Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
ATOMERŐMŰ 7 Kardiológiai konferencia Tengelicen Kardiológiai konferencia színhelye volt szeptember 24-25-én a Tengelici Oktatási Központ. Ismeretes, hogy Magyarország sajnálatosan előkelő helyet foglal el az országok között a szív-és érrendszeri betegségek terén. A tanácskozáson a dél-dunántúli régió kardiológiai problémáit tekintették át. A dél-dunántúli és fővárosi kardiológusok mellett a PA Rt. üzem-egészségügyi szolgálattól részt vett és előadást tartott dr. Ótós Miklós vezető főorvos és dr. Bárok József főorvos is. A konferencián jelen voltak a magyarországi szívtranszplantáció úttörői, közöttük dr. Szabó Zoltán professzor, akinek a nevéhez az első hazai szívátültetés fűződik. Az utolsó előadás elhangzása után a szakmai értekezlet egyik fő szervezőjét, dr. Gesztesi Tamást, a szekszárdi kórház I. sz. belgyógyászati-kardiológiai osztályának főorvosát kértem meg a kétnapos fórum tapasztalatainak összegzésére. Mint elmondta, az elmúlt évek szakmai összejövetelei során leginkább csak számszerű adatok kicserélésére volt lehetőség. Ez a konferencia újszerű kezdeményezés, lehetővé teszi a szakmai kérdések tágabb körben történő megvitatását és egyeztetését. Az egyik legfontosabb eredménynek Dr. Moravcsik Ferenc és dr. Szatmári László szívspecialisták számos atomerőműves dolgozót vizsgáltak, kezeltek. A dél-dunántúli lakók helyzete a szív- és érrendszeri megbetegedések terén nem üt el az országos átlagtól - Dr. Gesztesi Tamás főorvos és dr. Józan Mihály az előadás szünetében azt tartotta, hogy előrehaladás történt a hazai terápiás módszerek egységesítése terén, hiszen a jelenlegi szűkös gazdasági helyzetben jóval inkább a már bevált, eredményes módszerek széles körben való átvétele, mintsem újak kikísérletezése a járható út. Kiemelte, hogy a programok sokfélesége alkalmat adott a szív- és érrendszeri betegségek hazai helyzetének általános értékelésére, ugyanakkor speciális szakmai-, technikai kérdések megvitatására is. Gesztesi főorvos a személyes kapcsolatok kialakításának fontosságát is hangsúlyozta, amit megkönnyített a kifogástalan szervezés, az oldott légkör és a gyönyörű tengelici környezet. Kép és szöveg: Csuha Sándor „Több szívátültetés is lehetne” Dr. Szabó Zoltán A konferencia legnevesebb résztvevője dr. Szabó Zoltán volt, aki az első szívátültetést végezte Magyarországon. A 65 éves, már nyugállományba vonult profeszszor készségesen vállalkozott egy interjúra. Professzor úr, minek köszönhető, hogy személyes jelenlétével megtiszteli ezt a tanácskozást? Nem gondolom, hogy a személyesjelenlétem itt megtiszteltetés lenne, hiszen már jó tizenöt éve a kollégáimmal együtt részt veszek ezeken a szakmailag színvonalas konferenciákon. Ön nyugállományba vonult, nem hiányzik a munka? Bizony eleinte nagyon nehéz volt, reggelente rossz volt elmenni az épület előtt, ahol hosszú évekig dolgoztam, de lassan megszokja az ember. Át kell adni a helyet a tehetséges fiataloknak. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne dolgom. Nincs nyugodt életem, igénylik a tapasztalataimat, sok helyre hívnak, például a mostani konferencia után közvetlenül egy másik meghívásnak fogok eleget tenni. Várható-e a közeljövőben újabb szívátültetés? Most pénteken, 24-én reggel lett volna egy, ezért is késtem egy kicsit a konferenciáról, de végül elmaradt. Tavaly négy szívátültetés volt, az idén kettő. Az első kettőt én vezettem, a harmadikban még részt vettem, a többit már az itt jelenlévő kollégák vezették. Egyébként sokkal több szívtranszplantációt lehetne végezni, a donor nem is lenne probléma, az anyagi fedezet is megoldható lenne, a gondot elsősorban az okozza, hogy nincs elegendő nővér, így ha több szívátültetést végeznének, az túlságosan nagy megterhelést róna a szakdolgozókra, ami már a beteg megfelelő ellátását veszélyeztetné. Jelenleg az első újszívesnek milyen az állapota? Jól van. Az első év a legveszélyesebb, és ezen már túl van. Dolgozik, aktív, az Amway rendszernek is tagja, többek között én is vásároltam tőle. A konferencia első napjának estéjén volt egy nem kifejezetten szakmai jellegű program - borkóstoló. Milyen volt a hangulat? Nagyon jó. A régi borrendekről is tartottak egy ismertetőt, a hangulat a régi medikuséveimet idézte vissza, amikor baráti körben magunk „kotyvasztotta” italokkal poharazgattunk. Mennyi esélyünk van?- Erőművi helyzetkép a rizikófaktorok alapján -Dr. Bárok József terhelésvizsgálatot végez az üzemorvosi rendelőben A szív- és keringési betegségek erőművi gyakoriságáról, e betegségek jövőbeni kialakulásának kockázatáról dr. Ótós Miklós, s egy ehhez a felméréshez szorosan kapcsolódó speciális vizsgálati módszer tapasztalatairól dr. Bárok József tartott előadást Tengelicen. Néhány összehasonlító adat: Magyarországon a várható életkor a férfiaknál alig több mint 60 év, szemben például Svédországgal, ahol a várható élettartam eléri a 80 évet Magyarország a szív- és keringési betegségek előfordulásában Európában az első helyen áll, s világviszonylatban is az elsők között található. E betegségekre leginkább a 40-60 éves korosztály a legveszélyeztetettebb. Sajnos az üzemegészségügyi szolgálat által felvázolt érőművi helyzetkép igen lehangoló, semmivel sem kedvezőbb az országosnál. A szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát számos tényező megnövelheti, ezek közül három a legjelentősebb. E három rizikófaktor a dohányzás, a vér magas zsírszintje és a magas vérnyomás. Egy rizikófaktor már jelentősen megnöveli a betegség kockázatát, de ha több rizikófaktor jár együtt, akkor a kockázat meghatványozódik. így ha valaki dohányzik és a zsírszintje magas, akkor 2-3-szor akkora nála a betegség kialakulásának kockázata, mint egy egészséges embernél. Ha viszont még magas vérnyomása is van, akkor már a rizikó 8-szoros. Az erőművi adatok igen sokat elárulnak: az erőműben a férfiak 8,6%-a, a nők 6,4°/o-a dohányzik. A dohányzás aránya a 26-30 éves korosztálynál a legnagyobb, itt a férfiak több mint 20%-a, a nők közel 10°/o-a dohányzik, azaz minden ötödik férfi és minden tizedik nő. Az étkezési szokásoktól függő koleszterinszint az erőművi dolgozóknál átlagosan közel háromszorosa az elfogadhatónak. A zsírszint á negyvenéves korosztálynál a legmagasabb, s a férfiaknál magasabb, mint a nőknél. A helyzetkép a magas vérnyomásnál sem kedvezőbb. Az erőművi dolgozók több mint 20°/o-a, azaz minden ötödik ember magas vérnyomásban szenved. A nőknél 26-30 éves korban kezd számottevővé válni a magas vérnyomásban szenvedők aránya, s azután az életkor előrehaladtával ez az arány fokozatosan nő. A férfiaknál még riasztóbb a kép: már 21-25 éves korban jelentős ez az arány, ami idősebb korban egyre nő, olyan mértékben, hogy az 50-60 éves férfiak több mint 45°/o-a, vagyis majdnem minden második magas vérnyomásban szenved. Még egyetlen adat az üzemegészségügyi szolgálattól: a rizikófaktorok okozta kockázatok elemzése alapján az erőműben dolgozók között több mint 110 ember van, aki - ha életmódján nem változtat - 5-10 éven belül minden valószínűség szerint infarktust fog kapni. Ezekhez a tényékhez további hozzáfűznivaló aligha szükséges. Lazíts Szinte már közhelyszámba megy, hogy mindenki rohan. A család, a gyerek, a munka, s a pénz utáni rohanás mókuskerekében forgunk egyre sebesebben, s a tempó gyors és könyörtelen. Létezik-e kiszállás? Hiszen - és ez is közhely - a fáradtság, feszültség, idegesség nem engedi meg nemhogy a másokkal, de még az önmagunkkal való törődést sem, -miközben az önuralom és az egészség igényét egyre fontosabbnak érezzük. Beszélgetőtársam Csuha Sándor pszichológus, s a téma: létezneke minden ember számára elsajátítható módszerek, amelyek e gondoka l megoldhatják? Amiről a bevezetőben szó volt, sajnos általános kortünet, amelynek a hátterében sok más dolog mellett az esetek többségében anyagi, egzisztenciális problémák állnak. így aztán ezeket a gondokat teljességgel megoldó lélektani módszereket nem ismerek, s meg kell hogy mondjam, abban sem hiszek, hogy a jövőben lesznek. A lélektan módszerei nem e gondok megszüntetésében, hanem enyhítésében, a problémákkal való együttélés megtanulásában segíthetnek. Nem mond ellent a véleményének az, hogy manapság szinte megszámlálhatatlan testi-lelki gyógymód hirdeti magát, amelyek pl életvezetési gondok megoldásával, a lelki egyensúly teljes visszaállításával, az energiatartalékok teljes felszínre hozásával stb. kecsegtetnek? Kicsit elkanyarodunk e kérdéssel a témától, hiszen én most egy testi-lelki ellazulást létrehozó lélektani módszert szeretnék bemutatni. Visszatérve a kérdésre, Popper Péter pszichológus szavait idézve „... jelenleg Magyarországon folhullámzóban van egy divatszintig eljutó éhség különböző, kicsit tudományos, féltudományos, a hiedelem határán lévő gyógyítási mítoszok, szellemi irányzatok iránt.” Hogy ezek az alternatív gyógymódok és a tudomány megtermékenyítőleg hatnak egymásra, az kétségtelen. De ismerve a felsorolt gondok valódi természetét, meggyőződésem, hogy a mindennapjainkat egyre erőteljesebben elárasztó „élet-, lélek- és testreformmozgalmak” nem hozhatnak teljes és végleges megoldást. Az önmegismerési vágy mindenesetre felerösödőben van. Igen, az önmegismerési vágy, a belső nyugalom elérésének és az egészség megőrzésének igénye valóban egyre növekszik, miközben mint tehetetlenebből állunk szemben bizonyos betegségekkel, amelyekben a lelki tényezők is oki szerepet játszanak (pl. infarktus, egyes vérkeringési és vérnyomászavarok, gyomorfekély, migrén stb.). Egyre eszköztelenebbnek és szorongatottabbnak érezzük magunkat a felgyorsult élet megnövekedett terheinek Egy stresszterhelt munkakör vállalására, és mind nehezebb megőrizni viszonylagos lelki egyensúlyunkat és egészségünket Bagdy Emőke pszichoterapeuta szavaival folytatva „ugyanakkor az önmagunk védelmére szolgáló ismeretek és módszerek tekintetében úgyszólván gyermeki tudatlanságban maradtunk. Azt pedig végképp nem tudjuk, hogy mit kell tennünk, hogy enyhítsük kártékony feszültségeinket, s hogy bizonyos, vágyott változásokat elérhessünk magunkban.” A pszichológia milyen feszültségenyhítő módszereket ismer? Nagyon sok ilyen lélektani módszer létezik. A pszichológia ebből a szempontból nem egységes tudomány, ahány elméleti irányzat, annyi egyensúlynövelő és gyógyító technika. Bővebben egy csoportot szeretnék most kiemelni, az ún. relaxációs módszereket, s ezen belül is az egyik legelteijedtebb és legnagyobb hagyománnyal rendelkező módszert, az autogén tréninget. Mik a fő jellemzői? A relaxáció ellazítást, ellazulást jelent. Ez az egyik leggyakrabban használatos pszichoterápiás eljárás. A pszichoterápia, vagyis a lélektani eszközökkel történő gyógyítás abban különbözik a hagyományos orvoslástól, hogy egészséges emberek is felhasználhatják. Ha az ember egészségesen bevesz valamilyen gyógyszert, attól nem lesz egészségesebb, sőt talán még mérgezést is kaphat. A gyógyszer csak akkor hat megfelelően, ha az ember már beteg. Ezzel szemben a pszichoterápiát, köztük az autogén tréninget az egészségesek is használhatják a lelki egyensúly fokozása, a mindennapi feszültségek feloldása, a lelki egészség megőrzése, a közérzet javítása érdekében. Mi történik az autogén tréning során? Az autogén tréning testi-lelki ellazulást tesz lehetővé, a felesleges túlfeszülések megszüntetését, a test és a szellem megnyugvását célozza. Maga az autogén kifejezés önmagából eredőt jelent, ami arra próbál utalni, hogy az ember a gyakorlás során szinte minden külső segédlet nélkül, az önmaga erejéből képes létrehozni ezt az állapotot. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlottság birtokában szervezeti és lelki működéseinket szabályozni, uralni vagyunk képesek, aktuális szándékainknak, céljainknak megfelelően. Az autogén tréning nemcsak lelki nyugalmat eredményez, hanem a test, a belső szervek nyugalmi állapotának létrehozását is. Ez lehetővé teszi a már említett pszichoszomatikus, vagyis lelki okokból kialakuló testi betegségek pl. egyes magas vérnyomásos betegségek, szívpanaszok, gyomorfekély, idegesség okozta fejfájás, emésztési problémák stb. kifejlődésének a megakadályozását. Milyen eddig már megismert eljáráshoz lehet hasonlítani az autogén tréninget? Az autogén tréning közvetlenül egyik már ismert módszerrel sem rokon. Talán leginkább a hipnózishoz és a jógához hasonlítható, de nem azonos ezekkel. Megmagyarázható-e, hogyan működik ez a módszer? Igen, az autogén tréning azon kevés pszichoterápiás eljárás közé tartozik, ahol az egyén által átélt történéseket (pl. miért érzi nehéznek a testét a gyakorlat során, hogyan melegszik fel a kaija, hogyan nyugszik meg a belső szervek működése stb.) pontosan meg lehet magyarázni. Nem történnek misztikus, megmagyarázhatatlan dolgok. Mennyi gyakorlás szükséges az elsajátításhoz? A tréning gyakorlatainak elsajátításához napi 2-3-szor 10-15 perc gyakorlással kb. 6-8 hét szükséges. A teljes begyakorláshoz, a gyakorlatok teljes biztonsággal történő alkalmazásához kb. 3-4 hónap, maximum fél év szükséges, de ekkor már a gyakorlottság önállóan történik. Ez egy kicsit hasonlít az autóvezetés tanulásához, ahol 30 óra gyakorlás után már vezethet az ember, de ahhoz, hogy igazán biztosnak érezzük a vezetést, legalább egy fél évnek el kell telnie vezetéssel. Kinek ajánlható elsősorban ez a módszer? Végülis az autogén tréning leginkább azoknak az egészséges, legfeljebb néha fáradt, feszült, esetleg olykor „ideges panaszokkal” bajlódó embereknek ajánlható, akik bizakodással remélik, hogy a lélektan eszközeivel megőrizhetik lelki egyensúlyukat, és szívesen lépnek a gyakorlati pszichológia érdekes, hasznot ígérő világába. Egyrészt azért, hogy pótolhassák (az iskolai oktatásból mindmáig sajnálatosan hiányzó) alapfokú lélektani ismereteiket, másrészt, hogy megóvhassák lelki egészségüket és megelőzhessék a lelki okokból keletkező testi zavarok kifejlődését, esetleg betegségi fokig történő súlyosbodását Számos atomerőműves pl. blokkvezénylői, karbantartói stb. munkakör stresszterhelt, ahol indokoltnak tűnik a megterhelések ilyen módon történő csökkentése is. Ezért terveink szerint a pszichológiai laboratórium közreműködésével a közeljövőben lehetővé válik a módszer elsajátítása, tanfolyamok beindítása a kiemelt atomerőműves munkakörökben dolgozóknál a rehabilitáció keretében, a széles közönségnek pedig a városi művelődési központon keresztül. Köszönöm a beszélgetést.-Ö-E-
