Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
Szénaillatú nyarak voltak... Gyerekkori - koszonto Ahogy múlnak az évek, s ahogy korosodunk, úgy bukkannak fel mind gyakrabban gyermekkorunk emlékei. Ezek akarva-akaratlanul befolyásolják egész életünket. Városi gyerek voltam, s a nyári szüneteket, falun a nagy szüleimnél töltöttem. Velük mentem mindenhova. A hét minden napján - vasárnap kivételével - vonultunk ki a távoli birtokra előbb ökrös szekérrel, később lovas kocsival, ahol hajnaltól késő délutánig, napnyugtáig dolgoztunk. Folytatás a 6. oldalon Hihetetlen, de ők paksiak... Kipróbáltuk a raftingot c. cikkben írunk róluk a 7. oldalon Bejelentési kötelezettség nincs Hogyan közlekedQünk? Lassan beköszönt a nyár, megélénkült a forgalom Pakson és környékén is. Ezzel együtt gyarapodnak az ellenőrzések az utakon. A rendőrséget, de különösen a közlekedési rendőröket a múltban sok kritika érte, okkal is, ok nélkül is. Nézzük meg most a közlekedésiek szemével, hogyan látnak ők minket, mi a véleményük rólunk, közlekedő paksiakról. Erről kérdeztem Pach István századost, a Paksi Rendőrkapitányság közlekedési alosztályának vezetőjét, mely a 4. oldalon olvasható. Pakson ülésezett az ELFT Tolna Megyei Csoportja Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat a nyilvántartás szerint 38 Tolna megyei taggal rendelkezik. Ők alkotják a Tolna megyei csoportot, melynek a tisztújító közgyűlésig Kaszás Dezső fizikatanár volt az elnöke és Bordás János, aki szintén fizikatanár, volt a titkára. A héttagú vezetőség tagjai voltak Túri László fizikus (PA Rt.) és Csajági Sándor fizikatanár (ESZI). Április 16-án csaknem harminc társulati tag és ugyanennyi érdeklődő jelenlétében kezdődött meg a csoport rendezvénye, melyen az első előadó Hamvas István a PA Rt. reaktortechnikai főosztály vezetője volt. A fizikusok atomerőműbeli szerepét ismertette, valamint beszélt a nukleáris biztonságról, az üzemanyag-gazdálkodásról, a személyzet oktatásában, vizsgáztatásában betöltött szerepükről, megemlítette, hogy a sugárvédelem és a balesetelhárítás területén is dolgoznak fizikusok. Az előadás utáni látogatás során az egyik friss üzemanyagtárolót és blokkvezénylőt tekintették meg vendégeink. A tisztújító képzésben már részt vett Marx György akadémikus, az ELFT elnöke is. A leköszönő elnökség beszámolója után rövid áttekintést adott a hazai fizikaoktatásról. Megemlítette, hogy ez nemcsak a század első felében volt kiemelkedő színvonalú, hanem napjainkban is. Nemzetközi felmérések szerint a magyar diákok természettudományos ismeretei a világ élvonalában vannak (az első három hely valamelyikén évek óta), miközben az általános és középiskolai tanárok GDP-hez viszonyított jövedelme a rangsor utolsó helyén van. Ez is egy kis „magyar csoda”. A titkos szavazással megválasztott új vezetőség: elnök: Rósa Géza (PA Rt.) titkár: Csajági Sándor (ESZI) tagok: Bordán János (Tamási 2. Sz. Ált. Iskola) dr. Jurisits József (Pécs, Széchenyi Gimnázium) Kaszás Dezső (Tamási, Béri Balogh Ádám Gimnázium) Odor Anna (Bonyhád, Vörösmarty Általános Iskola) Túri László (PA Rt.) A három évre megválasztott vezetőség nevében Rósa Géza köszönte meg a bizalmat. A rendezvény befejező epizódja Marx György nagy érdeklődéssel várt előadása volt „Oxigén, ózon, civilizáció” címmel. Az előadás a Fizikai Szemle 1993/4. számában megtalálható, de a közeljövőben lapunkban is megjelenik. FÓRUM, FÓRUM Azt hiszem... jól sikerült, igazi fórum volt az a tanácskozás, amelyet a PA Rt. tájékoztatási irodája a városi televízióval, a Tele- Paks szerkesztőségével közösen készített május 11-én, s amelynek teljes, tehát rövidítés nélküli változatát május 14-én közvetítette a városi televízió. Bár itt és most nem a tömegkommunikációs intézmény produkciójára, hanem a valóságos gondokra, az igazi kérdésekre terelődött a figyelem. A mintegy 50 kérdésre a vállalati vezérkar -milyen kérdéseket kaptak! Az irodaház földszintjén lévő ládába bedobott cédulák között - noha nem lett volna kötelező! - sok volt a névvel aláírt, tehát nyilvánosan vállalt kérdés. Ráadásul ezek között találtuk a „legmeredekebbeket”! Többen aggódtak, hogy lesz-e elegendő kérdés, nem fullad-e valamiféle érdektelenségbe az egész rendezvény? Hiszem, hogy nem így történt. A jó néhány személyes, sőt személyeskedő kérdés mellett a dolgozók kiváncsisága valóban a lényegi problémákra irányult. Arra, hogy lesz-e bérfejlesztés; mi lesz az energiapolitika távlatai iránya; kelle számítanunk energiaár-emelésre stb. Azt hiszem, Jól összeválogatott” csapat válaszolt a fontos, a mindenkit igazában foglalkoztató problémákra. Úgy gondolom, nem ártana a jövőben újabb ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket tartani, hiszen demokratizálódó közéletünk egyre jobban igényli a nyílt, világos beszédet, az őszinte szót. Ilyen értelemben igazi fórum volt. Nem „műsor”, hanem valóságos gondok őszinte tisztázása. A kérdésekre, s a válaszokra a következő számunkban még visszatérünk, s egyúttal kérjük dolgozóinkat, hogy véleményükkel keressék meg a tájékoztatási irodát, vagy lapunk szerkesztőségét! Minden témával foglalkozni kívánunk.- YZ -A fizika népszerűsítése A palántákat öntözni kell „Az atomerőmű olyan nyitott, offenzív tájékoztatáspolitikát folytat, amelynek az a célja, hogy az atomerőmű alapját képező fizikai folyamatokat, technológiai rendszereket, továbbá a környezeti hatásokat és a biztonsági kérdéseket a széles tömegekhez vigye, mindenkivel megismertesse. A középiskolások egy megcélzott réteg a tájékoztatáspolitikában” - mondta többek között dr. Trampus Péter a vezérigazgató törzs vezetője a TV2 stúdiójában, amikor Futó Gábornak, a budapesti Fazekas Mihály gimnázium III. osztályos tanulójának a Ki miben tudós? vetélkedő első helyzettjének átadták a díjakat. A nemrégiben lezajlott vetélkedő kiemelt témaköre az atomfizika volt, amelyre négyszázan jelentkeztek az ország különböző iskoláiból, de ennél jóval többen vettek részt - igaz passzívan a tévé képernyője előtt - a fizikai kísérletekben, továbbá bepillanthattak az atomfizika és az atomerőmű rejtelmes világába. „Nekem tetszik az atomerőmű.” „Nem értek egyet az atomerőmű ellenzőivel” - hallottuk a versenyzőktől és Berényi Dénes - az Atommagkutató Intézet professzora -, a döntő zsűri elnöke összegzésképpen elmonta a diákok a verseny során nem betanult szövegeket mondtak, a képleteknek nem a mechanikus alkalmazását adták vissza, hanem kreatív gondolkodásmódról tettek tanúbizonyságot. De jó véleménye volt a részt vevők felkészüléséről Sükösd Csabának (a BME Nukleáris Technikai Intézet docense) és Marx Györgynek (az ELTE Atomfizikai Tanszék professzora) a zsűri másik két tagjának is. Pedig nem volt könnyű dolguk a döntésben, nem beszélve egy „apró momentumról”, hogy tudniillik a döntő kérdéseit részben Teller Ede világhírű professzor állította össze. A vetélkedő főszponzora a paksi atomerőmű volt, és a szponzorok között az MVM Rt. és néhány tagrészvénytársaság nevét is olvashattuk. A legjobb nyolc közé bejutott Katz Sándor a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium IV. osztályos tanulója, akit Schmalz József a DÉDÁSZ igazgatója a „legeredményesebb dél-dunáltúli versenyződnek nevezett és külön díjjal is jutalmazott. A bonyhádi versenyző' Bizonytalanságban zárták az elmúlt évet a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban, senki nem tudta mi lesz szeptemberben, hová, kihez fognak tartozni. Mindannyiuk megnyugtatására 1992. augusztus 1-jétől újra egyházi gimnáziumként a Magyarországi Evangélikus Egyház fennhatósága alatt folyhatott tovább a tanítás. „Szorongva, aggódva, mégis mindannyian együtt maradtunk, a több mint négyszáz fő, diákok, tanárok. ” - emlékszik Sántha Lászlóné igazgatónő. A közel százéves iskolát eredményei tették híressé a megye határain kívül is, természettudományos osztályukból kerülnek ki a legeredményesebb versenyzők, évek óta jó helyezéseket érnek el a megyei és országos versenyeken. Katz Sándorra! a gimnáziumban beszélgetek.- Gratulálok az eredményedhez, négyszáz versenyző közül a negyedik hely igen dicséretes. A többfordulós verseny márjanuárban elkezdődött, melyik időszak volt számodra a legnehezebb?- Amikor a döntőben voltam, a TV-stúdiójában. Ugyanis szokatlan volt számomra a sok kellék, a díszlet, s az is zavart, hogy „szóban” kellett vizsgázni és kísérleteket végezni.- A fizikával mikor kezdtél alaposabban foglalkozni?- Másodikos középiskolás koromig inkább a matematikát szerettem, és indultam a versenyeken, amelyeken jó helyezéseket értem el, mígnem egy igen jól sikerült fizikaverseny után, átpártoltam. A fizika - szerintem - közelebb áll a gyakorlathoz:- A szüleid matematika-fizika tanárok, segítettek afelkészülésbe?- Elsősorban dr. Jurisits József és Erdélyesi János az iskola fizika tanárai segítettek, és persze az atomfizikáról szóló ismeretterjesztő könyvek...- A felkészülés során voltál az atomerőműben, milyen benyomást tett rád?- A szekunderkörbe engedélyezték a belépést, a reaktorokat csak üvegfalon keresztül láttuk, és meglepődtem, amikor megláttam a gigantikusnak ható méreteket, bonyolult szerkezeteket. Végül is amilyen „egyszerű” fizikai folyamat játszódik le a reaktorban, ahhoz képest hatalmas méretű az a mű. Őszintén mondva, majd szívesen dolgoznék az atomerőműben, ahol elsősorban reaktorfizikával foglalkoznék. Együttműködés a paksiakkal- A tanulásban nem sokat kellett segíteni Sándornak - mondja Dr. Katz Sándor, az édesapa, aki a gimnáziumban tanít közel húsz éve és matematika szaktanácsadó a megyében.- Már gyerekkorában kitűnt a többiek közül, elsősorban a feladatokhoz való hozzáállásában, addig nem nyugodott meg, amíg egy feladatot, példát meg nem oldott, és sohasem adta fel. A megyében egy diáknak sincs olyan versenyeredménye eddig matematikából és fizikából, mint neki - vélekedett. Katz Sándor a paksi gimnáziumban érettségizett és azóta is kötődik a városhoz... Időközben az Energetikai Szakképzési Intézet szaktanáraival jó kapcsolata alakult ki: a különböző versenyfeladatok megoldásainak tapasztalatait kicserélik, figyelik és számontartják egymás eredményeit. „Megjegyzem - mondja - a paksiaknak jobb diákjaik vannak. ” Fábián Zsóka Katz Sándor a fizika „diák tudora” (Fotó: Béri) mindenek előtt dr. Petz Ernő vezérigazgató alaposan felkészült. Állták a rohamot. Pedig nem akár-
