Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1994-04-01 / 4. szám
1994. ÁPRILIS ATOMERŐMŰ 15 Sportinforniációk Március Cselgáncsozóinkról:- Kovács Antal Hungária-kupa Nemzetközi Verseny, I. helyezés -Till Barbara Junior Országos Rangsorverseny, I. helyezés -Treszl Gábor, Kiss Andrea Ifjúsági Köztársaság-kupa, I. helyezés- Till Regina, Péri Balázs Serdülő Országos Rangsorverseny, I. helyezés Kovács Antal lett 1993. legjobb férfi cselgáncsozója Európában és Till Barbara „Kiváló Ifjúsági Sportoló” minősítést kapott.-Férfi kosárlabdázóink a kitűzött célt teljesítve, a legjobb 8 között a PLAY-OFF helyekért küzdenek a SUPER-LIGÁS csapatok ellen.- Sakkozóink az OB I/B ötödik helyén állnak több, váratlan siker után.- Labdarúgóink célja a kiesés elkerülése, amit nehezít a sok sérülés és kiállítás.-Tömegsportcsoportunk több sporteseménnyel, rendezvénysorozattal ünnepelte március 15-éL Az egyesület városi támogatók segítségével megrendezte az óvodásolimpiát a zsúfolásig megtelt sportcsarnokban.- JMárcius idusa a Felvidéken A Rákóczi Szövetség indíttatására 1994. március 14-én egy buszra való társasággal - ESZI-s és gimnazista diák néhány tanárával, erőműves dolgozóval, s egészen kicsi gyermekeikkel - vágtunk neki a messzi Felvidéknek. Kíváncsian vártuk, hogyan ünnepük ottani véreink nemzeti ünnepünket. Az ötórás út fáradalmait a meleg vendégszeretet és a felszolgált finom ebéd ellensúlyozta. A közeli Lévára Sipos Béla tanár úr kísért minket. Mélyről fakadó honszeretete az idős embert feledtető lendületben, évszámok, csaták, nevek és szófejtésük lebilincselő bőségében nyilvánult meg. Visszatérve Zselizre, vacsorát kaptunk, majd végigkíváncsiskodtuk az ottani magyar gimnáziumot, mintegy kétszáz diákjának és tizennyolc tanárának „hétköznapi díszleteit”. A rengeteg képen elcsodálkoztam. Nem is tudtam, hogy közel- és régmúltunkban ennyi neves elődünk jeleskedett. Sűrű, sötét, dermesztő hideg lett, mire újdonsült diáktársainkkal közösen gyertyával indultunk a városi emlékműhöz, ahol már a helybeli cserkészek folsorakoztak, a mi ötfős zenekarunk - Szalai Dobosáé Márta Mária tanárnő vezetésével - már behangolt. A mintegy hétezer lelkes kisvárosnak valamivel több, mint a fele magyar, ám ennél sokkal többen lelkesültünk az ottani fiatalok karénekén, a pozsonyi nemzetgyűlés egy tagjának ünnepi beszédén, a cserkészek és a mi koszorúink elhelyezésén. A szavakból kicsengtek a küzdés, az emlékezés gondolatai. Megható volt számunkra, hogy e sok magyar szegényen és esendőn képes bízni és békével szívükben, tudnak hinni. Ok azok, akik igazán értékelik ezeket a kincseket. Reménykednek, hogy egyszerjobb lesz. Örülnek, hogy beszélhetnek magyarul, hogy feltűzhetik a kokárdákat, hogy gyermekeik lobogtathatják az innen vitt kis papírzászlócskáinkat, és tőlünk hallgathatják megzenésítve, énekelve a Nemzeti dalt, az Európa csendes, újra csendest, hogy csordultig telt szívvel énekelhetik, énekelhettük a Himnuszt. „...megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”. Ellobbantak a gyertyák, ki-ki gondolataiba merülhetett, majd a térről elindultunk mi magyarok otthonunk, hazánk felé. Miért nem tudunk annyira magyarok lenni itthon, mint ők otthon? BORBÉLY ZSUZSA ESZI, I. F Levelesládánkból (T. M. küldte az alábbiakat a Kurír c. lapból) Tisztelt Szerkesztőség! A tűzoltó elmehet vagy meghalhat, de nem sztrájkolhat. A televízió Ablak című műsorában egy szimpatikus tűzoltó főhadnagy, a szakszervezet Borsod megyei megbízottja sorolja a gondokat. Megélhetés, elavult vonulószerek, döntés a fejük felett. Csökkentik a létszámot, miközben az elavult technikai eszközök kiszolgálásához még több ember kellene. Mi lesz, ha nem tudnak kivonulni, ha nem tudnak a bajba jutottaknak segíteni? Mi lenne, ha elállnák az utakat a nagy tűzoltókocsikkal a követeléseik érvényesítésére? Nem tennék meg - válaszol a tűzoltó. Nem tehetik meg. Köti őket a szolgálati eskü. És ha egyszer esküszegésre kényszerítik őket? Kérdések sorozata hangzik el. A stúdióban ülő országos vezető egyetért a gondokkal, igyekszik magyarázatot adni, amit talán nem is neki kellene megtenni. A rutinos műsorvezető azonban egy kérdéssel beléfojtotta a szót: „Sztrájkolhat-e a tűzoltó?” A válasz csak egy szó lehetett, hogy: „nem”. Ezzel az ügy elintéződött a tévé részére, a nézők részére. Mindenki megnyugodott, mert sírhat a tűzoltó, amennyit csak akar. Mennie kell, ha szól a vészharang, mert esküt tett. Valóban ilyen egyszerű lenne ez a kérdés? Szabad elbagatellizálni a tűzvédelmet? Biztonságban érezheti magát az adófizető állampolgár? Nyugodt lehet, mert a tűzoltó nem sztrájkolhat? Csak „fiittyenteni” kell, és ő megjelenik. A 05- ös szám tárcsázásakor akkor is vonul, ha az illető kedvenc macskája beleesett a kútba. Fia az illetőt kizárta az erkélyajtó. Ha megtelik a pince vízzel. Ha a bolond megnyergeli a híd fölötti turulmadarat. Ha ég és rogyadozik a ház. Amikor az árokásó embereket nyakig betemeti a földomlás. Neki menni kell, ha ropog is a lángoló tető, amikor gyerekek, emberek kerülnek veszélybe. Hogy közben a saját életét és testi épségét teszi kockára? Ugyan már, hiszen azért „tűzoltó”. A magyar hivatásos tűzoltóságot 1870-ben hozták létre. Az utóbbi tíz évben több tűzoltó sérült és halt meg, mint az előző évszázadban. Mert eltűntek ugyan a nádtetős házak, de ott vannak a gázpalackok és egyéb veszélyes anyagok. És a tűzoltónak oltani kell akkor is, ha már hasad a palack. Ezért nem lehet a tevékenységét a vasutassal összehasonlítani - bár ők is fontos feladatot látnak el mint ahogy azt a riporter tette. Csak köszönni lehet, hogy műsorra tették ezt a kérdést. Gondolom, valakik odafigyelnek ezekre a problémákra. Viszont nem jöhettek ki kellően azok a kérdések, amelyek további iránymutatást jelentettek volna. Ezért igyekszem e néhány sorban rámutatni a tűzoltói munkára, annak veszélyére, hogy jobban érthető legyen a szakszervezetis véleménye és az országos vezető válasza. A riport gyors lezárásával olyan érzésünk támadt, hogy „ugyan kérem, miért kell ezzel olyan sokat foglalkozni, hiszen a törvény kötelezi a tűzoltót arra, hogy ha kell, meghaljon, de meg ne szólaljon”. Elnézést a tragikus szavakért, de tényeket soroltam eddig is és ezután is fogok. Nem tudom, mennyire ismeretes a magyar állampolgár előtt, hogy annak idején Csernobilban csaknem 30 tűzoltó élete föláldozásával mentette meg a világot az atomkatasztrófától. Ha nem avatkoznak be a hatalmas sugárveszély ellenére, akkor nemcsak a hidrogéngáz robban. Tehát illene odafigyelni a tűzoltóság helyzetére. Ami a magyar tűzoltó-vonulószerek állapotát illeti, tudni kell, hogy valóban elöregedtek. Egyre gyakrabban romlanak el. Ez a lemaradás nem mai keletű, de szorgalmazni kell a megoldást. Az is tény, hogy vidéken még rosszabb a helyzet. Az emeletes házakban lakók jobb, ha tudják, hogy a VI. emelet fölötti részekről már menteni nem lehet, mert az amúgy is öreg létrák nem érnek följebb. A magyar tűzoltót - vezetőivel együtt - két gond nyomja. Egyrészt a felszerelések hiánya, a meglévők állapota, másrészt a megélhetés kérdése. Nem sztrájkolhat, az igaz, de elmehet a testületből. És mennek is, például rendőrnek, mert 3-4 ezer forinttal több a fizetés. Maradnak a betegek és az öregek. így előfordulhat, hogy nemcsak a jogaiknak nem tudnak érvényt szerezni, de szolgálatot sem tudnak ellátni. Eljuthatunk oda, hogy nem azért ég le a ház, mert a tűzoltók sztrájkolnak, hanem mert nem lesz, aki oltsa azt. Az országos parancsnokság keresi a kiutat. Most 13 üzemben megszüntetik az ottani egységet, még a paksi atomerőműben sem lesz állami tűzoltóság, mert egy gyorsan összetákolt törvényből kihagyták. Szerettük volna hallani viszont, hogy milyen elképzeléseik vannak a felszabaduló létszámmal. Feltöltik-e a megmaradókat, megkönnyítve ezzel az ottaniak munkáját? Vagy igyekeznek megszüntetni az országban még meglévő fehér foltokat, amelyeket önkéntes tűzoltósággal sem lehet helyettesíteni? Vagy milyen elképzeléseik vannak annak megoldására, hogy ne korogjon a tűzoltó gyomra, hogy el tudja tartani a családját, hogy kerüljön már a munkáját megillető helyre, illesse őt kellő tisztelet? Ne intézzék el azzal, hogy a tűzoltó nem sztrájkolhat. csÖGLEl ISTVÁN a Tolna Megyei Tűzoltószövetség elnöke Tisztelt Uram! Jó érzés ilyen kulturált levelet olvasni. Laikusként csak annyit fűzhetünk az Ön által írottakhoz: tökéletesen egyetértünk Önnel. * Csak egy kérdés - intézte hozzánk Kellner Katalin, az ESZI-ben tanuló diáklány. Kedves Kati! Kérdésedre Hideg László igazgatóhelyettes válaszol - ill. azóta már biztosan válaszolt. Várjuk további leveleidet! * Nem lépett le a helyszínről az a fiatalember, aki az atomerőmű parkolójában autójával koccanást okozott. „Köszönjük B. G.-nek (villamos labor dolgozója), hogy segített fiúnknak abban, hogy az autónkban keletkezett, közel 23 000 Ft-os kár megtérüljön.” M. G. Az SNL politikájának prioritásait a biztonsági igazgató a következőképpen fogalmazta meg:- költségcsökkentés;- hatékony költséggazdákodás;- a rendeltetésnek való megfelelés (a műszaki kiválóság);- nem megengedni, hogy a legjobb a jó ellensége legyen;- a pesszimizmus (konzervativizmus) kontrollja;- bonyolultság elkerülése. Nagyon szimpatikus célkitűzések, ezek is tükrözik azt a céltudatosságok amit már említettem. Rengeteg hasznos dolgot - fontosat és kevésbé fontosat - van alkalmam tanulni napról napra, de számomra biztonságot adó érzés, hogy az itteni viszonyokat nem fényévnyi távolságból kell szemlélnem. S ez annak a munkának az eredménye, amit otthon az eltelt tízegynéhány év alatt elvégeztünk. x, Sok