Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
ATOMERŐMŰ 11 Az előadásokon és kiállításon szerzett tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a vezető ipari országokban nagy intenzitással fejlesztik a robotokat, beleértve az atomerőművekben alkalmazandókat is. A robotokat már sikerrel alkalmazzák az atomerőművekben, és a robotok alkalmazására a Paksi Atomerőmű Rt.-nél is sor kerül. Robotok, amelyek lényegében „erős karok”, távvezérelt „daruk” Az atomerőművekben alkalmazott valamennyi robot képét nem tudjuk bemutatni, de fontosnak tartjuk, hogy a paksi atomerőmű szakemberei is tájékoztatást kapjanak az atomerőművi robotokról, arra gondolva, hogy ezeket a robotokat előbb-utóbb hazánkban is elfogadják és bevezetik. mozgását tudja leképezni. Köszörülésre, tisztításra, megfigyelésre, tolózárak nyitására, zárására, vágásra és gyors szétkapcsolásra használják. A rendszer 1800 m távolságról vezérelhető akár víz alatt is, és 29,5 kg súlyú tárgyat 1,7 m magasra tud felemelni. A TELEGRIP, amelyet a MOyíSf? A COBRA-t a Westinghouse B-W Nuclear Service Company és a Framatome közösen fejlesztett ki. Ez egy vállból kiinduló kar könyökkel, csuklóval és tenyérrel (ujjak). A COBRA (1. kép) a reaktorcsamokon belül dolgozik, az irányító számítógép viszont a containmenten kívül, a COBRA-tól körülbelül 300 m távolságra helyezkedik el. A COBRA-t elsősorban gőzgenerátorok ellenőrzésére és javítására, örvényáramos mérésekre, ultrahangos ellenőrzésre, vizuális megfigyelésre, dugózásra, dugóeltávolításra, csőkihúzásra használják. A kar teljes kinyújtása esetén 45 kg súlyt tud felemelni és azt 0,12 mm pontossággal tudja elhelyezni. THE ARM (2. kép) egy kar, amelyet a General Electric Company kezdeményezésére a Western Space and Marine vállalat fejlesztett ki mintegy 30 M USD értékben. Ahogy a képen is látható, a robot a kéz Daneb Robotics Inc. fejlesztett ki, már „intelligens robot”, 3D-ban tevékenykedik és rendszerekkel tud együttműködni. (HP, IBM, Intergraph, Süicon Graphics, SUN számítógépekkel.) Ma egyike azoknak a legelterjedtebb manipulátorrobotoknak, amelyek Kanadában, Finnországban, Japánban, Dél-Koreában, Nagy-Britanniában és az USA-ban dolgoznak. A „PÁK” fűtőelem-kezelő és berakórobotot a Cimcorp System Inc. fejlesztette ki, amely lényegében egy daru és egy árbocmanipulátor összeházasítása. Ezeket a robotokat nemcsak a fűtőelemek be- és kirakásánál, hanem fűtőelemfeldolgozásnál és radioaktív hulladék kezelésénél is sikerrel alkalmazták. (A MISR, az ANDROS MARK, továbbá a „dekontamináló”, a falramászó robotokat a következő számban mutatjuk be.) Bayemwerk látogatás Pakson A bajor villamosenergia konszern közgazdasági vezetői 1993 júniusában látogatást tettek a paksi atomerőműben. A vendégeket dr. Petz Ernő vezérigazgató köszöntötte, majd Nagy Istvánné igazgatónő vezetésével a közgazdasági terület vezetői bemutatták a PA Rt. legfontosabb gazdasági jellemzőit, gazdálkodási, elszámolási kérdéseit. A szakterületi bemutatókat követő konzultációkon kirajzolódtak azok a szakmai csomópontok, melyek alapját képezhetik egy intézményesített szakmai együttműködésnek. „Ezúton is kérek mindenkit, aki villamos energiát használ, legyen toleráns a távvezeték iránt, viselje el az oszlopok, a távvezeték jelenlétét, hisz az energia csak ezen az úton juthat el oda, ahol arra szükség van, ahol mindennapi életünket teszi könnyebbé.” A távvezeték is lehet szép A megtermelt villamos energiát az erőművekből villamos távvezetékeken juttatják el a felhasználási helyekre. Hogyan, hol tervezik ezeket a „szép alakú ” távvezetékeket és mi a fejlődés iránya, erről kérdeztem Szűrdoki Jánost, az ETV-ERŐTER V Távvezetéki Iroda vezetőhelyettesét. Kérdésének örülök több okból is. Idézőjelbe tette a szép alakok szót, és valóban számomra ezek az oszlopok is szépek. Ez a szakmám, így ezek rendkívül tetszenek nekem. t No, de nézzük a kérdés műszaki oldalát! A szabadvezetékek esetében feszültséghatár elvileg nincsen, hiszen az Egyesült Államokban építettek már - igaz csak kísérleti jelleggel -1200 kV-os távvezetéket is. Az is köztudomású, hogy hazánkban épült már és üzemel is - Európában az első és eddig még az egyetlen általunk tervezett, hazai gyártású és kivitelezésű - 750 kV-os távvezeték. Azt, hogy mi indokolja és egyáltalán szükséges-e ilyen nagyfeszültségű távvezetékeket létesíteni, üzemeltetni, egy egyszerű számítás megadja rá a választ. A teljesítmény, a feszültség és az áramerősség szorzatából kiszámítható P=U x I. A teljesítményátvitel növelése érdekében vagy az áramerősséget vagy a feszültséget kell növelni. Az előbbi korlátja a vezető keresztmetszete, hisz 1 mm2 keresztmetszetet - általában -1 amperrel szoktak terhelni. Olyan áramvezetőket melyek 500-700 mm2 keresztmetszetűnél nagyobb, már gondot jelent gyártani és az oszlopokra felszerelni. Ezért a szorzó másik tagját, azaz a feszültséget kell növelni a teljesítményátvitel növelése érdekében. A feszültség alatt álló vezetők és más vezetők, földelt szerkezetek között bizonyos távolságok tartása kötelező és gondoskodni kell arról is, hogy ezek a távolságok bármilyen körülmények között biztosítva legyenek. Az oszlopkép kialakításának tehát elsősorban villamos követelményeket kell kielégítenie, és csak ezt követően - a statikai méretezés alapján - alakul ki a forma. Ä szállítandó teljesítmény meghatározza a feszültséget, ezek együttesen a vezető keresztmetszetét, az egy fázisban szükséges sodronyok darabszámát, mindezek együtt a szigetelési távolságokat. A környezet körülményeinek az oszlopkép kialakítására hatással lévő adatait csak ezután vehetjük figyelembe. Ilyenek az időjárási adatok a meteorológiai viszonyok, a legalacsonyabb illetve a legmagasabb hőmérsékletek, az évi közepes hőmérséklet, a terület szélterhelései, a zúzmara, a klimatikus viszonyok. Itt még szerepet játszik a tengerszint feletti magasság, a páratartalom, az évi csapadék mennyisége, a zivataros napok száma, a villámcsapások gyakorisága, a környezet levegőszennyezettsége, tehát számos egymással összefüggő vagy éppen egymástól független tényező, melyek mind-mind befolyásolják az oszlopok képét, a szép alakok(at). Alapvetően különböznek egymástól az egyrendszerű, illetve kétrendszerű távvezetéki tartószerkezetek. Hazánkban még csak egy oszlopsoron vezetett két rendszerről beszéltetünk, mert többrendszerű nálunk még a tervasztalon van. Azonkívül más a kialakítása az egy, illetve a két védőmezős távvezetékeknek > is. A villamos méretezés tehát tulajdonképpen egy iterációs folyamat. Többféle vizsgálatot, számítást kell elvégezni, és a több feltételre kiadódott méretek közül mindig a nagyobbat, az éppen meghatározót kell figyelembe venni. A távvezetéki tartószerkezetek (oszlopok) között megkülönböztetünk tartó-, feszítő-, és végfeszítő oszlopokat. A tartó oszlopok - amint az elnevezésük is mondja - az áram- és védővezetőket tartják. Ebből adódóan mind a villamos-geometriai kialakításuk mind a statikai méretezésük az elnevezésükkel jellemzett terhelésekből adódnak. Ilyenek a vezetők tömegéből, a vezetőkre rakódó zúzmara tömegéből adódó függőleges terhek, valamint a szélnek kitett felületekre ható, a Newton-féle torlónyomás alapján számított szélterhelések. Itt kell figyelembe venni a vezetők szerelésekor fellépő úgynevezett szerelési terheket, amelyek adott esetben nagyobbak lehetnek mint az üzemi terhek. A vízszintesen hatónak feltételezett szélerő és a függőleges súlyerő meghatároznak egy kilendülési szöget, ez egy távolságot, és már ki is alakult az áramvezetőt tartó szigetelőlánc oszlopkarra való felfüggesztésének helye, tehát a karkinyúlás. Ezt a távolságot, méretet alapul véve határozható meg például vízszintes elrendezésnél (a három fázis, három áramvezetője vízszintesen egymás mellett, egy síkban, illetve közel egy síkban van) a középső fázisvezető és a két oldalán lévő acélszerkezetek távolságát, az úgynevezett ablak méretét. Az oszlop magasságát, - amely ugyancsak befolyásolja az alak szépségét - a választott áramvezetők belógása határozza meg. Ennek kiszámításánál az áramvezetők anyaga, szerkezete, összetétele, anyagi jellemzői (hőmérsékleti együttható, rugalmassági modulus, szakítószilárdság stb.) játszanak szerepet. A feszítőoszlopok formai kialakítására csak ezt követően kerül sor, majd a statikai méretezés, ahol a legfontosabb tényező az áramvezetők és a védővezetők húzófeszültségének felvétele, és ezek különböző, a gyakorlatban előforduló terhelési esetek egyidejű vagy külön történő figyelembevétele. A feszítőoszlopok tömegének csökkentése érdekében a törésszög tartományt több részre osztjuk. A kisebb mechanikai terhelésű oszlopoknál általában háromféle törésszög tartományt, míg a nagyobb mechanikai terhelésű feszítőoszlopoknál (ilyenek pl. a kétrendszerű, hármas kötegvezetős, 400 kV-os távvezeték-feszítőoszlopai) hétféle feszítőoszlopot tervezünk. Azután következik az oszlopok statikai méretezése, tervezése. Ennek során a tömeg minimalizálására törekszünk. A forma tulajdonképpen itt alakul ki. Az oszlop magassága, a terpeszméret, a karcsúság játszanak itt szerepet. Az előbb említett oszlopmagasság meghatározása csak az úgynevezett alapmagasságra vonatkozik. Általában az oszlopoknak 2, 3 vagy 4 m-es lépcsőkben való magasítását is megtervezzük, mégpedig úgy, hogy negatív irányban egy esetleg két lépcsőt (pl. -2, -4 vagy -3) pozitív irányban pedig két-három lépcsőt (pl. +3, +6. +9) készítünk. Ezeknek az oszlopoknak a terepen való megközelítőleg egyenletes elhelyezhetőségét, az úgynevezett oszlopkiosztást segítik elő. Természetesen különleges esetekben - pl. Duna keresztezésében - akár 140 m magas oszlopokat is tervezünk. Nem véletlen, hogy általánosságban egyenlőszárú L szelvényekből (szögacélokból) építjük föl oszlopainkat, hiszen így tudjuk a legkisebb tömegekkel a legnagyobb terheléseket is felvenni, és a gyárthatóság, a szállíthatóság mindezen anyag használatát helyezik előtérbe. Ahol az esztétika iránti igény a fontosabb, lehetőség van más anyagú oszlop alkalmazására is. Ilyen a csőoszlop, illetve a sokszögre hajlított lemezből készített kúpos kivitelű oszlop. Ez az oszlop is szerepel választékaink között, de mivel anyagköltsége közel két és félszerese a rácsos oszlopnak, így hazai beépítésre még nem került. Az előzőekben röviden és vázlatosan leírtak alapján készülnek az oszlopaink. így születnek meg a 120 kV-os egyrendszerű, egyvédővezetős, önhordó, osztottlábú vagy zárttörzsű oszlopok, egyrendszerű, kétvédővezetős, önhordó portál vagy kikötött portál oszlopok, amelyek még lehetnek belső vagy külsű kikötésűek; a kétrendszerű egy-, vagy kétvédővezetős önhordó osztottlábú vagy zárttörzsű oszlopok, ahol a vezetők az oszlop két oldalán függőlegesen egymás alatt vannak elhelyezve; a 220 kV-os egy-, vagy kétrendszerű oszlopok, ahol már az áramvezetőket az oszlop két oldalán helyezték el, háromszögben. így kisebb oszlopmagasság adódik. A 400 kV-os egyrendszerű, kétvédővezetős, külső kikötésű, portál oszlopok, vagy önhordó oszlopok, ahol a vezetők egy vízszintes síkban vannak elhelyezve; kétrendszerű, kétvédővezetős, önhordó oszlopok, ahol a vezetőket az oszlop két oldalán háromszögben helyezték el. Az oszlopok tervezése, és az ezek alapján elkészült oszlop, csak egy része annak az egésznek, amit úgy nevezünk, hogy távvezeték. És nekünk a távvezetéket kell megterveznünk, erre van szükség, a villamosenergia-átviteli út megteremtésére, ami nélkül mai világunk, a mindennapi életünk elképzelhetetlen. Az A és B között létesítendő vezeték tervezésekor egyaránt figyelembe kell vennünk a terepadottságokat, a természetet, a tájvédelem érdekeit, a környezetbe illeszkedés lehetőségét, hogy a külső szemlélő, a közlekedő vagy netán a vezeték közelében élő embert a lehető legkevésbé zavarja. Mármint látványként, mert egyéb zavarásról, netán élettani hatásokról nem beszélhetünk. Azt, hogy a mindennapi életben, a háztartásban, a munkában, egyáltalán az élet minden területén mi mindenhez kell a villany, jól tudjuk. Ahhoz, hogy minden eszközt, gépet működtetni tudjunk, gondoskodnunk kell a villamosenergia-átvitel szállítási útjáról, a távvezetékről. Arról a legtisztább, a környezetet nem szennyező, azzal a legbarátibb viszonyban lévő energiaszállítási útvonalról, ami egyszerűen csak van. Ami nem termel ólomtartalmú füstgázokat, nem lyukad ki mint az olajvezeték, amely nem szennyezi a talajt, nem robban fel és dönti romba a lakóházakat, mint a PB-gázpalack. Példaként a fényképen bemutatom a győri 400/220/120 kV-os alállomásból kiinduló, az alállomás környékét teljesen körülfogó zártkerti ingatlanokon áthaladó, egy folyosóban elhelyezett 120,220 és 400 kV-os távvezetékeket. Ezúton is kérek tehát mindenkit,- B -aki villamos energiát használ, legyen toleráns a távvezeték iránt, viselje el az oszlopok, a távvezetékek jelenlétét, hisz az energia csak ezen az úton juthat el oda ahol arra szükség van, ahol mindennapi életünket teszi könnyebbé. Ami a jövőbeni elképzeléseinket illet, hogy milyen a fejlődés iránya, várható, hogy a nagyfeszültségű távvezetékeink túlnyomó többségét, főként a 120 kV-os vezetékeket, amelyek már harminc évesek vagy még öregebbek, szükségszerűen átépítik, illetőleg rekonstruálják. Az átépítések a rekonstrukciók tervezése során új anyagok, megoldások bevezetésén dolgozunk (műanyag szigetelő karok). Ha a távvezeték kapacitását kell növelni, netán új távvezetéket kell tervezni, ezeket úgy kívánjuk megoldani, hogy ne kelljen új nyomvonalakat kialakítani, újabb földterületeket igénybe venni. Meglévő nyomvonalakon több, esetleg négyrendszerű vezetékeket kívánunk tervezni, és az üzemvitel szakembereivel elfogadtatni. Köszönöm a megkeresést, és a lehetőséget a nyilatkozatra.- F-400 kV-os, 120 kV-os, 400 kV-os, 220 kV-os távvezetékek
