Atomerőmű, 1994 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1994-02-01 / 2. szám

1994. FEBRUAR ATOMERŐMŰ 3 Norvég-magyar energetikai tárgyalások A norvég-magyar energetikai együttműködés eredményeit érté­kelte 1994. január 26-ai találkozó­ján Pohankovics István, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium állam­titkára, valamint GunnarNyrvang norvég ipari és energiaügyi állam­titkár. A norvég társtárca képvise­lője négynapos látogatáson tartóz­kodott Magyarországon. Pohankovics István elmondta: a norvég kormány külön pénzügyi alapot hozott létre a kelet-európai országok energetikai iparának fej­lesztését célzó programok kidolgo­zására. Magyarországon jelenleg két ta­nulmány készül a norvég tapaszta­latok felhasználásával. Ezeket az Alternativ Water Energie nevű mér­nöki iroda állítja össze, amelyet magyar szakemberek részvételével egy norvég energetikai cégekből álló csoport hozott létre. Az egyik prog­ram lényege, hogy kis kapacitású vízi erőmüvekkel egészítenék ki az erömüvi villamosenergia-termelést. 1-2 megawatt teljesítményű erő­művekről lenne szó, amelyeket a Hernádon és a Rábán hoznának létre. Az !KM támogatásra ér­demesnek találja a javaslatot, bár a hazai folyók nem alkalmasak a klasszikus értelemben vett víziener­­gia-termelésre. E kis teljesítményű erőművek tartalékként azonban fontos szerepet játszhatnak a helyi energiaellátásban - fogalmazott az államtitkár. A terv elfogadása ese­tén 45 új kis erőmű létesítése is szó­ba jöhet a Duna és a Tisza mellék­folyóin. A második javaslat a paksi atomerőmű hűtővíz-hasznosítá­sára vonatkozik, s ez környezetvé­delmi szempontból nagy jelentő­ségű. A tanulmányt már eljuttatták az energiaszektorban érintett intéz­ményeknek: az IKM-nek, a vízügyi tárcának és a Magyar Villamosipa­­ri Rt.-nek. A tárgyalópartnerek új program megindításáról is tanács­koztak, amely a magyar villamos­­energia-rendszer tartalékkapacitá­sainak feltárására vonatkoznak. L. T. Február elsején a műszaki igaz­gatóság is, alig egyéves múltra visszatekintő szervezete, a rend­szertechnikai főosztály az iroda­épület földszinti tanácstermébe, értékelő előadásra invitálta az ér­deklődőket, amelyen a főosztály szervezeti egységeinek vezetői adtak átfogó számvetést a tavaly évi munkájukról. A tájékoztatón jelen volt dr. Petz Ernő, az atom­erőmű vezérigazgatója és Tóth György műszaki igazgató is. Lenkei István főosztályvezető bevezetőjében elmondta, hogy a bemutatkozást és a számvetést éppen a szervezet újszerűsége és rövid múltja indokolja: a főosz­tály a szervezetfejlesztési munka eredményeként 1992. végén ala­kult meg. Létrejöttét a termelés, a konkrét üzemviteli munka és a műszaki támogató háttértevé­kenység különválasztása tette szükségessé. A főosztály a legszo­rosabb kapcsolatban áll a napi operatív üzemeltetéssel, feladata az erőmű termelési folyamatát megalapozó műszaki háttér bizto­sítása, megalapozása, a biztonsá­gos és gazdaságos villamosener­­gia-termelés érdekében az üzem­viteli és karbantartási események követése, adatok gyűjtése, a blokkállapot' felügyelete, rend­szerszintű problémák feltárása, javaslatok kidolgozása ezek meg­oldására. Szervezetei a rendszer­­technikai, az üzemellenőrzési és a technológiai osztály. A rendszer­­technikai főosztály múlt évi leg­fontosabb feladatai között a kö­vetkezők szerepeltek: mivel a korábbi szervezeti struktúrában ilyen tevékenységet ellátó elkülö­nült szervezeti egység nem léte­zett, ezért elhúzódó nehézséget jelentett a főosztály működésé­hez szükséges minimális környe­zeti feltételek (helyiségek, beren­dezési tárgyak, elegendő számú és minőségű számítógép, egyéb irodatechnikai eszközök) megte­remtése is. Mára az elhelyezés és jelentős számítástechnikai fej­lesztések révén a számítógépes el­látottság problémáját sikerült vi­szonylag kielégítő módon megol­dani. A szervezeti és működési szabályzat által meghatározott feladat elhatárolások egyeztetése is sok nehézséget rejtett magá­ban. A főosztály hatékony műkö­dése szempontjából alapvető je­lentősége volt egy „ütőképes” szakmai stáb verbuválásának. A főosztály mindhárom osztályába az erőmű igen sok területéről jöt­tek a szakemberek. Az üzemvitelt támogató mű­szaki háttértevékenységen belül kiemelt fontosságot kapott a biz­tonságnövelő intézkedések, re­konstrukciós feladatok és átalakí­tások rendszertechnikai főosz­tályra tartozó részének feltárása, az ezekkel kapcsolatos munkák elindítása. Ezt egy nagyjából há­rom hónapos helyzetértékelés előzte meg. Mára körülbelül 200 átalakítás előkészítése van folya­matban. Az állapotfelügyeleti munka folytatása, fejlesztése szin­tén hangsúlyos feladat. A kezelési utasítások karbantartása, módosí­tása alapvetően a főosztály tevé­kenységéhez tartozik. Igen jelen­tős feladatkör a nyomástartó edények és csővezetékek műszaki, biztonságtechnikai felülvizsgála­tához a rendszertechnikai tervek készítése valamint a főjavítási munkák során a főosztályra háru­ló vizsgálatok, elemzések végzé­se. Üzemi, műszaki-technológiai adatbázisok létrehozása, az üzemviteli mutatók elemzése is tevékenységének részét alkotja. A főosztály oktatási feladatokat is ellát (szinten tartó képzések, elő­adások). Lenkei Istvánnak a főosztály működésére vonatkozó beszámo­lója után a rendszertechnikai osz­tályt (RTO) dr. Nagy Tibor osz­tályvezető mutatta be. Ez a szer­vezeti egység operatív üzemvite­­lesekből állt össze, az összlétszám tizenöt fő, ebből tizenketten vál­tóműszakból kerültek át. A rend­szertechnikai főosztály szerveze­tei közül ez az osztály a legszoro­sabb összekötő kapocs a termelés és a műszaki háttértevékenység között a napi operatív üzemvitel­lel való legközvetlenebb kapcso­lata révén. Jelentős feladatai töb­bek között a napi üzemviteli ese­mények figyelemmel kísérése, a blokkokon bekövetkező esemé­nyek elemzése, a tapasztalatok visszacsatolása, a rendszerszintű próbák dokumentációjának elké­szítése, átfogó értékelése, ja­vaslattétel biztonságnövelő in­tézkedésekkel, rekonstrukciós feladatokkal és átalakításokkal kapcsolatos munkákra, oktatási tevékenység végzése. Az üzemellenőrzési osztály (ÜO) munkáját Kovács Pál osz­­táyvezető ismertette. A tizen­nyolc fős szervezet dolgozói hat hajdani - a szervezetfejlesztés so­rán megszűnt vagy átalakult - osz­tálytól kerültek ide. Feladata az üzemellenőrzési és állapotfel­ügyelettel összefüggő tevékeny­ségek végzése. Az ÜO más felada­tok mellett az üzemviteli, műsza­ki-gazdasági mutatók elemzését végzi, a részvénytársaság termelési adatait is ez az osztály számítja. Az állapotfelügyelettel kapcsolatos fel­adatai: rendszerek, létesítmények, építmények tervezett állapottól va­ló eltéréseinek gyenge pontjainak feltárása, javaslatok megtétele a ter­vezett élettartam optimális megőr­zését szolgáló intézkedésekre. Szer­vezetileg is önálló, egységes épít­mény, állapotfelügyelet korábban nem létezett A technológiai osztály (TO) tevé­kenységéről Nőtáros Mihály osz­tályvezet ő távollétében Lenkei Ist­ván számolt be. Az osztály legfon­tosabb feladatai közül kiemelendő az átalakítások műszaki koordiná­ciója, az üzemzavar, biztonságot érintő kivizsgálásokban történő részvétel, az üzemeltetést támogató dokumentációk összeállítása, üze­mi, technológiai, műszaki adatbázis létrehozása. A beszámolók után Tóth György műszaki igazgató, majd dr. Petz Er­nő vezérigazgató kért szót. Tóth György elmondta, hogy kétszeresen is kötődik a rendszer­­technikai főosztályhoz, egyrészt mert a műszaki igazgatóság egyik szervezete, másrészt mert a szerve­zetfejlesztési bizottság munkája so­rán személyesen részt vett a főosz­tály koncepciójának megalkotásá­ban. Kiemelte, hogy ez a szervezet működési feltételeit tekintve a nul­láról indult, s a vezetők, beosztottak egyaránt megannyi többletterhet vállaltak a szervezetátalakítás átme­neti időszakában és az új szervezeti egységek hatékony működésének kialakításában. Dr. Petz Ernő vezérigazgató a főosztály létrehozásának, a terme­lés és a műszaki háttértevékenység szétválasztásának szükségességét hangsúlyozta, amit sikerült végre­hajtani. A szervezetfejlesztés segít­ségével, egyebek között a rendszer­­technikai főosztály kialakításával, ésszerű feladatok, munkák megha­tározásával sok ember (például a volt BÉRIG dolgozók) munkahelyi bizonytalanságát sikerült feloldani. Elmondta, hogy 1993 a szervezeté­pítés, a megalapozás időszaka volt, s 1994-nek már a stabilitás évének kell lennie. Végül dr. Petz Ernő megköszönte a vezetőknek, dolgo­zóknak a nehéz átmeneti időszak­ban mutatott helytállásukat Csuha S. Jól jön a támogatás Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság - OMFB - változásokon ment át az elmúlt 2-3 évben, mely nyomon kö­vethető mind az alkalmazottak, mind az eszközpark összetétele tekintetében. - Tájékoztatott többek között Pungor Ernő mi­niszter, az OMFB elnöke, aki a tudományos és szakújságírók meghívására előadást tartott a Fő utcai székházban. Az alapkutatás és az alkalma­zott kutatás területén többen csak „kutatgattak”, amely hát­ráltatta az igazi műszaki fejlesz­tési munkát, nem beszélve ar­ról a sok beosztott tehetséges kutatókról, akik háttérbe szo­rultak. Az utóbbi években 18 ezerrel csökkent a kutatólétszám, egy részük külföldre ment, többen sikeres vállalkozók lettek, ami nagy nyereség az országnak. A külföldre távozottak közül töb­ben visszajönnek látván a mű­szaki fejlesztés, a kutatás körül­ményeinek, feltételeinek javu­lását. „A pályázati rendszert min­denki számára szabaddá kell tenni” - hallottuk a miniszter úrtól. Szemléletbeli változás az elmúlt évekhez képest az is. hogy a műszerpark optimális - 24 órás - kihasználtságára tö­rekszenek. A kormány ’93-ban 19 mil­liárd Ft-ot fordított kutatásra, amelyből 11 milliárd Ft-ot az alapkutatás kapott. A fejlett or­szágokhoz hasonlóan nálunk is meg kell teremteni az alkalma­zott kutatás túlsúlyát. Pályázati rendszer keretében 6 milliárd Ft-ot osztott fel az OMFB. A pályázatokat népes szakértői gárda, a miniszterel­nök által kinevezett szakértői testület bírálja el. A pályázónak 10-50% önrészt kell vállalnia, végül pedig a támogatás 50—100%-át vissza kell fizetnie. 