hasonló problémával küzdenek, mint mi, tűzbiztonság, hogyan tegyék a régebbi blokkokat a mai elvásároknak megfelelővé, időszakos biztonsági felülvizsgálat; hogy csak néhányat említsek. Az erőművek teljesítmény-kihasználása rosszabb, mint a mienk, annak ellenére, hogy „elvileg” teljesítmény alatti átrakással üzemelnek. Azért elvileg, mert az AGR blokkoknál sehol sem engedélyezett a 100%-os teljesítményen történő átrakás, sőt 30%-on is csak két erőmű végezhet ilyet (Az egyik: Hunterston.) A Hunterston erőműben volt alkalmam egy kicsit alaposabban körülnézni. A berendezések és rendszerek külső megjelenését az erőmű belső állapotát illetően nincs szégyenkezni valónk, sőtjobbak vagyunk. A 30-40 folyamatosan „bentlévő” fényjelzés a blokkvezénylőben, a nem is annyira eldugott helyeken láthatóan régóta gyűlő hulladékhegy elgondolkoztatott; a vezetői elvárások érvényesítése itt sem egyszerű. Lehet hogy az éghajlat teszi, a skótok rendkívül barátságosak és közvetlenek. S rendkívül büszkék arra, hogy ők nem angolok. Házigazdáim jóvoltából intenzív skót kurzusban is részesültem. Az ezeréves történelmük sok hasonlóságot mutat a magyarral, különösen ami a királyok és az uralkodókörök örökös küzdelmét illeti. (Az egyik közismert példa Machbet uralkodása Bár a Duncan-ekkel vívott csatái és Shakespeare meglehetősen hírhedtté tették, azért őt a sikeresebb skót királyok között tartják számon, mert 17évenát uralkodott. Ez keveseknek adatott meg. Az még kevesebbeknek, hogy természetes halállal végezzék.) Az már más kérdés, hogy a skótoknak csak az angolokkal kellett kisebb-nagyobb gyakorisággal harcot vívniuk. Nagyon becsülik történelmi értékeiket, nem mulasztják el a tájékozatlan külföldi tudomására hozni, hogy James Watt, Lord Kelvin, Arthur Conan Doyle skót volt. Januárban több ízben is alkalmam volt „Bums supper”-en részt vermi. Robert Bums, a skótok nemzeti költője január 25-én született, és Skócia-szerte ilyen vacsorákkal emlékeznek meg róla. R. Bums rövid élete alatt (37 évet élt) Skóciát, a skót lelkületet öntötte versbe, dalba, balladába. A skót férfiak nagy példaképe, mítosza onnan ered, hogy a fáma szerint nagyon szerette Üdvözlet Skóciából II. rész a whisky-t és a nőket. (Persze a nők is szerették őt. Hogy a whisky szerette-e a költőt, arról nem maradtak történelmi feljegyzések.) Emiatt minden skót férfi egy XX. századi Bums szeretne lenni (a verselést leszámítva). A Bums-vacsora szigorúan kötött rituális jellegű, ugyanakkor bensőséges rendezvény. Megemlékezések hangzanak el a helyi notabilitások részéről a költőről, művészetéről, köszöntőt mondanak a hölgyek - ahogy Bums hívta őket: the lassies - egészségére (az esetek többségében ez a közösség miniszterének plébánosának a tiszte). Majd a hölgyválasz következik a férfiak tiszteletére. Bums-verseket szavalnak, énekelnek. A legfontosabb, hogy ekkor szolgálják fel dudaszó közepette a skótok nemzeti eledelét, a haggist. Ami nem más, mint a mi rizses hurkánkhoz hasonló valami, csak báránybendőbe töltve. Nem rossz, de kötelező egy kupica whiskyvel leönteni. A haggis és a whisky együtt szörnyű. A vacsora az Auld Lang Syne éneklésével ér véget. Az életszínvonal itt nem olyan magas mint Svájcban vagy Ausztria egyes vidékein. De a vonatok itt is pontosan közlekednek. A tejes reggel hétkor kicseréü az ajtó előtt az üres tejesüvegeket telire, s tíz perc múlva a postás is bedobja a leveleket az ajtón. A bankszámlanyitást 20 perc alatt eüntézték a bankfiókban. Második nap a posta kézbesítette a bankkártyámat. Amikor a bankautomatához megyek, (ezt megtehetem egész Nagybritanniában) a gép tájékoztat arról, hogy mekkora összeg van a számlámon és, hogy mennyi pénzt vehetek fel, ha akarok. (Ez többnyire a számlaegyenleg 25°/o-a.) Csupa apróság, csak annak tűnik fel, aki nincs ilyen apróságokkal otthon elkényeztetve. Az SNL központjában teljesen kiiktatták a készpénz használatát. Pénztár, mint olyan nincs, a béreket teljes egészében a bankszámlákra utalják át. (Az erőművekben úgyszintén.) Az ebédért, kávéért (a kávéautomaták az átrium folyosóin) a személyi azonosító kártyával lehet fizetni, amely egy belső bankkártyának számít. A kártyára való pénz elhelyezéséhez rendelkezésre áll egy „inverz” bankautomata. Mindez nemcsak az SNL-re jellemző. Egy, a közelmúltban napvilágot látott jelentés szerint a fejlett országok között Nagybritanniában van a legkevesebb készpénz forgalomban az egységnyi GDP-hez viszonyítva. Az automatizáltság elterjedését az ismutatja, hogy a közeljövőben a bankszektorból 20 000 embert készülnek elbocsátani. (A tények relativitása, hogy míg egy 1500-2000 fős bánya bezárásának terve sztrájkhangulatot és országos vihart kavar, addig az előbbi eset nem gerjesztett ilyen hullámokat. Gondolom, ebben nem a szakszervezet gyengesége, hanem az a meghatározó, hogy a banki alkalmazottakat már várják új munkahelyeik.) Az éghajlati körülményekről már a bevezetőben szóltam. Skóciának ez a délnyugati része közvetlenül az atlanti éghajlat hatása alatt áll. Ez magyarázza az évi 2000 mm feletti csapadékmennyiséget, az örökös ciklonokat. (Az otthoni „hideg-meleg front” táblát itt csak egy forgótárcsás szerkezetként tudnám elképzelni.) Ugyancsak emiatt van az, hogy Skócia 1000 m magasságú hegyei között ilyenkora svájcira jellemző alpesi viszonyokat lehet találni. Bár a hegyek alacsonyabbak, a viszonyok talán még veszélyesebbek is. Ugyanis a gyorsan és kiszámíthatatlanul változó időjárás következtében állandó a lavinaveszély. A mentőosztagok szinte folyamatosan dolgoznak az időnként meggondolatlan hegymászók életének megmentéséért. Nem mindig sikerrel: az idei tél mérlege eddig 16 halott. Csak emlékeztetőül: Skócia legmagasabb csúcsa 1344 m magas! A környékkel és a történelemmel való első ismerkedés után egyre csak arra kerestem a választ, hogy mit is kereshettek a rómaiak ezeken a tájakon. Mi volt itt, ami többet jelentett nekik a mediterrán vidékeknél? A választ most sem tudom, csak sejtem: a természet megismételhetetlen szépsége, ami a zord körülmények mögött felsejlik, ejthette rabul őket. Végezetül arra a mindenkit érdeklő kérdésre: igaz-e, hogy csak whisky-t isznak a skótok? Csak azt válaszolhatom, hogy nem igaz. Isznak sört is: mégpedig nagyobb mennyiségben. Azonban amiből igazán sokat fogyasztanak - bármilyen kiábrándító is egyeseknek -, az a narancs juice. Folytatás majd otthon. BAJSZ JÓZSEF
