Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-06-01 / 6. szám

8 ATOMERŐMŰ 1994. JÚNIUS Búcsú a válogatottól Hermész Anita négy évig volt a ritmikus sportgimnasztika magyar csapatának tagja. A lányok szép eredményekkel dicsekedhetnek, köztük két európa-bajnoki harma­dik hellyel is. Anita az év januárjá­ban mondott búcsút a csapatnak. Beszélgetésünkkor terveiről és em­lékeiről kérdeztem.- Mikor döntöttél úgy, hogy abba­hagyod a válogatott versenyzést?- A tavalyi év végén amikor elha­tároztam, hogy jelentkeztem a Testnevelési Főiskolára, már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a pesti ed­zések, külföldi versenyek mellett nem tudnék felkészülni a felvételi­re. Ez év januárjában jelentettem be, hogy kiválók a csapatból.- Végleg feladtad a versenyzést?- Szó sincs róla, egyéniben már az idén is voltam vidékbajnoksá­gon, legutoljára éppen Debrecen­ben. Ott mindhárom gyakorlato­mat sikerült hibátlanul bemutat­nom. Ez a negyedik helyhez volt elegendő, ami nagy szó, hiszen már több, mint három éve nem indul­tam egyéniben.- Számodra melyik izgalmasabb, érdekesebb a csapat- vagy az egyéni verseny?- A csapatmunka teljesen más, hozzám közelebb áll, mert egymás­ra vagyunk utalva, össze kell szok­nunk a siker érdekében. Szoros ba­rátságok alakulnak ki az edzések ed­zőtáborok alatt.- Mi az amire szívesen emlékezel ebből az időből?- Felejthetetlen a válogató, ami­kor egy edzőtábor után harminc lány közül én kerültem be a csapat­ba Mindez 1990-ben történt. Eb­ben az évben a goteborgi EB-n sze­repeltünk először. Tizenöt évesen, óriási élmény ez egy lány szá­mára. Különleges esemény történt az 1991-es athéni vb-n. Versenyszá­munk elnyerte tetszését egy svájci úrnak, aki egyhetes bemutató körútra hívott meg bennünket. Az út során három városba látogattunk el, köztük Genfbe is. Természetesen örök emlék az el­ső európa-bajnoki érem, a stuttgarti harmadik hely megszerzése is. A hibátlanul bemutatott gyakorlat után a nézőtéren szorítottunk - ta­lán kicsit gonosz módon - örültünk ha egy-egy csapat tévesztett. Az eredményhirdetésnél mindenki sír­va vette át a bronzérmet A buka­resti harmadik helynek is örültünk, de annak már nem volt akkora vará­zsa.- A versenyzést hogyan egyeztetted össze a tanulással?- Az éves kétszázötven óra lehet­séges hiányzást én már félév alatt túlléptem, kérvényeznünk kellett, hogy elengedjenek edzésre és ver­senyre. A harmadik osztály máso­dik félévében nem is jártam iskolá­ba, mert akkor készültünk az EB-re, ezért augusztusban minden tárgy­ból vizsgáznom kellett. Mit mond­jak, nem volt nagy öröm egész nyá­ron magolni. Negyedikben pedig a második félévet már Pesten, a Köz­ponti Sportiskolában végeztem, ott is érettségiztem.- Milyen időközönként voltak az edzések?- Általában egy hétre kellett fel­mennem, mert délelőtt és délután is gyakoroltunk. Egyedül voltam vi­déki, így ha a többiek iskolában vol­tak, én a szálláshelyemen próbál­tam tanulni, de az közel sem ért annyit, mintha beültem volna egy­­egy órára.- Most hogyan tovább?- Szerződés ajánlatot kaptam a TF-től, ha felvesznek átigazolok és a továbbiakban az ő színeikben ver­­senyzek. Ha nem vesznek fel, akkor itthon edzősködöm majd Pakson. Horváth Margit Hetedik alkalommal rendezték meg Belgiumban a nemzetközi ifjú­sági kosárlabdakupát. Az idén több mint hét ország - Litvánia, Olaszor­szág, Csehország, Hollandia, Né­metország, Szlovákia és Magyaror­szág - csapata mérte össze tudását három korcsoportban. Hazánk kép­viseletében a Tungsram csapata mellett két korcsoportban, a junior­ban és a serdülőben, Paks is bemu­tathatta tudását. Nagy Gábor edző vezetésével május 12-én érkezett meg a csapat a belgiumi Sombreffe városába. Rö­vid brüsszeli városnézés után - ahol természetesen a NBA kosárlabda­­bolt aratta a legnagyobb sikert - a gyerekek családoknál foglalhatták el szállásukat. A mérkőzések két helyszínen, a Sombreffe-ben és Gemblouxban folytak. Nagy Gábor a következő­képpen értékelte a csapatok játékát:- A rövidített - kétszer tizenöt perces - mérkőzések felemás mó­don sikerültek. Az ifik, akik min­dennap játszottak, egy döntetlen, egy vereség és egy nyert meccs után csak az alsó ágon folytathatták to­vább a küzdelmet. Ez annak a rová­sára írható, hogy csapatunk hiányo­san jelent meg, részben a felnőtt­csapat meccsei, részben az érettségi vizsgák miatt. Érezhető volt a csapat munkáján, hogy a két kölcsönkért játékossal még nem játszottunk együtt. Sokat rontott a helyzeten az is, hgy rögtön az első napon megsérült az irányító játékosunk. A serdülők két vereség után ma­gukhoz tértek és három győzelmet szereztek. Az elődöntőkön - hosszabbításban - sikerült nyer­nünk a hazai csapat ellen. A fiúk ön­magukat felülmúló teljesítményt nyújtottak, s ez azért is fontos, mert ott a két nap alatt több mérkőzést játszottak, mint itthon eddig az áv folyamán. A döntőben sajnos ki­kaptunk a belga bajnoktól. Addigra talán elfáradt a csapat. így is dicséret illeti a srácokat, mert olyan erénye­ket csillogtattak, amelyeket hazai bajnoki meccseken nagyon ritkán látni tőlük.- Úgy tudom a kinti edzőknek te tartottál továbbképzést. Hogyan ke­rült erre sor?- Még a tavalyi év során merült fel az ötlet, hogy a testnevelési játé­kokról bemutatót kellene tartani. A verseny előtt két héttel a helyi rádió és televízió meghirdette az ese­ményt. Legnagyobb meglepeté­semre a kezdő edzőktől az első osz­tályú edzőkig összesen 22-en jelen­tek meg Namürben a továbbképzé­sen. Kicsit izgultam, mert csak ke­véssé beszélek franciául, de szeren­csére sok mindent megérttettek, a nehézségeknél segítettek. Két gyerekcsoportban mutattam volna be a gyakorlatokat. Az első, a lány csoport az sikeres volt, de a fiúknál csak két gyerek érkezett, így a felnőtt edzők öltöztek be és velük végeztettem a feladatokat.- Hogyan zárult ez a néhány nap ?- Nem voltak külön érmek és dí­jak, minden csapat egyforma kupát kapott. Mi, paksiak a juniorokkal el­nyertük a legszimpatikusabb csapat díját. H. M. HUMOR- Ekkorát hazudtam a sajtóban!- És engem ki fog kárpótolni a munkásőrségnél elvesztegetett éveimért!- IGÉNY -- Ne haragudjon Giziké, de a szocia­lizmus hatalmas pusztítást végzett a szexuális kultúránkban is! Levelesládánkból Tisztelt szerkesztőség! Kérem, telték lehetővé, hogy az alábbi levetem az Atomerőműben megjelenhessen. Egy hónapos az „új”büférendszer, és egy hónapja szüntették meg az Eü. épületben és irodaépületben a kávé­zókat. Tájékoztatót a Tájékoztató­ban olvashattunk róla, indokolást nem. így nem tudhatom, és a döntés­hozókon kívül más sem tudhatja, mi miért történik. Biztos vagyok abban, hogy a döntéshozók néhány másod­perces koncentrálás után szép kerek előadásban tudnák kifejteni indo­kaikat, de kétlem, hogy az indokok valóban meggyőzőek lennének. Visszaidézem a korábbi éveket, és rájövök, hogy az erőmű területén