Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
10 ATOMERŐMŰ Kablár János Uránbányászat I. Még nem készült felmérés 1971 óta üzemel a IV. számú bányaüzem, az ország ma is legmélyebb, 1220 méteres aknájával Számítógépes rizikófaktorelemzés (Folytatás a 9. oldalról.) Vizsgáltuk a magasabb értékek gyakoriságát is. így 180-200 és 105-115 értékek előfordulása 4,16%. Ennél magasabb értékeket 1,21 százalékban észleltünk. Az utóbbi két csoportba tartozó 120 fő kiemelt figyelmet igényel. A dohányzási szokások számítógépes rögzítése kérdőív alapján történt. Rögzítettük a napi cigaretta mennyiségét, a dohányzás idejét, illetve leszokás esetén az eltelt időt. Az elemzés során a dohányosok aránya meglepően alacsonynak bizonyult. A megkérdezettek » 23,15 százaléka vallotta be dohányzási szokásait. Ez az alacsony szám felveti a válaszadások őszinteségét. , A dohányosok 5,8 százaléka vallotta, hogy napi 10 szálnál kevesebbet szív, míg a 20 szál felettiek aránya 4,0% volt. Az adatok bizonytalanságát igazolja az, hogy rákérdezésre többen bevallották, hogy többet dohányoznak, mint amennyit a kérdőíven bevallottak. Az őszinte válasz fontos lenne, mivel segíteni - az élvezeti szerek terén - csak így tudunk. De fontos azért is, mert a 20 szál felett dohányzóknál végzett légzésfunkciós vizsgálatok az esetek zömében egyértelműen mutatják a tüdőtágulat különböző mértékét. A továbbiakban elemeztük a többszörös rizikófaktorok gyakoriságát. A dohányzás és a hypertonia együttes előfordulása kilencszeres veszélyt jelent. A vizsgált 2238 főből 99 esetben, 4,42 százalékban találtuk ennek előfordulását. Hétszeres veszélyt jelent a hypertonia és a magas koleszterin együttes jelenléte, amit 299 főnél vagyis 13,36 százalékos arányban találtunk pozitívnak. Nyolcszoros a veszély dohányzás és magas vérkoleszterinszint esetén. A számítógép 270 főnél jelezte ezt a mértéket, ami a dolgozók 12,06 százaléka. Megnéztük a három rizikófaktor huszonháromszoros veszélyt jelentő együttes előfordulását. A vizsgálat 68 főnél, azaz 3,04 százalékos gyakoriságot mutatott. Meglepő a férfiak magas aránya, 60 fő. A magas többlethalálozási adatokat csak évek múlva és azok az egyének szolgáltatják majd, akik ma még panaszmentes állapotban vannak, de különböző mértékű rizikófaktorokkal terhelten élnek. A vizsgálatunkról tömören bemutatott adatokból láthatjuk, mennyire fontos az egészségügy megelőző tevékenysége. A rizikófaktorok rendszeres számítógépes elemzése ezt a munkát segíti. arról, vajon mennyit tud az uránbányászatban dolgozó átlagember az atomerőműről. Azt feltehetően mindenki tudja, hogy Pakson működik, hogy szovjet tervezésű, azt minden bizonnyal már kevesebben, hogy hány működő blokkja van, mekkora a maximális teljesítménye, azt még kevesebben, milyen a típusa, s arról csak néhányuknak van maradék emléke, milyen folyamatok zajlanak le benne. Mondhatnánk, ez így természetes. Mint ahogy természetes az is, hogy a Paksi Atomerőmű Rt. dolgozói közül sem soknak van bő információ birtokában a hazai uránbányászatról. Nyűván sokan tudják, hogy Pécs környékén van, hogy az ott termelt fémből készül végső soron a Pakson felhasznált fűtőanyag tabletta, vagy hogy az rt. megelőlegezte az uránbányának az ez évi „hűségjutalom” kifizetéséhez szükséges összeget. Azt azonban már kevesebben tudják, ismerik, hogyan alakult a magyar bányának e fiatal alágazatának sorsa, hogyan folyik itt a munka, hogyan jutott az uránbánya abba a helyzetbe, hogy segítségért kellett fordulnia partneréhez. Ezt kíséreljük meg most összefoglalni. A hazai uránbányászat története Az uránbányászat természetszerűleg a fiatal bányászati alágazatok közé tartozik, hiszen alapvetően az