Atomerőmű, 1996 (19. évfolyam, 6-11. szám)

1996-06-01 / 6. szám

2. oldal Atomerőmű 1996. június Polgármesterek tárolónézőben Befejeződtek a kutatófúrások a Tolnai-dombságon (Folytatás az 1. oldalról.) De volt ott országgyűlési képviselő, a Nemzeti Célprog­ram több neves szakembere és a TLK is képviseltette magát. A tanulmányút célja: megte­kinteni egy működő kis és kö­zepes aktivitású radioaktív hulladéktárolót Morslebenben, egy mélységi kutatólaborató­riumot a svájci Grimselben és a Világ legnagyobb teljesítmé­nyű nyomottvizes reaktor­blokkját az ISAR-2 atomerő­műben (Essenbach). A három objektum közötti nagy távol­ság lehetővé tette, hogy a la­kosság képviselői az utazás ideje alatt „autóbuszkonferen­cián” vegyenek részt, előadá­sokat hallgathassanak és kér­déseket tehessenek fel a jelen­lévő szakembereknek. Egy­­egy látogatás után pedig a Nemzeti Célprogram szakértői elemezték és magyarázták a lá­tottakat. A látottak alapján pedig volt miről beszélni, hiszen nagy élményt jelentett mindhárom objektum megtekintése. Elő­ször Morslebenben egy volt sóbányában kialakított kis és közepes aktivitású hulladéktá­rolót látogattunk meg. A sóbá­nyát 1912-ben nyitották meg és 1969-ig művelték. Ezen idő alatt 10 millió köbméter sót termeltek ki. 1974—ben nyúj­tották be az építési engedélyt, 1978-ban kezdték meg a táro­lóvá alakítást, és 1981-ben kapták meg az üzemeltetési engedélyt. Eddig 70.000 köb­méter hulladékot helyeztek el a sóbánya különböző vágatai­ban - egyébként az ötszáz mé­ter mélységben lévő vágatok összhosszúsága 40 km - és 2000-ig fogadja a hulladékot, majd bezárják. Ezt követően a közeli Konrád-bánya veszi át szerepét, ahol vasérc kiterme­lés folyt. A morslebeni sóbá­nyában meglepetésként érte a szakembereket is, hogy itt nemcsak hordókba zártan elhe­lyezett hulladékot tárolnak, hanem ömlesztett állapotban is helyeznek el véglegesen köze­pes aktivitású radioaktív hul­ladékot. Ezt a következő tech­nológiával hajtják végre: egy vágatrészt lefalaznak, a tetején aknát nyitnak, majd a konténe­rekben érkező hulladékot az aknán keresztül a vágatba ön­­tik. A vágat feltöltődését ka­mera segítségével kísérik fi­gyelemmel és a vágat megtelte után szenes erőműből szár­mazó hamut fújnak a hulla­dékhegy tetejére. A hordókban tárolt közepes aktivitású hul­ladékkal telt vágatokat is lefa­lazzák és szintén hamut fújnak a hordók közé. A hamu kiszo­rítja a levegőt a hordók közül és a vágatból, ezzel megakadá­lyozzák a hordók korrodálását. Ezt követően a svájci Al­pokba, a közel 2000 m-es ma­gasságban lévő grimseli mély­ségi kutatólaboratóriumba lá­togattunk. A hegy gyomrában, 900 m mélyen, a gránitba vájt közel 16 km hosszúságú ala­­gútban saját autóbuszunkkal közlekedhettünk. Vendéglátó­ink több kutatóvágatba elkala­uzolták a csapatot, kísérőink, köztük egy itt dolgozó magyar származású mérnök, sok érde­kes kutatásról tájékoztattak bennünket. A kutatási progra­mok között szerepel - többek között - az is, hogyan viselke­dik a kőzet nagy radioaktivi­tású anyag jelenlétében. A ku­tatólabor felett két hegyi tavat alakítottak ki völgyzáró gátak­kal. A vízszint változtatásával a kőzetnyomás változásait is tanulmányozhatják. A prog­ramok nemzetközi munka­­megosztásban folynak, szak­mai tudásukkal és tőkéjükkel jelen vannak a kutatóbázison az amerikaiak, a spanyolok, a