ré­gebben is voltak büfék, sőt a lényege­sen nagyobb látszám miatt több is mint jelenleg. Mindegyiknek azonos hibája volt és van ma is: a rugalmat­lanul kicsire szabott áteresztőképes­ség. Ezt általában eleve meghatárzza a hely, mert a büfék céljára vagy vala­honnan lecsippentett, nem bővíthető helyiségek lettek kijelölve vagy tágas helyiségben egy-két kiszolgálóhelyet alakítottak ki. így aztán szépen ki­alakultak a sorok, melyek voltak annyira előtérben, hogy ne tessék a vezetőknek. Ezért és más „emberel­­tüntetési”szándék miatt vezették be a zsúrkocsis rendszert,ami szemre a büfék szolgáltatásait igénybevevők kényelmét szolgálta, de valójában csak az alábbi eredménnyel járt: Nőtt a büfék dolgozóinak fizikai terhelése, a büfés lártyok-asszonyok gyakran cipeltek, vonszoltak, emel­tek olyan súlyokat, melyek megha­ladták az érvényes munkavédelmi előírások által megengedett értéke­ket. (A munkavédelemmel hivatalból foglalkozók meg csendben lapítot­tak.) Az örökös felrakok-lerakom ma­gával hozta az örökös standolást, te­hát a megnövekedett fizikai terhek mellé kaptak adminisztrálni valót is, melynek ideje alatt a kiszolgálás ter­mészetesen szünetelt. Szerencsére következények nélkül, de nőtt a fertőzésveszély, mert bárki összefogdoshatta a sétáltatott kiflit, zsemlét, kenyeret. (Az akkor még meglévő helyi Köjál, a PA V vezetői­nek hivatkozva a vállát vonogatta.) A zsúrkocsik növelték ugyan az eladóhelyek számát, de a választéku­kat tekintve gyengébbek voltak mint maga a büfé. Az addig szem előtt lévő hosszú so­rok rövidebb darabokra szakadtak és eldugott helyekre kerültek. Ezeken az eldugott helyeken az elsőbbségért való harc már a kocsik megérkezése előtt elkezdődött. Aki nem ismerte a menetrendet vagy netán a munkája adott időben máshova szólította, nyugdtan éhen is veszhetett. Telt az idő, változott a világ, talán a döntéshozók is rotálódtak, az új koncepciók eredményeként visszaáll­tunk egy köztes rosszról a régi rossz­ra. Az eü. épületi büféhez hozzátol­­dott kb. másfél négyzetméter semmit nem old meg. A megoldás egy rugal­masan változtatható, áteresztőké­pességű büfé vagy büférendszer lehet. De a megvalósításhoz nemcsak hely, idő, pénz kell, hanem szakértelem és megfelelően értékelt információk a forgalomeloszlásról. A zsúrkocsis rendszer nem adott lehetőséget arra, hogy a meglévő pénztárgépek plusz szolgáltatásait információforrásként igénybe véve lehessen tervezni egy ter­helésfüggő, rugalmas működtetést. Es ez - sajnos - meg is látszik. A kávézókra gondolva is előbuk­kannak a régi emlékek. Volt valaha egy szerény kávézó az irodaépületben, amelyet meglehetős költséggel szuper kávézóvá varázsoltak, majd néhány év múlva egy laza döntés nyomán po­rig romboltak. Miért kellett kicsicsáz­­ni? Hogy tisztelt vendégeinknek le­gyen min álmélkodni. De miért kellett lerombolni? Mert a vendégek száma és fontossága csökkent és a megma­radtak előtt már nem kellett virítani vagy mert néhány kollegfinja napjai tekintélyes részét a kávézóban locsog­ta át, és az ugyanúgy irritálta a veze­tőket mint a büfé előtti sor? Megoldás: a lebontás. A bontott anyag meg biztosan megtalálta új, hasznosabb funkcióját. Az irodaház és a vonzáskörzetének lakói meg sé­tálhattak termoszokkal vagy várhat­tak a zsúrkocsi menetrendszerűen hi­deg kávéjára. De ezzel már nincs gondjuk. Volt egy másik, az előbbinél szerényebb kivitelű, ám tágasabb az eü. épületben. Központi helyzete al­kalmassá tette a gyors, frappáns in­formációcserére, néhány perces mun­kaértekezletekre, egymást nehezen elérők rendszeres találkozójára. Le­het, hogy a helyiség mai funkciójában nem veheti fel a versenyt az akkori hatékonyságával? Az egészből, át­meneti változások után mára semmi nem maradt. Jött és győzött (?) az új technika, mellyel meg lehetett oldani, hogy az erős kávét kedvelők löttyöt kapjanak a korábbi 10 Ft helyett 18 Ft-ért. Ha jól számolom ez egy kávé esetén 80%­­os áremeléssel egybekötött minőség­rontás. ügyes! Az olyan apró kényel­metlenség, hogy otthon már nemcsak az egy-két-három kártyát kell össze­kotorászni, hanem a megfelelő címle­tű aprókat is, szinte semmiség. Két­lem, hogy ezzel a módszerrel a meg­rögzött kávésokat le lehet szoktatni káros szenvedélyükről. Inkább az várható, hogy megszaporodik az ott­honról hozottfőzőkkelfelszerelt „zug­­kávéfőzések” száma, mindaddig amíg el nem éri az adminisztratív til­tási küszöböt, mely alól természete­sen kivételnek számítanak a már le­galizált, a cég zsebéből csodafőzök­­kel eleresztett irodai „caffeteriák”. A leírt történetek, történések mind emberi döntések következményei vol­tak. Lehet, hogy a döntéseket megho­zók azért vannak felruházva döntési jogkörrel, mert a saját szakterületü­kön már bizonyították rátermettségü­ket, de az viszont biztos, hogy ezek a döntések azért olyanok amilyenek, mert ezen ügyekben érdekeltségi okoknál fogva egyszerűen kívülállók. Ugyanis a pozíció biztosítja, hogy mindig volt és van aki gondoskodjon róluk (titkárnő, beosztott stb.). És mint kívülállók, ezen a területen ta­pasztalatlanok, befolyásolhatók és félrevezethetők. Csakis félrevezetésnek tudom el­képzelni, hogy belementek olyan dön­tésbe, melynek eredménye egy kávé esetén a minőségrontás mellett 80%­­os áremelés. De ki(k)nek lehet célja ez a félrevezetés? Nem vagyok annyi­ra jóhiszemű, hogy kizárjam a félre­vezetőik) direkt vagy indirekt anyagi érdekeltségét. Ma, amikor kis ho­nunkban igen változatos ügynöki­­forgalmazói tevékenységfolyik, miért ne lehetne a bugyitól-tankig skálából éppen kávéautomatában érdekeltnek lenni? És egy-egy automata (gondo­lom) elég drága, rendelkezésre állá­sát, élettartamát befolyásolja a keze­lés, karbantartás, javítás, véletlen vagy szándékos rongálás. Tehát a be­szerzési áron felül jelentkeznek még egyéb költségek is. Ezért érdemes len­ne kiszámolni, hogy az élőmunka költségkímélői?) kiváltása mibe is kerül nekünk, és hol csapódik le a „megtakarítás”? Leírtam a történteket, az aggályai­mat és levelemben benne vannak a kérdéseim is. Valószínű, hogy másokat is foglal­koztat ez a téma, hiszen az életünk minőségét befolyásolják az ilyen ap­róságnak tűnő dolgok. Kérem a dön­téshozókat, tájékoztassák az embere­ket az indokokról és válaszoljanak kérdéseimre. Paks, 1994. június 1. Tisztelettel: Horváth Csaba ATOMERŐMŰ Felelős szerkesztő: LÓCZY ISTVANNE Tervező szerkesztő: GALAMB MARIETTA Szerkesztőség címe: Paks, Pf.: 71. 7031. Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája. Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Levélcím: Szekszárd, Pf.: 71. 7101 Megjelenik havonta. • Készül a Szekszárdi Nyomdában. 5000 94.1244 Felelős vezető: VADÁSZ JÓZSEF Kéziratokat és fényképeket kérésre megörzünk és visszaküldünk. Á változtatás jogát fenntartjuk! A legszimpatikusabb csapat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents