Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

6 ATOMERŐMŰ Régi feladatok új megoldása Megalakul az üzemi tanács Hogyan fog működni az üzemi tanács? Dolgozóink sokat várnak az üzemi tanácstól - Paksi Béni és Balogh Péter az akkumulátorok karbantartását végzi az EIK szünetmentes áramellátó he­lyiségében Az üzemi tanács működése Az üzemi tanács működése a tagok megválasztását követő 15 napon belül indul el. Első ülésén fontos feladata, hogy tagjai közül elnököt válasszon. Az elnök személye meghatáro­zó lehet az üzemi tanács tevé­kenységére. Személyisége, felké­szültsége kihathat egész működé­sére. Feladata az üzemi tanács te­vékenységének szervezése, a mű­ködés feltételeinek biztosítása. Ez konkrétabban az üzemitanács­ülések előkészítésében, összehí­vásában, az ülések levezetésében, munkájához szükséges feltételek biztosításában, határozatainak végrehaj(ta)tásában, a munkavál­lalókkal és a munkáltatóval való kapcsolattartásban jelenik meg. (Az írásos dokumentumok, a határozati javaslatok előkészítése, a jegyzőkönyvvezetésről való gondoskodás, a határozatok nyil­vánosságra hozatala stb.) Az Mt. szerint az üzemi tanács üléseit szükség szerint tartja, de minden esetben össze kell hívni, ha azt valamelyik tag vagy a mun­káltató az ok megjelölésével kéri. Az üzemi tanács ügyrendje Az üzemi tanács szabályozott és rendszeres működésének fon­tos feltétele saját ügyrendje. Az ügyrendben szabályozni kell azo­kat az eljárási módokat, amelyek az üzemi tanács összehívásáról, döntési eljárásáról, a határozatok végrehajtásának szervezéséről, el­lenőrzéséről rendelkeznek. Az Mt. előírásai szerint az üze­mi tanács határozatait szótöbb­séggel hozza, de csak akkor hatá­rozatképes, ha tagjainak legalább a fele részt vesz az ülésen. Esetle­ges szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Ez a döntési eljárás lehetővé teszi, hogy az üze­mi tanács fontos véleményezési jogosítványát a tagoknak egy ki­sebbsége (mintegy 1/3 körüli lét­száma) gyakorolja. Vegyünk példának egy 200 dol­gozót foglalkoztató vállalatot, ahol héttagú üzemi tanácsot kell létrehozni, négyen már határozat­­képesek, ketten (az elnök+egy tag) eldönthetnek minden kér­dést, ami nem tartozik az üzemi tanács együtt döntési, ill. egyetér­tési kompetenciájába. Ez utóbbi esetekben a tagok kétharmados többsége szükséges a döntéshez. Az 1000 dolgozónál nagyobb létszámú vállalatoknál az üze­­mitanács-tagok száma tizenhá­rom. Négyük szavazata már lé­nyeges kérdésekben lehet döntő. Az üléseken csak a megválasz­tott tag vehet részt személyesen, és nem küldhet maga helyett kép­viselőt. Nagyon fontos kérdés annak tisztázása, hogy az üzemi tanács tagjai rendelkeznek-e és ha igen, milyen jogosítványokkal. Az Mt. ilyen jogosítványokat nem említ, mégis a gyakorlatban nyilván el­kerülhetetlen, hogy a munkavál­lalók (csoportos vagy egyéni) sé­relmeikkel ne keressék meg az üzemitanács-tagot, mint akitől el­várható a problémájukban való el­járás. Az ügyrend kitérhet a tagok feladatkörének, kapcsolatrend­szerének, esetleges jogosítványai­nak a szabályozására. Abban az esetben, ha a vállalat­nál több üzemi tanács van, és köz­ponti üzemi tanács is működik, feltétlenül ki kell térni az ügyrend­ben (a központi üzemi tanács ügy­rendjében is) ezek viszonyára, például arra, hogy az üzemi taná­csok alá-folé vagy mellérendeltsé­gi viszonyban működnek-e együtt? Érteni kell a központi üze­mi tanácsba való delegálás mód­ját, szabályait, a küldött kötelessé­geit stb. Az üzemi tanácsnak - bizonyos speciális kérdésekkel kapcsolatos döntéseinek előkészítésére - le­hetősége van bizottságok létreho­zására. Ilyen lehet á gazdasági bi­zottság, a szociálisbizottság, az egészségügyi és biztonsági bizott­ság stb. Valójában annyi előre nem lát­ható kérdés van, ami ügyrendi szabályozást igényel, hogy el kell telni egy évnek ahhoz, hogy a munkát jól segítő, alapos, átgon­dolt ügyrend készülhessen. Az üzemi megállapodás A munkáltató és az üzemi ta­nács kapcsolatának szabályozásá­ra szolgálhat a két fél között meg­kötött üzemi megállapodás. Ennek két fontos területre kell kiterjednie: 1. Az üzemi tanács működési feltételei, az elnök és a tagok ked­vezményei, védettségük. 