Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-06-01 / 6. szám
6 ATOMERŐMŰ 1994. JÚNIUS „Szükség lenne a szakmai továbbképzésre...” Beszélgetés Ozsvart D. Péter szerelésvezető mérnökkel Kérlek mutasd be munkahelyedet, munkádat! 1990-ben kerültem a Paksi Atomerőműhöz és rögtön a reaktor-karbantartó osztályra, akkor még mint előkészítő mérnök. Az osztály átszervezése után pedig mint szerelésvezető dolgoztam. Jelenleg fő feladatomnak a négy reaktor szét-, ill. összeszerelése, a főjavítások alatt a revíziós munkák elvégzése, ezen kívül sok, ezeket kiegészítő munkánk is van a primer- és szekunderkörben. Munkába állásod óta hogyan valósultak meg elképzeléseid? Idekerülésem idején az osztály összevont területen működött, volt az előkészítés, ill. külön-külön tevékenykedtek művezetői egységek. Az osztály akkori létszáma alacsony volt, a műszaki állomány is mindössze 2-3 főből állt, akik főleg a benti fizikai állományból kerültek ki. Nem volt egy igazi műszaki gárda, aki a munkákat úgy előkészítette volna, hogy a benti munka lényegesen könnyebbé váljon. Az átszervezés után az osztály két részre szakadt, lett egy készülékes üzem, akik a gőzfejlesztő környezetével és szekunderköri készülékekkel foglalkoztak. Létrejött külön reaktor-karbantartó üzem is, ahol ezen belül is kialakítottak egy előkészítő csoportot 3-4 technikussal. Az elmúlt években gyarapodtunk fiatal mérnökökkel is, akik itt Pakson a BME kihelyezett főiskolai szakán végeztek. Ők jelenleg tapasztalatszerzés céljából műszakban dolgoznak, mert szükséges, hogy lássák az elméleti dolgok megvalósulását a valóságban. Ma már sajnos egyre kevesebbet láthatnak a reaktor belő kisebb berendezéseiből, annyira elszennyeződtek. Ezekkel a szakemberekkel kiegészülve úgy tapasztalom, hogy a munkavégzés jobb és pontosabb lett, mint azelőtt volt. Sokkal jobb az információk, tapasztalatok áramlása, átadása. Milyen megoldásra váró problémákat látsz még a munkátok területén? Úgy érzem, hogy nagyon nagy szükség lenne a szakmai továbbképzésre. Az 50-60 embernek körülbelül a fele az, aki a szakmában igazán magas szinten van. A másik fele pedig most van a tanulás, tapasztalatszerzés fázisában. Fontosnak tartom még a reaktorszereléshez olyan műszerek beszerzését, melyek a nyugati erőművekben már beváltak, gondolok itt manipulátorokra, robotokra. Ezeknek igen borsos áruk van, a pénzügyi keretek pedig elég szűkösek. Úgy gondolom, hogy más erőművekhez ^viszonyítva ezen a téren még egy kicsit le vagyunk maradva. Figyelembe véve a munkátok jellegét, mennyire tartod azt veszélyesnek? A régiek, akik már régóta itt dolgoznak, sajnos idővel hozzászoknak a viszonyokhoz és nem mindig fordítanak kellő figyelmet a munka veszélyességére. Erre minden munkavégzés alkalmával fel kell hívni a figyelmet. Fontosnak tartok minden egyes munkát úgy kezdeni, hogy az adott elvégzendő feladat részletesen megbeszélésre kerüljön. A tudásban, szakismeretben meglévő hiányosságokat sikerült csökkenteni a technológia rövid ismertetésével. Ezzel elértük azt, hogy a munka megkezdésekor mindenki tudja a pontos feladatát és így csak a feltétlenül szükséges ideig tartózkodjon az adott helyen. Ez főleg a kiemelten sugárveszélyes munkáknál aktuális. Ezekre a munkákra a társosztályok bevonásával általában külön munkaprogramok készülnek, ill. egyeztetések történnek. Az elmúlt évek során sikerült a nagyobb sugárterheléssel