Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
ATOMERŐMŰ 15 Az előző évekhez hasonlóan az idén is szerveztünk tábort dolgozóink gyermekei részére. Új hellyel próbálkoztunk; a Balaton partján, Fonyódon béreltünk szállást két hétre, 130 fő részére. Nagy öröm volt számunkra, hogy a jelentkezők létszáma meghaladta a 110-et, ami nyilvánvalóan annak az eredménye, hogy az előző években is jó hangulat volt a táborban. A programokat az idén is úgy állítottuk össze, hogy figyelembe vettük a korcsoportokat, hiszen 7 évestől 16 éves korig jöttek a gyermekek. A két hét alatt volt minden: ismerkedési est és ötletparádé, jelmezbál, szépségkirálynő- és szépségkirály-választás, tábortűz és még sok-sok egyéb meglepetés. Az egyéni és csoportos sportversenyek szervezése a tábor sportszervezőinek munkáját dicséri. Nagy sikere volt az éjszakai és délutáni akadályversenyeknek, a vízi sorváltóversenyeknek, az éjszakai bátorságpróbának és a gyalogtúrának. Az egyéni sportversenyek közül a sakknak, a tollaslabdának, az asztalitenisznek, a büntetődobás-versenynek, a csapatversenyek közül pedig a kosárlabdának, röplabdának, na és természetesen a focinak. A szörfoktatás is sok gyermeket vonzott. Egyéni jelentkezések alapján a délutáni csendes pihenőben játékos nyelvtanulást szerveztünk angolból, németből, olaszból és sikerrel oktattunk számítástechnikát, főleg a fiúk körében. A táborvezetőség tagjai, részvénytársaságunk dolgozói mindannyian sokat tettek azért, hogy a kicsik és nagyok egyaránt jól érezzék magukat. A hosszított műszak sok esetben az éjszakába nyúlt, de az őszinte, jókedvű arcok láttán mi magunk is élveztük a munkánk eredményét. A programok lebonyolításában és a „pótmama” és „pótpapa” szerepében jelesen vizsgázott a diák táborvezetőség, akik személyenként hat-nyolc gyermekre felügyeltek a hét hektáros, közvetlen vízparti területen. Nem hallgathatjuk el azonban azt, hogy a táborban az első héten minősíthetetlen volt az étkezésünk. Naponta „harcoltunk” a konyhavezetővel és a főszakáccsal, végül is eredményesen, mert a második héten már elfogadható volt az étel. Oda kellene azonban figyel-PARL Gyermektábor Fonyód 1993. nünk, hogy gyermekeink közül még milyen sokan közlekednek céltalanul - a vakáció egy részében -, lakáskulccsal a nyakukban. Különösen fontos, hogy ők is kulturált körülmények között tölthessék szabadidejüket és színes, változatos programjaik legyenek. Sokat beszélgettünk, „megválthattuk együtt a világot”, és minderre még anyagi fedezetet is tudtunk biztosítani. Szeretnénk, ha ez a későbbiekben megmaradhatna, hiszen mind a szülők, mind pedig a kis táborlakók „visszajelzéseiből” ezt érezzük. NAGY TIBORNÉ kulturális szervező, táborvezető ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Nyilatkoztak dolgozóink a kedvezményes áram vételezési helyéről. - Május 1-jétől a villamosenergia-iparban dolgozók kedvezményei jelentősen csökkentek. A több mint háromezer dolgozónak újból nyilatkoznia kellett, hol kívánja igénybe venni az alkalmazotti tarifával elszámolható villamos áramot. A szociálpolitikai osztályra nagy feladat hárult, pár nap alatt kellett összegyűjteni, feldolgozni az ügyiratokat. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Görbe tükör Ormaitól Atom-graffltik Azt mondják, hogy a falfirkák tekintetében a New York-i metró falára és szerelvényeire felpingált rajzok és szövegek jelentik a „műfaj" csúcsát. Nos, büszkén kijelenthetjük, hogy e tekintetben is lassan megkezdjük a felzárkózást a legjobbakhoz. Mi, paksiak a kor kihívásának megfelelően továbbfejlesztettük a graffiti művészetét és meghonosítottuk az atom-firkákat. Erről mindenki meggyőződhet, aki hajlandó egy rövid látogatást tenni a paksi atomerőmű ellenőrzött zónájában. A „művészek”alapvetően két „irányzatot”követnek. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik az eredeti feliratot aprólékos munkával, kifinomult ízléssel módosítják, ezzel új értelmet kölcsönözve a korábbi, semmitmondó szövegnek. Ilyen például: „A kulcs a vezénylőben” felirat, mely egy apró betűbetoldással: „A kulacs a vezénylőben” üzenetté transzformálódott. A finom célzás ugyan nem szól a kulacs tartalmáról, de sejtetni engedi, hogy a munkában megfáradt, szomjas dolgozó az éltető nedűt biztosító oázist a vezénylőnek nevezett helyiségekben találhatja meg. A másik irányzat képviselői az alkotói képességek kibontakoztatását helyezik előtérbe. Ok eredendően újat alkotnak, így például a büfébe igyekvőket a lift megfelelő gombjánál elhelyezett „Kajácska” felirat orientálja a helyes irányba. A művészek sokszor időt és fáradságot nem kímélve alkotnak. Van, aki improvizatív beállítottságú. Neki nem kell különösebben készülnie, felszerelkeznie, elég ha egy kaparó alkalmatosság van mindig a keze ügyében. Ennek az az előnye, hogy két munka között, csak úgy sebtében - ha meglát valami témát - egyszerűen levakarja a felesleges szövegrészt, így állnak elő azután az alábbi műremekek: „Vészkijárat” helyett „Eszkijárat”, vagy a „Hulladékgyűjtődből így lesz „Hullagyűjtő”. Egy másik stílusirányzat követői az alapos felkészülést helyezik előtérbe. Ok nem bíznak semmit a véletlenre. A munkautasitás mellett magukkal viszik teljes alkotói kelléktárukat (filctoll, ragasztók, festék, öntapadó betű stb.). Egy ilyen nép-nemzeti művész a „Boros szivattyúk hajtásának helyisége”feliratot - melyben a múlt rendszer összes hibáját vélte dogmaszerüen összefoglalva felfedezni - átdolgozta új, emberközelibb értelmet adva annak az alábbi módon: „Bőrös hattyú, haj, hely". (Ez utóbbi nyilván a hej indulatszónak - a művészi szabadság engedélyezte - módosított változata.) Persze a különböző irányzatok (platformok) egymással is rivalizálnak. Ezt példázzák a „szivattyúk helyisége” felirat különböző megközelítésű átdolgozásai, mint például „tyúk helyisége”, „tyúk hülyesége”, vagy Jattyúk helyisége”. Egy naiv firkász alkotása a „Boros üzemvitel”, mely a „Vőkeringtető szivattyúival kombinálva hamisítatlan szüreti hangulatot varázsol a vastag betonfalak világába. Elképzeltem, hogy ez az állandó kiállítás, mely jelenleg csak érvényes primerköri belépővel látogatható, hamarosan túlnövi kereteit, és ekkor a művészek kénytelenek lesznek a szabad zónához tartozó létesítményeket (például irodaház, orvosi rendelő stb.) is igénybe venni tehetségük szélesebb körben történő kibontakoztatásához. Lehet, hogy jövőre már nem ORVOSI RENDELŐBE megyünk, hanem az ORV RENDELŐBE, ahol nem vérvételre várunk majd, hanem érvételre (vagy vámpírosán vérételre), és nem a fönövér ajtaján kopogtatunk, hanem a főkövérén. És lehet, hogy a szakszervezeti iroda tábláját bakszervezeti iroda megjelölés váltja majd fel. Mit szólunk majd, ha a humánpolitikaifőosztályra sietve „románpolitikai alosztály” tábla fogad minket. Kedves művészek! Csak egyre kérlek benneteket, a WC-feliratokat ne változtassátok át pl. IBM-PC-re, mert akkor szorult helyzetünkben esetleg az egyik műhely feliratot illemhelyre leszünk kénytelenek változtatni... Becsüljük meg kulturált munkakörülményeinket! Az átírt, átjavított táblák, jelzések nemcsak ízléstelenek, hanem baleset okozói is lehetnek.