2. Az üzemi tanács és a munkál­tató kapcsolata . 1. Az üzemi tanács működési feltételei A törvény szerint a munkáltató­nak kell biztosítani az üzemi ta­nács választásának, illetve műkö­désének indokolt és szükséges költségeit. Azt azonban, hogy mi tartozik az indokolt és szükséges költségekhez, azt az üzemi tanács és a munkáltató közösen, egy alku keretében állapítja meg. Lényeges ebben a körben sza­bályozni - az üzemi tanács leg­szükségesebb működési feltételei között - a használatra átadott he­­lyiség(ek)et, az irodák technikai felszerelését (írógép, telefon, tele­fax, fénymásoló), egyéb infra­strukturális feltételeket (pl.: szállí­tás, utazás, szaksajtó, szakköny­vek, jogszabálygyűjtemény stb.) Itt felmerülhet az üzemitanács­tagok képzésének költsége is, amit feltétlenül az indokolt és szüksé­ges költségekhez kell sorolni. Eb­ből következik, hogy túl az üzemi­­tanács-elnököt és a -tagokat meg­illető (15, illetve 10%-os) munka­időkedvezményen, a képzésre, a továbbképzésre fordítható sza­badság idejét is rögzíteni kell. Problémaként vetődhet fel, hogy az ezer dolgozónál többet foglalkoztató vállalatoknál műkö­dő üzemitanács-elnök (aki tevé­kenységét díjazás ellenében vég­zi) milyen mértékű juttatásban ré­szesüljön. Először is, értelmezni kell a megállapodásban, hogy a „tevékenységét díjazás ellenében végzi” kitétel mit is jelent a válla­latnál. Ez ugyanis egyrészt jelent­heti függetlenítését, másrészt azt, hogy ha az elnöki teendőit mun­kája mellett végzi, akkor ezt a te­vékenységét a vállalat külön dí­jazza. Ugyancsak külön szabályozást igényel az üzemitanács-tagok munkaidő-kedvezménye (igény­­bevétele esetén szükséges-e azt a közvetlen vezetőnek előre jelezni, milyen legyen a nyilvántartás módja, mi legyen a kedvezmény vetítési alapja: heti, havi, esetleg éves vetítési átlagidő stb.). Továb­bi kérdés lehet a kedvezményes idők összevonásának, átadhatósá­gának, akkumulálódásának a le­hetősége. Például átadhatnak-e időt a központi üzemi tanács ré­szére az üzemi tanácsok? Az Mt. nem szabályozza azt sem, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyek jóval túl vannak az 1000 fős „függetlenítési határon” (pél­dául: 2000-3000 stb. létszámot foglalkoztatnak), függetleníthet­nek-e további tagokat, ahogy ez Ausztriában törvényi előírás. Az üzemitanács-tagoknak is a választott szakszervezeti tisztség­­viselőket megillető munkajogi vé­delem jár, azzal a különbséggel, hogy az ilyen esetekben a szak­­szervezeti szervet megillető jogo­sultságokat az üzemi tanács gya­korolja. Fontos dolog ennek a védett­ségnek a konkretizálása. Például mi az eljárás olyan jelentős lét­számleépítésnél, ami az üzemita­nács-tag beosztását is veszélyezte­ti? Lehetséges olyan megoldás, hogy ha a vállalatnál van olyan beosztás, amiben az üzemitanács­tag tevékenykedett, azt kell fel­ajánlani a számára. Mi van abban az esetben, ha ilyen beosztás nincs vagy ott is egy munkajogilag védett dolgozó te­vékenykedik? Szóba jöhet még az átképzés felajánlása, illetve a „vé­dettség” pénzbeni megváltása. Ez azt jelenti, hogy ha az üzemita­­nács-tagnak ez a megoldás a leg­kedvezőbb, az üzemi tanács hoz­zájárulásával elbocsátható, de át­lagdolgozóhoz képest felemelt felmondási időt és végkielégítést kell kapnia. Az üzemi megállapodásban kell szabályozni azokat a feltétele­ket, amelyek között az üzemi ta­nács az általa szükséges informá­ciókat, felhívásokat, tevékenysé­gével kapcsolatos adatokat közzé­teheti. Ezeket a munkáltatónál szokásos (vagy más) módon törté­nő lehetőségeket a munkáltató­nak biztosítania kell. 2. Az üzemi tanács és a munkáltató kapcsolata Az üzemi megállapodásnak eb­ben a részében az üzemi tanácsjo­­gosítványait, a munkáltatóval ki­alakult kapcsolatrendszerét, és a kapcsolatot szabályozó eljárási