4000 pályázatból 1100 meg­valósult, 70%-ukat már alkal­mazzák, összességében eddig közel 10 milliárd Ft gazdasági hasznot adva. Pungor Ernő úr említést tett négy nemzeti cél­­projekt létrehozásáról, első­ként említve a paksi atomerő­mű részére készített projektet, amit az atomeröművi radioak­tív hulladékok elhelyezése ér­dekében hoztak létre jórészt az OMFB - a központi műszaki fejlesztési alapból 110 millió Ft - támogatásával. F. Dr. Pungor Ernő miniszter az újságírók gyűrűjében A biztonság megítélésének szubjektív vonásai Dr. Vajda György előadása (Folytatás az előző januári számból) Az érdekképviseletek rétegek, moz­galmak, nézetek érdekében lépnek porondra, ide sorolhatók a zöld moz­galmak vagy a szakszervezetek fellé­pése a munkavédelem és munka­­egészségügy érdekében. A másik befolyásos tényező a köz­vélemény. Ennek kialakításában vi­szonylag állandó tényező a társada­lom értékrendje, változékony ele­me pedig a közhangulat. Messze vezetne a közvéleményt formáló té­nyezők taglalása, egyedül a média szerepére kívánok utalni, aminek a közhangulat teremtésében rendkí­vül nagy és felelős szerepe van. Saj­nos az orgánumoknak nemcsak in­­formációteijesztő és véleményki­fejtési lehetőséget biztosító szere­pük van, hanem üzleti követelmé­nyeket is ki kell elégíteniük a fenn­maradáshoz. Mivel hírértéke általá­ban a kellemetlen eseményeknek, a negatívumoknak van, a sajtónak még a mértéktartó része is gerjeszti a veszélyérzetet. A döntéseket a szakmai megíté­lés, az érdekviszonyok és a közvéle­mény hármasának erőterében kell kialakítani. Erre elvileg háromféle mentalitás képzelhető el:- autokrata magatartás, mely egyedül a szakmai megítélést veszi figyelembe. Valószínűleg ez jelen­tené a társadalmi optimumot, de realizálhatósága kétséges, mert nem nyerné el sem a társadalom tá­mogatását, sem az érdekképviselő­két A döntés utólagos vitatása, az ennek nyomán kialakuló viharok könnyen felemésztik az előnyöket, beleértve a döntés meghiúsítását is. Példája ennek Bős-Nagymaros ügye;- opportunista magatartás, mely csupán a triviálisan rossz változatok kiszűrésére korlátozódik, szabad utat engedve a nem szakmai szem­pontoknak. Történhet ez a legerő­sebb érdekképviselet nyomásának engedve, történhet a közhangulat érvényesülésével vagy e kettő ötvö­zeteként az érdekképviselők által manipulált közvélemény igénye szerint. Az ilyen döntések ritkán időtállóak, a korrekcióért súlyos árat fizet a társadalom. Példája az ilyen ügyeknek a maximális szén­felhasználást célzó erőműfejleszté­si stratégia a 80-as évek elején vagy az atomeröművi hulladékelhelye­zés terén kialakult helyzet;- kooperatív megközelítés. E leg­nehezebben megvalósítható straté­gia egyrészt az érdekérvényesítés kiiktatását igényli, másrészt a szak­mai minősítést figyelembe véve az érintett közösséggel közösen keresi az elfogadható megoldást. Azt nem lehet remélni, hogy e párbeszéd konszenzust eredmé­nyez, de célszerű és korrekt eljárás­módtól egy markáns támogatottsá­got lehet