Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-04-01 / 4. szám

2 ATOMERŐMŰ 1994. ÁPRILIS Mit jelent a NucNet? (Folytatás az 1. oldalról.) így hazánkban a KFKI Atomener­gia Kutató Intézet (AEKI), a Buda­pesti Műszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézet (BME NTI) és az Országos Frederic loliot-Curie Su­gárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI). Említést érdemel még, hogy üzemzavar esetére készenléti ügye­let van, melyet az Országos Atom­energia Hivatalon belül, a Nukleá­ris Biztonságtechnikai Főfelügye­letnél (OAH NBFF) Gémest Csaba föosztályvezető-helyettes úr irányí­tásával szerveztek meg. E NucNet készenléti ügyelet lét­rehozásának az a célja, hogy amennyiben esemény történne va­lamely hazai nukleáris létesítmény­ben, a NucNet központi irodája közvetlenül tájékozódhasson an­nak lényegéről és az INES-skála szerinti fokozatáról. Már a meglévő telekommuniká­ciós rendszer is korszerű, hiszen megbízható technikai minőségű faxokat egy órán belül továbbít va­lamennyi előfizető címére. Újab­ban felmerült az ún. E-Mail, a kor­szerű „elektronikus posta” beveze­tése iránti igény is.- Az ENSZ Nemzetközi A tomener­­gia Ügynöksége (IAEA) és az Atom­erőmű Üzemeltetők Világszövetsége (WANO) szervezetek mellett, hogyan látja a NucNet hosszú távú jövőjét? Melyek a közös célok és milyen egye­di eszközöket alkalmaznak önök?- Az Európai Nukleáris Társaság az ENS, amely a 22 ezres európai nukleáris közösség szakmai érdek­­csoportja, három tájékoztatási rendszert hozott létre: 1. A NucNetet, melyet elsősor­ban a nagyközönség, a nukleáris kö­zösség, valamint a korábban felso­roltak számára szerkesztenek. Az IAEA és a WANO céljai mások. Az IAEA tevékenységéből a NucNet­­tel szakmailag átfogóbb informá­ciót ad. Közös érdeklődésre tart számot a tájékoztatás is. A WANO célja a nukleáris villamosenergia­termelés biztonsági és üzembizton­sági kérdéseivel kapcsolatos. A NucNet célját viszont nemcsak az erőművi rendellenességekkel kap­csolatos tájékoztatás képezi. A NucNet központi irodája mindkét fenti intézménnyel kétol­dalú és szoros kapcsolatot tart fenn. Az Egyesült Államokban koráb­ban létrehozott INFOWIRE elne­vezésű, nukleáris hírszolgáltató rendszer és a NucNet között a köl­csönös információcserében hasz­nos együttműködés alakult ki. 2. A Nucleus című tájékoztató a nemzeti nukleáris társaságok útján jut el a címzettekhez. Ez utóbbi egylapnyi teljedelemben ad az atomenergiával összefüggő legfon­tosabb aktuális kérdésekről tájékoz­tatást az energetikával kapcsolatos döntéshozók, véleményformálók részére. A Nucleus eljut az Európa Parlamentbe, a nemzeti parlamen­tek tagjainak, ipari, energetikai, su­gár-egészségügyi, állat-egészség­ügyi és mezőgazdasági szakembe­reknek. A Nucleust jelenleg 11 nyelvre fordítják. A Magyar Nukleáris Tár­saság az elsők között volt, amely a magyar változatot rendszeresen kiadja. 3. A havonta megjelenő Nuclear Europe Worldscan folyóirat, amely a nukleáris szakemberek számára készül.- Kérem, szíveskedjen tájékoztatni érdeklődő olvasóinkat a PIME '94 konferenciáról!- Az ENS évente szervez találko­zót PIME (Public Information Ma­terial Exchange) elnevezéssel. A konferencia célja, hogy a nukleáris tájékoztatási szakemberek tapaszta­latokat cserélhessenek. A PIME ’94-et ez év január végén rendezték Luzemben, kb. 150 résztvevővel. Hazánkat az OAB elnökhelyettese, Vigassy József úr vezetésével 5 fő, közülük ketten paksiak képviselték. Az idei rendezvényen a szakembe­rek munkájának segítése volt a cél, melyet az idei - eleddig legsikere­sebb - kongresszus teljesített is. A rendezvényen számos gyakor­latias kiadványt, lakossági elfogad­tatásra irányuló módszert ismertet­tek és ezek eredményeit sajátítottuk el. A lakosság részéről és egyéb helyről felmerülő kérdésekre, aggá­lyokra az őket információkkal ellátó tájékoztatási szakembereknek ugyanis szakszerűen, érthető nyel­vezettel kell válaszolniuk. A konferencia egyik kiemelkedő témája az ún. környezetvédőkkel való kapcsolat témája volt. Egy pél­dán bemutatták pl. hogy a környe­zetvédő elnevezéssel visszaélők, próbaperek indítását finanszírozták Angliában, abból a célból, hogy a bíróság kártérítést ítéljen meg há­rom olyan családnak, amelyekben a félj atomerőműben dolgozott, s akiknek gyermeke korán elhalt fe­hérvérűségben. A több hónapos per során a sajtó naponként tudósított, majd amikor a bíróság valamennyi esetben - szakértői vélemények alapján - el­utasító határozatot hozott, ez a saj­tóban csak elvétve jelent meg. Egyik problémát az jelenti, hogy a sajtó, természeténél fogva, a nega­tív híreket domborítja ki. Másik nagy gondot az jelenti, hogy az új­ságírók nagy része a nukleáris téma­körben meglehetősen tájékozatlan, ennek ellenére véleményt formál és alakít. Elrettentő példaként emlí­tem, hogy a magyar sajtóban a leg­nagyobb példányszámban megjele­nő országos napilapban leírták, hogy a reaktorban „nukleáris mag­fúzió” megy végbe. (Ha egy har­madéves műegyetemi hallgató a vizsgán ilyet állítana, bizony csúfo­san megbukna.) Sajnos az ilyen pél­dák nem egyedülállóak. Hirosimát összekeverik Csemobillal. A csille­bérci Budapest Kutató Reaktor fel­újítás utáni újraindításakor volt aki arról mint „csernobili reaktor”-ról írt. Azon már nem is csodálkozunk, ha a paksi erőmű blokkjait össze­mossák a csernobili típusú reakto­rokkal. Ez utóbbi (az ún. RBMK) tí­pusú reaktor ugyanis - mint szak­mai körökben közismert - nem épült a korábbi Szovjetunió terüle­tén kívül.- Mit lehet itt tenni?- Az emberek nagy része nem­csak az RBMK reaktorokról nem hallott, hanem arról sem, hogy Pak­­sot meg kell különböztetni más reaktoroktól. Műszakilag ugyanis nagy különbség van az ún. WER 400/230-as típusú (pl. ami Kozlo­­dujban vagy Bohunicében létesült), valamint a korszerű változatot kép­viselő WWER 440/213-as atomerő­mű-típusok között. Ilyen épült Pak­son és Loviisában. Az alapműveltségtől függetlenül tapasztalható ismerethiány felszá­molása érdekében először azt kelle­ne megvizsgálni, mi a fő célpont. Ha megnézünk száz olyan embert, aki ellenzi az atomenergia áramter­melésre való alkalmazását, hogy miért alakult ki benne ez a véle­mény, érdekes megoszlást tapasz­talhatunk. Az ellenzők közül ma­gam mintegy öt százalékra becsü­löm azokat, akik más „lobby” (olaj, földgáz, szén, nap- és szélenergia, bioenergia stb.) érdekeit rejtik oly­kor - többek között - antinukleáris érvek hangoztatása mögé. Az anti­nukleáris csoport mintegy három­öt százalékát a „traumatizálf ’ fana­tikusok képezik, akiket érvekkel, ri­deg tényekkel meggyőzni, velük szakmailag vitatkozni nem lehet: nem is érdemes. Természetesen ez a típus a leghangosabb. Marad az a mintegy 90%-ra tehető populáció, amely a fentiek hatására alakítja ki negatív véleményét. Nekünk az a hibánk, hogy a 10%-kal vitázunk, ahelyett hogy a hallgatag többség­nek, a 90%-nak mondanánk el, mu­tatnánk be a tényeket, a jót és a problémákat egyaránt, hogy ne le­gyen idegen számukra mindaz, amit közvetlenül nem tudnak érzé­kelni, például a sugárzás. Ezúton le­hetne őket önálló és reális vélemé­nyük formálásában segíteni és egy­ben megszabadítani azoktól a szo­rongásoktól, félelmektől, amelye­ket Hirosima, Nagaszaki, az