Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
6 ATOMERŐMŰ Ismereteket nyújt és gondolkodásra késztet Könyvismertető Dr. Túrái István: Sugáregészségügyi ismeretek Az ionizáció kiváltására képes sugárzó anyagok nemcsak környezetünkben, az élettelen anyagokban, de az élőlényekben, s így kivétel nélkül valamennyi emberben is jelen vannak. Ugyanis a földi élet, így az emberi élet is sugárzási térben fejlődött ki. Testünket felépítő atomok közül sok milliárdnyi radioaktív, a természetes sugárterhelés az élet elválaszthatatlan része. A sugárzás e humán megközelítési módja méltán válthat ki széles körű érdeklődést, hiszen a sugárfizikai bő ismeretterjesztő és szakirodalom mellett - melynek egy-egy összefüggéseiből kiragadott és e témakörben nem eléggé jártas olvasóknak történő tálalása gyakran indokolatlan félelmet, borzongást és ellenérzést okozott (és tegyük hozzá, okoz még napjainkban is) - a könyv a sugárbiológiai és sugáregészségügyi kérdéskörrel csak felületesen foglalkozó szakembereknek is újat tud mondani. A könnyű érthetőség és a tudományos igény, a szerző kérdés-felelet módszere a művet a diákok, nyugdíjasok - a teljes érdeklődő lakosság számára is olvasmányossá teszi. Dr. Túrái István, az orvostudományok kandidátusa, sugáregészségügyi szakorvos könyvét tíz sugáregészségügyi tárgyú kérdéscsoportra osztotta. Már az első, a „radioaktivitás, bomlástípusok, az aktivitás fogalma és a dózis” rádöbbent bennünket önmagunk felelősségére: adott radonkoncentrációban élők, illetve dolgozók tüdőrákos megbetegedésének esélyét a napi cigarettaadag több mint ötszörösére növeli! És egy példa az író szemléltető módszerére a sugárzásoknál: A jód-131 izotóptól származó pajzsmirigydózisnak 6%-áért felelősek a y-fotonok, csecsemőknél viszont csak 3%-áért. A 2-3 grammos, kis tömegű pajzsmirigyből ugyanis károsítás nélkül repülnek ki... „Sugárfertőzés”nincs, e fogalom használata téves, mivel a sugárzás nem fertőz. A fertőzés forrásából ugyanis betegség kiváltására képes élőlények (vírusok, baktériumok vagy paraziták) ürülnek s jutnak át egy befogadó szervezetbe. Eközben e kórokozók mind a gazdaszervezetben, mind a megfertőzött személyben szaporodnak. Sugárszennyezett személyben ezzel szemben a radioaktív anyagok bomlanak, mennyiségük folyamatosan csökken. Az aktivitáskoncentráció olyannyira csökken, hogy még a biológiai váladékok és a kilélegzett levegő sem okozhat más embernél egészségkárosodást. A sugárfertőzés kifejezés használata egyúttal veszélyes is, mert egy tartalmában nem létező fogalommal feleslegesen riogatja az embereket s indokolatlan fenntartásokat kelt a sugárzás orvosi és gazdasági hasznosítása ellen. A determinisztikus, azaz köszöbdózis felett mindenkinél fellépő sugárhatás mellett még egy biológiai sugárhatás is létezik, a sztochasztikus, azaz valószínűségi, köszöbdózis nélküli sugárhatás. Ez utóbbi „testre szabott”, sugárkárosodás esetén előre nem mondható meg, hogy az azonos dózist kapott személyek közül kinél jelentkezik majd évek múltán és kinél nem. Sugárhatásnak kitett sejtek genetikai állománya is sérülhet, mutáció mehet végbe bennük. Ha a sugárzás az ivarsejteket is károsította, ez örökletessé válhat olyan vonatkozásban, hogy a majdani utódokban is megjelenik. A könyv olvasását a 18. oldalnál megszakítva ismét elgondolkozhatunk dr. Marx György profeszszornak lapunk múlt havi számában leközölt „Oxigén, ózon, civilizáció” írásán. Vajon a Földön a tengeri algák, a 235U koncentráció és a víz együttműködéséből mintegy 2 milliárd