Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1993-06-01 / 6. szám

ATOMERŐMŰ 7 Ormaitól Váza védett növénnyel Dale Carnegie vezetői, személyi­ség-, kommunikációs és színészi képesség fejlesztő tanfolyam (a nem kívánt rész törlendő).- Apukám, már hetek óta szeret­nék veled beszélni!- Parancsolj vetem drágám.- Mondd meg őszintén, van vala­kid vagy egyszerűen csak meghib­bantál?- Hát ezt meg, hogy érted?- Az utóbbi időben teljesen meg­változtál, rád sem lehet ismerni. Már pedig, ha egy férj hirtelen ilyen változáson megy át, annak oka van.- Mielőtt válaszolnék, meséld el, milyen változásokat tapasztaltál!- Na jó! Akkor elmondom, hogy korábban minden délután fárad­tan, mogorván állítottál haza. Rendszerint jó nagyot rúgtál a ku­tyába, miközben sűrűn emlegetted főnököd nevét. A gyerekektől csak úgy félvállról megkérdezted, hogy sikerült-e az érettségijük, pedig a kisebbik még­­csak általánosba jár, míg a másik meg most járja másodszor a har­madikat. Amikor megtudtad, hogy szülői értekezletre kell menned, hevesen tiltakoztál, hogy már pedig te sem­miféle értekezletre nem mész el, mert mindig veled íratják az emlé­keztetőt. Már három éve hétvégeken nem megyünk sehova, mert mindig köz­bejön valami, hol egy szabályzatí­rás, máskor átrakás, kirakás, bera­kás vagy egyszerűen csak egy rakás probléma. Ha történetesen egy jó ötletem tá­madt, akkor mindig csak azt hajto­gattad, hogy én az anyám lánya va­gyok, s ennek apropóján hosszasan szidtad az anyósodat. Mostanában pedig mi van?Hazajössz, és moso­lyogsz. Igen, igen! Korábban mo­solyt utoljára akkor láttam az arco­don, mikor a szomszéd odacsipte az ujját az ajtóhoz. Azután előzé­keny vagy. Naponta háromszor el­mondod, hogy én milyen fontos va­gyok, és hogy mi tulajdonképpen egy csapatot alkotunk. Azután ál­landóan kihívások elé állítasz. A minap is azt mondtad, hogy önál­lóan vezethetem a háztartást - mintha eddig nem így lett volna - és ha jól csinálom, akkor valamilyen tollat kapok tőled a kiváló szerep­lésem elismeréséül.- ?- És a minap, amikor a gyerek három egyest hozott haza, te a szo­kásos három „büdös” nagy pofon helyett a térdedre ültetted, miköz­ben nekem magyaráztad, hogy mi vagyunk a hibásak, merthogy a gye­rek rendkívül okos és szorgalmas, csak a stresszkezelési képességével van némi baj és ez az oka, hogy amikorfelelnie kell vagy dolgozatot ír, hirtelen csődöt mond. Meg azt is ecsetelted, hogy próbáljuk a gyerek szemszögéből nézni a dolgokat, meg hogy alkalmazzuk az emberi kapcsolatok 10-től 21-ig elmélete­ket. Mindenesetre én semmit nem értettem az egészből, a gyerek pedig jókat röhögött a tudományos ma­gyarázkodásodon.- Ugyan mit tapasztalhattál még?!