Atomerőmű, 1996 (19. évfolyam, 6-11. szám)
1996-09-01 / 9. szám
6. oldal Atomerőmű 1996. szeptember Nyáron a nagyvilágban - Vakáció után Minden évben nyár előtt adja ki a szociálpolitikai osztály az üdülési tájékoztatót, amely évről évre színesebb, Magyarország és a nagyvilág sok-sok szép látnivalóját kínálja az érdeklődők számára. Idén is így volt, Afrika partjain Tunézia hívogatta a turistákat, a szomszédos Ausztriában a csodálatos kis üdülő, Kaprun nyújtott lehetőséget a kikapcsolódásra, keleten pedig Erdély hívogatta a túrázásra, és a népi értékekre „szomjazokat”. Képeslap, tarka l) olít ávnl Ausztria — Kaprun Amikor ismerőseim megkérdezték, hogy hova megyünk nyaralni és azt feleltem, hogy Ausztriába, Kaprunba, akkor egybehangzó volt a vélemény: - Ez igen! Gyönyörű helyre mentek! Az előzetes információk után örömmel ültünk autóba, és már az odafelé úton ujjongtunk minden sziklás hegycsúcs láttán. Élvezettel néztük a harsogó zöld domboldalakon legelésző teheneket, a színes virágoktól pompázó alpesi házakat, az előtűnő havas hegyvonulatokat és a sziklás mederben rohanó vízfolyamot. Bár az út hosszú volt, a látvány mindenért kárpótolt. És egyszer csak, mint egy megelevenedő képeslap bukkant elő a jegy, felvonódíj, stb.) nagyon drága a mi zsebünknek. Nem került pénzünkbe, de felejthetetlen szép, élménydús emlékként maradt meg bennünk a Kaprun feletti erdei kirándulás a gleccserpatak mentén. Kaprun egyrészt tökéletes hely a pihenésre, a sportolásra, kikapcsolódásra, másrészt igen kedvező kiindulóhely a környékbeli kirándulásokhoz. Most megpróbálom röviden bemutatni a városok, érdekességek közül Kaprun-t (784 m tszf, 2600 lakos). Európai sportcentrum, kedvelt üdülőhely Salzburg tartományban, főleg a téli sportok szerelmesei látogatják. Ausztria legmagasabb hegycsúcsa (a Grossglöckner 3798 m) közelében emelkedő Összesen húsz gyermek és felnőtt szállt fel július másodikén arra a buszra, amely a repülőtérre vitte a Tunéziába utazni szándékozókat. Az utat az üdülési tájékoztatóban hirdették meg, a költség felét a PA Rt. átvállalta. A jelentkezés elbírálásának alapja a jól bevált üdülési pontrendszer volt. Erre az útra is csak maximális pontszámmal lehetett bejutni. Néhány baljós előjel mutatkozott azonban közvetlenül az indulás előtt. Két órával későbbi időpontra halasztották a repülőgép indulását és elhelyezésünkre másik szállodát jelöltek ki. A repülőtéren viszonylag gyorsan lezajlott a szokásos procedúra, vidáman foglaltuk el helyünket a gépen, ahol óriási hangerővel szólt a tunéziai népzene legkeményebb változata - hozzásegítve a gyanútlan utazókat a további megpróbáltatások elviseléséhez. Néhány perc múlva - a pilóta bejelentését követően - elborult a hangulatunk, majd újabb néhány perc múlva az ég is, ugyanis egy amerikai Hercules gép érkezése 45 perccel késleltette indulásunkat. A teljes katonai színpompát felvonultató óriási szállítógép közvetlenül mellénk parkolt le, lehetővé téve ezzel a repülőtér másik felének használatát. A repülés problémák nélkül zajlott le, némi pánik csak akkor keletkezett, amikor a pilóta említést tett a Tuniszban uralkodó 41 fokos hőmérsékletről. Mire leszálltunk a monastiri repülőtéren, sikerült ezt 36 Celsiusra „lealkudnunk”. A reptérről légkondicionált buszok vitték az utasokat szállodáról szállodára, mindenhol