Atomerőmű, 1993 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
2 ATOMERŐMŰ Magyar szakemberek továbbképzése Japánban Műszakváltás a Takahama Atomerőműben „Beöltözve a Takahama erőmű munkaruhájába, szigorúan a felfestett útvonalon haladva kísérőinkkel, elérkeztünk az atomerőmű 3. és 4. blokkja vezénylőtermébe, ahol műszakváltás zajlott éppen. Az e célból speciálisan kialakított pultok két oldalán már ott ült egymással szemben a régi, az új műszak személyzete és mindenki elmélyült konzultáció keretében adta át műszakját a partnerének. Amikor ez befejeződött, a két csapat átült egy konferenciaasztalhoz és ott közösen még egyszer áttekintették a legfontosabb dolgokat. Azt vártuk, hogy már csak a kosárlabda-mérkőzések előtti összeborulás van hátra, mert európai szemmel nehezen tudtuk értékelni az együttműködésnek előttünk megnyilvánuló ilyen formáját... Nagy élmény volt! T. P. ” * A Biztonsági Igazgatóság a 8. heti tájékoztatóban rövid hírben beszámolt arról, hogy a paksi atomerőmű két képviselője Japánban járt, a Japán Villamos Művek Információs Központjának a meghívására. Dr. Trampus Péter, a PA Rt. vezérigazgató törzs vezetője készséggel állt rendelkezésemre, akit arról kérdeztem, milyen szervezésnek köszönhető, hogy a japán atomenergetika magyar szakemberek továbbképzését tűzte ki célul?- A japán kormány Közép- Kelet-Európa, ill. a szovjet utódállamok atomenergetikájának fejlesztése, valamint az itt üzemelő atomerőművek biztonságának növelése érdekében egy meghívásos programot hirdetett meg. Az elképzelés lényege, hogy 1992-től 10 éven keresztül az említett országokból mintegy ezer szakembert kívánnak ellátni azokkal a tapasztalatokkal, melyek a japán atomenergiaiparban felgyűltek. Ezért mondják, hogy „meghívásos” program, amelynek keretében ismereteket adnak át.- A program célja világos. Mégis, fejtse ki olvasóink számára, kiket érinthetnek ezek a kurzusok és milyen időtartamúak?- A kiképzések tematikusak és két-, három- és négyhetesek. Az 1992. évi földrengésbiztos tervezéssel foglalkozó kurzust leszámítva ez volt az első út, amit Magyarország igénybe vett, General Administrator Course néven, ami azt jelenti, hogy az atomenergetikával foglalkozó felső vezetésből hívták meg a delegáció tagjait. Vigassy József, az Országos Atomenergia Bizottság elnökhelyettese volt a delegáció vezetője, tagjai pedig Szönyi Zoltán, az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonságtechnikai Felügyeletének vezetője, Bakács István, az MVM Rt. fejlesztési igazgatója, egyben a PA Rt. igazgatótanácsának elnöke, a PA Rt. képviseletében pedig dr. Rónaky József és jómagam. A kérdés lényegére válaszolva elmondom, hogy a számunkra felajánlott két következő kurzus közül az első középvezetőket, operatív irányítókat céloz meg, általában nem témaspecifikusan. Tehát, ügyeletes mérnökök, blokkügyeletesek, osztályvezetők tartoznak majd ebbe a csoportba. A második csoport a mérnöki szint, amelyet elsősorban a karbantartást irányító és ellenőrző mérnöki tevékenységet végzőknek fognak szervezni. Feltehetően 1993. év végén, 1994 elején kerül megtartásra az első, illetve 1994-ben a második kurzus. A tanfolyamok hossza több mint két hét, és körülbelül öt-tíz főnek biztosítsanak továbbfejlődési lehetőséget.- Kérem, térjünk vissza a General Administrator Course néven 1993.február2. - február 17. között lefolytatott programhoz. Ki szervezte meg a látogatást?- Mint említettem, a japán kormány kezdeményezte, illetve szerveztette meg a csoport útját. Kezdve a repülőjegyek megvásárlásától egészen az országon belüli utaztatásig, látogatásokig. Nekünk csak annyi költségünk merült fel, ami a munkaidő-kiesésből fakadhat. A szervezőmunkát a Japán Villamos Művek Információs Központja, a JEPIC végezte, magas színvonalon. Először megismerkedtünk az atomenergetika helyével, szerepével a japán villamosenergia-ellátásban, majd megismertették velünk az egész államigazgatási rendet, a törvénykezést, a szabályzatokat, természetesen az atomenergetika vonatkozásában. Ezekben a témakörökben a MITI (az ottani külkereskedelmi és ipari minisztérium) is a konzultációs partnerünk volt, akik a hatósági feladatok egy részét is ellátják.