atomfegyverkezéshez és a nukleáris energiatermeléshez kötődik. A magyar uránbányászat története mintegy 40 évre tekinthet vissza, hiszen 1953 májusában bukkantak rá a kutatók a Mecsek hegység déli előterében arra a jelentős radioaktivitásra, melyet aztán tovább kutatva kialakult a mecseki lelőhely körvonala. A felfedezést közvetlenül megelőzte annak a magyar és szovjet geológusokból, geofizikusokból álló expedíciónak a szervezése, melyet uránérc kutatására szerveztek hazánkban. A felfedezést követően egy évvel már megkezdődik Kővágószőlős térségében egy bányaüzem beruházása, majd egy évre rá Bakonya térségében a második bányaüzemé. Az uránbányászat speciális helyzete a nyersanyag stratégiai jellegéből, valamint a korszak politikai tartalmából adódott. Ennek megfelelően Magyarországon is államközi szerződés írta elő az adatok államtitokként való kezelését, így a termelés volumenét, az ércek minőségét, mennyiségét, az átvétel árát, a létszámot, bért stb. A radioaktív-sugárzás misztikuma, valamint a sok titokzatosság jól kitapintható mítoszt teremtett az uránbányászat körül, s a hazai közvéleményben a legvadabb szélsőségek is hangot kaptak az uránbányával kapcsolatban. Voltak, akik úgy tudták, a magyar uránbányának bevételeiből az összes bajunk megoldható lenne, de voltak olyanok is, akik folyamatos dotációval vádolták az alágazatot. Ugyanígy a legfantasztikusabb mendemondák jártak az itteni fizetésekről, munkakörülményekről, állapotokról. Nem segített, inkább rontott ezen a helyzeten, hogy 1955. július l-jével pécsi székhellyel a Minisztertanács megalapította a vállalatot bauxitbánya megnevezéssel - nem kis kaján örömöt okozva ezzel a hozzáértő akkori földtanszakembereknek. Igaz, 1957. januárjában az akkori kormány tisztább vizet önt a pohárba, s a vállalat nevét Pécsi Uránércbányára változtatja, ez azonban a legendákon nem sokat segít. 1957 egyéb szempontból is mérföldkő. Megindult az érctermelés és megépült az ércosztályozómű, ahol geofizikai műszerek segítségével - meglehetősen kezdetleges módon - különválasztották az ércet a meddő kőzettől. A kiválogatott ércet vagonba rakva a Szovjetunióba szállították mindaddig, amíg 1964-re felépült, majd termelni kezdett az Ércdúsító Üzem. Ez lehetővé tette, hogy az ércszállító hatalmas vonatszerelvényeket néhány konténer váltsa fel, s a feldolgozottság fokának megnövelésével a foglalkoztatottság is javult. Még ebben az évben a vállalat neve Mecseki Ércbányászati Vállalatra változott. Ezt indokolta, hogy erre az időre a Mecsekben már három bányaüzem termelt ércet, s megindult a negyedik beruházása is, mely 1971-ben kezdte ontani az uránércet, pótolva az addigra éppen kimerülő, elsőnek beinduló üzemet. A 70-es évek gazdaságpolitikájában az uránbányászat hosszú távú perspektívával szerepelt. Ennek volt köszönhető* hogy 1971-ben beindult az ötödik bányaüzem beruházási programja kiemelt országos nagyberuházásként, 1974-ben megkezdődött az építése és 1984- ben, a kimerülő bakonyai bányaüzem helyett itt is megindult az érctermelés. Az uránbányászat nemcsak a titokzatosság, a misztikum vagy a monopolhelyzet miatt volt speciális helyzetben. A sajátos szakemberigény, anyag, energiaszükséglet, különleges gépek, berendezések, szállítójárművek, vegyi- és biztosító anyagok, az egyirányú export és a szinte egyirányú import, az önálló devizaelszámolás, a Szovjetunióba nyersanyagot exportáló vállalatok hátrányos helyzete a rubelszorzó miatt mind különös helyzetet teremtett a Mecseki Ércbányászati Vállalat számára. Ehhez járult még a hazai gazdaságpolitikai környezet, az infrastruktúra viszonylagos fejletlensége, a szállítási fegyelem hiánya stb. Mindez azt eredményezte, hogy a 70-es, 80-as években a produktív vájvégi létszám ugyancsak 1200 fő körül mozgott, az őket kiszolgáló fizikai, szellemi és adminisztratív dolgozók létszáma mégis elérte a kb. 6000 főt. Természetesen az ezek által végzett munkák túlnyomó többsége nem volt felesleges vagy pazarlás, hiszen az adott gazdasági környezetben a biztonságos működéshez jó részükre feltétlenül szükség volt az érctermelés és -export tervek teljesítéséhez. Külön volt pl. kutató, mélyfúró üzem, mely a lelőhelyen és országszerte a távlati uránkutatással foglalkozott többek között, volt szolgáltatóüzem, mely az energia biztosításán túl ellátta a szállítási, gépjavítási sőt útjavítási feladatokat is. Önállóüzem foglalkozott a tudományos kutatással, kísérletekkel gépészeti, kémiai, földtani területeken. Volt önálló anyagbeszerző és külkereskedő üzem, s az egyedi nyomtatványok, valamint a vállalati újság készítésére saját nyomda is létesült. Az akkori jelentési kötelezettségek részben indokolták, hogy a központi adminisztráció létszáma elélje a 450 főt. E körülmények jelentősen drágították a termelést, de ez csak az egyik oldal. Az urántermelés világszerte a második világháború alatt és közvetlenül utána kifejlesztett új haditechnika hatására indult meg, melynek gyors fejlesztése során az első tíz évben nem a gazdasági szempontok voltak a meghatározók. így volt ez Magyarországon is. Ennek ellenére bizton állítható, hogy a hazai uránbányászkodás a 60-as, 70-es években jelentős állami költségvetési bevételt eredményezett. A direkt állami irányítás és felügyelet, a tervutasításos rendszer vállalati szinten azt jelentette, hogy a diktált tervet teljesíteni kell, esetleg valamelyest túlteljesíteni. A Mecseki Ércbányászati Vállalat a felügyeleti szervei által diktált terveket, export kötelezettségét folyamatosan teljesítette, hatékonysági, termelékenységi mutatói egyenletesen javultak, az itt folyó bányászkodás és ércfeldolgozás -külföldi szakértők véleménye szerint a 80-as évek végén - nemzetközi összehasonlításban is megállta a helyét. Ezt bizonyítják azok a kitüntetések, elismerések, melyeket a vállalat 1986-ig szinte minden évben megkapott. Ennek ellenére 1989-re az alaptevékenységet csak jelentős, mintegy 2,5 milliárd forint állami támogatással tudta a vállalat megvalósítani. Ennek okát a már említetteken túl a vállalaton kívüli tényezőkben kell alapvetően keresni: világpiaci árcsökkenés, romló természeti körülmények, meglóduló infláció stb. A magyarországi uránbánya kálváriája a közvélemény előtt 1989. április 30-án este kezdődött, amikor az akkori ipari minisztériumi államtitkár a tv-híradóban bejelentette: az uránbányát 1992-93-ban be kell zárni, mivel évi 2,5 milliárd forint állami támogatást kap, összefüggése a paksi atomerőművel nincs, s addigra a térségben a felszabaduló munkaerő foglalkoztatása biztosított. Azonnal leállították a földtani kutatást, s a Minisztertanács szeptemberre napirendre tűzte az uránbányászat helyzetét, mely alapvetően két alternatívát tartalmazott: a vállalat felszámolását vagy további működését egy racionális költségcsökkentési program alapján. Ezt követte az augusztus 30-ai pécsi uránbányász demonstráció, melyen - akkor még szokatlan módon - az összegyűlt hat-hétezer ember kifütyülte a minisztert, aki nem tudta végigmondani beszédét. Röviddel ezután a kormány elfogadta a 3272/89. sz. MT határozatot az uránbányászat felhagyásáról, mely ugyan kimondta a bezárást, de lehetőséget adott a vállalatnak, hogy más partnert keressen. 1990 nyarán az ír Glencar cég szakemberei úgy nyilatkoztak, hogy megismerve a pécsi uránbányászatot, úgy látják, azt profilképessé lehet tenni, ezzel megmenthető az uránbányászat és -feldolgozás. Az év végén a kormány hatályon kívül helyezte az említett határozatot, mely a vállalat felszámolását és a feltárási munkák tilalmát mondta ki, ugyanakkor lehetővé tette vegyesvállalat létrehozását. 1991. február 21-én a Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Paksi Atomerőmű Vállalat vezetői Pakson aláírták az 1991-re szóló szerződést, mely rögzíti, hogy az atomerőmű átvesz 4/6 tonna fémuránt 60 dolláros áron. Időközben nagy ütemben folyt a vállalat átszervezése, mely alapján a profiltisztítást tűzte ki célul. A kiegészítő és melléktevékenységek végzésére 17 kisebb vállalkozás alakult, ahol mintegy 600 volt vállalati dolgozó talált munkát. Az időközben született foglalkoztatáspolitikai döntések lehetővé tették, hogy jelentős létszám úgy távozzon el a vállalattól, hogy ne kerüljön a munkanélküliek akkor már nagyszámú táborába. 1992. április 1-jén mintegy 1900 fővel levált a Mecseki Ércbányászati Vállalatról a Mecsekurán Kft., mely az uránbányászatra .és -feldolgozásra szakosodott minimális kiszolgáló és adminisztratív irányító létszámmal. A rendkívül takarékos gazdálkodás, a további létszámcsökkentés, a kedvezően alakuló devizaszorzó sem tudta azonban ellensúlyozni azokat a negatív hatásokat, melyeket a hosszú ideig elmaradt feltárás, az anyag- és energiaárak növekedése, a romló geológiai viszonyok és a váratlan és tragikus aknabaleset (1992. október 3.) okozott a vállalkozásnak. A kft. szerződésmódosításra kényszerült, mely komoly pénzügyi, likviditási gondot jelentett ez év nyarára. Az elmaradó bevételből adódó fizetési nehézségek, a romló munkakörülmények, stagnáló keresetek hitehagyottságot, kilátástalanság érzését is keltették a kollektívában. Ha ehhez hozzájárult volna, hogy a bányásznapon, az immár évek óta a jövedelem részévé vált „hűségjutalmat”, annak legalább egy részét sem tudja kifizetni a kft., rendkívül súlyos helyzet alakulhatott volna ki. Ezt segített elkerülni a Paksi Atomerőmű Rt. azzal, hogy látva az objektív viszonyokból kialakult helyzetet, megelőlegezte a hűségjutalom egy részéhez szükséges öszszeget az uránbányászoknak. Szabad út a Temelin atomerőműnek A tervezett paksi átmeneti tároló makettje A Cseh Köztársaságból jelentik, hogy az atomenergiát támogató és ellenző csoportok pro és kontra lobbizásainak hónapja után, a cseh kormány végre döntött: a Temelin atomerőművet be kell fejezni. A döntést Vaclav Klaus miniszterelnök közölte a nyilvánossággal ez év március 10-én. A mű elvetéséi cseh és osztrák atomenergia-ellenző csoportok szorgalmazták, ellenükben - Frantisek Benda, környezetvédelmi miniszter tartózkodásával - a kormány szinte egyhangúlag hozta meg határozatát. A mindent elsöprő érv gazdasági: kiszámították, hogy a Temelin atomerőműből származó villamos energia legalább 40%-kal lenne olcsóbb, mint bármelyik is az egyéb lehetőségek közül. A különböző típusú erőművek villamosenergia-termelési költségeinek összehasonlítása Csehországban, CSK/kWh A tervezett Temelin atomerőmű 0,575 Új típusú fluidágyas tüzelésű szénerőmű 0,898 Földgáztüzelésű erőmű 0,988 Korszerűsített hagyományos széntüzelésű erőmű (kéntelenítéssel) 0,990 Új porszéntüzelésű erőmű 1,171 A háztartási ágazat növekvő és a leépülő nehézipar csökkenő igényei a villamos energia felhasználását illetően eléggé kiegyensúlyozzák egymást, és mindez kedvező környezeti hatással járó átrendeződés.) Ha Temelin beindul, leállítható lesz az ország északi vidékein működő, 1400 MW-os lignitre alapozott szénerőmű, amely a nagy kéntartalom miatt, hatalmas környezeti károkat okoz, és a lakosság egészségét közvetlenül is károsan befolyásolja. (Forrás ENERGIAGAZDÁLKODÁS ’93. 8. sz.) -