várni. Olyan megoldást, amit a társadalom érintett részének többsége veszélyessége miatt eluta­sít, nem szabad megvalósítani, még akkor sem, ha az ellenérzés megala­pozatlan. Az első két módszer rossz ta­pasztalataira az említetteken túlme­nően még számos példát lehetne említeni, a harmadikra még nincs tapasztalatunk, keressük megvaló­sításának célszerű módszereit. A tóriumról Gyakran hallhatjuk, hogy a tórium lehetséges nukleáris üzemanyag. Ezzel kapcsolatosan szeretnék néhány adatot, tényt közölni. A tórium a 90-es rendszámú elem, a természetben egyetlen izotópja találha­tó, a Th-232. Ez radioaktív izotóp, felezési ideje 14 milliárd év, hosszabb mint az U-238, 4,5 milliárd vagy az U-235, 0,7 milliárd év felezési ideje. A Föld tóriumkészlete a jelenlegi ismereteink szerint az uránkészletével azonos. Ahhoz, hogy a Th-232 atomreaktorban hasznosítható legyen, előbb neut­ronbesugárzással hasadóképes U-233 izotóppá kell alakítani az alábbiak szerint: Th-232+n Th-233 - Pa-233 - U-233 22 perc 27 nap A neutronbesugárzás megvalósítható például úgy, hogy uránnal működő reaktor üzemanyagelemeit Th burkolattal veszik körül. Ilyen megoldást már ipari méretekben alkalmaznak Indiában. Vannak elképzelések Pu-Th üzem­anyag kombinációra, illetve tenyészreaktorok köpenyében történő Th besugár­zásra is. Egy érdekes elképzelés olvasható a New Scientist 1993. december 4-i számá­ban. Carlo Rubbia a CERN (Európai Részecskefizikai Laboratórium) Nobel-dí­­jas, volt Vezérigazgatója szerint megépíthető lenne egy különlegesen biztonsá­gos atomerőmű, ami tóriummal működne, önmagában sosem lenne képes az önfenntartó láncreakció létrehozására, így „megszakadásos” kritikussági baleset sosem fordulna elő benne. A szükséges neutronokat egy, a reaktorral együtt­működő protongyorsító keltené. A protonnal bombázott Th atomok neutrono­kat bocsátanának ki, ezek hoznák létre a termikus neutronokkal fenntartott láncreakcióhoz szükséges U-233 atomokat. Az elképzelés szerint annyi U-233 sosem lenne, hogy a gyorsító nélkül önfenntartóvá váljon a láncreakció. Ez adná a biztonság garanciáját. Rubbia további előnyöket is említ:- szemben a hagyományos reaktorokkal, ebben a reaktorban alig keletkezne Pu, ami safequards szempontból előnyös;- az igen alacsony Pu-keletkezés következtében a Pu-nál nehezebb aktinidák keletkezése is rendkívül csekély lenne, így a hosszú életű radioaktív izotópok hiánya a hulladékkezelést tenné egyszerűbbé. A New Scientist cikkírója két másik tudóst is megszólaltatott. Egy angliai ku­tató szerint Rubbia ötletét még nehezebb megvalósítani, mint új hagyományos reaktorokat építeni. Egy amerikai kutató az ötetet gazdaságilag versenyképes­nek tartja, de a hulladékkezelés terén már fenntartásokat hangoztat A Tc-99 és a 1-129 a maguk százezer évet meghaladó felezési idejével továbbra is szüksé­gessé teszik a hosszú távú hulladékkezelést. A tórium esetleges nagyobbmérvű alkalmazása mellett még egy érv szól. Tó­rium üzemanyaggal ugyanis építhető termikus tenyészreaktor, ami hozná a te­nyészreaktorok előnyeit a gyors tenyészreaktoroknál jelenleg fennálló technikai problémák nélkül. Rósa Géza Bemutatkozott a rendszertechnikai főosztály Egy ütőképes csapat Lenkei István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents