladva ér fel a végállomásra. A végállomás mellett van az Elisabethkirchlein templom. Innen széttekintve gyönyörű panorámában volt részünk, itt-ott még hófoltokkal. Tovább már gyalog kellett mennünk a 2.061 m-es csúcsra. A Schneeberg a környék legmagasabb pontja. Első megmérettetésünk ezen az emelkedő részen volt. Az utolsó 100 métert térdig érő hóban, egymás nyomába lépve lehetett megtenni. A csúcson a menedékházban tartottuk meg az ebédszünetet. Rövid pihenő és erőgyűjtés után indultunk el. A gerincen végighaladva, majd lefelé véve az irányt, a kijelölt úton egy magyar csoporttal találkoztunk, amely éppen akkor ért a csúcsra. Ők mondták, nyugodtan mehetünk ezen az úton. Az út veszélyes részén a falba drótkötél van rögzítve és abba lehet kapaszkodni. Előtte az osztrák hegyimentőket megkérdezve ezt az utat nem javasolták, helyette a másfél órával hosszabb utat mondták biztonságosnak. Mi mégis a rövidebb úton indultunk el. Negyven fős csoportunkban 14 gyerek volt, 5 éves volt a legkisebb. Az első útszakaszt simán tettük meg az enyhe lejtőn, majd következett az egyre meredekebb sziklafal. A sziklafal repedésein ereszkedtünk lefelé. Később a szilárd sziklafal átalakult az időjárás által széttördelt kőlavinává. Ez a terület egyre meredekebb lett. Ha rosszul léptünk, a megmozdult kő elindult lefelé. A falba itt-ott volt rögzítve drótkötél, de egyes helyeken olyan magasságban, hogy nem lehetett elérni. Ez már igazi erőpróba volt. A kisebb gyerekek kezét a szüleik fogták, de a szülők jobban féltek, mint a gyerekek. Itt már előjött a tériszony is. Sajnos ilyen terepen már nem megfelelő az edzőcipő. Az osztrák turisták megelőztek bennünket, ők komoly hegymászó cipőt viseltek. Szerencsére a segítségünkre siettek, mikor látták, hogy négykézlábra ereszkedve próbálunk lefelé haladni. A kezüket nyújtva segítettek egyes társainkon. Végül is a hegyről sikerült balesetmentesen és épségben lejutnunk. Igaz, mindenkinek a térdében erős fájdalmat okozott minden lépés a megerőltető lefelé menettől. Hiába, nem vagyunk ilyen terepviszonyokhoz hozzászokva. Utunkat tovább folytatva a Sebastian 40 méter magas vízesését tekintettük meg. Itt már az időjárás sem volt kegyes hozzánk, mert a nyári zápör elkapott bennünket. Innen még három kilométert kellett gyalogolnunk, hogy a puchbergi vasútállomás mellett parkoló autóbuszunkat megtaláljuk. Este hét óra volt már, mikor az autóbusszal visszaindultunk szálláshelyünkre, Fertőrákosra. Itt a meleg vacsora mindenkinek nagyon jól esett, és a fürdés után senkit se kellett álomba ringatni. Másnap frissen ébredve, kisebb izomlázzal küszködve ismét átmentünk Ausztriába. Kb. 100 kilométert autózva, a semmeringi sípályák mellett elhaladva a Bruck és Graz között elhelyezkedő kis település, Mixnitz volt az úticélunk. Itt a hegyek között a Mixnitz nevű patak vonalában mentünk fel 500 m-ről 1.200-ra. Ebben a nemzeti parkban belépő jegyet szednek a turistáktól. A patak meredek sziklafalakon, vízeséseken keresztül tör magának utat. A patak fölött fenyőfából összeácsolt létrákon lehet felfelé haladni. A figyelmeztető tábla felhívja a figyelmünket, hogy csak a saját felelősségünkre közlekedhetünk, két méter követési távolságot kell tartani két ember között és a létrákat nem szabad belengetni. A létrarendszer nagyon precíz módon van megépítve és rendszeresen karban van tartva. Mindenütt oda volt készítve a tartalék alkatrész. Láttunk összetört létrát, amit a víz elsodort és fölötte ott volt megépítve az új. Összesen 160 darab különböző hosszúságú létrán kellett felmennünk. Néha szinte függőlegesen kellett haladnunk. A pulzusszámunk magas volt, a szívünk majd kiugrott a helyéből az erős emelkedő hatására. A látvány kárpótolt bennünket mindenért. A leírás szerinti két és félórás utat 'mi három és fél óra alatt tettük meg. A csúcsra felérve kis tisztáson fogyasztottuk el a magunkkal vitt élelmet. Rövid pihenő után indultunk el lefelé, de itt már szerpentinen és köves úton kellett haladnunk. Leértünk egy rétre, a fű az elmúlt záporeső után csodálatos zöld volt. Az almafa itt még csak most virágzott. A réten „Milka” tehenek legelésztek és mindegyik nyakában egy-egy kolomp muzsikált. Végtelen nyugalom és csend áradt szét a tájon. Igazi „mesevilág”. Utunkat folytatva az autóbusz-parkoló előtt újabb zápor kapott el bennünket. Misi, a sofőr, már esernyővel várt bennünket. Hazafelé tartva ragyogó napsütéses időben, gyönyörű tájakon haladunk keresztül. A társaság nagy része a fáradtságtól elaludt. Kirándulásunk harmadik reggelén, pünkösd hétfőn a Mattersburg melletti Forchtenstein-be mentünk az Eszterházi várat megtekinteni. A magyar nyelvű idegenvezető elmondta, hogy a vár még mindig az Észterházi család tulajdonában áll. Bizonyos termekbe szabad csak bemennünk, ahol Európa legnagyobb magánkézben lévő fegyvergyűjteménye található. Sajnos a termekben a fényképezőgép és a. video használata tilos. A középkori fegyverek nagyon szépen karban vannak tartva és még ma is működőképesek. A szobákban hatalmas mennyiségű fegyver és hadifelszerelés található. Még eredeti török hadisátort is láttunk. A vár udvarán található a 142 méter mély, a török hadifoglyok által a sziklába vájt kút. Háromnapos kirándulásunk a vár látogatásával befejeződött és elindultunk hazafelé. Elmondhatjuk, hogy az ASE Természetjáró Szakosztály által szervezett kirándulásunk nagyon jól sikerült. Csodálatos tájakon jártunk, kellemesen elfáradtunk és élményekben gazdagabban értünk haza. Wollner