kitéve az előirányzott számú utast. Szálláshelyünk az Abou Sophiane nevű, arab-mór stílusban épült, légkondicionált hotel volt. Ez nagyon pozitív változás az eredeti kiíráshoz képest, ugyanis a másik hotel a fenti szolgáltatás nélküli lett volna. Sokan (elsősorban nem paksiak) nehezeményezték viszont, hogy a vacsora un. félsvédasztalos jellegű volt, ami szabad választást és korlátlan fogyasztást biztosított az előételekből és levesekből, de a főételt és a desszertet 4-5 féle közül kellett kiválasztani (valamit valamiért). Tunézia... Egy darab Európa Afrikában - mondják a szakértők. Valóban érezhető Olaszország közelsége és a hosszú francia befolyás hatása. A francia és olasz nyelvet szinte mindenki, az angolt és a németet is sokan beszélik. Csak az idegenforgalom és a kis művelhető területen megtermelt élelmiszer jelent megélhetést, ásványi kincsekben szegény az ország. A mohamedán országok közül egyedül itt törölték el a többnejűséget (már 1956-ban), a nők társadalmi megítélése kedvező (tanulási, munkavállalási lehetőség). A turizmus fejlődését tekintve az ország hamarosan méltó versenytársa lesz Olaszországnak és Spanyolországnak. A közbiztonság jó. Sokan itt értesültünk róla, hogy közös történelmünk is volt, egyazon időben mindkét országot a törökök tartották igában. A hivatalos fizetőeszköz a dinár, az amerikai dollárnál kicsit erősebb. Az árak - különösen az éttermekben és a szállodákban - elképesztően magasak, jobb nem átszámolni forintra azokat. A szállodához bár, pizzéria, kisebb bazár, sportpálya, úszómedence és színpad tartozott. Minden este volt kulturális program, a gyerekekkel külön is foglalkoztak. A hotelban nagyrészt olaszok, németek, oroszok, csehek és magyarok laktak. A tengernél minden vízi alkalmatosságot igénybe lehetett venni (szörf, vízisí, jet, motoros vontatású ejtőernyő). Két kilométerre fekszik Port el Kantaoui, a szállodasor központi kikötője, ahol bazársor, éttermek, egyedüli élelmiszerbolt és újabb szórakozási lehetőségek várták az érdeklődőket (kirándulás egy kalózhajón, a tenger élővilágának megtekintése üvegfalú hajóval, búvárkodás). Sousse városa 7 kilométerre található, ez a régió központja. Közlekedni taxival, hintóval, városnéző vonattal lehetett. Ezek közül a taxi volt a legpraktikusabb, ugyanis ha a turista elég elcsigázottnak látszott és néhány kiskorút is fel tudott vonultatni, biztos lehetett a viteldíj jelentős mérséklésében. Különben is Tunéziában mindenre alkudni kellett, itt a kereskedő elválj a, hogy az üzlet eszmecsere is legyen egyúttal, ahol a felek vitatkoznak az áru felett. Kevés a fixáras bolt vagy jelenségek, események felett. Szerencsére az erdélyi magyarok nagynagy szeretettel fogadták a .hozzájuk érkezett magyarokat”. Reggelente - munkába menet - bekiáltottak a szállásunk udvarára: ,jó reggelt magyarok” (Azóta is hiányzik áruház, látogatásuk azoknak ajánlott, akik nem bírják a tömeget és gyorsan akarnak végezni. A bazársori kereskedők sokszor felcsatolják az övét, ráadják a ruhát és az ékszert a vevőre, vagy éppen métereken át követve próbálják rávenni az alkura a nézelődőket. Természetesen kirándulásokra is nyílt lehetőség. Ezek közül a leghosszabbak és legdrágábbak a szaharai kirándulások voltak, tudtommal a paksi csoportból ezeken senki nem vett részt. Sokkal kedvezőbbnek ígérkezett az egynapos tuniszi és karthagói kirándulás. Légkondicionált busz és magyar idegenvezető biztosította a kellő komfortot. Tunisz nyüzsgő nagyváros, közlekedni az ezernyi turista, a rengeteg jelzőlámpa és az állandóan fütyülő fiatal rendőrnők miatt lehetetlen. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Belecsöppentünk az óváros (medina) forgatagába, megnéztük a nemzeti múzeum egyedülálló mozaikgyűjteményét és mesterien csipkézett kupoláit. Utunk Karthágóba vezetett, amely a történelemből ismert lerombolás, felszántás, sóval való gondos kezelés nyomait annyira kiheverte, hogy többszöri újjáépítés után kiemelt üdülőkörzetté vált. A legnagyobb rombolást nem a történelem viharai okozták, hanem az elmúlt néhány évtized, amikor is az itt építkező újgazdagok a maradék romokat is elhordták és beépítették azokat villáik és úszómedencéik falaiba. Utunk Sidi Bou Saidba is elvezetett, ami szintén kiemelt körzet, itt már tudósok, írók, művészek élnek. Gyönyörű öböl köré épült a település. A falu érdekessége, hogy a házakat csak fehérre, az ablakok, kapuk, erkélyek kereteit csak kékre szabad festeni. Megkapó látvány. Utunk végén kellemesen elfáradva tértünk vissza szállodánkba. Hamar elszállt az egy hét. Éjszakai keléssel kezdődött a visszaút, majd rövid buszozás után megérkeztünk Monastirba, ahonnan hajnali öt órakor indult a - teveszőrrel borított dobokkal, sivatagi rózsákkal, Arafat-fejfedők alatt alvó emberekkel megtömött - gép Budapestre. Olaszország fölött komoly, mintegy 30 percig tartó szélviharba került a gép, amelynek túlélése csak fokozta a sikeres landolás örömét. Tunéziából jöttünk - szívesen visszamennénk. vajó ez a köszöntés). Oldalakon keresztül lehetne írni a tíz nap élményeiről, ám ezt nem teszi lehetővé az újság terjedelmi korlátja és profilja. Egy biztos: jövőre a csoport minden tagja visszamenne Erdélybe.- béri -tiszta nyári napsütésben a magas hegyek zöld palástján ékeskedő Kitzsteinhom fehér süvege, és alatta a völgyben a díszes házakkal, tarka virágokkal pompázó Kaprun tarka bokrétája. Csodálatos élmény volt! Varázslatos! Az ég valóban égszínkék, fenn a hó vakítóan fehér, az erdő lombja és mező füve harsány zöld. Minden tiszta és kontúros. Mohón szívtuk magunkba a gyönyörű látványt és a friss hegyi levegőt. Szállodánk Kaprun szélén, domboldalon állt. A Sport Hotelben kényelmes elhelyezést, kifogástalan ellátást, figyelmes kiszolgálást kaptunk. (Ez az egész héten így volt.) Csuda jól éreztük magunkat. A kellemes klíma és a csodálatos táj megadta a városka alaphangulatát. A házak mindegyike míves, freskókkal díszített. Az ablakok virágosak, a kertek ápoltak. A gleccserek vizét összegyűjtő, hangos morajlással rohanó folyó ketté szeli a települést, de a sok hangulatos hidacska szorosan összefogja. A város közepén, magaslaton álló templom tornya, mintha a környező hegyek csúcsaival versenyezne, élesen tör az ég felé. Az erdő szélén pedig a vaskos falakkal strázsáló vár óvón figyelmi a környező vidéket. És hogy teljes legyen az idilli kép, mindehhez társul halk kolompolással a legelésző tehenek egyegy csoportja. Én nagyon szeretem a mi kis hazánkat, és büszkén vallom, hogy nálunk is van sok csodálatos hely, természeti szépség, de ez most a másságával, ragyogó tiszta színeivel, hangulatával teljesen lenyűgözött. Örömömet fokozta, amikor nagy fiaim már az első napon megköszönték, hogy itt lehetnek. Pedig ekkor még jóformán semmit sem láttunk. S hogy mit láttunk később? Sok szépet, és még többet láthattunk volna, ha nem lett volna minden (belépő-Kitzsteinhom (3204 m) lábánál terül el. Kellemes váiosnéző sétákat tettünk, megnéztük a templomot, a várat, bekukkantottunk az autómúzeumba, szabadtéri fúvószenei koncerten is voltunk. Felkaptattunk a környező dombokra, gyalogtúrát tettünk áz erdőben és a Klammspeicher tó partján. Megnéztük Kaprun híres látványosságát a Sigmund- Thun-Klamm szorost, a mély, sziklás szakadékot, melyben a gleccserek vize őrjöngve rohant lefelé. Ennek a bejárata még kint volt az erdő szélén, de pár lépés után már a sötét, keskeny sziklafolyosóban találtuk magunkat. Valahol felettünk a föld szintje, alattunk pedig a tajtékzó folyam. Hideg, robajló vájatban haladtunk a sziklafal oldalába épített fapárkányon. A rohanó víz változatos játéka ritka érdekes természeti szépség. Kaprun másik nevezetessége a 2040 m magasan fekvő, hatalmas vízzáró gát. Ez két tározóból áll, az alsó a Wasserfallboden (81,2 millió köbméter), a felső a Mooserboden (84,9 millió köbméter). Ezeknek, és a völgyben fekvő tónak a vizét hasznosítja a kapruni erőmű, ami Ausztria legnagyobb vízerőműve. Ezt természetesen nem hagyhattuk ki, megtekintettük az erőmű látogató központját és turbina gépházát. Már feljutni a gáthoz is élmény számba ment, de ami ott fogadta a nézelődőt, az lenyűgöző volt. Az ember eltörpült a méretek láttán. Monumentális nagyságban terpeszkedett a két tározó, és félelmetes erőt sugárzott a betongát, a mögötte felgyülemlő vízmennyiséggel. Utunk jó volt, autónk rendes, az idő szép, a látvány, az élmény csodálatos, az emberek kedvesek. - Valóban gyönyörű voltál Ausztria. Viszlát Kaprun, tarka bokrétád emléke sokáig megmarad. Lovászi Zoltánná Erdélyi túra Kovászna megyében Amilyen nehezen indult a szervezés és a jelentkezés, olyan gördülékenyen és probléma nélkül telt el a tíznapos erdélyi túra. Wollner Pál túravezető nyugalma jó hatással volt a közel negyven fős csapat minden tagjára, sikerült „elviselnünk” egymást, ami nem volt kis teljesítmény, mert a résztvevők zöme nem kimondottan túrázó típus, az erdélyi tájak miatt vállalkozott a kirándulásnak gondolt túrára. A csoport tűrőképességét legjobban az utak iszonyú állapota tette próbára, hiszen közel ötezer kilométert „ült végig” a társaság. Az utazás és közlekedés megpróbáltatásait viszont feledtette vendéglátóink kedvessége, történelmi emlékhelyeink múltat idéző hangulata és a csodálatos természeti környezet. A túra megkezdésekor kihirdették: Baráton (Kovászna megye) lesz a szállás, ám arra ügyeljünk, hogy csap vizet ne igyunk. Tartottunk ettől a korlátozástól, hiszen körülményesnek tűnt a vízivás. Szerencsére nem így történt, életünkben annyi forrás és gyógyvizet nem ittunk mint ezalatt a tíz nap alatt. A csodálatos erdélyi hegyekben bármerre mentünk, lépten-nyomon forrásra, gyógyvízre bukkantunk. Nem hiányzott a „megszokott” klóros csapvíz. Szakavatott kísérőnk - Lőrincz Sándor tanár úr - közreműködésével átfogó képet kaptunk „erdélyi traumánkról”. Léptennyomon a politika és a vallás hatása-ámyéka sej lett fel a tapasztalt A csoport minden tagja visszamenne Karthágó - a romok Tunéziából jöttünk...