- Milyen súlyt képviselnek a japán áramszolgáltatásban az atomerőmüvek ?- Hallatlanul nagyot. Érkezésünk napján nyilvánították .„üzemi géppé,, a 42. atomerőművi blokkot. Ezek a blokkok általában 1000 MW körüli teljesítményűek. Fele-fele arányban találunk közöttük forralóvizes, illetve nyomottvizes reaktorokat. Az egész japán atomenergetikát jellemzi, hogy amerikai eredetű, tehát General Electric (forralóvizes) és Westinghouse (nyomottvizes) blokkokon alapszik. Mára azonban már elmondható, hogy a japán ipar - megvásárolva a know-howkat - teljes mértékben uralja a hazai atomipart. A forralóvizes reaktorok esetében a HITACHI a főkonstruktőr és szállító, a nyomottvizes reaktorok esetében pedig a MITSUBISHI művek az, amely kulcsrakészen szállítja ezeket az atomerőműveket. Japán tehát önellátó ezen a területen.- Folytassuk az utazást! Hot és milyen atomenergetikai központot látogattak meg a bevezető ismeretszerzés után?- A japán villamosművek egyike a Kansai terület, és mi a Kansai Electric Power Co. vendégei lehettünk. A kansai villamosművek központja Osaka, Japán második legnagyobb városa. A Kansainak 11 atomerőművi blokkja van gondosan elhelyezve a Japántenger partján. Név szerint a Takahama, Mihama és Ohi atomerőművek. Egy egész hétre elutaztunk a Takahama atomerőműbe, ahol négy nyomottvizes blokk található. Itt a legnagyobb részletességgel megismerkedtünk az atomerőmű szervezetével, működésével. Megkaptuk az 1-2 év. vei ezelőtti OSART programra készített dokumentumaikat és konzultációkat folytattunk az üzemeltetésről, sugárvédelemről, karbantartásról, reaktorvédelmi rendszerekről, baleset-elhárításról. Meglátogattuk az erőmű különböző részeit, kivéve a konténmentet, miután három blokk üzemelt, a negyedikben pedig folyt a főjavítás utáni viszszaindítási program, ezért itt alkalmatlan volt a látogatásunk.- Hogyan értékeli - e rövid látogatás alapján - a japán atomerőművi szakemberek szakmai felkészültségét?- Nagyon magas színvonalúnak. Nem volt olyan kérdés, amelyre azonnal érvényes és működő eljárásrendet vagy technológiát ne tudtak volna megmutatni. Gyakorlatilag mindenre fel vannak készülve.- Akaratlanul előjön a fiatal korunk műszaki anekdotája, miszerint a japánok által legyártott „a világ legvékonyabb” drótszálát a németek kifúrják és egy másik „drótot ” átfűzve a furaton, visszaküldik azt a feladónak. Önök szerint ez a látogatás kinek a javára dönti el a „kérdést”?- Magunk közt mérlegelve a látottakat és összehasonlítva azt a hagyományos német precizitással, úgy értékeljük, hogy itt most a németek „vesztettek”. Ami az egész látogatás alatt feltűnő volt számunkra, az a magas fokú szervezettség minden területen, amelyet látogatásunk során megismertünk. Hihetetlenül jól van megszervezve a tevékenységük. Mindenki ismeri a feladatát és birtokában van azoknak az ismereteknek és eszközöknek, amivel feladatát el kell látnia. Ez a megállapítás persze igaz egész Japánra vonatkoztatva. A szállodai szolgáltatástól az atomerőművek üzemviteléig bezárólag.- Ennek mi az alapja?Kiderül ez egy látogatás alatt?- Nem. Erre rövid az idő, de azt azért el lehet mondani, hogy ennek gyökerei a japán történelemben, kultúrában és vallásban találhatók meg. Ez a nép, ezek az emberek ebben a szellemben nevelkedtek és ezt fogadják el ma is. Japánban az „egy” munkahelyhez való hűség az elfogadott norma. Ha valaki az egyetem elvégzése után kiválaszt egy munkahelyet és ott alkalmazzák, akkor onnan megy nyugdíjba. Ez a jellemző. Ha valaki megszünteti a munkaviszonyát három éven belül, nagyon nehezen fog újra munkát találni magának. A munkanélküliség 1% alatt van! Ebből következik, hogy nemigen rí ki senki a sorból. Nyilván van ellenpélda is, de a nagy átlag ez. Mentalitásukra jellemző, hogy első helyre teszik a munkaadójuk érdekeit, és második helyre az egyéni érdekeket, beleértve a családot is. Ez a japán hétköznapi rangsor, ami szintén a múltra, a hagyományokra vezethető vissza. A Takahama erőműben, látogatásunk színhelyén például 20 nap az évi szabadsága egy munkavállalónak, amelyből 2 napot vehet ki nyáron. Általában nem veszik ki a 20 napot, és nem vesznek ki 3-4 napnál többet egyszerre. Ha a cég érdeke úgy kívánja, túlóráznak. Nincs felső határ, és nem fizetik meg a túlórát. A túlóra számukra azt jelenti, hogy elvégzik a munkájukat, akár 24 órán keresztül is, de nem kapnak érte túlórapótlékot.