japánok, a németek és a skan­dinávok. A hágó télen megközelíthe­tetlen, ilyenkor csak a műsze­rek „dolgoznak”, azok továb­bítják a mérési adatokat a több száz kilométerre lévő elemző központba. Eddig 600 millió dollárt költöttek a kutatásokra. A München melletti ISAR-2 atomerőműben látottak és ta­pasztaltak is nagy hatással vol­tak a csoport tagjaira. Minde­nütt ragyogó tisztaság és rénd, hatalmas méretek. Lenyűgöző volt a hűtőtorony mellett állni és hallgatni a tiszányi mennyi­ségű víz zuhanását. Az erőmű­ben éppen turbina-rekonstruk­cióra készülnek, ezzel a blokk villamos teljesítményét 1500 megawattra emelik. A lapát­profil módosításával 60 megawattot nyernek, a beru­házás másfél év alatt térül meg. A régi forgórészt egy másik erőműbe építik be. (Zá­rójelben jegyzem meg: az erőműbe éjjel 23 órakor érkez­tünk és éjfél után távoztunk). Közel 5000 kilométert tettünk meg nyolc nap alatt és a társa­ság úgy érezte, tudja, hogy a nukleáris fejlődés tekintetében merre van Európa. - béri -Sikeresen befejeződtek a há­rom kiválasztott Tolna me­gyei településen a kis- és kö­zepes aktivitású radioaktív hulladékok tárolását előké­szítő kutatófúrások. Erről számoltak be a hulladékok tárolására, végleges elhelye­zésére 1993-ban létrehozott Nemzeti Célprogram vezetői, szakértői a fővárosi Régi Si­pos Étteremben tartott sajtó­­tájékoztatójukon. Dr. Ormai Péter, a Nem­zeti Célprogram vezető szak­értője illusztrációkkal is kí­sért előadásában részletesen ismertette az Üveghután, Diósberényben és Udvariban folytatott kutatófúrások elő­zetes eredményeit és tapasz­talatait, kiemelve, hogy a munkálatok folytatását a há­rom településen a helyi la­kosság érdeklődése és támo­gatása kísérte. Felidézte a kis- és közepes aktivitású ra­dioaktív hulladéktároló léte­sítmény engedélyezésének a kezdetektől a mai napig megvalósult lépcsőfokoza­tait. A három helyszínen folytatott kutatófúrások eredményét megvonva meg­állapították a szakemberek: a fúrások helyszínein meg­szerzett információk és a fú­rási eredmények első megkö­zelítésben igazolják a kivá­lasztott települések földtani alkalmasságát. Lehetséges telephelyként Üveghuta a felszín alatti, Udvari a felszíni tároló ese­tén jöhetne szóba. Üveghután a gránitos talaj a célnak kivá­lóan megfelel a mélységi tá­rolásra, Udvariban pedig azt állapították meg, hogy a talaj 150 méterig löszös, s a föld­tani viszonyok megfelelnek a felszíni telephely kiválasztás kritériumainak. Diósberény esetében ugyancsak megál­lapítható a földtani alkalmas­ság a felszíni telephely kivá­lasztásához az április 10-ig elvégzett, 150 méteres mély­séget elért kutatófúrások alapján. A Nemzeti Célprogram ütemezésének megfelelően, a kutatófúrások sikeres befe­jeztével az a feladat, hogy az elkövetkező hónapokban fel­dolgozzák, értékeljék a kuta­tófúrások nyújtotta óriási in­formáció-tömeget. Várha­tóan több hónapon át tartó munka lesz az összegyűlt in­formációk most már hivata­losnak tekinthető értékelése. A kutatófúrásokat koordináló Állami Földtani Intézet szak­értői előreláthatólag július végére elkészítik a három ku­tatási helyszínről szóló jelen­tést. Ezt tárgyalja majd meg az a szakértői bizottság, ame­lyet egyebek között a magyar földtantudomány, továbbá a hidrológia vezető szaktekin­télyeiből jelöltek ki a nemzeti Célprogram mellett. A fúrá­sok eredményeinek elemzése