járó munkákat visszaszorítani az adott helyen való tartózkodás idejének csökkentésével. Ennek a megvalósítására irányul minden eljárásrendünk, tájékoztató anyagunk, segédeszközünk. Eves viszonylatban milyen a munkátok eloszlása? Körülbelül márciustól október végéig, november elejéig tart a négy blokk revíziója. Ebben az időszakban nagyon sűrű a programunk, ilyenkor fontos számunkra a tervezett határidőknek a betartása, amit az utóbbi években úgy érzem tartani tudunk. A novembertől márciusig terjedő időszakot pedig a karbantartó eszközeink, berendezéseink előkészítésére fordítjuk, létrákat, pódiumokat készítünk. Ebben az időszakban tudnak inkább a kollégák elmenni szabadságra. Hogyan álltok a jelenlegi főjavítási munkálatokkal? A tervezett munkákat időben elkezdtük, jelen pillanatban a reaktor szétszedése és a zóna kirakása folyik az I. blokkon. Mi a revíziós munkálatainkat kezdtük el a szétszedett berendezéseken, a felső blokkon, ill. a védőcsőblokkon pedig készülünk az összeszerelésre. Vincze Zoltán tudja beszívni, ha kevesebbet öntözünk, akkor hamar elpárolog és könynyen megég a fű. Az időjárás elég változékony, vannak napok amikor szinte az egész erőmű területén egyszerre kellene locsolni, ám ez technikailag és időben kivihetetlen. (Talán ezért lenne meggondolandó a beépített öntözőrendszer létesítése. Mondom én, egy kívülálló laikus.) A szép környezetért munkálkodnak Az üzem területén járva naponta figyelhetjük a kertészek szorgos munkáját melynek eredményét különösen a látogató csoportok értékelik. Ők csodálkoznak, hogy milyen szép az erőmű udvara, nekünk itt dolgozóknak megszokott, mindennapos látvány. A kertészek csoportvezetője Meszlényi István, őt kérdeztem. Kik azok az emberek, akik naponta takarítják-csinosítják környezetünket?- A Dekoten Kft. kertészeti brigádjának a tagjai ők, a környező településekről járnak be az atomerőműbe. A brigádba húsz férfi- és tíz nődolgozó tartozik. Meszlényi István- Az udvar tisztítása mindennapi folyamatos munkát jelent, és a férfiak nagy része itt dolgozik, a hulladékok szállítása gépekkel történik. Tavasztól őszig a legnagyobb munkát a pázsit nyírása és locsolása jelenti, télen pedig a hóeltakarítás és fagytalanítás adja a legnagyobb feladatot. Az idénymunkák közül mi jelenti a legnagyobbat? A pázsit nyírása és öntözése ad legtöbb gondot, bár maga a nyírás nem problematikus, mert jó gépeink vannak, ám az öntözés annál több nyűgött jelent. Sajnos nincs kiépített öntözési rendszer és ráadásul nagyon rossz a talaj. Mindenhol be®Éd\ldn,2fi-(Mhiiö; hasokavízaztnem Egy év alatt egy Wartburg A volt 3000 adagos konyha átalakításának második ütemén lendületesen dolgoznak a 26-os Építő Rt. brigádjai, építik a Látogatóközpontot. Itt akadtam össze Hesz Ádám segédmunkással, aki ennek az épületnek már a harmadik átalakításán vesz részt. Adi bácsi!Hallom ez lesz az utolsó átalakítási munka, melyben részt vesz, mert nyugdíjba megy? Igen, nyugdíjba megyek. 1974. február 19-én kezdtem a 26-os ÁÉV-nél. Előzőleg 14 évig a Paksi Állami Gazdaságban dolgoztam. Akkor az Ön életét is megváltoztatta az induló nagyberuházás? Mi akkor örültünk az építkezés beindulásának, mert tudtuk, hogy lesznek jó munkahelyek. Visszagondolva, nekem jól jött az építkezés, mert a gazdaságban háromezer forintot kerestem, mikor átjöttem a 26. ÁÉV-hez, akkor egyből ötezret. 1979-ben egy év alatt kerestem százezer forintot, így megvehettük a Wartburgot. Az eltelt húsz év alatt bizonyosan számtalan helyen dolgozott az erőmű területén? Bizony sok helyen megfordultam, Csámpán kezdtem a víztároló tartály födémének betonozásával, majd a 6-os főút alatti vezeték áttörésén dolgoztunk. Ezt követően kezdtük építeni a 3000 adagos konyhát, majd az irodaépületeket. Voltam sablonkészítő, 1977-től kitűző az 1-es gépháznál és háromszor voltam kiváló dolgozó. A család , is várja, hogy nyugdíjas tegyen? A feleségem váija, mert ő is most megy nyugdíjba, Ö az ESZI konyháján dolgozott, attól kezdve, hogy beindult a konyha. A lányom Szekszárdon dolgozik az APEH-nél, közben még Pécsett számvitelt tanul, ő már önálló. Inkább a sok munka vár rám, hiszen a családi ház körül és a telken mindig van mit tenni, a kétéves szőlőről meg nem is beszélve. Adi bácsi! Ügy veszem ki a szavaiból, hogy elégedett az élettel! Az vagyok, mert szép házam, telkem, szőlőm van, a lányom igaz többet keres mint én. A feleségem és az én nyugdíjamból pedig meg tudunk élni. Egészség legyen, bár erre nem panaszkodhatok, mert eddig még elkerültem az orvosi rendelőt. Kívánom, hogy ez a jó egészség még sokáig megmaradjon, és hoszszú nyugdíjas évek kövessék a munkában eltöltött 34 évet. Kép és szöveg - Béri -Az allergiás megbetegedés ma már népbetegség. Leggyakoribb formája a szénanátha, amelynek igen kellemetlen tünetei az orr, a szem, a garat és a fül viszketése, tüsszentés, orrfolyás, könnyezés. Súlyosabb megjelenési formája az asztma (asthma bronchiale), amely rohamokban jelentkező nehézlégzéses tünetei miatt azonnali gyógykezelést igényel. Ezeknek a megbetegedéseknek a legfőbb kiváltója a parlagfű (Ambrois eliator L). Ez a gyomnövény júliustól-szeptember végéig milliárd számra termeli a virágporszemeit, amelyeket a légáramlás az egész város területén szétterít. A legfontosabb mindannyiunk számára is a betegség megelőzése, mert jelenleg olyan gyógyszer nincs, amely ezt a betegséget meggyógyítaná vagy véglegesen megszüntetné. A betegség megelőzhető az allergiát kiváltó tényező megszüntetésével: a parlagfű következetes irtásával. Leghatásosabb - a virágok megjelenése, kifejlődése előtt - rendszeresen végzett kaszálás, kapálás, gyomlálás. (A gyommentesítés a növényvédelemről szóló 1988. évi II. számú tvr. végrehajtására kiadott 5/1988 (IV. 26.) MÉM-rendelet 4.§ 2. szakasza értelmében KÖTELEZŐ. Hogyan ismerhető fel a parlagfű? Felálló, rendszerint felső részében elágazó szára rányomottan szőrös vagy érdes, tompán négyélű, enyhén barnáslila. 20-150 cm magasra nő. Levelei egy-kétszeresen szárnyasán szabdaltak, a levél fonáka és szára pelyhes. Porzós virágai a hajtások csúcsán füzérben állnak, a lecsüngő apró sárga virágok apró csészékre hasonlítanak. Mikor virágzik? Július végétől a fagyok beálltáig, szeptember végéig. Hol található leggyakrabban? A parlagfű jellegzetessége, hogy leginkább az időlegesen megművelt, majd elhanyagolt vagy frissen feltört még rendezetlen építési területeken fordul elő. Gyakori pl. kertek elhanyagolt sarkaiban, parkok, utak szélén, árokparton, raktárterületeken, vasúti sínek mentén, vasúti töltéseken. Ritkán a városi virágágyakban, virágládákban és a járdaszegélyek kövei között is felbukkan. Ezúton kérjük, hogy az allergiás megbetegedésben szenvedő sok-sok gyermek és felnőtt egészsége érdekében - lehetőleg még virágzás előtt - Ön is irtsa a parlagfüvet.- BM -
