Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1993-09-01 / 9. szám

Tehetség a jövő alapja Beszélgetés dr. Halzl Józseffel, az MVM Rt. vezérigazgatójával- Az „A tomerőmü" újság áprilisi számában - szöveg­környezetéből kiragadottan - félreértelmezhető, töredé­kes nyilatkozat jelent meg, amelynek az a lényege, hogy a vezérigazgató úr szerint kevés a tehetséges ember ha­zánkban. Tényleg kevés?- A magyarok tehetségesek, ezt számos bel- és kül­földi példa bizonyítja. A fiatalok pályaválasztása azonban gazdasági, politikai, társadalmi vonzások, ér­dekeltségek függvénye. Elég megnézni a felsőoktatási beiskolázási viszonyokat, menten kiviláglik, hogy az orvos-, jogász-, közgazdász-, bölcsészképzés tekinte­tében a bőség zavarával küzdünk, míg a műszaki pá­lyák presztízsvesztése szembeszökő. Ezért viszonylag kevés tehetséges fiatal van ezen a pályán. Nem mindig lesz ez így, hiszen a már kitapintható gazdasági fejlő­dés és a mérnökök „korosodása” miatt várhatóan ked­vezőbb lehetőségek nyílnak a jövő generációinak.- Bennünket az energetikus üzemmérnök- és mérnökkép­zés érdeket elsősorban. A villamos iparágnak van-e, milyen és mekkora igénye az Energetikai Szakképzési Intézetre?- Mint már említettem, a generációs cserélődés az élet természetes ritmusához tartozik. Ám a beindult megújító erőműépítési program a korábbiaknál több, képzett, a jövő technikája iránt fogékony, invenciózus fiatalt hív, vár. Jelentkezzenek, mi fogadjuk őket. Ez a program nem egy nagyobb dolgot, hanem több kicsit hoz létre. Nem kívülről látványosan, hanem belülről aprólékosan megalapozott újat épít a meglévő telep­helyeken. Ehhez sokkal több innovatív erőre, tehetsé­ges üzemmérnökre, mérnökre van szükség.- A beiskolázási gondokat csökkenthetné, egyúttal emelhetné az energetikus képzés színvonalát, ha az ipar­ág a rátermett, elkötelezettfiatalokat - a vasút és a pos­ta mintájára - zárt láncú beiskolázással képezné, mely munkaviszony jellegű fegyelmi és függelmi kötelezettsé­gekkel járna. Ez járható út? Dr. Halzl József- Érdekes gondolat. Ha elégtelen a kívülről jövők választéka, ezzel a megoldással is foglalkozni kell. Megvalósítható, de csak alapos megfontolás, mérle­gelés után. Ha ilyen embereket választunk ki, tudjuk, kikről van szó, a döntés kockázata kisebb lehet. A beindult megújító erőműépítési program 2000 MW-nyi teljesítményigényével, megvalósulásával óriási lehetőség nekünk is, ám főképpen a jövő gene­rációinak, az új létesítmények üzemeltetőinek. Dr. Gálos István- Polgármester Úr, Önnel több­ször találkozhattunk olyan előadá­sokon, konferenciákon, ahol a nuk­leáris technikáról, az atomerőmű­vek környezeti hatásairól volt szó. Miért?- Annak idején gépészetet azért tanultam, mert szerettem volna az atomerőműben elhelyezkedni, de ez nem sikerült. Régóta az atom­erőmű közelében élek, és sem mint magánembernek, sem mint egy közösség vezetőjének nem le­het közömbös, hogy a fejlett tech­nikával rendelkező atomerőmű itt a közelben üzemel. Gyakran részt veszek a Magyar Nukleáris Társa­ság rendezvényein. Azonkívül, hogy érdekesek ezek az előadá­sok, még segítséget is kapok a munkámhoz. Ilyen volt a két év­vel ezelőtt rendezett konferencia is, amelyet javaslatomra szervez­tünk meg a tengelici oktatóköz­pontban.- A Duna jobb partján lévő tele­pülésekről sokan járnak az erőműbe dolgozni, többen Paksra települtek onnan, így az ott élők ismerik az atomerőművet, annak szigorú rend­jét, tapasztalják közvetlen előnyeit is. Ezzel szemben a Duna túloldalán lé­vő településeknek az atomerőmű lé­nyegében nem jelentett új munkahe­lyeket, vállalkozási lehetőségeket, operatív segítséget Az ott élőknek az Patai István polgármester mezőgazdaságban nem olyan volt a termés, mint amit elvártak, fö bajként az atomerőművet emleget­ték. Gondoltam, párbeszédet kelle­ne folytatni a településeknek, meg­vitatni a problémás kérdéseket, mi­lyen az erőmű környezetre gyako­rolt hatása, milyen élettani hatások érik az embereket, állatokat és így tovább. Hívjuk meg a szakma nagy­jait; az országosan is elismert szak-és Sugáregészségügyi Kutatóinté­zet főigazgatója, Czeizel Endre ge­netikus és Pethes György, az Állat­orvostudományi Egyetem ny. tan­székvezető egyetemi tanára. Akik részt vettünk a konferencián, a har­minc kilométeres körzetben levő települések polgármesterei, orvo­sai, iskolaigazgatói, mindünk véle­ménye egyértelműen pozitív volt, (Folytatás a 2. oldalon.) „Az ország közvéleményét, különösen a közvetlen környezetben élőket felelősen és nyíltan tájékoztatjuk. Elő kapcsolatainkkal előmozdítjuk a környék ipari, gazdasági, kulturális és szociális felemelkedését... ” (Paksi Atomerőmű Rt. „Küldetés és jövőkép” kiadványból) Felelősséggel a közösségért „Nekünk ne adjanak egy fo­rintot sem, de a község érdeké­ben segítsék felépíteni félig kész objektumainkat, mert erőforrásaink kimerülőben vannak..." - mondja többek között Patai István Duna­­szentgyörgy polgármestere. atomerőmű egy alig ismert veszély­forrásként jelent meg.- Igen, így volt. Tapasztalható volt részükről az ellenérzés, mely­nek több helyütt, országos lapok­ban is hangot adtak. Ha egészség­­ügyi problémájuk volt az embe­reknek, például hajhullás, vagy a embereket, akik tájékoztatnak és ta­pasztalati, mérési adatokkal bizo­nyítják az atomerőmű környezetre gyakorolt hatását. Szerencsére az ügy érdekében sikerült olyan elő­adókat megnyernünk, mint Marx György professzor, Sztanyik B. László, az Országos Sugárbiológiai Megalakult a Paksi Atomerőmű Műszakos Dolgozóinak Érdekvédelmi Szervezete A több, mint 370 fö által aláirt szándéknyilatkozat igazolta a MÉSZ szervezőinek elképzeléseit egy műszakos dolgozókat tömörítő érdekvédelmi szervezet megalakítá­sának szükségességéről. így került sor 1993. július 30-án arra az ala­kuló ülésre, ahol 58 fő jelenlétében - helyenként parázs vita közben - elfogadták az alapszabályt, megvá­lasztották a szervezet elnökségét és felügyelő bizottságát. KAPOCS GYÖRGY ügyeletes mérnök, elnök, aki ma már 305fö szervezett dolgozó elnöke, szívesen számolt be újságunknak a megala­kítás nem mindig csendben zajló időszakáról, az előzményekről, a kapcsolatkeresésről és a jövő elkép­zeléseiről. Akkor még sikerült „elterelni” a műszakosokat- Hogyan keletkezett az ötlet, hogy külön érdekvédelmi szerveze­tet kell alakítani a műszakos dolgo­zóknak?- Három évvel ezelőtt vetődött fel komolyabban az önálló érdek­­védelem létrehozásának gondola­ta, a hagyományos szakszervezet keretein belül. Akkor még Jól van ez így, ahogy van” többségi véle­mény alapján sikerült „elterelni” a műszakosokat. így, mivel nem volt, aki felvállalja a további ke­mény küzdelemmel járó szerve­zési munkát, elhalt a kezdemé­nyezés. Idén nyár elején indítot­tuk újra útjára a gondolatot azzal az eltökélt szándékkal, hogy szep­temberben megtartjuk alakuló ülésünket. Nos, az eredmény, a felgyorsuló események minket is megleptek, hiszen a felhívásunkat követően több, mint háromszáz fő aláírása buzdította a szervező­ket arra, hogy a nyár ellenére előbbre kerüljön a megalakulás időpontja. Ma már elmondhatjuk, hogy szervezetünket hivatalosan bejelentettük a Tolna Megyei Bí­róság Cégbíróságán, így várha­tóan szeptemberben bejegyzett szervezetként léphetünk fel dol­gozóink érdekében.- Mennyi most a létszám?- Megválasztott elnökségünk gyorsan munkához látott s a belé­pési nyilatkozatok elkészítése után ma elmondhatom: 305 fö a taglét­számunk. Ez a teljes műszakos sze­mélyzet 60%-át adja. Azt hiszem - figyelembe véve a nyári időszakot - ez a létszámfelfutás nagyon nagy eredmény. Mindez nagyfokú vára­kozást bizonyít, ami remélem nem fogja lebénítani a lelkesedést. Vi­gyázni kell a kezdeti időszak lendü­letére és nem szabad fejjel szaladni a falnak. Nyilván eljön annak is az ideje, amikor a speciális bérigé­nyekkel előállhatunk. Most a szer­vezet felépítésére kell a fö hangsúlyt fektetni. Meghatározó szerepet játszanak- Ön szerint mi a megalakulásu­kat kísérő - létszámban is megmu­tatkozó - szimpátia fő oka?- A létező, nagy létszámú ér­dekvédelmi szervezet, a PA­­DOSZ megpróbálta integrálni az össztársasági dolgozói érdekeket, de ez nagyon nehéz feladat, mert a meglévő bizalmi rendszer nem tudta a kisebbségek érdekeit olyan formában képviselni, ame­lyet a műszakos dolgozók elvártak volna. A fő bajunk az, hogy a mű­szakos dolgozók alapbérei 20-30%-ban nyomottak a hasonló kategóriájú beosztások alapbéré­hez képest. A PADOSZ nem tud­ta ebben az ügyben érdekeinket képviselni, amit mi nem tartunk sérelmesnek, hiszen ilyen nagy létszámú szervezetben a többségi akarat teljesül. Ugyanakkor érez­zük azt, hogy a műszakosokban van erő és a társaság működésé­ben meghatározó szerepet játsza­nak. Létszámunk ugyan 1/6-a a tár­sasági létszámnak, de a súlyunk, szerepünk annál nagyobb. Szerin­tünk a létszám-aránytalanság az egyik oka, hogy a végrehajtói szin­ten az üzemeltetők jogai, érdekei el lettek nyomva és más érdekek kerültek előtérbe. Úgy gondoljuk, hogy az álta­lunk felállított érdekképviselettel besegítünk abba, hogy a társaság­nál nagyobb feszültség nélkül, de egy normális gazdálkodási állapot jöjjön létre. Ez persze egy nagyon távoli cél. (Folytatás az 5. oldalon.) Uránbányászok. - Az atomerőmű részére üzemanyagot termelő bányászok iránti szolidaritásunkat fejezzük ki nemcsak szavakkal, amikor átmeneti nehézségeiken segítünk. - Istenes Gábor és Borics József szakasz­vezető vájár leszálláshoz készülődik a kővágószőllősi (Pécs) 4-es aknába. (Fotó: F.) Cikkünk a 3. oldalon. Sorsolás Dunaszent­­benedeken. Ki utazik Angliába? Cikkünk a 2. oldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents