Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
2 ATOMERŐMŰ Iraki felvétel a NAÜ-ellenörök munkájáról (Forrás: IAEA Bulletin Vol. 34, No. 1,18. oldal.) i Kölcsönös teherviselés A radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezése Néhány adat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségről A NAÜ-t az ENSZ egyik szakmai szervezeteként 1957-ben alapították. Jelenleg már 114 ország vesz részt a munkájában. A NAÜ egy kormányközi szervezet, alapvető célja az atomenergia békés célú hasznosításának elősegítése úgy, hogy az hozzájáruljon az emberiség jólétéhez, a lehető legteljesebben biztosítva bárminemű katonai célú alkalmazás kizárását. E.fö célból származtathatók a NAÜ tevékenységének alapelemei:- műszaki-tudományos segítség a fejlődő országoknak, hogy a fejlett országok eredményeit mennél hatékonyabban átvehessék,- nemzetközi ajánlások kidolgozása a nukleáris energia békés célú alkalmazásának biztonságára gyakorlatilag az összes területen, hogy a nemzeti jogszabályalkotást segítsék,- olyan nemzetközi adatbázisok létrehozása és szinten tartása, melyek minden tagországnak megkönnyítik a trendek nyomon követését, segítséget adnak a saját műszaki-tudományos tevékenységhez,- a safeguards egyezményhez csatlakozott tagállamok területén rendszeres helyszíni ellenőrzése annak, hogy a nukleáris fegyverek elteijedésének megakadályozására vállalt kötelezettségekre adott biztosítékokat maradéktalanul betartják-e,- olyan publikációs, kommunikációs tevékenység, ami a politikusokat, szakembereket, valamint a széles közvéleményt igyekszik az atomenergia békés célú felhasználásával kapcsolatos, az adott csoporthoz illesztett információkkal ellátni,- az ENSZ illetékes szerveivel együttműködve segíteni magát az ENSZ-et abban, hogy az atomenergia békés célú alkalmazásával kapcsolatos döntései mennél megalapozottabbak legyenek. A NAÜ nagy nemzetközi projektjei közül hadd emeljek ki kettőt, ami a széles közvélemény figyelmét is magára vonta. A Nemzetközi Csernobil Projekt keretében a szovjet kormány felkérésére 1990-ben egy kb. 200 tagú nemzetközi szakértőcsoport tanulmányozta a csernobili atomerőmű 30 km-es - kiürített - körzetén kívül élők sugárvédelmi helyzetét. A vizsgálat kiterjedt a szovjet hatóságok mérési módszereinek, ill. eredményeinek felülvizsgálatára, saját helyszíni mérésekre, minták gyűjtésére és laboratóriumi kiértékelésükre, a lakosság egészségi állapotának felmérésére, végül lakossági dózisbecslésekre. A legfontosabb megállapítások:- A legszennyezettebb területeken két hónapig viselt személyi dózismérőknek csak 10%-a mutatott a 0,2 mSv detektálási küszöböt meghaladó külső sugárterhelést, ez öszszevethető a természetes eredetű külső sugárzás hatásával.- Nem találtak olyan egészségi rendellenességet, amit közvetlen sugárhatásnak tulajdoníthatnának, a szennyezett és a nem szennyezett területeken élők adatainak összehasonlítása alapján. Ezzel szemben jelentős mennyiségű nem sugaras eredetű egészségi rendellenességet találtak.- Jelentős pszichológiai konzekvenciákat észleltek.- A baleset oly nagy és váratlan volt, hogy a hatósági intézkedések nagyrészt improvizáltak voltak. A vizsgálat úgy találta, hogy a tett intézkedések nagy általánosságban ésszerűek voltak, összhangban álltak a nemzetközi ajánlásokkal.- A megtett és tervezett intézkedéseket vizsgálva a szakértőcsoport úgy találta, hogy azok jószándékúak, de meghaladják a szigorúan sugárvédelmi szempontból szükséges, indokolható mértéket.- A szakértők úgy találták, a szenynyezett területen élőknek sokkal több információt kellene adni a dózisokról és azok kockázatáról. Ezeket a kockázatokat a mindennapi élet egyéb kockázataival és más környezeti szennyezések kockázatával, mint például a nagyvárosok szenynyezettségével összehasonlítva kellene bemutatni.- A kereskedelemben kapható táplálékok gyors helyszíni ellenőrzésére használt módszerek elfogadhatóknak tűntek.- A projekt kitüntetett figyelmet fordított a lehetséges pajzsmirigykárosodásolpa. A 2-10 éves gyerekek közt nem találtak szignifikáns pajzsmirigvt-rendellcncsségemelkedést, de a becsült dózisok alapján valószínű, hogy a jövőben a pajzsmirigyrák-esetek számának emelkedése megfigyelhető lesz. Egyéb rákesetek gyakoriságának növekedése valószínűleg nem lesz kimutatható. Az iraki nukleáris fegyvergyártással kapcsolatos NAÜ-tevékenység 1991-1992-ben szintén nagy érdeklődést váltott ki. 1991 áprilisában az ENSZ BT felszólítására válaszolva Irak még azt állította, hogy nem bejelentett, fegyvergyártásra alkalmas nukleáris anyaggal egyáltalán nem rendelkezik. A sorozatos nemzetközi ellenőrzések, a hatalmas nemzetközi nyomás Irakot fokozatosan annak beismerésére késztették, hogy titokban valóban urándúsítót épített, hogy plutóniumszeparációra készült. Az ismertté vált berendezéseket megsemmisítették, a nukleáris anyagokat NAÜ-felügyelet alá vonták. Rósa Géza Az OMFB innovációpolitikai programja a fejlett államok innovációs gyakorlatához közelíti a magyar gyakorlatot, ugyanakkor nemzeti program marad. Az első félévben elért eredményeikről tájékoztatták a sajtó képviselőit július 6-án. Dr. Wellek Margit, az OMFB szóvivője elmondta: az alkalmazott kutatásfejlesztési pályázati rendszer meghirdetése óta (1991 eleje) 1993. június 30-ig 3834 pályázat érkezett. A munkáknak - a fejlesztési cél mellett - tartalmazniuk kellett az üzleti tervet és ha lehetséges, a gyártó nevét is. Az elmúlt időszak alatt 228 pályázatot befejezettnek nyilvánítottak, sőt több mint százat már a befejezés időpontjában gyártottak, hasznosítottak. A nemzetközi projektekről Bottka Sándor, az OMFB elnökhelyettese beszélt: „Az infrastruktúra-pályázatokkal szemben, amelyek alulról jövő kezdeményezéseket karoltak fel, a nemzeti projektek célorientáltak, és felülről kezdeményezik azokat. Ez nem azt jelenti, hogy a régi centralizációt hozzuk vissza, de a világon sehol sem a »tiszta kapitalizmus« működik. Az iparvédelem, az állami „beavatkozás" -finom formában - Amerikában is megjelent. A gazdaságilag sikeres országokban is új szerepet keres az állam. Eddig négy nemzeti projektet hirdettünk meg, ezek a következők: az atomeröművi radioaktív hulladékok kezelése, az önkormányzati térinformatika, a közútijármű-gyártás beszállítóiparának fejlesztése és az új, speciális igényeket kielégítő élelmiszer-ipari termékek kifejlesztése." A nemzeti projektek helyzetéről adott írásos tájékoztató első helyen említi „Az atomeröművi radioaktív hulladékok kezelésének és végleges elhelyezésének megoldása" elnevezésűt. Ebben kiemelték, hogy az ország villamosenergia-termelésének ma mintegy felét biztosító paksi atomerőműben keletkező radioaktív hulladékok kezelésének és végleges elhelyezésének biztonságos, társadalmilag elfogadható megoldása sokrétű tevékenységet, alapos műszakigazdasági előkészítést igényel. Ezért az OMFB 275 millió forintos költség-előirányzattal - melyből 165 millió forintot a Paksi Atomerőmű Rt., 110 millió forintot az OMFB visel - 1992 végén célprojektet hirdetett meg komplex stratégia kidolgozására és az atomeröművi kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezésének megoldására. A tervek szerint a célprojekt végrehajtására két szakaszban kerül sor. Bottka Sándor hangsúlyozta, hogy a hazai megoldást mindenképpen meg kell találni. Elmondta azt is, hogy többéves feladatról van szó, amelynek során a megfelelő felkészültségű alvállalkozók is bekapcsolódhatnak majd a projektbe. A meghirdetés óta megalakult a projektet irányító testület az érintett tárcák, dr. Szabó Tamás tárcanélküli miniszter, az OMFB, az OAB és a Magyar Villamos Művek Rt., valamint a Paksi Atomerőmű Rt. képviselőiből. A testület jóváhagyta az 1993. évi munkaprogramot. A munkaprogram véglegesítésére a szakértői testület véleményezése alapján kerül sor. Elkészült a kis, közepes és nagy aktivitású hulladékok elhelyezési stratégiájának tervezete is. A projektet az Országos Atomenergia Hatóság koordinálja, operatív megvalósítója pedig a Paksi Atomerőmű Rt. L.T. London Maraton Ideje: 1993. április 18. Útvonala: London utcáin, érintve a főbb látnivalókat: Greenwich - Dél- London - Tower-híd - Docklands (London modem városrésze) - Tower of London (a vár) - a City (London banknegyede) - Embankment (rakpart) - Buckingham palota - Westminster apátság - Wesminster-híd - cél a híd közepén. A London Maraton a résztvevők létszámát tekintve a világ legnagyobb maratonja. Nyolcvanezer jelentkezőből választották ki azt a szerencsés harmincötezret, akinek a nevezését elfogadták. Végül is a résztvevők száma a visszalépők miatt ennél kevesebb lett, de a sikeresen célba érők száma így is meghaladta a huszonnégyezret. E sorok írója 3 óra 39 perces idővel 7646.-ként ért célba. A London Maraton amatőr futók részére nem is annyira a jó eredmény elérésére ad lehetőséget, mint inkább egy igazi futó karneválra. Sok amatőr futó reklámlehetőséget ajánl fel, ennek fejében vállalatok, illetve magánszemélyek kisebb-nagyobb pénzösszegekkel szponzorálják őket. A befolyt öszszegeket a futók különböző jótékonysági célokra adják át. (Ennek Nagy-Britanniában nagyon nagy hagyománya van.) így érthető, hogy a futást megelőző hetekben a 20-30 ezer futni szándékozó nagy erőkkel igyekszik magának szponzort, illetve szponzorokat szerezni. Ez adta azt az ötletet, hogy én is hasonló akcióba kezdjek. A másik pedig az, hogy amikor a WANO-ba történő megbízatásom kezdetén Moszkvában jártam, megkeresett a csernobili baleset áldozatainak egy kis csoportja, hogy a „Nyugaton” próbáljak nekik segítséget szerezni, mivel az otthoni egészségügyi hatóságok elhanyagolják őket. (Levelüket oroszul és angolul mellékelem.) levéllel fordultam kb. 10, a nukleáris iparban tevékenykedő angol céghez, valamint anyavállalatomhoz, a Paksi Atomerőmű Rt.-hez, amelyben leírtam kérésemet, illetve megmagyaráztam a felajánlásom célját. Sajnos egyes cégek üzletpolitikája kízáija sporttevékenységek anyagi támogatását, így kevesebb támogatást kaptam, mint amire eredetileg számítottam. Ennek ellenére négy vállalattól és két magánszemélytől összesen 596 font összeget (kb. 80 ezer forintnak megfelelő őszszeg) sikerült összegyűjtenem. Ezt az összeget eljuttatom az említett csernobili csoportnak. Megemlítem, hogy legbőkezűbb a PA Rt. volt, amely Nagy Sándor közreműködésével és Kováts Balázs jóvoltából 300 fontot ajánlott fel, amit most a magam és a megsegítettek nevében szeretnék megköszönni. Részlet a csernobili baleset áldozatainak leveléből Hölgyeim és Uraim! Mi egy kis csoport vagyunk, akik a csernobili atomerőműben bekövetkezett rettenetes katasztrófa után elmenekültünk Prypiat városából. Az atomerőmű munkásainak szép városa három km-re volt a felrobbant reaktortól. Április 26-a meleg, napfényes nap volt. Az emberek az utcán sétáltak, vagy nyaralóikban pihentek, a gyerekek a játszótereken játszottak. Semmiféle információt nem kaptunk a helyi hatóságtól a robbanásról. Lakásaink erkélyéről néztük, hogyan dobálnak homokzsákokat a helikopterekről az égő reaktorba. Két nappal később a közeli falvakba menekítettek ki bennünket, és ott voltunk egy hónapig. Később a jelenlegi állandó lakhelyünkre, Novovoronyezsbe szállítottak bennünket. A település 3 km-re fekszik a novovoronyezsi atomerőműtől. A katasztrófa következtében mi és gyerekeink különböző súlyos betegségekben szenvedünk. Most, 6 évvel a szerencsétlenség után senki nem akar nekünk segíteni. Nincs orvosi kezelés és nincs Futás nemes cél érdekében gyógyszer a gyerekeinknek. A 6 éves gyerekeknek csak kétszer adtak vitamint. Szükségünk van eldobható injekcióstűkre. Egy „Csernobilnak” nevezett bizottságot hoztak létre városunkban. E bizottság vezetősége korrupt. A csernobili áldozatok megsegítésére összegyűjtött pénzt nem arra használják, amire szánták. A pénzt különböző üzletekbe fektetik be. Azok a gyógyszerek, amelyeket más szervezetek ezen bizottságon keresztül küldenek nekünk, soha nem jutnak el hozzánk. Ezeket az alkalmazottak barátai között osztják szét. Most az egész ország romokban hever. Senki sincsen, aki segítene nekünk. Irtunk leveleket Moszkvába, Kijevbe, az egészségügyi minisztériumnak, újságoknak, de a társadalomnak nincs szüksége ránk és beteg gyermekeinkre. Mi, a prypiati asszonyok megszerveztük a „Csernobilfiatal áldozatai” nevű anyák bizottságát. A bizottságnak 80 gyerek és 75 felnőtt tagja van. Nem tudjuk, hova forduljunk segítségért. Az Önök támogatását kérjük, kérjük, segítsenek bármilyen formában, ahogyan csak tudnak. Ha tényleg segíteni akarnak nekünk, ne küldjenek semmit a „Csernobil Bizottságon” keresztül, mert az soha nem jut el hozzánk. Kéijük, írásban tájékoztassanak bennünket döntésükről az alábbi címen: „Csernobil fiatal áldozatainak” Anyabizottsága 396072 Novovoronyezs, voronyezsi régió Pobedy utca 3/A, 51. apartman Oroszország (A bizottság néhány tagjának alá- ÍrÚSa) Tóth János Tóth János kérésünkre a munkájáról tájékoztat Londonból A WANO Koordinációs Központ feladata, mint ahogy az a nevéből is kiderül, a WANO által kitűzött programok és feladatok koordinálása, valamint a négy regionális központ (Atlanta, Moszkva, Párizs és Tokió) munkájának összehangolása. Emlékeztetőül sorolom a WANO alapvető programjait. • Üzemeltetési tapasztalatok cseréje a világ atomerőművei között (eseményjelentések és egyéb információk cseréje a nukleáris számítógépes hálózat segítségével). • Közvetlen információcsere az üzemeltetők között cserelátogatások, szemináriumok, konferenciák útján. • Az egyes erőművekben tapasztalt pozitív tapasztalatok gyűjtése és terjesztése más erőművek felé. Atomeröművi üzemeltetési mutatók rendszere. • Erőművek üzemeltetésének vizsgálata más erőművek szakembereinek bevonásával (Peer Review Programme). • Kelet-Európa régebbi típusú erőműveinek biztonságnövelésére irányuló tevékenység koordinálása. A fenti programok összehangolásán kívül a WANO Koordinációs Központ legfontosabb feladata a WANO Kormányzó Tanácsának háttértevékenység nyújtása, jelentések készítése a programok alakulásáról stb. Én személy szerint az üzemeltetési mutatók rendszerének és a kelet-európai erőművek biztonságnövelésének a programkoordinátora vagyok, valamint aktívan részt veszek az eseményjelentések elemzésében és a WANO számítógépes hálózat és számítógépes feldolgozás optimalizálásában. Feladataim közé tartozik továbbá a kelet-európai erőműtípusokra vonatkozó információk kezelése, aktuális szinten tartása, valamint a WANO egységes műszaki nyelvezetének (műszaki terminológia) karbantartása. Az erőművi üzemeltetési mutatók témakörében 1991 óta egy munkabizottság működik, amelynek a WANO-ba kerülésem óta a titkára vagyok. 1992. év végére a világ összes atomerőmű-típusára sikerült mind a tíz üzemeltetési mutatót kidolgoznunk. A legnagyobb problémát a vegyészeti mutató kidolgozásának a módszere okozta, aminek megoldására egy általam vezetett külön munkacsoport alakult. Sajnos, az USA-ban és Franciaországban a vízvegyészet területén kialakult különböző gyakorlat lehetetlenné tette, hogy igazán jó módszert sikerüljön kidolgozni, így valószínű, pár év múlva a vegyészeti mutatót újra felül kell vizsgálni. Ami az eseményjelentések területét illeti, azt lehet mondani, hogy az erőművek megfelelő mértékben vesznek részt benne, legalábbis a közlést illetően. Nagyon lényeges kérdés azonban, hogy az erőművek hogyan használják fel a rendelkezésre álló információt annak érdekében, hogy hasonló események ne forduljanak elő. Serkentjük az erőműveket a külső üzemviteli tapasztalatok szisztematikus felhasználására. Azt hiszem, talán ez az, amire Pakson is jobban oda kell majd figyelnünk. A WANO-beli napi rutintevékenységem egy része arra irányul, hogy folyamatos munkakapcsolatot tartsak fenn a WANO Koordinációs Központ és a Moszkvai Központ között (lévén a Moszkvai Központ képviselője). A problémát a többi központhoz képest a nyelvi nehézségek, a kommunikációs problémák és a munkastílus különbözősége okozzák. Sajnálatos, hogy a volt Szovjetunió országaiban az angol nyelv ismerete még nem mondható általánosnak, emiatt a moszkvai régióban a hivatalos nyelv az orosz, ami érthetően gondokat okoz a többi régióba tartozó erőművekkel történő kommunikáció során. Mindenfajta kommunikációs problémák ellenére úgy ítélem meg, hogy a WANO-tagok, illetve a különböző országbeli erőművek közötti kapcsolat nagyon jó. Hasonlóan jó a kapcsolat a négy regionális központ dolgozói között is. Meglátogattam mind a négy regionális központot, valamint néhány atomerőművet, illetve nukleáris létesítményt a különböző módszerek, munkastílusok tanulmányozása céljából. Kapcsolatom az anyavállalatommal, a paksi atomerőművel nem szakadt meg. Volt kollégáim, barátaim rendszeresen tájékoztatnak az erőmű dolgairól, sőt időnként kikérik véleményemet bizonyos műszaki, szervezési kérdésekben. A vegyészeti mutató kidolgozása során bizonyos statisztikai elemzéseket végeztem, amihez kértem a paksi vegyész kollégák véleményét, a WER erőművek elemzéséhez szükséges vegyészeti adatokat ők bocsátották a rendelkezésemre. A magam részéről igyekszem mindent megtenni, hogy WANO-tevékenységem is pozitívan befolyásolja a vállalat megítélését. A paksi csoporttal együtt részt vettem a koreai Kori atomerőmű látogatásán ez év márciusában. Az utolsó WANO-beli tevékenységem feltehetően az oroszországi Balakovo atomerőmű Peer Review-ján való részvételem lesz, ahol a műszaki háttértevékenység szakterület-vizsgálatában fogok részt venni 1993. szeptember 29. és október 23. között. Onnan visszajövök Londonba egy hétre és átadom a munkát az utódomnak, majd valószínűleg október 31-én végleg visszautazom Paksra. Ui.: Üdvözlöm az olvasókat, a novemberi viszontlátásig. Megsemmisítik az iraki dúsítóművet. (Forrás: IEAE Bulletin Vol. 34, No. 1, 19. oldal.
