Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-10-01 / 10. szám

10 ATOMERŐMŰ 1994. október Nem mindig a 21 a nyerőszám Soha nem tapasztalt el­szántsággal készültünk az ez évi iparági versenyre, a XXIII. Villamosenergia-ipari Vitorlás Találkozóra. Az év folyamán egy kiváló minőségű hajóval gazdagítva a hajóparkunkat, sok edzéssel, versenyzéssel a kezünkben-lábunkban vág­tunk neki az év versenyének. Az eddigi iparági versenye­ken egy-egy bronzéremig fu­totta az eredményekből. A nagy múltú és válogatott versenyzőket felvonultató csa­patok között végre sikerült. Tit­kon reménykedtünk, hogy a be­fektetések meghozzák az ered­ményt. A szeptember 8-i indu­lást remek felkészítő háziver­seny előzött meg, ami már az utolsó ráhangolást jelentette. Csütörtökön 13 órakor indul­tunk a helyszínre, Siófokra. Az 1994. évi rendezést az MVM Rt. vállalta magára. A nevezésekből derült ki, hogy tíz egyesület, 38 db kalóz hajója indul a kétnapos négy futamra tervezett verse­nyen. Szeptember 9., péntek. I. futam: Kellemes szélvi­szonyok közepette reményt keltő helyezések. II. futam: A szél felerősö­dött, ami még nem lett volna gond, de vele együtt a víztü­kör egy-másfél méter magas hullámokkal áldott meg min­denkit. A „természet szedte az áldozatait", öt hajó nem bírt az elemekkel. Volt kormány­törés, süllyedés és borulás. Szerencsére a mi hajóink és a legénység - egy kivétellel - megküzdöttek ez elemekkel. III. futam: péntekről-szom­­batra halasztva, mert újabb szélerősödés volt várható. Szeptember 10., szombat. Újra szép időben gyenge szél­ben vágtunk a III. futamnak, a vége: újabb jó helyezések. IV: futam, (ami mindent el­döntött): Gyengülő szélben, remek beérkezési sorrendben kiderült, hogy az egyéni ver­senyt a PA Rt. legénysége nyerte. A csapatversenyben megismételtük a tavalyi si­kert, újabb III. hely. Az ünnepélyes eredmény­­hirdetés és díjkiosztó után, - a díjakat dr. Halzl József, az MVM Rt. vezérigazgatója, a verseny fővédnöke adta át - jó hangulatú záróbankettel bú­csúztattuk a XXIII-at, és kö­szöntöttük az 1995. évi házi­gazdát, a Mátravidéki Erőmű Rt-t. Fiúk! Köszönjük, hogy sikeretekkel öregbítettétek a PA Rt. - ASE hírnevét. Egyéni: 1. Mayer T. - Wrhovina ]., 8. Hova J. - Bo­­romisza T., 10. Kovács F. G. - Tóth R., 12 Nagy J. - Nagy R., 13. Kiszelka G. - Munka L., 15. Grill L. - Petróczky F., 25. Ti­­bay F. - Tibay L., 36. Dr. Ke­­menes L. - Jégh L. Csapat verseny helyezés: I. DESE, II. ELMU, III. ASE Nagy Jenő Paksi Nagy díj '94 Borongás őszi reggelre ébredtünk, az eső hol jobban, hol kevésbé, de fo­lyamatosan esett. E tény nem volt túl­ságosan versenyre lelkesítő, pedig erre a napra, szeptember 17-re szervezeték a IV: Nemzetközi Amatőr Kerékpáros versenyt Pakson. A rendezőknek saj­nos nem volt beleszólásuk az időjárás alakulásába, talán ezért is volt kétsé­ges még reggel kilenc órakor, hogy lesz-e mezőny, aki rajthoz áll, illetve az addig nevezett néhány lelkes ver­senyzőért érdemes lesz-e elindítani a futamot? Wolf Ernő, a főszervező mindig, mindenhol jelen volt. Ellenőrizte a nevezéseket, a díjakat, irányította a „legény- leányságot", ki, hova, melyik kocsival menjen és mit vigyen magá­val. Sajnos azonban még az ó forró lelkesedése sem tudta felszántani az esőt. Telefon a rendőrségre: - Ha har­minc ember összejön indítjuk a ver­senyt! Es összejött. Nem is harminc, ha­nem ötvenhárom. Szépen, lassan ko­mótosan szállingóztak. Volt, aki be­melegítő körként már biciklivel érke­zett. A vidékiek autói a csomagtartóra szerelt bringákkal messziről hirdették hova is indultak ők. A rajt előtti pillanatokban már telve volt az ASE csarnok előtti tér tarka mezes vagy esőkabátos verseny­zőkkel, akiket nem riasztott el sem az égi áldás, sem az előttük álló ötvenöt kilométeres táv. Pontban tíz harminckor indult a felvezető kör. Két motoros rendőr és egy szirénázó rendőrautó kíséretében kerekezett végig a mezőny a városon. A 6-os útra érve, repülőrajt. Bizony alaposan rá kellett lépni a kocsi gáz­pedáljára sofőrünknek, ha tartani akartuk a tempót az élbollyal. Negy­­ven-ötven, időnként hatvan kilométe­res sebességgel is tapostak a kerékpá­rosok. Fogukat összeszorítva adtak át minden energiát lábuknak, hogy meg­birkózzanak a gyürüsi emelkedővel. Azokban a pillanatokban már másod­lagos volt, hogy arcukat éri a felvert sár, hogy ruhájukat csavarni lehet az esővíztől. Akkor már csak egy volt a lényeg: végig kell csinálni! Jóval Dunaföldvár előtt négyen megugrottak a mezőnytől. Az élen egymást váltva, előnyüket méter­­rol-méterre növelve küzdöttek. Földvárra érkezve kisebb forgalmi dugó várta a mezőnyt. Leállt a 6-os és a híd felé vezető út forgalma is. Eső ide vagy oda, az emberek kiálltak az utcára, hogy nyomon kövessék a ver­senyt. Bölcskén a diákság is kivette részét a rendezésből. Minden útelágazásnál ott voltak, kezükben színes jelzósza­laggal biztosították a helyszínt. Ott a négyfős élboly és az üldözők közötti távolság jó két kilométer volt már. Dunakömlódnél a 6-osra kanya­rodva megkezdődött a hajrá. A ver­senyzők szinte géppé váltak, minden erőt felemésztő lendülettel vágta neki az utolsó kilométereknek. Az újra ele­redő eső cseppjeivel eggyé vált az em­beri verejték. A célban a kimerült, de boldog arcokat látva szembe jutott az oly sokszor elhangzott Coubertain-i gondolat: nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Eredmények: Abszolút győztes: Kupánszky Zoltán, Tata, 1 óra 19 p. Legjobb paksi: Niki József. Legjobb PA Rt-os: Szakály Árpád. Hölgyek, 30 év alatt: I. Si­­miakis Amália, Paks. Harminc év felett: I. Vértesi Lászlóné, Baja. Férfiak: I. kát. Krupánszky Z. Tata, II. kát. Szakálas Tibor, Tolna, III. kát. Révész Gábor, Szeged, IV. kát. Szakály Ár­pád, Tolna, V. kát. Gémesi Jó­zsef, Szeged. Gyermek: I. kát. Kardos Máté, II. kát. Fenyves Judit, III. kát. Kardos Áron, IV. kát. Feil Péter. Horváth Margit Paff, a bűvös ... Ne várja senki a 100 Föle Celcius népszerű dalának folytatását, most nem mese­beli, hanem egy valóságos eseményről szeretnék tájékoz­tatni. Meghívás klubfoglalko­zásra ezúttal nem a „bűvös sárkánytól", hanem a Paksi Amatőr futó Fiataloktól érke­zett szerkesztőségünkbe. A PAFF-ot január 20-án 23 fel­nőtt (16 gyermekével együtt) alakította meg. Az egyesület célja: A futás népszerűsítésével hozzájá­rulni a rendszeres sportolás­hoz és az egészséges életmód kialakításához. Faliújságokon elhelyezett hirdetésekből tudhatjuk, hogy minden kedden és csütörtö­kön 17.00 vagy 19.00 órakor az ASE sportcsarnok előtt van ta­lálkájuk. A jó kapcsolat bizo­nyítékaként térítésmentesen használhatják az ASE futópá­lyát edzéseiken. A foglalkozásokra szüleiket elkísérő gyermekek az edzé­seken is rendszeresen részt vesznek. A klubnak automa­tikusan tagjai a klubtagok gyermekei, tagdíjfizetés nél­kül. A klub tagja lehet minden olyan felnőtt személy, aki el­fogadja az egyesület alapsza­bályát, célját és részt vesz egészsége megőrzése érdeké­ben a futótréningeken. A PAFF képviselőjét, az alakuló ülésen megválasztott elnököt, Tóth Jánosnét, Csillát kérdeztem. — Mi indítja a Tóth családot arra, hogy nemcsak saját maguk, hanem egy harminc fős közösség érdekében is hajlandóak dolgozni, szervezni mások testedzését? — Csilla: Angliai tartóz­kodásunk során lakóhelyünk­höz közel működő futóklub­ban kellemes időtöltés volt a családunk számára az együtt­­lét a londoni futókkal. Ez mindig is ösztönzött bennün­ket arra, hogy rendszeresen elmenjünk közös futóedzé­sekre. Sokkal érdekesebb közös­ségben futni, mint magányo­san róni a köröket a futópá­lyán. Hazajőve elhatároztuk, hogy a baráti körrel meg­osztva tapasztalatainkat, la­próbáljuk közösen ezt a test­edző módszert. Az Olimpiai ötpróba és az Erőművek közötti Szpartaki­­ádokon korábban résztvevők felismerték, igényelték a szer­vezett keretet és így hetente kétszer tartunk közös trénin­get. Meg is jegyezte egyik kol­légánk, hogy közöttünk fiata­­labbnak érzi magát, PAFF fel­iratos pólóját büszkén viseli. — Hogyan fogadták az embe­rek egy új egyesület létrejöttét? Mivel én is alapító tag vagyok, úgy is fogalmazhatok, milyen támogatást sikerült a vezetőség­nek eddig elérnie a PAFF-unk fej­lődése érdekében? — Az ötlet bevezetését az alapítók rendkívül pozitívan fogadták. Az 500 Ft-os éves tagdíjat a bírósági bejegyzés­hez használtuk fel, melyet dr. Várszegi Ernő ügyvéd klubta­gunk szerzett be. A Tájékozta­tási Irodától futóversenyeken használatos PA Rt. emblémás pólókat kaptunk, amelyekre rányomtattuk nevünket és emblémánkat. Várjuk a vál­lalkozók segítőkészségét. Iga­zolást tudunk adni részükre, így szponzoraink leírhatják adójukból a reklámtámogatás összegét. Az utazások és ne­vezési díjak költségeit szeret­nénk tagjaink számára enyhí­teni, mint nonprofit szervezet. A Paks Polgármesteri Hiva­talnál pályázaton igényeltünk támogatást reménykedve ab­ban, hogy a képviselők felis­merik, elfogadják céljainkat. — Szeretném, ha beszámolnál a közelmúlt két versenyéről. — Minden tagnak más az edzettségi szintje. A február óta rendszeresen futó egy 15 fős mag már elért egy olyan szintet, hogy 7-14 km-es ver­senyen részt tudott venni. Bu­dapesten idén május 15-én 42 km-es maratoni távot, 6x7 km-t kellett az induló váltók­nak futni, ezt a 6-6 fős vegyes és a női csapatunk jó ered­ménnyel teljesítette. A Tóth János, Balogh László, Vámos Gábor, C. Szabó István, Kozma Gábor és jómagam al­kotta PAFF csapat 56-ból a 19. helyezést érte el. Az Örvösné Feil Mária, Borosné Ring Má­ria, C. Szabóné Kocsiczki Ilona, Kern Zsuzsa, Kun Il­dikó,Csontos Erzsébet női csapat 5. helyezést ért el. Ez a verseny volt az első közös versenyünk, ahol a táv teljesí­tése volt a fő szempont. Au­gusztus 6-án Tatán a XI. Mi­­nimaratonon (14 km) indul­tunk. A Vas Henriett, C. Sza­bóné, Kern Zsuzsa, Kun Ildikó és jómagam alkotta női csapat az előkelő 3. helyezést sze­rezte meg a PAFF-nak. A Kozma Gábor, ifj. Tóth János, Kern Ferenc, C. Szabó István és Tóth János alkotta férfi csa­patunk 9. helyezést ért el. A befutások helyezéséből számí­tottak csapateredményt. Nem szeretnék elfeledkezni sem a Tatán az egyéniben induló Maracsik Kálmánról, aki szin­tén teljesítette a 14 km-t, sem a Budapesten gyerek egyéniben 5 km-es távot teljesítő gyer­mekeinkről. — Tudomásod szerint van-e atomerőműves környezetben ha­sonló futóklub, törekedtek-e kap­csolatfelvételre? — Nem tudjuk, de megkér­jük a külföldre utazó kollégá­kat, hogy vigyék el hírünket és ha partnereket lelnek fel számunkra, azt jó szívvel fo­gadnánk. Régebbi jókapcsola­tot a bohunyicei és dukovany erőmű sportszerető dolgozói­val szeretnénk felvenni. Az angliai Sheen Shufflers testvé­regyesülettel hosszú távú jó kapcsolatra törekszünk.Sze­­retnénk közös rendezvénye­ken népszerűsíteni a futást. — Kozma Gábor gazdasági fe­lelős szerint miért jöhetett létre, s milyen erő tartja össze a csapa­tot? — Gábor: A sport szere­­tete! Van Pakson egy baráti kör, amely érdeklődik a sport iránt, akik nem csak nézni sze­retik a sporteseményeket, ha­nem csinálni is. A régi olim­piai ötpróba felkészülése so­rán alakult ki az a baráti kö­zösség, amely segítette egy­mást a kitűzött szintidők telje­sítésében. (futás, úszás, téli túra, kerékpártúra, vizi túra). Egyikünk sem gondol a ver­senysportra, az egészséget megőrző programokat szeret­jük. Ez persze lehet kosárlab­dázás, focizás, kajakozás, avagy egy szép túra a termé­szetben. „A láb kéznél van", szokták mondani a feltalálók, de nekünk nem kellett felta­lálni azt, amit a londoni Sheen Shufflers testvér egyesüle­tünkben, barátaink már évek óta művelnek. A Tóth család angliai munkavégzését követő élménybeszámoló adta az öt­letet, hogy mi is kipróbálhat­juk ezt a szervezett keretek között művelt közös futástré­ninget, rendszeres és nem al­kalomszerű testedzést. Egy távoli futóklub műkö­désének megismerése kap­csán 20-30 fős sportot szerető, lelkes közösségünk az 1989. évi II. törvényében leírt köve­telmények teljesítése mellett fontosnak tartotta Paks Puf­fers, vagyis a PAFF létrehozá­sát. — Mennyire zárt ez a baráti közösség? — Teljesen nyitottak va­gyunk. Szeretnénk bevonni Pakson minél több felnőttet, akik közös futóedzésünkre magukkal hozzák gyermekei­ket is, és a közös futások során gyermekbarátságok szövő­­dése mellett elérjük a legfon­tosabb célt is.: rendszeres test­edzésre neveljük gyermekein­ket. — Milyen szakmai segítséget tud adni a klub azoknak, akik a futás iránt érdeklődnek, de félnek attól, hogy lesérülnek? — Profi szakmai segítséget tudunk biztosítani. Két test­nevelő tanár, C. Szabóné Ko­csiczki Ilona (Dina) és Or­­vösné Feil Mária mellett Tóth János eredményes verseny­­sport múlttal rendelkező ta­pasztalatait hasznosíthatjuk mindannyian. Betartjuk min­den újonnan jelentkezővel a fokozatosság elvét. Nem vagyunk híve az al­kalmi kiemelkedő eredmény­nek, mert tudjuk, hogy sérü­lésveszélyes. Áz izomláz, rán­dulás szervezett keretek kö­zött, szakmai felügyelet, taná­csadás igénybevétele mellet elkerülhető. Az ASE vezető­ség is megad minden szakmai és egyéb segítséget szá­munkra; számítógépes programok vannak abszolút amatőr kezdő testedzők ré­szére. C. Szabó Kocsiczki Ilonát gimnáziumi testnevelő tanárt, PAFF elnökhelyettest kérdez­tem. — Milyen fejlődést értek el az amatőr futók? — Feltétlenül hasznára volt mindenkinek a rendszeresség. A kellemesen lefutható mennyiség márciusban lé­­nyegsen kevesebb volt, mint a mostani edzésadag, természe­tesen egyénileg változó mér­tékben. Ámi közös az a fejlő­dés trendje. A kezdésnél öt kör az ASE pályán még csak 2000 méter volt, fokozatosan hosszabb távot bírtunk teljesí­teni. Egy idő után kimerész­kedtünk a terepre, ami már több km teljesítését jelenti. A fokozatosságot mindig betar­tottuk. A versenyeken, ahogy azt Csilla említette, először hét, majd 14 km-t teljesített minden résztvevőnk. Terepen könnyebb a táv növelése és hangulatos futás közben jókat beszélgetünk. — Végül az őszi versenyekről és edzésekkel kapcsolatos változá­sokról érdeklődöm. — Hét végén, délelőttön­ként beiktatnánk még egy fu­tást. Télen valószínűleg ked­den és szerdán úszás és kondi edzést tartunk. Ezekkel jól ki­egészítjük a futást és egy kicsit általánosabb lenne a fizikai terhelés, erősítve a felsőtestet is. A közeljövő versenye: de­cember 3. Budapest, Városli­get: Me Donald's Mikulás Fu­tás. Ami pedig a gyerekeket il­leti, ez egy soha ki nem haló klub, mert mindig gondosko­dunk a folyamatosságról. A legkisebb fiam, aki már 400 métert fut, szurkol szüleiért és számon tartja eredményein­ket. A nagyobbak már túlha­ladták a szülők színvonalát is, sőt külön is sportolnak, de ezt a közösséget is szívesen vállal­ják. Nagyon klassz, hogy csa­ládok együtt sportolnak. Heti két-három alkalommal 40-60 perces mozgás karbantartja az emberi szervezet keringési rendszerét, izomzatát és nem utolsó sorban szellemi frisses­ségét is elősegíti. Ígérem, hogy amint rendbe jön a térdem a futóedzésen ta­lálkozunk. Sipos László A május 15-i budapesti felmérő

Next

/
Thumbnails
Contents