Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-05-01 / 5. szám
Tollal és mikrofonnal Az „Urán Toll” ez évi kitüntetettje Szepesi László Az 1992-es alapítás óta második alkalommal ítélték oda a kitüntetést, melyet idén Szepesi László újságíró, a Magyar Rádió Tolna megyei munkatársa vehetett át április 21-én a villamos iparági szaklapok első országos találkozóján. Az oklevélen szereplő indoklás így szól: „A több évtizedes színvonalas sajtómunkáért, amelyet a paksi atomerőmű létesítése során, majd a létesítmény működésével, eredményeivel és gondjaival kapcsolatban a hazai közvélemény tájékoztatása érdekében kifejtett.” Arra kértem Szepesi Lászlót, oldjuk fel az indoklás tömörségét, idézzük fel néhány gondolatban a múltat.- Hogyan és mikor került kapcsolatba az atomerőmüvei? Szepesi L.: - 1972. március 1-jén kerültem Szekszárdra a Tolna megyei Népújsághoz. Ekkor indult újra - a korábbi hullámvölgy után - itt, Pakson is az építkezés. Nagyon izgatott a téma - villamos-üzemmérnök vagyok -, bár akkor még a rovatvezető feladata volt a paksi téma, de mint „szökött” műszaki, igyekeztem minden alkalmat megragadva az építkezés közelébe jutni. Aztán egyszer csak eljutottam az építkezés helyszínére, sokat fotóztam, ám írni csak a „magasabb rangú” kollégáknak volt lehetőségük. De mikor 1982. június 1-jétől a rádióhoz kerültem, akkor már mint Tolna megye egyetlen rádiósának, hivatalból kötelességem volt a rendszeres tudósítás az építkezés helyzetéről. Azóta tényleg teljes gőzzel csináltam, mindent, amit tudtam, megnéztem. Ott voltam mind a négy blokk indításánál, s természetesen tudósítottam is az eseményekről.- Emlékezete szerint milyen volt a lakosság viszonya, vélekedése az építkezéssel kapcsolatban? Sz. L.: - Az építkezéssel kapcsolatban a „rongyrázás” borzolgatta a kedélyeket, a pazarlás. Az foglalkoztatta az embereket, hogy a művezető a 10 tonnás teherautóval küldte el a pilótát a tíz km-re lévő trafikba egy doboz cigiért. Aztán a különböző anomáliák - hol, mi nem megy - voltak a szóbeszéd tárgyai, majd az építkezés előrehaladtával a technikai érdekességek kerültek az érdeklődés homlokterébe. A legnagyobb gondot jelentette Pakson az, hogy akik idejöttek, azok zöme pesti volt vagy nagyvárosi, és a paksiak nekik valamiféle vidékiességet, falusiasságot jelentettek. Sok időnek kellett eltelnie, amíg sikerült valahogy megteremteni az összhangot a két fél között, az úgynevezett pestiek szava egy kicsit kisebb lett, a régi paksiak pedig megszokták azt, hogy itt mások is vannak.- Mi a tapasztalata, hogyan vélekednek ma az emberek az atomerőmű jelenlétéről? Sz. L.: - Úgy érzem, hogy az emberek kezdik belátni: nem annyira rossz az erőmű ittléte, mint amennyire egyesek láttatni szeretnék. Ma már több helyről hallom: megtudták az emberek - már akit érdekelt -, hogy a hagyományos erőművek radioaktív sugárzásához képest az atomerőmű kibocsátása csak töredéke a mondjuk Pécsett mért sugárzásnak. Ezt eddig nagyon sokan és nagyon sok helyen nem tudták. Mind többen látják be, hogy az atomerőműnek köszönhető, hogy „csak” ennyibe kerül az áram. Az embereket most inkább az foglalkoztatja, hogy mi lesz később? Sokat hallom: jó, ez az erőmű elmegy 30 évig, de mi lesz utána? Lesz-e újra atomerőmű, és mi lesz azzal, ami itt marad? Végül engedje meg, hogy elmondjam: úgy érzem, Pakson egy kicsit túlértékelték a munkámat. A kitüntetést úgy fogom fel, hogy ez sok kollégámnak is szól, akik hozzám hasonlóan rendszeresen tudósítottak az atomerőműről. Egy majdnem félévszázados lap A villamos iparági szaklapok első seregszemléjén kiállították a jelenleg megjelenő iparági lapokat. Ezek között böngészkedve akadt kezembe az Elektromos Híradó, az ELMÜ lapja. Az elmúlt év 10. száma igazán szemet gyönyörködtető és figyelemfelkeltő, hiszen az 1893-ban megjelenő Vasárnapi Újság és a Pesti Hírlap korabeli címlapjai szerepelnek az első oldalon. Kíváncsi voltam a miért-re, ezért rövid beszélgetésre kértem a lap szerkesztőjét, Meleghegyi Csabát és Móró Istvánt, a lap előző szerkesztőjét.- Miért választottátok ezt a címlapot? Meleghegyi Cs.: - Tavaly ünnepelte a Budapesti Elektromos Művek a megalakulásának 100. évfordulóját. A 100 évvel ezelőtti újságok közül a jelzett két újság tudósított a villamosenergia-ellátás első lépéseiről, ezért idéztük címoldalon a két korabeli újságot. Móró /./-Cégünk mindig ügyelt múltja tárgyi emlékeinek összegyűjtésére, de érdekes módon a régi újságjainkat nem gyűjtötte össze senki. 1986-ban kezdtük gyűjteni a régi számokat, akkor derült ki, hogy a 41. évfolyamába lépett a Híradó, ami azt is jelenti, hogy jövőre 50 éves lesz. Könyvtárunkban az 1950-es évek végétől van meg minden szám, az ezt megelőző időkből sajnos szórványos számok vannak.- Milyen rendszerességgel és formátumban jelenik meg a Híradó? Meleghegyi Cs.: - A/4-es formátumú a lapunk és minden hónap utolsó napjaiban igyekszünk kollégáink kezébe adni az újságot. Várják az olvasók, ha késünk, már reklamálnak, tehát örömünkre legyen mondva, olvassák is a lapot. 16 oldal terjedelemben jelenik meg egyegy szám, és a témák fontosságától függően alkalmanként melléklettel is jelentkezünk. Az elmúlt évben - a 100 éves évforduló kapcsán - öt alkalommal jelentkeztünk melléklettel. Az idei év legnagyobb cikktémája a díjbeszedéssel kapcsolatos.- Az ELMÜ vezetése segíti-e a lapot? Móró /.: - Elméletben és nyilatkozatokban pozitív a vezetés hozzáállása és a lehetőségeket is igyekeznek biztosítani. De az új díjbeszedési rendszer kialakítása miatt rendkívül leterhelt a vezetés. Gyakorlati problémánk, hogy ugyanazokat az embereket kell cikkírásra bírni, akiket igencsak leköt mindennapi munkájuk. A vezetés pedig elváija, hogy a mindenkori gondokról, feladatokról tudósítsunk a Híradóban. Ebben a kettős szorításban élünk napjainkban. Móró István és Meleghegyi Csaba- Mi a véleményetek erről az első találkozóról? Meleghegyi Cs.: - Jó kezdeményezés volt, de egy kicsit rövidnek tartottam. Az a másfél óra, ami rendelkezésünkre állt, nagyon kevés, már csak azért is, mert első alkalommal találkoztunk. A következő találkozókat úgy kellene megszervezni, mint a PR-menedzseri összejöveteleket. Arra gondoltam - kollégámmal együtt -, hogy a lapunk jövőre 50 éves lesz, ezért - az ELMÜ vezetésével megbeszélve - jövőre mi szeretnénk elvállalni a találkozó megszervezését. Bár egyelőre ezt csak feltételes módban mondhatom, mert főnökeink nevében nem beszélhetek. Mi kétnaposra terveznénk a következő találkozót, hiszen akkor jobban megismernénk egymást, több kérdés megbeszélésére nyílna lehetőség. Móró /..‘-A kollégáink közül biztosan többen voltak itt jelen, akik már korábban is szorgalmazták egy, a maihoz hasonló összejövetel megszervezését. Már évekkel ezelőtt felmerült: egy ilyen hatalmas iparág éppen a sajtóján keresztül nem tartja a kapcsolatot. Úgy látszik, erre most ért meg az idő. Amennyiben a mai találkozó csak első lépés, akkor annak nagyon jó, de én csak egy protokolláris indításnak tekintem a mostanit. Rendszeressé kell tenni ezeket a találkozókat és azoknak kell részt venni rajta, akik a lapokat csinálják, akik írnak. Tehát az ilyen találkozókat kimondottan szakmai összejövetellé kell fejleszteni. Úgy gondolom, ez egy nagyon hasznos kezdeményezés, és biztos vagyok abban, hogy lesz folytatása.