előreláthatólag 1996. őszére elkészül, együtt a telephely kiválasztást segítő bizton­sági, gazdaságossági elemzé­sekkel. A kormány ezeknek az anyagoknak a birtokában már ebben az évben kijelöl­heti az atomerőművi hulla­déktároló végleges telephe­lyét. Miután ez megtörténik, utána következhet a részletes helyszíni és a tároló létesíté­sében meghatározó engedé­lyezési szakasz feladatainak végrehajtása. Mindennek legfontosabb szakaszairól, jellemzőiről át­tekintést nyújtva dr. Ormai Péter azt is elmondta, hogy nagy és bonyolult feladatról van szó, amelynek folyama­tában a beruházóknak az atomerőművi hulladéktároló üzembehelyezéséig meg kell szerezni több tucat műszaki engedélyt, egyebek közt pél­dául az elvi vízjogi enge­délyt, a termőföld/erdő kivé­teli engedélyt, a telekalakí­tási engedélyt, a területfel­használási engedélyt, a hasz­nálatbavételi engedélyt - és így tovább. A sajtótájékoztatón Ko­­váts Balázs, a PARt tájékoz­tatási főmérnöke részletes át­tekintést nyújtva a lakossági tájékoztató tevékenységéről szólt. Elmondta: az érintett és mindenek előtt a kutatófúrá­soknak otthont adó települé­sekkel és környékükkel ki­alakított harmonikus és erő­södő kapcsolat teljes mérték­ben összhangban áll a Nem­zeti Célprogramnak azzal a döntésével, amely prioritás­ként szabta meg a lakosság befogadói szándékát, a köz­vélemény folyamatos, part­neri viszonyra építő tájékoz­tatását a kis- és közepes akti­vitású atomerőművi hulla­déktároló létesítésében. Az érintett települések és körzetek lakóihoz, családjai­hoz április folyamán össze­sen huszonegyezer példány­ban juttatott tájékoztató ki­adványnak kedvező volt az általános visszhangja. Az ed­digiekre építve az elkövetke­zendő hónapokban is kiemelt feladat a lehetséges telephe­lyekkel, valamint a szomszé­dok falvakkal, azok lakossá­gával a folyamatos tájékozta­tás és kapcsolattartás. Udvari polgármestere Peszt Attila - Krachun Szi­lárd Bátaapáti-Üveghuta és Zei Péter Diósberény pol­gármestere nevében is — el­mondta a sajtótájékoztatón: a támogatását aláírásával is alátámasztó lakosság Udva­riban, Üveghután és Diósbe­rényben már nem az engedé­lyek megadására, hanem az atomerőművi hulladéktároló megépítéséhez az első kapa­vágásra vár... B.Gy. Egyeztetések Üveghután Paks. a tartalékok között Mint ismeretes, Paks Város Önkormányzata 1996. május 29-i ülésén hozzájárult ahhoz, hogy Paks közigazgatási terü­letén belül kutatófúrások kezdődjenek kis és közepes aktivitású radioaktív hulladé­kok felszíni elhelyezésére szolgáló hulladéktároló léte­sítése céljából. Mivel az előzmények ismerete nélkül félreértésre adhat okot ez a hír, érdemes röviden „helyre tenni” a dolgot. 1992-ig kell visszanyúlni az időben. Ekkor az Országos Atomenergia Bizottság kez­deményezésére egy koordi­nált program kezdődött - Nemzeti Projekt néven - olyan alkalmas telephely fel­kutatására, ahol a paksi atom­erőműből származó kis és kö­zepes aktivitású hulladékok elhelyezhetők lesznek. A hul­ladék elhelyezésre szóba jö­hető megoldások közül a fel­színi betonmedencés vagy a felszín alatt, bányászati mód­szerekkel kialakított vága­tokban (vagy silókban) tör­ténő elhelyezést javasolták vizsgálni a Projekt irányítói. Az elhelyezés módjától füg­getlenül az első lépés a hulla­dék elhelyezésre alkalmas képződmények felkutatása. Egy többlépcsős földtani szű­rés eredményeképpen lehetett kizárni a radioaktív hulladé­kelhelyezés szempontjából - a követelményrendszerben meghatározott paraméterek szerinti - alkalmatlan terüle­tet. A megmaradt földtani képződmények a továbbkuta­tandó térségek, melyeken be­lül önálló vizsgálat lefolyta­tása szükséges - külön a fel­színi és külön a felszín alatti elhelyezés lehetőségeinek felderítésére. A Nemzeti Pro­jekt kezdetén megfogalma­zott elvek között szerepelt, hogy a biztonsági kérdéseken kívül kiemelten kell kezelni a lakossági befogadókészséget. A radioaktív hulladéktároló telephelykutatásával és ké­sőbbi megépítésével kapcso­latos lakossági felmérés két lépésben zajlott. Az országos szakirodalmi kutatás nyomán körvonala­zódott perspektivikus térsé­gek által érintett 106 település önkormányzatát levélben ke­reste meg a lakossági kapcso­latépítéssel megbízott cég, a Burson-Marsteller Kft. Tájé­koztatták az érintetteket az addig történtekről, és állás­foglalásokat kértek arról, hogy támogatnák-e területü­kön a további kutatásokat, melynek végső célja a hulla­déktároló telephely kijelö­lése. A részletesebb földtu­dományi értékelést követően ismételten levélben keresték meg azokat az önkormányza­tokat, melyek korábban nem zárkóztak el (így Paksot is) és azokat, amelyeket a részlete­sebb kutatás nyomán újonnan megjelent perspektivikus földtani objektumok érintet­tek, összesen 139 község ve­zetőjét. A kért időpontig 26 önkormányzat jelezte, hogy érdekli a tároló létesítése és hozzájárulásukat adták a helyszíni fúrásokhoz. Néhány önkormányzat - közöttük Paks - jelezte, hogy érdem­ben csak a későbbre kitűzött testületi ülést követően tud válaszolni. 1995. októberé­ben a Nemzeti Projekt Irá­nyító Testületé az addig elké­szült vizsgálatok és értékelé­sek alapján három területet, Diósberényt, Németkért (fel­színi elhelyezés), illetve Üveghutát (felszín alatti elhe­lyezés) választotta ki, ahol kutatófúrásokat javasoltak le­folytatni. Tartalékként három területet (Udvari, Mórágy, Sárszentlőrinc) jelöltek ki, abból a célból, hogy ha az első három terület közül va­lamelyik alkalmatlannak bi­zonyulna, úgy azt a tartalékok közül lehessen pótolni. A fúrások helyszíni meg­kezdését megelőzően azon­ban a Németkéri Önkor­mányzat - népszavazást kö­vetően - elutasította a fúrások megkezdését, illetve a tároló megépítésének tervét. így a felszíni elhelyezésre tartalék­ként megjelölt Udvari község területén kezdődtek el a hely­szín kijelölését célzó fúrási munkák. Tekintettel arra, hogy Udvari „előrelépésével” megüresedett egy hely a tarta­lékok között, a Nemzeti pro­jekt Irányító Testületé úgy döntött, hogy ezt olyan, föld­tani szempontból ígéretes te­rülettel tölti be, ahol az érin­tett önkormányzat korábban nem zárkózott el az együtt­működéstől. így keresték meg újra Paks Önkormányza­tát. A testület döntése ismert. 1996. június elején a Nemzeti Projekt Irányító Testületé el­fogadta Paks jelentkezését. Paksnak a tartalékok közé tör­ténő felvétele nem érinti a Diósberényben, Udvariban és Üveghután folyamatban lévő vizsgálatokat és a telephelyki­jelölés tervezett lefolytatását. Pakson helyszíni fúrások csak abban az esetben kezdődné­nek, ha a később elvégzendő vizsgálatok és értékelések alapján e három terület egyike sem lenne továbbkuta­­tásra alkalmas. Dr. Ormai Péter

Next

/
Thumbnails
Contents