módokat kell rögzíteni. Az üzemi tanács jogosítványai 1. Az üzemi tanácsot együtt döntési jog illeti meg a KSZ-ben meghatározott jóléti célú pénz­eszközök felhasználása, illetve az ilyen jellegű intézmények és in­gatlanok hasznosításával kapcso­latban. A jóléti alapok felhasználása A szabályozásban sajátos ket­tősség érvényesül: a KSZ-ben kell meghatározni a felhasználható összeget, de a felhasználásról már a munkáltató és az üzemi tanács együtt rendelkezik. A kettős sza­bályozás egyfajta értelmezése le­het az, hogy a szakszervezetek vannak alkupozícióban a munkál­tatóval szemben, mivel rendel­keznek megfelelő nyomásgyakor­ló eszközökkel. Ugyanakkor a jóléti alap létre­hozásában minden munkavállaló részt vesz és természetesen része­sednie is kell belőle. Ezért bízza a törvény a felhasználással kapcso­latos együtt döntést az üzemi ta­nácsra. A szabályozásból követke­zően nyilvánvalóan szoros együtt­működésre van szükség a szak­­szervezet és az üzemi tanács kö­zött az összeg meghatározása és felhasználása tekintetében. A törvény nem fejti ki bőveb­ben, hogy mit kell érteni szociális és jóléti célú pénzeszközökön, il­letve ilyen jellegű intézménye­iken. Ezért a már korábban kiala­kult és feltehetően a szokásjog alapján tovább élő juttatásokról és intézményekről lehet szó. (Ezek­ről kell a KSZ keretében rendel­kezni.) Ilyenek lehetnek:- a segély és az előleg,- a lakásépítési és -vásárlási tá­mogatás,- a kulturális és sportrendezvé­nyek támogatása,- a munkaruha juttatása,- az üdülők fenntartása és az üdültetés támogatása,- a gyermekintézmények, az egészségügyi ellátás, a kulturális és sportcélú létesítmények fenn­tartása,- a munkásszállás,- a munkába járás segítése stb. Újabban néhány munkáltató­nál egészségügyi és nyugdíjas-biz­tosításokkal bővítik a szociális jut­tatások körét. Jelentősebb létszámot foglal­koztató és több szociális-kulturá­lis jellegű intézményt működtető munkáltatók esetében az üzemi tanács, illetve a központi üzemi tanács nem lesz képes ellátni min­den részletében a jóléti alap fel­­használásából, az intézmények működtetéséből fakadó feladato­kat. Ezért ilyen helyeken célszerű­nek látszik egy, az üzemi tanács mellett (esetleg annak albizottsá­gaként) működő jóléti-szociális bizottság létrehozása, amely az elosztással és működtetéssel kap­csolatos társadalmi jellegű felada­tokat ellátja. Nyilvánvaló, hogy a működtetéssel, kezeléssel kap­csolatos feladatokról továbbra is a munkáltatónak kell gondoskodni. Napjainkban gyakran előfor­dul, hogy egy-egy vállalat pénz­ügyi nehézségei miatt kénytelen jelentős értékű szociális létesít­ményeit értékesíteni. Ennek lehe­tősége csőd- vagy felszámolásve­szélyes helyzetben fokozódik. A törvény szerint az üzemi ta­nácsoknak a munkáltatóval együtt döntési joguk van az ingatlanok hasznosításával kapcsolatban is. 2. Az üzemi tanács egyetértése szükséges a munkavédelmi sza­bályzat kiadásához. A Munka Törvénykönyve alap­ján feltételezhetjük, hogy e fontos terület jogosítványai az üzemi ta­nácsokhoz kerülnek telepítésre (és nem jönnek létre külön egész­ségügyi és biztonsági bizottsá­gok). A munkavédelmi szabályzat a biztonságtechnikai, balesetmeg­előzési ismeretektől, az új gépek, technológiák honosításáig a mun­ka- és egészségvédelem széles te­rületét öleli fel. Várható, hogy a jövőben a kör­nyezetvédelem is része lesz ennek a tevékenységnek. Ez a terület kü­lön szakmai felkészültséget és hozzáértést igényel, éppen ezért szükséges, hogy az üzemi tanács egy tagja specializálódjon a mun­ka- és biztonságvédelem (esetleg a környezetvédelem) feladataira. Nagyvállalatoknál javasolható, hogy az üzemi tanács albizottsá­gaként munkavédelmi bizottsá­got hozzanak létre és működtes­senek. 3. Az üzemi tanácsot vélemé­nyezési jog illeti meg az alábbi kérdésekben, ezért a munkáltató köteles döntése előtt az üzemi ta­náccsal véleményeztetni:- A munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói in­tézkedések tervezetét: átszerve­zésekre, átalakításra, privatizálás­ra, korszerűsítésre vonatkozó el­képzeléseket.- A személyügyi nyilvántartás rendszerének kialakítására, a nyil­vántartandó adatok körére, az adatlapok tartalmára vonatkozó elképzeléseket, illetve a sze­mélyügyi tervet. A Munka Törvénykönyve 77. §-a rögzíti, hogy a munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adatlap kitöltése kérhető, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat kezde­ményezhető, amely személyiségi jogait nem sérti, és a munka­­viszony létesítése szempontjából fontos. Mivel az új adatszolgáltatással és a személyi nyilvántartási rend­szerrel kapcsolatban még nincse­nek tapasztalatok, nehéz az üze­­mitanács-jogosítvány és a fenti pa­ragrafus gyakorlati értelmezése.- A munkavállalók képzésével összefüggő terveket, a foglalkoz­tatást elősegítő támogatások igénybevételére, illetve a koren­gedményes nyugdíjazásra vonat­kozó elképzeléseket. Az ebben a pontban leírt jogo­sítványokat csak a foglalkoztatási törvénybe foglalt munkavállalói jogosítványokkal együtt értelmez­hetjük. A foglalkoztatási törvény előírja, hogy olyan létszámleépí­tés végrehajtásánál, amely 30 nap alatt legalább 10 főt érint a vállalat­nál, a munkavállalók képviselőit magába foglaló bizottságot (ún. leépítési bizottságot) kell létre­hozni, amelynek feladata: megha­tározni a létszámleépítés végre­hajtásának elveit, időbeli üteme­zését, a leépítésre kerülő dolgo­zók kedvezményeit (és ne feled­kezzünk meg erről!), a leépítést helyettesítő eszközöket. A bizottság munkavállalói kép­viselőit az üzemi tanács dele­gálja. Ugyancsak a foglalkoztatási tör­vény szerint, ha a munkáltató fél éven belül a foglalkoztatottak 25%-át vagy 50 főt érintő leépítést tervez, a rendes felmondást meg­előző három hónappal tájékoztat­ni köteles a vállalatnál (telephe­lyen, üzemben stb.) működő üze­mi tanácsot. Itt meg kell jegyezni, hogy az üzemi tanács és a szakszervezet szoros együttműködése szüksé­ges ezen a területen. A létszám­­leépítéssel kapcsolatos érdekvé­delem továbbra is szakszervezeti feladat. Az ezzel kapcsolatos ga­ranciákat, a megelőzés eszközeit, a megfelelő kárpótlást a kollektív szerződésben kell rögzíteni.- A megváltozott munkaképes­ségű dolgozók rehabilitációjára vonatkozó intézkedési terveket.- Az éves szabadságolási tervet.- Az új munkaszervezési mód­szereket és a teljesítménykövetel­ményeket.- A munkavállalók lényeges ér­dekeit érintő belső szabályzatai­nak tervezetét. Milyen szabályzatokról lehet szó? Szervezeti és működési sza­bályzat. Dolgozói tulajdonelosztó sza­bályzat. Üdülési szabályzat. Segélyezési szabályzat. Lakásépítés-támogatási sza­bályzat. Munkaruha-, védőruhasza­bályzat. Töpfsgárdaszabályzat stb. Ezeknek egy része kapcsolód­hat a jóléti célú pénzeszközök fel­osztásához (ahol az üzemi tanács­nak együtt döntési jogosítványa van), valamint a kollektív szerző­déshez. így ez utóbbira (mint a munkavállalók lényeges kérdéseit szabályozó szerződésre) is kiter­jeszthető az üzem i tanács vélemé­nyezési jogosítványa.- A munkáltató által meghirde­tett anyagi, erkölcsi elismeréssel járó pályázatokat. Itt elsősorban a munkáltató ál­tal a dolgozók körében meghirde­tett: a munkateljesítményt és a minőséget fokozó pályázatokra gondolhatunk. (Korábban ilyen szerepet töltöttek be a „Vállalat Kiváló Dolgozója”, a „Kiváló Újí­tó” pályázatok stb.). M. G. (Folytatás a következő szá­munkban.) Eszi-galéria Már megszoktuk, hogy a szakközépiskola emeletére felérve, a lépcső­kön elfáradt látogató egy szusszanásra megáll, és gyönyörű művészi alkotásokon pihentetheti szemét. Jelenleg öt művészt mutatnak be a festmények és kerámiák. Hídi Éndre, Kolozsvári László, Tóth Lajos és Veres Péter kerámiáit csodálhatjuk meg, valamint Riskó György képei bővülik el a művészetet befogadni akaró látogatókat. Képzőművészeti tárlat JANUÁR — Győrffy József: Téli táj (Tolnai Duna-holtág) 1991., olaj­kép 50x70 cm. Kiállítva: Balatonfüred, Szekszárd, Mini Art galéria.

Next

/
Thumbnails
Contents