éve létrejött természetes atomreaktorok sugárzó hatásának milyen, talán máig is ható mutációs következményei lettek? S nem lehet véletlen, hogy az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma a nyolcvanas évek közepétől szorgalmazza a DNS, a mintegy 3 milliárd nukleotidpárból felépülő örökítőanyagunk bázissorrendjének és több ezer gén helyének megállapítását. A dollármilliárdokba kerülő terv megvalósítása esetén ugyanis tökéletesen megállapíthatóvá válik a sugárzások gén mutációt okozó hatása és ugyanakkor több ezer örökletes betegség oka válhat ismertté - megteremtve a gyógyítás lehetőségét. A természeti láncreakció beindulásának feltételei ma már nincsenek meg, de vannak kiugróan nagy sugárterhelésű területek. - olvashatjuk a könyvben. Ezek természetes sugárterhelési értéke a miénknél öt-tízszer nagyobb, maximális értéke pedig akár ötvenszer is nagyobb lehet. Idézzünk a könyvből: „Ilyen magas háttérsugárzású területek ismeretesek a brazil tengerparton (pl. Guarapari környékén), Indiában (Kerala államban), Iránban (Ramsar vidékén), továbbá Franciaországban, Madagaszkáron és Nigériában. Másfelől, a tengerszint feletti magasság emelkedésével egyre növekszik a kozmikus sugárzás mértéke. így pl. a 4000 m magas hegyekben élő pásztorok ebből eredő sugárterhelése kb. hétszer akkora, mint a tengerparti települések lakóié. Angliai felmérés szerint az utasszállító pilóták évente 1,5-2 mSv-val több sugárterhelést kapnak a kozmikus sugárzás miatt, mint hazájuk népessége általában. (Az angliai átlagérték megegyezik a magyarországival, ugyancsak 3 mSv/év.) Évtizedek óta széles körű orvosi, laboratóriumi és epidemiológiai (orvos-statisztikai) vizsgálatokat végeznek a fenti, több tízezernyi főből álló népességcsoportokban, ez ideig körükben semmilyen sugárzásnak tulajdonítható egészségkárosodást vagy kóros elváltozást kimutatni nem sikerült. ” Magyarországon - a fejlett európai országokhoz hasonlóan - az ionizáló sugárforrások elsődleges hasznosítója az orvostudomány. Pótolhatatlan diagnosztikai információt ad a már kialakult, kezdeti stádiumban avagy még csak kialakulóban lévő kóros állapotokról. Diagnosztikai célokra hazánkban is egyre nagyobb mértékben használják a radioaktív izotópokat, s közülük főleg a gyorsan lebomlókat (így a generátor- és ciklotrontermékeket, mint a technécium, illetve a tallium, a gallium vagy a jód bizonyos izotópjait), amelyek kisebb sugárterhelést okoznak mind a vizsgált, mind a vizsgálatot végző személyekben. Ennek megfelelően ma hazánkban az esetek 70%-ában a mindössze 6 óra felezési idejű technéciumot (99“Tc) tartalmazó diagnosztikai anyagot adják be a betegbe, mely igen gyorsan lebomlik és eltűnik a szervezetből. Igen nagy jelentőségű az ionizáló sugárzás hasznosítása a gyógyításban, főképpen a rosszindulatú daganatok elpusztításában. A besugárzás 50-60 Gy egységgel történik, tehát tízszeres halálozási dózissal, ha nemcsak a rosszindulatú daganatot, de az egész testet érné. Az üreges szervek rákos betegségeit pedig a szervbe időlegesen felhelyezett, kis tubusban lévő gamma-sugárzó izotópokkal gyógyítják. Nélkülözhetetlen az ionizáló sugárzás a fecskendők, katéterek, szondák stb. - és műtéti felszerelések sterilezésekor is, továbbá az ipar és a mezőgazdaság számtalan területén. Dr. Túrái István részletesen foglalkozik még a paksi atomerőmű és környékének sugárterhelésével, a hazai népesség környezeti sugárterhelésével, a környezet-ellenőrző rendszerekkel, valamint a baleset-elhárítási intézkedésekkel. (Ezeket az adatokat a PA Rt. többször publikálta, csakúgy, mint a keletkező radioaktív hulladék biztonságos tárolásainak lehetőségeit.) Aktuális témakör a radioaktív hulladékok környezetet szennyező hatása. A szerző elöljáróban megállapítja, hogy csaknem valaEgy 75 kg-os átlagemberben található természetes eredetű radioaktív atomok száma, aktivitása és a tőlük származó sugárterhelés Radionuklid Radioaktív atomok száma a testben, db Aktivitás a testben, Bq Effektiv dózisegyenérték, pSv/év 3H 4,5xl09 10 0,01 14C 7,5xl014 3000 5,00 40K 3,5x1020 5500 180,00 87Rb 2,8xl021 100 5,00 A fertőzés és a sugárszennyeződés közti eltérések Fertőzés Sugárszennyeződés Okozója mikroorganizmus radioaktív anyag A kór oki tényező az érintett személyben szaporodik (majd ürül) fogy (elbomlik és ürül) Testnedvekkel vagy váladékkal más emberekre átterjed nem teljed át Az ürítő személy a fertőzés, illetve a surágszennyeződés forrásaként szerepel gyakorlatilag nem játszhat szerepet A paksi Finlandia Kör programjairól rendszeresen tájékoztatjuk olvasóinkat. Kérésükre az alábbi cikket közöljük. (A szerk.) Finlandia kör A finn történelem - II. rész mennyi termelőtevékenység során keletkezik környezetet, az élővilágot és magát az embert veszélyeztető hulladék. A veszély mértéke függ attól, hogy milyen mennyiségű hulladék keletkezik, és attól, hogy a hulladék mennyire veszélyes a környezetre. A kiemelkedően környezet- és természetbarát Franciaországban és Belgiumban a megtermelt áram közel háromnegyedét az atomerőművek adják, míg a vízi erőművekben és feketeszénben gazdag Svédország is energiaigényének kb. 50%-át nukleárisenergia-termelésből fedezi. A radioaktívhulladék-feldolgozás célja a lehető legkisebb térfogatú és szilárd halmazállapotú radioaktív hulladék előállítása. Izotóptemetők céljára olyan területek alkalmasak, ahol a talajvízzel való kimosódás veszélye nem áll fenn. A nagy aktivitású radioaktív hulladék üvegbe ágyazásának minősítésére példát hoz dr. Túrái István: „Kanadában 1959-ben nagy aktivitású radioaktív hulladékokat üvegbe ágyaztak, majd 4 m mélyen közvetlenül a nedves talajba rakták az üvegtömböket. Húsz éven át tesztelték a talajvizet, de abban kioldódó radioaktív anyagot kimutatni nem lehetett.” Az üveg időtálló; a régészek 3500-4000 éves üvegtárgyakat is találtak már, melyeken a károsodás legcsekélyebb jelei sem mutatkoznak - színüket és formájukat tökéletesen megőrzik. A könyv a Medicina Könyvkiadó Rt. kiadásában négyezer példányban jelent meg. Ezer példány megvásárolható a Medicina boltjaiban, eszmei áron. Többségében azonban a könyv közvetlenül azokhoz az intézményekhez illetve személyekhez jut, ahol a napi munkában is hasznosítani tudják a benne lévő ismeretanyagot - így kórházakba, klinikákra, orvostudományi egyetemekre és főiskolákra stb. A PA Rt. Tájékoztatási Iroda gondozásában hamarosan elkészül a könyv nyolcoldalas rövidített változata is, így további szakemberek, tanárok, diákok ismerhetik meg e hiánypótló művet, melyhez előszót dr. Sztanyik B. László egyetemi tanár írt: jó szívvel ajánlható mindenkinek, aki megbízható ismeretek birtokában akarja saját állásfoglalását kialakítani a sugárzásról és annak életünkre, egészségünkre és utódaink egészségére gyakorolt hatásairól. ” Takács A. • Csúcs Sándor professzor - a Magyar Tudományos Akadémia finnugor tanszékének vezetője - előadásának második része sok olyan eseményt, tényt tartalmazott, mely a különböző tanulmányok során ismert sokak számára, de jó néhány olyan cselekmény okozott meglepetést az elmondottakból, mely a 20. században történt és eddig tiltott téma volt. Folytatva tehát a 13. sz. eseményeivel, vallási okokra hivatkozva a svédek és az orosz fejedelemségek egyaránt háborúkat folytattak finn területeken, helybeli lakosok és egymás ellen. Ennek a háborús időszaknak égy időre az vetett véget, hogy 1249-től Finnország 600 évig svéd tartománnyá vált, némi autonómia mellett. 1332-ben az ún. mogyorószigeti béke megosztotta az országot: Karéba az Orosz cári birodalom része, a többi továbbra is svéd fennhatóságé Ez a területi megosztottságon kívül vallási, politikai megosztottságot is jelentett. A következő 2-300 évben jelentős fejlődés következett az országban. Jellemző és érdekes, hogy a jobbágyság intézménye nem alakult ki mint Magyarországon, mivel a paraszt, ha nagyon sok volt az adóteher az eddigi lakhelyén, egész egyszerűen elment észak felé, kiirtott egy darab erdőt, volt újra földje és dolgozott, míg újra meg nem szorították adóval. Az adó jellemző módon az egyház felé pl. prém volt, amit a vadászatra alkalmas erdők „adtak”.- 1527-ben Valsa Gusztáv svéd király vallást váltott, felvette a protestáns vallást, mely automatikusan az egész birodalomban is magával hozta a változást. Ennek fő oka, hogy így a katolikus egyházi birtokok az uralkodó birtokába kerültek. Ez az irányváltás az igazában pogány finneknek nem okozott problémát, mivel ott nem volt szokás a rendszeres templomba járás, hiszen a nagy távolságok miatt több napi járóföldre volt sokszor a legközelebbi templom.- 1540-ben Mikael Agrikkola turkui püspök lefordította a Bibliát finn nyelvre, azzal a szándékkal, hogy a néptömegek számára is jobban elérhető, érthető legyen - ezzel megteremtette a finn irodalmi nyelvet.- 1600-as években a finnek a svédek oldalán részt vettek a 30 éves háborúban, ott elég kétes hímévre tettek szert.- Hakkapelitáknak nevezték őket kemény harcmodorukra utalva, mivel az elnevezés jelentése: verd fejbe.- II. Gusztáv Adolf lánya „Krisztina királynő” (1632-54) rendeletére a jelenlegi helyére telepítették Helsinkit.- 1640-ben az első egyetemet létrehozták Turkuban.- 1700-tól ismét kiújultak a svéd-orosz ellentétek a Nagy Péter orosz cár és XII. Károly vezette két birodalom között. A nagy északi háború 21 évig tartott, ebből 9 kegyetlen év az ország területén, mely időszakot a „Nagy gyűlölet korszakának” nevezték a finnek.-1808-1809 közötti háború végeredménye a haminai béke, döntő svéd vereség - teljesen orosz fennhatóság alá kerülnek az eddig svéd területek is. Érdekes módon azonban I. Sándor cár esküt tesz a finn alkotmányra, Porvóban országgyűlést hívnak egybe a négy rend: nemesek, papok, polgárok, parasztok részvételével. Finnország nagyfejedelemség, a cár a nagyfejedelem, de a szenátus önálló és csak finn származásúakból állhat.-1812-től Helsinki a főváros, idetelepül a szenátus is 1819-ben, majd - mivel 1826-ban Turku porig ég - az egyetem is itt működik tovább. Ez idő tájt indul egy mozgalom, melynek a jelszava: Svédek már nem vagyunk, oroszok nem akarunk lenni, legyünk hát finnek! Ezen mozgalom során kerül öszszeállításra és kiadásra 1835-ben a KALEVALA.- 1898-ban Oblikov tábornok a fökormányzó. Megpróbálja az engedményeket visszafogni, az orosz hatást növelni, mindez azonban sikertelen próbálkozás, következménye, hogy 1904-ben lelövik. Még ebben az évben jelentős döntést hoznak: a nők is szavazati jogot kapnak. A századforduló eseményei után ismét egy jelentős szakasz zárult le az ország történetében az I. világháborút közvetlenül megelőző években. A folytatás, mely napjainkig tart, a következő részben kerül ismertetésre. Gócza Levente Nemzetközi falu lakói voltunk A Nemzetközi Ifjúsági Tábor először 1985-ben nyitotta meg kapuit Európa ifjúsága előtt. A siker arra ösztönözte a szervezőket, hogy két évvel később ugyanott és hasonló jellegű programokkal újra megadják a lehetőséget ISO fiatalnak arra, hogy más nemzetiségű diákokkal megismerkedjen, új kapcsolatokat teremtsen. A következő tábor megrendezéséig - az időközben felmerült nehézségek miatt - 6 évet kellett várni. A várakozás azonban nem volt hiábavaló. A „Nemzetközi Ifjúsági Falu” ezúttal Neukirchen volt, egy párezeres lélekszámú kis falu a dán határnál. Finnek, lengyelek, írek, szlovákok, máltaiak és természetesen németek, többségükben már az első két táborban is ott voltak. Mi, magyarok - 14-en az ESZ!-bőt - azonban most vettünk részt először. A tábor legfőbb támogatója az evangélikus egyház, a szervezők nagy része is az egyház szolgálatában áll. A hit tehát a tábor mindennapjaiban fontos szerephez jutott. Reggelente más-más nemzetek képviselői mondtak el egy imát, amit közös éneklés követett. Ezenkívül olyan beszélgetéseken vettünk részt, melyek középpontjában a „kövek” álltak (pl. Kövek, melyekkel találkozunk, A Bábel tornyának építése, Minden rész fontos alkotóeleme a nagy egésznek). Ezek a gondolatcserék érdekesek voltak annak ellenére, hogy a nyelvi különbségek okozta nehézségek olykor kínos helyzetekbe sodortak egyeseket. A különféle programok, amelyeken részt vettünk érdekesek és jó! szervezettek voltak. Különösen az tetszett, hogy annak ellenére, hogy már megérkezésünkkor kezünkbe nyomtak egy apró részletekre is kiterjedő programjüzetet, mégis minden nap hozott valami újat, valami izgalmat, valamit, amiben eddig nemigen volt részünk. Pontosabban: piknikeztünk a tengerparton - iszonyatos szélben, de nagyon jó volt -, „kedves”kis városokban, különleges múzeumokban jártunk. A hétvégét helybeli családoknál, a vasárnapot pedig egy háromnapos rockfesztivál záró napján töltöttük. Esténként meditáltunk, és aki akart, részt vehetett egy japán teaceremónián. Aki a meditációkat tartotta, szeretettel és rajongással beszélt a hitről. Gondolatai, melyeket közölt velünk, hívőkre és nem hívőkre is egyaránt nagy hatást gyakoroltak. A meditációkon kívül minden estére jutott valami más különlegesség is, pl. focimeccs a tábor tagjai és a helybeli „ mennyei rúgok” csapata között. Annak ellenére, hogy minden erőnket bevetve szurkoltunk, sajnos a helybeliek nyerték a találkozót. A nemzetközi est nem kizárólag esti program volt, a felkészülés ugyanis egész délutánunkat igénybe vette. Maga az est abból állt, hogy minden nemzet előadott valamit. Az írek és a szlovákok társasjátékokat tanítottak nekünk a lengyelek énekeltek és táncoltak, a finnek egy cserkésztörténetet meséltek stb. A magyar csapat kicsit kilógott a sorból. Mi ugyanis I. István király megkoronázását adtuk elő az István a király zenéjével és némi átalakítással. A produkció, mássága ellenére, sikert aratott. Érthető tehát, hogy a 14 nap hamar elszállt, és elérkezett az utolsó este. Határakor kezdődött az istentisztelet, ami az összetartozást jelképezte, de az elválást jelentette. Színes papírokból egy szivárványt csináltunk, ami alatt mindenki elfért, és együtt voltunk. Nem valószínű ugyan, hogy a kint szerzett barátainkat valaha is viszontlátjuk, de együtt töltöttünk 14 „tök jó” napot, jó! éreztük magunkat, és ez a fontos! Mayer Anita, IV. F - ESZI