- Korábban, amikor elfelejtet­tem valamit hozni a boltból, mindig azt vágtad a fejemhez, hogy szedjek kavintont. Tegnap pedig, miután a nagy kapkodás miatt ismét elfelej­tettem megvenni három-négy dol­got, te a következőt mondtad: „Anyukám, jegyezd meg az alábbi képsort. Ennek segítségével majd eszedbe jut, hogy mit kell vásárol­nod. ” És elkezdted mondani. „Képzelj el egy nagy olajfúró ku­tat. Megvan? Oké. Ezen a fúrótor­nyon egy rénszarvas és egy ló ka­paszkodik fölfele. A szarvas agan­csán egy bárasztal van, melynek te­tején egy kenguru üldögél. Nos, ak­kor nézzük. Mi volt alul? Egy olaj­kút. Tehát erről eszedbe fog jutni, hogy étolajat kell hoznod. Mi má­szott felfele? Egy szarvas és egy tó. Erről jusson eszedbe, hogy tönkre­ment a vasaló, és újat kell venni. Mi volt az agancson ?Egy bárasztal. Ez arra emlékeztessen, hogy bár asztal van, de asztalterítőnk még nincs. Végül pedig a kenguru üres erszé­nyéről jusson eszedbe, hogy hónap­vége van, tehát csak a legszüksége­sebbeket tudjuk megvásárolni. ” Ezek után elmentem a boltba, és megpróbáltam hangosan felidézni ezt a képsort. Mire az eladók azt hitték, hogy napszúrást kaptam, és kihívták az ügyeletes orvost. .- Jó, jó, de ezekből miért követ­keztetsz arra, hogy valami nem stimmel nálam?- Ne haragudj, de eddig az nem volt természetes, hogy ha összetör­tem két-három tányért mosogatás közben, te üvöltözés helyett inkább azt csináltad volna, mint amit múlt héten is.- Miért, mit csináltam?- Hosszasan elkezdtél beszélni saját hibáidról. Azután elmondtad, hogy a jövőben megelőlegezed a bi­zalmat, meg hogy ezek után a ne­mesebb érzelmekre építesz, meg hogy megpróbálsz bennem mohó tettvágyat ébreszteni, és ezentúl közvetlen utasítások helyett kérdé­seket teszelfel. Igaz, hogy ezek után ugyanúgy lehordtái a sárgajöldig, de legalább olyan szép volt a beve­zető. Azt sem tudom igazán hova tenni, hogy te, aki eddig úgy alud­tál, mint a bunda, most éjjelente ál­modban rendszeresen azt üvöltö­zöd, hogy: „Én tettre kész ember va­gyok, mert képes vagyok megoldani a problémáimat. ”- Jó, de miért gondolod, hogy van valakim?- Mert a viselkedésedből arra következtetek, hogy valaki másnak akarsz tetszeni.- ?- Te, aki régen annyira nem voltál hajlandó mozogni, hogy az egyetlen, némi mozgást igénylő tevékenységet, a kutyasétáltatást is abbahagytad, és inkább betanítottad a szerencsétlen állatot, hogy önállóan menjen le, vé­gezze el a dolgát, majd jöjjön haza. Most pedig azzal az ürüggyel, hogy kocogni mész, rendszeresen eltűnsz hazulról. Máskor a tükör előtt állva nézegeted, hogy tudsz-e még egyet húzni a nadrágszíjadon.- Ne folytasd drágám! Felfedem a titkot... Tudod, semmi különös nem történt, csak a vállalatom beiskolá­zott egy vezetőképző tanfolyamra. Ennek a hatását tapasztalatod raj­tam. Itt megtanítanak mindenféle szépre, jóra. Ezeket a módszereket próbálom itthon is alkalmazni. Más­részt rendszeresen vállalásokat te­szünk, célokat tűzünk ki magunk elé. Azért kel! futnom, mivel vállaltam, hogy három hét alatt lefogyok 20 kg­­ot, és hogy új világcsúcsot futok szá­zon, meg hogy tízpróbában bejutok az atlantai olimpia döntőjébe.- Most már értem. De egy valami nem világos. Miért kel! ehhez tanfo­lyam ? Nézd mega szomszéd Bélát! Ö se nem vezető, se nem menedzser, mé­gis mindig kedves, segítőkész, rend­szeresen mozog...- Drágám! Lehet, hogy te ezt így lá­tod, de neki nincs erről papírja. En pedig a tanfolyam végén egy olyan okleveket kapok, amely tanúsítja, hogy elvégeztem ezt az emberpróbáló kurzust, és rendkívüli képességekre tettem szert. Tudod, a mai világban csak az az igazi, amiről papírunk van. Május 26-án szemet gyönyör­ködtetőjellegzetes asztali díszek­kel találkoztunk erőművünk ebédlőjében. Bizonyára többen felismerték, hogy a vázákban ár­­valányhaj csokrok vannak. Érdeklődésre megtudtam, hogy a növényeket Németkér ha­tárában szedték, ahol a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) legnagyobb mennyiségben ter­mészetvédelmi terület nem láto­gatható részén fordul elő. Védett területen - ezt ott táblák is jelzik - minden élőlény védett, ezen túlme­nően a „tollas” árvalányhajak 1982 óta egész országra kiterjedő faji védelmet is élveznek, eszmei értékük tövenként 5000 Ft. Sajnos a természetvédelmi tör­vények nem elég súllyal kerülnek a köztudatba; még ma is sokan el­csodálkoznak azon, hogy létez­nek a törvény védelmét élvező fák, cserjék, vadvirágok. Minden védett növényünk mellett nem állhat természetvédelmi őr, aki fi­gyelmeztet és adott esetben bírsá­gol. Itt is - mint az élet annyi más területén - alapvető szemléletvál-Részlet egy PA Rt.-os bérjegy­zékből... víz- és csatornadíj: 1670 Ft; víz- és csatornadíj-különbözet: 810 Ft; fűtés, melegvízdíj: 2192 Ft; áfa összesen: 232 Ft; áfa összesen kü­lönbözet: 464 Ft; telefon áfa 6%: 4 Ft. Még szerencse, hogy azért ma­radt a fizetésből, segítség az, hogy nem kell menni sehova befizetni mert a cég előzékenyen levonja. Ha ez egyedi eset lenne, hagy­­ján. Akkor ez biztosan csak annak az egy személynek fáj. Csakhogy nem egy hanem mintegy ezer dol­gozóról, családról van szó!- Mi jöhet még? A találékonyságnak nincs hatá­ra! Pipafüst adót talán nem kell fi­zetnünk. Igaz a dohányosok több­szörösen megfizetik a valós áránál a doboz cigarettát. Ha nem tűnt volna fel eddig, figyeljék meg: ke­vesebb a csikk! Elszaporodtak a csikkszedők. A felsoroltakon kívül le­tozásra lenne szükség! Meg kelle­ne értenünk, és gyermekeinket abban a szellemben kellene ne­velnünk, hogy például az árva­­lányhajas homokpuszta is egyike nemzeti kincseinknek, védelme közös felelősségünk és köteles­ségünk! *** (Az árvalányhaj a pázsitfűfélék családjába tartozó nemzetség, Európában K-i, DK-i elterjedésű; tőlünk nyugatra már nagy ritkaság­nak számít. Németországban pl. már csak egyetlen faj él. A magyar­­országi 9 fajból 7 úgynevezett „tol­las” árvalányhaj, melyek elkülöní­tése szakemberek számára sem könnyű feladat. Közös jellemzőjük, hogy a tok­lásznak hosszú - 20-50 cm - szál­kája fejlődik, melyen fehér, sűrűn álló szőrszerű képződmények van­nak. Ezek szerepe az érett termés szelek segítségével történő terjeszté­se. Festői látvány a májusi szélben zászlószerűen lengedező árvalány­haj csoport.) het(ne?) még bővíteni a fizetni va­lókat? íme, néhány példa:- földmunkálatok költségei 25+6%-os áfával,- csatornacső vásárláshoz hoz­zájárulási díj,- víztisztítási díj, mert amikor megállapították a víz- és csatorna­díjat, akkor még tiszta volt a H20! üzemanyagköltségek+áfa (25+6%+de szükséges még kita­lálni hozzá, hogy számsor „szebb” legyen...) Tovább nem merem sorolni, mert még ötletet adok az illetéke­seknek az újabb emelésre. Emlék­szem, mosáshoz a nagyszüleim az esővizet hordóba, nagyobb edé­nyekbe gyűjtötték össze, mert ál­lítólag a természet adta vízzel könnyebben mostak. Remélhető­leg nem jutunk el oda, hogy taka­rékosságból az ivóvizünket is edé­nyekbe gyűjtjük össze, amikor esik az eső, mert a vízdíjat csak a módosabbak tudják kifizetni.- MJ. -Aj. erőmű parkolója minden valószínűséggel sokunknak nem. Sok esetben az üres parkolóhelyek ellenére - szabálytalanul parkolnak a személygépko­csik. A szabálytalankodók bosszúságot okoznak autós társaiknak. A felvéte­lek önmagukért beszélnek. Miért „kell" útkanyarulatban, füves területen, feljáróknál a gépkocsit leál­lítani, parkolni? Helyt adunk a válaszok közlésére. Szerencsére az autós kollegák többsége fegyelmezett magatartást tanúsít, tudják, hogy hogyan kell szabályosan parkolni. A jó példát lehet(ne) követni! Talán akkor a munkakezdés előtt nem bosszankodással kezdenénk a napot. M. J. Farkas Sándor Mit szól hozzá...? Fortuna kegyeltjei A paksi tavaszi fesztivál ideje alatt figyelhetett fel a város rádiót hallgató lakossága az éterből jövő új hangra, mely nem az országos híreket öntötte nyakunkba, ha­nem a város és vonzáskörzetének történéseiről számolt be. Kíváncsiságom az Árnyas utcá­ba vitt, ahol egy földszinti lakás­ban rendezkezdett be a Fortuna rádió. Bódis Zoltán és Lafferthon Imre fogadott, ők válaszoltak kér­déseimre. Közben az adás ment, a stáb tagjai jöttek-mentek, egyik szobában a friss anyagot hallgat­ták le, a másik helyiségben beszél­gettek és készültek egy újabb ri­port helyszínére. Nyüzsgés és zsongás volt a lakás, mégis nyu­godtan lehetett beszélgetni, senki nem zavarta a másikat. Kik állnak a Fortuna rádió mö­gött? Kik azok, akik létrehozták ezt a vállalkozást? Vagy ez még csak kísérlet? Bódis Zoltán: Ez vállalkozás, amelyet a PÍR Kft., a LAFFERT­HON és a HERTZ Bt. hozott létre. A PÍR Kft. tulajdonosai: Balogh István, Bódis Zoltán és Sajnovics László. A HERTZ Bt. egyszemé­lyes, Szabó István szekszárdi lakos a tulajdonosa, mellesleg a rádió az ő paksi lakásában üzemel, egyelő­re ideiglenesen. A LAFFERT­HON Bt. pedig a Lafferthon csalá­dot takarja. Mi mindannyian az atomerőműben dolgozunk főál­lásban, és remélem elég sokáig ott is maradunk. Hogyan sikerült a műszaki hát­teret megteremteni? B. Z.: Az előbb említett három társaság pénzéből történt a beru­házás. Mivel az ideiglenes műsor­­szórási engedélyhez is komplett stúdióra volt szükség, kénytele­nek voltunk mindent beszerezni, hiszen csak így kaphattunk enge­délyt a minisztériumtól. Az atomerőmű rádióadó-állo­mása nem jöhetett számításba? Nem gondoltak annak bérlésére? B. Z.: Tulajdonképpen lehetne bérelni, ezt nem próbáltuk meg, de még nincs kizárva ennek a le­hetősége. Azért nem szorgalmaz­tuk ezt a változatot mert ez ma­gánrádió, mely eddig és ezután sem szeretne elkötelezettje lenni senkinek. Még bérelni sem sze­retnénk semmit. Amennyiben megkapjuk a végleges engedélyt, abban az esetben egy három, há­rom és fél szobás lakásból alakít­juk ki a végleges stúdiót. Lafferthon Imre: Van egy másik változat is, nevezetesen az, hogy építünk egy külön stúdiót. Ebben a kérdésben az anyagi lehetősé­geink szabnak korlátot. A már említett függetlenséghez még hozzátenném: ez nem szorosan elkülönülő makacs függetlenség, hanem a későbbiekben egy teljes egészében üzleti alapokon kötött együttműködési rendszernek első lépcsőfoka. Ezt igazolja az is, hogy nem akarunk sem pártok, sem gazdasági egységek terén el­kötelezetté 'válni. Mielőtt elkezdték a vállalkozást, készítettek valamilyen felmérést, közvéleménykutatást annak kiderí­tésére, hogy van-e igény egy ilyen rá­dióra? B. Z.: Ez az igény egyértelmű, hiszen ha valaki jár-kel Paks ut­cáin, ül az autójában és bekap­csolja a rádiót, akkor tapasztalja milyen zavaróak a domborzati vi­szonyok, nehéz tisztán fogni még a Danubius adását is. (Még a helyi tévé is két kábelrendszerrel mű­ködik, bár ez nem a domborzati viszonyok következménye - a szerző megjegyzése) Paks és kör­nyéke egy mélyedésben fekszik és igazából ez az indoka, hogy elin­dítottuk a Fortuna rádiót. Egy itt üzemelő rádióadó 35-40 km-es körzetben jó vételi lehetőséget biztosít mindenkinek. L. L: A felméréssel kapcsolat­ban el kell, hogy mondjam: az is­meretségi körünkben elég sok a vállalkozó és egyértelműen szük­ségük van egy olyan rádióra, amely róluk szól, mert igénylik, hogy róluk beszéljenek, ismeijék meg őket. Azt az űrt kell betölte­­nünk, ami a mai gazdasági életre igaz, hogy a vevő nem tudja mit ad el az eladó és fordítva. Ennek egyik eszköze a rádió. Magának a rádiónak pedig ez a legfontosabb pénzforrási alapja. A műsorpolitika meghatározá­sánál tehát eldőlt: arccal a vállal­kozók felé. Más szempontot is fi­gyelembe vettek? B. Z.: A műsorpolitika megha­tározója: ki miért hallgat rádiót? Egy helyi rádió esetében megha­tározó igény: friss és folyamatos tájékoztatás a helyi események­ről. A hallgatók a regionális hírek­ből kapnak a legkevesebbet. Ezért munkatársaink járják a környék településeit és a várost, folyama­tosan gyűjtik a híranyagot. A rá­diónak az az óriási vonzereje, hogy aktuális tud lenni, ellentét­ben mondjuk a helyi újsággal, amely kéthetente jelenik meg. L. L: Felvettük a kapcsolatot a helyi és megyei szervekkel, így a rendőrséggel, tűzoltósággal és az önkormányzatokkal. Fontos in­formációkat tudtunk közölni a vá­rosi útlezárásokról, a gyermek­nappal kapcsolatos eseményekről és természetesen állandóan infor­máltuk hallgatóinkat a városban zajló fesztivál eseményeiről. Ehhez a munkához sikerült-e munkatársakat toborozni? B. Z.: Sikerült. Jöttek munka­társak Dunaújvárosból, Duna­­szentgyörgyről, Sárszentlőrincről és természetesen igen sokan Paksról. Olyan társakat sikerült toborozni, akik szívvel-lélekkel dolgoznak, akik nem pénzkerese­ti lehetőségnek tekintik a rádiót, hanem annál sokkal többnek. Hi­szen magát a rádiózást kell szeret­ni, és csak úgy lehet ezt jól csinál­ni. Szerencsésnek érzem magam, mert akik itt együtt vagyunk, azok mind önként és lelkesedéssel csi­nálják ezt a munkát. Rövid ott tartózkodásom alatt sok kellemes benyomás ért min­denki a munkáról, az elképzelé­seiről beszélt. Ha ez a hangulat megmarad és közben megérkezik a végleges engedély, akkor joggal remélhetjük: jó rádiója lesz Paks­­nak.- béri -Tetszik? Nem tetszik?

Next

/
Thumbnails
Contents