- béri -Tenni dolgainkat csak lelkesedéssel érdemes Fábián Erzsébet, Dr. Benkó Balázs, Dr. Járosi Márton Az április 21-én megtartott villamos iparági szaklapok első regszemléjén dr. Járosi Márton, az MVM Rt. vezérigazgatólyettese tartott bevezető előadást, majd az előadást követő ' irányításában is főszerepet vállalt.- Előadását hallgatva az volt a benyomásom, szívügyének tek a sajtót és fontos közvélemény-formáló, a vezetést segítő eszköz tartja a szaklapokat. J. M.: - Valóban így van, a sajtót is és a kommunikációt is f tosnak tartom, szeretem is. Ennek a magyarázata egyszerű, szereti az embereket és tenni akar értük valamit, annak az em rekkel beszélgetni, kommunikálni kell. Ez legalább három dói feltételez: azt, hogy legyen mondanivalónk, meglegyen a kész ezek befogadására és nyilván van szakmai-technikai része isj hogyan adjuk át ezt a mondanivalót. Az előadásomban is kifejtettem: fontosnak tartom a ke cselekvést, azt, hogy megértsük és megértessük egymást, ki nős tekintettel a mai történelmi helyzetre, amikor egy nagy a dasági-társadalmi átalakulás közepette kell tevékenykedni Ezért tehát, aki most itt vezető szerepet kapott, azon egy külö felelősség van: próbálja megértetni magát. Megértetni azok akiknek a vezetésére őt kijelölték, mert ha megértik, csak az i várható el, hogy követni is fogják. A vezetőnek meg kell olda hogy először ő azonosuljon a feladattal, mert csak azután ér el, hogy a vezetetteket is azonosultatni tudja. A sajtó egyébk irodalmi műfaj, én nagyon szeretem az irodalmat, szeretei verset, szeretem a prózát. A sajtóhoz való kötődésem elég régi és igen szoros, hiszen pítója vagyok néhány energetikai folyóiratnak, mint példái Magyar Energetikának, a Gazdaság és Energiának, és nagy le sedéssel csinálom, hiszen mindent csak lelkesedéssel érdéi csinálni.- Nem mondott véleményt az iparági lapokról. Szándékosan. ezt vagy nincs kialakult véleménye? J. M.: - Természetesen van kialakult véleményem arról, h hol tartunk. A mostani összejövetelen tudatosan nem beszél negatívumokról, mert először vagyunk együtt, ne azzal jöjj össze, hogy a hibáinkat vesszük sorra. Ma mindent pozitív ol ról közelítettünk meg és akinek negatívumai vannak, ebbe tudja vonni a következtetéseit. Ez is egyik feltétele volt am hogy jól érezzük magunkat. Amennyiben számvetést kellene geznem, akkor azt hiszem, így fogalmaznék: a villamosener iparban a szaklapok helyzete jó. A mai összejövetel is megmi ta: van 17 szaklapunk, a lapok tükrözik az átalakulási folyam; vajúdásait, elég sokan csinálják és úgy tűnik: megvannak a cs; tok, a kis műhelyek. Az volt a benyomásom: elkötelezettek ; lenlévők, a lapok szerkesztői és írói, viszont jelentős színvona li különbségek vannak egyes lapjaink között. Ez a különbség mindenből adódhat, az előzményekből, a vállalat jellegéből... Én azt hiszem, a mai alkalom nagyban elősegítette, hogy a s vonal emelkedjék. A lelkesedés, amit tapasztaltam, szintén gyón biztató. És ami még érdekes: nemcsak ott megy jól a lap ga, ahol hivatásos újságírók tevékenykednek, hanem ott is, ah vezetés szívügyének tekinti és segítőtársként kezeli az adott sasági lapot és annak szerkesztőit. Úgy érzem, az iparági la betöltik szerepüket és még sokat használnak nekünk ezek a: ságok.- ibrányi -Beregnyei Mi
