Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
8 ATOMERŐMŰ Mérnöki Kamara szakmai tagozatai A Paksi Hírnök 1993. február 10-i számában megjelent „Helyzetkép a Mérnöki Kamaráról” c. értekezésem után az atomerőműben többen megkerestek, érdeklődve a szakmai tagozatok munkájáról, területi csoport megalakításáról. A Tolna megyei csoport 1991. október 16-án Szekszárdon, a MTESZ-székházban 41 fővel alakult meg. Több - atomerőműben dolgozó - mérnök tagja a szervezetnek és a paksi lakóhellyel rendelkező mérnöki kamarai tagok szeretnék a paksi helyi csoportot létrehozni. Tehát nem erőművi, hanem területi csoport megalakításában segítkezik Paks város vezetése és a Mérnöki Kamara Tolna megyei csoport elnöke. A szakmai tagozatok ismertetése előtt a Mérnöki Fogada-, lomról és az 1991. április 13-i küldöttgyűlésen véglegesített Mérnök Etikai Kódexről szeretnék tájékoztatást adni. A mérnök a műszaki alkotás, létesítmény és termék létrehozásával jelentősen hozzájárni a társadalom anyagi jólétének gyarapításához. Munkája nemcsak a most élők, hanem a jövő nemzedéke életének minőségére is közvetlenül kihat. Ezért hivatását felelősséggel csak akkor gyakorolhatja, ha munkájában a magas szintű szaktudás elvszerű erkölcsi magatartással párosul. Ezt kívánja meg tőle a társadalom, ezt várják el munkaadói és ügyfelei, de ezt követeli meg szakmai érdeke is. Etikus minden olyan tevékenység, amely - a tételes (jogi) törvényeken túlmenően - az A megadott telefonvonalakon várjuk az érdeklődő mérnökök jelentkezését. T ájékoztató anyag írása közben értesültem a Magyar Hírlap 1993. 03. 06-i számából, hogy a kormány elfogadta a gazdasági kamaráról szóló törvény alapelveit. Az információ értékének kibontásához az alábbi háttérinformációkat tartom fontosnak megismerni. Az ügyvédi és közjegyzői kamaráról már hatályos jogszabály rendelkezik, jelentősen előrehaladtak az orvosi, valamint gyógyszerészeti kamarára vonatkozó szabályozás előkészületei. A mérnök és építész kamarák demokratikusan választott vezetői 1992. február 17-én levélben fordultak Antall József miniszter úrhoz, támogatást kérve a szakmai közélet újraélesztésére, az ebben rejlő energiák felszabadítására Részlet a levélből: „A szakmai önigazgatás politikai pártoktól független, helyes arányainak helyreállítása a rendszer megváltoztatásának egyidejű feladata és anyagi és szellemi javaknak a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele melletti gyarapításával a közösségi és egyéni élet minőségeinek emeléséhez hozzájárni. Nem etikus, azaz etikai vétségnek minősül a Mérnök Etikai Kódexben részletezett minden olyan rosszhiszemű, illetve hanyag tevékenység, amely az említett értékteremtést felróhatóan károsítja, gátolja vagy elmulasztja. Az Etikai Kódexben foglaltakat a mérnök belépésekor „Mérnöki fogadalom” aláírásával fogadja el. A félreértések előzetes tisztázása érdekében megjegyezném, hogy a beosztott mérnökök számára sehol a világon nem kötelező a kamarai tagság és a vele járó fogadalom. A megkülönböztető CE, illetve MK jelzést (Council of Engineers = Mérnöki Kamara) azonban csak önálló, felelősséggel tartozó vezető tervezők, szakértők, szakterület-vezetők, mémökvállalkozók, mérnöki irodavezetők kamarai tagságuk alapján használhatják. A Mérnöki Kamara 1923-as megalakulásától 1948-as megszűnéséig eredményesen látta el a szakmai önkormányzati feladatait. Az 1990-ben újólag elkészített alapszabály szerint szakmai tagozatokban tudják a mérnökök szakmai érdekképviseleti tevékenységeiket kifejteni. Előzetes felméréseink alapján az atomerőművön belül az alábbi mérnökök vállalják az összekötő kapocs - „a HÍD” - szerepét a már működő MK szakmai tagozatokkal: feltétele is. Az értelmiség elveszett önbecsülését saját köztestületeik létrehozásával szereztethetjük vissza. Megalakult szakmai szervezeteink csak törvényi felhatalmazás alapján tudnak eleget tenni szakmai és a társadalmi, illetve a szakmán belüli közjogi és érdekképviseleti feladataiknak.” Az idézett kormánydöntés „végre” kimondja, hogy kamarákat köztestületként kell létrehozni. A szakmai, ún. hivatáskamarák és a gazdasági kamarák legitimizálása, illetve újak létrehozása a kijelölt megoldás. Törvény fogja meghatározni a kamarai tagság feltételeit. A szakmai kamarák igényét a szaktárcák mérik fel, melyek azok a foglalkozások, hivatások, amelyeknél szükség lehet kamara létrehozására. Majd az Országgyűlésen a sor, s a törvény létszükségletét, remélem, fel fogják ismerni. Addig is a minőségi mérnöki tevékenységben bízó munkatársaim szíves figyelmébe ajánlom a közölt információkat. SIPOS LÁSZLÓ Mérnök Etikai Kódex (1991) I. ALAPVETŐ ELVEK !•§ A mérnök hivatásának gyakorlása során az emberek biztonságát, egészségét és jólétét, a természeti környezet és az ember javainak ésszerű védelmét tekintse minden másnál fontosabb feladatának. A mérnök a) tájékoztassa munkaadóját, illetve ügyfelét, és szükség esetén a Mérnöki Kamarát, illetve az illetékes szerveket is, ha szakmai döntését oly módon másítják meg, hogy az emberek biztonságát, egészségét, tulajdonát vagy jólétét veszélyezteti, b) csak olyan műszaki dokumentációt adhat ki vagy hagyhat jóvá, amely az érvényben lévő szabályozásokkal összhangban van és az emberek egészsége, tulajdona és jóléte szempontjából kellően biztonságos, c) a természeti környezetbe csak etikus célok érdekében avatkozzék be, d) tisztelje az elődök alkotásait, mint műszaki kulturális értékeket, e) a hivatalos minőségében tudomására jutott tényeket, adatokat vagy információkat ne hozza nyilvánosságra az ügyfél vagy a munkaadó előzetes beleegyezése nélkül, kivéve, ha a törvény vagy jelen kódex erre felhatalmazza, vagy kötelezi, f) ne engedje meg, hogy saját vagy vállalkozása nevét olyan személlyel vagy szervezettel összefüggésben használják, vagy hozzák üzleti kapcsolatba, amelyről joggal feltételezhető, hogy csalárd, tisztességtelen üzleti, szakmai tevékenységbe bonyolódott, g) akinek tudomására jut jelen kódexnek bármely vélhető megszegése, az az erre vonatkozó információ vagy az elvárt közreműködés biztosításával működjék együtt a Mérnöki Kamarával annak megszüntetésében, h) hasson oda és beosztottjaitól követelje meg, hogy a gyakorlati munka során esetleg előforduló és ismertté vált hibák ügyében intézkedés szülessen, i) tevékenyégé során támogassa a szakma szervezeteit. 2. § A mérnök tevékenységében ne lépje túl saját illetékességének határait. A mérnök: a) csak akkor vállalhat el valamilyen megbízást, illetve fejthet ki tevékenységet, ha az adott szakterületre vonatkozó szakképzettséggel és jogosultsággal rendelkezik, b) nem írhat alá olyan tervet vagy dokumentációt, amelyben nem illetékes, sem olyan tervet vagy dokumentációt, amely nem irányításával és ellenőrzésével készült, c) csak akkor fogadhat el megbízást és vállalhat felelősséget egy teljes mű koordinálására, csak akkor írhatja alá és hitelesítheti az egész mű dokumentációját, ha annak minden egyes műszaki részét a kidolgozó és megfelelő képesítéssel rendelkező mérnök aláírta és hitelesítette. 3- § A mérnök legyen tárgyilagos és ragaszkodjék az igazsághoz szakmai közleményekben, állásfoglalásaiban és igazolások kiadásakor. A mérnök: a) műszaki kérdésekben szakmai véleményt akkor nyilvánítson ki, ha véleménye a tények megfelelő ismeretén és tárgyi illetékességén alapul. b) műszaki ügyekben bármely érdekelt fél által kezdeményezett vagy megfizetett állásfoglalást, bírálatot, érvelést csak úgy nyilvánítson, hogy előrebocsátott magyarázattal egyértelműen megnevezi azt az érdekelt felet, akinek a képviseletében beszél, ezzel nyilvánosságra hozva az üggyel kapcsolatos minden esetleges érdekeltségét. 4. § A mérnök szakmai ügyekben a munkaadója, illetve ügyfele etikus képviselőjeként vagy meghatalmazottjaként járjon el. A mérnök: a) munkaadójának, illetve megbízójának táijon fel minden ismert, vagy lehetséges érdekellentétet. A megfelelő időben tájékoztassa őket minden Üzleti kapcsolatról, amely befolyásolhatja, vagy úgy tűnhet, hogy befolyásólja döntéseinek függetlenségét vagy munkájának minőségét, b) pénzbeli vagy egyéb ellenszolgáltatást egyazon tevékenység, illetve mű keretében vagy ehhez kapcsolódóan végzett munkáiért egyidejűleg több féltől csak valamennyi érdekelt fél teljes körű tudomásával és egyetértésével fogadhat el, c) se közvetlenül, se közvetve ne igényeljen, ne fogadjon el pénzbeli vagy más. ellenértéket harmadik féltől, vagy azok képviselőitől munkáltatója vagy megbízója olyan munkájával kapcsolatban, amelyért ő a felelős, d) személyes előnyért ne tegyen szakmailag kifogásolható és etikátlan engedményt a munkaadója vagy megbízója részére még akkor sem, ha ezzel állását vagy megbízását veszélyezteti, e) hatóság vagy más szervezet tagjaként, tanácsadójaként ne vegyen részt olyan szakmai munkákat illető döntések meghozatalában, amelyekért magán-, vagy közszolgálati mérnöki működése során ő maga, vagy vállalkozása igényelt vagy javasolt, f) ne vállaljon el olyan szakmai munkát, amelynek hatósági felügyeletében, bírálatában korábban részt vett, g) ne kérjen és ne fogadjon el szakmai megbízást olyan megbízótól, akinél vállalkozásának valamelyik vezetője, vagy tisztségviselője közreműködik, h) vállalásainak - függetlenül attól, hogy ezek írásbeliek vagy szóbeliek - tegyen eleget. 5. § A mérnök munkavállalási ügyekben kerüljön minden félrevezető cselekedetet. A mérnök: a) ne hamisítsa meg és ne tegye lehetővé, hogy félreértelmezzék a maga vagy munkatársai tudományos, vagy szakmai képességeit. Ne ferdítse és ne túlozza el korábbi megbízásaiban viselt felelősségét, b) ne ajánljon fel, ne adjon, ne kérjen és ne fogadjon el sem közvetlenül, sem közvetve semmilyen politikai célú pénzadományt, amellyel befolyásolhatja, vagy amelyet a közvélemény joggal úgy értelmezhet, hogy képes befolyásolni egy közpénzekből fizetett megbízás odaítélését, c) a munka megszerzése érdekében ne ajánljon fel senkinek ajándékot vagy más értékes adományt (pl. pénzt) kivéve, ha a díjazott (ügynököt, ügynökséget) a juttatás (jutalék, százalék, díj) hivatalosan megilleti, d) ne vegyen részt olyan pályázat kiírásában, elbírálásában, amelynél joggal feltételezhető, hogy a pályázok esélyegyenlősége nem biztosított. II. SZAKMAI KÖTELEZETTSÉGEK 6. § A mérnök valamennyi szakmai kapcsolatában őrizze meg a legteljesebb függetlenségét. A mérnök: a) ismeije el saját tévedését és tartózkodjék attól, hogy megkísérelve rossz döntésének igazolását, eltorzítsa vagy megmásítsa a tényeket, b) hívja fel megbízói, illetve munkaadója figyelmét, ha úgy ítéli meg, hogy egy mű nem lesz sikeres, c) ne csábítson el hamis vagy félrevezető érveléssel munkaerőt másik munkaadótól. 7. § A mérnök mindig törekedjék a közérdeket szolgálni. A mérnök: a) ne készítsen, ne újon alá, ne hitelesítsen olyan terveket, illetve előírásokat, amelyek az emberek egészsége és jóléte szempontjából nem kellően biztonságosak és nem felelnek meg az általánosan elfogadott műszaki színvonalnak. Ha az ügyfél vagy a munkaadó ragaszkodik az ilyen szakszerűtlen megoldáshoz, akkor tájékoztassa az illetékes hatóságokat és lépjen vissza a műben való részvételtől. 8. § A mérnök kerüljön minden olyan magatartást vagy tevékenységet, amely a szakmai hitelét rontja vagy félrevezeti a közvéleményt. A mérnök: a) ne tegyen a tények alapvető félremagyarázását tartalmazó, az egyértelműséghez szükséges alapvető tényeket elhallgató vagy indokolatlan várakozások ébresztésére szánt, illetve arra alkalmas megállapításokat, b) publikációiban és szakcikkeiben mások érdemi munkáját ne tüntesse fel saját eredményének, c) saját érdekét ne érvényesítse a szakmai becsület rovására, d) ne alkalmazzon más személyt, társaságot vagy vállalatot fedőszervként etikátlan cselekedethez. 9. § A mérnök jelenlegi vagy korábbi megbízójának vagy munkaadójának üzleti ügyeiről vagy műszaki eljárásairól ne hozzon nyilvánosságra bizalmas információt azok egyetértése nélkül. A mérnök csak munkaadója egyetértésével vehet részt olyan mű létrehozásában, amelyben a kizárólag a munkahelyén megszerezhető különleges és speciális ismereteit hasznosíthatja. 10. § A mérnököt szakmai tevékenységében ne befolyásolják azzal ellentétes érdekek. A mérnök: a) ne engedje, hogy az anyag-, gyártmány-, illetve szerkezetszállítók anyagi vagy más szolgáltatással rábírják, hogy terméküket tevékenységében vagy művében előnyben részesítse, b) olyan munkában, amelyért ő a felelős, ne fogadjon el se közvetlenü, se közvetve jutalékot vagy juttatást olyan vállalkozóktól, akik üzleti kapcsolatban vannak a mérnök megbízójával vagy munkaadójával. 11. § A mérnök ne akaijon magának anyagi előnyt, állást, előmenetelt, "lnegbízást szerezni más mérnökök igazságtalan bírálatával, sem más kétes módszerekkel. A mérnök: a) ne kéijen, ne javasoljon és ne fogadjon el olyan megbízást, amely szakmai ítélőképességére nézve esetleg kompromittáló feltételhez van kötve, b) ne használja munkaadója berendezéseit, anyagait, laboratóriumát, irodahelyiségét magángyakorlat folytatására, annak engedélye nélkül, c) ne fogadjon el ellenszolgáltatást se alkalmazottól, se munkaközvetítőtől azért, mert munkát adott, d) ne bírálja valótlanul más munkáját, ne okozzon kárt másnak azzal, hogy sérti annak szakmai hímevét, kilátásait, munkaviszonyát, üzletmenetét, kivéve, ha ez a másik mérnök tudtával történik, vagy ha a másik mérnök az ezzel a munkával kapcsolatos tevékenységét már befejezte, továbbá, ha hatósági, ipari vagy oktatási intézmény alkalmazottjaként munkaköri kötelességből jogosan végez műszaki összehasonlítást az általa, illetve más által kínált gyártmányok között. 12. § A mérnök bízzon meg a más mérnök által végzett szakszerű munkában, és ismeije el mások szellemi tulajdonát. A mérnök: a) saját munkájával kapcsolatban nevezze meg azt a személyt vagy személyeket, akik a tervet, találmányt, tanulmányt vagy más teljesítményt érdemben létrehozták, b) ne másolja le és ne használja fel a tulajdonos kifejezett engedélye nélkül a más által készített tervet, c) kössön előzetes egyezséget, mielőtt olyan, másokkal közösen feladatot vállal, amelyhez a mérnöknek szerzői vagy szabadalmi jogok érvényesítésére alkalmas tervei, fejlesztései, újításai, szabadalmai vannak, ezen tulajdon-, illetve használati jogára vonatkozóan, d) korábbi műszaki alkotás megváltoztatásában csak abban az esetben vegyen részt, ha az eredeti alkotót - ha ez lehetséges - a megvalósítás előtt informálták a tervezett intézkedések tartalmáról, e) az alkalmazottja által önállóan létrehozott szellemi terméket kezelje erkölcsi szempontból az alkalmazott szellemi tulajdonaként. 13. § A mérnök más mérnökökkel .és technikusokkal információt és tapasztalatot cserélve működjék közre a szakmai hatékonyság növelésében és törekedjék arra, hogy a felügyelete alatt dolgozó mérnökök szakmai fejlődésének és előrehaladásának lehetőségét biztosítsa. A mérnök: a) ne akadályozza, sőt ösztönözze beosztottait (szakmai, nyelvi) továbbtanulásukban, b) ne akadályozza mémökbeosztottait, hogy szakmai és műszaki rendezvényeken részt vegyenek, előadásokat hallgassanak és tartsanak, c) leendő alkalmazottját lássa el minden információval a munkafeltételekre, a munkahelyi beosztására vonatkozóan, majd mint munkatársát folyamatosan tájékoztassa minden ezzel kapcsolatos változásról. 1. sz. melléklet a Mérnöki Fogadalom, amelyet a Felvételi Adatlap aláírásával ismer el a kamara minden tagja. 1. Szabó Benjamin (tel.: 89-46) (Elnök: dr. Büki Gergely)- Energetikai 2. Sipos László (tel.: 77-49) (Elnök: dr. Szűts István)- Villamos és Informatikai 3. Dr. Germán Endre (tel.: 78-27) (Elnök: dr. Gilyén Elemér)- Környezetvédelmi 4. Németh András (tel.: 77-56) (Elnök: Bíró Gyula)- Földmérő és Térképészeti 5. Varga Józsefné (tel.: 77-57) (Elnök: dr. Sváb János)- Felvonó és Emelőgép 6. Újvári Endre (tel.: 80-46) (Elnök: dr. Visontai József)- Építészeti és tartószerkezeti 7. Dr. Bacskó Gábor (tel.: 85-58) (Elnök: Denk András)- Épületgépészeti
