Atomerőmű, 1996 (19. évfolyam, 6-11. szám)
1996-06-01 / 6. szám
Nagy beruházások előtt A május 23-i, terv szerinti közgyűlésről kiadott tájékoztatóból értesülhettünk arról, hogy jóváhagyó határozatok születtek egy 2001-ig szóló beruházási programról, a reaktorvédelmi rekonstrukcióról, a turbinateljesítmény növeléséről és a kondenzátorok rekonstrukciójáról. Márton János műszaki vezérigazgató-helyettest kértük meg, foglalja össze a döntés előzményeit. A beruházások hármas csomagja felkészíti az atomerőművet a következő évezredre — Abból indulunk ki, hogy orosz atomerőművet üzemeltetünk. Az üzemeltetés színvonala ma jó, hiszen világszerte jegyzik eredményeinket. Ugyanakkor két dolog is felmerül, amelyre hosszabb távon válaszolni kell. Nem tudjuk előre, hogy amikor a következő évezredben Európához csatlakozunk, a mi atomerőművünket hogyan fogják megítélni, hiszen a németek ugyanilyen típusú atomerőművet leállítottak. A másik dolog, amire készülnünk kell, hogyan tudunk eleget tenni annak a piaci kihívásnak, ami most már ténykérdés Magyarországon. Mára jól láthatóak külföldi tulajdonú versenytársaink. A mi atomerőművünk nem a legkorszerűbb, hiszen egy 25-30 éves konstrukció, emiatt a nyugatiaktól többször kritikát kapott. Erre szinte rímel még a Greenpeace kijelentése is, hogy mi egy „roncshalmaz” vagyunk. Ezek azok a tények, amelyek indokolják, hogy minderre választ adjunk. (Folytatás a 3. oldalon.) Polgármesterek tárolónézőben „ Taxizás ” ötszáz méterrel a föld alatt AGCO-TJOTHOft EOOTIACHOCTH HÉT CyiUECTBEHHMfl BKJIAA B EraOtlACHOCTt. ATOMHO« THEPrXrHKl 3KO/TOrHHECKOro HflEAJIA THF.PrfTHKl XXt BÉKA -MOrVT BHECTH TO.TKKO XCEHIltHHH. nOnytUEHHUE K VI IPAB.1EHHJO SUEPHUMM PEAKTOPAMH. PEAKTOP XXI BÉKA C BHVTPEHHE riPHCVUtEfl F.MV EETOtlACHOCTblO -3TO flilEPHLI« PEAKTOP, ynPABJWEMtJf KEHIUHHO«! Szentpétervári WIN közgyűlés Volt alkalmam figyelemmel kísérni az Ófalut követő időszak két jelentős erőművi beruházásának lakossági fogadtatását. Szem- és fültanúja lehettem az 1993-ban kezdődött lakossági fórumoknak, melyek kezdetben merev elutasító magatartást tanúsítottak mind az átmeneti tároló, mind pedig a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok elhelyezésének kérdésében. Az erőmű dolgozói közül sokan kísérhették figyelemmel a „Szarkofág nélküli jövőért” egyesület megmozdulásait. Közben eltelt három év, az átmeneti tároló hamarosan felépül, a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék-tároló helyének kutatása és kiválasztása az érintettek beleegyezésével folyik, év végére döntés születik, az építkezés helyéről. Felvetődik a kérdés: mi eredményezte ezt a változást? Természetesen nagyon összetett folyamatok játszódtak le, de bizonyosan nagy jelentőséggel bírtak a gyakori lakossági tájékoztatók és falugyűlések, a békülékeny hangnem, a hosszútávú hitelesség, a kiépített, sokirányú emberi kapcsolat, és sokat nyomott a latba a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társaság (TEIT) megalakítása, a környező települések polgármestereivel kialakított jó kapcsolat. Meghozta gyümölcsét a több alkalommal szervezett tanulmányút, például Püspökszilágyra, Angliába, Franciaországba és most, a június első hetében megvalósított szakmai tájékozódó kirándulás Németországba és Svájcba. Ezen a június eleji tanulmányi kiránduláson húsz település polgármestere vett részt. (Folytatás a 2. oldalon.) A WIN - International, azaz a Nők a Nukleáris Iparban nemzetközi szervezet 96-os évi közgyűlését május 30-án és 31-én Szentpéterváron tartotta. A helyszín megválasztásának egyik oka a csernobili baleset tíz éves évfordulója volt. A konferencián hatvanegyen jelentek meg, több mint fele arányban orosz résztvevők. A többiek Argentínából, Ausztriából, Bulgáriából, Finnországból, Franciaországból, Magyarországról, Japánból, Svédországból és Svájcból érkeztek. A szervezet létszáma 387 fő a világ 33 országában, ezen belül 82 fő hét, Európán kívüli országban. A WIN-nek ez a negyedik éves közgyűlése volt, a szervezet eddig az Európai Nukleáris Társaság keretén belül Svájcban működött. Az elkövetkezendő másfél évre a WIN adminisztrációs bázisa átkerült a londoni székhelyű Uránium Instituthoz, mely az uránfelhasználókat is összefogja. A konferencián elhangzott az éves beszámoló, a résztvevők azt elfogadták. Agneta