- Összehasonlításképpen milyen létszámmal működik ez az erőmű?- Az összehasonlítás - amire kérdése utal - nem ilyen egyszerű. Ezt egy példával világítanám meg. Hasonlóan a fejlett nyugati államokhoz, például a karbantartási feladatokat külső vállalkozók végzik. Döntően a beruházó (itt a Mitsubishi), de ezenkívül néhány száz (!) alvállalkozó is jelen van a karbantartás időszakában. Tehát visszatérve: a Takahama erőműnek, amely 2 db 826 MW és 2 db 870 MW teljesítményű blokkot üzemeltet, összesen 504 fő alkalmazottja van. Csak érdekességként kiemelve: 72 fő az adminisztráció, illetve 181 fő a műszakos üzemeltető. A sugárvédelem 56 fős, a karbantartás tervezésével 64 fő foglalkozik. Az irányító mérnökök 26-an, a biztonságiak 22-en vannak.- Nemzetközi összehasonlítások során a paksi blokkok rendelkezésre állásukat tekintve többek között megelőzik a japán blokkokat is. Találtak-e magyarázatot erre a tényre?- Igen. Szembetűnő különbség van ezen a területen. A japán átlag 74-75%, ami 10%-kal alatta van a magyar átlagnak, amelyről tudjuk, hogy figyelemre méltó értékek és amit Japánban is ismernek. Nagy öröm volt hallani egyébként, hogy ott is számon tartják eredményeinket. Ez az „alacsony” japán teljesítménykihasználási tényező egyértelműen a szokatlanul hosszúra tervezett főjavítási időnek tudható be. A karbantartási módszerek ugyanis a hagyományosjapán hőerőművek területén kialakult módszerekre épültek, melyek lényegesen szigorúbb előírásokat tartalmaznak ezen a területen, mint akár az ASME XI szerinti előírások. Amikor összevetettük adatainkat, a japánok kérték, hogy a reálisabb megítélés érdekében nézzük meg a kényszerkiesések és reaktorvédelmi működések számát. Náluk 5 év átlagában ezek a számok nagyon alacsonyak. Gyakorlatilag nincs ÜV1 működésük hosszú évekre visszamenőleg és ez nyilvánvalóan megbízható üzemet takar. A kényszerkiesések aránya néhány tized százalék. így már értettük, miért az összehasonlítás eme formája, hiszen ebben nyilvánvalóan jobbak nálunk, lévén, hogy ezek az értékek magasabbak a paksi blokkokon.- Programjaiban előkelő helyet kapott a Takahama és az Ohi erőmüvek látogatóépületeinek megtekintése. Kérem mondja el tapasztalatát!- A látottak különlegessége abban állt, hogy amíg a Takahama erőmű látogatóépülete a helyszínt is figyelembe véve egy volt a sok közül, addig az Ohi erőműben igazi kuriózummal kerültünk szembe. Az Ohi erőmű - melynek IV. számú blokkját február 2-án nyilvánították üzemi géppé - egy úgynevezett „átlátszó erőmű”, ami azt jelenti, hogy a conténmenten belüli technológiát kivéve, az összes többi technológiai helyiség egyik fala védett üvegből készült, és a látogatók halk zeneszó mellett, süppedő szőnyegen sétálva nézhetik végig a turbinák karbantartását, a kiégettfűtőelem-manipulációkat és egyebeket. Az itt látottakat szóban visszaadni nagyon nehéz. Ugyanennél az erőműnél tekinthettük meg a világ egyik legszínvonalasabb bemutató-, illetve látogatóközpontját, amit maguk a japánok is „A” látogatóközpontnak neveznek. Az erőmű technológiáját 1:3 arányú modelleken mutatják be, úgy, hogy a főberendezések metszetein a megfelelően imitált folyamatok tökéletesen követhetőek. Közben nagyon színvonalas, mindenki számára érthető program keretében elmagyarázzák a nyomottvizes atomerőművi technológiát.- Az előzőekben kiderült, milyen nagy fontosságot tulajdonítanak a „hosszúra tervezett” karbantartásnak. Kérem mondja el tapasztalatát a Kansai E.P.Co karbantartó tréning központjában tett látogatásukról!- Ez a központ a három közeli erőmű karbantartó személyzetét képezi ki, csodálatos környezetben és tökéletes technikai felszereltséggel. A 23 ezer négyzetméteren elterülő bentlakásos oktatási centrum 5200 embert képes kiképezni évente, úgy, hogy egyegy alkalommal a nyolc instruktor csak mintegy negyven emberrel foglalkozik. A főépületben megtalálható egy reaktorakna 1:1 méretarányú modellje, melyben végrehajtható minden olyan manipuláció, mely a reaktorok és berendezéseik karbantartása során előfordul. A fenti kiképzőközpont létesítését akkor határozták el, amikor több atomerőművi meghibásodás figyelmeztetett a karbantartásnál elkövetett emberi hibák jelentőségére. Két atomerőművükben is bekövetkezett gőzfejlesztő hőátadó csőtörést minden tekintetben bemutató és megmagyarázó modelljeit láthattuk az egyik szimulációs helyiségben, ahol rajzokkal is illusztrálva, mindenki számára érthető módon magyarázták el az üzemzavar okait és tanulságait. A tapasztalatokat, reményeim szerint a Pakson létrehozandó karbantartó-oktató központban mindenképpen hasznosítani lehet.- A tanulmányút végén ellátogattak a japán atomipar egyik fellegvárába, Hitachiba. Mit láttak ott?- Hitachi egy város. Neve azt jelenti: napfelkelte. Itt működik a Hitachi Works, mely a japán forralóvizes reaktorok gyártója. A telephelyen két nagyon érdekes területet ismerhettünk meg. Bemutatták az ABWR-nek (a fokozott biztonsági követelményeket célul kitűző forralóvizes reaktor) elkészült vezénylőtermét, mely megfelel a legkorszerűbb igényeknek is. Maga az erőmű 1997-ben fog üzembe kerülni. A bemutatott vezénylő olyan készenlétben van, hogy a különféle események szimulációját be is tudták mutatni nekünk. A másik egység, amit láttunk, az irányítástechnikai szerelő-, gyártórészleg volt. Elmondható, hogy láttuk a jövő évszázadot! Bár vendéglátóink tárgyilagosan elmondták, hogy az atomerőművek szigorú előírásrendszere nem teszi lehetővé, hogy az irányítástechnikát olyan gyorsan cseréljék, ahogyan a technika fejlődik.- Mint magánember, hogyan élte meg a Távol-Kelet eme pompás országában tett látogatásukat?- Óriási élmény látni a világnak olyan részletét ahol még nem jártunk. Maga az utazás hosszú és fárasztó, de az útközbeni látvány és természetesen a végcél hamar elfeledteti az emberrel a Frankfurttól Tokióig tartó 11 órás repülőút okozta fáradalmakat. Szerencsénk volt utazgatni délre és északra egyaránt. A világváros Tokió és Osaka mellett ellátogattunk Naraba és Kyotóba, ahol megcsodálhattuk a japán történelem csodáit. Narában a VI1-VIII. században épült fatemplomokat - köztük a világ legnagyobb faépítményét. Kyotóban a császári palotát, az aranypavilont néztük meg, ami egyedülálló élmény volt. Beszélni kell arról a vüágvárosi hangulatról, amellyel Tokióban és Osakában találkoztunk. Európai szemmel nagyon nehéz értékelni azt a „káoszt”, mely ezen nagyvárosok közlekedését jellemzi és ami másodperc pontossággal, hibátlanul működik. Tokióban a Ginza negyedben laktunk, ami azt jelenti, hogy közelről láthattuk azt a hatalmas fényárt és nyüzsgést, amelyet eddig csak hírből ismertünk.- A japán nemzet, talán a távolsága vagy nyelve és írása miatt mindig kicsit zárt az európai emberek számára. Önök mit tapasztaltak, mennyire voltak nyitottak a japán kollégák?- Mi nem tapasztaltunk zártságot. Sőt úgy tűnt, igyekeznek megelőzni kérdéseinket, mindenre gondolva, előre minden információt rendelkezésünkre bocsátottak. Ha kértük a program kiegészítését, készségesen teljesítették. Kérdéseinkre mindig nyíltan válaszoltak. A szakmai kapcsolatunk teljesen nyílt volt.- Mit tud ajánlani útravalóul azoknak a szakembereknek, akik részt vehetnek majd az elkövetkező előbb említett kurzusokon?- Azt tudom javasolni, hogy aki odakerül, élje bele magát a körülötte lévő világba és próbáljon azonosulni környezetével, élje ugyanazt az életet. Nem biztos, hogy könnyű lesz - gondolok itt a nyers halra vagy a pálcikára -, de csak így ismerheti meg közelebbről ezt az igen kulturált, fegyelmezett és eredményes népet.- Köszönöm a beszélgetést! TOPI