atom és atomenergia és az atomtechnika kérdéskörében oly imponálóan já­ratlan néhány közvélemény-formá­ló próbált belénk oltani. Erre kellene törekedniük az atomerőmű kitűnő szakemberei­nek, ha nem pazarolnának energiát azokra, akiket valamely okból úgy­sem lehet meggyőzni. Az okos em­ber érvekkel mindig meggyőzhető, ez a 90% legyen a hiteles tájékozta­táscélpontja. Az antinukleáris moz­galmakat más polgári mozgalmak­kal összehasonlítva meglepően azonos tapasztalatok szerezhetők az állatkísérleteket betiltani követe­lő, továbbá a géntechnika ellen fel­lépő militáns szervezetek érvrend­szerében és akcióiban.- Milyen lehetőségeket lát a megol­dásra?- Tanítani kell, rengeteget taníta­ni, ...amihez részben sok pénz, rész­ben szakértelem kell. Említést érdemel a WIN (Wo­men in Nuclear) mozgalom, a nuk­leáris területen dolgozó nők nem­zetközi szerveződése, amely már hazánkban - éppen Pakson - is megalakult. Célja a nők által adott hiteles nukleáris tájékoztatás, mely a lakosság felét képező nőtársada­lom számára sokkal inkább elfogad­ható, mint ha a tényeket férfiak is­mertetnék. A magam részéről igen nagyra értékelem a Magyar Nukleáris Tár­saság keretében működő Középis­kolai Fizikatanári Szakcsoport tevé­kenységét. E pionír tanárok maguk végez­nek sugárzásméréseket s végeztet­nek méréseket a diákjaikkal, akik tudatában a sugárzás, amelyben él­nek (élünk), természetes realitás nem pedig sátáni rontás, amitől fél­ni kell. Azokban az országokban, ame­lyekben a nukleáris energiaterme­lést - közvélemény-kutatási adatok alapján - a lakosság legalább 70°/o-a elfogadja (lapán, Dél-Korea, Fran­ciaország) nagyon okos felvilágosí­tó módszereket alkalmaznak. Első­sorban sok atomerőművi látogató­központ működik. lapánban pél­dául háziasszonyok igényelhetnek, s ennek sorrendjében egy hónapra kölcsönkapnak egy hitelesített egy­szerű sugárzásmérő készüléket, a készülék melléjól érthető használa­ti utasítással. Ennek használata so­rán megtapasztalják, hogyan válto­zik naponként a háttérsugárzás, ho­gyan leng ki a műszer mutatója, ha azt - mondjuk - konyhasóhoz kö­zelítik. A Pakson remélhetőleg mi­nél előbb megvalósuló látogatóköz­pont bizonyára jelentős segítséget nyújt a hazai közvélemény egészsé­ges formálásához. Magam - bár ma talán még utó­piaként hangzik - régóta szeretném egy a budapesti Planetáriumhoz ha­sonló bemutatócentrum létesítését, melyben az energiatermelés külön­böző lehetőségei „életre kelnének”. A látnivalók között az atomsugár­zás, az atomenergia felhasználásá­val történő villamosenergia-terme­­lés bemutatása a látogató vélemé­nyének kialakítását segítené elő. A fővárosban az idelátogató sok ezer iskolás a tavaszi és egyéb szünetben jelentős ismeretanyagot gyűjthetne be - nem beszélve a nagyközönség­ről. A hiteles tájékoztatást illetően az atomerőmű nagy eredményekkel dicsekedhet, de kevés figyelmet szentelünk a „más ágazathoz tarto­zó” és pozitív hasznú nukleáris technikák széles körű ismertetésé­nek. Vajon hányán tudják, hogy az egyszer használatos orvosi és állat­orvosi fecskendőtűket valamint kötszereket kobaltsugárzással steri­lizálják, hogy élelmiszereket tartósí­tani lehet besugárzással (erről olvas­hattak az Atomerőmű N3 decemberi és *94 januári számában - a szerk.) s az - a közhiedelemmel szemben - nem okozhat sugáikárosodást (hi­szen a besugárzott anyag illetve élel­miszer maga nem válik sugárzóvá), hogy a hegesztési varratokat sugár­technikával ellenőrzik, üvegtárgyakat pedig színezni lehet stb.- Akkor tehát kinek kellene a ve­zénylőpálcát a magasba emelnie?- A fo munkát a villamosenergia­termeléssel kapcsolatban természe­tesen továbbra is Paksnak kell vé­geznie. A tájékoztatóközpont léte­sítése után az erőmű megítélése fel­tehetőenjavul majd. De addig is je­lentős lépésnek számítana, ha a TIT-tel összefogva külön autóbusz­túrákat hirdetnének az erőmű be­mutatására, hasonlóan a Magyar Nemzet által, az ország megismeré­sére szervezett, kedvezményes tú­rákhoz. Az ilyen kedvezményes ki­rándulásokat esetleg össze lehetne kötni a környék nevezetesebb ide­genforgalmi látványosságainak be­mutatásával (pl. Gemenc). Az Országos Atomenergia Hiva­talnak elsődleges feladatát nem a tá­jékoztatás képezi, bár ezt is korrek­tül megteszi, ha erre szükség van. A kutatóintézetek és egyetemi in­tézetek - lehetőségeikhez képest - mindent megtesznek ez ügyben. Az AEKI például rendszeresen lehető­séget nyújt az érdeklődők számára a kísérleti reaktor megtekintésére. Összefoglalva, visszatérek a pozi­tív gondolkodásmód szükségessé­gére és a valós tények rendszeres, érthető bemutatásának fontosságá­ra. A misztikum felszámolása ne­héz feladat, de létfontosságú egy energiában oly szegény ország, mint hazánk számára. A lehetőségeihez mérten min­denki ellátja feladatát, de stratégiai fontosságú, hogy a nagyközönsé­get, akiért az atomerőmű üzemel, tényszerűbben és egyszerűbben kell tájékoztatni, egyúttal minél több tudományos szakújságírót kell megnyerni a hiteles lakossági tájé­koztatás sikere érdekében.- Köszönöm a tájékoztatást.- Sípos - Fotó: BM A turbógenerátorok atyja Sajtóközlemény Európai Nukleáris Csúcstalálkozó Luzemben 1994. március 25-27-én (Folytatás az 1. oldalról.) Kérdésemre lényeglátó és feladat­­megoldó képességének teljes birtoká­ban könnyedén válaszol.- Volt-e olyan dolog életedben, amit nem sikerült úgy megvalósítanod, ahogy elhatároztad?- Mindig kell lenni energiának ah­hoz, hogy a dolgokat helyrerakjuk. Ki­tartással, a szakma szeretetével és isme­retével a műszaki feladatok megoldásá­ban mindig eljutottam oda, ahová akar­tam.- Mit jelentett számodra 1983-tól új munkahelyed, a paksi atomerőmű?- Tudtam olyan dolgokat csinálni, ami hasznos volt. Részem volt az atom­erőmű megvalósításában. (A szokásosan szerény válasz azt je­lenti: közreműködésével megtörtént - a még általa a GANZ-ban konstruált - az atomerőműben üzemelő turbógenerá­torok telepítése, üzembe helyezése és a helyi speciális követelményekhez alkal­mazkodó továbbfejlesztése.)- Gabi bácsi! Születésedtőlfogva együtt élsz a modem magyar villamosenergia­­iparággal, mi a véleményed mai helyzeté­ről és a jövőjéről?- Megvan a lehetőség, hogy a magyar villamosenergia-iparág teljesítse azokat az elvárásokat, amelyeket a gazdaság vele szemben támaszt. A jövő meghatá­rozása tekintetében a nyugat-európai utat javaslom. Ahogy nyugaton, úgy itt­hon nálunk is villamosenergia-fogyasz­­tási recesszió van, illetve várható. Ki kell tehát használnunk a nyugattól való egészséges lemaradásunk előnyeit. Az út, amit ők bejártak, nekünk már irányt mutathat:- minél kevesebb új beruházás,- a meglévő berendezések korszerű­sítése,- a technika fejlődéséből adódó telje­sítménynövelő megoldások alkalmazá­sa,- megbízható, környezetbarát üze­meltetési eljárások megvalósítása. Ezek ajárt utak kedveznek nemcsak a teljesítménynövelés szempontjainak, hanem a gazdasági nehézségek vagy ép­pen a környezetvédelmet szem előtt tartó politikai pártoknak is.- Es végezetül, mit tanácsolnál ama, il­letve a jövő villamosmérnökeinek?- Én úgy tapasztalom, az elméleti tu­dás megszerzésének lehetőségei ren­delkezésükre állnak, illetve a tudás a bir­tokukban van. Egyet azonban jól meg kell jegyezni. A mérnök is az iparban dolgozik. Ahogy annak idején mond­tuk, a mérnök is iparos. Ha ez az iparos­ság a vérében van, még akkor sem biz­tos, hogy mérnök lesz, de ha nincs ipa­rosszemlélete, akkor biztosan nem lesz jó villamosmérnök. Az elméleti tudás lehetőségét az iskola megadja. Az elméletet a gyakorlatban ki lehet próbálni, de csak akkor, ha van róla elképzelésünk. Nincs külön elmélet és gyakorlat, ha a gyakorlatban a dolog nem jött be, rossz az elmélet. Remélem és bí­zom benne, hogy az iparág korszerű re­konstrukciója érdekében nyugatra látoga­tó villamos szakemberek nemcsak nézni, hanem látni is fognak. MonoGram fotó: B. Miklós Nyugat- és Kelet-Európa 14 országának nukleáris közössé­gét képviselő, mintegy 40 or­szág csúcsvezetője gyűlt össze a svájci Luzemben, hogy megvi­tassák az atomenergia Európá­ban várható jövőjét. A csúcstalálkozó rögzítette, hogy a föld népességének és gazdaságának növekedése az energiaigények növekedéséhez fog vezetni, és hogy a hagyomá­nyos energiahordozók forrásai korlátozottak, továbbá az ár és a környezetvédelem tekinteté­ben bizonytalanság jellemzi őket. Figyelembe véve ezt és az atomenergia kedvező környe­zetvédelmi jellemzőit, megálla­pítható, hogy az atomenergia továbbra is fontos szerepet fog játszani a világ, és különösen Európa jövőbeni energiaforrás­kombinációjában. A csúcstalálkozó résztvevői tel­jes támogatásukról biztosították azokat a fejlesztéseket, amelyek a reaktortechnológia területén foly­nak, és amelyek atomerőművek továbbfejlesztett generációjának megalkotásához fognak vezetni. Az atomerőművek ezen új ge­nerációja javított biztonsági jel­lemzőkkel fog rendelkezni és emellett teljes mértékben ver­senyképes lesz egyéb energiafor­rásokkal. Ezen belül a csúcstalál­kozó különösen támogatta az „Európai Üzemeltetői Követel­mények” csoportban folyó mun­kát, amelynek célja a jövőbeni reaktorok funkcióinak és jellem­zőinek meghatározása, és támo­gatta ezen csoportnak a csoport bővítésére irányuló kezdeménye­zését, mivel ily módon biztosítha­tó, hogy az új blokkok az igények lehető legszélesebb skáláját fed­jék le. A csúcstalálkozó egyetértett abban, hogy bátorítani kell az eu­rópai engedélyező hatóságokat közös megközelítés kialakítására a főbb biztonsági követelmények terén, amelyre jó példa a francia és a német biztonságtechnikai ható­ság közös fellépése az „európai nyomottvizes reaktor”-ra vonat­kozó követelmények megfogal­mazásában. A csúcstalálkozó aláhúzta, hogy az utóbbi évek fejlesztései után rendelkezésre áll a radioak­­tívhulladék-kezelés biztonságos és felelősségteljes megoldásának technológiája. A csúcstalálkozó további szoros együttműködésre bátorította a hulladékkezeléssel foglalkozó európai szervezeteket annak érdekében, hogy azok be­mutassák, hogy e területen valódi előrelépés történt. A csúcstalálko­zón rögzítették, hogy egyenlően biztonságos megoldások léteznek a közvetlen temetés és az üzemanyag-újrafeldolgozás te­rén, és további nemzetközi együttműködésre szólítottak fel a biztonság és a legjobb meg­oldások kiválasztása irányában. A csoport úgy határozott, hogy támogat egy aktív európai programot, amely az atom­csend egyezmény szellemében a katonai és polgári plutónium­készletek felhasználását céloz­za, kevert oxid fűtőelemek egy­részt könnyűvizes reaktorban, másrészt gyorsneutronos reak­torokban való felhasználásá­val. A csúcstalálkozó kinyilvání­totta elkötelezettségét az atom­­energetika közvélemény általi további áttekinthetősége irá­nyában és az atomenergetika előnyeinek a közvélemény szá­mára történő hatékonyabb megfogalmazásában.

Next

/
Thumbnails
Contents