Rising személyében, aki Svédországban a ringhalsi atomerőműben sugárvédelmi szakember, új elnökasszonyt is választottak. Az összejövetelen minden résztvevő ország képviselője tartott éves beszámolót, Magyarországot Kissné G. Ludmilla és Varjúné Baracska Ilona képviselte. Nagy sikere volt a magyar beszámolónak. Témája a greifswaldi üzemanyag Paksra szállítása ellen szervezett Greenpeace akció volt, mely az első „zöld” megmozdulás volt a paksi atomerőművel szemben, és végülis nem érte el a célját. A paksiak beszámolója kitért még a tavalyi magyarországi WIN elnökségi ülésre, ahol komoly tervek, elhatározások születtek a jövőre nézve. Bemutatták a paksiak ezen kívül az Atomcsalád című kis kifestő füzetet, ami óriási sikert aratott, és nagyon sokan kérték, hogy másolatot kaphassanak belőle. Most, hogy hazájukban rendezték meg a közgyűlést, az orosz nők nagyon készültek a konferenciára és az azt követő kerekasztal beszélgetésre, amelynek témája: A nők és a XXI. századi technológiák biztonsága volt. A téma megválasztása sem volt független a csernobili katasztrófától és az ezzel kapcsolatos világszemlélet megváltozásától a nukleáris energiával szemben. Az orosz nukleáris iparban dolgozó nők már a konferencia előtt megvitatták ezeket a kérdéseket, és egy érdekes konklúziót vontak le: abszolút biztonság nem létezik. A meglévő technológiákat nem nélkülözhetjük, biztonságuk növeléséhez pedig kizárólag a nők tudnak hozzájárulni, ha odaengedik őket a technológiák irányításához. Az ezzel kapcsolatos érvelésekről a következő lapszámban olvashatnak majd. - eM -Német kapcsolat A paksi atomerőmű testvér atomerőművéből, az ISAR 2-ből érkezett május 17-én négy tagú küldöttség szakmai tapasztalatcserére. A német szakemberek: Harry Neder vegyészeti vezető, Claus Gartner sugárvédelmi vezető, Max Schober ügyeletes mérnök és Peter Klaus gépész üzemviteli vezető Pakson szakterületüknek megfelelő eljárásokkal, módszerekkel ismerkedtek. 1993-ban kezdődött a kapcsolat, azóta évente utazik egvegy csoport Magyarországra, illetve Németországba szakmai látogatásra. A tapasztalatcserékből mind a két oldal profitál. Megismerik egymás technológiáit és eljárásait a szakemberek, és e kölcsönös ismeretszerző utak eredményeként új technológiákat és módszereket is bevezettek már mindkét atomerőműben. Turbinafémszórás finn segítséggel Néhány évvel ezelőtt a gőzfejlesztő szekunderköri részének vegyszeres tisztításakor derült ki, hogy milyen nagy mennyiségű vas található a hőátadó csövek felületén. Ez a szekunder oldali berendezések, csővezetékek faláról kerül le a közeg áramlása révén. Amikor e munkákkal párhuzamosan a turbinabontásokra sor került, azt is lehetett látni, hogy a turbina felületéről is jelentős mennyiségű fémet választ le a nedves gőz erózió útján. Az atomerőmű illetékes szakemberei érdeklődni kezdtek, hogy milyen bevonatolási eljárások lehetnek, melyek kemény felületet adnak a turbina belső felületének. A megoldást a Finnországban működő loviisai atomerőmű szolgáltatta, ahol szintén jelentkezett ez a probléma, és ott már megcsinálták a fémszórást az egyik turbinán. A nagynyomású turbina alsó és felső házának a teljes belső felületét bevonták kemény réteggel. Ezt a munkát a TELATEK nevű finn cég végezte el Loviisaban, s mivel ilyen kidolgozott technológiával nem rendelkezett más, a szakemberek úgy döntöttek, hogy ugyanezt a céget bízzák meg a munkával. A finn cég fővállalkozója magyar, hőerőgépész mérnök vállalkozó, így a finn emberek mellett magyarok is dolgoznak a csapatban. Mint azt Járfás Tamástól, a Forgógép Karbantartó Osztály vezetőjétől megtudtuk, az első ilyen munka 1994-ben történt, akkor a III. turbina nagynyomású házát, tavaly pedig az I. turbinát kezelték így. Ezzel párhuzamosan felbontották a III. turbinát, és megnézték, hogy egyéves üzem után milyen a belső felület állapota. Teljesen jónak találták, nem vált le a bevonat, nem láttak kopási nyomokat sem. Idén két turbina fémszórását tervezik, jelenleg a II. turbinán folynak a munkák, az idei 2. blokki leálláskor pedig a IV: turbina kerül sorra. Ezzel idén az egyes és a kettes blokk mindkét turbináját ellátják ezzel a speciális védőréteggel. Az előzetes tervek szerint jövőre a két 3. blokki, 1998-ban pedig a két 4. blokki turbinán végzik el a fémszórást. (C. M.)
